Tiszavidék, 1957. július (11. évfolyam, 153-178. szám)
1957-07-05 / 156. szám
A munka becsülete RIPORT egy bölcsődéről A KARCAGI rizshántoló ►lőtt — munkatársaimat várva L beszélgetésbe elegyedek néhány emberrel. ^ — írhatnánk, mar a __ kásák megbecsüléséről^, ^ veti fel a?.?RyBAes Gergely. iTu^alanvl bocsátották Äl-_ Jogtalanul? S mégis tniért? az emik a súberen, * ^ mondom, nem JyUe&.d=^^ indulását meg ® ély állí-Ha Ulelf lírem hozzá! hogy tana, —- s * géperosszul állítana^az e me” - é" sernEzért legfelnek magamert. eljebb fegvelmi larna. ne bocsátás. .. Bé_ __ Más baj nőm, volt Be ressel? ieaény. Eibocsátasá-3K-2F««»* igazgatója ember — középkorú barna . heUyel kínáh s azzmzak yé. beszedet, hogy volna jöng- t Akkor legalább Béres nunk. Akkor i e_ volna munkatársai m 18 éves el, hogy ez M TM kihívóan fÍat^leőetetraT !d?sebbekkel, viselkedett a 6ket úgy, nem becsülte rns volna. ahogy megér m esetben Munkahelyét töDD A múltkószönnpedig pofonvágta Előfordult az is, hogy « az egyik zsákon. várom, “■fi A; !>»“■?- 5fA TM"k«ärsa*.it De nem mondjalak ^ ra«anaiZho^megver-teMeglehet. ä HS sä vás ellen te- 7 de nem aIudíaTM. ezcnkítnü _ sok van még ezCT\ , . folytatja az igazmegkérdezem a fiút: Menynyit keresett havonta? — Tisztán 1100—1200 forint körül. — S az igazgató elvtárs 18 éves korában, a régi rendszerben mennyit keresett? — Annyit, hogy — 1942- ben — heti fizetésemből napi 12 óra munka mellett nem tudtam magamnak venni egy 90 százalékig műrostból készült nadrágot. Ismét a fiút kérdezem: Van-e testvére, s ki keres a családban? — Van egy 9 és egy 10 éves testvérem. Édesanyám nem dolgozik, édesapám fizetése 1300 forint. Nem néz ránk, bizonyára ő is ugyanarra gondol, amire én: Naigyon elkelne az ő keresete is odahaza. Talán éppen ezért jegyzi meg: Az igazgató elvtárs megígérte, hogy ősszel visszavesznek. Az igazgató bólint, s megjegyzi: abban az esetben, ha megváltozik. ŐSZIG TEHAT várni kell Béres Gergelynek. S talán nem is válik kárára. Bizonyára felelősségteljesebben fogja majd fel az életet, megtanulja megbecsülni a munkát, tisztelni az idősebbeket. Mert egyedül a szaktudás nem elég a boldoguláshoz. A mai idősebb nemzedék nagyon jól tudja ezt. A fiatalabbak viszont annál kevésbé. Sok esetben az iskola elvégzése, a segédlevél megszerzése után fegyelmezetlenek, okosabbak akarnak lenni az öregeknél. Márpedig a közmondás is azt tartja: gyakorlat teszi a mestert. Ezért kellene az uj szakmunkások nevelőinek a szaktudással legalább egyenértékű, alapvető követelményként állítani az életet adó munka becsületét, s az Idősebbek tiszteletét. S ha ilyen irányú nevelőmunkájuk a gyakorlatban — többszöri figyelmeztetés ellenére — nem hozza meg a gyümölcsét, helyesen teszik a gazdasági vezetők, ha radikálisan járnak el, mert megbecsülés csak a kifogástalan munka, a szerény magaviselet után jár. S. B. . —........ Miért nem Margit hercegnő vesz részt a malájföldi függetlenségi ünnepségeken? Kilenc maláj földi szultán, a Maláj földi Államszövetség 9 államának uralkodója udvariasan, de határozottan felkérte az angol hatóságokat, hogy az augusztusi malájföldi ünnepségeken a királynő képviseletében ne Margit hercegnő, hanem Fülöp herceg, vagy ha ez nem lehetséges, a gloucesteri herceg vegyen részt. E furcsa kérésnek az az oka, hogy a szultánok előtt a nők másodrendű állampolgárok. Nem tudják elképzelni, hogy meghajoljanak egy nő előtt, még akkor sem, ha az királyi vérből származik. A hosszú tárgyalások után az angolok bejelentették: a herceg és nem Margit hercegnő képviseli majd a királynőt az ünnepségen. ■ - -Mekszandar Rankovícs üzenete a népfelszabaditó háború harcosaihoz Bélgrád (MTI). A Tanjug jelentése szerint Alefaszandar Ramkovics, a Jugoszláv Harcosok Szövetsége Központi Bizottságának elnöke, a harcosok napja alkalmából üzenetet intézett a népfelszabadító háború résztvevőihez. Hangoztatta, hogy a jugoszláv népfelszabaditó háború harcosai, akik régebben is, ma is világ volt frontharcosai nemzetközi együtműködésének fejlesztésén fáradoznak, üdvözölnek minden pozitív kezdeményezést, amely arra irányul, hogy a volt harcosok a közös feladatok elvégzésére, de elsősorban a béke megőrzésének és a nemzetköri együttműködés fejlesztésének feladatára tömörüljenek, s a volt harcosok világszövetsége és egyéb nemzetközi szervezeteik útján egyetemes együttműködést teremtsenek; —- ahoi i«ito szeretettel és gonddal helyettesítik az édesanyát — ff' gy család életében a ^ legtöbb örömet és boldogságot a gyermek adja meg. Feledhetetlen emlék az első mosoly, amely a csecsemő arcán megjelenik, az első bizonytalan lépés, az először elhangzó drága szó, hogy: „mama, papa”. Mennyi aggódással, rettegéssel telik el ez az idő, amíg a tehetetlen kisbabák megnőnek, felnőtt emberekké, családalapitókká válnak. Azoknak az édesanyáknak a gyermekére, akik dolgozni járnak, a bölcsőde vigyáz, ahol féltő szeretettel és gonddal helyettesítik az édesanyát. Szolnok megye egyik legnagyobb üzemébe, a Járműjavító bölcsődéjébe látogattunk el, hogy megnézzük, milyen körülmények között élnek itt a dolgozók gyermeket Délelőtt érkeztünk. A bölcsőde egyik szobájában hófehér ágyacskákban az igazak álmát aludták a csöppségek. Egyedül Tóvizi Ilonka, a mosolygós, barnaszemű tündérke volt ébren. Deák Istvánná vezetőnő éppen a tisztábatevést fejezte be. A beszélgetés során megtudtuk, hogy jelenleg a létszám (a szabadságolások, stb. miatt) 20 fő, s a gyermekeket három gondozónő látja el Sorra látogattuk a szobákat, amelyek szép tiszták s világosak. Az egyikben piciny asztalkák, székek mellett soksok játék sorakozott szép rendben. A két nagyobb helyiségen kívül egy fürdőszobával és előszobával rendelkeznek. icsinek találtuk a böl'**■ csődét és meg is kérdeztük, nincs-e tervbevéve annak nagyobbítása? — Az épület nem bölcsődének készült — tájékoztatott Deákné — s a hely bizony, nem nagy. Távoli tervben egy korszerű bölcsőde építése szerepel, s addig is, míg ez megvalósul, az üvegveranda felépítésével — melynek munkálatai *már befejezést nyernek — oldjuk meg a gyermekek öltöztetési problémáját. Eddig ugyanis ez az előszobában történt, mely erre a célra nem volt alkalmas. A kicsinyek most bent alszánok. A nagyobbak részére a vállalat a szabadban tetővel ellátott, függönynyel körülvett nyári napozót létesített, ahol 10 kis nyugágy van elhelyezve. Szépek, egészségesek a kisbabák. Az édesanyák gondos kezekre bízták gyermekeiket. Mióta van itt a bölcsődében? «=» érdeklődtünk. *— Három éve, hogy a bölcsőde vezetője vagyok s nagyon szeretek itt lenni. Ehhez hozzájárul a vállalatvezetőség részéről kapott állandó gondoskodás. — Semmiben sem szenvedünk hiányt. Azon vannak, hogyan tudnának minél többet és jobbat nyújtani a gyermekeknek. Központi raktárból látnak el bennünket s a szakácsnőnk a napközi otthon konyháján készíti el a jobbnál-jobb, táplálóbb ételeket. Télen a tüzelővel sincs problémánk •— központi fűtés van — ami a gyermekek szempontjából igen előnyös. <— A gyermekek egészségügyi ellenőrzése hogyan áll? — Gonda főorvosnő vizsgálja felül a gyermekeket, Bármilyen probléma merülne fel napközben, üzemi orvosunk állandóan bent van s készséggel nyújt segítséget, A főorvosnő havonta egyszer tanácsadást tart a szülőknek. Meg kell említenem, hogy nagyon jól működik a szülői munkaközösség. Munkatervükben például szerepel orvosi előadás is, a nyári megbetegedésekről. A Nőtanács a gyermekek ajándékozása terén nyújt támogatást. Sokai jelent munkánkban, hogy a szülők bizalommal vannak irántunk és az édesapák is segítséget nyújtanák az elrontott gyermekjátékok megjavításával, WJ gy éretük, asnikor eljöttünk a bölcsődéből, hogy az ott dolgozók fáradságos, lelkiismeretes munkáját nemcsak a gyermekszívek szeretető, hanem a szülők megbecsülése is övezi, GÁL KATALIN ROSSI KAROLY TAfiéV VÚQÉn ÉRDEKES, hogy amilyen lassú ólomlábakon halad az idő a tanév elején, olyan viharos gyorsasággal száguld, amikor az évzáró felé közeledünk. Érthető, hiszen a vizsgák, a késő éjszakába hajló magolás, a bizakodás és az elcsüggedés között való hányódás meggyorsítja a tempót. Az utolsó napok egyikén tartotta a szülői munkaközösség az utolsó értekezletét Sok mindenről szó esett; Az előző tanév hibáiról, eredményeiről, az ifjúság és a nevelők munkájáról. Befejezésül az igazgató szólt a szülőkhöz. — A pedagógus munkája nem könnyű. Sok fáradság, sok türelem szükséges ahhoz, hogy ezt a munkát jól ellássuk. Minden ’ igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy hivatásunknak jól megfeleljünk. Munkánk eredménye, jutalma be van írva az ifjúság bizonyítványába. És ez nekünk bőségesen elegendő. Nem szükséges az, hogy a kedves szülők, hatalmas költségekbe verjék magukat, sokszor mértéken felül vásároljanak, hogy ajándékukkal megköszönjék a pedagógus fáradozását. Ezért kérem a kedves szülőket, hogy szakítsunk az eddigi szokással és ha meg akarjuk jutalmazni a nevelőt jó munkájáért, akkor néhány szál virággal kedveskedjünk neki, amivel éppen úgy ld lehat fejezni az elismerést, mint a többszázforintos ajándékkal. Az asszonytársak lelkesen megtapsolták a meleg szavakat és majdnem mindnyájukban felötlött az a gondolat, hogy ilyenformán sikerül Jó néhány forintot megtakarítani. Hála az igazgató szavainak. Most még sebesebben teltek a napok, hiszen az édesanyák Is bekapcsolódtak az évzárás Izgalmaiba. AZ ÉVZÁRÓ ÜNNEPÉLY a megszokott formák között zajlott le. Az igazgató könnyekig meghatotta a nyolcadikos kislányok mamáit az érzékeny búcsúbeszéddel, a fiúk mamái kihúzták magukat azokra a lelkes szavakra, amikkel az igazgatói gondoskodás az élet felé irányította a legénykéket; Azután megindultak az osztályfőnökök az osztályok felé, hogy kiadják a bizonyítványokat s a diákokból meg a mamákból alakult uszály libegett a nyomukban. Minden mamának cserepes virág vagy csokor remegett a karján, a megszokott ridikül pedig erre-arra lengett. Verebély tanárnő a helyzethez illő komolysággal osztotta ki a bizonyítványokat. Minden kislányhoz volt egy kedves, közvetlen szava vagy a megelégedés hangján vagy egy kis buzdítás, bátorítás a következő tanévre; Mikor az utolsó gyerek is megkapta az útravalót, a fal mellől megindult az egyik terebélyes mama s néhány nagyon erősen botladozó szóval fordult a tanárnő felé. —i A kislányom nevében és a magam nevében is mindent hálásan köszönök és kérem, tessék ezt a csekély ajándékot szeretettel elfogadni; A cserepes orchidea odalengett a tanítónéni kezébe, aki felkarral átölelte a zavarban levő asszonykát K nagyon melegen megcsókolta. És ez így nagyon szép volt és híven alkalmazkodott az igazgató szavaihoz. A mama azonban egy gyors mozdulattal felpattantotta a retikült és lassú, műértő mozdulattal csúsztatott az aszal közepére egy aranyozott ■bonbonlért. A tantermen nehéz sóhajtás gurult végig. A felháborodott tömeg sziszegő hangja, tele méltatlankodással és indulattal. A mama elbiggyesztette a száját s egy könnyű grinasszal válaszolt a tömeg morgássá változott sóhajtásra. Helyére ment és mentében még alaposan rlszálta te magát. Akinek nem tetszik, tegyen róla. -A következő mama gyönyörű csokorral kedveskedett és még meg sem várta az elismerő tanítónői csókot, kibontott egy selyempapír-csomagot, amelyből egy hófehér bonbonier dugta el a fejét. A TANITÓNÉNI mosolygott, a tömeg morgott. bár a morgás egy árnyalattal enyhébb volt, mint az előbbi. A harmadik mama virágja csodálatosan, szép volt; Fehér és vörös pünkösdi rózsák lehelték be a termet a termékeny nyár illatával; A bonbonier nem volt aranyozott, hanem kristály, de szépségben nem maradt mögötte a másik kettőnek. A mama átvette az obiigét csókot és egy kis bűntudattal odaállt a másik két mama mellé; Közös sora elviselhető. A negyedik, ötödik, hatodik mama retikülje is bcmbonost szült, amire a tömeg morgása meleg mosolygássá szelídült. A tanítónő türelmesen rakta egymás mellé haptákba a cukortartókat. Volt már kék, piros, hófehér aranydísszel, Herendi váltotta fel a Zsolnayt és egy megtermett kristály zárta be a sort. Egymásután hullottak tovább a virágok után a cukortartók. A tömeg mosolygása kitörő hahotába torkollott. A tippelési láz itt is felütötte a fejét; A mamák viharos jókedvvel találgatták, tippelték a következő bonbonier formáját, színit, minőségét; FÉLÓRÁIG TARTOTT az ajándékozás s ezalatt a a félóra alatt a tanterem sarka olyan lett, mint egy virágbolt kirakata, a tanári asztal pedig hasonlatos volt egy üveg és porcelánbolt pultjához. A mamák pedig egy ici-pici bűntudattal a lelkűkben beszéltek erről is, arról is, de véletlenül sem tették 6zóvá az ajándékozást; Általában nem vagyok pletykás természet, de moss kivételesen elmondom a harminckét mamának azt, hogy nem is sejtik, milyen nagy jót tettek Verebélyi tanítónénivel; Bármilyen furcsán hangzik is, az harminckét cukortartó segítette a tanítónénit ahhoz, hogy a kedves vőlegényével már két év óta halogatott esküvőt megtartsák. Rögtön megmagyarázom. Megvolt a bútoruk, az ágyneműjük, szőnyegeik, szóval minden, ami egy gondosan berendezett háztartásban szükséges. Csak éppen edényáruban voltak nagy Ínségben. Éppen azt tervezték, hogy még egy esztendei takarékoskodás szükséges ahhoz, hogy mindezt beszerezzék, amikor bemasírozott az életükbe a harminckét cukortartó. s Rövid leszek. Az üvegbolt megértő vezetője kicserélte a harminckét cukortartót. Lett belőle étkészlet, kávéskészlet, vizes, boros, likőrös szerviz s a tanftónéni augusztus közepén boldogan megtarthatta az esküvőt; EZT AZ ESETET úgy karácsony táján hallottam a tanítónénitől s amikor megjegyeztem, hogy meg fogom írni, arra kért, hogy ne tegyem, mert hiszen a tapasztalat szerint a példa könnyen ragad és ő nem szívesen venné, ha jövőre ismét harminckét cukortartót kapna ajándékba. Itt azután egy kicsit közelebb hajolt hozzám és huncutul a fülembe súgta, hogy neki jövőre már nem porcelánárura lesz szüksége, hanem gyerekkocsira. Viszont az üvegboltban készségesen kicserélték a cukortartókat. de gyerekkocsit csak a sport- és játékboltban tartanak.
