Tiszavidék, 1957. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1957-07-05 / 156. szám

A munka becsülete RIPORT egy bölcsődéről A KARCAGI rizshántoló ►lőtt — munkatársaimat vár­va L beszélgetésbe elegye­dek néhány emberrel. ^ — írhatnánk, mar a __ kásák megbecsüléséről^, ^ veti fel a?.?RyBAes Gergely. iTu^alanvl bocsátották Äl-_ Jogtalanul? S mégis tniért? az emik a súberen, * ^ mondom, nem JyUe&.d=^^ indulását meg ® ély állí-Ha Ulelf lírem hozzá! hogy tana, —- s * gépe­rosszul állítana^az e me” - é" sernEzért legfel­nek magamert. el­jebb fegvelmi larna. ne bocsátás. .. Bé_ __ Más baj nőm, volt Be ressel? ieaény. Eibocsátasá-3K-2F««»* igazgatója ember — középkorú barna . heUyel kínáh s azzmzak yé. beszedet, hogy volna jön­g- t Akkor legalább Béres nunk. Akkor i e_ volna munkatársai m 18 éves el, hogy ez M TM kihívóan fÍat^leőetetraT !d?sebbekkel, viselkedett a 6ket úgy, nem becsülte rns volna. ahogy megér m esetben Munkahelyét töDD A múltkószönnpedig pofonvágta Előfordult az is, hogy « az egyik zsákon. várom, “■fi A; !>»“■?- 5fA TM"k«ärsa*.it De nem mondjalak ^ ra«anaiZho^megver-teMeglehet. ä HS sä vás ellen te- 7 de nem aIudíaTM. ezcnkítnü _ sok van még ezCT\ , . folytatja az igaz­megkérdezem a fiút: Meny­nyit keresett havonta? — Tisztán 1100—1200 fo­rint körül. — S az igazgató elvtárs 18 éves korában, a régi rend­szerben mennyit keresett? — Annyit, hogy — 1942- ben — heti fizetésemből napi 12 óra munka mellett nem tudtam magamnak venni egy 90 százalékig műrostból ké­szült nadrágot. Ismét a fiút kérdezem: Van-e testvére, s ki keres a családban? — Van egy 9 és egy 10 éves testvérem. Édesanyám nem dolgozik, édesapám fize­tése 1300 forint. Nem néz ránk, bizonyára ő is ugyanarra gondol, amire én: Naigyon elkelne az ő ke­resete is odahaza. Talán ép­pen ezért jegyzi meg: Az igazgató elvtárs megígérte, hogy ősszel visszavesznek. Az igazgató bólint, s meg­jegyzi: abban az esetben, ha megváltozik. ŐSZIG TEHAT várni kell Béres Gergelynek. S talán nem is válik kárára. Bi­zonyára felelősségteljesebben fogja majd fel az életet, megtanulja megbecsülni a munkát, tisztelni az időseb­beket. Mert egyedül a szak­tudás nem elég a boldogulás­hoz. A mai idősebb nemze­dék nagyon jól tudja ezt. A fiatalabbak viszont annál kevésbé. Sok esetben az is­kola elvégzése, a segédlevél megszerzése után fegyelme­zetlenek, okosabbak akarnak lenni az öregeknél. Márpe­dig a közmondás is azt tart­ja: gyakorlat teszi a mestert. Ezért kellene az uj szak­munkások nevelőinek a szak­tudással legalább egyenérté­kű, alapvető követelmény­ként állítani az életet adó munka becsületét, s az Idő­sebbek tiszteletét. S ha ilyen irányú nevelőmunkájuk a gyakorlatban — többszöri fi­gyelmeztetés ellenére — nem hozza meg a gyümölcsét, he­lyesen teszik a gazdasági ve­zetők, ha radikálisan járnak el, mert megbecsülés csak a kifogástalan munka, a sze­rény magaviselet után jár. S. B. . —........ Miért nem Margit hercegnő vesz részt a maláj­­földi függetlenségi ünnepségeken? Kilenc maláj földi szultán, a Maláj földi Államszövetség 9 államának uralkodója ud­variasan, de határozottan fel­kérte az angol hatóságokat, hogy az augusztusi malájföldi ünnepségeken a királynő képviseletében ne Margit hercegnő, hanem Fülöp her­ceg, vagy ha ez nem lehet­séges, a gloucesteri herceg vegyen részt. E furcsa kérésnek az az oka, hogy a szultánok előtt a nők másodrendű állampolgá­rok. Nem tudják elképzelni, hogy meghajoljanak egy nő előtt, még akkor sem, ha az királyi vérből származik. A hosszú tárgyalások után az angolok bejelentették: a herceg és nem Margit her­cegnő képviseli majd a ki­rálynőt az ünnepségen. ■ - -Mekszandar Rankovícs üzenete a népfelszabaditó háború harcosaihoz Bélgrád (MTI). A Tanjug jelentése szerint Alefaszandar Ramkovics, a Jugoszláv Har­cosok Szövetsége Központi Bizottságának elnöke, a har­cosok napja alkalmából üze­netet intézett a népfelszaba­dító háború résztvevőihez. Hangoztatta, hogy a jugo­szláv népfelszabaditó háború harcosai, akik régebben is, ma is világ volt frontharco­sai nemzetközi együtműkö­­désének fejlesztésén fáradoz­nak, üdvözölnek minden po­zitív kezdeményezést, amely arra irányul, hogy a volt har­cosok a közös feladatok el­végzésére, de elsősorban a béke megőrzésének és a nem­zetköri együttműködés fej­lesztésének feladatára tömö­rüljenek, s a volt harcosok világszövetsége és egyéb nem­zetközi szervezeteik útján egyetemes együttműködést teremtsenek; —- ahoi i«ito szeretettel és gonddal helyettesítik az édesanyát — ff' gy család életében a ^ legtöbb örömet és bol­dogságot a gyermek adja meg. Feledhetetlen emlék az első mosoly, amely a csecse­mő arcán megjelenik, az első bizonytalan lépés, az először elhangzó drága szó, hogy: „mama, papa”. Mennyi ag­gódással, rettegéssel telik el ez az idő, amíg a tehetetlen kisbabák megnőnek, felnőtt emberekké, családalapitókká válnak. Azoknak az édesanyáknak a gyermekére, akik dolgozni járnak, a bölcsőde vigyáz, ahol féltő szeretettel és gond­dal helyettesítik az édes­anyát. Szolnok megye egyik leg­nagyobb üzemébe, a Jármű­javító bölcsődéjébe látogat­tunk el, hogy megnézzük, mi­lyen körülmények között él­nek itt a dolgozók gyerme­ket Délelőtt érkeztünk. A böl­csőde egyik szobájában hófe­hér ágyacskákban az igazak álmát aludták a csöppségek. Egyedül Tóvizi Ilonka, a mo­solygós, barnaszemű tündérke volt ébren. Deák Istvánná vezetőnő éppen a tisztába­­tevést fejezte be. A beszélge­tés során megtudtuk, hogy jelenleg a létszám (a szabad­ságolások, stb. miatt) 20 fő, s a gyermekeket három gondo­zónő látja el Sorra látogattuk a szobá­kat, amelyek szép tiszták s világosak. Az egyikben piciny asztalkák, székek mellett sok­­sok játék sorakozott szép rendben. A két nagyobb he­lyiségen kívül egy fürdőszo­bával és előszobával rendel­keznek. icsinek találtuk a böl­­'**■ csődét és meg is kér­deztük, nincs-e tervbevéve annak nagyobbítása? — Az épület nem bölcső­dének készült — tájékoztatott Deákné — s a hely bizony, nem nagy. Távoli tervben egy korszerű bölcsőde építése szerepel, s addig is, míg ez megvalósul, az üvegveranda felépítésével — melynek mun­kálatai *már befejezést nyer­nek — oldjuk meg a gyer­mekek öltöztetési problémá­ját. Eddig ugyanis ez az elő­szobában történt, mely erre a célra nem volt alkalmas. A kicsinyek most bent al­­szánok. A nagyobbak részére a vállalat a szabad­ban tetővel ellátott, függöny­nyel körülvett nyári napozót létesített, ahol 10 kis nyug­ágy van elhelyezve. Szépek, egészségesek a kis­babák. Az édesanyák gondos kezekre bízták gyermekeiket. Mióta van itt a bölcső­dében? «=» érdeklődtünk. *— Három éve, hogy a böl­csőde vezetője vagyok s na­gyon szeretek itt lenni. Ehhez hozzájárul a vállalatvezetőség részéről kapott állandó gon­doskodás. — Semmiben sem szenvedünk hiányt. Azon vannak, hogyan tudnának mi­nél többet és jobbat nyújtani a gyermekeknek. Központi raktárból látnak el bennün­ket s a szakácsnőnk a nap­közi otthon konyháján ké­szíti el a jobbnál-jobb, táp­lálóbb ételeket. Télen a tüze­lővel sincs problémánk •— központi fűtés van — ami a gyermekek szempontjából igen előnyös. <— A gyermekek egészség­­ügyi ellenőrzése hogyan áll? — Gonda főorvosnő vizs­gálja felül a gyermekeket, Bármilyen probléma merülne fel napközben, üzemi orvo­sunk állandóan bent van s készséggel nyújt segítséget, A főorvosnő havonta egyszer tanácsadást tart a szülőknek. Meg kell említenem, hogy nagyon jól működik a szülői munkaközösség. Munkater­vükben például szerepel orvosi előadás is, a nyári megbete­gedésekről. A Nőtanács a gyermekek ajándékozása te­rén nyújt támogatást. Sokai jelent munkánkban, hogy a szülők bizalommal vannak irántunk és az édesapák is segítséget nyújtanák az el­rontott gyermekjátékok meg­javításával, WJ gy éretük, asnikor eljöt­­tünk a bölcsődéből, hogy az ott dolgozók fáradságos, lelkiismeretes munkáját nem­csak a gyermekszívek szere­tető, hanem a szülők megbe­csülése is övezi, GÁL KATALIN ROSSI KAROLY TAfiéV VÚQÉn ÉRDEKES, hogy amilyen lassú ólomlábakon halad az idő a tanév elején, olyan viharos gyorsasággal szá­guld, amikor az évzáró felé közeledünk. Érthető, hiszen a vizsgák, a késő éjszakába hajló magolás, a bizakodás és az elcsüggedés között való hányódás meggyorsítja a tempót. Az utolsó napok egyikén tartotta a szülői munkakö­zösség az utolsó értekezletét Sok mindenről szó esett; Az előző tanév hibáiról, eredményeiről, az ifjúság és a neve­lők munkájáról. Befejezésül az igazgató szólt a szülőkhöz. — A pedagógus munkája nem könnyű. Sok fárad­ság, sok türelem szükséges ahhoz, hogy ezt a munkát jól ellássuk. Minden ’ igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy hivatásunknak jól megfeleljünk. Munkánk eredménye, jutalma be van írva az ifjúság bizonyítványába. És ez nekünk bőségesen elegendő. Nem szükséges az, hogy a kedves szülők, hatalmas költségekbe verjék magukat, sokszor mértéken felül vásároljanak, hogy ajándékukkal megköszönjék a pedagógus fáradozását. Ezért kérem a kedves szülőket, hogy szakítsunk az eddigi szokással és ha meg akarjuk jutalmazni a nevelőt jó munkájáért, ak­kor néhány szál virággal kedveskedjünk neki, amivel éppen úgy ld lehat fejezni az elismerést, mint a több­százforintos ajándékkal. Az asszonytársak lelkesen megtapsolták a meleg szavakat és majdnem mindnyájukban felötlött az a gon­dolat, hogy ilyenformán sikerül Jó néhány forintot meg­takarítani. Hála az igazgató szavainak. Most még sebesebben teltek a napok, hiszen az édes­anyák Is bekapcsolódtak az évzárás Izgalmaiba. AZ ÉVZÁRÓ ÜNNEPÉLY a megszokott formák kö­zött zajlott le. Az igazgató könnyekig meghatotta a nyol­cadikos kislányok mamáit az érzékeny búcsúbeszéddel, a fiúk mamái kihúzták magukat azokra a lelkes szavakra, amikkel az igazgatói gondoskodás az élet felé irányította a legénykéket; Azután megindultak az osztályfőnökök az osztályok felé, hogy kiadják a bizonyítványokat s a diákokból meg a mamákból alakult uszály libegett a nyomukban. Min­den mamának cserepes virág vagy csokor remegett a kar­ján, a megszokott ridikül pedig erre-arra lengett. Verebély tanárnő a helyzethez illő komolysággal osz­totta ki a bizonyítványokat. Minden kislányhoz volt egy kedves, közvetlen szava vagy a megelégedés hangján vagy egy kis buzdítás, bátorítás a következő tanévre; Mikor az utolsó gyerek is megkapta az útravalót, a fal mellől megindult az egyik terebélyes mama s néhány nagyon erősen botladozó szóval fordult a tanárnő felé. —i A kislányom nevében és a magam nevében is mindent hálásan köszönök és kérem, tessék ezt a csekély ajándékot szeretettel elfogadni; A cserepes orchidea odalengett a tanítónéni kezébe, aki felkarral átölelte a zavarban levő asszonykát K na­gyon melegen megcsókolta. És