Tiszavidék, 1957. augusztus (11. évfolyam, 179-204. szám)

1957-08-01 / 179. szám

ftegyoen év

*4 Nagy Októberi Szocialista. Forradalom idején a moszkvai repülőgépgyárban, mint esztergályos dolgoztam. A forradalom győzelme után hazautaztam falura, a rjazanyí tartományba. 1917 decembere első napjaiban érkeztem haza.

Amikor a faluban híre szállt, hogy Moszkvából egy bolsevik munkás érkezett, egymásután keresték fel a parasztok és érdeklődtek a moszkvai, petrográdi eseményekről.

— Hát ti megválasztottátok a parasztküldöttek szovjetjét? Elvettétek a földesurak birtokait? — kérdeztem a falumbeliektSl.

— Nálunk semmi ilyesmi nem történt — válaszolt a ■falu egyik legszegényebb parasztja. — Hogyan is vennénk el tőlük?

A földkérdés a parasztok legaktuálisabb problémáját jelentette, hiszen míg a földesurak kezében óriást földterületek voltak, addig a szégénypaarsztok legjobb esetben is vékony parcellákkal rendelkeztek.

Elhatároztuk, hogy összehívjuk a parasztokat, de előtte a malom munkásaival végigjártuk a portákat. Beszéltünk a szovjet hatalomról, a földreformról. Abban az időben a falvakban nem volt rózsás az élet. A sovány termés koldússzegénységre juttatta a parasztságot. A falu szegényeitől megtudtuk, hogy a gazdagok kihasználták ezt a szerencsétlenséget. A járási zemsztvo tagjai pénzt gyűjtöttek a parasztoktól, hogy gabonát vásárolnak számukra, de sem a pénzt, sem pedig a gabonát nem látták.

A parasztgyülésen követeltük, hogy a zemsztvo számoljon el a pénzzel. A gyűlés rendkívül viharos volt. Háromszor szólaltam fel. Beszéltem a petrográdi és moszkvai eseményekről, a bolsevik párt programjáról, a

<#•

Eb történt falun

szovjetekről, amelyek kezében összpontosul most a hatalom Oroszországban.

Határozatot is hoztunk: a parasztok pénzének elslkkasztásáért letartóztattuk a zemsztvo tagjait, ingóságaikat kiárusítottuk és ebből visszafizettük mindenkinek a saját pénzét. Megválasztottuk a helyi szovjetet és küldötteinket ■ a járási székhely szovjetjének kongresszusára küldtük.

A kongresszuson kevesen voltunk bolsevikok és harcolnunk kellett az eszerekkel, akik óvták a parasztokat a földesúri területek azonnali elfoglalásától.

— Várjunk, hogy mit határoz majd az országgyűlés.

Mi azonban szilárdan kijelentettük, hogy a föld azé, aki megműveli.

A járási kongresszus hat küldöttet — köztük engem is — jelölt a szovjetek Ili. összoroszországi kongresszusára.

1618 Január... A kongreszszuson a bolsevikok heves vitákat folytattak az eszeréKkel. Ml amellett szálltunk síkra, hogy a földet haladéktalanul a parasztok kezére kell adni. Az aszerek azt mondogatták, hogy várjuk meg a föld, szocializálásáról szóló törvénytervezetet.

A kongresszus bolsevik frakciója nem hagyta magát. A vita közben a frakció veti on dón (AFP). A leszerelési értekezlet négy nyugati küldöttsége kedden délután külön megbeszélést tartott a brit külügyminisztériumban Dulles amerikai és Selwyn Lloyd angol külügyminiszter részvételével. Dulles kíséretében volt Harold Stassen amerikai küldött. — Selwyn Lloydot pedig Allan Noble, az albizottság képvizetője Így szólt hozzám és még egy elvtársamhoz:

— Menjetek Vlagyimir Tljics Leninhez és kérjétek meg, hogy jöjjön el hozzánk.

Elmentünk Lenin lakására. Közvetlenül fogadott bennünket, s mi azonnal a tárgyra tértünk.

— Jöjjön el hozzánk, Vlagyimir lljics — mondottam — azonnal összehívjuk a bolsevikokat.

Leninnel együtt tértünk vissza. A bolsevik frakció hamarosan összeült, s Lenin beszélni kezdett. Elmondotta, mi azért vitázunk az eszerekkel, hogy megmutassuk ezek igazi arcát a középparasztoknak. A hatalom a mi kezünkben van — jelentette ki Lenin — és mi szilárdan folytatjuk a bolsevikok politikáját a földkérdésben Is.

A kongresszus után hazautaztunk falura. Járási gyűlést hívtunk össze, amelyre minden falu elküldte képviselőjét. Egyhangúan elhatároztuk, hogy a hatalmas földbirtokokat a parasztok kezébe adjuk, a mezőgazdasági telszereléseket pedig a faluközösségek vették birtokukba.

így zajlott le a Nagy Október falun.

Elmondta:

' GR1GORIJ LOBANOV, aki 1917 óta tagja a pártnak.

*1 .....

selője kísérte. Franciaországot Jules Moeh, Kanadát David. Johnson, a kanadai küldöttség Vezetője képviselte.

Az ülést azért hívták egybe, hogy az amerikai külügyminiszter közelebbről megjelölhesse az Egyesült Államok álláspontját a meglepetésszerű támadás meggátlósát célzó légiellenőrzési tervről. .

£egftí<tsM kBif&ídi illek.

Az olasz képvisclöliáz megszavazta az európai szerződéseket.

Róma (DPA). Az olasz képviselőház a szerdára virradó éjszaka nagy többséggel ratifikálta az európai közös piacról és az euratomról szóló szerződéseket. 311 képviselő a ratifikálás mellett, 144 ellene szavazott, 54-en tartózkodtak a szavazástól. A szerződések ellen csak a kommunisták szavaztak, a baloldali szocialisták az európai közös piac ügyében tartózkodtak a szavazástól, az euratomot azonban megszavazták. Ez volt az első eset. hogy a baloldali szocialisták külpolitikai kérdésekben a közép pártokkal együtt szavaztak. Roosevelt özvegye beutazás! engedélyt kapott a Szovjetunióba

New York (AFP). Roosevelt asszony, a volt amerikai elnök özvegye, kedden közölte, hogy a washingtoni szovjet nagykövetségtől megkapta a beutazási engedélyt a Szovjetunióba Azt is elmondotta, hogy valószínűleg a jövő hónapban utazik Moszkvába.

Angol bombázók szerdán újabb támadásra indultak omani területek ellen

Sard z sah (MTI). A Reuter jelentése szerint a sardzsahi repülőtérről szerdán hajnalban kilenc angol bombázó szállt fél, hogy támadást intézzen az omani felkelők kezén lévő területek ellen. Hivatalos helyen a támadás célpontjáról részleteket nem közöltek, miután kedden hírzárlatot léptettek életbe.

Mi történt Ománban?

'SiXrtm.

Az Arab félsziget délkeleti partvidékén fekvő Muszkát és Oman szulla.nátus területén az omami Imám (muzulmán egyházi méltóság) vezetésével lázadás tőrt ki Nizva városban, az angolokkal szövetséges szultán ellen. A lázadás gyorsan terjedt (térképünk a július 26-i helyzetet mutatja) és a felkelő arab törzsek az Imám fekete zászlóit több fontos városra, így pl. Ibrire is kitűzték, s az olajban feltehetően gazdag Buraimi oázishoz vezető stratégiai pontokat is elfoglalták. Nagyon is lehetséges, hogy az angol imperialista elnyomás elleni jelszóval Imám zászlaja mögött egy nagyhatalom áll. Ezt a feltevést ea-ősíti meg mindenesetre az angol lapokban megjelenő cikkek sorozata, melyek szerint a felkelők modern amerikai fegyverzettel vannak ellátva, s szervezett akcióik külföldiek jelenlétét bizonyítják.

