Tiszavidék, 1957. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1957-06-16 / 140. szám

MŰVÉSZET

Müller Ferenc:

Gyöngyvirág

fNélelőtt ünnepélyesen fel—- oszlatták a karhatalmat. 'A tanácstermet teljesen betöltötték a meghívottak. Az ablakán keresztül betáncolt a májusi napsugár és derűssé varázsolta a zsongó termet. Valami megfoghatatlan és láthatatlan feszültséget érzett mindenki bensőjében, 'valami olyat, ami ünnepélyessé varázsolja a napot, s amitől az ember ujjongani szeretne. Valahogyan ők is azt érezték, mint a rosszul tanuló, aki megkönnyebbülten tesz pontot a házi feladat végére; a jól végzett munka után, a sok megpróbáltatás után gyümölcsöt hozott a termés, Pedig novemberben és decemberben úgy látszott, ‘ hogy minden elfagy. jövőre nem lesz betevő falat. Aztán, amint beértünk a tavaszba, a köd és a homályosság eltűnt a levegőből, ismét messze lehetett látni, a természet ismét megtelt melegséggel.

A beszámolót egy magasrangú tiszt tartotta. Dávid hadnagy ott ült az ünnepeltek között és magába roskadva felidézte a nehéz napok emlékeit. Az előadó beszéde, monoton hanglejtése nem bújt be fülüregeibe, nem recsegtette meg dobhártyáját, agya csak hangfoszlányokat fogott fel. Homlokán ott lüktetett egy vastag ér. Nem szereti hallani a borzalmakat, mert keserves emlékei vannak októberről... Maga elé meredt, fejét lehajtva, cipője orrát nézte. De nem látott ■semmit. Minden zsibongott körülötte, mint forró leves, ügy zubogott halántéka alatt az élet.

'Tapsorkán zökkentette

— ki magábaroskadtságából. Ö is tapsolni kezdett, de nem örült, nem ujjongott, mint a többiek. Fájdalmasan, sötéten csillogtak mélyenülő szemei. Az ünnepély véget ért. Mindenki felállt. Kiszista lányok szaladtak oda a katonákhoz és egy-egy csokor gyöngyvirágot nyújtottak át a karhatalmistáknak. Dávid hadnagynak egy kis dundi szőke lány adott virágcsokrot. Fitos orra körül halványan, alig láthatóan szeplő borította arcát. Kék szemei érdeklődőén kutatták a férfit, izzadó homlokát, fekete szemeit.

— Köszönöm kislány — kezet .szorított vele és végig simította szőke hajfürtjeit. De amint kezébe vette a gyöngyvirágot, elszorult a szíve. Úgy érezte, a torka is kiszáradt,.. mintha afrikai sivatagban lett volna, égett mindene. A szőke kislányt nem látta tnár, szemében nedvesség csillogott. Nem is vette észre, mikor elment. A terem teljesen kiürült, csak egymaga állt ott középen, kezében a gyöngyvirággal. Fülledt, nehéz volt a levegő, a cigaretafüst olt úszkált a terem sarkaiban.

g? gy évvel ezelőtt, tavasz*■=' szál kezdődött ez a szerelem. Dávid hadnagy szabadságra ment két teljes hétre. Uigv tervezte, sokat fog kirándulni a budai hegyekbe és sokat fog standolni. Meleg az idő. a strand-idény megkezdődött. Ui filmeket is jó ienr.e látni, mert ott a táborban, az isten háta mögött nagvon gyér a kultúra. Aztán még vágvott valamire, amire minden fiatal vágyakozik: a szerelemre. Elsétálgatni kettesben, a zöld hársfasor alatt, aztán forró éjszakák ,.. csókok. Erre vágyott. Míg a vonat robogott vele. teljesen elmerült gondolataiban.

Másnap reggel szép idő ígérkezett. Felszerelte magát szükséges dolgokkal és Irénv a Margit-sziget. Bement a Palatinuszba. kiváltott egy kabint és kis idő múlva élvezettel vetette magát a hullámok közé. A szürkés-kék nyelvek lágyan nyaldosták barna, szikár testét.

Sokan meneküllek a meleg elől ide a fürdőbe. A medence

partján, a lépcsőkön százával napoztak, öregek, fiatalok.

Dávid András nem tudta levenni szemét egy fiatal nőről. Pokrócon feküdt és olvasott, arcát két tenyerével feltámasztotta, lábai az égnek álltak és kapálóztak. így feküdt hason. Az olvasmányban nem volt elmélyedve, zavartalan mozgolódott, megsimította hosszú, vállára omló szőke haját és oldalt, mint a fényképésznél, most is felnézett, mutatva magát, kék szemét, mely ebben a beállításban nagyon vonzó volt. Aztán megint belenézett a könyvbe, hogy pár pillanat múlva ismét felnézzen. Pillantásuk sokszor találkozott. A lány zavartnak látszott, de tetszett neki ez az egész dolog. Talán azért, mert olyan megnyerő a fiú nézése és fekete szeme, van. Nem, ő nem tartotta ezért szemtelennek Sőt, szeretett volna beszélgetni vele, úgyis unalmas itt egyedül. De nem szólíthatja meg. így csak mosolygó pillantásaikat küldözgették egymásnak.

7T lány szedelőzött. And^ rás is bement a kabinjába. Hamar felöltözött és a kapuban várta a lányt. Nem kellett sokat várnia.

— Bocsásson meg, de... — szólította meg a lányt.

— Mit akar tőlem? — kérdezte az erőltetett hidegséggel.

— Igazán semmit, de ..., hogy is mond jam ... már elfelejtette. ott bent — Intett fejével a fürdő felé — ... már elfelejtette, hogy ,.. ? Ne haragudjon, hogy ilyen körülmények között megszólítom. de ... de nagyon kiváncsi vagyok a ... a nevére. Én András vagyok.

A lány látta, nagyon kellemetlen helyzetben van a fiú. Kicsit mérges is volt rá, hogy erre is képes... De látta zavarát és először szótlanul nézte, aztán ezt mondta:

— Találja ki. Gondoljon egy szép májusi virágra.

— Májusi virág ... — gondolkozott egy darabig. — Tulipán — mondta ki végre.

— Nem.

— Gyöngyvirág, ha ez sem. akkor...

— Erről kitalálhatja •— szakította félbe a lány. — Viszontlátásra — intett kezével és elszaladt. Andris sokáig nézett utána, míg végül eltűnt szeme elől.

— Gyöngyvirág ,.. gyöngyvirág . ■ • forgatta agyában. — Gyöngyi! — kiáltott fel aztán a villamoson. Az utasok idegenkedve, rossz szemmel néztek rá, azt hitték, hogy bolond. Elrestellte magát.

t? gész este Gyöngyi nevét ' emlegette és gondolatban a kezét fogta még akkor is, mikor az óra elütötte az éjfélt.

*

Gyöngyi nem tudott eltűnni a pesti forgatagban Andris elől. A fiú kitartóan kérésié napokon keresztül. Akit nagyon keresünk, azt meg is találjuk. Szabadsága alatt többször találkoztak és megismerkedtek egymással.

Az idő lassan őszbe hajlott. Október huszonharmadikán lesz Gyöngyi névnapja. Erre őt is meghívta. Andris nagyon várta azt a napot. Pedig ha tudta volna, mi fog következni . . . Még nem lehetett vésztjósló felhőket látni az égen ... de minden nappal közelebb jött október huszonharmadika. Még tiszta volt a levegő, de valahol már vérszerződést kötőitek. Közelgett a megpróbáltatások időszaka.

Aztán eljött az a nap is. Andris felutazott Pestre a lányhoz. De a névnapot már nem tudták megtartani. Este mindenki Himnuszt énekeli és Szózatot szavalt. Minden utcasarkon pontokat olvastak fel. A tömeg hullámzott, ellenzett, kiabált, káromkodott, amikor besötétedett, szidták a kormányt, a pártot. A vS- röscsillagot. ledöntötték az épületekről. Aztán puskaropogás hallott. Géppuskák szórták a golyókat, gránátok robbantak és folyt az utcákon a vér.

7T katonák sápadtan ültek ” autóra és indultak Budapestre. Ellenforradalom tört ki! Meg kell védeni a népi hatalmat!

Dávid András elszakadt alakulatától. De látta, mi készülődik itt Budapesten. Nem tétovázott.

— Köszönöm a kedves vendéglátást. de nekem mennem kell — fordult a lány szüleihez.

— Én is veled megyek — szólt Gyöngyi.

— Azt nem lehet. Maradj itthon, mert bajod eshetik — figyelmeztette a lányt.

— Akkor te sem mész sehová! Itt alszol nálunk és itt maradsz, míg vége nem lesz.

— Gyöngyikém! Hív a kötelesség. Nem maradhatok.

— Akkor elkísérlek egy darabig. — Felvette ballonkabátját.

Szótlanul mentek az utcán A lány törte meg a csendet.

— Mikor jössz vissza hozzám?

— Lehet, hogy holnap, de lehet, hogy ... — itt elhallgatott. Mindketten egyre gondoltak. De elhessegették ezt a gondolatot, mert még olyan fiatalok. Nem is éltek. Nem jó lenne itthagyni a világot csak úgy, máról-holnapra.

— Tudod, én visszavárlak. Bármikor jöhetsz, én mindig várlak.

Megálltak és hosszan nézték egymást. Talán érezték, hogy nemsokára el kell válniuk egymástól, összeölelkeztek és csókolták egymást önfeledten.

ŐS éppisztolylövések riasz'■» tották szét őket. Fegyveres csoport szaladt a sötétben. egy négyemeletes bérház alatt.

— Gyerünk a Szabad Nép székházához! Gyilkolják az ávósok a tömeget! Aki nem tart velünk, az ellenség! — Ordított egy negyven év körüli felfegyverzett ember, s lőtt egy sorozatot a levegőbe. Többen hozzájuk csatlakoztak és fegyvert követeltek.

— Menj vissza kedvesem, mert látod, mi lesz itt. — Alig, hogy kimondta, ő is visszafordult, a lányt aem merte egyedül engedni.

Éjfél felé járt az idő. Az utcán, amerre menni akartak, nagy lövöldözés támadt. András egy tizennégy éves fiútól elvette géppisztolyát és a nyakába akasztotta.

— Most már mehetünk — mondta határozottan. — Állj a hátam mögé és két lépésre kövess. Ha lefekszem, te is feküdj le — adta ki a parancsot, mintha beosztottjával beszélne.

tt' lövöldözés nem hagyott ^ alább. Egy mellékutcán akartak visszajutni házukig. Alig fordultak be a sötét utcába, váratlanul megszólalt egy géppuska. Klvégódtak. Dénes válaszolt a lövésre. A géppuska elnémult.

— Gyere, fussunk! — szólt, de hátra sem nézett. Jobb kezét a géppisztolyon tartotta, balját hátra nyújtotta a lánvnak. Gyöngyi nem válaszolt és nem nyújtotta kezét sem. Hátra nézett, A leány ott feküdt arccal a földnek, szőke hajfürtjei között a meleg vér kezdett megalvadni.

— Gyöngyi! Gyöngyikéin! Mi történt? Nem hallod? Állj lel, gyere, megyünk haza! — Biztatás, könyörgés, rémület tükröződött hangjából. Lehajolt hozzá, felemelte az ölébe és úgy futott vele végig az utcán. Lóporszag terjengett a levegőben. A Rákóczi út felé fényes volt az ég, felgyújtottak valamit.

Már nem kellett orvos. A lány lecsukott szemmel, édesen aludt. Csak egy kis csalódás. szemrehányás volt fehér arcában.

Fájdalmas napok sora következett. sok harccal és szenvedéssel. Aztán eljött november. Hidegre fordult az idő, másodikén egy kis hó is esett.

7T portás krákogása zök- j kentette ki gondolatai- | ból. Már csak egyedül volt a teremben. Lassan, botladozó léptekkel indult kifelé, kézé- ’ ben a májusi gyöngyvirág-] gal...

Könyvespolc j

»♦••c®*®e#8eee®e®e®8®e88®e®ss8S8es©®s$a&es®8®®8s®»®®®®®®®®««®®®®®®®®®*®®®&®®'5^

BALZAC:

Cnabert ezredes és más elbeszélések

Aki Balzacot, az írót csak a Comédie Humanie-nek, az Emberi színjátéknak lapjairól ismeri, nem is sejti, milyen értéket rejtegetnek a nagy regények visszfényeként megszületett elbeszélések. De tévedne az is, aki ezektől az elbeszélésektől valami rendkívülit, Balzacnál szokatlant várna. Sűrített formában, tömörebben, de ugyanúgy a maga korának valóságát adja, mint a Goriot apóban, vagy az Eugenjj Grandet-ben. Ugyanakor az elbeszélésforma is készteti erre, a történések belső összefüggéseit saját felfokozott érzelmeivel állítva teremti meg. Közmondásszerű, mennyit járt Balzac az emberek között, mennyit figyelte őket, s mégis mennyire saját művészi víziója alapján alkotta meg azt a „koncentrált" valóságot, amely a maga tipikusságában hűen tükrözi a Franciaországban kivirágzó kapitalizmust, a pén2szomj és vagyon hajsza nemesebb érzelmeket eltompító, vagy visszájára fordító világát.

Lényegében ez a balzaci téma variálódik tovább e kötet elbeszél-'veiben is. — Talán több bennük a romantika, de ez csak olvasmányosabbá teszi őket. Chabert ezredes, Nanoleon egvkori holtnak vélt katonája visszatér, ho"v visszakövetelje hűtlen feleségétől férji- és a restauráció társ-dalmától emberi jogait.. E társadalom mindenható ura: a pénz azonban mindkettőből kisem...izi. Ta- i lief er bankár „A vörös vendégfogadó" c. elbeszélés gyilkosság árán meggazdagodott hőse öngyilkos lesz, hogy leánya „becsületét” megmentse. Ebben a látszólag szokványos témában is ott van a Nanoleon bukása utáni restaurációnak kíméletlen kritikája: Milyen lehet az a társadalom, amelynek olyan vezetői vannak, mint Taillefer?

Sokan szemére hányják Balzacnak hogy nem teremtett vonzó, a női eszményt megközelítő nőalakot. — Valóban, Balzac asszonyai vagy gonoszak, számítók, érzelmeiket pénzre váltó alakok, vagy —- jóval ritkábban — túlságosan jók, tiszták, szinte nem e világra valók. Egy vonásuk azonban közös: egyik ezért, a másik azért, de mindig boldogtalanok. Ilyen nőalakok „Az elhagyott asszony és a Cadigon hercegné titkai" c. elbeszélések hősei.

A kötet többi híres novellája: ,.A megbékélt Melmoth” „Az ismeretlen remekmű”, s a többiek a novellaírás mesterével ismertetik meg az olvasót.

A kötet Balzac életművéhez kapcsolja a szereplők személyét is, akik hol ebben, hol abban a Balzac regényben bukkannak fel újra. A kötet végén közölt jegyzetek pontos tájékoztatást adnak erre is a novellákban előforduló történeti- és egyéb vonatkozásokra is.

Ha megemlítjük még. hogy a bevezető tanulmányt a balzaci életmű kitűnő ismerője, Réz Pál írta, a novellák műfordítói között Gyergyal Albert, Kosztolányi Dezső nevével találkozunk, akkor úgy hisszük, minden előfeltétel adva van a tanulságos, jó szórakozáshoz.

Máté-Huxiey

és a gcamcLO ütemesek

SOKAN EMLÉKEZNEK még a felszabadulás utáni évekből egy fantasztikus kisregényre, Aldous Huxley tekintélyes angol író művére, amely magyarul „Szép új világ” címen jelent meg. A szerző ebben a könyvében az eljövendő éveket, az emberiség „jövőjét” mutatja be. Nos, ettől aztán keserű lehetett a szépet és jót várók szájaíze. Huxley ugyanis egészen furcsa képet fest jövendő életünkről. Az emberek „kitenyésztése” pl. palackokban történik majd s tudományos receptek szerint adják meg az embriónak, ami a fejlődéséhez kell. Különleges — majomszerű — robotembereket is tenyésztenek ilymódon s ezeket használják fel, mint a modem világ rabszolgáit, az alacsonyabbrendü munkákra. Az emberek vallása a testi gyönyörök élvezésével együttjáró „vallás” lesz, s a szerelem nem más, mint a pillanatnyi örömök forrása. Valamiféle újkori Róma erkölcstelensége és céltalansága, ennyiből áll a „szép új világ", legalább is Huxley szerint. Az emberiség jövőjének torzképe ez a regény, amely ijesztőleg hat az olvasóra kiúttalanságával.

Aldous Huxley-ről mostanában a Nagyvilág ezóvi számaiból két cikkben is hírt szerezhettünk. Az egyikben azt olvashatjuk, Huxley érdekes gondolatokat vetett fel az irodalmi élet válságáról. Sok szerző nem talál kiadóra nyugaton, mert ezek csak a biztos üzlet reményében adnak ki könyveket. Érvényesül tehát a .,gazdasági cenzúra”, amely az irodalom válságára vezet, a szerző szava nem jut el az olvasóig. Huxley, mini közvetítő indítványt az olcsó gramofonlemezt ajánlja. Ezáltal a nehezebben kelendő irodalmi mű is eljuthat a közönséghez. S m’g egy haszna van — a mosogatási, takarítási és más kihasználatlan időt hasznosan Lehet eltölteni.

LEHET, HOGY VALÓBAN érdekes ez az indítvány, Egy-egy szép verset, drámarészletet nyilván nálunk is sokan szívesen meghallgatnának gramofonlemezről. S egész biztosan a technika további fejlődésével kihasználjuk ezeket a lehetőségeket is. Mi azonban mégis egy kicsit csodálkozva olvastuk Huxley gondolatait. Főleg azon csodálkoztunk, hogy mint a „Szép új világ” című könyvében, most sem találta meg a valódi kiutat.

MIÉRT NEM PROBLÉMA pl. nálunk egy-egy Shakespeare szonett-gyűjtemény, Mikszáth-sorozat vagy Baudelaire-kötet eladása? Miért fogynak el az új könyvek — a megjelenésük után olyan hamar, hogy a legtöbbször bosszakodnunk kell, mert már nem jutunk hozzá? Holott tudjuk jól, hogy pl. Móricz Zsigmondnak — ő is panaszolta annakidején — jó, ha 3—4 könyve elfogyott egy-egy kisvárosban évente.

Huxley szerint a modern élet rohanó tempójában nem szeretnek olvasni az emberek. Valóban, az élet hajszája, a könyörtelen robot, a kilátástalanság és létbizonytalanság a kapitalista világban nagyonis elveszi az emberek kedvét vagy méginkább anyagi lehetőségét attól, hogy igazi szellemi életet éljenek. De ezen — úgy gondoljuk — még a gramofoniemezre vett irodalmi művek sem segítenek. A bajok gyökerét kellene megkeresni, azt kellene feltárni, arra kellene rámutatni az olyan nagy képességekkel rendelkező íróknak, mint Huxley is. Mert ha az emberek ráakadnak életük céljára és értelmére és rá is lépnek a megvalósítás útjára, szükségét érzik majd annak is, hogy tanuljanak, művelődjenek, s ebben az egész társadalmi élet berendezkedése (nem utolsósorban anyagi lehetőségük) sókkal jobban segíti őket.

HUXLEY NEM KERESI az Irodalmai válság okát a társadalmi életben s ezért nem is találhatja az igazi megoldást. S talán ez mutat rá legfrikább a nyugati irodalmi válság lényegére.

— t- p. —

Szerkesztői üzenetek

Lekrinszki lerenc, Szelevény.

Természetes ritmusérzéke van. Ez érződik még a verslanilag gyengébb ,.Nagyapám mesél“ cből is. A népdal hangja szólal meg a „Piros rózsa“ c. .versében. Néhány fölösleges sor kihagyó" sóval közölni fogjuk. További jelentkezését várjuk.

„Búzavirág“ Kis írása kedves, falusi pillanatkép. Válóságtátása és megjelenítő készsége van. Kár, hogy a helyesírással ennyire hadilábon áll. Kijavítás utón esetleg helyet kaphat.

Vadai József, Karcag, őszinte, hangú, mélyen ótérzett írását lapunk más rovatának adtam át. — Verse az igaz magyar ember októberi hangulatának tükre. — Bár az ütem olykor sántít, a ragrimei kissé egyhangúan kopognak. van érzéke az íráshoz. Próbálkozzék rövidebb, kisebb szótagh/ámu sorokkal, tisztább ütemekkel.

Baróczi Jenő, Mezőtúr Versei forrongó érzések, még csiszolatlan kifejezései. Az első, lerövidítve, néhány erőteljes kifejező

képe kedvéért helyet, fog kapni.

Tóth Hona, Uoniok. Lágy hangú esti képe még inkább utánérzés, de a kifejezés, a képalkotás könnyedsége jót ígér, —

Kezdetnek nem rossz, varjuk # folytatást.

Varró László, Húrján. Ez a

verse már lényeges javítást mulat az előzőekhez képest. — Verse színesebb, erőteljesebb, rimelése is jobb. Néhány képe még zavaros, a befejező sor nem megfelelő. Levélben többet, u. i, a vers átdolgozható.

Pálfi József, Debrecen, üdvözöljük táborunkban. Verset között alighanem találunk közlésre valót. Általában a verseinek hangütése jobb, mint a befejezése. Egy-két szép képe is akad. — írjon máskor is. Később levélben is válaszolunk,

Ozv. F. K.-né, Mezőtúr. Vers’öl alkotott elképzelése téves. Csak ősszel üggesnéfküli tuinondalokat ír egymásután. Még biztatni sem tudom. szurniay.

1

CXXXXXXXXXXKXKXX50CCOOuOCXOOO(>JijOOOCOOQO«JOOOO<JOOXk.^>>A-Ti--*

Mesgyes László illusztrációja, Gyomai György „Lakodalom'’ című elbeiizéfeéhe/

i

«

*