Tiszavidék, 1957. május (11. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-26 / 122. szám

ü*0®***®0®** -4ca&r<aC&Cl<3C&ck<aca&<acXci<*C3&<»CSa<»C&*<*ca<k<9CS(*(aa*artAC&M > t^«>C«t»C«cM»C»cl<3K3a<a<»CK»<acK»Cff-KÍK3cS<3CSCK»C3cKÍK^V>3<!SCK9C^<^<^GKSC8'^

| Szemünk fénye, jövőnk reménysége — a GYERMEK |

C5‘aIa<:*,:*C*<:8OSC*<:*C®C*<í,<3*C*<:®<:*:*<:»<=S<*:»<*Ct<*0^^

Kilenc arc, kilenc természet

ÜZENET

távolba...

„Kocsmárosné, aranyvirág .. •

•.. Ide a leg jobbik borát..."

Ezt játszók a gyerekek az óvodában, fis a kis kocsmára** né méri... No egyelőre csak málnaszörpöt, de azért s hangulat —* mint a képről Is megítélhető — így is kitűnő.

Nyári reggel-■*

i

k

¥gen, annyi. Küenc gyet* * mek. Ez a Tóth Mátyás sék családfa Kilenc arc, kilencféle természet. Az anyának mégis mind egyformar kedves. Egyik ezért, másil azért, Matyi, a legöregebl tóért, mert házias, 6 segí anyjának legtöbbet, ha kel mosogat, takarít, Mari - bár 6 a serdülő leány —, <* kább a kinti munkát szeret öt a szorgalmáért lehet sze retni. Irén rossz tanuló, ezét meg is dorgálják néha, d olyan jó látni, amikor igaz gyermek módra játszik, Ro zika már egészen más, ö jó tömd, 5-ös a bizonyítványa Nem is tenné le a könyvet akár mennyi munka vám rá. Andris csendes, jó gye rek, Ha mindig ilyen szerény lesz, nem válik a család szé gyenére, Nagyon szereti < paprikáskrumpltt és a kramp Hievest. Ha megkérdezik tőle mi legyen az ebéd, csak azt

tanácsolja: krumplileves, a másik papr ikáskrumpli. Mert ■ délben mindig kétfélét föz- - neki

i Pisti nagylegény, de csak t ha nincs a közelben idegen.

) Ha vám, aikkor 6 a legszé- t gyenlősebb. Képes elbújni az ,1 asztál alá. Erzsiké a cumis, ~ a képen is azt tépi, mert Mari nem engedte a szájába j. venni, Jancsi még csak to- m tyog, de azt már sejti, mikor * jön haza az apja, Olyankor g elindul eléje, tudja, hogy 81- .j beveszi. És ott azok között _ a dolgos, erős ma-tök között j olyan jó, olyan biztonságos. k Erzsiké, a pályás, kézről- ' kézre jár, Alig múlt egy hó- j napos. Róla még csak annyit . tudnak, hogy ha valami nem j tetszik, nem kíméli az idege- . ncK fülét sem. Sír mindad- , dig, míg „parancsát' nem teljesítik,

A z apa gyakran maga

' köré gyűjti a gyereke( két, beszélget velük: „Igaz,

hogy ha jó idő van, mezítláb, egy szál ruhában, meg kis gatyában kell lennetek. De ha iskolába, vagy ide oda mentek, van, amit felvegyetek. Anyátok mindig új ruhát vesz nektek. Nekem mindig ócskát vett nagymama. Olyat, mint amit ti már mindennapra befogtok Tudjátok, míg ti nem mentei dolgozni, nagyon be kell osztani, amit én kapok az ál lami gazdaságban. Csak úgi tudunk a jövő hónapból sparheltet venni, csak ígi lesz pénzünk őszre konyhabútorra, így telt már az idér kerékpárra, hangszórós rádióra is. Vigyázzatok a holmitokra.”