Köztudomású, hogy Muszkát—Oman szultáné tus és Szaud-Arábia közötti határvonal a kietlen Rub el Chali homoksivatag területén húzódik, jelenleg sincs pontosan megállapítva és így a fegyvercsempészést meglehetősen nehéz megakadályozni: Szaud-Arábia is érdekelve lehet, a történtekben, mert az ománl szultán brit segítséggel foglalta el tőle K»53-ben a már említett Burimai oázist. Á szultán ismét brit pártfogóihoz fordult katonai segítségért. Az angolok Ciprusból és Afrikából csapatokat küldtek, hadihajóikkal lezárták a Perzsa öbölben és Arab tengerben a Muszkát— Omani felségvizeket; lökhajtásos repülőikkel pedig támadják a felkelők központjait:

Akármilyen gyártmányú fegyverek harcolnak is egymás ellen az Arab félszigeten, a lázadás legmélyebb okait valószínűleg az angol Irak Petroleum Oil Co. és az amerikai Rockefeller érdekeltségű ARAMCO közötti olajért folyó harcban kereshetjük. — Mindenesetre az ománi sízultanátus területén folytatott harcokból is látható, hogy Anglia a saját bőrén is kénytelen érezni az Eisenhower doktrína áldásos hatását.

GYÓRbFY ISTVÁN,

MsgyKUMsagi

KRÓJHIK.S

*

(3)

Dé hát, hogy nem vesíétt ki a szilaj pásztor, ha családot nem alapított, s gyermekei nem maradtak?

Szilaj pásztornak senki sem született, a szilaj pásztor magától lett.

Mindig voltak az emberiségnek számkivetettjei. Leginkább ezekből alakult ki a szilaj pásztori rend. Ha egy legény emberi életet oltott ki és nem akart szembenézni a törvénnyel, behúzódott a rétbe. Ha a másiknak természete fellázadt a katonai fegyelem ellen, eldobta a csákót és elment ridegnek. Nagyon sok kezes- és nyájpásztor nem tudott számot adni s a számadás elől a rétnek vette magát. Szüléden, ágrúlszakadt, vagy árva gyermek, a ridegek között biztos otthont talált.

Váltott Balog Jancsi ridegről azt vallják a tanúk, hogy még gyermekkorában verte el az anyja, mert azt tartotta, hogy az ördög gyermeke, az cserélte ki pólyás korában. Bujdosó Szabó, ki a rétben Apavár körül tanyázott s a nép emlékezetében ma is él — tátos volt, kit az elöljáróság üldözött eL Sohonnai Istvánt — ki szilaj gulyásbojtár lett — az országúton találták. Igen soknak, ki ridegnek beállott, társai a nevét sem tudták, nem is kéfdezték, arra sem voltak kíváncsiak, mi szél hozta közibük. Lassanként valami ragadvánv névhez jutott, azzal élt haláláig. Csendbiztos, pandúr, zsandár hatalma a rét szélén megszűnt. Ha üldözési céllal bemerészkedett, többé ki nem jött. Egyébként embert sohasem fosztottak ki és nem öltek meg senkit, aki jó szándékkal közeledett feléjük. Sőt sok szegény embert, ki a rétet lábadozta, élelemmel tartottak.

Hű télen volnék az igazsághoz, ha azt állítanám, hogy a szilaj pásztorok mind rovottmullú emberek voltak. Volt köztük sok jó pásztomemzetségből való legény, aki nem érezte jól magát télen a városban, fedél alatt, s inkább elszegődött ridegnek. Régen a pásztoroknak tetemes számú jószágállománya volt a gulyában, ménesben, kondában, s ha ősszel szétverték a nyájat, a nyáj pásztornak nem volt mivel teleltetni jószágait, beverte hát őket a rétbe a szilaj nyáj közé, s maga is beállott tavaszig szüajnak.

