Tiszavidék, 1957. május (11. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-11 / 109. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESOUETEKI

t..............mtr..................................................

......................*—*—

! U

ta • JÁSZSÁGI JEGYZETEK

#

0i| dolgosó népéri, a hasáért9

AZ MSZMP SZOLNOK MEGYEI ELNÖKSÉGE ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA

előre !“

I?

Jövőheti rádióműsor

II. évfolyam, 109. szám.

ARA: 50 fillér.

1957. május 11. szombat.

Az országgyűlés pénteki ülése

Az országgyűlés pénteken délelőtt a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnökének beszámolója felette vitával folytatta ülésezését.

Résztvctt az ülésen Dobi István, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány elnöke, Antos István, Apró Antal, Biszku Béla, Csergő János, Czott- ner Sándor, dr. Dolcschall Frigyes, Dögéi Imre, Horváth Imre, Ineze Jenő, Kállai Gyula, Kisházi Ödön, Kossá István, Kovács

Imre, Marosán György, dr. Münnich Ferenc, Nagy Józsefné, dr. Nezvál Ferenc, Révész Géza, Tausz János, Trautman Rezső, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány tagjai, valamint Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal elnöke.

A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja.

Az ülést néhány perccel tíz óra után Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg.

A kormány elnökének beszámolója feletti vitában

elsőnek Kiss Károly képviselő. az MSzMP Intéző Bizottságának tagja szólalt fel Bevezetőben rámutatott arra, hogy Kádár János részletes összefoglalójából is kitűnt, hogy a november negyodike óta megtett út eredményes volt, sok nehézséget sikerült leküzdeni, s mindez bizonyít ja a kormány alapjában helyes politikáját.

Az ellenforradalom előzményeiről és első napjáról szólva hangsúlyozta, hogy a munkás-hatalom ellen támadó ellenségnek sikerült elhomályosítani az elmúlt tizenkét év nagy eredményeit és a nép egy részével átmenetileg sikerült elhitetni, hogy óz a tizenkét év csupa hibából állt Ezt nagyon elősegítette a pórt sajtója is, de különösen a revizionista újságírók, akik hátbatámadták a pártot.

Ma már aligha akad az országban olyan ember, aki ne tudná, hogy október 23-án a külföldi imperializmus aktív támogatását élvező külső és belső reakciós erők törtek a munkáshatalomra. A reakciós erők véres és romboló munkáját előkészítették, segítették a párton belüli árulók, a Nagy Imre—Losonczy- csoport tagjai.

Az országgyűlés házában október utolsó napjaiban és november első két napján lezajlott eseményekről szólva elmondotta, mint lótottak- íutoltak a parlament folyosóin a grófok, bárók és kapitalisták.

A fékevesztett soviniszta, szovjeteltanes megnyilatkozásban Losonczy Géza járt elől. Itt már döntöttek a kapitalizmus mellett, s így — mondotta — nekem és számos más elvtársamnak az volt a véleményünk november 2-án este, hogy távoznunk Jtell innen és máshol kell segítséget keresni. Csak november negyediké után tértünk ismét vissza a munkás-paraszt kormánnyal. A kapitalizmus kísérletei akkorra már eltűntek a parlament folyosóiról, s akkor új lap kezdődött hazánkban, a szocializmus építésének történetében.

Azok az országgyűlési képviselők, akik azokban a tragikus hetekben velem együtt itt éltek az országban, saját szemükkel láthatták, milyen hazugság az, hogy a munkásság, a parasztság, az értelmiség, vagy általában az ifjúság támadt volna a nép hatalma ellen. Igaz, egy részük nem látott azonnal tisztán, s ezért nem is állt ki egyemberként saját hatalmának védelmére. Sokan inkább passzív magatartást tanúsítottak. Vártak, hova fejlődnek az események. Kétségtelen az is, hogy a „szocialista” és „demokratikus'' jelszavakkal álcázott ellen- forradalom igen ügyesen használta ki a párt régi vezetésénél és a kormánynak súlyos hibái folytán jelentkező. gyakran jogos elégedetlenséget.

A nép az ilyen nagy történelmi sorsfordulókon ismeri meg igazi vezetőit mutatott rá a továbbiak során. Ma már nem lehet kétséges, Nagy Imre és társai a történelem szemétdombjára kerültek

Ezekben a napokban a magyar nép keserves tapasztalatokat szerzett arról, mit jelenít az, ha a munkásosztály vezető pártjában nincsen egység, ha a külső ellenség beiül is szövetségesekre talál. Nagy Imre, a régi párttagsággal rendelkező áruló, az ellenforradalom politikai vezéralakjává süllyedt. 1953 után egész tevékenysége pártellenes és egyben népellenes volt. Egyedül akart; uralkodni, s az a tény, hogy egy kommunistának ismert ember ült a miniszterelnöki székben, amikor az utcán gyilkolták a kommunistákat, s amihez ennek a miniszter-; ednöfenek egy szava sem volt, hallatlan zavart akozott a munkások, a dolgozók között. Ebben a helyzetben majdnem elveszett a munkáshatalom.

Az ellenforradalom a párt, a vezető erő ellen támadt elsősorban, az államvédelmi szervek, az egyéb fegyveres erő, a munkáshatalom védő karja ellen másodsorban. Regi úri huncutság ez. A parasztháborúktól kezdve, a későbbi bér- és politikai harcok idején is ez volt a tőkés taktika: előbb foszd meg őket a vezetőjüktől, és vé- dcmezőjüktől, ezután köny- nyűszerrel leigázhatod őket.

Az ellenforradalomnak átmenetileg sikerült az ifjúság egy részét a nacionalizmus, a sovinizmus mákonyávai elhódítania. Még az 1848-as márciusi forradalom jelmezeit is magukra akarták ölteni. Ma már a fiatalok is látják, hogy az októberi ellenforradalom csúfosan levitézlett bajnokaira sehogyan sem illett a március! ifjak dolmánya. Hiszen Kossuth és Petőfi, Vasvári és társai a Habsíburg-zsarnokság ellen, a haladásért szálltak síkra,' népüket a világszabadság lobogója alatt a haladás irányába vezették — ezek meg a haladást akarták elgáncsolni.

Novemberben, amikor az ellenforradalom kíméletlen leverésére határoztuk el magunkat. a népha tálam megvédése érdekében, akkor nemcsak Lenin, de Kossuth Lajos útmutatásait is követtük, aki azt tanácsolta: ha megdobnak kővel, dobd vissza mennykővel. Akiit olyan szívesen élnek vissza a kossúthi eszmékkel, azok ne panaszkodjanak. ha a nép hatalma az igazi Kossuth szellemében sújt le rájuk.

Az ellenforradalmárokkal szemben okvetlenül érvényesíteni kell népköztársaságunk törvénveinek szigorát. Ugyanakkor óvakodni kell minden túlkapástól. A

szocialista törvényességet minden módon biztosítani kell, nem feledve, hogy milyen súlyos károk származtak a pártra és a népi demokráciára a múltban abból, hogy egyes régi vezetők hibájából megsértették hazánkban a szocialista törvényességet.

Félévvel ezelőtt halálos veszélyben volt hazánkban a munkáshatakwn. De népünk és az egész haladó emberiség szerencséjére akadt hazánkban olyan erő — a kommunistáké, a munkások, a parasztság és az értelmiség leg- jobbjaié — amely az újjászerveződő párt vezetésével megtalálta a kivezető utat az elkerülhetetlennek látszó katasztrófából. Népünk szerencséjére erős szálak kötöttek össze bennünket a szocialista táborral. Akadt olyan szocialista nagyhatalom is, a világ haladó népeinek reménysége, a szocializmust építők barátja támasza, a Szovjetunió, amely kérésünkre nem nézte tétle- t ül, miként esik áldozatul sokat szenvedett hazánk, jobb sorsra érdemes munkásosztályunk és parasztságunk az imperialisták és a belső reakciós erők összeesküvésének Segélyt kérő kiáltásunkra cselekedett és megvédett bennünket a fasizmus felülkere- kedasének és a háború kirob- oanfásának veszélyétől.

Beszede további során Kiss Károly szólott arról, hogy 1958 novemberében, decemberében az ellenforradalom egyebek között azzal szédel- ge tt, hogy a kommunisták állítólag nem mernek fegyvert adni a munkások kezébe. Mi azonban felfegyverezzük a munkásságot. Május elsején saját szemükkel láthatták munkásosztályunk büszkeségét. az új munkásőrséget.

A párt újjászervezéséről szólva arról beszélt, hogy a párt maga köré gyűjtötte és vezette az ország erőit a nemzet megmentésére és az "■llenforradalom által okozott károfc helyreállítására. Köszön etet mondott hős bányászainknak azért a nagyszerű cselekedetükért, a mell vei biztosították a közlekedés nélkülözhetetlen fűtőanyagát és lehetővé tették az ország gazdasági vérkeringésének megindulását. ..S hadd tegyem mindjárt hozzá kommunista büszkeséggel, hogy

mindebben nem kis része volt a kommunista bányászoknak. akik ezúttal is lelkesítői és vezetői voltak társaiknak, továbbá nem kis része volt ebben annak a ténynek, luvrv odriunk leggyorsabban éppen a bányavidékeken szerveződött ujja.

Gazdasági téren elért eredményeikben mird a bányák, mind az üzemek terén jeler- ‘ >s része van értelmiségünknek is. A bányászok nagysze- "0 né’darmifa'ísát a budapesti, s a többi iparvidék

dolgozóinak munfcahőstettei

követték.’*

Ezután arról szólott, hogy nagy feladatok állnak, előttünk a kulturális életünkben mutatkozó rendellenességek megszüntetése terén isu A revizdanizmus erősen m .gtépázott képviselői közül egyesek még e területen folytatnak utóvédharcot. Most azt mondják, hogy a kínai eivtánsak példáját követve, engedjük meg mi is, hogy nálunk is virágozhassák minden virág és dalolhasson minden madár. Pártunk helyesli, ha nálunk is dalol minden jóhangú énekesmadár, de hát éppen a harmónia kedvéért helyes, ha elhallgattatunk minden „jómadarat”. (Derültség, taps.)

Ezután annak szükségét hangoztatta, hogy

minden hazáját szerető magyar ember, minden, a népi demokráciához hű dolgozó most azon igyekezzék, hogy rejtett tartalékaink gyors feltárásával és minél teljesebb mozgósításával elősegítse a termelékenység emelését, az önköltség csökkentését,. a gyárak, vállalatok rentabilitásának fokozását.

Kádár János elvtárs. a forradalmi munlkás-paraszt kormány nevében több igen fontos gazdasági rendszabályt jelentett be. Pártunk Központi Bizottsága mélységesen meg van győződve arról, hogy

ezekre a gazdasági intézkedéseikre gazdasági nehézségeink leküzdése céljából, tehát dolgozó népünk jól felfogott érdekében okvetlenül szükség van;

Az ellenséges hírverés és a belső reakciós erők bizonyára ismét arra törekszenek majd, hogy félranagyarázzák ezeket az intézkedéseket. A kommunisták részére nincs más út, mint feltárni és megmutatni helyzetünket és fejlődésünk eddigi eredményeinek fényében megmagyarázni intézkedéseink szükségességét és helyességét.

Az MSZMP egész tagsága és az őket körülvevő dolgozók helyeslik és támogatják a kormány gazdasági intézkedéseit, mert azok össznépi érdekeket szolgálnak.

Amikor most a forradalmi munkás-paraszt kormány és a párt a gazdasági nehézségek leküzdésére mozgósítja a tömegeket, ugyanakkor arra is ügyelnünk kell, hogy forradalmi éberségünk a jövőben sem lankadjon egy pillanatra sem. Soha ne feledjük, hogy az ellenség nem alszik, még sokan lesik az alkalmat, hogy árthassanak ügyünknek.

Az országyűlésnek október ó‘a ezen az első ülésén szólnom kell arról' is, hogy az országgyűlés tagjai, az ország- gyűlési képviselőír alig néhány kivétellel abban az ellenforradalom által felkavart országban szilárdan ás becsülettel megáll ták a helyüket. (Helyeslés.) Hűek maradtak népünkhöz, a munkáshatalomhoz, a proletárdiktatúrához.

Amint Kádár János elvtárs részletesen kifejtette,

nagyok és nehezek, de megoldhatóak az előttünk álló gazdasági feladatok. Az országgyűlés és valamennyi képviselőtársam legfontosabb feladata most. hogy újjászervezett harcos pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt irányításával e feladatok megoldására vezesse dolgozó népűnket.

Népünk már nem egyszer tanúbizonyságo*- tett hatalmas alkotóerejéről. Ezzel az érővel az előttünk állónál sokkal nagyobb feladatok megoldására is képes. Ezért egy pillanatig sem kételkedem abban, hogy közös erővel, a nép erejével le tudunk küzdeni minden nehézséget, sikeresen építjük és felépítjük szeretett hazánkban a szocializmust. (Taps.)

A népköztársaságunk további fejlődésének irányt. szabó kormánynyilatkozatot helyeslem és mind a magam nevében, mind pedig pártom, a Magyar Szocialista Munkáspárt nevében elfogadom. (Taps.)

Ezután

Péter János

országgyűlési képviselő

szólalt fel:

— Szeretnék mindenekelőtt hangot adni annak a mély megiiletődésmek, amely mind- annyiunk szívében élt, amikor először átléptük az országház küszöbét és amelyet érzünk ma is mélyen szí vünkben, gondolkodásunkban, amikor az ellenforradalom örült és véres eseményei után az országház elsőízben tud együtt foglalkozni a magyar nép ügyével, gondjával, reményeivel.

Foglalkozott az ellenforradalom tragikus napjainak eseményeivel, tanulságaival majd elmondotta, hogy — mint a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke — számos hozzánk érkezett külföldi vendéggel volt alkalma beszélgetnie az elmúlt hóna- I okban. A külföldiek általános megállapítása, hogy országunkban az élet normali. zálódása meglepően gyors- ütemű. Sokkal gyorsabb ütemű, mint amilyet bármilyen irántunk barátságos, bizalmat érző vendégünk fel tu dot volna tételezni. És ennék oka — mondotta Péter János — a vezetés szilárdsága mellett az is, hogy

az elmúlt 12 esztendő mégis szilárd alapokat rakott le, nemcsak a politikai, gazdasági életben, hanem az emberek gondolkodásában 1s. Nem volt igaza tehát a nemzetközi reakció propagandájának, amikor azt állította, hogy a magyar nép zömében a szocializmus ellen fordult.

Nem volt igaza az ellen- forradalomnak és a nemzetközi reakció propagandájának abban, hogy a magyar nép széles rétegei a Szovjetunió ellen fordultak. Ha igaza lett volna a nemzetközi reakció eme hazug állításának. akkor nem nőnének ki ilyen spontán, városokban, falvakban, üzemekben a magyar szovjet baráti körök és

nem követelnék egyre inkább ennek a barátságnak fejlesztését, s akkor a magyar-szovjet barátságnak nem lennének ilyen megható és spon tán megnyilatkozásai az ország egész területén.

A baráti országok segítségének jelentőségéről beszélt ezután, majd elmondotta, hogy az ellenforradalmi események óta két jelentős nemzetközi ülésen vett részt, mint a magyar delegáció tagja. November közepén Helsinkiben volt a Béke Világtanács Irodájának ülésén. A nemzetközi élet békeszerető erői a R°ke Világtanács akkori ülésén és a Béke Világtanács nemzeti mozgalmainak velünk kapcsolatos megnyilatkozásain azóta is azt a tanulságot vonták le a magyarországi eseményekből, hogy a nemzetközi élet érdé ke is Magyarországon a népi demokratikus rend megszilárdítása, mert ez a béke érdeke.

De a Béke Világtanács működésének ránk nézve további tanulsága te van. A legutóbbi berlini ülésen a Magyarországgal kapcsolatos kérdések már szinte fel sem merültek. Az a szervezet, airuely a legérzékenyebben reagál a nemzetközi közhangulatra, tudatában van már amnak, hogy a nemzetközi életiben, a nyugati társadalmak általános közhangulatában is

lezárt kérdés, megválaszolt kérdés Magyarországon a hatalom sorsa, a politikai rendszer formája. Egyesek örömmel, mások keserűséggel tudomásul veszik, hogy Magyarországon véglegesen győzött a nép. — (Taps.)

Elmondotta, hogy legutóbb Molnár Erik országgyűlési képviselővel együtt részt vett

Nizzában az Interparlamentáris Unió tanácsülésén és bizottságainak az ülésén. Főleg három olyan kérdéssel foglalkozott ez az ülés, amely bennünket is érint: a lefegyverzés, a menekült-kérdés és a tájékoztatás szabadságának kérdése.

A magyar delegáció az úgynevezett menekült-kérdéssel kapcsolatban a szociális és emberbaráti bizottságban az Egyesült Nemzetek Szervezete menekültügyi főbiztosának a jelenlétében és beszámolója után nyilatkozott. Világossá igyekeztünk tenni a bizottságban, hogy a menekülték zöme nem politikai menekült, hanem közülük a jószándékúak és a becsületesek a nemzetközi feszültség sokrétű zavara következtében szóródtak széjjel a világban, sorsuk tragédiáját csak nö- ve’ik. ha a meneküllügy szabványos módszereivel akarják megoldani kérdéseiket.

Miközben az Egyesült Nem- ze'ek Szervezetének főbiztosa örvendett annak, hogy Ausztriából milyen gyorsan sikerült többtízezer magyart elszállítani távolabbi vidékekre, a mi beszámolónkból világosan kellett neki is látnia, hogy az ilj'enfajta megoldások — amelyek az ő szempontjukból látszólag emberségesek — valóságban politikai manővert lepleznek, lényegükben embertelenek és csak növelik a menekültek sorsának tragikus jellegei. (Taps.)

Az Interparlamentáris Uniónak ez a bizottsága elvileg kimondta — ezekre a hazánkból eltávozott magyarokra is vonatkoztatva — hogy a legemberségesebb megoldás az önkéntes hazatelepíts elősegítése.

. (Folytatása a 2-iU oldalon)