Tiszavidék, 1957. augusztus (11. évfolyam, 179-204. szám)

1957-08-04 / 182. szám

X Hazafias Népfront Szolnok Megyei Bizottsága aug.

2-án, pénteken délelőtt 10 órai kezdettel aktíva értekezletet tartott a Megyei Tanács nagytermében. A terem zsúfolásig megtelt, akiknek a földszinti padokban nem jutott hely, az emeleti karzatra húzódtak.

Dr. Bene Zoltán, a Hazafias Népfront megyei elnökének megnyitó szavai után Dávid Ferenc országgyűlési képviselő, a Hazafias Népfront országos irodájának titkára tartott beszámolót a Hazafias Népfront helyzetéről és jövőbeni feladatairól.

Dávid Ferenc elvtárs beszédéből az alábbi részleteket közöljük:

— A Magyar Szocialista Munkáspárt nemrég megtartott országos értekezlete után szerte az országban politikai felélénkülés tapasztalható, s ennek megfelelően a sajtóban és rádióban, községekben és városokban a Népfront felé fordul a figyelem.

Hivatkozott Kádár János elvtárs szavaira, aki az országos pártértekezleten elmondotta: „Külön feladat a Hazafias Népfronttal való foglalkozás. A népfronttal valahogy úgy vagyunk, mint a munkás-paraszt szövetséggel. A Hazafias Népfront fejlődésének nagyon kedvező féltőiéi vannak. Az ellenforradalmi támadás hatása alatt nemcsak a kommunisták eszméltek fel. hanem a pártonkivüliek, sőt a más pártban nevelkedett emberek is. Tehát á Hazafias Népfrontra szükség van. Jelenlegi sajátos mar 'arországi helyzetben nálunk a több pártrendszer nem realizálható, hanem a kormányzás egy-pártrendszerét kall fenntartani, s ezzel kimondottuk azt is, hogy ehhez szükséges egy nagyon széles Hazafias Népfront, amely az adott viszonyok között a kor-inányzat egypártrendszeré.iek szerves kiegészítője". E gondolatok alaDján a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának határozata alaDlán ült össze a Hazafias Népfront kibővített elnöksége, s tárgyalta meg a legfontosabb politikai kérdéseket és a népfront v*'•hatóv jövőbeni feladatait. Most már szükséges, hogy a 1 csontosabb politikái kérdéseket a népfront körül tisztázzuk, rendezzük a népfront házatáiát, hozzákezdjünk a "épfiron te tervezés kiépítéséhez.E gondolatok előrebocsátásával Dávid Ferenc elvtárs vázolta a népfront szerepét, a felszabadulás előtti időktől napjainkig. Elemezte azokat az okokat, amelyek közrejátszottak, hogy az 1954-ben megalakult Hazafias Népfront nem töltötte be azt a hivatását, amit a párt vezetése mellett a munkás-paraszt szövetség erősítésében a hazafias tömegek aktivizálásában be kellett volna töltenie. Kiemelte, hogy akadályozta a helyes népfront politika kialakítását a Nagy Imre-féle jobboldali opportunista politika, mely zavart keltett a falusi dolgozók körében, demoralizálta a párt falusi politikáját, De megzavarta a munkásosztályt, sőt a párttagságot is. A Magyar Dolgozók Pártja vezetése, látva Nagy Imre azon törekvését, hogy a népfrontból ellenszervezetet akart csinálni, visszatartotta az 1954-ben megindult népfrontmozgalom fejlődését. A helyzet ismeretéhez az is hozzátartozik, hogy az októbert ellenforradalom előtt a párt akkori vezetésében mindinkább érvényesült az a ■ nézet, hogy a Hazafias Népfrontmozgalomból egy komoly, nagy társadalmi mozgalmat kell formálni, biztosítani kell, hogy az a lesszé1esebb népi tömegeket átfogó hazafias, demokratikus mozgalommá váljon, széles joggal és hatáskörrel. Sajnos, ezeket a politikai elgondolásokat a bekövetkezett ellenforradalom felborította, az eeész népfront-mozealom visszaesett; Most, levonva a népfront-politikában elkövetett hibákból és a bekövetkezett ellenforradalomból a tanulságokat, lényegében mindent elő'ről, újra kell kezdeni.

Dávid Ferenc elvtárs beszélt arról, hogv az ellenforradalom nem csak a párt. hanem

a tömege'' számára is nagy iskola volt.

Valóságos veszéllyé vált a fasizmus, a régi burzsoá rend visszaállítása. A tömegek túlnyomó része az októberi ellenforradalomban nem a szocializmussal volt elégedetlen, hanem azokkal a hibákkal, amelyeket elkövettünk. Ma, amikor el vagyunk tökélve a régi hibák kijavítására, a párt helyes politikájának a megvalósítására megvan a lelehetőség arra, hogy pártunk politikai befolyása, ereje növekedjék és valósággá váljon a várt által vezetett széles, milliós tömegeket mozgósítani, lelkesíteni képes népfrontmozgalom. Szükség van egv olyan politikai és társadalmi mozgalomra, melyben minden hazafi, demokrata, akik egyébként nem kommunisták, de a népi demokrácia

alapvető célkitűzéseinek megvalósításában egyetértenek, hajlandók a nép anyagi és kulturális felemelkedése érdekében, a béke megvédéséért tevékenykedni, beléphessenek, tagjai lehessenek olyan mozgalomnak, melyben politikai aktivitásukat, tevékenységüket kifejthetik.

Dávid elvtárs aláhúzta, hogy a népfront-politika nem lehet egyéb, mint a pár* politikája, a népfront programja nem más, mint szocialista program, legfeljebb enyhébb fogalmazásban, hajlékonyabb szervezeti fonnák között. Ebből tehát az is következik, hogy

a népfront-mozgalom vezető ereje a Magyar Szocialista Munkáspárt, a magyar munkásosztály. Politikai alapja a munkás-paraszt szövetség, mely a népfont-mozgalomban ölt szervezeti formákat.

Ezenkívül felöleli a haladó, demokrata értelmiséget, a városi kispolgárokat, a szocializmussal megbékélt, kiegyezni akaró polgárságot és a különböző vallási szervezetek haladó képviselőit.

A népfront-mozgalom igazi értékét éppen az fogja jelenteni, hogy milyen mértékben sikerül ezekbe a különböző népfront-szervekbe egyesíteni a volt kisgazdapártiakat, parasztpártiakat. hivőket és nem hívőket, a demokratikusan gondolkodó embereket. Ne kergessünk illúziókat, ne vezessük félre magunkat. Reálisan látnunk kell, hogy még nagyon sokan vannak olyanok, akik bizalmatlanok, akik nem akarnak politizálni. Sokan vannak olyanok, akik több kérdésiben nem értenek egyet a kommunistákkal. Lemondhatunk mi ezek politikai támogatásáról? Nem mondhatunk le. Szükséges, hogy ezeket a rétegeket megnyertük. bevoniuk Őket a politikai életbe és ezt legiohban. eev helyesen, jól működő népfront-mozgalom keretében tudjuk megoldani;

Részletesen foglalkozott Dávid Ferenc a népfront-szervezetek pártirányításával. Kiemelte a kommunisták feladatát, hogy példamutatásukkal,

liire’mes, tnegqvözff munkájukkal

biztosítsák a népfront-mozgalomban résztvevők számára a megfelelő demokratikus légkört. Ne gyanakvással és bizalmatlansággal, rosszindulattal kezeljük azokat, akik nem mindenben fogadják el a

párt politikáját. Azt akarjuk, hogy a népfronton belül az emberek elmondhassák

őszintén véleményüket, gondolataikat, vitatkozhassanak, s ne kelljen attól félniök, hogy esetleg egy-egy kérdésben tévednek. Természetes, hogy a népfronton belül előfordulhat, hogy egyesek helytelen nézeteket képviselnek. Ezeket a kommunistáknak türelmes, elvi vitákban kell megcáfolni, leküzdeni. Súlyos hiba lenne, ha minden tévedés, helytelen nézetre rásütnénk valami „izmus" bélyegzőt, akár szektarianizmusnak, vagy revizionizmusmak nevezzük ezt.

A népfront-mozgalom fejlődésének, megerősítésének legfontosabb feltétele, hogy pártunk tagjai, a népfrontban tevékenykedő kommunisták megértsék, hogy a népfrontnolitika, a népfront-mozaalom erősítése nem taktikai kérdés, hanem a népfront-vo- UHka a nemzeti egység erősítésének, a szocializmus építésének, további előrehaladásunknak alapvető kérdése, tényezője.

Beszédének további részében Dávid elvtáTs részletesen foglalkozott a népfront-mozgalom jövőbeni feladataival. Kitért a népfront és a munkásosztály viszonyára. Erről a következőképpen szólott: A mi hazánkban a szocializmust építjük, a szocalizmus vezető ereje a munkásosztály. Természetes, hogy a nemzeti egység megvalósításának alapja, vezető ereje a munkásosztály. Nincs tehát erős, fejlődő népfront-mozgalom a munkásosztály aktiv támogatása és részvétele nélkül. A munkásosztálynak megvan a maga forradalmi pártja, a maga tömegszervezete; a szakszervezet. így nincs szükség arra, hogy a munkásosztály számára népfront-szervezeteket hozzunk létre. De arra igenis szükség van, hogy a munkásosztály, a párt politikáján keresztül magáénak vallja a népfront-politikát, részt vegyen a különböző népfront-megmozdulásokban, rendezvényekben. A munkásosztály képviselői megfelelő számarányban legyenek tagjai a megyei, városi bizottságainknak, elnökségeinknek.

A munkásosztály aktív támogatása és részvétele nélkül nincs nemzeti egység,

nincs népfront-mozgalom.

A továbbiakban Dávid Ferenc foglalkozott a parasztság, az értelmiség szarepével, a népfront-mozgalomban. Kiemelte. hogy az élénkülő, fejlődő népfront-mozgalom főterülete a dolgozó parasztság,

ahol leginkább szükség van arra, hogy olyan újformákat, szervezeteket hozzanak létre, ahol a dolgozó parasztság főleg, elsősorban az egyénileg dolgozó parasztság politizálhat, művelődhet és szórakozhat. A parasztság számára alig teremtettünk megfelelő lehetőségeket és feltételeket, hogy aktív közéleti, politikai tevékenységet fejtsen ki. Ezt a hiányt a közeljövőben pótolni kell, a gazdakörök, olvasókörök. községi népfrontklubok, kulturházakon keresztül kell biztosítani, hogy a párt, a helyi tanács erkölcsi és politikai támogatásával mindjobban kielégíthessük a politizálni; művelődni vágyó parasztság igényeit és szükségleteit. Befejezésül szólott arról, milyen szerepe van az önálló 'kezdeményezésnek, a népfrontmozgalom kibontakozásában. A következő szavakkal fejezte be Dávid Ferenc elvtárs előadását:

Azok, akik felelősek e mozgalom fejlődéséért, ne felejtsék el, hogy a nemzeti egység politikája, a népfront-politika, a hazaszeretet a legnagyobb egyesitő erő, melyet nekünk felszínre kell hoznunk, gyümölcsöztetni keltés a szocialista építés szolgálatába kell állítani. Ez a jövő népfront-mozgalom legszebb, legfontosabb feladata.

