Tiszavidék, 1957. június (11. évfolyam, 127-152. szám)
1957-06-29 / 151. szám
Erősítsük pártunk egységét, a munkálhat albm. szocialista épitőmunkánk alapját Megkezdődött az MSZMP országos értekezlete Már reggel 8 óra körül benépesültek az Országház folyosói. Az országos pártkonferencia küldöttei, csepeli és borsodi munkások, viharsarki parasztok, pécsi bányászok, művészek, más értelmiségiek, közöttük a magyar munkásmozgalom ősz veteránjai megilletődötten üdvözUk egymást. Az ülésteremben az elnökség emelvénye felett jelmondat: „Erősítsük pártunk egységét, a munkáshatalom, szocialista építőmunkánk alapját." Ezenkívül sehol a falakon egyetlen más jelmondat, egyetlen dekoráció sincs. A hangulat mégis felemelően ünnepi, a küldöttek mélyen átérzik a reájuk háruló felelősséget. Az óra kilencet mutat. A Központi Intéző Bizottság tagjai: Apró Antal, Biszku Béla, Fehér bajos, Kádár János, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Münnich Ferenc, Rónai Sándor. Somogyi Miklós elvtársak és Fock Jenő elvtárs, a Központi Bizottság titkára fellépnek az elnökségi emelvényre. Münnich elvtárs, az Intéző Bizottság nevében felkéri az alábbi elvtársakat, hogy taglaljanak helyet az elnökségben: Gáspár Sándor, a Szaktanács főtitkára, Haász Árpád, a Közgazdasági Egyetem tanára, Kelemen Lajos, a X. kér. 1B elnöke, Kiss Károly, Szeged város IB elnöke, Komócsin Zoltán, a KISZ országos elnöke, hosonczi Pál tsz-elnök, Major Tamás, a Központi Bizottság tagja, Manhercz Antal Komárom megyei bányász, Mező Imréné. ’’a Lágymányosi Dohánygyár igazgatója, Prieszol József, a Borsod megyei IB elnöke, Révai József, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, Révész Géza, a Központi Bizottság tagja, Rimóczi Pálné tsz-tag, Sándor József, a KB tagja és Tatár Kiss Lajos, a Hajdú megyei Tanács elnöke. — Ezután Münnich elvtárs megnyitja a pártértekezletet. Münnich Ferenc elvtárs megnyitó beszéde Megnyitó beszédében röviden vázolta a konferencia célját, majd visszapillantást ve ett a pártnak az ellenforradalmi zendülés fegyvere. leverése óta megtett nehéz útjára, majd így folytatta: — Súlyos helyzetünkben elemi erővel nyilvánult meg a szocialista tábor kommunista és munkáspártjainak proletár nemzetközisége. A Szovjetunió, Kína, Csehszlo vákia, Románia, a Német Demokratikus Köztársaság, Bulgária kommunista és munkáspártjai már a fegyveres harcok szakaszában elküldték hozzánk vezetőiket és azonnali sokoldalú segítséget nyújtottak. Rendkívül nagy erkö’csi segítséget jelentett a őkés országos kommunista tártjainak szolidaritása. Gyakorlatban győződtünk meg a proletár nemzetköziség óriási .'nejéről. Megnyitó beszéde után Münnich elvtárs az Intéző Bizottság nevében javaslatot ett mandá umvizsgáló bizottság ég szerkesztő bizottság létrehozására, amelynek feladata a vitában elhangzottak és észrevételek alapján megszövegezni a határozati tavaslatot és átdolgozni a szervezeti szabályzatot. A bizottságok tagiaiul a küldöttek egyhangúlag a következő elvtársakat választották meg: A mandátumvizsgáló bizottság elnökéül Nyers Rezső elvtársat, a SZÖYOSZ elnökét, tagjaiul Lendvai Vilmos elv társat, a Heves megyei tanács elnökét, Veres József elv társat, a XX. kér. IB elnökét és Zárai Károly elvtársat, Sopron város IB elnökét. A szerkesztő bizottság tagjaiul Jakab Sándor elvtársat, a Nógrád megyei IB elnökét, Kállai Gyula elvtársat, a Központi Intéző Bizottság tagját, Komócsin Zoltán elvtársat, a KISZ országos elnökét. Marosán György elvtársat, a Központi intéző Bizottság tagját, Nemes Dezső elv társat, a Népszabadság szerkesztő bizottságának vezetőjét, Révai József elvtársat, Sándor József elvtársat, a Központi Bizottság tagját és Szirmai István elv társat, a Tájékoztatási Hivatal vezetőjét. Münnich elvtárs ezután előerjesztette a pártkonferencia napirendjét, najd Kádár János elvtárs megtartotta a Központi Bizottság beszámo’őját. Kádár János elvtárs három ás fél órás beszámolót tartott, amelyet az alábbiakban röviden ismertetünk: ü Központ! Bizottság beszámolja Kádár János elvtárs előadói beszéde Kádár elvtárs beszéde elején röviden áttekintette a párt hősi múltját, majd részletesebben értékelte az 1949— 53 között eltelt évek politikai vonalvezetését. Megállapította, hogy a párt tevékenységét ebben az időszakban is elsősorban a nagy pozitív erdmények jellemzik, de már n-gatív jelenségek is megmutatkoztak. Amikor a hatalom birtokába jutottunk, mind s vezető posztokon, mind az alsóbb szervek funkcionáriusainál felülkerekedett az a hamis illúzió, hogyha a hatalom minden eszköze a kezünkben van — tehát, úgymond, az el enséggel „el ehet bánni” — a tömegek mindennapi megnyerése már nem olyan fontos. Ha a párt egész tevékeny' ségrére az lett volna a jellemző, hogy figyelemmel kísérik a dolgozók, különö sen a munkások véleményét — mint ahogy ez 1945 és 1948 között jellemző volt —, akkor a hatalom meghódítása nem lett volna egyúttal a komoly hibák jelentkezésének kezdete. A huzavona több kárt okozott, m nt az 1953 előtt elkövetett hibák 1353 júniusában a Központi Vezetőség maga és nem Nagy Imre és csoportja tárta fel Szokat a hibákat, amelyek a párt gyakorlatában jelentkeztek. Á Központi Vezetőség megállapította: súlyos hiba. hogy eluralkodott a személyi kultusz; helyre kell állítani a kollektív vezetést; érvényesíteni kell a pártéletben a lenini szbaályokat; véget kell vetni a törvénysértéseknek; komolyan törekedni kell a munkásosztály életszínvonalának a megjavítására. A párt Központi Vezetősége tehát helyesen elemezte a hibákat, és helyesen jelölte meg azt is hogyan kell kijavítani azokat. Az elemzés helyes volt, s a végrehajtás terve is megfelelt a követelményeknek. Ez tudniillik az volt, hogy a pártnak úgy kell kijavítania a hibákat, hogy általa a párt és a népi hatalom tekintélye növekedjék. A végrehajtásba azonban két hiba csúszott be Az első hiba az volt. hogy Nagy Imre rendkívül fontos szerepet kapott. Mint később kiderült. Nagy Imre teljesen alkalmatlan volt erre a szerepre. Nagy Imre nem a párt és a népi hatalom tekintélyének helyreállítását és megnövelését tűzte ki célul, hanem ellenkezőleg, a párt és a népi hatalom gyengítésére törekedett. A másik ok, amely a helyes elemzés felhasználását akadá'vozta, az volt, hogv egyes elvtársak, élükön Rákosi elvtárssal, egyáltalán nem voltak képesek, vagy nem tudtak a kellő időben és a szükséges mértékben szakítani régi hibájukkal. Mindennek következtéber 1953 júniusa és 1956~lúliusf sózott a párt politikájában szélsőséges kilengések jelentkeztek, amelyeknek mérhetetlenül romboló volt a hatásuk. A hiba feltárása maga is bizonyos megrázkódtatást okozott a közvéleményben Mégis, a párt tekintélyét és bizalmát megőrizve lehetett volna tovább dolgozni, hiszen óriási politikai és erkölcsi erőt jelentett, hogy a párt maga tárja fel a hibákat és dolgozza ki a kijavítás mód ját. Mikor azonban újra és újra irányváltoztatásokat tapasztallak, ezek mind megrázkódtatást okoztak. Az 195'1 június előtt elkövetett hibák igen nagy kárt olzoztak. De mén nagyobb volt az a rombolás 0 párt és a tömegek kapcsolatában, amit az 1953 júniusát követő három esztendő huzavonái okoztak. Igv 1956 tavaszán a párttagságban ég az ország dolgozó népének nagv részében mély és j">gos e’kesere lettség ilt. Ezt az elkeser?de,lsé'?e az ellenség mesteri módon ki'’"sználta ellenünk. Az október elől»’ helyzetről 1955 júliusában a Központi Vezetőség fontos határozatokat hozott. Ezek a határozaok helyesek voltak, minden politikai feltételi megteremtettek ahhoz, hogy a párt, az ország, a néptömegek életében meglevő hiányosságokat és hibákat normális úton kijavítsuk. Kádár elvtárs ezután példákkal bizonyította, hogy mind a párttagság, mind a pártonrivüli dolgozók pozitívan értékelték a Központi Vezetőség júliusi határozatát, és végrehajtásukat teljes ereikkel támogatták. Az ellenség hetekig meg volt zavarva. Megértette ogy óriási csapást jelentene számára, ha a párt hosszab-b ideig a júliusi határozatok égrehajtásán dolgozhatna mert így normális úton kijavíthatná a hibákat, és ezzel megerősödne a párt és a népi hatalom tekintélye. Az ellenség ezt a veszélyt felismerte, tömörítette és rohamra mozgósította erőit. A júliusi határozat ilyen értékelése igen fontos a revizionisták megítélése szempontjából. A Nagy Imre-féle revizionistáit azt állították, hogy a hibák kijavítására törekednek. Ha ez igaz lett volna, hogyan lehetséges az, hogy nem a Központi Vezetőség júliusi határozatát támogatták, hanem átmentek az ellenség táborába és segítették a Magyar Népköztársaság ós a párt elleni fegyveres felkelés kirobbantásót. Az ellenforradalom nem kerekedik felül ha nincs áru ás a vezetésben Kádár elvtárs ezután rátért az 1956 október 23. és novern bér 4. közötti időszak ismertetésére és elemzésére. Ez csaknem két hét a párt és a népi hatalom számára válságos időszak volt. A pártra tá madtak az imperialisták. ; Horthy-fasiszták, a Polgári pártok jobboldali vezérei, a jobboldali szociáldemokraták, és sajnos, velük együtt a párt, a népi hatalom ellen fordul tak a megzavart fejű fiatalok —- a diákok és nem diákok — azok a megtévesztett dolgozók, akik nem tudták, hogy az ellenforradalmat támogatják. A Központi Bizottságnak mégis az az álláspontja, hogy ez az erő nem tudott volna felülkerekedni, ha nem lett volna árulás a vezetésben. Amikor a Központi Vezetőség Nagy Imrét a Politikai Bizottságba. Losonczyt és Donáthot a Központi Vezetőségtje kooptálta, tudta, hogy ezek különbőz," hibákkal terhel ? m-berek. Feltételez'e azonban. hogy kommunisták, és segítenek leküzdeni azt a bait, amelyet részben ők maguk zúdítottak a ma»var népre. Hogy Nagv Imréék Átmentek az ellenség táborába. az* csak az események menetében. lépésről lépésre leheteti felismerni. Október 23-ról 24-re virradóra a párt Központi Veze'ő égének volt harci programa. Ha ehhez tartottuk vo’na magunkat, az ellenforradalm' ázadás nem bontakozhatott ’olna ki ilyen mértékben, és nem okozott volna ilyen Icánkat. A Központi Vezetésé» ’arci programja abból indult ki, hn»v aki fegyverrel támad a Magyar Népköztársaság intézményeire, az ellen forradalmár és fegyverrel keil megsemmisíteni. Tömöríteni kell az erőket, mozgósítani a hadsereget, az ülnmvédelmi karhatalmi ■rőket, fel kell fegyverezni a nunkásokat. A Szovjetunióhoz kell fordulni, hogy szükség esetén — mert látszott, hogy nem csupán belülről kezdeményezett ellenforradalommal van dolgunk — a Szovjetunió katonai segítségét is kérjük. Nagy Imre egyetértett ezzel a központi vezetőségi határozattal. Csak később derült ki. hogy Nagy Imréék már előbb átmentek az ellenség táborába. Milyenek voltak módszereik? külső nyomást összekapcsolták a vezető szervekben való fellépéssel, s ezt még frakciós módszerekkel is párosították. Különböző követelésekkel léptek fel, amelyeket a Központi Vezetőség/az első napokban még visszavert. Ekkor külső és belső nyomás kombinálásával erőszakolták ki saját platformjuk érvényesítését. Ezután Kádár elvtárs példákat hozott fel e módszerek re, majd hangsúlyozta, hogy Magyarországon október 23 és november 4 között is nagyobbak voltak a szocialista forradalom erői, mint a burzsoá ellenforradalomé. Míg azonban ez utóbbiak :ervezettek és aktivak vol tak .5 a vezetésbe és a népköz'ársaságct védő erők közé is beférkőztek, addig a szocialista forradalom erői a vezetésben működő árulók miatt dezorganizálódtak. A november 4-én megalakult forradalmi munkás-paraszt. kormány és az újjászervez’dött MSZMP vezetősége — amely kirekesztette soraiból a Nagy Imre-féle árulókat — azt a célt tűzte ki. hogy fegyverre! leveri az ellenforradalmat, helyreállítja a népköztársaság alkotmányos rendjét, elhárítja az ország belügyiéibe beavatkozó imperialista beavatkozást. Ujiá kellett szervezni a pártot is. mert a Párt nélkül nem lehet a népköztársaságot megvédeni. A pártvezetöség és a kormány a magyar munká^osz‘ályhoz és a magyar dolgozó rép szocializmushoz hű erőihez fordult, segítséget kért a Szovjetuniótól, a szocialista tábortól és a testvéri kommu nista és munkáspártoktól. Az volt az álláspontunk, hogy az ellenséggel, az árulókkal nem alkuszunk, s így fognak majó minket támogatni a tömegek. Kádár elytárs példákkal mutatta meg hogy november 4-e után milyen nagy feladatot jelenteti az erők összpontosítása, s milyen nehéz harcot kellett vívni a helyes irányvonal megvalósításáért, legyőzve különböző helytelen nézeteket, amelyeket sokszor jó elvtársaink is képvisellek. Egyesek helytelenítik, hogy neon vonták be a vezetésbe azokat az elvtársakat, akiket a régi pártvezetésből úgy ismertek, mint részesei a dogmatikus és szektás hibák elkövetésének. Bár őket tisztességes embereknek és kommunistáknak tartjuk, a párt vezetésének az volt az álláspontja. hogy a vezetőségben ne legyenek olyan elvtársaik vagy csoportok, alakét vagy amelyeket a régi hibák terhelnék. Vezető posztra állításuk, azzal a veszéllyel járna, hogy a szektarianizmus irányába húzná a pártot. Meggyőződésünk — hangsúlyozta Kádár elvtárs —, hogy a jcier>]or.i, helyzet a pártban, a párt vezetésében egészséges. A Központi Bizottság a pártértekezlettől politikai vonalának megerősítését és jóváhagyását kéri. Ez az irányvonal nem elméleti elképzelésekből, hanem nagyon nehéz körülmények között a gyakorlatban született és annak helyességét, illetve gyengeségét az eredményeken lehet lemérni. A Magyar Népköztársaság a munkás-paraszt állam, a proletárdiktatúra állama létezik, az ellenforradalom viharában megedződött, és bizonyos vonatkozásokban most erősebb, mint a támadást közvetlen megelőző időszakban volt. s ha jól dolgozunk, még erősebb lesz. Minek köszönhetők az eredmények : 1. a párt következetes marxista—leninista irányvonalának, és annak, hogy a párt vezeti a párton kívüli tömegeket; 2. a munkásosztály és a dolgozó tömegek támogatásának: 3. a Szovjetunió, a szocialista tábor, a nemzetközi munkásmozgalom internacionalista támogatásának. A párt feladatai Kádár elvtárs ezután a feladatokról szólva rámutatott, hogy a szocialista forradalom ügye győzött, de ezt a győzelmet még biztosítani kell, mert az ellenség erői jelentéjeloniegi legfőbb veszély: dottság kény részben még megvannak, az imperializmus provokál, támad. Kádár elvtárs számos példát mondott erre és utalt az úgynevezett ENSZ ötös bizottság jelentése körül csapott lármára. az elbizako— A párt egységes és aktív — folytatta Kádár elvtárs. — De a párt életében sem múlt el nyomtalanul a megrázkódtatás, s a pártéle: bizonyos elemi rendje, fe 3ve]me még sok kívánni va lót hagy maga után. Elbizakodottság jelentkezik a pártban. s a szocailista forradalom ügyéhez hű tömegekben is. Jelenleg ez a legfőbb veszély, mert az elbizakodottság magával hozza, hogy tompul az éberség az ellenséggel szemben, csökken a törekvés a tömegek támogatásának megnyerésére és sokan elfelejtkeznek a múlt hibáiról is. Kádár elvtárs megemlítette hogy néha egyáltalán nem elvi alapon nyugvó bírálat lehet egyszerűen civakodásnak és vitának nevezni — is felbukkan az elvtársak sorai ban. Hangsúlyozta: jelenleg a oárt tagjainak és mén inkáw' funkcionáriusainak kö* ességük, hogy most is és més nagyon sokáig állandóan emlékezzenek az októberi szörnyű irookra. ne felejtsék el amit átélt a párt és a nép október 23 és november 4 között. Ne felejtsék el a tanulságokat, amelyek a reviziomzmusból. a meealkuvásbó!. az osztályárulásból adódnak de azokat a hibákat sem szabad elfelejteni, amelyek a szektás politikából. a tömegektől való elszakadásból erednek. — Első feladatunk a oroletárdikta-túra, a munkás-paraszt állam erősítése — mondotta. — Ez megkívánja annak a fő elv-nők az érvényesítését. hogy hazánkban jog. szabadság >s demokrácia jusson osztályrészéül a dolgozó népnek és ne legyen szabadság a uép ellenségeinek. Különösen fontos számunkra, hogy a proletárdiktatúra legfőbb politikai alapját, a munkás-paraszt szövetséget erősítsük. — A munkás-paraszt szövetség most kedvező feltételeket nyert ahhoz, hogy a legközelebbi esztendőkben még tovább erősödjék. A parasztság érzi és becsüli azokat a lépéseket, amelyekeit a párt tett, részben a hibák kijavítására, de még inkább az alapvető vívmányok védelmére. Kádár elvtárs a következőikben arról szólt, hogy a népi hatalom erősítése ma megköveteli az ellenforradalom erőivel szembeni következetes harcot. Igen fontos követelmény,- azéberség — éberség a párt, a munkásosztály, az egész nép részéről. De hogy az ellenséget üthessük, állhatatosan és következetesen, annak az a feltétele, hogy a párton belül leküzdjük e harc akadályait. Mert van ilyen akadály, megvannak még a revizionista nézetek maradványai s ebből fakadnak az ellenséggel való megalkuvás politikájának csökevényei, A »örvénye?séqről Az osztály harcról szólva, Kádár elvtárs kijelentette, hogy az osztályellenséget elnyomni és korlátozni kell, s feltétlenül szükség lesz arra. hogy bizonyos elemeket eltiltsunk bizonyos jogoktól és isztségektől. A párt és a nép (Folytatása a 4-ik oldalon) 1 »£ 1957. június 29.
