Tiszavidék, 1957. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1957-06-27 / 149. szám

A Papírgyárban féléves verseny indul az Országos Pártérfekezfet tiszteletére A Szolnoki Papírgyárban — csakúgy, mint sok más üzem­ben — az elmúlt év októbere óta „meghalt” a verseny s nem j6 éledt újjá azóta. Ennek több oka van. Elő­ször is talán az, hogy voltak itt emberek, akik nemcsak a mun ka verseny, hanem egyál­talán a szakszervezet létjogát is kétségbeyonták, mivel ez vállalta magára a gazda sze­repét az elmúlt években. Uj választásokat akartak mások, új üzemi bizottságot — s me­neszteni az igazgatóval, párt­­titkárral együtt az ÜB-elnö­­köt. Balogh elvtársat is. Ma már világos, hogy a bé­­kéílenek s a megtévesztettek hangia vo’t ez. nagyon is át­látszó célzattal. Volt azonban más o’< is: Pl. az. hogy a ver­seny felelevenítését régi hi­bás gyakorlatában senki sem látta a helyénvalónak, külö­nösen a szakszervezet nem. Nem akartak megint abba a hibába esni, hogy cgy-cgy hosszabb versenyszakaszon belül még tízfajta kisebb versenyt, műszakokat ik­tassanak be aszerint, hogy mit javasolnak más szervek vagy tesznek más üzemek. Egy-egy ilyen kampánynak, egymás hegyére-hátára torló­dó műszakoknak más jelen­tősége nem volt, mint az, hogy 'papírok és jelentések születtek belőle. Volt még egy ok is, ami miatt eddig nem gondoltak komolyan a verseny újjá­élesztésére, az, hogy ebben az üzemben nem teljsítményhez kötött darabbér, hanem a ter­meléstől nagyrészt független időbér járja. Márpedig az ed­digi versenyszokás" k szerint nehezen tudtak volna sokan versengést elképzelni százalé­kok és egyre nagyobb száza­lékok nélkül. Hétköznapi történet ’ Sovány, borostásareú idő­sebb parasztember kopogtat be a szerkesztőség ajtaján. Jóismerős, régi szóin:ki leve­lező: Seller István. Miután h'Tyel kintijuk, ltül és ér­dekes tónusban. mono on bang ii mcm.’ja el a törté­netet. — A Szabóság Tsz-b n gu­lyás vagyok s a besenyszögi út környék in legeltettem. — Egyik tehén ellés előtt állott és láttam, hogy nincs rend­ben ná’a valami. Bementem az Űj Élet Tsz irodájába, — mert az volt a legköze'ebb. Két fiatal volt bennt. egy fiú. meg egy lány. Nem mondom, nem helytelenkrd'ek, de úgy el voltak egymással foglalva, hogy meg sem hallgatták a kérésemet, mely abból állt, hogy telefonáljanak át a Sza­badság Tsz-be, vagy közvet­lenül az állatorvosi rendelő­be. Utánam más ember is jö*t az irodába, annak az ügyét elintézték és csak 10-15 perc­nyi vára.kcz-s után közölték velem, hogy rossz a telefon. Bántott nagyon a dolog, mert a gondjaimra bízott tehénnek nagy szüksége lett volna az állatorvos segítségére. Elbal­lagtam a rádióállomásig s ott a portást kértem meg hogy telefonáljon. Hát én úgy tu­dom. hogy a telefen arra is '’aló hogy baj esetén sürgős segítséget kérjen és kapjon az ember, de bizony ott is hosz­­szú tízpercekbe telt, míg megkaptuk a rendelőt, az or­vos azonban nem volt bent. Nem tudtam mitévő legyek, de ims mégis segítségemre jött. va’aki. Az adóállomásnál szolgálatot teljesítő rendőr — akinek szintén e’nvndtam panaszomat — leállított egy Szolnok felé haladó gépko­csit. megkérte a vezetőt, hogy engem hozzon be a vá­rosba. — Itt sikerült Gulyás doktort elég rövid idő alatt megtalálnom. Miután el­mondtam, milyen baja van a tehénnek, kerékpárra ült — (más já-mű nem állt rendel­kezésre) míg engem is vitt rajta és így értünk ki a gu­lyához. — Mondta is: ha egy órával később érkezik, a te­hén elpusztul.- így a lelkiis­meretes segítségadás meg­mentette nrnd a kettőt. A boci a világrajövetele után kapott egy injekciót, most fürge és sz'p. az anyja még bágvadt egy kicsit, de mind­kettő egészséges. Nekem nagy örömöt okozott az értékes jó­szág el-tbemarada'a, de a te­lefonról nem nagyon jó véte­­ményem van. Ha érdemesnek tartják. írják meg, ha nem. az se baj. csak én el akartam mondani valakinek. Hát érdemesnek tartottuk..-. Most, hogy a szakszervezet elleni kártékony támadások megszűntek, leszögezték azt is, hogy nem akarnak a régi hibákhoz, egyoldalú száaa­­lékhajszához visszatérni, le­hetőség van arra, hogy újból meginduljon a verseny. A legutóbbi szakszervezeti taggyűlés, ahova a párt leg­jobb aktíváit is meghívták — el is határozta, hogy az országos pártértekczlet tisz­teletére egy hosszan, egé­szen az év végéig tartó ver­senyszakaszt szerveznek. Ég az sem lesz akadály, hogy órabérben dolgoznak. A tervek szerint ugyanis dön­tően a gyári kollektíva ered­ményes terv teljesítésére, az önköltségcsökkentésre, anyag­­takarékosságra tesznek válla­lásokat a dolgozók. Igaz, a szokás hatalma majdnem rossz vágányra te­relte a szervezőmunkát. A szakszervezet el sem fogadta az első vállalásokat, mer meglátszott rajtuk, / hogy a művezető fogalmazta. Nem akarnák többé sablonígérete­ket, azt. hogy a feladatok meghatározásának orvén, ma­ga a műszaki vezető teszi az ígéreteket. Nem kétséges — ha elkerü­lik a hibákat, meg is lesz az eredmény. Erre biztató jel az, hogy a Papírgyár termelési felada­tait már májusban is teljesí­tette, sőt túlszárnyalt^ Az időbér jobb minőségű munkát biztosíts így maga a termelés is növekszik. Az elmúlt év első három negyedévéhez ké­pest pl. a gépek hasznos termelési ideje mind a három papír­gyártó gépen 1—2 órával növekedett naponta. Úgy­hogy a tavalyi gyártmány­összetételt és feltételeket számításbavéve, a három gép termelése 1 tonnával meghaladja a bázis színvo­nalat. A fő cél most az. hogy a jó mennyiségi termelési ered­mények mellett, minden dol­gozó elősegítse az önköltség­csökkentést, takarékossága:, a vállalat gazdaságos műkö­dését. S erre érdemes válla­lásokat tenni, versenyt szer­vezni. Nemcsak az üzem és a népgazdaság jár jól. A dol­gozók elérhetik év végére a maximális nyereségvisszatérí­tést. (P—s) A I STKÉRI Z í E B EN Az ocsödi Szabadság Tsz 24 holdas kertészetében mindig van tennivaló. — Szükség van a fiirge--kezű asszonyok, leá­nyok munkájára, akik Beke Sándorné kertészeti brigádvezető Irányításával irtják a gyamot, palán-tálják, öntözik a paprikát és ápolják a többi növényt. A képen: Balogh Juliánná, Rácz Lídia és Sebők Lajosaié m u nlk acsa pa t vezet ok a paprika-palántákat öntözik. dl rJ(ísas Hif i JCUtes ej ICótutpok eseményeiből Lelkes tömés,r, bizakodó hangulat A három jászsági község­ben: Jászjákóhalmán, Jász­­felsőszentgyörgyön és Pusz­tamonostoron vasárnap zaj­lott le a nagysikerű falunap. A . program középpontjába mindenütt a politikai nagy­gyűlés került, amelyen a já­rás képviselői: Szabari Ist­ván és Beszteri Mihály mond­tak beszédet. A falunapok eredményeit értékelve, először is a követ­kezőkre kell rámutatnunk: A JÁSZBERÉNYI járás vezetői néhány hónap óta igen sok jelből azt tapasztal­ják, hogy dolgozó népünk erősen bízik a munkás-pa­raszt kormányban, és sokkal nagyobb igyekezettel, lelke­sedéssel végzi munkáját, mini akárcsak egy esztendővel ez­előtt Is A most lezajlott falu­napok lelkes tömege, és a nagygyűléseken felvetett problémák újból még határo­zottabban bizonyítják, hogy lakosságunk hangulata való­ban igen kedvező. JÁSZJÁKÓHALMÁN a kis­iparosok kijelentették, hogy