A nagy érdeklődéssel és figyelemmel követett beszéd után felszólalások következtek. Szinte nemvárt számban jelentkeztek a hallgatók közül felszólalásra. Parasztemberek, aki Írnek nem szokása a bőbeszédűség, mondták el részletesen gondolataikat, s véleményüket a népfrontmozgalomról. Mindenki nen\ is szólhatott. Az óra mutatója sietve haladt előre, s ezért sokan nem mondhatták el javaslataikat, gondolataikat. A szólásra emelkedett népfront-bizottsági elnökök, gazdakör vezetők szavaiból kicsendült az egyöntetű kívánság: Szükség van a népfrontra. A falusi dolgozók igényt tartanak a népfront-bizottságok munkájára, s élni fognak azokkal a lehetőségekkel, amelyet a népfront biztosít számukra. Többen foglalkoztak azzal, hogy milyen lépéseket tettek az elmúlt hónapokban, hogy községükben a népfront-bizottságok életre keljenek. Caál Ferenc, a jászberényi járás népfront bizottságának elnöke a Jászsági kincses hónapok tapasztalatairól beszélt. Ismertette, hogyan készülnek a nagykun napokra, az augusztus 20-i kisújszállási nagygyűlésre. Varga József, ajámoshidai

népfront-bizottság elnöke a népfront tekintélyének növeléséről szólott. Részletesen elemezte, hogy a parasztság hogyan vélekedik a pártról; a kommunistákról. Szavait idézve: „A parasztok tudják, hogy a nagy pert, a földet a kommunisták nélkül nem -nyerték volna meg. A parasztság nagy elismeréssel van a kommunisták vívmányai iránt. Ha az okát keressük, hogy októberben a munkás-paraszt szövetség megingott, ezt a helytelen, a régi politika, rossz módszereiben találhatjuk.’’ Papp Béla egyénileg dolgozó paraszt, ugyancsak Jánoshidáról a gazdakörök szerepéről beszélt;

D gazdaköröket igényli a parasztság

Elmondotta, hogy ő 20 év óta tagja a gazdakörnek. Most is szükség van a gazdakörökre, mert paraszttársai és ő maga is szívesen jár oda. A gazdakörök körül vita alakult ki, egyesek féltik a gazdaköröket, hogy oda bejutnak majd az ellenséges elemek és magukkal viszik nézeteiket; — Mások elmondták, hogy a népfront-bizottságok, a benne résztvevő kommunisták elég erőseik, hogy megvédjék az oda nem való elemek befurakodásától a gazdaköröket; Bognár Gyula, a megyei Népront Iroda titkára a népfrontbizottságok feladatairól beszélt, hogyan készüljenek a nagykun napokra, az augusztus 20-1 nagygyűlésre, melyet Kisújszálláson tartanak és előadója Kádár János elvtárs lesz.

Augusztus 20-a a népfront

bizottságok erőpróbája lesz.

Ezért minden népfront bizottság ezt tartsa munkája

középpontjában.

Dr. Borók Imre, a kisújszállási népfront-bizottság elnöke részletesen foglalkozott a nagykun napok jelentőségével és mint jó vendéglátó gazda, szíves szavakkal invitálta a megye dolgozóit Kisújszállásra;

A felszólalók közül csak egynéhány ember véleményét tudjuk bemutatni, de mindannyian értékes gondolataikkal és javaslatokkal gazdagították a tanácskozást; Olyan érzésekkel távozhattunk a népfront aktívájáról, hogy hasznos volt ez az ,öszszejövetel, megvan az érdeklődés a népfront iránt, s a népfront lelkes munkásain múlik, hogy beváltsuk a népfronthoz fűzött reményeket és élénk népfront mozgalom bontakozzon ki a mi megyénkben is.

L. A

R munkásmozgalom és az értelmiség

Irta: B. KISS MÁTYÁS

Amióta az emberiség, a technika gyors fejlődésének korszakába lépett, óriásit változott társadalmi arculata. A modern gépi nagyiparral uj társadalmi osztályok születtek: a munkásosztály és a burzsoázia. Ettől kezdve két alapvető osztály harca, a mindenkori erőviszonyok alakulása szabta meg a társadalom fejlődésének menetét; Ámde ez a társadalmi átalakulás távolról sem volt egyenesvonalu, mindenre kiterjedő. A két alapvető osztály mellett még a legfejlettebb kapitalista országokban, a mai napié is léteznek más osztályok, rétegek, amelyek vagy a feudalizmusból maradtak vissza — vagy a kapitalizmus hívta őket, létre. Ezek a társadalmi osztályok, rétegek közbülső helyet foglalnak el a munkásosztály és a burzsoázia között. Ilyen társadalmi csoportok :

al A parasztság, amely létszámában nagyon megfogyatkozva. de mégis fenmaradt;

b) Az értelmiség, amelv a magántulajdon, a társadalmi osztályok kialakulásával, a fizikai és szellemi munka különválásának eredményeképpen keletkezett (az antik társadalomban), de a modern nagyipar, a technika és a tudományok forradalma teljesen átalakította összetételészámbelileg is óriási mértékben felduzzadt.

c) És végül a városi kispolgárság. Ezek a rétegek jelentős számuk miatt és társadalmi helyzetüknél fogva komoly erőt képviselnek, a munkásosztály nem hagyhatja őket figyelmen kívül. A burzsoázia elleni harcban szövetségesei lehetnek, mert dolgozó rétegek, többségük kistulajdonos, akiket a kapitalista verseny tönkretesz, ezért szemben állnak vele, de ugyanakkor mint tulajdonosoknak, nem mindenben és nem mindig egyezik a véleményük a munkásosztályéval. Szükségképpen aszerint ingadoznak, hoev pillanatnyi érdekeik hová húzzák és hogyan alakulnak az erőviszonyok.

Ezek a megállapítások azonban csak általában érvényesek az úgynevezett ,középrétegekre". A munkásosztály pártja nagy hibát követne el. ha az egészet egy kalap alá venné és nem fordítana kellő figyelmet a közöttük lévő lényeges különbségekre is. E tanulmány keretében a továbbiakban csak az értelmiségről lesz szó.

Mi a helyzet az értelmiséggel?

Az értelmiség a társadalomnak nem osztálya, hanem csak rétege. Nem lehet osztály, mert nem foglal el önálló helyet a társadalmi termelés rendszerében. Képtelen önálló politikára, tevékenységét azoknak az osztályoknak az érdekel határozzák meg, amelyeket szolgál. A kapitalizmusban túlnyomó többségük a burzsoáziát szolgálja, szocializmusban a munkásosztályt.

A tőkés társadalomban az értelmiség a következő osztályokból származik:

1. A burzsoázia és a földbirtokosok osztályából (a tőkések és földbirtokosok, a falusi burzsoázia kivételével többségükben maguk is értelmiségiek).

2. Az úgynevezett középrétegekből, (legnagyobb számban) parasztság, kisiparosok, kereskedők, hivatalnokok, értelmiségiek, stb.

3. Elenyészően kevés számban a munkásosztályból is. A kapitalizmusban, ahol a műveltség a vagyonos osztályok monopóliuma, ebből az osztályból csak r—”on kevésnek sikerül felemelkednie az értelmiségiek közé.

Az értelmiség származásánál fogva a kispolgársághoz áll legközelebb.

A szocializmusban az értelmiség már a dolgccó osztályok gyermekei közül kerül ki. (Átmeneti időszakban, mint nálunk is, még mindkettő megtalálhatók *

Az értelmiséget a társadalomban betöltött szerepe szerint két nagy csoportra lehet osztani:

1. A humán értelmiség.

2. A műszaki értelmiség.

A műszaki értelmiség közvetlen kapcsolatban vain a termeléssel, de a termelésben sajátos helyet foglal el. Kapitalista viszonyok között a tőkés szolgája, az ő parancsainak engedelmeskedik, utasításait köteles végrehajtani. Az ő munkája is áru, amelyet elad a tőkésnek, így tehát ő is kizsákmányolt. Jól ismeri a munkásosztály életkörülményeit, gondolkozását. fogékony a munkásosztály ideológiája iránt. Az értelmiségnek ez a rétege legközelebb áll a ^munkásosztályhoz. Úgy antikkor a műszaki értelmiség a termelésben irányító szerepet tölt be, parancsol a munkásnak. Bár, mint mondottuk, őt is kizsákmányolják, de életszínvonala sokkal magasabb, mint a munkásoké, ezért nem is azonul vele.

