Tiszavidék, 1957. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1957-07-03 / 154. szám

Ott, ahol lenírv élt

látogatás a leningrádi „

A LENINGRÁDI Lenin-u. 48/9. számú házat jól ismerik a város határain tűi is. Ebben a házban lakott Vlagyimir lljics Lenin, emigrációból való visszatérésétől egészen 1917 júliusáig. 1927-ben a 24-es számú lakásban múzeumot rendeztek be, amelyet évente sokan látogatnak meg.

A múzeum dokumentumai beszámolnak Lenin szinte emberfeletti munkájáról. — Fényképek és festmények mutatják be Lenint munka közben, a dolgozók körében. Az egyik falon Morahov festőművész képe függ, amely Lenin találkozását ábrázolja egy pályaudvar munkásaival. Mellette fényképfelvétel örökíti meg Lenint, amikor 1917 május 12-én a putyilovl munkások előtt beszélt. Számos érdekes anyag bizonyítja Lenin nagy munkaképességét. Dokumentum-sorozatok ábrázolják Lenint, mint újságírót, pártvezetőt és szónokot.

A múzeum az oroszországi munkásmozgalom hősi történetének egyes epizódjairól is beszámol. Július 5-én korán reggel Szverdlov látogatta meg Lenint és elmondta, hogy éjjel a junkerek szétromboltak a Pravda szerkesztőségét és nyomdáját, valamint a bolsevik szervezet más helyiségeit. Vlagyimir lljics azon az éjszakán a Pravda szerkesztőségében dolgozott, s a pogrom kezdete előtt mintegy fél órával távozott.

A továbbiakban meglátogattuk Vlagyimir lljics és Nagyezsda Konsztantyinovna egykori ebédlőjét és háló-V. I. Lenin múzeumban"

szobáját. A szobák berendezése Lenin és felesége párat lan egyszerűségéről tanúskodik. Az ablak mellett íróasztal áll, amely mögött Lenin — sokszor késő éjszakáig — írta nagyszerű műveit. — Nem teljes adatok szerint három hónap alatt több mint 150 cikket és sok más brosúrát írt. A falnál nagy szekrény helyezkedik el. lljics megérkezésük első napján közölte, hogy nincs sok ruhájuk, így ezeket fogasokra is akaszthatják, tehát a szekrényt teljesen átalakíthatják könyvszekrénnyé. A szemben lévő fal mellett találjuk Vlagyimir lljics egyszerű vaságyát, amelyet katonai pokróc takar. Kissé arrébb színes hímzésű karosszék áll, amelyet Lenin — mint emléket édesanyjától — gondosan megőrzött és 1918-ban magával vitt Moszkvába.

Az ebédlő közepén nagy asztal áll, amelyet oly sokszor ültek körül a Bolsevik Párt Központi Bizottságának tagjai. Az ablak mellett konyhaszekrény látható.

MÚZEUMI SÉTÁNK mély hatást gyakorolt ránk. Kissé belepillantottunk Vlagyimir lljics magánéletébe és láthattuk, mily szerényen élt a kommunisták nagy tanítója. Ilyen érzéseket fejez ki a múzeum látogatókönyve is. A kínai diákok egy csoportja a következőket írta a könyvbe: „Mintha hallottuk volna Lenin szívének dobbanását és szavait. Minden, amit láttunk, páratlan örömmel tölt el bennünket

(A Szovjet Távirati Iroda anyagából)

Élénk vita9 sok hoxsássőlás

jellemezte a legutóbbi karcagi tanácsülést

Karcagon a júniusi tanács ülésen, ahol 63 tanácstag jelent meg, Interpellációs kérdéseket tettek fel a végrehajtó bizottságnak és az egyes szakosztályoknak. A tanácstagok főleg a lakosságot érdeklő kérdésekkel foglalkoztak, mint például az utak, járdák javítása, kút létesítése. villanyhálózat bővítése, — stb.

A végrehajtó bizottság részéről Mátyus Imre vb-elnökhelyettes számolt be a két tanácsülés közötti időben végzett munkákról. Ismertette, hogy a legutóbbi tanácsülés óta hány határozatot hozott a végrehajtó bizottság, — s azokban hogy intézkedett. Egynéhány határozatot döntés végett a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságához terjesztettek fel, de arra a válasz még nem érkezett meg. Ilyen volt például az, melyben a mezőgazdrsági osztályon több feleslegesnek látszó időszaki jelentés beszüntetését kérték, mivel a felhalmozódott adminisztrációs munka sok időt elvesz a dolgozóktól. Vagy a másik határozat, melyben az építési hitelek és építési anyag elosztásánál kértek nagyobb keretet Karcag város részére.

A városi tanács sérelmesnek tartja a Megyei Tanácsnak a gyapjuátvétellel kapcsolatos döntését, s újból úgy határozott, hogy a földművesszövetkezet legyen a gyapjúátvevő szerv, mely ezt a feladatát régebben is jól ellátta és megfelelő szakemberrel is rendelkezik. A jelenlegi rendszertelen gyapjúátvétel sok kárt okoz, mivel a dolgozó parasztoknak sokat kell várakozni egy-egy ilyen alkalomkor.

Határozatot hozott a tanácsülés a növényápolási és szénabetakarítási munkáknál mutatkozó lemaradás felszámolására, valamint az aratási, tarlóhántási munkák elvégzésére, a tűzvédelem megszervezésére is.

Komoly vita volt a községfejlesztési alap felhasználásával kapcsolatban. A végrehajtó bizottság által előterjesztett javaslatot különböző változásokkal fogadta el a tanácsülés. például az oktatási intézmények részére mvasolt százezer forintot 71 ezer forintban állapította meg. Az egészségügyi intézmények »részére javasolt 50 ezer forintot változatlanul meghagyta, a sportcélra javasolt 30 ezer forintot 20 ezerre csökkentette. Az így megtakarított összegről a városi tanács úgy határozott, hogy azt a Kisföldek közötti rész villamosítására, az elhanyagolt járdák kijavítására és kuJak létesítésére fogja felhasználni.

A beszámolót élénk vita követte. Több mint 70 hozzászólás történt. Minden tanácstag a saját választókerületében előforduló problémákat tárta a tanácsülés elé. Tolmácsolta választóik kérését, s kérte a hiányosságok kiküszöbölését.

Tarkő Albert,

Karcag.

MIHAIL SOLOBOV

(13.)

Az öreg már túl van az élete javán, de neki, a kapitánynak elölte a világ.

Attól fogva aztán éjszakánként elábrándoztam _ magamban, ahogy az öregeit szokták: vége lesz a háborúnak, megházasítom a fiamat és ott élek én is a fiatalokkal, építgetek, farigcsálok és dajkálom az unokákat. Egyszóval mindenféle öreges dolog járt az eszemben. De aztán megint ös6zedűlt bennem minden. Azon a télen folyvást támadtunk és valami sűrűn nem írhattunk egymásnak. Azonban a háború végefelé Berlin alatt egyszer reggel levelet írtam Anatolijnak, s másnap már meg is kaptam a választ. Akkor jöttem rá, hogy itt a német fővárosban szaladunk össze a fiammal, csakhogy más-más úton. Egy bizonyos, nem messze vagyunk egymástól. Alig vártam már, mindegyre türelmetlenkedtem, hogy mikor találkozunk. Hát be is következett... Éppen május 9-én reggel, a-győzelem napján ölte meg az én Anatolijomat egy német mesterlövész...

Aznap délután hívat a századparancsnok. Ahogy szétnézek, látom egy ismeretlen alezredes tüzér iil nála. Mikor beléptem, fölállt az alezredes, ahogy a rangidősöket szokták fogadni. A századparancsnokom azt mondja: „Hozzád jöttek, Szokolov” — s evvel az ablak felé fordul. Mintha villamos áram ért volna hirtelen, éreztem, hogy valami baj következik. Az alezredes odajön hozzám és csendesen azt mondja: „Légy erős! Fiadat. Szokolov kapitányt lövés érte az ütegnél, meghalt. Gyere velem!" Elszédültem, megbicsaklott a lábam, de azért állva maradtam. Mindmáig csak úgy emlékszem rá, mintha álmomban lett vplr e, íhogy az alezredessel együtt egy nagy személykocsiba i n és átvágtunk a törmelékkel teli utcákon, homályosan emlékszem a katonai díszőrségre és a vörös bársonnyal letakart koporsóra. De Anatolijt most is úgy látom, akár most téged. Odamentem a koporsó mellé. Az én fiam fekszik benne, s mintha mégse az lenne. Az enyim örökké mosolygó. vékonydongájú kis legényke volt, hegyesen kiállt neki az ádámcsutkája, ez meg ott, ahogy fekszik egy szélesvállú, szép fiatal férfi, a szeme félig nyitva, mintha mellettem elnézne valahová messzire. Csak a szája sarkában láttam valamit az én régi Tolka fiam mosolyából, ahogy valamikor ismertem .;; Megcsókoltam az arcát és félreálltam. Az alezredes beszédet mondott. Anatolij bajtársai a szemüket törölgetik, az én ki nem sírt könnyeim pedig, úgy látszik, a szívemre száradtak. Talán azért is fáj annyira?