A számadók meg valósággal tekintélyes emberek voltak. Annyi marhájok volt, hogy szinte versenyeztek érte a városok, hogy megfogadhassák. Nem sajnálták tőle a legelőt. Azért kellett, hogy a számadónak sok jószága legyen, hogy tudják miből kifogni a kárt. A számadó ugyanezen okból tartott sok jószágú bojtárokat.

Mert bizony sok kárt vallott a pásztor, akárhogy vigyázott. Mikor a tél beköszöntött, a rónák, tiszták, derékak, fenekek befagytak, a hó elkezdett csendesen szitálni, az ordasok kibújtak rejtekhelyeikből és kerülgetni kezdték a nyájat. A bojtárok éjjel nappal a nyáj mellett strázsáltak. amelyik lefeküdt is, nyitott szemmel aludt, mint a nyűi. Ropogtak a nádból rakott pásztortüzek. felcsapó lángjukból a szikrák az égig kígyóztak. A nádi farkasok csörgő nyállal, zölden csillogó üveges

'

szemekkel nézték a pihenő gulyát, ménest. Ha a nádkéve tüze hamvadásmak indult, a csikaszok topogni kezdtek, majd rettentő üvöltésbe fogtak. A pásztor hirtelen felérzett szendergéséből és botra kapott. Többi társai is felpattantak a szomszédos pásztortüzek mellől. A borjúnagyságú, szegesörvű komondorok vonítva és nyüszítve keringettek a nyáj és pásztorok között. A marhák megtorpanva, reszkető Inakkal, meredt szemmel, nagyokat fújva várták a bekövetkezöket. Eriggy csak te! Elébe csak! Hajrá! Kiáltások hangzottak. A komondorok vinynyogva mérlegelték az ellenség erejét s ha túlerőben érezték magúkat, megszalajtották az ordasokat. De jaj volt, ha elmérték a farkokat! A farkasok egy perc alatt széttépték szegény hű állatot s berontottak a nyáj közé. A marhák fejevesztettcn, ökl'előzve, bőgve keringettek fel s alá, s mire a pásztorok megakadályozhatták volna, egész falkát leontott belőlük a vad.

A ménest Is szívesen támadták. A ló okosabb állat lévén, tüstént védelmi állásba helyezkedett. A csikókat közrekapták, magok is összeszorultak s egy perc 'sem telt belé, az egész ménes farral kifelé állott, iöbban mondva rugdosott. Jaj volt annak az ordasnak, melyet a pata eltalált! De annak a lónak is, melynek horpaszába kaphatott a farkas! Kutyák, farkasok egymást tépték. A ridegek kezebelije szörnyű káromkodások között rette-: netes cspásokat mért az ordasokra. Amelyik megsebezve: feladata a küzdelmet és'a nádas felé elinalt, az is halálfia lett, vére sz&gán felindult társai széttépték! ;

A farkas pocséklásáért is a számadó számolt.

De még nagyobb ellenség volt a tél! ;

A szilaj marha a rét avar füvével élt. A sás, gyékény, szittyó, csetkáka, sőt az apró nád tólvíz idején jó; táplálék volt. De jaj volt szegény párának, ha a havazás; beállott! Ha még csak gömbörödött, de keményen nem; fagyott, a hó miatt nem volt semmi baj! A láp korhadás-: tói átfüllött kotúja felett a hó nem sokáig maradhatott: meg. De mindgyárt másképp állott a dolog, mihelyt meg-; dermedt a feltalaj. A hó szünes-szüntelen növekedett, a: nyomorult marha nem tudta silány élelmét megtalálni, s bőgött az éhségtől. Nyárszakán ugyan kaszáltak imitf-' amott a szigeteken a telelő jószágnak, de ez sohasem; volt elég. Szegény pára úgy lenyűtt, hogy szinte a csontja-; is zörgött, a hideg ellen meg tenyérnyi hosszú rabszőrt:: eresztett. Olyanok voltak ezek a telelő szilaj marhák;; órása szarvaikkal, mint a rég letűnt idők ósállatai.

Ha a hó már a gyakor nádat is eltemette s a jószág a nyáron kaszált gazt is felette, nem maradt más hátra,, mint szétverni a nyájat. De ez már az éh-halál előtti stáció volt!

(Folytatása köv.)

Készülődés i vasutasára

Már az első negyedévben Szocialista munkaversenyt in: dítottak a szolnoki Fűtóház :dolgozói. Azóta szép eredményeket értek el. A VII. Va;sulasnap és Alkotmány ünne; púnk tiszteletére a negyedéves versenyen belül újabb ; vállalásokkal ünnepelnek a ; dolgozók.

Ma reggel a munka kezdete előtt, minden részlegen ;töpgyülések keretében beszélik meg a 10 napos ünnepi műszakot.

Kövesdi János, a veterán masiniszta, ki többszörös sztahanovista és kiváló vasutas, vállalta, hogy a menet31 rendszerint! közlekedés mellett 10 százalékos szénmegtakarítást ér el. A vonatokat balesetmentesen továbbítják és túlsúlyos szerelvényeket is vontat. Vállalta, hogy mozdonyának javítási költségeit a múlt hónaphoz viszonyítva csökkenti. A vállalalast Turza Ferenc és Kovács István VI. fűtőkkel együtt fogja teljesíteni.

Kövesdi elvtárs vállalását követték a Szalai Lajós mozdony-brigád, a kocsivizsgálók, mozdony és kocsijavító lakatosok felajánlásai.

— ab. —

A dunai árhullám levonulásának alakulása

Hétfőn a Duna vízgyűjtő területén csak szórványosan hullott kisebb csapadék. Ennek megfelelően, a Duna Becs feletti szakasza Hofkirchenig apad, a második árhullám tetőzése Budapest térségében van, ahol lassú áradás után kedden délben a vízállás tíBO cm. volt. A két árhullám közé eső Dunaremete—Vác közötti Duna-szakaszon átmenetileg 4—15 cm-es apadás következett be, a Budapest alatti áradás mértéke 20—35 cm.

A dunai árhullámmal kapcsolatban a fővárosi tanács illetékes szervei megtették a szükséges intézkedéseket. A védvonalakat mindenütt felülvizsgálták, az úgynevezett dunatelepi körgátat megerősítették, nehogy a friss készítésű gátat, amely viszonylag lazább szerkezetű, a víz kikezdhesse. Ezenkívül több dömpert, kotrógépet és billenő tehergépkocsit irányítottak a Szigetközbe. A fakadó vizek által elborított területekről a belvizi állandó szivattyútelepek és az ideiglenesen felállított szivattyú gépcsoportok másodpercenként 25 köbméter vizet távolítanak el.

A Szolnok megyei Vízügyi Igazgatóság tájékoztatása szerint a Tiszán — habár a folyó jelenleg áradó jellegű — nagyobb árhullám nem várható.

A felrobbant petróleum megölt egy kisfiút

A Tolna megyei Pincehely községben Székely Istvánné tíz éves kisfia petróleumot öntött a tűzhelyre. A petróleum felrobbant, s kigyulladt a konyha berendezése is. A kisfiú harmadfokú égésig sebeket szenvedett, s rövidesen meghalt. A konyhában keletkezet tüzet a tűzoltók oltották el a lakosság segítségével- A rendőrség megindította a vizsgálatot, hogv a szerencsétlenségért terheli-e gondatlanság a szülőket.

A leszerelési értekezlet nyugati küldötteinek külön megbeszélése