Más a helyzet a humán értelmiséggel. Ez a réteg is fizetett alkalmazott a kapitalizmusban, vagy ahogy Marx mondja: „A kapitalizmus fizetett bérmunkássá változtatja a papot, a költőt, a jogászt.’’ Az ő feladatuk a kapitalizmus ideológiájának terjesztése, az emberek fejébe sulykolása.

Minden munkába lépő új generáció készen találja 8 termelési eszközöket, amelyeket saját érdekében felhasznál és tovább tökéletesít. De készen találja az elé.

ző nemzedékek szellemi termékeit is, akár szájhagyományok és szokások, akár írott művek alapján. Ehhez kell alkalmazkodnia, más lehetősége nincs. A humán értelmiségnek éppen az a feladata, hogy ezeket megőrizze, az újakat rögzítse és azt a következő nemzedéknek átadja. (A műszaki értelmiségnek is van ilyen feladata, de ezek a tudományok (a természetudományok) távolabb állnak a politikától, az osztályharctöl, nincsenek közvetlen kapcsolatba vele. (Magától értetődik, hogy az értelmiségnek ez a rétege van leginkább a burzsoá ideológiával átitatva, ennél a rétegnél legnagyobb az ingadozás. De az is érdekes, hogy éppen közülük kerülnek ki a legnagyobb forradalmárok is. (Marx, Engels. Lenin). Ennek az a magyarázata, hogy mivel ők a társadalomtudományok területén dolgoznak, ők képesek leginkább és leggyorsabban (egyes haladó képviselőik) felismerni áz új helyzetet, nekik van legnagyobb lehetőségük új eszmék, új nézeteik kidolgozására és terjesztésére. (Gondolom, nem szükséges erre példákat felhozni). Ez természetesen nem ielentí azt, hogy a műszaki értelmiség nem képes forradalmi tettre. Nem egy nagyielentőségű műszaki és természettudományi felfedezés forradalmasította a világot.

Szocialista viszonyaink között a műszaki és humán értelmiség is a szocialista állam alkalmazottja. Igv a munkásosztályt kell szolgálnia. A műszaki értelmiség társadalomban betöltött szerepe nem változik, fizetett alkalmazott, de nem egyszerű munkás hanem parancsnok. Ugyanúgy a humán értelmiségnek a feladata nem változik, a szocialista ideológiát terjeszti.

Szüksége van-e a a munmosztálynak az erteimiséíre?

Az értelmiségnek — mióta az emberi társadalomnak számottevő embercsoportja — mindig jelentős szerepe volt; Jelentősége fokozott mértékben nőtt a kapitalizmus idején és még nagvobb lett a szocializmusban. A tudomány, a technika fejlődésével nélkülözhetetlenné vált és különösen az most az atomkorszak hainalán.

A munkásmozgalom sokat köszönhet az értelmiség egyes kiváló képviselőinek. A legkiválóbbak nemcsak szövetségesek lettek, hanem csatlakozva a munkásmozgalomhoz, kidolgozták a tudományos szocializmust. Lehetővé tették, hogv a munkásosztály felismerje történelmi szerepét. A munkásmozgalom kiváló vezetőinek egész sora került ki az értelmiségiek közül. A kezdeti szakaszban csak egyes kiváló személyiségek, később, ahoev a munkásmozgalom terebélyesedett és erősödött, növekedett az értelmiségre gyakorolt vonzó ereje is; A nagy, erős kommunista pártokban, a ka-»

A Népfront jövőjéről tanáeskomtak