a munkás-paraszt forradalmi kormány biztosította számuk­ra a nyugodt munka lehető­ségét, tehát ugyancsak meg­fogják a szerszám végét. Az Egyénileg dolgozó parasztság körében még az örökké pa­naszkodni és siránkozni sze­retők sem tagadják, hogy manapság a jó dolgos pa­rasztembernek egy-kettöre megduzzad a tarisznyája, de annyira. hogy rendszerint házra is futja belőle. A nagy­gyűlést vezető képviselő sza­vait megvitatva, igen sokan viszont arról beszéltek: Ká­dár János november 4-én a legnagyobb viharban is ha­tározottan ragadta kezébe a gyeplőt, és nem engedte, hogy az ország szekere árok­­félrs j üssön. PUSZTAMONOSTORON bátran, minden felesleges formaság nélkül tették fel azt a kérdést a képviselőhöz, hogy mennyi lesz a fejadag? S megnyugodva hallották, a munkás-paraszt kormány senkit sem kényszerít arra. hogy gabonáját vagy egyén terményét beadja. A tagosí­tással kapcsolatban felmerült problémák elintézésében a képviselő tanácsára a jövő­ben a érdekelt félek, vala­mint a tanács vezetői, közös mérlegelés, ‘ barátságos tár­gyalás alapján törekednek majd megegyezésire. JÁSZA LSÓSZÉNTGYÖR­­GYÖN a küszöbön álló ara­tás problémáit tárgyalták a faluiulpokon * . meg legrészletesebben. A" \ község dolgozód jól tudják: soha olyan nagy szükség nem volt a jó termésre, mint az idei esztendőben. Éppen ezért úgy vélik, hogy ezen a nyáron tízszeres erővel kell harcol nick a szem veszteség­nélküli aratásért. A jászfelsöszentgyörgyie­­ket egyébként külön dicsé­retben kell részesítenünk, mert-'az ő falunapjuk műsora volt legváltozatosabb, legszí­nesebb és leggazdagabb. — Igazi falunap zajlott le Jász­­felsőszentgyörgyön a . javá­ból, amelyhez hasonlót szíve­sen látnánk sok más közsé­günkben is. . Bognár Gyula. Hirdetmény Közhírré teszem, hogy a jászapáti járási tanács 1957 május hó 25-én mer tartott ütésén 11957. szám alatt a piacokról és a piaci helypénz­­szedésről rendeletet alkotott. A rendelet a mai nappal ha­tályba lépett, s azt a jászapáti járási tanács végrehajtó bi­zottságának titkárságánál a hivatalos órák alatt bárki megtekintheti. Szolnok, 1957 június 22. Fodor Mihály ' VB-elnök h. Tanév végi gondok Kunmadarason MUNKÁBAN, KÜZDE­LEMBEN terhes tanévet ha­gyunk magunk mögött. Ami­óta pedagógus vagyok, ezévi­­hez hasonló feladatot, körül­ményeiben, gondjaiban na­gyobbat nem kellett megöl dani, mint most. Az októberi ellenforradalmi események megtépázták, alaposan meg­zavarták az iskola oktató­nevelő munkáját. Hogy mégis úrrá tudtunk lenni a nehéz­ségeken, azt elsősorban a szocializmus ügyéhez hű ne­velőknek köszönhetjük. Ma, amikor már a legnagyobb nehézséget, gondot legyűrtük, a kitartó, áldozatos munká­ért legyen köszönet és elis­merés az arra érdemet szer­ző nevelőknek. A saját iskolám gondjaival, bajaival kívánok foglalkozni, mert érzem a felelősséget, — ami a jelenlegi bajok miatt reám hárul. Nyiltan, őszin­tén. minden kertelés és szé­pítés nélkül, a közvélemény előtt feltárom az igazgatá­som alatt álló általános isko­la „beiskolázási” helyzetét, mert arra a meggyőződésre jutottam, hogy a jelenlegi helyzet nem tartható fenn, összefogott és hatásos intéz­kedésre van szükség. írásom­mal nem szándékozom senkit megbántani, de bizonyos mértékig utalnom kell az elő­ző évek statisztikai adataira. A MÁSODIK FÉLÉVBEN vettem át az iskola igazgatá­sát. Mindjárt feltűnt, hogy a nagymérvű hiányzás, lemor­zsolódás nem kizárólag az októberi események követ­kezménye, bár kétségtelen, hogy az züllesztőleg hatott jó­­néhány szülőre, tanulóra egy­aránt. A hibák gyökere mé­gis az előző évek eseményei­ben keresendő. Az ellenfor­radalmi események csak na­gyobb lökést adtak a tör­vény felrúgásának és ez az oka, hogy az év végére a le­morzsolódott tanulók szárak 168 (13,4 százalék). De néz­zük az előző évek lemorzso­lódási adatait: 1951— 52 tanévben lemorzsolódott: 44 tanuk' 1952— 53 tanévben lemorzsolódott: 19 tanv' 1953— 54 tanévben lemorzsolódott: 86 tanú' 1955— 56 tanévben lemorzsolódott: 67 tanult, 1956— 57 tanévben lemorzsolódott: 168 tanuló összesen tehát öt év alatt 384 tanuló morzsolódott le, ami tíz osztályt kitevő lét­szám. Ki az az igazgató, aki ennek ismeretében, a lelkiis­­merct szavának engedve, — nem emelné fel szavát, hogy eddig és ne tovább! Hová vezet az ilyen nagymérvű le­morzsolódás községünkben? Visszafelé nem haladhatunk, csak előre! Nem tűrhetjük, hogy ifjúságunk ilyen száza­lékban az utcára kerüljön, az alapvető műveltség hiá­nyában nőljön fel, teljes anal­fabétizmusban. Nem. ez nem mehet így tovább! Keressük meg az okokat, a tanulók­ban, a szülőkben, az iskolá­ban, az egész társadalmunk­ban és utána határozzunk. MIELŐTT CIKKEM meg­írásához fogtam volna, fel­kerestem néhány lemorzsoló­dott tanulót a szülői házban és elbeszélgettem vele. Mit mondanak ezek a tanköteles gyermekek? Nem szeretek is­kolába járni, mert nem bírom a fizikát, az algebrát, az orosz nyelvet, stb. Kétségte len, hogy jelenlegi tanter­vűnk és tankönyveink hoz­zájárulnak ahhoz, hogy taríu lóink így nyilatkozzanak és van is itt tennivaló bőven. De ez egy tanulót sem jogo­sít fel arra, hogy önkényesen kimaradjon. Mit mond a szü lő? A legtöbb esetben bele­egyezését adta a gyermeke érvelésének és, mert az ott­honi munkát nagyobbra be­csülte, mint a tanulást, a szülő is visszatartotta gyer­mekét az iskolától. így nyi­latkozott erről Kemecsei Fe­renc 9 holdas, vagy Lódi Dá­niel 7 holdas egyéni dolgozó paraszt szülő is. Bizonyos sér­tődöttségről is beszéltek. — csakhogy a maguk eljárását igazolják. Pedig személye­sen is meggyőződtek az egyik 20 éves leányuk esetében, hogy az általános iskola nyolc osztálya mit jelent ’ma, akár egy ipari tanuló szerződte­­iésekor is. Más szülő vitába szállt, hogy minek ennyi tanító a községben, hiszen amikor ők jártak, csak ennyi, meg eny­­nyi volt. mégis okosabbak voltak, mint a mostani gyer­mekek. Azt tapasztaltam, tehát, hogy a lemorzsolódás ilyen magas számú emelkedé­séhez a szülők maradi gon­dolkodása, a tanulás lebe­csülésének ténye nem kis mértékben járult hozzá. Az embernek fáj a lelke, ami­kor látja, hogy Sskolakerü­­lők csoportokba verődve, a piac-téren, a felnőttek szeme­­láttára tanulás helyett pén­­zeznek, csavarognak. Ezek közé tartozik Gyulai Lajos, akinek hatodik osztályba kellene járni, vagy Deák Ist­ván, aki szintén iskolaköte­les. Elítélendő, hogy az emlí­tett két tanuló esetében ép­pen a földművesszövetkezet zöldségárusa tanulás helyett futárszolgálatot végeztet ve­lük, amiért néhány forintot kapnak és azt még az üzlet előtt, sokszor az egyik alkal­mazott társaságában (nős, — családos ember) elpónzezik. A VEZETŐSÉG FIGYEL MÉT felhívtuk erre a jelen­ségre, de nem történt vál­tozás. Azt sem tudom meg érteni, hogy Gyulai édesany­ja. aki téglagyári munkás, miért nem kéri számon gyer­meke csavargását. Nemegy­szer látjuk, amint késő este „jó barátaival” együtt róják az utcát, mint a felnőttek, pe­dig még csak 12—13 évesek. Hová vezet ez? Jóra biztosan nem. Ugyanezt mondhatnám el más lemorzsolódott gyer­mekről is, akik között akad olyan, mint Gőz János. Ott­honról eljönnek, hogy az is­kolába mennek, közben a mellékutcákban lemaradnak, „szórakoznak.” Ha már a pél­dáknál tartok hadd említsem meg azt is, hogy a helybeli Petőfi Tsz sem mutat ebben jó példát. Szabó Eszter (VII. b. o. tánuló), alig két hónap­ja maradt "lei az iskolából és jelenleg a termelőszövetke­zetben dolgozik. Amikor a szülőket meglátogattuk (il­letve csak nagymamája van) öreg korára hivatkozott. Így sorolhatnám fel á példákat, amelyek aggodalommal töl­tenek el és nagyon szeret­nénk ezen változtatni. Mit tett az iskola? Azt már tapasztalatból tudjuk, hogy a szülőkkel való kapcsolat igen sök esetben eredmény­hez vezet. Eriié van példa bő . ven. A tanév foyamán az em­lített 168 tanuló szüleinél nevelőim 243 esetben végez­tek családlátogatást, hogy a szülőket jobb belátásra bír­­ják. Voltak szülök, akik jó­réven vették a látogatásokat és sokmindenben igazat ad­tak nevelőinknek, de akadt olyan szülő is, aki Elek Ist­vánná 'osztályfőnököt verés­sel fenyegette meg, ha meg egyszer be meri tenni a lá­bát a házhoz. Különösen az ellenforradalmi események után lehetett ilyen hangokat hallani. Sajnos fáradozásunk a legtöbbnél eredménytelen maradt, a gyermekek nem jöttek el az iskolába. EZUTÁN KERÜLHETETT sor arra, hogy a törvényes előírásnak megfelelően községi tanácshoz feljelenté­seket tettünk, számszerint 404 esetben, azt remélve, hogy az eredményes lesz. A feljelentés legtöbb esetben az asztalfiókban maradt, vagy ha meg is bírságoltak valakit, nevetségesen csekély összegről lehetett szó, az is előfordult, hogy még azt sem fizették be a szülők. Most már a feljelentésekbe belefá­radtunk, mert semmi ered­ménnyel nem járt. A községi tanács VB 1957. évi március 21-én értékelte az iskola ok­tató-nevelő munkáját és meg­felelő határozatot hozott. A határozat értelmében április 5-ig a notórius mulasztók szüleit be kellett volna idéz­ni, ahol az igazgató jelenlé­tében a szülőkkel erről a kér­désről el kellett volna beszél­getni. A névjegyzéket magam készítettem, át is adtam a tanácsnak, csupán a határo­zat végrehajtására nem ke­rült sor, így elmondhatom, anélkül, hogy bárkit is meg­sértenék, a községi tanács határozata csak papíron ma­radt és az iskolában a lemar* zsolódás az év végére meg* nőtt. Mi a teendő? Tudom, hogy, az én gondom nem egyedül­álló ebben az országban. Hol kisebb, hol nagyobb méretű, de mindenütt van, az biztos. Tudom, hogy különösebb el­ismerésre nem számíthatok, hegy a nagy nyilvánosság előtt feltártam iskolám beis­kolázási helyzetét. Nem ts az elismerés után vágyom, ha­nem segítséget kérek. Az új tanévet már most elő aka­rom készíteni, de ehhez a szülők, a tanács, a társada­lom támogatása szükséges. Vegyék komolyan az érintett szülők a tanulást. Mi segí­tünk felszámolni a maradi gondolkodást. Elmegyünk to­vábbra is a szülői házhoz, mert a hivatásunk így írja ezt elő és nem sajnáljuk a fáradságot. AZÉRT FORDULTAM je­len soraimmal a sajtóhoz, hogy felkeltsem községünk­ben mind a szülőkben, tanu­lókban. mind másokban a fe­lelősségtudatot. öt hónapi helyismeret után úgy láttam, hogy ekkora közömbösség mellett, mint amit a tanulás ügye iránt tapasztaltam, cse­lekedni kell. Több megértést, cselekvő támogatást kérek községünk minden érdekelt, dolgozójától, nem utolsó sor­ban a községi pártszervezet­től, tanácstól és minden más szervezettől. Csakis így kép­zelhető el. hogy egy év múl­va a tanév végi- eandiaim Kunmadarason kisebbek tesz­nek. mint most. Sri-rözfi János állatin«-«: Iskolai igazgató Kunmadaras

Next

/
Oldalképek
Tartalom