Tiszavidék, 1957. augusztus (11. évfolyam, 179-204. szám)

1957-08-11 / 188. szám

AZ MSZMP AGRÁRPOLITIKÁJÁNAK TÉZISEI (4.) 7: A termelőszövetkezeti mozgalom kiterjesztése érde­kében szembe kell szállni a spontaneitás szemléletével, amely szerint nem kell folyamatos felvilágosító munká­val segíteni a dolgozó parasztok termelőszövetkezeti útra térését, magukra lehet hagyni őket. Ellenkezőleg, ezt a folyamatot rendszeres felvilágosító munkával elő kell segíteni. Ebben döntő szerep van a meglévő terme­lőszövetkezetek tagságának, akik az egyénileg dolgozó parasztság felvilágosításában a fő szerepet kell, hogy be­töltsék. Ezenkívül a gépállomások dolgozói a mezőgaz­dasági szakemberek és általában a falusi kommunisták legyenek a termelőszövetkezeti mozgalom propagandis­tái. A felvilágosító munka irányuljon elsősorban a nagy­üzem fölényének és szükségességének bizonyítására: Ezért az iskolákban és tanfolyamokon végzett szövetke­zeti oktatásnak, agitációs és felvilágosító munkának egy­aránt főleg helyi, konkrét összehasonlításokra kell épülni.­­Emellett nem lehet a parasztság különböző rétegei felé azonos politikai felvilágosító munkát folytatni. A félpro­letárokat és kisparasztokat a most következő időszak­ban már közvetlen a termelőszövetkezetek alakítására, a meglevőkbe való belépésre kell megnyerni. Ugyan­akkor az erősen tulajdonosi beállítottságú középparasz­tokkal főleg olyan irányban kell foglalkozni, hogy az egyszerűbb szövetkezeti formákat válasszák, a mező­­gazdaság, szocialista átalakításának későbbi időszakában lehet csak közvetlen cél e rétegek széleskörű bevonása a termelőszövetkezetekbe. Ez természetesen nem jelent­heti azt, hogy most elutasítjuk azokat a középparaszto­kat, akik termelőszövetkezeteket kívánnak alakítani, vagy abba belépni. 8. A mezőgazdaság szocialista átalakításának célja a mezőgazdasági termelés nagyarányú fellendítése. Az át­alakítást úgy kell végrehajtani, hogy a termelési színvo­nal az átalakítás időszakában se csökkenjen, sőt növe­kedjék. A mezőgazdaság szocialista átalakításának üte­mét elsősorban a következő tényezők határozzák meg: a) a meglevő nagyüzemek termelési színvonala, fölényük kialakulása az egyéni termelés felett a termelés, az árutermelés, az önköltség, az életszínvonal stb. tekin­tetében; b) a termelőszövetkezeti nagyüzemek megteremtésére rendelkezésre bocsátott állami eszközök és egyéb se­gítség mennyisége; ej a dolgozó parasztság saját eszközeinek mennyisége, amelyek a szövetkezeti nagyüzem megteremtésére szol­gálnak, beleértve az egyszerűbb szövetkezeti formák elterjedését s az ezekben kialakuló szövetkezeti akku­muláció mértékét; d) a párt-, állami és egyéb szervek által végzett agitá- £ ciós, felvilágosító és oktató munka eredményeként * dolgozó parasztságunk kultúrszínvonalának emelke- E dése. E A mezőgazdaság szocialista átaZakitása tehát csak t­­olyan ütemben lehetséges, amilyen mértékben a kor- í szerű nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés e négy alap- t vető feltételét biztosítani tudjuk. t *­IV. | A FALUSI PÁRTMUNKÁRÓL | Dolgozó népünk életszínvonalának további emelése, azt ország gazdasági helyzetének megjavítása érdekében E pártunknak a következő évek során' nagy figyelmet kellE' fordítani a párt falusi munkájára. Ahhoz, hogy a mun- f kásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége erősödjön, E, s ezzel hazánkban a proletárdiktatúra egyre szilárdabb ► Ügyen, a mezőgazdasági termelés színvonalát emelni ► tudjuk és a falun is sikerrel fejezzük be a szocializmus ► ; építését, szükséges a falusi pártszervezetek megerősítése, ►: a falusi pártmunka megjavítása. Erre a munkára külö-£ nősen most kell nagy figyelmet fordítani, mert falusi fc pártszervezeteink még gyengék, az ellenforradalmi ese- ►’ mények falun is komoly károkat okoztak, és az osztály-Ei ellenség tevékenysége élénk. Mindezekből kiindulva, ► azért, hogy a párt agrárpolitikáját sikeresen végre tud-t juk hajtani, a falusi pártmunka terén a következők sze­­rimt kell eljárni: ►-1. A falusi kommunistáknak a megyei és járási párt-tj bizottságok segítségével arra kell törekedniök, hogy Ej minden faluban erős, szilárd pártszervezeteket hozzanak létre. A falusi pártszervezetek mellett mindazokban a ►' termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban, gépáilo-^1 másokon, ahol a párt taglétszáma megengedi, hozzanak létre önálló üzemi pártszervezeteket Is. Ahol azonban kevés párttag van, nem célszerű szétaprózni a falui* kommunista erőit és erőltetni az önálló üzemi alapszer- £1 vezetek megalakítását. Ezeken a helyeken üzemi párt- [' csoportokat alakítsanak, amelyek rendszeresen foglal- í1 kozzanak az üzem problémáival, de tartozzanak bele az £’ egységes falusi pártszervezetbe. £' 2. Gondosan ügyelni kell arra, hogy a falusi pártszer- ►! vezetek összettééle megfelelő legyen. Elsősorban a leg- ► szilárdabb termelőszövetkezeti tagokat, ipari és mező- £ gazdasági munkásokat és félproletárokat vegyék fel a ► pártszervezetekbe. Ezek képezzék a falusi pártszerve- £ zetek bázisát. Rajtuk kívül azonban nagy gondot kell £' fordítani a Kommunista Ifjúsági Szövetség, EPOSZ leg- £< öntudatosabb tagjaira, akiket szintén fel kell venni a £' pártba. Szakítsanak azzal az elmúlt években kialákult £' gyakorlattal, amely szerint elhanyagolták a pártépítési £: munkát a kis- és középparasztok között. E rétegek meg- ►' lehetősen erős tulajdonosi beállítottsága nem lehet aka- ► ' dály annak, hogy leghaladottabb elemeit — a jól gazdái- ;■ kodó, állampolgári kötelezettségét pontosan teljesítő, népi ; demokráciához hű kis- és középparasztokat — bátran i1 felvegyék pártunk taglai közé. A pártépítési munkánál £' törekedjenek arra is, hogy a pártszervezetek tagjai, kü-E ionosén vezetői, becsületes, köztiszteletben álló, osztály- ►’ hű és a párt politikájáért harcolni kész elvtársak £ legyenek. • 3. Ahhoz, hogy falusi pártszervezeteink a munkás- ► paraszt szövetség megerősítését, a mezőgazdasági terme- £ lés fellendítését és a mezőgazdaság szocialista átalakító- j£ sát sikeresen megoldják, szükséges, hogy kialakuljon a I falusi pártmunka helyes módszere. Ez egyrészt azt je- ► lenti, hogy a pártszervezetek munkájában kiküszöböl- ► jük a korábbi helytelen módszereket — a parancsolga-£ fást, a választott szervek munkájába való túlzott beavat- ; kozást stb. —, másrészt, hogy a falusi lakosság legszéle- £• sebb tömegeit bevonjuk a szocialista építés munkájába.El Ezért: £1 a) A pártnak, mint a proletariátus élcsapatának, min-*1 denkor a munkás- és paraszttömegek élén kell járnia. £l Magára kell vállalni a kezdeményezést és a fő szer- ► < vező szerepet a szocializmus építésének gyakorlati kér- ►( déleiben, akár politikai, akár gazdasági, akár kultu-kt rális feladatokról van sző. A párttagok járjanak élen a párt-, a gazdasági és az államhatalmi szervek mun­kájában tapasztalható hibák — nem ritkán nyílt visz­­szaélések — felfedésében és kijavításában is. b) A párt politikáját a. széles pártonkívüli dolgozó töme­gek előtt döntően a tömegszervezeteken keresztül kel] érvényesíteni. Ennek érdekében küldjék a legjobb falusi kommunistákat a Hazafias Népfrontba, a köz­ségi tanácsokba, a Kommunista Ifjúsági Szövetségbe, az EPOSZ-ba, és gondoskodjanak a pártvezetés bizto­sításáról a szakszervezetekben és egyéb szervezetek­ben is. Meg kell alakítani mielőbb mindenütt a falusi nőtan ácsot is. A falusi pártszervezetek a különféle szervekben a párt célkitűzéseinek megvalósítását első­sorban azáltal biztosítsák, hogy az ott dolgozó kom­munistákat felelőssé teszik a párthatározatok végre­hajtásáért; c) Falusi pártszervezeteink egyik legfontosabb feladata a tömegek politikai nevelésének megszervezése olyanfor­mán, hogy a falvakban valóban tömegméretekben folytassanak írásos és szóbeli kommunista propagan­dát, agitációt. Ennek érdekében szervezzék meg a könyvek, újságok és egyéb propagandaanyagok ter­jesztését, végezzenek állandóan szóbeli felvilágosító munkát a tömegek között az aktuális politikai, gazda­sági ég egyéb kérdésekről. Különösen fontos feladatuk ezen a téren, hogy meggyőző felvilágosító munkát vé­gezzenek a termelőszövetkezetek és általában a mező­­gazdasági nagyüzemek népszerűsítése érdekében, lep­lezzék le az ellenséges hangulatkeltést, jelszavakat, rémhíreket fedjék fel a párt politikájával szemben­álló különféle opportunista, antimarxißta nézeteket és mutassák be azok káros voltát, ismertessék és népsze­rűsítsék a párt és a kormány intézkedéseit, stb. d) Pártszervezeteink ellenőrizzék a gazdasági, államha­talmi és egyéb szervek munkáját. Ez az ellenőrzés első­sorban a tömegek segítségével történjen, azáltal, hogy különös tekintettel legyenek az egyes szervek munká­jával szemben a tömegek részéről megnyilvánuló kritikai észrevételekre, keressék meg az elkövetett hibák okait, gondoskodjanak azok megszüntetéséről. Ezenkívül — különösen üzemi pártszervezeteink — számoltassák be időközönként a gazdasági és egyéb szervek vezetőit végzett munkájukról, és a kommunis­ták és a pártonkívüliek által tett észrevételek alap­ján bírálják azok munkáját. Falusi pártszervezeteink feladataikat — köztük a párt agrárcélkitűzéseinek megvalósítását — csak akkor tud­ják jól végrehajtani, ha fő figyelmüket a pártonkívüli dolgozó tömegekkel való jó viszony kialakítására fordít­ják. Ha kár jobboldali opportunizmusból, akár túlzó „baJoldaliságból” szembekerülnek a dolgozó tömegekkel, elszakadnak tőlük, nem lehetnek a tömegek vezetői. Ép­pen ezért megyed és járási pártszervezeteinknek nagy figyelmet kell fortíítaniok a falusi pártszervezetek mun­kájára. Segíteniük kell abban, hogy a legjobbak (lehető­leg helyi, köztiszteletben álló kommunisták) kerüljenek a pártszervezetek élére, s ablan, hogy helyesen politizál­janak a tömegek között. Ez egyik legfontosabb feltétele annak, hogy pártunk agrárpolitikai célkitűzései valóra­­váljanak. ' -* Hazánk társadalmi és gazdasági rendszere a prole­tárdiktatúra rendszere, amelynek alapja a munkásosz­tály ég a parasztság szövetsége. Olyan szövetség ez, amelyben a munkásosztályé a vezető szerep és amely a szocializmus megteremtésére irányúi. Falusi pártszerve­zeteink harcoljanak azért, hogy napról napra erősödjék ez a szövetség, amelyben a parasztság, a munkásosztály segítségével, a belterjes gazdálkodás útján sikerrel ve­heti fel a harcot a mezőgazdasági termelés fejlesztéséért — egész népünk jóléte ég saját életkörülményeinek meg­javítása érdekébeül. A belteyjesebb gazdálkodás kialakításában nem cse­kélyek az egyéni parasztgazdaságok lehetőségei. De ennél sokkal nagyobb lehetőségek nyílnak a termelőszövetke­zetekben, sőt az egyszerűbb termelési társulásokban is, mert hisz a táblésított nagy földterületek, a korszerű nagygépek, a mezőgazdasági tudomány vívmányai, a me­zőgazdasági szakember jelenléte és mindenekelőtt a fej­lettebb munkamegosztás, a szervezett közös munka mó­dot ad erre. A megújhodó, több üzemágú és valóban demokra­tikus vezetésű földművesszövetkezeti mozgalom, ha fő tevékenységét a parasztság termelési munkájának előse­gítésére fordítja, és képes lesz igazi szövetkezeti közszel­lem kialakítására tagjai között — nagy segítséget adhat a belterjesebb gazdálkodás, a korszerűbb mezőgazdasági termelés kialakítására. De éppen az egészséges szövetke­zeti szellem kifejlesztésével nagy szolgálatot tehet a kü­lönféle egyszerűbb társulások elterjesztésében és abban, hogy részben ezek tapasztalatai alapján is, a parasztság mind szélesebb rétegei a megerősödő, példamutatóvá váló mezőgazdasági termelőszövetkezetek felé fordul­janak. — Vége — UiAAAASAAAáAÁAAA1A AAAAaAAAAAAAAAí|AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA4 EPIZÓDOK AZ ELLENFORRADALOMBÓL Az „Ellenforradalmi erők a maeyar októberi eseményekben“ c. kiadvány remrégiben megjelent III. kötetéből A gyilkosságra uszítás példája lehettem. amikor hallom, hogy Kpstyák, Mocsári, Ka­tona és társai az árkádok alól kiabálnak utánam: „ÁVO-s. gyilkos! Fogják meg!” Megrémültem, pillanatok alatt átgondoltam, mi lesz velem, ha a tömeg mint ÁVO-st elfog. Már ismerete­sek voltak előttem az ellen­­forradalmárok terrorcselek­ményei, tudtam, hogy aki rá­fogják, hogy ÁVO-s, nem me­nekül meg karmaik közül. Kostyák, katona és társainak rávászul kigondolt terve az volt, hogy ne ők. hanem a fel-bujtásukra feldühödött tö­meg végezzen velem. Elkezdtem szaladni. Ez volt a vesztem, mert a téren össze­gyűlt tömeg figyelmét ma­gamra tereltem és miután hallották Kostyákék kiáltozá­sát, után-m eredtek. Emlék­szem, előttem 20—25 méterre egy öreg néni kiabált: „Meg­fogják, megölik szegényt, ne hagyják bántani!” Egy férfi elfogott, kértem, hagyjon futni, nem vagyok ÁVO-s. Azt kérdezte: „Miért fut ak­kor?” Közben a tömeg utolért. Nem ismert közülük senki. Elég volt, hogy Kustyákék rám fogták, ÁVO-s vagyok. Ütöttek, vertek, ahol értek. Az épület felé szaladtam, ahol Kostyákék álltak, és kértem őket, vigyenek vissza az épü­letbe. Visszavittek, útközben folytatták ütlegelésem. Kos­tyák eközben kijelentette, „ez csak a kezdet, folytatása kö­vetkezik”. Arcom több helyen vérzett, orrcsontomat eltör­jék, a rúgásoktól alig tudtam menni, kabátomat letépték '■ólam Az épületben később ‘öbb dolgozó védelmébe vett és megakadályozta, Ír gy to-Imre Dudás Józseffel és kö­rülbelül 19—20 főnyi csoport­iával tárgyalt. Nagy Imrére vártak a Belügyminisztérium .forradalmi bizottságának” vezetői Is. akikre később ke­rült sor. A rend helyreállítá­sáról volt szó, de nem tudtak megegyezésre jutni. Ezt a tár­gyalást félbe is szakították, mert közben Tildy Zoltán jelent meg Nagy Imrénél, és a következőket mondotta: „Kérlek Imre, gyere át hoz­zám, Kéthly Anna vár nálam, és az SZDP-székház ügyében akar tárgyalni veled”. Nagy Imre a megbeszélést a bel­ügyiekkel azonnal félbeszakí­totta, és átment Tildy Zoltán­hoz, hogy Kéthly megkapja a székházat. Ez fontosabb volt. mint a rend helyreállítása. Ezekben a napokban már nagyon sokan azért keresték fel a Parlamentet, hogy visz­­szakérjék földbirtokukat vagy gyárukat. Egy ízben a szolgá­latot teljesítő kapuőr felszólt a titkárságra, hogy egy lo­­vaglónadrágos, „zergetollat” viselő úr van ott, valami gróf és a földje miatt fel akar jönni. A jelentkezőt elküldet­­tem. Nem sokkal ezután a kapuőr ismét jelentkezett, s ezúttal egy gyárost jelentett be, aki a gyárát kéri vissza: Nagy Imre titkársága a mi­niszterelnök elfoglaltságára való hivatkozással nem fo­gadta. Mivel az ügy az Apró­éit kórságra sem tartozott, vé­gül is a volt gyáros a Tildy­­titkárságon kért bebocsátást. Az ilyen ügyek intézésére ugyanis Tildy külön titkár­ságot létesített. ,Angyalföldi munkásküldöttsígie (Fehér Lászlónak, az MDP- központ volt dolgozójának ■eljegyzése.) Október 25-én azt a meg­bízást kaptam, hogy a párt Akadémia utcai székházában a küldöttségeket fogadjam és vezessem. A küldöttségek kö­zül az volt a legemlékezete­sebb, amelyik az angyalföldi umkások küldöttségének ne­vezte magát, Tagjai voltak: Aczél Tamás író, Gimes Mik­lós és Lőcsei Pál újságírók. Szilágyi József, Oszkó Gyula ás Herpai Sándor rendőrtisz­tek, Nagy Ernőmé tisztviselő, kél fiatalember és még egy férfi. Tudtommal a megneve­zettek közül senki sem lakott Angyalföldön. Gimes, Aczél és Lőcsei ar­ról beszéltek, hogy az októ­beri eseményeket demokrati­kus nemzeti forradalomnak kell értékelni, s kifogásolták, hogy a belügyi tárcát nem Szilágyi József kapta meg. A beszélgetésből kitűnt, hogy Szilágyi belügyminiszterré je­lölésében előzőleg megálla­podtak Nagy Imrével. A Gestapo-ügy nők vezető állást kér (A Könnyűipari Miniszté­rium titkárságának feljegy­zése.) Október 31-én egy nő ke­­este Nagy Józsefné könnyű­ipari minisztert. Erőszakosan követelőén lépe*t fel. Amikor fogadták, az asszony kijelen­tette, hogy tévedett, azt hitte hogy volt rabtársa, a kalo­csai börtönben ült Nagy Jó­zsefné lett a könnyűipari mi­niszter. Természetesnek tar­totta, hogy most a kiszabadí­tott fegyencek és rabok ve­szik át a hatalmat. Miután kénytelen volt tudomásul venni, hogy Nagy Józsefné nem azonos börtönbeli isme­rősével, elmondta kérését. A „Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumhoz” akar ke­rülni vezető funkcióba. A mi­niszternek arra a kérdésére, hogy milyen szakos tanár, így válaszolt: Egyáltalán, fontos ez? Hétfőn általános sztrájkot tartanak a marokká! amerikai támaszpontok bennszülött munkásai Párizs. (MTI.) a marokkói amerikai támaszpontok ben­­szülött mupkásai hétfőre ál­talános sztrájkot határoztak el. A munkások szakszerve­zetei nyilatkozatot adtak ki, s rámutatnak, hogy az ame­rikai parancsnokság nem tartja meg a munkafeltéte­leikre vonatkozó szerződéses kötelezettségeit. Az amerikai parancsnokok embartefenül bánnak a marokkód dolgo­zókkal, s a szakszervezeti dolgozókra nyomást gyako­rolnak. (MTI.) t £ Rosta Károly, a Földmüve­­£lésügyi Minisztérium dolgozó­ija írta le az alábbiakat: £ „1958. október 30-án tör­tént. A II. kerületben levő £lakásomról gyalog indultam a ► Földművelésügyi Miniszté­riumba. 23-a után minden ;nap úgy mentem el otthonról, ;hcgy talán többé nem kerü­lök haza. Emlékezetem sze­­trint 8 óra felé értem a mi­­£nisztériumtoa. Az épületben £ kevesen tartózkodtak, £ Megérkezésem után az első­lem eleti szobámba mentem. £ Rövid idő múlva több ember : törtetett be a szobámba, élü­nkön dr. Kostyák Józseffel, aki ■ az Állami Gazdaságok Mi­­•nisztériuma főállatorvosa volt. ; Köztük volt Mocsári László ; gépkocsivezető is, aki tudo­■ másom szerint nyilas párt­­• szolgálatos volt. Kostyák rámkiáltott: Fel a kezekkel! :A kezét felöltője zsebében £ tartotta. Úgy láttam, pisztoly ■ van nála. Meglepődve kérdez­nem, mit akarnak tőlem. Kér­désemre szitkok özönével vá­laszoltak, nyomdafestéket ;nem tűrő szavakkal illettek. £ Kostyák felszólította Ka­■ tana Zoltánt, aki az Állami ^Gazdaságok Minisztériuma ■„forradalmi bizottságának” £ elnöke volt, hogy motozzon £meg. Miután nem találtak ná­­£lam fegyvert, rám ordítottak. £hogy azonnal hagyjam el az I épületet. Kituszkoltak az aj­­£tón. Kostyák a kabátom gal­lérjánál fogva húzott, a töb­biek ütöttek-vertek. Mire az jeiső emeletről a kapuhoz ér­­£tünk, már több sebből vérez­­£tem. Az épület árkádja alatt további ütlegelések között el­­£ kísértek az Alkotmány utca ísarkáig és elengedtek. A rend helyreállítása ráér... pr­­--- — -------- “ ^ * (Szehr Gyula miniszterta­­£nácsi dolgozó feljegyzéséből.) £ Október 28-án jött Nagy ►Imre a Parlamentbe és ettől £ kezdve az Országház átjáró­­£házá lett. A miniszterelnöki £várószoba már délelőtt meg­ítélt az úgynevezett „forra­­£ dabnl bizottságokkal". Min- Tdenki Nagy Imrével akar! ^tárgyalni. Egy ízben Nagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom