Tiszavidék, 1957. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1957-06-14 / 138. szám

V TÖRETLEN HŰSÉGGEL (_ Csépai kommunisták a pártért ) Az újságíró sok esetben azt érleli elößzör magában, milyen címet adjon írásának. Magam is napok óta rágód­tam azon, hogy mi legyen a csépai kommunistákról szóló írásom címe, hogy az kife­jezze: olyan emberekről van szó, akik a legnehezebb idők­ben sem vesztették el hitü­ket. S ha a cím nem is a legtökéletesebb, még sem e6em kétségbe, mert tudom, az élet, a harc sóikkal nagy­szerűbb annál, mintsem tel­jességében vissza lelhetne ad­ni azt. Az egyszerű ember Nagyon egyszerű közvetlen paraszt ember Szénáczki András elvtárs, az MSzMP községi elnöke, volt MDP titkár. Csendes beszédű, sez azért van, mert lényegtelen dolgokat nem mond soha. — Hát nehéz napok vol­tak — emlékezik vissza, aho­gyan beszélgetünk családi körében. Október 26-ig tudták tar­tani a falut. A községi éllen­­forradalmárok még akkor sem kerekedtek volna felül, ha segítség nem érkezik. De akkor megjöttek a Tisza Ci­­. pőgyár fasisztái, s tele kia­bálták a falut. — Le a csillagokkal, le a kommunistákkal. Szerencsére a kommunis­ták megelőzték már az ese­ményeket. Táborosi Péterné sokszor feltűnt abban az idő­ben a szövetkezeti boltban, ahová legtöbben jöttek össze, s a legizgafóbban vitatkoztak az emberek. Tábprosiinénak mindenhez volt egyikét sza­va, kiállt a rendszer, a párt mellett. Kasza Lajos az Al­­í kotmány Tsz-ben csitította a hangulatot. Rozrnis Sándor sem ijedt meg semmitől, mindenütt ott volt, ahol kom­tmumista kiállás kellett. Szé­­néczfei eüvtárs az egész dél­utánt a téglagyárban töltötte, csak estefelé jött haza; Űtja most sem a családjához vitt, — bár nagyon szereti legény fiát, eladó lányát, meg a ki­sebbeket, és hű feleségét — hanem a pártbizottságra. Huszonöt-harminc főnyi csoport várta az épület előtt. , Ahogy odaérkezett, elhallgai- I tak mind. Mi tagadás, kissé ■ hangosabban is vert a szíve, mert nem tudhatta, mire ke­rülhet sor. Azért mégis ő törte meg a csendet. — Engem várnak, embe­rek? — Nem, nézzük ezt a vö­rös-csillagot — mutatlak a táblára Sáirosi Arjtal és Kuni József. — Nézik? S pont ma este. talán nem látták még soha? —■ Láttuk éppen eleget. — , (Elegünk is van belőle, sokat j ráfizettünk erre — válaszd- I táJk azok. Sokáig tartott a vita. Vé­gül is a párttá tikár győzött és október 26-án még fennma­radt az ötágú csillag a párt­helyiségen. Mégis előbújik a söpredék 27-én azonban már nem tudták megőrizni a falu nyu­galmát. Az történt, hogy ha­zajött Horpácsi István egye­temi hallgató Szegedről és hozzálátott a szervezkedés­hez. — Mire vártok? — szóno­kolt lépten-nyoman. Szegeden ölik a magyarokat, de azok is nyírják az ávo-sokat. S hogy nagyobb legyen a nyomaték, még hazudott is egyet. Azt füllentette, ő maga is agyonlőtt egy csépai kato­nát. Szín Imrét. Erre vérszemet kapott a kulákság. Jöttek a máskor '■oly „csendes jó fiúk" buty­­kosokkal a kezükben. Folyt a bor és dőlt a rágalom a pártra. Ezen a gyűlésen ugyan még szóhoz engedték jutni Szénáczki elvtársat is. — Az igaz, hogy sokat hi­­báztunk-a 12 év alatt. De azt ki is javítjuk, ezen az úton haladunk. Már nem hallgattaik rá. Estére a Forradalmi Bizott­mány vette át a hatalmat. A választott Községi Taná­csot leváltották, egyetlen pár­­tonkívülit hagytak meg a választottak közül. Mint minden faluban, itt is ■ megrendezték a tüntetést. Abból már tanultak persze, hogy csak a csőcselékre szá­míthatnak, s ha kommunis­ták is 'kerülnek közéjük, azok mindjárt csendesítik a hangulatot., Ezért kiáltoztak fennhangon a tüntetés szer­vezői. — Ki a pdrosíkönyvesekke'l a sorból. Jóllehet, erre nem igen volt szükség, mert kommu­nisták nem voltak ott. Két árulója akadt a pártnak, Nagy Ferenc és Sáros Antal, most meakulpázva hozták nyilvánosságra, amit eddig csak gondolni lehetett róluk. — Mi csaik azért léptünk a pártba, mert érvényesülni akartunk, de nem vagyunk kommunisták, — verték a mellüket; Él a párt, ha titokban is Mert az igazi forradalmá­rok, a marxizmus hívei ösz­­szetartottak. Sőt tüntetésre készülődtek. — Gyalázat, hogy ilyesmi megtörténhetik, mutassuk meg erőnket, vonuljunk fel mi kommunisták — sürget­ték a párttagok; Csakhogy eléggé vérgőzös volt a hangulat. Csépa bor­termő vidéki település, s ré­szeg mámorban cselekedtek az emberek. A higgadt kom­munisták tudták, vérontást eredményezne az ellentün­tetés. A taktikát választották. Ab­ban az időben már figyelték a kommunistákat a faluban, csak éjjelenként' találkozhat­tak. Rozrnis Sándor összekötő esténként bekopogtatott a párttagok lakására s Szé­náczki András szobájában jöttek össze az elvtársiak be­szélgetni. Egy pillanatra sem szűnt meg a párt. A rendőrségen, a téglagyárban, a tsz-ben meg voltaik a megbízható kommunisták, akikkel tar­tották a kapcsolatot. Kapóra jön a rémhír Ki hinné, hogy egyszer már a mi ügyünknek is szol­gálatot tettek a rémhírter­­j esz tők? Csépán ugyanis ezt suttogták az emberek fülébe: — Fegyver van a kommu­nistáknál, felfegyverezték a párttagokat. Ez sajnos valótlan állítás volt, de annyi hasznot ho­zott, hogy visszarettentek a kulákok. Szénáczki elvtárs lakására küldöttséget küld­tek Bakos Sándor kulák ve­zetésével. — Hagyja el Csépát, mert baj lehet, — kérlelték jóaka­rónak tüntetve fel magukat. Csak kérlelték, követelőzni nem mertek, különösen, ami­kor Szénáczki András kije­lentette: — Élve ugyan el nem ha­gyom a falut. Erre már nem is került sor. November 4-én korahaj­nalban betoppant Csetényi László, a Forradalmi Bizott­mány elnöke lakására. — Én nem csináltam sem­mit, engem nem érhet bán­­tődás — szelídült meg a hangja; Megtisztult pártszervezet Azonnal talpraálitak a kommunisták, a péhány hét­re illegalitásba kényszerült párttagok. Mindenki kiállí­totta magáról a káder-lapját s most már csak azok igazol­hatták át magukat az MSzMP-be, akik a nehéz percekben mutatták meg elv­hűségüket. Létszámban kisebb, de tiszta szellemű MSzMP szer­vezet alakult újjá Csépán. Olyan emberek a tagjai, akik bebizonyították törhetetlen hűségüket, kommunista kiál­lásukat, igaz forradalmár énjüket., Borzák Lajos DAVID levele „GÓLIÁT“-hoz IGEN TISZTELT VITÉZ URAM! Olvastam az ön ki­hívását, amelyet a Színház és Mozi című Szolnokon megje­lenő kis műsorfüzetecskében méltóztatott közzétenni. Nem vagyok benne egészen bizo­nyos, de sejtem, filiszteusi méltóságod szent haragjának okát. Tudniillik az én nem­zetségem (az újságíró) nemré­giben olyasmire vetemedett, hogy bírálni merészelte az ön fenséges népének politikáját (a színház műsorpolitikájáról van szó). A kihívásból azt is megértettem, ezt a párviadalt nem a hagyományos fegyver­zettel kívánja megvívni. Be­­csük-femre, 'rn haladó ember — nem kínlódik a parittyával vagy a lándzsával — hisz ezek már elavult dolgok, ha­lbem e kor szellemének meg­felelően: fúróval és fűrésszel kíván hadakozni. Ha az én szerény képessé­geim nem csalnak meg, akkor azt is megértettem, hogy már a taktika sem a régi. A bib­liai monda szerint ugyanis Góliát kiállt a harcmező kö­zepére és felszólította a zsidó vitézeket, álljanak ki vele párviadalra. Eszébe se jutott olyasmi, hogy Dávidnak a há­tulját megfúrja, vagy alvás közben a nyakát elfűrészelje. Pedig már akkor is volt fű­rész, meg fúró is. Legalábbis én úgy emlékszem, hogy a bibliai szent Józsefet fűrész­szel a kezében, munka köz­ben ábrázolja. Hja kérem, az akkori idők Góliátja lovagias ember volt. Ajaj! Majdnem megfeled­keztem arról, hogy a kihívás eddig műveit megjelent majd­nem kivétel nélkül olvastam, de szemé­lyesen csak most is­mertem meg Gergely Sándor Kossuth-díjas t írót. Június 9-én párt­­napi előadó volt a ta­­,-mácsháza nagytermé­ben. Ezúttal nem iro­dalmi problémákkal tfoglalkozott. Az idő- I szerű világpolitikai I eseményeket ismer- I tette. S mialatt be­szélt, elemezte az im- i perialisták céllcitűzé­­[ seit és rámutatott a í nap-nap után erősödő f békemozgalomra, lizszembejutottak azok a súlyos, egyidőben már-már reményte­lennek tetsző küzdel­mek, melyeket ez az izig-vérig kommunis­ta író vívott irodalmi életünk parazitáival: ez Aczél Tamásokkal, a Méray Tiborokkal és a hasonszőrűekkel. Gergely Sándor, az > illegális harcokban i edződött és életét a | nép ügyén-k szentelő, (szilárdjellemű kom­­, munista már hóna­­, pókkal az elleniorra­> dalom kitörése előtt j megkonditotta a vész­­• harangot, ö már ak­kor látta világosan, hova vezet a Háy Gyulák által megje­lölt út s óva intette népünket ennek az út­nak a követésétől. Sajnos, íróink közül csak kevesen foglal­tak állást Gergely Sándor mellett. így a nép nevében acsarko­dó, de valójában a nép nyakára hóhér­­kötelet fonogató „kultur forradalmá­rok” akadálytalanul egyengethették az ok­tóber 23-áh z vezető utat. S amikor végre leszakíthatták évekig tartó munkálkodásuk gyümölcsét, ugyanazt szánták Gergely Sán­dornak is, amit az ál­tala képviselt dolgo­zóknak: a burzsoá diktatúra korbácsát, a fehérterrqr legkegyet­lenebb igáját. n'-m ■ rajtuk mú­lott, hogy nem válthatták végleg va­lóra pokoli tervüket. Nem ők tehetnek ró­la, hogy csupán hete­kig gyönyörködh ttek saját emlőjükön ne­velt „szabadságharco­nyákban 1ermelő munkás, a földet mű­velő dolgozó paraszt — szinte példátlan lelkesedéssel iparko­dik begyógyítani az ellenforradalom ütöt­te sebeket. A nép nem késlekedett csa­tasorba állni a párt hívó szavára, nem ha­bozott keményen le­sújtani a népi hata­lom ellen törő bandi­tákra, nem töprengett azon, hogy a kettő kö­zül melyik utat is válassza... Az író még kevésbé töpreng­het, hiszen — Ger­gely Sándor szavaival élve — az író éppen azért író, hogy a né­pet a haza iránti hű­ségre nevelje, mutas­sa neki az előrevezető utat, hirdesse előtte pártunk igazságát. Gergely Sándor sok sikert kívánt Szolnok megye íróinak, s meg­ígérte, hogy segíteni fogja őket. örömmel és köszönettel fogad­juk ezt a segítséget, mi pedig azt ígérjük, hogy ha egyelőre még gyenge toliakkal is, de hazánk hű fiaiként dolgozunk népünkért. Busi Vince a Színház és Mozi hasábján látott napvilágot. Azt a kis füzetecskét pedig (amelynek dicstelen elődje, a Zagyva, rövid időn belül kimúlt. Sze­gény kiadóhivatall dolgozók alig tudtak megmozdulni az irodában a mennyezetig tor­nyosuló el nem fogyott, visz­­szaküldött példányoktól), amelyben ön a kihívást köz­zétette, nagyon kevesen ol­vassák és félő, hogy a mérkő­zésről a kellő propagálás hiá­nyában elmarad a publikum Ezért most ismertetjük a ki­hívás teljes szövegét. Azt mondja Fraknői Sári a Magyar Játékszín nagyra­­hívatott művésznője: „Megvallom őszintén, hogy sokkal csúnyább, sokkal porosabb alföldi városnak képzeltem Szolnokot. A Tisza-part olyan szép, hogy nyaralásnak is beillik az itt tartózkodásom. Ügy gondolom, nem reklámoz­zák eléggé a városukat, le­het, hogy az újságírók is ügyetlenebbek, mint te­szem azt, a szegediek.*' Mi ebben a kihívás? Hát csak az a kis bökkenő, hogy az igen tisztelt művésznő honnan tudná azt, hogy a megyei lap munkatársai mennyit foglalkoznak a vá­rossal és mennyivel ügyetle­nebbek mint a szegediek, ha nem a mi igen tisztelt Góliát barátunk sugdosott ilyesmit a fülébe (valahogyan csak vissza kell ütni a kritikáért). Ne tessék félreérteni, nem gyanúsítga’as akar ez lenni. Az ilyesmihez annyi lg elég, hogy: „Látja, aranyos mű­vésznő. mi már nagyon sok­szor mondtuk, többet kellene Szolnokot nropagálni, fje a mi újságíróink ...” ég egyet le­gyintett hozzá. Nem kell eh­hez több. íme, milyen ragyo­gó taktika. Bámulom ezért a politiká­ért tisztelt Góliát úr, de nem fogom követni. Ehelyett be­­teszek egy jókora követ pa­rittyámba és a bibliai Dávid módjára úgy homlokon csa­pom vele. hogy menten kiej­ti a kezéből a fúrót is, meg a fűrészt is. Aztán nem bánom. írhat­ják: „Már megint egy újság­író*’. Őszinte felfelé bámulója: az „ügyetlenebb’ Dávid Hruscsov a ta in perei Lenin-nmzeumbaii nek, a múzeum dolgozóinak* Finnország munkásosztályá­nak azért, hogy oly mély ke­gyelettel megóvtak mindent, ami V. I. Lenin Önöknél va­ló tartózkodásával összefügg. A városi tanács a szovjet vendégek tiszteletére villás­reggelit rendezett. Nagyra értékeljük azt, hogy a város polgárai oly sokat tesznek a szovjet-finn kapcsolatok fejlesztéséért, a szovjet és a finn nép barát­ságának megszilárdításáért — mondotta többek között Bulganyin. Az a baráti kapcsolat, —> amely Önöket a ml szép vá­rosunkhoz, Kievhez, Ukrajna fővárosához fűzi, nagyon jó és hasznos országaink szem­pontjából. Őszintén helyesel­jük ezeket a baráti kapcso­latokat. Minél bővebbek és minél változatosabbak lesz­nek ezek a kapcsolatok, annál jobban megismerjük majd egymást, annál jobb lesz a kölcsönös megértés közöt­tünk. (MTI). A Szabad Európa rádió nyugatra szökött ellenforradalma* rókát alkalmas Tampere (TASZSZ). A szovjet államférfiak finnor­szági kőrútjukon ellátogattak Tampere városába is, s itt megtekintették a Lenin mú­zeumot. A szovjet vendége­ket a múzeum igazgatóságá­nak elnöke köszöntötte. Az üdvözlő beszédre N. Sz. Hrus­csov válaszolt. — Hazánk magabiztosan halad a lenini úton —- mon­dotta többek között. — Le­nin a finn nép nagy barát­ja volt, s többször járt Finn­országban, itt talált menedé­ket is a reakció üldözése el­len. Nekünk, minden dolgo­zónak nagyon drága mindaz, ami Vlagyimir Iljics Lenin életével és tevékenységével összefügg. Engedjék meg, — hogy mint a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnökségének tagja, a világ első munkás­paraszt szocialista államának képviselője, a Szovjetunió Kommunistá Pártja Központi Bizottságának titkára kife­jezzem mély hálánkat Önök-Berlin (MTI). A Frank­furter Allgemeine Zeitung müncheni tudósítója írja: — A Szabad Európa rádiónál befejezték „a magyarországi felkelés után megkezdett át­szervezést. A rádió Magyar­­ország felé sugárzott adásait a román adások javára har­minchárom szízalékkal csök­kentették. A rádió magyar osztályán most több olyan személyt foglalkoztatnak, — akik az októberi események után távoztak el Magyaror­szágról és i— jobban tudják értékelni a Magyarországon az utóbbi időben bekövetke­zett eseményeket.” A lap is elismeri, hogy —» mint annakidején a MTI tu­dósítója jelentette — a Sza­bad Európa rádiótól elbocsá­tott magyar ..szerkesztőket” kiutasították Nyugat-Német­­ország területéről is. Ezek a „szerkesztők”, mint ismere­tes. perrel fenyegetőztek. —> mert szabálytalannak tartot­ták elbocsátásukat és kétség­be vonták, hogy erre nem po­litikai. hanem átszervezési okokból került sor. (MTI) rt.eKejni a Magyarországon okokdoi nerun sor. un i u A Csárdás népi együttes találkozása az Ifjú Gárdával A Szovjetunióban szereplő Csárdás népi együttes tagjai június 12-én naa”siken| ba­ráti találkozón ismerkedtek meg Krasznodonban az Ifjú Gárda életben maradt tagjai­val és az elesett hősök hoz­zátartozóival. A krasznodo­­niak nagy szeretettel fogad­ták a magyar együtest, — amelynek szinte valamennyi műsorszámát meg kellet Is­mételnie. (MTI). Ujabh harmincnégy fiatalkorú magyar disszideas tért haza Jugoszláviából B e 1 g r á d (MTI). A ju­­goszláv-magyar hazatelepíté­si vegyesbizottság szervei szerdán újabb harmincnégy fiatalkorú, tizennégy-tizen­­nyole év közötti magyar disz­szidenst telepítettek haza Ju­goszláviából. • Az újabb harmincnégy ha­zatelepülővel a Jugoszláviá­ból hazatért disszidensek szá­ma kettőezerháromszázhat­­vanegyre emelkedett. (MTI). Adenauer hivatalos látogatásra Ausztriába érkezett B é c s (MTI). Adenauer, a Német Szövetségi Köztársa­ság kancellárja, csütörtökön délben magyarországi idősze­rűit 12.30 órakor repülőgépen Bécsbe érkezett, hogy viszo­nozza Raab osztrák kancellár tavaly októberben Nyugat- Németorszáeban tett hivata­los látogatását. A nyugat-né­met kancellár kíséretében van Brentano külügyminisz­ter és Eckardt nagykövet, a Német Szövetségi Köztársa­ság Tájékoztatási Hivatalá­nak vezetője, valamint Wer­­hahn asszony, Adenauer lá­nya. Adenauer és kísérete há­rom napot tölt Ausztriában, majd vasárnap délelőtt visz­­szatér Bonnba. Raab kancel­lár csütörtökön este magyar­­országi idő szerint huszonhá­rom órakor fogadást ad Adenauer és kísérete tisztele­tére. Erre a fogadásra, az ed­digi gyakorlattól eltérően, — meghívták a népi demokra­tikus államok Bécsben akk­reditált diplomáciai képvi­selőit, tehát ol-ran országo­két, amelyeknek egyelőre nincs diplomáciai kapcsola­tuk a Német Szövetségi Köz­társasággal. Adenauer kancellár pénte­ken délelőtt sajtóértekezle­tet tart. Az értekezletre a né­pi demokratikus országok sajtójának Bécsben működő képviselőit is meghívták. — (MTI). Koszorúzás’ ünnepség Rózsi Ferenc siriánil Rózsa Ferenet, az illegális Szabad Nén szerkesztőjét a kommunista helytállás hősi példaképét, tizenöt évvel ez­előtt, 1942. junius 13-án kí­­noztatta halálra a gyilkos Horthy-fasiszta rendszer. Az évforduló alkalmából Sándor József, a Központi Bi­zottság tagja, az MSZMP Központi Bizottsága, Borka Attila, a budapesti pártbizott­ság titkára, és Nagy Tibor, a KISZ budapesti titkára, a — KISZ országos szervező bi­zottsága nevében koszorút helyezett el Rózsa Ferenc sír­jára. (MTI). r Aratás-csépi és előkészítő értekezlet a Szolnoki Gépállomáson Fontos tanácskozás szín­helye lesz június 1-én a Szol­noki Gépállomás. Megyénk gépállomásai, főmérnökei, szakvezetői, az illetékes fe­lettes szerveik részvételével vitatják meg az aratás-csép­­lési munkákkal összefüggő feladatokat, GERGELY S 4 IS DOH Mezőtúron sok hazafias lelkese­désében”. A Szovjet Hadsereg, vállvetve a magyar nép legjobb­jaival, béklyót vert a dühöngő fenevadra, $ megmentett bennün­ket a tőkésuralom visszajövetelének ve­szélyétől. Ma, amikor me­gyénkben is rügyezni kezd az irodalom, kü­lönösen fontos Ger­gely Sándor harcos múltjára, elvi szilárd­ságára gondolnunk. Fontos, mert az ő pél­dája arra tanít, hogy a toll, ha azt válóban népszeretctből fogják meg. soha, semmilyen körülmények között nem szolgálhat ellen­séges érdekeket. A nép szeretete. a hazá­hoz és a párthoz való őszinte ragaszkodás elszakíthatatlanul odaköti az írót valódi hivatásához: a nép igazságának hirdeté­séhez. He Jelejtsék el Szolnok megye irodalmárai, hogy a nép — a gyárakban, az üzemekben, a bá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom