Tiszavidék, 1957. július (11. évfolyam, 153-178. szám)
1957-07-03 / 154. szám
TOMAJMOTSOS1 ŐRI JEGYZETEK — 4 Petőfi Tsz az államnak adja el gabonafeleslejrét — Kossá Magyari István, gróf Nemes István egykori kastélyát még a fák sem tudják eltakarni az utas elől, aki Kunhegyes felől éppenséggel Tornajmonostorara veszi útját. Lévén pedig —, ahogy errefelé mondják — „döglesztő” a meleg, az üdezöld lombok hősének ígérete bennünket is ellenállhatatlanul vonzott magához. No, nemcsak egy kis hűsölés miatt. Arra voltunk elsősorban kíváncsiak, mit csinálnak, hogyan élnek itt jelenleg a Kossók, a gróf Nemesek birtokának jogos örökösei, ez esetben a Petőfi Tsz tagjai. Az ő tsz-ük központja a kastély, de az erőt nem kímélő. verejtékes könnyet facsaró. régi nagybirtoknak is egy része, vagy 300 hold. Cigarettázó, pihenő embereket találtunk az akácok alatt. A tsz egész vezetőségét, tagokat, sőt még egyéni gazdálkodókat is. A pontosság kedvéért eláruljuk, hogy Vass András elnökön kívül egy 20 éves fiatalember, — Koczka István, volt tsz-elnők. most agronómus. főkönyvelő stb. jelenti a tsz vezetőségét. — Hogy Koczka István ilyen „álláshalmozó lett'*, annak története van. így mondja el: — Akkor még (1956. október előtt) kétszer ennyi tagja és földje volt a Petőfinek, mint most. Az események híre, ha megszűrve, késve, de ide is eljutott. December 14- ig sikerült összetartani az embereket, másnap azonban már nem lehetett a hangoskodik száját befogni: a tsz feloszlott, de ez nem jelentette a megszűnését. Még aznap este összesen tizenhatan újból megalakítottuk a tsz-t. Valaki közbe veti: —- Halál és születés ee\ napon ... És jólesően mosolygunk azon, hogy a születés legyőzte a halált. Koczka István folytatta: — Én lettem az elnök. Juhász Lajossal, Somodi Józseffel, Juhász Károllyal, Ballók Józseffel sokat gondolkoztunk azon: hogyan csináljuk? Kerestük az „új1’ utat. Mindenki, a sajtó is dicsérte a tiszaroffi Kossuth alapszabályát. Átvettük. így lettünk „havifixes'’ tsz. Az állatgondozók, függetlenített vezetők és a raktáros havi fizetést kaptak. De dolgoztak 31 forintos napszámért és részes művelésben is. Éreztük: valami nem stimmel... S hogy stimmeljen, segített nekünk Bakes elvtárs, a járási pártbizottságtól. Molnár Pál elvtárs. a volt tsz elnök, a községi tanács jelenlegi elnöke. Üj alapszabályt dolgoztunk ki, illetve visszatértünk a Mintaalapszabályhoz. Láttuk, ha nem így csináljuk, a tsz — annak ellenére, hogy a közös vagyont nem hagytuk prédára — kifullad anyagilag. Egyedül a munkaegység tételeken módosítottunk valamit. Közben új tagok is jöttek: Túrái Gábor, Tóth Imre, Fazekas Márton, stb. így vagyunk most tizenhatan. Itt elhallgat Koczka István. a közös gazdálkodás fiatal, de rendíthetetlen híve, kinek édesapja szintén tsz tag a kunhegyes! Békében. Csak annyit tesz még hozzá: igy éltünk akkor;:: Kommencios“ volt a isz-ben Igen, így éltek akkor. Még Vass András is, a jelenlegi elnök, aki március közepén lépett a tsz-be. Napszámosként dolgozott ő is, ahogy viccesen mondja: „kommenciós” volt — míg a Mintaalapszabályhoz vissza nem tértek. Vass András régen alapító tagja, később elnöke volt a szövetkezetnek. Majd mással próbálkozott, sokrnindennel, de a szíve mégis ide húzta vissza. Közvetlenül az ellenforradalom előtt Tomajmonostora tanácselnöke, felesége pedig a Petőfi Tsz tagja volt — mindezt a szavaiból lejegyzett emlékeiből idézem. De a 45 előtti múltról is szó esik, amiben a 65 éves Ballók bácsi, a Nemes grófok egykori kondása, és volt béresük, M. Kiss István, a hiteles tanú. Bár egyénileg gazdálkodnak, tisztán látják a különbséget a jelen és múlt között. Ezután a. jelenről és annak is egyik legizgatóbb kérdéséről, a terméskilátásokról beszélgetünk. — E hét elején vágjuk az őszi árpát. Utána a többit — mondja Vass András. Az eső nagyon megdöntötte a gazt ezért nem kombájnnal, hanem 30 holdon aratógéppel, a többin pedig kaszával dolgozunk. így mondja: dolgozunk, s igaza van, mert a tomajmonostori Petőfiben 14 aratópár lesz. A tsz vezetősége is arat. a községi tanács dolgozói is vállaltak egynapi aratást, még Munkácsi Béla, a körzeti rendőr is segít. Dehát el kel 100 hold kalászoshoz a munkaerő. Tomajmonostorán különben felkészültek az új termés fogadására. A református templom tornyából történő tűzfigyelésben az egész falu részt vesz. még az asszonyok is. Vasg elvtárs vezetésével már tavasz óta tart a tűzrendésze« kiképzés. Juhász József tsz tag kifogását azonban fel kel jegyezni: Míg a tsz rendesen fizeti tagjainak a tűzrendésze« szolgálatban eltöltött időt, addig a Tiszaszentimrei Állami Gazdaságban dolgozó tomajme-nostoriaknak nem fizeti ezt ki az állami gazdaság. — Ezen a dolgon segíteni kell! — mondja Juhász József. És igaza van, mert a szérűk elhelyezése, ellenőrzése. a nyári katlanok felülvizsgálata, a falu 20 négyzetkilométernyi határában még társadalmi munkában sem gyerekjáték. Emellett persze a tanács is segít A cséplőgép munkacsapatvezetőkkel megbeszélik a teendőket, és a Terményforgalmi Vállalat helyi gabonaátvevő helyének előkészítésében is sokat tevékenykedtek már. S e munka jó elvégzése szükséges és hasznos, hiszen az utóbbi 3—4 év legjobb gabona termésére számítanak az idén Tomajmonostorán. Feltéve, ha elemi kár nem lesz — tették hozzá többen. Végezetül még látogassunk el a földművesszövetkezeti boltba is. Késik a kenyér és trafikám — Nálunk sincs nagyobb baj — mondja Bemáth István boltvezető. — folyamatosam kapunk árut Kunhegyesről. Csupán a kenyér és trafikáru ellátásában mutatkoznak zavarok. — Sokszor olyan későn jön a kenyér, hogy kót-három órával is meg kell hoszabbítani a munkaidőnket, hogy a falu ne maradjon másnap kenyér nélkül. Ezen a helyzeten feltétlenül javítani kell a Kunhegyesi Földmű vesszövetkezetnek. A tomajmonostoriak-A VIT-RE KÉSZÜLNEK Szolnok megye KISZ szervezetei más kiszesei 500, a Jászszent» and*ási Gépállomás KISZ szervezete 450, Mezőtúri Gimnázium pedig 200 forintot fizetett be. Más KISZ szervezetek, mint a Pusztabánrévi Állami Gazdaságé táncmulatságok, rendezvények bevételét fizetik a VIT-alapra. Serény lány ég fiúkezek készítik az ajándékokat, melyet a VIT-re menőkkel küldenek el. A jászapáti Mező Imre Tsz KISZ szervezete egy faragott kazettát küld a jászapáti járás VIT küldöttjétől. A jászkiséri Táncsics Tsz fiataljai festményt szövetkezetük életéről, a jászapáti Vezetni Endre Termelőszövetkezet fiataljai pedig saját maguk hímezte zászlót ajándékoznak a Moszkvában találkozó fiataloknak. Készülnek az°k a szalagok, amelyeket a július 8-án Szolnokra érkező VIT-staféta zászlóira kötnek fel a megye fiataljai. Megindult a VIT sportjelvényszerzó mozgalom is. A mezőtúri gimnáziumban hetvenkét fiatal szerezte már meg a VIT sportjelvényt. Több ifjúsági szervezetben úgy ismertetik meg a fiatalokkal Moszkvát, a Világifjúsági Találkozó színhelyét, hogy klubestekre hiúnak meg Szovjetunióban járt elvtársakat. A kunhegyest I. sz. Vízgépészeti Vállalatnál pl. Roslaw Sándor tartott előadást « VIT városáról. Nincs a megyében olyan KISZ szervezet, olyan fiatal, g-kit ne foglalkoztatna a Világifjúsági Találkozó gondolata. nalk viszont az élelmiszerek} higiénikusabb tárolását kell ? megoldaniok. — Ez ugyanisí i nem kielégítő. Mielőtt befejeznénk to- j ■ majmonostori feljegyzésün-1 ä két, ide írjuk: A Petőfi Tsz}- tagjai gabonaféleségüket azt- államnak adják el. i — Ez természetes dolog,» t elvtárs! — mondták többent i is, — hiszen mi reálisnak? tartjuk a felvásárlási árakat.? Nem tudjuk, hogyan gon-? ■ dolkoznak efelől a tomajmo-j ■ nostori egyéni gazdák, de re-}- méljük, nemcsak az aratás-? : cséplés lebonyolításában lesz?- nek egyek a tsz tagokkal, ha-j . nem azok példáját követik] i abban is, hogy szekereik aj Terményforgalmi Vál! alat ki- ?- rendetségei felé veszik majd i- útjukat a nélkülözhető gabo-J i nával. i Bubor Gyula | s Elismerő sorok \- a Jászberényi Kórházi . munkámról A közelmúltban 15 napotj a voltam kénytelen súlyos be-l- tcgséggel a Jászberényi Já-\- rási Kórházban eltölteni. < — Az ott működő or% vosok — és ápolószeí mélyzet részéről önzetlen, e odaadó munkát tapasztaltam. p A kórház vezető főorvosnője,- — névszerint nem ismerem,j a — aki sebész, már eddigi| t működése alatt is „ sokszází- embernek adta vissza egész-, t ségét, s mint vezető is kifo-\ » gástalamil irányítja az inté-3 :- zetet. A kórtermek, azok be-', z rendezéseinek tisztasága a!- leghígiénikusabb igényeket is; k kielégíti. Az élelem nemcsak] í. változatos, hanem ízletes és n kielégítő is, úgyhogy bármelyik szanatóriumnak, vagy k üdülőnek dicséretére válna. Ezért a konyhai dolgozókat illeti elismerés. A kórház belső területe szépen parkírozott, gondozott, mindig tiszta, úgyhogy ez maga egyf gyógytényező a lábadozó be-l regek számára. Amikor köszönetét, mondoki úgy a magam, mint a sok be-» teg. illetve már meggyógyul:] embertársaim nevében a kór- ? ház egész kollektívájának í kívánom, hogy továbbra Jsj erőben, egészségben tölthes-] sék be nemes hivatásukat, és] minél nagyobb számban ad-l já'k vissza a gyógyulást ke- j reső embereknek a legdrá j gábbaf. az egészséget. KORMÁNY BARNABÁS.? Jászberény. Nem cserélne senkivel o. US A ballagás egy éves évfordulóján két taoatyí tanítványomnak edves kislányaim! így szólítalak benneteket, pedig Ti biztosan nem vállaljátok ezt a megszólítást. Hogy is vállalnátok — gondoljátok magatokban — hiszen ti már nem vagytok kislányok. Elmúltatok 14—15 évesek, elvégeztétek az általános iskola Vili. osztályát. Igaz, hogy még csak tavaly, de ez nem számít. Nekem és a többi tanáraitoknak már nem köszöntök. Mi jogon szólítalak hát meg így benneteket: „Kislányaim?” Mostanában sokat gondolok rátok, sokat találkozom veletek utcán, moziban, cukrászdában. Ha Ti el is mentek mellettem sokszor cinikus mosollyal, olykor szemlesütve, de mindig szó nélkül, azért mi ismerjük egymást — és én úgy érzem, beszélgetnünk kell egy kicsit. Beszélgetnünk meghitten, őszintén, úgy ahogy azt jtavaly nem egyszer tettük, — sokszor bizony még a magyar óra rovására is. Engedjétek hát meg, hogy úgy szólítsalak most is benneteket, mint egy évvel ezelőtt: „Kedves Kislányaim — Igaz, hogy frizurátok a legutóbbi divat szerint van bodoritva, napról-napra szebb, elegánsabb ruhákban jártok, kifestitek magatokat, sőt — váltjátok csak be őszin tén, már a szemöldökötöket is szeditek — azért mégis csak kislányok vagytok. Mert a nagylányt a „nőt” la „díva tos, modem, „nőt**, aminek látszani szeretnétek) nem a frizura, ruha, festék és csipesz teszi. Mégis csak számítanak az évek is, nem gondoljátok? Kislányok vagytok bizony, ezt mindenki tudja, aki körülöttetek él, csak éppen Ti nem. — S én nagyonnagyon sajnállak benneteket. Hallom, hogy nevettek és azt kérdezitek: „M iért ?’* Miért kell azt sajnálni, aki eleganciában" felülmúlja minden volt osztálytársát és ismerősét? Pedig van okom a sajnálkozásra, higyjétek el! Mert Ti, kedves kislányaim naprólnapra eldobtok valamit abból a drága kincsből, amit soha visszaszerezni nem lehet — az ifjúságból. P lőször eldobtátok ked^ vés, néha kicsit borzas hajatokat, ami olyan jól állt nektek. — Nézem a tavalyi tablóképeteket. Tiszta homlokotok felett lágy hullámba simítva ragyog az arany, meg a bronz színű haj. Nézzétek csak meg Ti is ezt a képet! Mennyi tisztaság, menny megható szépség árad belőle. Igen, Ti voltatok ezek, 165 nappal ezelőtt. Aztán eldobtátok a ruháitokat. Tudom, kinőttétek azóta. meg persze új ruha is kell. De miért dobtátok el a régi ruhákkal együtt az Ízléseteket is? Miért öregítitek magatokat olyan szűk szoknyákkal, olyan kivágott blúzokkal. amin még 5—6 év múlva is gondolkoznotok kel lene, hogy feVveoyétek-e? — Vzégyellitek talán a 15—16 éveteket, s ilyen öltözködéssel akarjátok eltakarni? // múltkor a mozi előtt álltam, mikor arra mentetek. Nem tudom, hallottátok-e azt a megjegyzést, amit az ott ácsorgó három, divatlapból kirázott jampec tett rátok csámcsogó vihogással. Nekem fájt az a megjegyzés. Nem tudom, tinektek tetszett-e? Most erről jut eszembe egy rajz, amit tavaly, valamelyik sportkirándulás után egyik osztálytársatok készített. Egy jampec sikerült képe volt. Kitettétek a faliújságra, hogy nevettétek, hogy megvetettétek! Hát most ilyen alakoknál kívánnátok kétes sikereket elérni? Hát ilyenné szeretnétek válni magatok is? Ugye, ha ezt valaki tavaly mondja, nem hittétek volna el? S most ezeknek a kedvéért eldobtátok fiatal arcotok rózsás színét, ajkatok hamvas pirosát! (Tudjátok, hogy nem a festék ellen beszélek, de Ti még anélkül sokkal szebbek vagytok1) «5. mlékezzetek csak vissza a 100. magyar órára! — Az 1947-es prágai VIT-röl, Lídiáéról beszélgettünk. Égő szemetek tiszta ragyogásában gyönyörködve újra átélt érti a Világifjúsági Találkozó hatalmas. gyönyörű élményeit, újra láttam 10 év előtti önmagam lelkes álmait. Arcotok kipirult, ajkatok fénylett, s tudtam, éreztem, hogy valami nagyot, valami szépet szeretnétek tenni! Még kezetek nyoma ott van a bútorokon, még látom könnyeteket, amiket a ballagáson hullattatok — s bennetek ebből a szép, szent álmokkal, vágyakkal telt ifjúságból lassanként semmit nem találok. Hová dobtátok el az álmaitokat? Hová, merre akartok menni? Kislányaim! Gondolkozzatok ezen! rTfj>gv mi közöm mindé hhez, miért törődöm veletek? Tudjátok, a nevelő, a pedagógus mindig odaad valamit önmagából a tanítvá-> nyalnak. Nem csak a szálló éveket, az időt, a munkát. Valami mást is, ami nagyon beim van, valahol a szivünk mélyén. Lassanként átadjuk nektek vágyainkat, hogy Ti váltsátok őket valórai s higyjétek el, nem fáj nekünk a fejünk felett elsuhanó fiatalság, mert tibennetek akarunk tovább élni. így adjuk át nektek lassan mindenünket, s így lesztek Ti mindig egy kicsit a mieink, aktkor is, ha már nem vagytok iskolások, akkor is, ha már felnőttetek. Ezért maradtok Ti az én kislányaim, még akkor is, ha nem köszöntök nekem. És ezért írtam most nektek ezt a levelet. J1 tablótokon ez áll: „Találkozunk 1961-ben.’’ — Vajon találkozunk-e csakugyan, úgy, ahogy ezt a találkozást elterveztük? Gondolkozzatok mindezen! Tiszta szívemből kívánom nektek, ne ébredjetek elkésve arra, hogy igazam volt: KISLAKI TANÁR NÉNI. Vajon minek örül ennyire ez a kislány? Megmondjuk. Káldi Katalin, a jászapáti járás KISZ titkára egyike azoknak a boldog Szolnok megyei fiataloknak, akik július 33» án Moszkvába indulnak, hogy megyénket képviseljék a VI. Világifjúsági Találkozón. flz állami és párlfunkcionáriusok az NDX építkezésein A Német Demokratikus Köztársaságban mozgalom indult, amelynek keretében állami és pártfunkcionáriusok tevékenyen rcsztvesznek az építkezésen folyó társadalmi munkában, romeltakarításban, stb., hogy a gyakorlati munka közben szorosabbra fűzzék kapcsolatukat a lakossággal. Drezdában például múlt hét végén 4704-cn segítettek az építkezéseken — köztük a városi tanács munkatársai, a városi pártvezetőség több tagjai, a népi hadsereg tagjai és mások. Potsdamban Németország Szocialista Egységpártja, a Kereszténydemokrata Unió és más pártok, továbbá a Szabad Német Ifjúság és a Nemzeti Arcvonal sok funkcionáriusa, valamint állami funkcionáriusok 10 800 nyerstéglát készítettek. Schwerinbcn a megyei pártvezelőség 50 tagja, élükön az első titkárral, ásóval kapával, lapáttal segítettek a családiházépítő szövetkezeteknek az alapozási munkákban. Lipcsében Németország Szocialista Egységpártja megyei vezetőségének körülbelül 60 tagja 3 napon át dolgozott az egyik építkezésnél. A megyei tanács 300 munkatársa segített romot takarítani. :f Közeleg az idő, amikor if Szolnok megye tizenegy V1T• } küldöttje elindul a moszkvai [J találkozóra. Lélekben azon-I ban a megye egész ifjúsága főtt lesz velük. Az előkészület | eredményei legalábbis ezt 1 $ mutatják. ♦ Egyre-másra indulnak üzefmekben, s a földeken a VIT;] műszakok. Az Abádszalóki fGépállomás KISZ szervezete I július 20-tól 28-ig tart egyhe- 1 ♦ tes VIT-műszákot. A kisuj. X szállási Ládagyár kammunis-I-ta fiataljai a Világifjúsági Találkozóig minden hét egy napján egy órával tovább dolgoznak, s az ezért járó bért a i, VIT-alapra fizetik be. A Ti,1 szasülyi Állami Gazdaság jj Hollóháti üzemegységének I KISZ szervezete a jászapáti -] járás valamennyi . ifjúsági munkacsapatát versenyre 'X hívta a VIT tiszteletére. 3» s» Szorgalmasan gyűjtik a k] pénzt KISZ szervezeteink a s^VIT-re utazók költségeinek ~\hozzájárulásához, a VIT- alapba. A Jászkiséri Gépállo-