ez így nagyon szép volt és híven alkalmazkodott az igazgató szavaihoz. A mama azonban egy gyors moz­dulattal felpattantotta a retikült és lassú, műértő moz­dulattal csúsztatott az aszal közepére egy aranyozott ■bonbonlért. A tantermen nehéz sóhajtás gurult végig. A felhábo­rodott tömeg sziszegő hangja, tele méltatlankodással és indulattal. A mama elbiggyesztette a száját s egy könnyű gri­­nasszal válaszolt a tömeg morgássá változott sóhajtá­sra. Helyére ment és mentében még alaposan rlszálta te magát. Akinek nem tetszik, tegyen róla. -A következő mama gyönyörű csokorral kedveskedett és még meg sem várta az elismerő tanítónői csókot, ki­bontott egy selyempapír-csomagot, amelyből egy hófehér bonbonier dugta el a fejét. A TANITÓNÉNI mosolygott, a tömeg morgott. bár a morgás egy árnyalattal enyhébb volt, mint az előbbi. A harmadik mama virágja csodálatosan, szép volt; Fehér és vörös pünkösdi rózsák lehelték be a termet a termékeny nyár illatával; A bonbonier nem volt aranyo­zott, hanem kristály, de szépségben nem maradt mögötte a másik kettőnek. A mama átvette az obiigét csókot és egy kis bűntudattal odaállt a másik két mama mellé; Közös sora elviselhető. A negyedik, ötödik, hatodik mama retikülje is bcm­­bonost szült, amire a tömeg morgása meleg mosolygássá szelídült. A tanítónő türelmesen rakta egymás mellé haptákba a cukortartókat. Volt már kék, piros, hófehér aranydísszel, Herendi váltotta fel a Zsolnayt és egy megtermett kristály zárta be a sort. Egymásután hullottak tovább a virágok után a cu­kortartók. A tömeg mosolygása kitörő hahotába torkol­lott. A tippelési láz itt is felütötte a fejét; A mamák vi­haros jókedvvel találgatták, tippelték a következő bon­­bonier formáját, színit, minőségét; FÉLÓRÁIG TARTOTT az ajándékozás s ezalatt a a félóra alatt a tanterem sarka olyan lett, mint egy vi­rágbolt kirakata, a tanári asztal pedig hasonlatos volt egy üveg és porcelánbolt pultjához. A mamák pedig egy ici-pici bűntudattal a lelkűkben beszéltek erről is, arról is, de véletlenül sem tették 6zóvá az ajándékozást; Általában nem vagyok pletykás természet, de moss kivételesen elmondom a harminckét mamának azt, hogy nem is sejtik, milyen nagy jót tettek Verebélyi tanító­­nénivel; Bármilyen furcsán hangzik is, az harminckét cukortartó segítette a tanítónénit ahhoz, hogy a kedves vőlegényével már két év óta halogatott esküvőt megtart­sák. Rögtön megmagyarázom. Megvolt a bútoruk, az ágy­neműjük, szőnyegeik, szóval minden, ami egy gondosan berendezett háztartásban szükséges. Csak éppen edény­áruban voltak nagy Ínségben. Éppen azt tervezték, hogy még egy esztendei takarékoskodás szükséges ahhoz, hogy mindezt beszerezzék, amikor bemasírozott az életükbe a harminckét cukortartó. s Rövid leszek. Az üvegbolt megértő vezetője kicse­rélte a harminckét cukortartót. Lett belőle étkészlet, ká­véskészlet, vizes, boros, likőrös szerviz s a tanftónéni augusztus közepén boldogan megtarthatta az esküvőt; EZT AZ ESETET úgy karácsony táján hallottam a tanítónénitől s amikor megjegyeztem, hogy meg fogom írni, arra kért, hogy ne tegyem, mert hiszen a tapasz­talat szerint a példa könnyen ragad és ő nem szívesen venné, ha jövőre ismét harminckét cukortartót kapna ajándékba. Itt azután egy kicsit közelebb hajolt hozzám és huncutul a fülembe súgta, hogy neki jövőre már nem porcelánárura lesz szüksége, hanem gyerekkocsira. Vi­szont az üvegboltban készségesen kicserélték a cukortar­tókat. de gyerekkocsit csak a sport- és játékboltban tartanak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom