Tiszavidék, 1957. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1957-06-06 / 131. szám

Az országgyűlés új ülésszakának munkájáról Gácsi Miklós országgyűlési képviselő a kohó- és gépipari miniszté­rium tervéhez, illetve költ­ségvetéséhez szólt hozzá. Be­vezetőben a belső tartalékok feltárásával foglalkozott, fel­sorolta. hogy milyen lehető­ségeket lát a további előre­haladásra. Javasolta például az ércbányászat tervének emelését húszezer tonnával, foglalkozott külkereskedelmi szerveink munkájában meg­mutatkozó hiányosságokkal. Ezután a magyar kohászat­hoz szükséges tervezői mun­ka minőségéről szólt, majd javasolta, hogy legalább lcét­­évenkint rendezzenek orszá­gos kohászati konferenciát. Majd a szakkád érképzéssel foglalkozott, — Engedje meg a Tisztelt Országgyűlés — fejezte be szavait —, hogy erről a hely­ről is sürgessem a munka­verseny visszaállítását. Az egészséges munkaverseny­­mozagloim igen fontos az anyagtakarékosság, a selejt­­cső’vkentés és az önköltség­­csökkentés érdekében is. A tervet és a költségvetést jó­nak tartom, a magam részé­ből elfogadom. Ezután Balogh Lajos országgyűlési képviselő szólalt fej a vitában. Elöljáróban a bérezés kér­déséről beszélt és hangsú­lyozta: a forradalmi mun­kás-paraszt kormány bérügyi rendelkezései a korábbi visz­­szásságokat igyekeztek meg­szüntetni, most vigyázni kell az intézkedések helyes vég­rehajtására, maguk a dolgo­zók, a szorgalmas jó szak­emberek szívesen dolgoznak teljesítménybérben, sőt ők maguk kérték a teljesít­ménybérek visszaállítását. Végezetül a szocialista mun. kaversennyél foglalkozott. Mi. Dej hajógyári dolgo­zók, pártszervezetünk kezde­ményezésére általános terme­lékenységi és takarékossági mozgalmat indítottunk. En­nek eredményeként a harma­dik negyedévben el fogjuk érni a tavalyi önköltségi mu­tatót. Minden törekvésünk arra irányul, hogy az elkö­vetkező negyedévekben olyan önköltségi színvonalat bizto­sítsunk, amely behozza azt a bérnövekedést, amelyet eb­ben az évben a különböző dolgozó kategóriák a forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány határozata nyomán kaptak: ezzel módot és le­hetőséget akarunk adni a forradalmi munkás-paraszt kormánynak, hogy dolgozóink életszínvonalát tudja javí­tani. Meg vagyok győződve ar­ról, hogy a magyar ipari munkásság, a kitűnően fel­készült műszaki értelmiség egymást segítve mindent el­követ az előttünk álló célok valóraváltásáért, azért, hogy a jelenlegi. meglehetősen rossz gazdasági helyzetből mielőbb kijussunk, pártunk és kormányunk programját megvalósítsuk. Ehhez fog se­gítséget nyújtani a most tár­gyalásra került költségvetés is. amelyet a magam részé­ről elfogadok, s erőm és ké­pességeim szerint támogatok. (Taps.) C*ch József a külkereskedelmi miniszté­rium költségvetéséhez, szólt hozzá. Megállapította, hogy az ellenforradalom okozta 6Úlyos gazdasági károk első­sorban a külkereskedelem helyzetében tükröződnek, majd az ipari termelés ex­port-import kérdésével fog­lalkozott. Ezután a mezőgazdasági termékek exportjáról szólt, A híres szabolcsi lonathán al­mából. a kecskeméti barack­ból, a zöldségfélékből, az olajos- és aprómagvakból, a vágott- és élő állatból, vala­mint konzervből — helyes gazdasági és szakmai irányí­tással az eddiginél többet le­hetne termelni, illetve te-Itlt •ze Jenő külkcrr volt. Megállapította, hogy kül­kereskedelmi politikánk — úgy mint a múltban — to­vábbra is a szocialista orszá­gokkal folytatott kereskedel­mi kapcsolatokon nyugszik Az a hatalmas segítség azon­ban. amelyet a szocialista országok kormányaitól kap­tunk. kötelességünkké teszi, hogy a tőlük kapott árut és devizát valóban gazdasági megerősödésünk érdekében használjuk fel. Számos példával illusztrál­ta. hogy egy sor alapvető fontosságú nyersanyagból félkész áruból és közellátási cikkből már túlteljesítettük az év első öt hónapjára vo­natkozó importlervünket. Eb­ből következik, hogy az ipar anyagellátása relatíve jobb mint a korábbi években, ez azonban arra kötelez, hogy az ’ importált anyagokkal ’•endkívül gondosan gazdál­kodjunk. s ahol csak lehet, tartalékokat képezzünk. Ex­portszállításaink üteme az el­múlt hónapodban ugyancsak jobb volt, mint a korább: években. Incze Jenő ezután beszá­molt a külföldi államokkal folytatott kereskedelmi ál­lamközi tárgyalásokról A ba­ráti államok közül a Szov­jetunióval. Csehszlovákiával, a Német Demokratikus Köz­társasággal, Lengyelország­gal, Bulgáriával, Jugoszlávlá­nyészteni, s a nagyobb m«ny­­nyiség elhelyezése sem okoz­na gondot a külföldi piaco­kon. külön foglalkozott a borexporttal. A külkereskedelmi tárca költségvetését elfogadta és az országgyűlésnek elfogadásra ajánlotta. A következő felszólaló-Kcdelmi miniszter ,ai, Albániával a Koreai Népi Demokratikus Köztár­sasággal és a Vietnami De­mokratikus Köztársasággal már aláírtuk az 1957. évi árucsereforgalmi megállapo­dást; a Kínai Népköztársaság és a Román Népköztársaság képviselőivel most folynak Budapesten az ilyenirányú tárgyalások. Külkereskedelmi feladataink megvalósításában — folytatta — nagy része v i az európai és tengeren­túli tőkés országoknak Is Január elejétől e kapcsola­tok ezekkel az országokkal is egyre erősödnek. A továbbiakban a külkeres­kedelem és az ipar kapcso­ltával foglalkozott. Befejezésül az 1958-as év külkereskedelmi előkészítésé­vel foglalkozott. Az elmúlt hetekben már nagyjából el­készítettük a szocialista or­szágokkal a következő három évre kötendő hosszúlejáratú kereskedelmi megállapodáso­kat. A legnagyobb forgalmat. úgy mint az idén és az el­múlt években is, a Szovjet­unióval bonyolítjuk majd le Ugyanakkor előkészítés alatt áll a hosszabblejáratú meg­állapodások megkötése né­hány tőkés országgal, vala­mint a különböző államközi és bankközi egyezmények meghosszabbítása. A JOBB VILÁG” BAJNOKAI (( Október 27-e van. Délután három óra. Az idő kellemes, szinte tavasziasnak látszó. A sarki vendéglő ablakából szi­porkázva verődnek vissza a ".apsugarak. S nagy, jóltáp­­ált legyek sütkéreznek az üveglapokon. Az őszt csupán i nyárfák jelzik, zöldesen aranyló levelükkel. Az aká­cok még makacsul ragasz­kodnak az ólénkzöld köntös­höz, és azt a néhány sárguló .evelet is gyorsan elhullajt­­iák, mint az élete delén túl­jutott asszony az első fehér lajszálakat. Tavasziasan öl­tözöttek az utcákon járkáló ?.mberek is. Az arcok több­sége azonban komor, a sze­nekben az esős ősz ridegsége tükröződik. A városban hár­­nasáv a!-négyesév el őgyelgő ellenforradalmi elemek hiába próbálnak a lelkekben is ta­­raszias hangulatot ébreszteni. Hangoskodásukat csak a puszta falak visszhangozzák, i nép között nem találnak rokonszenvre. Három férfi lép ki a ven­­légló utcára nyíló ajtaján. Egymásba karolnak s lassú sompolvgó lépésekkel köze­rőnek a szovjet, hősök em­­ékmúvéhez. Bután, a szarvá­nál fogva vezetett ökör egy­­iayúségével bámul a közép­éi Különben izmos, majd­nem óriásnak mondható dák. Súlya legalább száz­­parmínc kiló. Felülről lefelé szélesedő és az áll alatt vas­­-ag tékára támaszkodó ko­pasz feje hátra s előre bit­en, mintha nehezen egyen­súlyozná magát a váltak kö­zepén. öltözéke fehér nad­­'ág és vajszínű vászonkabát unely simára feszül hordónyi pocakján. A másik kettő nyilván restelve e „hősi kor­szak" idején nem éppen da­liás termetét. szerénykedve lapul a húskolo«6zus oldalá­hoz. Megáiknak az emlékmű kö­zelében. A jobbszélső szétte­kint. s mialatt pillantása át­jtja a piacteret, uborka­orra megrándul, mint a zsák­mányt szaglászó vizsláé. Az­tán odahajol a kövér fülé­hez: — Mondd Jóska bátyám, minek ez a sok tétova? Szé­­ayelhetjük magunkat a kar­cagiak előtt. Ott már az akasztói át is ácsolják .. , Köriilpillant a kövér is. Ügy látszik, nem sejt a kör­nyéken veszedelmet, mert hangosan válaszol: — Légy nyugodt, Zsiga testvér, nem pipálnak le ben­nünket. Amíg ők az akasztó­fával bajlódnak, mi felrán­gatjuk a fejeseket a villany­­oszlopra;:; Utánuk persze jönnek majd a többiek is, az egyszerű sztálinisták. Elhallgat s gőgösen, vezéri tehetségének tudatában pis­log le amazokra. Melle ki­dülled, láthatólag arra töre­kedve. hogy túlszárnyalja a has domborúságát. —■ Nem is vagy te olyan buta, mint amilyennek lát­szol — tréfálkozik Zsiga. — Látszólag semmit se csinálsz, s valójában az egész vezér­kart megszégyenítő terveid vannak. Most a másik, a jólszabott vasutas-egyenruhába öltözött fiatalember is megszólal: — Szép, nagyon szép a Jóska bácsi terve. De sajnos egyelőre nincs még hozzá a tö­megbázis. Azon a néhány tu­cat magunkhoz hasonlón kí­vül. nem igen leselkedik itt senki... — Tévedsz, Péter testvér — szól közbe a húskolosszus — Az ifjúság velünk tart. Itt-ott már a munkások is mozgolódnak hazafias jelsza­vaink hatására. Az első sike­res akció után a parasztok is mellénk sorakoznak. — Sikeres akció, sikeres akció — dünnyögi Péter. — Hol van itt a sikeres akció? Még a csillagokat se vertük 'e. hiába sürgetem. A kövér krákog. köszörül­­geti a torkát, majd a potro­­hára helyezi két kezét s hal­kan, alig hallhatóan mondja: — Nem akartam előre ko­­—— t d* mivel már úgyis közeledik az ideje, nektek elárulom: fél órán belül le­dől ez a szobor... Ledől, hogy helyet adjon a hősi korszak dicsőségét hirdető emlékműnek. A Kossuth-úton teletorok­­kal ordítozó részeg ember tántorog a piactér felé. Kezé­ben bekötött borosüveg, amit időnként meg-meglóbál a fejé fölött: — Agyonverem .:. szétlocs­­csantom a koponyáját... szét én, még a csecsszopóiának iS;;; Talpra magyar! Üsd a kommunistát! A fiúgimnáziumból diákok jönnek ki. Mellükön nem­­zetiszínú kokárda, sapkáju­kon nemzetiszínű szalag. Egy hosszú, fehér rúdon nemzeti­színű zászló. A zászló köze­pén, a népikötárs»sági címer helyén, kettőskeresztes Kos­­suth-címer. Valamit énekel­nek, de a többszáz méternyi távolság miatt csak hang­foszlányok jutnak el a há­rom jómadárhoz. A kövér, aki nyilván a „sikeres akció” kezdetét sejti a diákok kivo- IV .lásában, hirtelen karon­­ragadja barátait és vissza­megy velük a vendéglőhöz. Bemennek a kapun s csak­hamar fejszével, csákánnyal és feszítővassal jönnek ki. ötven-hatvan főnyi diákcsa­pat közeledik, zárt sorokban. Vezényszó hangzik, a csapat megtorpan .:. A részeg, aki időközben szintén a térre jön, s közelebbről szemlélve egyáltalán nem látszik ittas­nak, a kövérhez lép. vált vele így pár szót, majd az emlék­mű talapzatára áll és rekedt, kappanhangja, mint a sakál­üvöltés tölti be a piacteret: — Magyarok! Drága test­véreim. Ezek szívták a vé­rünket tizenkét esztendeig. Az oroszok, az ötágú csilla­gosok, a kommunisták. Elég volt a vörösuralomból! Pusz­títsuk el még az emlékét is! Talpra Magyar! — Kiirtani még a gyökerét is! — Idáit a háj tömeg és a szónok mellé ugrik két társa kíséretében. A csákányok és a feszítővasak belemarnak az emlékmű gránit testébe. Va­dul, vérszomjasam, a telhetet­len ragadozó dühével rombol a három „hazafi“. Aztán a negyedik, az imént szónak is feszítővasat fog. Reccsen a bronz, pattognak az apró kő­­szilénkofc. Az emlékmű meg­inog, felső része a földre zuhan. De az alapja, mintegy három méter magasságig szi­lárdan állja az őrjöngök ro­hamát. Már csonka, ezernyi sebbel borított, s mégis győ­zelmet sugároz. Talán Moszk­va, Sztálingrád, a végtelen szovjet ország hőseinek rop­pant ereje rajtőződifc benne... Előbb a kövér ejti ki a csá­kányt a kezéből. Leül a ta­lapzatra. szögletes arca rák­vörös, homlokáról veríték csurog. Melle zihál, akár a kovácsfújtató.;. Később s többiek is kimerültén roskad­­nak le vezérük mellé. A piactér közepén, kisebb csoportba verődve, munká­sok és dolgozó parasztok áll­dogálnak. Komoran, megille­­tődve nézik a példátlan gaz­­lettet. — Szóval ezék akarják ne­künk a jobb világot — mond­ja egy idősebb, dereshajú munkás. — A börtöntőtelék Kiss József, Tolnai Péler, a százholdas kulákfamilia. Szú­nyog Zslgmond, akinek „csak” nyolcvan holdat, bitorolt az édesapja. Hegyi Károly, a szép ház és a havi tízezer fo­rintot jövedelmező daráló­malom tulajdonosa. — Ezek — bólint rá egy fiatal termelőszövetkezeti tag s nagyot köp. undorral, mint amikor varangyos békára lép az ember véletlenül BUSI VINCE fl bolnär kormány- és nirikii'dii'seo lá'oia’ésí Dobi Istvánnál, a Népkörtarsasag Elnöki tanácsának elnökénél A Bolgár Népköztársaság kormány- és pártküldöttsége. Anton Jugovnak. a Minisz­tertanács elnökének és Tó­dor Zsikovnak. a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának vezetésével szerdán délelőtt látogatást tett Dobi István­nál. a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa Elnöké­nél. Az Elnöki Tanács foga­dótermében a találkozáson jelen voltak a magyar-bol­gár kormány- és pártközi tár­gyalásokon részvevő magyar nich Ferenc, a kormány első elnökhelyettese, az MSZMP Intéző Bizottságának tagja, Kiss Károly, az MSZMP In­téző Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Horváth Imre külügyminisz­ter, az MSZMP Központi Bi­zottságának tagja. Antos Ist­ván pénzügyminiszter, Né­meth Béla, a Magyar Nép­­köztársaság szófiai rendkívü­li és meghatalmazott nagy­követe. Ugyancsak jelen volt a látogatáson Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhe­lyettese és Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára .(MTI) küldöttség tagjai közül Mün­fl bo'Rár kormány- és páriküldöttség látogatása Kádár Jánosnál, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökénél A Bolgár Népköztársaság kormány- és pártküldöttsé­ge Anton Jugovnak. a Mi­nisztertanács elnökének és Todor Zsivkovnak. a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának ve­zetésével szerdán délben lá­togatást tett Kádár Jánosnál, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökénél. A kor­mány tanácstermében tar­tott találkozáson jelen vol­tak a magyar-bolgár kor­mány- és pártközi tárgyalá­sokon részvevő magyar kül­döttség tagjai, valamint Ma­rosán György államminisz­ter, az MSZMP Intéző Bi­zottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. (MTI). Kocsa Popovics megkezdte tárgyalásait Oslóban Osló (MTI). A Tanjug jelentése szerint Kocsa Po­­poivcs jugoszláv kiiliigui államtitkár kedden megkezdte tárgyalásait a norvég külügyminisztériumban. A tárgyaié­­sokon a norvég küldöttséget Halvard Lange küliigyminisz­­ter vezeti. Az első napon eszmecserét folytattak egyes nemzet« közi kérdésekről. Zorin nyilatkozata a lesfcrelcsi albizottság héttői ülésén London (MTI, TASZSZ). A Szovjetunió kész arra, hogy haladéktalanul egyezményt kössön az atom- és hidrogén­fegyver kísérletek beszünteté­séről, ha ebbe beleegyeznek az ENSZ Leszerelési Albizott­ságában résztvevő országok és elsősorban ama hatalmak képviselői, amelyeknek atom­­ós hidrogénfegyverük van — jelentette ki Zorin, a Szovjet­unió képviselője, a Leszere­lési Albizottság hétfői ülésén. A TASZSZ tudósítójának értesülése szerint Zorin a Szovjetunió nevében követel­te: az albizottság hívja meg üléseire az indiai kormány képviselőjét és tegye lehető­vé, hogy az indiai kormány az általa szükségesnek látott módon kifejtse álláspontját a leszerelés kérdéseiről. Zorin sajnálkozását fejezte kt amiatt, hogy az albizottság rnunkáj- rendkívül lassan ha­lad. A Szovjetunió képviselője megokolta» hogy miért célsze­rű, ha az atom- és hidrogén­­fegyverkísérletek beszünteté­sének kérdését elkülönítik a leszerelés általános problé­májától és már most megold­ják, mint ahogyan azt a szov­jet küldöttség már korábban is javasolta. Zorin hangsú­lyozta azt a próbálkozást, hogy az e kérdésre vonatkozó egyezményt mesterségesen összekapcsolják a leszerelés más kérdéseivel, csak úgy ér­telmezhető, hogy as ezt ja­vasló hatalmaik nem kívánják komolyan e kérdés megoldá­sát. A szovjet képviselő rá­mutatott: — A közlemény szé­les körei, sok ország parla­mentje és kormánya szüksé­gesnek tekinti a magfegyver­kísérletek beszüntetését. Zorin rámutatott, bizonyos nyilatkozatok veszélyes jelle­gére: ezek a nyilatkozatok az albizottság tárgyalótermén kívül hangzanak el. Ilyen pél­dául az, hogy a leszerelés kér­dése — úgymond — még nem érett meg a megoldásra. Vagy — ahogyan ez a NATO-ban résztvevő államok egyik kép­viselőjének szájából elhang­zott — „ha a leszerelési egyez­mény kidolgozása még csak­nem két évig elhúzódik”. Ezen az alapon — figyelmez­tetett Zorin — azt a követ­keztetést vonják le, hogy szükség van a további fegy­verkezésre, ígv az atomfegv­­verkezésre. Amikor a szovjet küldött: előterjesztette javaslatát az indiai kormány képviselőjé­nek meghívására, felhívta a figyelmet az indiai parlament 1957 május 22-én kimondott határozatára, amely hangsú­lyozza: az atom- és hidrogén­­fegyverrel rendelkező álla­moknak meg keli egyezniük az atomfegyverrel végzett kí­sérletek beszüntetésében. Az indiai parlamentnek ezí a javaslatát — jelentette ki Zorin — a világ sok országá­nak kormánya támogatja, ezekben az országokban az emberiségnek több mint a fe­le él. E'hunyl dr. Hoffmann Béláim, a munkásosztály régi harcosa dr. Hoffmann Béláné, Sin­ger Vera a munkásmozga­lom régi harcosa elhunyt, dr. Hoffmann Béláné 1904- ben került a munkásmozga­lomba. Különösen a nőmoz­galomban fejtett ki aktiv te­vékenységet. 1919-ben a ta­nácsköztársaság idején a magántisztviselők szakszer­vezetének titkára lett. A Ta­nácsköztársaság bukása után letartóztatták és bebörtönöz­ték. Szabadulása után Birs­be emigrált, majd hazatér­te után újra bekapcsolódott a munkásmozgalomba. dr. Hoffmann Béláné te­metése június 8-án. délután három órakor lesz az uj köztemetőben. (MTI). Magyarország nagyszabású kiállítással vesz részt a poznani nemzetközi vásáron Június 9-én nyílik Poznan­ban az idei nemzetközi vá­sár, amely iránt a nyugat: országok üzleti köreiben is nagy az érdeklődés. Először vesz részt rajta az USA., az angolok pedig ezernyolcszáz négyzetméterről négyezerre, a nyugatnémetek a tervezett ötezer helyett nyolcezer négy­zetméterre bővítették kiáll) tási területüket. A szokáshoz híven ez a kálómmal is megjelennek poznani vásáron a magya külkereskedelmi vállalatot és ebben az évben a lipcsc után ez lesz a második nagy szabású kiállításunk. (MTI).

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom