Tiszavidék, 1957. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1957-06-16 / 140. szám

Tárj Mihály \ mgyMeta,

pott a lovak közé s nemsokára porfelhőbe veszett az országút. Hazafelé tartott. Terménynézőbe volt, lehet-e már répát szedni a jövő héten. De nem járt szerencsével. Bizony az még olyan csenevész volt, hogy még most is összeszorult a szíve a keserűségtől, ha rágondolt.

— Hoppl '— Jutott hirtelen az eszébe, ahogy ott ült a bakon — a szomszéd faluban meg éppen vásár vanl Veszek az asszonynak valamit, hisz közel van már ide, alig egy ugrásra. — Azzal meghúzta a gyeplőt és a lovak jobbrakanyarodtak, a vásár felé.

Már a sátrak között haladt, amikor a lovakat megállította. Lelépett a kocsiról, onnét nézte a nyüzsgő, lármázó embertömeget. Szinte szédült a feje a nagy, tarka kavarodás láttán. Nem tudta, merre menjen. Találomra indult el az egyik irányba.

— Vajon minek örülne az asszony legjobban? <— törte a fejét Mihály, ahogy a sátrak között nésgelődött. Volt ott minden, cifra ruhák, cipők, papucsok, de neki valahogy nem tetszett egyik sem.

Valaki oldalbalökte, azután tovább sodorták.

Az egyik sátorban szép kendőket látott.

No, ez jó teszi ragya-Cl áuid/y

IRODALOM

BONTAKOZÓ SZARNYAK

’.vn'rfVTrrmvnrrr'rTTrrriTrrrH^'vrrrrirprvrjywTV’ivrvrTvrrv

Pogány Barnai

Éva randevúra siet

Puha, karcsú mozdulatán Síkongva siklik És csipked az ős fény: Párjához surran.

A fiatal nőstény.

Gömbölyű, dús vágyó combok

Feszítik, tépik Szűk, csíkos szoiknyáját: Egy fogsor élét Kínálva kínálják.

(A lágyan telt lányos halmok,

Sejtelmes bimbók Félrevert harangja: Zajtalan léptek Ritmikus visszhangja),

Bácsi Sándor!

Ha esik, ha fuj a szél Vagy ha tűz a nap, Táskáját sok-sok levél Tölti napra-nap.

Utján hogyha port kever Vagy sarat dagaszt Lankadatlan menni kell Bár az út m araszt.

Mégis vígan fütyörész, Nem búsul soh’seni így a táska nem nehéz, Bármily telt legyen.

Táskájában sok levél. Ahová betér Csak egy csöp mosolyt remél.

Az üzenetért.

Székelyhídi András:

Engemet

a szegénység szült

Engemet a szegénység szült — azért nem lesz vége soha — ólomszürke bús arcomon

látszik a szenvedés nyoma.

Engemet az Ínség nevelt. Számban nem volt ízes falat, Számomra a múlt emléke, mindig fájó emlék maradt.

Engemet a sors edzett meg, szivem mégis szépért dobban;

bid gyűlölni, de szeretni is tud minden,kinél jobbam*

Postás a tanyán

A sok édes kisleány Hogyho rátalál,

Szendén kérdi valahány Levelet ha várs

— Jött-e Tőle üzenet, Irt-e már haza,

Aki messze földre ment, Büszke katona?.,,

fis 6 boldogan adja, firti hogy mi ez Néki is öröme, ha Örömet szerez.

S hogyha szerte hordta már Sok-sok levelét Kedvesének adja át Csók üzenetét,

László László:

gott fel s szeme, mert akkor

jutott eszébe, hogy az asszony már régen akart venni, de valahogy mindig elmaradt.

Kiválasztott pg\et\ és

nagy örömmel vitte a kocsihoz.

Megelégedve indult haza.

A lovak lassan botorkáltak az úton.

Mihály a zötyőgő szekéren ülve, gyönyörködve nézte az ajándéka*. Vigyázva tartotta kezében, nehogy véletlenül baja essen, hiszen ezt az aszszonynak vette, méghozzá egy olyan asszonynak, aki már nyolc év óta volt a felesége. Jóleső érzéssel gondolt arra, hogy örül majd Annus, ha meglátja.

*— No, de hát meg tt érdemli!

Brősitgette magában i-*• Meg bizony!

Még a kenlőrc is ráparancsolt:

— Becsüld meg ám magad! Mert olyan rendes asszonyhoz kerülsz, amilyet még nem láttál. Szeresd nagyon, mert dógoskezü, szorgalmas!.* •— i a kezével megsimogatta az ajándékot

i < í Egyszeresük a faluvégi italbolt előtt, a lovak hirtelen, maguktól megálltak.

— Az apátok keserűit! — bosszankodott Mihály miattuk — megzavartatok a beszédben. s különben is úgy álltatok meg az ajtó előtt, mintha gazdátok máshova se járna, egész nap, csak ide!? Még hírbe hozzátok az embert! ,

Leszállt a kocsiról. Vetett valamit a lovak elé, majd elindult az ajtó felé, kezében vitte az ajándékot.

Odabenn| fl Mg m

és pá'inkaszag között, csak nagynehezen fedezte fel néhány ismerősét az egyik sarokban,

— Jő napot! — köszönt oda és feléjük tartott.

— No, milyen volt a termés? — kérdezte Józsa Károly, Tari egyik tőszomszédja kíváncsian. ,

Megvót, — tért ki Mihály a felelet elől és savanyú képet ifágott hozzá.

fa Tari, «■» Annus olyan,

hogy megérdemli!

—• Meg-e?,,t — nézett a többiekre Bózsó, majd megint Tátihoz fordult:

— Ugyan mán, no! Hát igazán nem tudnál te semmit?

Mihály rosszait sejtett.

•— Tán tudsz valamit? «■* nézett rá feszült várakozással.

Bózsó hallgatott,

Előbb a kezében levő üres pohárra nézett, csak azután válaszolt:

•— Nem mondomde hát mi tagadás. -., azt beszélik, oszt’ nem zörög a kárászt.,, — s itt elhallgatott.

— No mit?— tört ki Mihályből újból az Izgalom.

—• Hát, hogy nem is olyan igazi.

Mihály kesében [ M

megett a pohár, mikor megkérdezte:

■ t— Nem-e?

— Nem ám! Aszongydk, hogy a Mónár gyerek jár hozzá, a Feri. mikor te elvagy hazulról.

*— Hazudsz! — kiáltott nagyot Mihály s akkorát csapott öklével az asztalra, hogy még a poharak is felborultak. A bor keskeny csikókban, lassan csörgött le az aszal végén,

Bózsó ijeden húzódott viszsza.

— Nem kell elhinni, ha nem akarod. Csakhát. azúr* 1 mondom, mer’ a saját szememmel is láttam reggel, hogy a Mónár gyerek benn vót nála, mikor el vótá a délőbe.

— Igaz ez?

— Istenemre.,,

Mihály nem kérdezett többet. Egyenest kirohant az ajtón, fel a kocsira, azután nagyot csördített ostorával a lovak közé, hogy azok majd elszakították az istrángot. Hirtelen megugrottak és vad vágtába kezdtek. De menniök kellett. Kétségbeesetten gondolt arra, hogy vájjon mit csinálhat azóta othon Annus, a Molnár Ferkóval.

— Igaz vóna, hogy az aszszony ezt megtenné?... Nyolc év után! — lüktetett

napégette fejében a

£pán\

Apám a dolgos hangya-fajta sarja, Robot-gyötörte, gondredős az arca,

Dologtól Izmos vastag barna karja:

Apám nagy úr lehet, ha majd akarja!

Apám a szolga-korba’ sem volt szolga.,

Dalolt, vagy sírt, de bármi volt a dolga, Akárhogy nyomta tönkretették sorsa,

Remélte, hitte, úr lesz még a szolga!

Bor-adta gatral, daccal lázadozva,

Haraggal gondolt vad hatalmasokra,

De tudta: fogynak, s küzdve várt a jobbra.

Apám is, én is hiszem, hogy életűnk szép lesz, (A Tőled nyert remény sokáig éltet)

A sorsom áldja, áldja drága élted!

HIREITSK

engedj el, jaj, nem bírom további ... Ügy fáj ...

Tari eleresztette az asszony kezét és odábblépett.

Az asszony szeméből patakzott a könny, mikor mondta:

— Esküszöm, nem volt semmi!

Mihály az ajtóra mutatóit:

— Pusztái) innét! — és kirántotta az ajtót.

Az as*20nx | kétségbeesetten nézett fel rá, szeme Irgalomért könyörgött.

— Mihály, hát nincs Istened?!

Mihály szólni akart, de a nyitott ajtón át Bozsóékat gondo- pillantotta meg, amint «

Az asszony még mindig ott feküdt a földön, a kiskapu mellett. Arcáról még nem száradt fel a könny, amikor érezte, hogy izmos kéz simítja végig szőke haját, oly’ lágyan, oly' szelíden, ahogyan csak egy munkától eldurvult, nehéz férfikéz tud simogatni.

Felemelte fejét.

Mihály állt | vuillette

Kezében kis csomagot szorongatott. Óvatosan bontogatta, vigyázva, nehogy véletlenül meggyűrje. Mikor kibontotta, mindentől féltő nagy gondoskodással ráterítette a leendőt az asszony vállára.

— Ezt meg neked hoztam.

CSELÉNYl JÓZSEF,

A bécsi Operahizbaa szokat*

lan Aida előadás hangzott el. A főszerepeket olasz vendégművészek énekelték, a statiszták azonban nem voltak hajlandók fellépni, mert sztrájkoltak gázsijuk felemelése érdekében. Az igazgatóság úgy tudta a kínos helyzetet megmenteni, hogy Jegyszedőket öltöztetett fel egyiptomi ruhába, statisztaként,

*

„Nyaral a Miniszter“ ezen a elmen írta meg Peterdy Pál uj operettjét, amelynek zenéjét Hajdú Júlia komponálta,

*

Az elmúlt héten jelent meg Benamy Sándor „Kalandozás a nagyvilágban" című kötete. A könyv előszavát még annakidején a külföldi kiadásban Henil Barbusse Irta. A magyar kiadás átvette az előszót, így egy világhírű francia lrő írta ennek a magyar könyvnek az előszavát.

*

A világtfjúságl találkozó alalkahuából operettet készít elő a rádió. A VIT téma Olaszországban kezdődik, ahol egy krampácsoló brigád, — amely mindig a síneken dolgozik, de tagjai sohasem tudnak utazni, — részt vesz egy zenei versenyen, megnyeri az cdső dijat és Így kijut a moszkvai VTT-re. Az uj operett zeneszerzője városunk közkedvelt karmestere, Gyulai Gál Ferenc.

*

„A mi Budapestünk“ címmel fiatal filmművészekből állő csoport lsmertetőfllmet készít fővárosunkról. Ezt a filmé* a moszkvai VXT-en mutatják be,

Varsóban a közei! napokban

magyar képzőművészeti kiállttá* nyílik meg.

*

Minden eddigit felülmúló da*

los ünnepséget rendeznek Egerben június közepén, abból az alkalomból, hogy az egri dalkör fennállásának 75. évfordulóját ünnepli. A megnyitón 3.000 kórus vesz részt, az ország minden részéből. A vendégeket 10 különvonat szállítja Egerbe.

„Ml Is voltunk fiatalok" tűmmel munkásmozgalomról szóló műsort rendez Major Tainas a

rádióban.

Koberto Benzi, aki a „Kis karmester" című film főszereplője volt és ma már 20 éves, Budapestre látogat július elején. A Károlyi-kertben lép lei, ahol két koncertet vezényel.

*

A héten hazaérkezett á Magyar Állami Népi Együttes Énekkara a Szovjetunióból, ahol kilencven napig tartózkodott. Harmincnyolcszor léptek fel és öszszesen húszezer kilométert tettek meg.

*

„Egy jenki Artbur-király udvarában". Ezen a címen jelent meg e héten az Olcsó Könyvtár legújabb kötete. Az író: Mark Tawin.

*

A Hajdúsági Zenei Hét során

hangversenyt tartanak a debreceni nagytemplomban, június 23-án. Az ünnepségeken résztvesz két csehszlovák együttes l«u

i

A

«B. Nines má’ neked semmibe se’ szerencséd! — böku ki Bózsó István, a másít

■ szomszéd egy hajtásra kiittt a bort, közben a pohár aljár

■ át Tttrl Mihályt figyelte, bo '■ zontos szemöldöke alól.

_ No?l — bámult el Mi' háty csodálkozva, mint < 1 huncutságon rajtakapott gye i-ek. — Hát mán mér' rünci szerencsém?

; — Csak úgy mondom, «

, húzta el a vállát a másik. — ; Tavaly is majd oda leit «

j íernjés . í j

; Azután nagyokat hallgat

< tok.

I e- Hát az meg mi? “ né zett Bozsó vizsgálódva a Tar J kezében lévő kis csomagra. j — Kendő, — mutatta Mi t hály örömmel. — Az asszony , nak viszem. Má' régen szere I tett várta ilyet. Rendes asz ( szony, megérdemli,

— Hászen van, edd megér , demli, van, aki nemi "- vé lekedétt a másik.

■ «= ö megérdemli! — mond

lat. «— Dekát miért lenne különb, mint sok más asszony? Fiatal is! Szép is!,,. Ferkó meg jóképű legény, az egyszer megint biztos. Az se titok, hogy szeret az asszonynép körül forgolódni.., Hát kell ennél több?

Nehéz sóhaj szakadt fel a melléből.

*— Hát ezé? mentem én át

a vásárba? Ezé? vettem én neki olyan szép kendőt? Meg is érdemeltei? Talán még matt is ott van nála, az a,..

<— Gtfi, az apátok keserves -.,. — s olyat csörditett újból a lovak közé, hogy majd keresztül esett az ülésen. De erre már nem volt szükség. A lovak amúgy is vitték az üres kocsit. De még hogyan! A kerekek alig érték a földet.

Berobosott | Ä udv^

ra. Ki sem fogta a lovakat, úgy rohant be a házba. A kendöt a bakon hagyta. A gádorajtóban egyenesen az asszonyba futott.

*= Tán a jégeső zavart meg7 Úgy gyüssz befelé.. i !“ tréfálkozott az asszony, de hirtelen feljajdult, mert Mihály vad erővel kapta el a karját

— Jaj! Mit csinálsz.,, úgy fáj a kezem!-.,,

Tari Mihály keményen rászólt az asszonyra;

■— Itt vöt-e?,,-. Mondjad, de az igazat mondd!

e* Kicsoda?

A Mónár gyerek, a Ferkó! Ne is tagadd! Úgyis tudom!

Igen.

— Szóval itt vöt?!,,,

*■» Itt, a szecskavágót hozta vissza, amit a múltkor kőcsőnkért,

— Ügy! Csak a szecskavágót hozta vissza?! Ne hazudj! Bozsó is látta, mikor az udvaron enyelegtetek! Meg mások is!.,,

& Nem igaz, nem vöt semmi!

A férfi keze olyan erősen szorította az asszony csuklóját, hogy az lerogyott a földre.

— Nem vót semmi?

— Az igazat akarom tudni! , 11

Az asszony a földön felcüdt. Onnét könyörgött:

— MihÁliit Ax Isimért . .

kocsma felől ballagtak zafelé.

Kilépett az ajtón.

Határozott léptekkel indult H feléjük, át a túlsó oldalra.

Bozsó észrevette és megtorpant. Vissza akart fordulni, de már késó volt. Mihály' hatalmas, izmos kezével megragadta a vállát és megrázta Bózsót.

—• Te montad, hogy az Annus nem rendes?

A másik elsápadt.

r— Neem-.i, ,

— Nem-e?I — rázta meg újból Tani,

— Csak azt mondtam, hogy itt vót a Mónár Ferkó!

— Szóval nem láttá semmit?

— Nem!

Ránézett erre az emberre.

Látta Bózsót hunyorgó szemmel, összeráncolt homlokkal, kitáguló, pislákoló: szemmel és látta félni ezt a; sehonnai embert. Legszive- j sebben a föld alá bújt volna • szégyenében.

Tari Utálattal nézett rá, i ilyen ember!. — gondol-1 ta, azután magát vádolta. —! Hallgattam rá! Még hallgat- • tam az ilyen sehonnaira.

Elengedte Bózsót.

•— Menj innét! Ne is lás-: salak! — lökte el magától \ megvetően a megszeppent: embert. Az öriStt, hogy kisza- \ bódult Tari vasmarkai közül. j Szedte a lábait, hogy miha- j maróbb eltűnjék Mihály ki-1 sérő tekintete elől, j

Tari még nézett j

darabig, aztán a földre le- j sett. Egyedül volt, keserűen j fakadt ki:

‘— Hát ezé? a gazemberért j kellett szenvedni az asszony- j nak?! Ezért? szenvedett ár-! tatlanul.,. Hogy mé? is hit- j tem ennek a kétszínűnek?/ • Mér nem hittem inkább az! asszonynak, hisz még mindig ■ igazai mondott!

Szégyenkezett saját maga ! előtt;

*— Ártatlanul megvádoltam, j

Elöntötte szivét a keserű-! ség;

•— Annus, csak egyszer bo- j csáss meg! Soha többé nem j csinálok ilyet!.,, •— maga i

elé mondta-, hátha megérti j így is a asszony.

Visszaballagott az udvarra. A kocsi mellett haladt el. A lovak még fújtattak. Megállt, megsimogatta az egyik ló fejét. Hirtelen meglátta a kocsin a kendőt. Nézte. Aztán odament hozzá, leemelte. Lassú léptekkel elindult Annus felé.

I