Tiszavidék, 1957. május (11. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-05 / 104. szám

■■MM« ■■ ■••■■■■■■■■ Vitatkozzunk ■■■■■■■■■■■•«■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■•■■■■■■■■»■■■■■■■»■•■■■■■■■■■■■I Helyes-e a jövedelemelosztás egyes termelőszövetkezetekben? Ar. eHeníorradalam tevé­kenysége vidékien általában a termelőszövetkezetek fel­oszlatására, szétverésére irá­nyult, nyilvánvalóan azért, mert ezekben látták a szo­cializmus építésének egyik fontos bázisát, gálád terveik fő akadályozóját. Ennek ér­dekében adták ki különböző jelszavaikat. Például: „Ide­gen a magyar paraszttól a szövetkezet“ és viasza akar­ták állítani atz 1845-ös álla­potokat: Az ellenforradalom fegy­veres szétzúzása után egy másik hamis jelszó kapott lábra, az, bogy a „magyar nemzeti sajátosságokiuik meg­felelő1 termelőszövetkezetet kell létrehozni és a minta- alapszabályt el kell vetni. Az akkori időben (kialakult esz­mei zűrzavar a még nem szi­lárd vezetés az alsóbb szer­vekben azt eredményezte, hogy bizonyos engedménye­ket tettünk és olyan alap­szabályokat is népszerűsítet­tünk amelyeknek semmi kö­zük a szocialista mezőgazda- sági nagyüzemekhez és visz- szafelé lépést jelent az eddig megtett úton: A töröiksaenfcmffldŐHi ter­melőszövetkezeteket a na­pokiban egy brigád vizsgálta felül, melynek tagjai a vá­rosi tanács, az MSzMF vá­ró® intézőbizottsága képvi­selője és egy agronómus volt A vizsgálatról azért tá­jékoztatjuk a lapon keresztül olvasóinkat, hogy vitát indít­sunk a helyes gyakorlat ki­alakítására, a termelőszövet­kezetek irányítását, támoga­tását illetően, másrészt hogy a megállapított hibák kija­vítására, illetve megelőzésére hívjuk fed a figyelmet; Tőrökszentmáklőson hat termelőszövetkezet működik. A közös gazdaságokba min­denütt lelkes munka folyik, a vetés elvégzése után meg­kezdődött a növényápolás. Ki­vétel nélkül mindenütt meg­szilárdult a munkafegyelem és javult az egyetértés a ta- goik között. A földterület is megfelelő, s az egyes termelőszövetke­zetek közgyűlésén olyan ha­tározatot hoztak, hogy egy­előre nem vesznek fel föld­del rendelkező tagokat, csak majd a gazdasági év végén, hogy a földterületük ne le­gyen szétszórt. Szinte min­den termelőszövetkezetben hajtották végre változásokat a mintaalapszabállyal kap­csolatban; Az olyan módosí­tásokkal, amelyek nem érin­tik a termelőszövetkezeti mozgalom alapvető Irányát, amelyek nem ellentétesek a szocialista elosztás elvével, egyet lehet érteni Ugyanez vonatkozik az olyan változ­tatásokra is, amelyek a mun­kaegységet módosították, vagy amelyeket a munka- fegyelem megszilárdítása, a vezetőség munkájának javí­tása és a jobb ellenőrzés ér­dekében hoztak; Azonban nem mehetünk el szó nélkül azok mellett, amelyek a fenti elveket sér­tik: A Petőfi Termelőszövet­kezetben a tagok har­madra művelik a terü­letet, vagy a Kossuth Tsz-ben, a kapásnövé­nyek termésének 40 szá­zalékát kapj« meg aa, aki műveli a főidet. Az ilyen változtatás nem egyeztethető össze az elosz­tás szocialista elvével s ez csak látszólag és pillanat­nyilag előnyös, de a nagy­üzem további fellendítést egyáltalán nem segíti elő. Nézzük meg, mit jelenthet ez a termelőszövetkezet bel­ső életében? Egyszóval kife­jezve, ellentéteket. Mert ha az egyik tagnak a területe jobbmdnőségű, mint a má­siké, s bár egyformán dol­goztak, mégis az egyiknek több termés jut, mint a má­siknak és akinek kevesebb jutott, az nem fogja ezt szó nélkül hagyni. Arra sincs biztosíték, — különösen, ha aszályos esztendő köszönt be — hogy a közös jószágállo- mánynak biztosítani tudják a takarmányt. És mi lesz ak­kor? Eladják a jószágot? Ezt ■nem lehet, mert a szövetke­zet ‘ gazdasági csődbe jut. — Kérjenek az államtól támo­gatást? Ez helyes, de álljunk meg itt egy szóra; A Forradalmi Munkás-Pa­raszt Kormány nyilatkozatá­ban leszögezte, hogy a me­zőgazdaságban a jövő útja- továbbra is a termelőszövet­kezet és támogatja is azo­kat: De nyilvávalóam csak akkor, ha a célnak megfele­lően elősegítik a mezőgazda­ság szocialista átszervezését, és olyan közös gazdaságok lesznek, amelyek jólétét tudnak biztosítani tagjaik­nak: és az egyéni parasztok számára vonzókká válnak. Vajon a két fenti szövetke­zetnél fennáül-e ez? Vélemé­nyünk szerint nem. Vajon van-e olyan egyénileg dol­gozó paraszt, aki azért lép be a termelőszövetkezetbe, hogy utána a földjét har­madra munkálja? — Ilyen nincs. A már említett két terme­lőszövetkezetben azzal érvel­nek, hogy ez a módszer al­kalmazása váltotta ki a tag­ságból a most meglévő mun- kakedvet. Vajon így van-e ez? Hogy ezt megállapíthas­suk, megnéztük a többi ter­melőszövetkezetet is Ugyan­is a másik négy közösgazda­ságban munkaegységre dol­goznak. — Megállapítottuk, hogy semmivel sem kisebb ott a munkakedv és a len­dület, mint a többi tss-ek- ben. A baj tehát máéhol van. Talán ott, hogy egyes helye­ken a munkaegység elvesz­tette becsületét. S egyesek a becsületes munka helyett csak a munkaegységszerzést tartották a legfontosabbnak. A feladat tehát a munka­egység becsületének helyre­állítása. meggyőző munká­val, de ha szükséges, admi­nisztratív eszközökkel is. Van még olyan jelenség is a Petőfi Tsz-nél, hogy na­gyon kevés összeget tervez­tek be szociális alapra. Ebből nem igen tudják segíteni a beteg tagokat, vagy az idős, munkaképtelen embereket. Igen komoly problémát je­lent, hogy az előző évek összes adóssága a megcsappant taglétszámmal és földte­rülettel rendelkező szö­vetkezetekre maradt. Van olyan szövetkezet, ahol jelentékeny számban léptek ki tagok és a kivitt föld mennyisége is számottevő. Vajon helyes-e az, hogy azt a kölcsönt, amelyből annak idején közvetlenül vagy köz­vetve ők is részesedték, most a tsz-ben visszamaradó tagok fizessék meg? Van olyan ta­pasztalat is, az egyes tsz-ék­ben nem alkalmaznak agro­nomist, vagy pedig a köny­velői feladatok elvégzését is rábízzák. Véleményünk sze­rint ez a termelés rovására megy; Az itt elmondott altból ki­tűnik. hogy városunkban a párt és állami szerveknek egyik legfontosabb feladatát kell hogy képezze a szövet­kezetek nagyobbmérvű tá­mogatása, s az önállóság megsértése nélkül meggyőző munkával kell a már emlí­tett két tsz vezetőségének és tagjainak bebizonyítani, hogy az az út, amelyen most jár­nak, nem helyes, mert az nem a szocialista mezőgazda­ság útja. Sz. 1. VIDÁM PERCEK Mennyei bürokrácia ► ► n ► uim.iwmnm 1AAAAAA1AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA4AAAAA — Nagyon sajnálom, de a menyországban már nincs több hely. Tálán a pokol tornácán tessenek próbálkozni... — Látod, Malvin, én előre megmondtam neked! Most mehetünk panaszra az úristenhez! Kar'nthy Frigyes: Sakkozók A kávéház félreeső sarkában ülnek. Előttük a sakk­tábla pepita lepedője: órák itta könyökölnek fölébe. Nem lát és nem hall ez a két enfber, világok dőlhetnek össze: a földrengést is legfeljebb abból vennék tudomásul, hogy valamelyik figura lecsúszott. Jön-megy körülöttük az élet, izgatott hírek jönnek a német választásról, szép asszo­nyok telepednek le a szomszéd asztalhoz, boros társaság érkezik, pezsgőt rendel, kurjongat. Számukra nincs külvilág. Azazhogy mégis. Ahogy, elrejtőzve a közelben, fél füllel odafigyelek, hallom, az egyik állandóan dúdol. Zenei fül, nem bírja tu­domásul nem venni a kávéházi zenekart: együtt dúdol vele, kíséri a zenét szórakozottan, egymásután, ahogy a számok jönnek. De lám csak, szöveget is énekel. Csak az a furcsa, hogy olyan zenéhez is, aminek nincs szövege. Közelebb- húzodok. A zenekar éppen Solveig dalát játssza, a Peer Gynt- ből, hogy aszongya el — mulhata — nyárela — széhépki- kelet... el a kihi-khelet. A sakkozó lágyan, ringatja derekát. És hallom, ahogy dúdolja: — Levá — goma — tornyot... le — cseréli — lo­vam ... lecsereréhé — lihi őt... S aztám, a mélabús végokkordhoz: — Nem vá — ágom mégse le... nem váhá — gom le ott dögööl —■ jö.;. hőn 5.., öhöhö,, És már nyúl egy másik figura felé. De ékkor a zene­kar hirtelen a Prinz Euge indulójába csap. A sakkozó meg- hökken, visszakapja kezét, tűnődik. Aztán dacosan vállat von s pattogó, harcias hangon folytatja az induló dalla­mára: Mértne — vágnám —1 mégis aztatata mértne vág­nám a tornyot — traitata — pukkadjon meg, üsse a lovam! És hirtelen egy napóleoni mozdulattal kiüti az ellen­fél tornyát. Meg is nyeri a partit, ami most már gyors tempóban bonyolódik le. És még azf mondják ezek az unalmas történelmi materialisták, hogy a háborúk eredményét gazdasági és anyagi erők határozzák meg! És a csatadal, az semmi? Ugyebár egy cirmost élve nem lehet eltemetni? Könnyű a megoldás. Előbb fel keB akasztani. Fogtak hát Tiblék egy szép cicát és annak rendje-módja szerint, mint megbeszélték, felkötötték a legközelebbi akácfára. A nagyobb hatás kedvéért „ha­lálzenét” is szolgáltattak a kivégzéshez. Míg szegény cirmos kapálózott a levegő­ben, Tibi egyik barátjával lyukas fazék­ból dobot csinált s éktelenül verte két kerítésléccel. Barátai pedig körültáncol­ták, tapsoltak; Tibi édesanyja pont az ebédet készí­tette, mikor a nagy lármát és dobolást meghallotta. Mikor a temetést meglátta, elfutotta a méreg. Elhatározta, hqgy megleckézteti fiát. Azt mondta néki: „Mától kezdve nem vagy fiam, keress más anyát. Helyetted fogadok más gyereket, egy jobbat, aki szótfogad nekem. Moet pedig elmehetsz...” Az iskolában Anyák Napjára készül­tek. A tanítőnéni azt mondta, hogy min­den gyerek megköszönt! édesanyját. De ő hogyan köszöntse? El sem jön az ünne­pélyre. És ha el is jönne, mit mondana neki, hogyan merne a szemébe nézni? Aztán eljött a mai nap, az Anyák Napja. Felvette az úttörő egyenruháját, a pirosnyakkendőt szépen felkötötte és az egyik ismerős nénitől kért három szál tu­lipánt. Az egyik vérpiros, a másik sárga, a harmadik fehér volt. Hátha mégis el jön — reménykedett. A szellő végigsímltott a kócos kis fejek között, orgonaillatot hintett az ün neplők és ünnepeltek közé. A tanítónéni rövid megemlékezést tartott. Mikor a be­szédét befejezte, a pirosnyakkendős had szétszaladt, mindenki kereste édesanyját a tömeg között. Tibi tanácstalanul nézett körül. Szíve a torkában dobolt. Mikor megpillantotta édesanyját, fél­ve indult feléje. Megállt előtte — és nem tudott szólirf. Hosszú, kínos csend követ­kezett. Szemük most találkozott először, azóta az eset óta. Kék szeme kedvesen csillogott, de ajkára nem jött szó. Hirte­len mozdulattal átnyújtotta a virágokat és átölelte anyja derekát. — Bocsáss meg, anyukám..: ezután — Itt elsírta magát. — Ugye, nem harag­szol ráírj? — Nem, fiam — válaszolta az asszony és megszorította fia kezét. Így indultak hazafelé. M. Ft Kár volt kérdeznie Egy fecsegő így szóit a ba­► r áljához: — Mi az oka amnek, hogy t ha társaságban vagyunk, legyedül én beszélek, te meg íki sem nyitod a szádat? I — Nincs igazad — ellen- kezett a barátja. — Amikor te beszélsz, nekem Igen C gyakran ki kell nyitnom a számat: állandóan ásítok az unadomtóL ’ Jókor levetette Dzsafar kimosta az Ingét ►és a kötélre akasztotta szá- ►radni. Hirtelen erős szél ke­► repkedett, s az ing leesett. fben levetettem! — kiáltotta ► Dzsafar. — Feltétlenül ösz- ►szetörtem volna magam, ha ► ilyen magasból leestem vol­na: f Téves vásárlás Az orvos azt tanácsolja a í betegnek: vegyen hőmérőt és ► mérje a lázát. A beteg fele­sége, áld nem sokat ért ezék­► hez a dolgokhoz, tsrmomé- "'ter helyett barométert vásá­rról: Másnap kérdezi az orvos: — No, hogy van a beteg? ► Mit mutat a hőmérő? — Nedves, szeles időt. A másik at El akarok válni:.: — zo­kogja a szerencsétlen feleség az ügyvédnél — Férjem nem törődik velem s mindig ré­szegen jön haza:: t — Nem próbálná meg eset­leg másként? — tanácsolja az ügyvéd. — Nem kell min­den esetben rögtön elválni. A férjek nem szeretik a bot­rányokat. Ha ismét részegen jön haza, legyen (kedves hoz­zá ; ; i Az asszony megfogadja a tanácsot. Amikor férje más­nap megérkezik, már az aj­tónál átöleli, széket készít neki, előhozza a papucsát és vagy egy óráig bizonygatja Milyen jó, hogy idejé--,neki, milyen nagyszerű em­ber. Végül így szól: — Mondd szívem, nem lenne jó lefeküdni? Már elég késő van. Mire a férj: — Persze, persze, feküd­jünk le hamar, az asszony úgyis dühös lesz, ha megint későn megyék hazafi Jóállapolban levő négyszemélyes gépkocsi! vennék Cím a kiadóban. „Jóindulatú" tanácsok Ismerőseidet mindig meg­lepetésszerűen, szokatlan idő­pontban látogasd meg. — Mondd: csak egy pillanatra néztél be hozzájuk, de a vi­lágért se menj el, míg meg nem hívnak vacsorára. Csak akkor végy érzékeny búcsút tőlük, ha szemük már lera­gad az álmosságtól. Bizonyá­ra áldanak majd a kellemes estéért. * Ha valamelyik ismerősöd detektivregény olvasásába kezd, vagy olyan filmet akar megnézni, amelyet te már is­mersz, mondd el neki a csat­tanót és a befejezést. Ezzel lényegesen felcsigázod az ér­deklődését. * Ne add soha vissza ismerő- seidnek a kölcsönvett köny­veket. így olcsón jutsz könyvtárhoz. • Ha kölcsönkapott könyvet olvasol a kertben és esni kezd az eső, siess a házba, de a könyvet hagyd a pádon, * Ha valaki kopogtatás nél­kül lép be hivatali szobádba, leérj udvariasan bocsánatot: — Elnézését kérem, hogy nem mondtam: „szabad'’, de elkerülte figyelmemet a ko­pogtatás. % Csodálatos színek.. Egy ugyanolyan kövér, mint bőbeszédű hölgyet az a szerencse érte, hogy fogadta Pablo Picasso. A vendég­hölgy megtekintette a mű­vész vallaurisi házának min­den részét, majd a műterem­be visszatérve, a mester szé­kébe rogyott: — Oh, mester! — lelken­dezett. — Micsoda csodás színék! Ha csak valamit haza tudnék vinni ezekből a ragyogó színekből’ — Megteheti! — mondta mosolyogva Picasso. — Ugyanis a palettámra ült. A hadvezér bosszúi a Jean Jacques Pélissier (1791—1864), Franciaország marsallja és Szebasztopol meghódítója a krimi háború­ban, rendkívül szigorú volt a katonákkal. Egyszer az idegenlégió egyik ezredénél tartott szemlét. Pélissier a katonák előtt ellépkcdve egész sor apróság miatt szi­gorúan rájuk szólt. A kato­nák, akiknek sorsa aműgyis elég kemény volt, bosszúsain hallgattak, majd lassan aros- bödő morajlás futott végiga sorokon. Pélissier ezzel mit- sem törődve, ismét ráikiabált az egyik katonára, akinek felforrt az epéje. Felkapta fegyverét, PélNsierre célzott és meghúzta a ravaszt. A fegyver nem sült el. Pélissier hátralépett, majd . így szólt az ezredparancsnokhoz: — Zárassa ezt az embert három napra sötét zárkába, mert nem tartja rendben a fegyverét! Virá 'ryelven — Kisasszony — ostro* mólja Mayer úr csinos tit­kárnőjét — úgy szeretem magát, hogy meg tudnám enni ; : ; — Azt akarja ezzel mon­daná. hogy k órónak néz? —a kérdi a titkárnő. Ravaszság Egy ember belépett a bolt­ba és cukrot kért. Az eláru­sító elővett egy dobozt, ame­lyen a következő felirat volt: ..Paprika”. — De hiszen, én cukrot (kértem — mondta a vevő a feliratra pillantva. —Igen, ez cukor — vála­szolta a boltos. — De hisz az van ráírva, hogy paprika. — No és aztán — én írtam rá, hogy félrevezessem a hangyákat. /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom