Tiszavidék, 1957. május (11. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-29 / 124. szám

Továbbra Is meg kell adni az agronómiái segítséget a termelőszövetkezeteknek Á Szolnok megyei Gépál­lomások Igazgatósága rende­zésében kedden megbeszélést tartottak a megye Illetékes szakembered a gépállomások és a termelőszövetkezetiek vi­szonyának rendezéséről és egyéb idŐ62erű feladatokról. A legtöbebt érintett kérdések között szerepel, hogy a gép­állomásoknak az önállóságuk megkapása után is teljes ' mértékben meg kell adni a termelőszövetkezeteknek a szükséges agronómia! segít­séget. Ezien a területen az utóbbi időben ugyanis ko­moly hiányosságok mutatkoz­tak. Turkevén és Tiszaföld- váron a racionalizálás során' még a főmezőgazdászokat sem tartották meg és a me­gye gépállomásain ak többsé­gén nem gondoskodtak arról, hogy a brigádvezetők képzett mezőgazdászok legyenek. Az értekezlet résztvevői úgy ta­lálták, hogy az elmúlt hóna­pok gyakorlata azt mutatja elhamarkodott volt a ki­helyezett mezőgazdászok státuszának megszünte­tése. Voltak ugyan ezek között, akik szakmailag gyengék vol­tak, vagy 'politikai állásfog­lalásuk miatt nem voltak al­kalmasak a termelőszövetke­zetek hathatós támogatására, de többségükben eredményes munkát végezitek. Az agronómiái segítség el­hanyagolásának figyelmeztető jele, hogy a gépáílomási la­boratóriumok megyeszerte felfüggesztették működésüket. A gépáílomási laboratórium vezetője Jászberényben szer­ződéseket másol, Kisújszállá­som menetleveleket állít ki, Turkevén statisztikai adato­kat gyűjt, ahelyett, hogy ve­tőmag és talajvizsgálatokat végezne. Az értekezlet résztvevőd határozottan állást foglaltak amellett is, hogy a termelő- szövetäcezetekiben végbement változásokat figyelembe véve helyre kell állítani a kihelye­zett brigádok és gépek rend­szerét, s ezeket csak akkor lehet más helyre irányítani, ha a szövetkezet elnöke, illetve agronómusa nem tud­ja foglalkoztatni. Az együttműködés alap­vető kérdésein búi megbe­szélték azokat a tennivalókat is. amelyek a nyári munkák jó megszervezése érdekében állnak a gépállomások és ter- meHősKövéfkezetek előtt. Forradalmi ifjúsági gyűlés Karcagon Szombaton délután közel háromszáz főnyi kommunista fiatal jött össze a karcagi MEDOSZ kultúrotthon ban. Az ifjú kommunislák a kar­cagi KISZ szervezetek kül­döttei voltait. Pataki elvtárs, a Kommu­nista Ifjúsági Szövetség Köz­ponti Szervező Bizottságának tagja tartott előadást szá­mukra. A KISZ szervezetek és a KISZ tagok jövőbeni feladatairól beszélt. A lelkes hangulatú ifjúsági nagygyűlés az atom- és hid­rogénbomba kísérletek betil­tását követelő tiltakozó táv­iratot juttatott el az Orszá­gos Béketanácshoz. Á beszámoló és számos hozzászólás meghallgatása után határozatot hozott az. ifjú kommunista gyűlés, hogy a karcagi iskolákban le kel] szedni a tablóképekről az ellenforradalom idején népi demokrácia ellen táma­dó tanárok fényképeit. A ha­tározat követeli Filep István, Balta László, Nemes Ferenc, Kiss Ilona, Balogh Imre és Csabási Sándor fémyképeineik a megsemmisítését, Olvasóink előtt "tobbé-ke- vésbé ismeretes az azóta már internált Filep István gim­náziumi igazgató ellenforra­dalmán tevékenysége. Filfep Istvánnak oroszlánrésze van a karcagi diákok megtévesz­tésében, s azok felfegyverzé­sében, s a népi demokrácia elleni hangulat szitásában.. Semmivel sem voltak jobbak nála hasonszőrű társai Ne­mes Ferenc, aki az ellenfor­radalom idején újságcikké­ben patkányoknak, útonál- lóknak, pocskondiázta a népi hatalom védelmezőit. Baitta László azt követelte, hogy a rend helyreállítása érdeké­ben hívják be az emigráció­ban élő csendőröket, vala­mint az Alkotmány ünnepét töröljék el és helyette Szent István király napját tegyék ünnepnappá. Csabási Sándor az ellenfor­radalmi tanács jegyzője volt. Kiss Ilona a leánykollégium igazgatónője aktívan részt vett a fegyveres szervezke­désben. Ezenkívül követelték még Samai István, Filep István­ná, Nemes Ferenc és Danká né ellenforradalmár pedagó­gusok eltávolítását az iskolá­ból. Az ifjúsági nagygyűlés résztvevői határozatot hoz­tak, hogy a karcagi területi szervezetet a karcagi szárma­zású mártír halált halt Ko­vács László őrnagyról neve­zik eL A forró hangulatú ifjúsági gyűlés az internacionálé el- éneklésével ért véget.. Utána hangulatos táncestélyen vet­tek részt a fiatalok. «—’ll—I—■* T örökszen tmiklósi (I udósitónkióip Ä tanácsülés anyagából A Városi Tanács május 26-án ülést tartott, ahol meg­tárgyalta a köeségfejlesztésl terv 1957. évi költségvetését. A beszámolót Sipos lstváh VB elnök tartotta. Ismer­tette az 1956-ban megvaló­sult. létesítményeket, ame­lyek közül a legjelentőseb­bek voltak: SS5 négyzetmé­ter , új járda építése, 2000 négyzetméter járda, felújí­tása. a Damjanich-úton új óvoda létesítése, a Petőfi is­kola napközi otthonának el­készítése. Beszélt Sípos elv- társ arról, hogy 2400 méter új villanyhálózatot építettek az elmúlt évben, s mintegy 10 kilométer hosszúságban 100 új közvilágítási lámpát helyeztek el. Az alvégi ré­szen meghosszabbították a vízvezetéket, Surjánban pe­dig új kutat fúrtak. Bállá te­lepen keskenyfilmvetítő be­rendezéssel mozit létesítet­tek. Majd azokról a létesít­ményekről beszél t, amelyek­nek megvalósítása ez évre húzódott át. S Ismertette az idei tervszámokat is. Ezek közül csupán a legfontosab­bakat említjük. Gyalogjárda építésére 130.000, villanyhá­lózat bőHtésére 140.000, a sportpálya rendbehozására 65.006, vízvezeték építésére 80.000 forintot tervezett be a végrehajtó bizottság. Az ided tervben szerepel a locsoló­kocsi beszerzése is. A hozzászólások azt mu­tatták. hogy a dolgozók vá­lasztott képviselői szívükön viselik körzetük, választóik érdekeit és igen éles vita ala­kult ki a végrehajtó bizottság jelentése fölött. Papp István például hiányolta, hogy a Jó- kai-út csiatomázása hiányzik a tervből. Szilágyi Sándor azért bírálta a jelentést, mert a külterületi helyekre igen kevés pénzt fordít. Elmon­dotta, hogy Szakállason nincs rendes ivóvíz, s a dolgozó” ásott kutakból isznak, vagy a Tiszáról hordj ák a vizet. Szikszai Lajos tanácstag örömmel üdvözölte a villany­hálózat bővítését, de hiá­nyolta, hogy az újonnan épí­tett hálózat vonalán a TI- TÁSZ nem eszközöl bekap­csolást a lakásokba. Ennek megvizsgálását kérte a vég­rehajtó bizottságtól. Z<i kar Ferenc azt javasolta, hogy egyes előirányzatok csökken­tésével vegyék tervbe a Beth­len úti iskola javítását, mert a több mint 100 éves épület egészségtelen, nedves és isko­lai célra nem megfelelő. Volt olyan javaslat is, hogy a lo­csolókocsi helyett a vásár­telep és a kocsi-parkírozó helyet hozzák rendbe. Szó esett a fák védelméről, az utcák tisztántartásáról is. A szavazásnál határozat szüle­tett arra, hogy a locsolókocsi beszerzése, helyett a vásár­teret és a parkírozó helyet hozatja rendbe a tanács. Va­lamint arra, hogy tíz mező­őrt állítanak munkába, mi­vel a mézéti lopások és kihá­gások az utóbbi időben na­gyon elszaporodtak. Ez a tanácsülés bebizonyí­totta, hogy a tanácstagok többsége érzi feladatának nagyságát és igyekszik ki­venni részét a város építésé­ből, szépítéséből. Hangot ad­nak választóik kívánságának, javaslatainak és ‘segítenek a végrehajtó bizottságnak ab­ban, hogy a rendelkezésére álló összeget olyan célokra használja fel, ami a város lakóinak szempontjából leg­sürgősebb, amivel a legtöb-. bet lehet segíteni. Bfesús&é A diák élet Jegszomorúbb pillanata, amikor megcsen­dül az iskola csengője, s az iskolától búcsúzó negyedikes diákok ajkáról szárnyra kel a dal: „Most búcsúzunk és elmegyünk, a mi időnk le­járt : . .*• Kicsordul a szemünkből a könny. Mily nehéz elválni az öreg iskolától, s az is­kola tanáraitól, tanulóitól. Hiszen a diák-évek alatt nem volt semmi gondjuk, csak a tanulás. Ügy érezték magukat, mint második ott­honukban. Itt az. apai, anyai szeretetet felváltotta a ne­velői szeretet. E szeretet mellett sajátították el a la­tin nyelv alapjait, az ábrá­zoló geometria tudományát, stb. Itt nevelődlek a tiszta erkölcsre, kitartásra, becsü­letes munkára. Az iskola padját között eltöltött 4 év alatt igen sok szép emléket szereztek. Ne­velőik megmutatták életük továbbfolytatásához szüksé­ges helyes utat, Negyven- nyolc „vén diák’' hagyja el most iskolánkat. Mi, kisebb diákok sókat köszönhetünk nekik. Példát mutattak úgy a magatartásban, mint a ta­nulásban. Sokszor segítettek a. tanulásban, segítettek ba­jainkon. Fájó szívvel, könnyes szemmel búcsúzunk tőlük. Kívánjuk, hogy az egyetem padjaiban, az életben jól megállják helyüket. Bízunk bennük, hogy bárhol és bár mikor meg fogják állni he­lyüket, Az élet szólítja őket, menniük keü. A ballagó diákok az iskola kapuját cl hagyva, elválnak az iskolá­tól. A távozó diákok ajkáról felhangzik még egyszer a dal; „-...Ne fájjon hát a búcsú szó, ne sirass hű ba rát, még vissza tér a vén diák, viszont látásra hát, vi­szont látásra hát." CSEH LÁSZLÓ, ' Mezőtúr, 111. gimn. tan * 1 * * * 5 Készülődés a szezonra SZOLNOKON 1957. tavaszán kétszáz házhelyet osztottak ki a város belterületén a csa­ládi házat építeni kívánók nafe. A gyorsan fejlődő Tisza- parti városban ugyanis köz­vetlenül a főútvonal mellett Ls találhatók még nagy szó rüskertek és egyéb beépítet­len területek. A kioszlott ház­helyek többségén már meg kezdték az építkezést. A karcagi rizshánlolób an — amely Európa egyik legmodernebb ilyen üzeme — most a nyári hónapokban az új termésig karbantartási munkát végeznek. S hogy lépést tudjanak tartani a fejlődő technikával, újabb, mo dernebb gépeket állítanak be , A rizs osztályozását eddig pl, szítává! végeztek, de most az üzem megindulásává! egy nagyteljesítményű triör végzi majd ezt a munkát, amit nemrég szereltek fel. Ennek a munkája sokkal tökéletesebb, és a napi teljesít­ménye sokkal nagyobb. Képünkön! Balázs Miklós az, üzem technikusa az újonnan felszereli gép műszaki ellenőrzését végzi. ÍTELKÓSTOLÓ-EST Szerkesztőségünk meghí­vást kapott a Szolnoki Kiske­reskedelmi Vállalat által ren­dezett ételkóstoló estre. Este fél 6-kor érkeztünk a vállalat kultúrtermébe, ahol a meghívott munkáscsaládok javában fogyasztották a kon- zervhúsból készített sertés­pörköltet. Leültünk az egyik terített, virágokkal díszített asztalhoz. Pár perc múlva előttünk is olt gőzölgőit egy- egy nagyadag makarónival körített pörkölt. Azonnal ar­ra gondoltunk: na mi ezt jól ,,megkóstoljuk’’; Vacsora után érdeklődni kezdtünk e különös rendez­vény célja felől. Kérdéseink­re Hegedűs elvtárs, a Szolno­ki Kiskereskedelmi Vállalat áruforgalmi osztályvezetője és Sándor Géza elvtárs, a FŰSZERT élelmezési előadó­ja válaszolt. Elmondották, hogy a két vállalat közös kezdeményezé­sére rendezett konzervkiálli- tás anyagából választottak ki néhányat s ezekből készí­tettek ebédet és vacsorát, meghívnak néhány nagyüzem­ben dolgozó munkáscsaládot, hegy azok közelebbről meg­ismerjék a konzervételek elő­nyeit. Ebéden három család vett részt, akik éppen olyan jó ét­vággyal fogyasztották a Nem­zeti Étterem szakácsa által elkészített zöldbablevest, — meg a körítéssel és páros debrecenivel ízesített lecsót, mint ml este a sertéspörköl­tet. A vacsorán résztvevő házi- asszonyoknalk is nagyon ízlett minden. Szabadszállásiné úgy véle­kedett;. hogy a konzerv sok­kal előnyösebb és egészsége­sebb, mint a fagyasztott hús, csak eddig az volt a baj, hogy túl drágán lehetett hozzájut­ni, mivel nagyobb dobozolt­ban árusították. Ez átalában minden háziasszony panasza. Ugyanez a véleménye Már­ta Lajosaiénak, a Vegyimű­vek dolgozójának is. Igaz, ő ritkán főz a saját konyháján, legfeljebb vasárnaponként, hiszen dolgoznak férjével együtt. Elmondotta, hogy ná­luk az üzemi konyhán már nem célszerű a húskonzervek alkalmazása, mert nehéz igazságosan elosztani. Akik részt vettek az ebé­den vagy a vacsorán, tanúi lehettek, milyen formában lehet konzervet ízletesen el­készíteni. R. M, Hazánk szép tájain Gyermeknitp I örök szent miklÓHon A városi nőtanács május 18-án nagysikerű táncmulat­ságot rendezett, melynek be­vételét a gyermeknap meg­rendezésére fordította. Kö­szönet és elismerés illeti özv. Gyöngyik Józsefnél, özv. He­gedűs Lájosnét, Szikszai La­josáét, Székely Györgynél, Sütő Zoltánnét, a Vendég­látóipari Vállalat dolgozóit, a Gépgyárból Szikszai lajost, Mező Imrét és Juhász Mar- gítot, akik fáradhatatlanul dogoztak azért, hogy a gyer- mekeknek örömet szerezhes­senek. Május 26-án a gyer­mekeket moziba vitték, és sok kedves ötlettel szerezlek örömet az apróságoknak. — A törökszentmiklósi KISZ szervezet most készíti elő a volt MADISZ tagok és KISZ tagok találkozóját, amelyre veterán harcosokat is meghívnak. — A Törökszentmiklósi Téglagyár dolgozói tudiák mit jelent a jelenlegi körül­mények között a téglahiánv. Ezért megfeszített erővel dol­goznak, s a napi 24 000 nyers­tégla helyett 30—32 ezret gyártanak. — A Törökszentmiklósi KTSZ-ek az első negyedévben nyereséggel dolgoztak, csupán a fodrász ktsz volt vesztesé­ges. HÍREK — Az úttörők a nyári szün­időben kirándulást szervez­nek hazánk legszebb tájaira. Előőrsöket küldenek, akik felderítik, hogy hol lesz alkal­mas hely sátortábor-verésre. — A Városi Tanács besze­rezte a ,.Holló 10” és egyéb növényvédőszert. amellyel biztosítja az amerikai szövő­lepke és más kártevők elleni küzdelem sikerét. — Az esőzések következté­ben Szenttamáson és Bartán kb. 150 hold terület víz alá került. A gépállomás azonnal üzembe állította szivattyúit, s a víz eltávolítása folyamat­ban van. ___ Sz. I, 1 J iát a a tavasz bc- köszöntött, s új­jászületett a termé­szet, az WVSz egyre gyakrabban rendez kirándulást az ország különböző részeibe, hogy minél többen megismerhessék ha­zánk tájait, termé­szeti szépségeit. Május 19-én, va­sárnap még hajnali I óra sem volt, ami­kor a vidám kirán­dulók a Kossut h-téren gyülekeztek a ké­nyelmes Ikarus autó­busz mellett. Az úti cél Eger—Szilvásvá­rad i'olt. A pontos időben történő indu­lásnak és Remzső Gézának, az ügyes géplcocsiveze tőnek köszönhettük, hogy a kitűzött időnél egy órahosszával hama­rabb érkeztünk Eger­be. Az így nyert 60 percet jól ki is hasz­náltuk. Hogy mire, _azt egyelőre nem áru- ll-om el. f Inkább arról írok légy pár sort, hogy ’amint közeledtünk 5 Egerhez, egyre job- * ban elbűvölt bennün- ,a táj szépsége, pedig J iónéhányan már nem <’ először jártunk ezen *a vidéken. De a fel- ‘ hők fátylába takaród- ■ zó hegyormok, a friss ízöld erdők, a virágzó ’cserjék és vad kör­itej ák pompája olyan gyönyörű látvány, hogy azokat is meg­kapja, akik már más­kor is járlak itt. Ha­sonlóan van az em­ber — azt hiszem, ezt mások nevében is mondhatom — a hí­res Egri várral is. Amíg a hűvös kaza­matákban sétálunk, s meg-megállunk a kar­dokat, puskákat, bu­zogányokat és más harcászati eszközöket tartalmazó üvegszek­rények előtt, vagy szótlanul szemléljük a várvédő ágyút, a hatalmas vasüstöket, amelyekbe az egri nők szurkot és vizet forraltak, önkéntele­nül is csodálattal és tisztelettel gondolunk azokra a hős kato­nákra, asszonyokra, akik a törökök által csúfolódva, juhakol- nak nevezett várat életük árán is meg- védték. Várnézés után ki­sebb csoportokra osz­lott a társaság, s így néztük meg a város nevezetességeit, a Szé­kesegyházat, a Líceu­mot, a török Minaret- tet és a Megyei Ta­nács éplatében lévő két csodálatos ková­csolt vaskaput. Aztán ellátogattunk a Szép- asszony-völgybe, bor­kóstolóra. Itt telt el az az órahossza, amit az ulazísnól megspó­roltunk. Mondani sem kell, hogy amikor búcsút mondtunk Egernek, már a han­gulat is azt mutatta, nem hiába híres az egri bor. Vidám be­szélgetés, nótázás köz­ben érkeztünk meg Szilvásváradra, illet­ve a Szalajka-völgy- bc. A fákkal borított magas hegyek, dús- oázsitú völgyet zár­nak körül. Csobognak patakok, halkan zúg­nak az apró vízesé­sek, a pisztrángok ví­gan úszkálnak, ficán­kolnák a tavakban. S a kedves, szelíd kis őzek békésen lege­lésznek az erdészlak- szerű épület bekerí­tett udvarán. Gyö­nyörű, ez a vidék. Jó lenne, nem egy dél­utánt, hanem heteket ott tölteni, csodálnia természet szépségét, pihenni a dúsfüvű pázsiton. A sért ezt a kevés ™ időt is igyeke­zett jól kihasználni a kiránduló társaság. — Bár az eső többször esett, a futózáporok s c m akadályozták meg a terméseetked- velő embereket, hogy fel ne kapaszkodja­nak a jó magasan lévő barlanghoz, amely valamikor az ősember lakhelyéül szolgált. Kiránduló csoportunk legfiata­lalib tagja, a. i éves R. Nagy Anni is bát­ran vágott neki a. hegynek. De amikor érezte, hogy nem biz-> tos a talaj kicsi lába alatt, addig könyör- gött, amíg apukája ölbe vette. S amikor szerencsésen leérkezz. tek a szerpentin útra, boldogan újságolta, hogy a magas hegyen volt. A hegymászás — és a virágsze­déssel egybekötött séta után mindenki­nek jól esett az enni­való. Előkerültek az otthonról hozott jó falatok, de voltak, akik szalonnasiiiés- hez készülődtek. Pár perc múlva már lobo­gott is a tűz és a nyárson forgatott süttszalonna illata tér- jengett. A z uzsonna, vagy ha úgy tetszik, a vacsora után búcsút mondtunk a gyönyörű Szalajka-völgynek. S mikorra haza ér­tünk Szolnokra, a kis Anni már édesen aludt szüléi ölében. A felnőttek is fáradtak voltak az ózondús levegőtől, a hegymá­szástól, de mégis bol­dogan gondoltak a r y or san elröppenő napra, a sok szépet nyújtó kirándulásra. NAGY KATALIN

Next

/
Oldalképek
Tartalom