T legen, német földbe temettem hát el az utolsó

1 örömömet és reményemet. A fiam ütege tisztelgő lövést adott, ez elkísérte messzi útjára a parancsnokot és akkor mintha valami megszakadt volna bennem.;; Magam se tudom, hogyan kerültem vissza a századomhoz. Utána nemsokára le is szereltem. Most hova menjek? Voronyezsbe talán? Nem én, semmiért! Eszembe jutott, hogy Urjupinszkban van nekem egy barátom, aki még a télen leszerelt sebesülés folytán — valamikor ő meghívott magához, hát most eszembe jutott és fogtam magam, elutaztam. Urjupinszkba.

Ennek az én barátomnak nem volt gyereke. A városszélen lakott a feleségével saját kis házában. Habár rokkantnak nyilvánították, a gépkocsizó századnál szolgált tovább is, s én magam is ott találtam munkát. A barátoméknál húzódtam meg szállásra. Mindenféle rakományt hordtunk szét a kerületben, ősszel pedig átirányítottak a gabonaszállításhoz. Ebben az időben ismerkedtem meg ezzel az én mostani fiacskámmal, amelyik amott a homokban játszódik.

Ahogy a napi fuvar után visszatérek a városba, természetes, első, hogy betérek a falatozóba, hogy egyem valamit, meg egy deci vodkát felhajtsak. Megvallom, eléggé hozzászoktam már az italozáshoz, pedig rossz szokás... Egyszer is aztán ott látom ezt a kis legénykét a falatozó előtt, és másnap újból csak ott látom. A kis rongyosának csorog a képén a dinnye leve, tele van porral, piszokkal, a haja kócos, de a szeme az úgy világít, mint eső után éjszaka a csillagok! Annyira-annyira megszerettem, hogy már szinte bánkódtam utána, s alig hogy visszaértem a munkából, már őt kerestem. Itt a falatozó körül élt. ebbőlatftjól, amit adtak neki.

(Folyt, köv.)

A Nyugat

beismerései

Hogyan ölnek az idősebb emberek a kapitalista országokban?

Február végén a londoni parlament előtt többszáz nyugdíjas gyűlt össze és a nyugdíjak felemelését kövev telte. A tömeg között 300 skót nyugdíjas is volt, akik 250.000 aláírással ellátott petíciót terjesztettek a parlament elé. Miután találkoztak a parlament tagjaival, felvonultak az utcán és hatalmas táblákat vittek: „Mentsétek meg az öregeket a nyomorúságtól.” A Daily Herald a következőképpen jellemezte a felvonulást: „Az éhezők menete. 1957."

•

R. Smith doktor, az angliai Sunderiend város önkormányzatának elnöke kijelentette, hogy „a nyugdíjasok egyáltalán nem tudnak ruhákat vásárolni maguknak cs legtöbbjük éhezik.”

*

A Daily Worker tudósítója beszélgetett az jegyik londoni munkáskerület ■ nyugdíjasaival. Megfigyeléseiről a következőket írja: „Az élelmiszer - árak növekedése rettentő csapást mért rájuk. A ruházati árak emelkedése nem érinti őket annyira, mert régóta csak olcsó rongyokban járnak. De most már a mindennapi kenyerük, tejük, vagy krumplijuk veszélyben van.

•

Az Egyesült Államokban a férfiak 65. a nők pedig 60 éves koruk után kapnak csak nyugdíjat. Az United States News and World Report, a Times és más nyugati lapok hangoztatják, hogy Amerikában és Angliában egyaránt ritkaság, hogy egy munkás 65 éves karában is dolgozzék. Az embertelen kizsákmányolás már sokkal előbb kiszipolyozza minden erejét. Erről a következőket olvashatjuk: „A munkanap végeztével

olyan a munkás, mint egy kifacsart citrom, alig, hogy el vánszorog az autóbuszig. A Times egy 45 éves munkanélküliről megjegyzi, hogy „túlöreg ahhoz, hogy munkát találjon, de túl fiatal, hogy meghaljon.“

•

Egy öreg munkás a következő levelet küldte az Egyesült Államok miniszterének: „Nem szervezhetné meg a minisztérium a hozzám hasonló korabeli emberek tömeges agyonlövését? Ez sokkal humánusabb lenne, mint az, hogy éhezni kényszerülünk.”

Az amerikai munkaügyi kérdéseket kutató társaság e levél nyilvánosságra hozatalával kapcsolatban kijelentette, hogy „a kiöregedettekről való gondoskodás hiánya az atom és az automatizálás korában — az amerikai élet legnegatívabb oldalai közé tartozik.”

*

Dingel képiiselő idén februárban az amerikai kongresszus előtt adatokkal bizonyította az öregek nehéz életét az Egyesült Államokban, Elmondotta, hogy mintegy 6 millió 65 éven felüli ember kénytelen havonta személyenként mintegy 64 dollárhói, vagy egy nyugdíjas házaspár 105 dollárból megélni. Ugyanakkor a newyorki társadalmi biztosítási hivatal megállapította, hogy egyetlen nyugdíjas létminimuma havonta 110 dollárt igényel. — összehasonlításul figyelembe vehetjük, hogy egy munkás átlagos havi keresete az amerikai feldolgozó iparban mintegy 300 dollárt tesz ki. Ilymódon tehát az öregségi nyugdíj az Egyesült Államokban három-ötödrésze egy munkás átlagos keresetének;

A lomion] leszerelési értékértéiről

London (MTI.) Mint az AP „mértékadó forrásokra’• hivatkozva jelenti, Harold E. Stassen, az Egyesült Államok leszerelési megbízottja új módosított javaslatában felajánlotta, hogy Amerika kész tíz-tizenkét hónapi időre felfüggeszteni az atomfegyverkísérleteket, ha a Szovjetunió kész tárgyalni az atomfegyvergyártás betiltásáról és a betiltás végrehajtásának ellenőrzéséről. A gyártási tilalom az amerikai terv szerint 1959-ben lépne életbe. Amerika ezenkívül hajlandó Nagy-Biitanniával és a Szovjetunióval együtt nyilatkozatot aláírni, amelyben megfogadja, hogy nem alkalmaz atomfegyvert, csak önvédelem céljából, nagyszabású kiprovokálatlan támadás esetén.

Az új Stassen-javaslatanynyiban módosítja az Egyesült Államok eddigi álláspontját, hogy Amerika eredetileg csak az atomfegyver-gyártás azonnali beszüntetésével egyidejűleg volt hajlandó beleegyezni a kísérletek felfüggesztésébe.

A londoni

nemzetközösségi értekezletről

London (MTI). Az Associated Press amerikai hírügynökség a „nemzetközösségi miniszterelnökök tanácskozóterméből” szerzett értesülésre hivatkozva jelenti: a — brit nemzetközösség tiz országának képviselői megállapodtak abban, hogy a népi Kínának, mint „potenicális atomhatalomnak” részt kell

vennie bármilyen Kelet és Nyugat közötti leszerelési egyezményben.

A nemzetközösségi vezetők azzal indokolják ezt az. álláspontjukat. hogy semmiféle világraszóló leszerelési egyezmény nem lenne kielégítő, ha ,.a kommunista Kínát nem kötelezné szintén arra. hoev betartsa feltételeit.”

A külföldön tartózkodó amerikai katonák „példás magaviseletéről“

(Egy nyugati újságíró jegyzetfüzetének kivonata)

tilAz amerikai katonák nem ,<, hasznosítják kiképzésüket.................szenvedélyük a könyv.

töltik Idejükéi Hiábavalóságokkal*»»

1.. tökéletesen uralják a mo- 11. méghozzá annak minden 111 s ennek folytán mindenütt dern technikát,,, vonatkozásában . ,, támogatást es védelmet kapnak.

(Megjelent az Előre» című román újságban);