S a' gyerekek szívesen hallgat jók apjuk szavát, mert már értik s a kisebbek is sejtik, hogy őérettük dolgozik,

Szöveg: — borsi * Fotó: —csíkos^

Nehezen indult meg a Vészéi getés F, J.-néval, egy szolnoki édesanyával, akinek a fia még az elmúlt év októberében külföldre távozott. Nehezen ment, mert érzékeny sebet érintettünk. Józsika a Kassai úti iskolába járt. Hetedük osztályos volt. Édesapját még pólyás korában elvesztette s a nehéz évek gondjai egyedül édesanyjára vártak;

Kinos csend és hosszú szünet után lassian megtudtuk, hogyan is történt.

— A szokásos időben indult el az iskolába. Délfelé járt az idő, amikor az osztálytársai eljöttek munkahelyemre, és érdeklődtek, hogy Józsika miért hiányzott? Érthetetlen volt előttem a kérdés, hisz a megszokott kedvességgel búcsúzott tőlem, nem vettem észre semmi különöset.

. Műkor este a munkából haza- . mentem s a vacsora készítés- , hez láttam, megdöbbenve vet- I tem észre, hogy a kenyér és ; a sajt fele hiányzik. Nem szó- ! kot* vinni uzsonnát, hisz a 1 napköziben étkezik. Mint a j villámcsapás úgy érintett a- gondolat: talán csak nem ha* gyott mM.

| De igen, itt hagyott! Azóta

j nagyon egyedül vagyok. A- munkám az, moly leköti min- i den időmet s addig sem gom- ’ doikozom. Nagyon fáj. Hogy

tehetett velem Ilyet.:: Hús- ! vét előtt kaptam tőle hírt I Ausztriából, hogy jól van, egészséges:,, azóta nem irt.

F. J.-né középtermetű, barna asszony. Napbarnított arcán a gonddal és bánattal teh évtizedek nyomai láthatók. Egyetlen öröme, boldogtóga a fia volt.

Idehaza minden a régi. A

kis utcában akácfa illattal telítve a levegő. A kicsi ház,:. az édes otthon, melyet nem pótol semmi más ott távol idegenben. Diáktársai is szeretettel várják vissza, ők most a gyermeknap édes izgalmában élnek. A játék és szórakozás ezer lehetőségét élvezik

Gyere haza Józsika! Tedd boldoggá édesanyád életét s töröld le szeméről az érted hulló drága könnyeket;

Gál Katalin

—* Mutasd a zsákot, hadd lássam előbb, mi van benne?

A zerge átadta a bőrzsákot, mely tele volt finom aludttejjel. A kovács egy hajtásra kíitta. A zerge szarvát pedig úgy megélesítette, hogy több se kellett.

Másnap hajnalban volt a párbaj. Egymásnak rohantak, a farkas egy pillanatra leteperte a zergét, de ennek éles szarva a másik pillanatban már felhasította az ordas farkas hasát.

Mert mindig póruljár, aki csal.,,

Feledhetetlen percek...

A- W-'iidíáM (aidicLd nlpZ°.i>

fp tt, éldegélt a nagy he- gyek között egy öreg zerge két kisfiával, Szomszédságában egy szürke, ordas farkas tanyázott. Vén- tégére sorra elkoptak fogai, vadászni sem igen tudott már, így hát cselhez folyamodott.

Amikor a zerge szénáért ment, a farkas besompoly- gott a zergelakba és elrabolta a kis zergéket. Estére hazatért az anyjuk, de hiába kereste a fiait. Mindjárt tudta, hová lettek a gyermekek.

Dóhalálba elvágtatott a farkashoz és így kiáltott:

— Add vissza a fiaimat!

— Nem adom! — felelte a farkas, szemeit lesütve.

— Nos, ha nem adod, akkor állj ki velem, megbirkózunk életre-halálra.

Megijedt a farkas, szaladt a kovácshoz, élesítené meg a fogott. De mivel zsugori volt, fizetség helyett csak egy üres, nagy bő zsákot vitt magával, melyet telefúit levegővel, a tetejére pedig, •mielőtt összekötötte, két nagy csontot tett. A kovácsnak azt mondta, hogy a zsák sziniiltig tele van hússal,

azért lógnak ki belőle • csontok.

A kovács szorgalmasan ráspolyozta a farkas fogait és amikor ezek már jó élesek voltak, fogta magát a farkas és — köszönés nélkül — hazament.

Hát amint a kovács kinyitotta a bőrzsákot, az üresen puffant össze, húsnak nyoma sem volt.

A kovács erre felkapta a harapófogóját és rohant a farkas után:

— Állj meg, állj meg! Az egyik fogadat elfelejtettem

kiélesíteni,

A farkas gyanútlanul megállt, kitátotta a száját és az ügyes kovács a harapófogóval kihúzta a farkas ősz- szes fogait. Ordított a farkas, ahogy a torkán kifért, de hiába!

Közben a zerge is elhatározta, hogy a párviadal előtt megélesíti a szarvait. Elment ő is a kovácshoz egy kis bőrzsákkal..

— Élesítsd meg a szarvaimat ■— szólt — megfizetek érte.

De a kovács bizalmatlan volt, nem hitt a zergének.

Gyermekek New York utcáin

„Gyermekbandák New Yorkban, East Side utcáin magára hagyott fiatalok játszanak és verekednek’' —- ezzel a címmel közölt nagy riportot a „Jour de France” című párizsi folyóirat.

„Alsó East Side negyedeiben 40 ezer tíz-tizenöt éves gyermek él — írja a „Jour de France”. Amikor a szülők munkába mennek, az utcára küldik gyermekeiket és bezárják mögöttük az ajtótA szülők félnek, hogy ellenkező esetben kirabolják lakásukat. De mit csinálnak a gyerekek?

A gyermekek számára a piszkos és zajos New York-i utcákon kívül nincs hely. — Nem járhatnak stadionokba; sportterekre. New Yorkban

uncs egyetlen darab löld ém, ahol labdázhatnának. Az tea az ő birodalmuk.

A magukra hagyott ame- ikai gyermekek a detektív- ilmek és ponyvaregények atására utcai bandákat szereznek.

Jön az este. A bandának incs pénze mozira, ezért el- idul „pénzt keresni”. Vagy lutót lopnak, vagy egy-egy idegen negyedben” bódékat, is üzleteket rabolnak ki.

A folyóirat megjegyzi, hogy New York-i utcai bandák a yermekbűnözés melegágyai, a következő adatokat közli; kiskorúak bírósága 1941- en 290 000. 1951-ben.350 000 yermek ügyével foglalko- ott, s ez a szám 1960-ig elő- eláthatólag 400 000-re fog melkednL

Az Üttörőház fénytépgyűjtc ményéből halásztuk elő ezt ?! •elvételt. 1956-ban készült a Kossuth téri úttörőavatáson. Néphadseregünk egyik tisztje kötötte fel a vörösnyakkendőt a kislányok nyakára, akiknek új lap nyílott életük történetében. Úttörőkké váltak,

£

ngem tulajdonképpen

tehetséges gyerekként tartották számon kicsi koromban, Hetedik életévemet tapostam még s már épp olyan hasznos dolgozó tagja voltam a társadalomnak, mmt akármelyik felnőtt, *=*» Legalább is épp úgy arattam, mint a többiek, persze nem kaszáltam, nem is szedtem a markot, de sodortam a köteleket. S így haladtunk az aratással,

Nem nagy dolog, az igaz,

de jó segítség volt ez. Apám vágta a búzát, anyám marokba szedegette, én meg elkészítettem a kötelet, s le is teregettem anyám elé. Így aztán apámnak csak be kellett kötnie a kévéket, amiket anyám összehordott s én meg gereblyéztem a tartlót. Hát ezért szerepeltem ágy, mint ügyes gyerek,, a családi nyilvántartásban. A testvéreim még kisebbek voltaik, inkább csak hátráltatták a munkánkat. Anyám minden reggel kihozta őket a kereszt hűvösébe, jó puha helyet készített nekik, apám meg kévékből kunyhót rakott föléjük. Királyi kényelem volt az, én szívesen velük maradtam volna, de ők sokszor kimásztak alóla, s aztán meg ríttak, ha megszúrta a tarló meztelen talpukat, amit én már fel sem vettem.

Mondták Is az aratók sokszor apámnak, mikor lehú- zódtunk ebédelni az árokpartra:

— Ügyes fijad van, hallod, jó szeginy ember lesz belőle.

!— Hát nem azé, hogy az

én fijam, de megcsinájja, amit rábízok —• mosólyodott el bajusza alatt apám.

Azon a reggelen éppen a düllőút mellett arattunk. Ahogy kiértünk az útra, távolból nagy port kavarva, egy taxi közeledett csillogva a reggeli napsütésben.

— Nézzed csak, kisfijam, egy kis busz gyűri, ugyan- hóvá mehet — hívta fel a figyelmem anyám,

A tanyavilágban eseményszámba ment az, ha taxit láthattunk. Mi tanyasi gyerekek, nem is győztük eléggé megcsodálni a kis buszt, ahogy felénk nevezték a sze- m élygépkocsit,

Hát ez éppen kapóra jött,

S — ahogy odaért hozzánk, mintha csak tudná, milyen vágyakozóan nyelem tekinte- lemmel, megállt előttünk,

— Jóreggelt — köszöntek • apámnak. — Nem tudják, merre van itt a Buda Gás- ■ pár tanyája?

— Amott van a — mutat ; apám a távolba a kaszafenő 1 kővel. — De még le kell tér- 1 niök a Gulyás-düllőn, ott 1 ieg lefordulnak jobbra, az- 1

tán balra a negyedik tanya,

ne Hű, az irgalmát — száll M a sofőr m nem jöhetne velünk kalauznak ez a gyerek? •— mutat rám, r— Tudod-e az utat öcsi?

— Tudom *— válaszoltam, de akkor már anyám mögül,

*» Ha gyere, üljél be — kérlelt szépen a vezetőNem — ingattam a fejem szégyenlősen és kapaszkodtam anyám karjába,

» Ejha, hát csak nem félsz tőlünk, nem is úgy né* zel te ki, mint a vadóc. Na, gyere öcsikém.-=* Nem — válaszoltam én továbbra is konok daccal, i

— Ne féljél kis buta m avatkozott be anyám t»; r— Nézd csak, van még egy kisgyerek a buszban, éppolyan, mint te vagy.

Tfalóban a hátsó ülésen v egy szemüveges bácsi mellett hozzám hasonló korú fiúcska üldögélt, tiszta, fehér ingben, ahogy a nyitott ablakon belátszott.

— Azám, a doktor úr kis4 fia. Látod, ő nem fél kocsi* kázni, még ad is neked valamit az úrfi, ha jössz — így a sofőr tovább. — Meg nem időzünk sokáig, megnézi a doktor úr a beteget, aztán jövünk vissza.

— Nem — sírtam el magam keserves zokogással anyám mögött.

Dehogy is mertem volna beülni. Mert csodáltam én a csépléskor a püfögő traktort, csühögő gőzgépet, az országúton a biciklit, az autót, de hozzájuk közét menni, azt aztán vem, a szentségnek sem. Meg valód hogy a tanyai paraszt óvatos ösztönével mindig tartottam az idegenektől is.

■=* De bamba gyerek vagy — szólt ki megvetően az úrfi, de a sofőr akkor már indította is a kocsit.

JDiUanat alatt el Is poroz- 1 tak tova. S jobb is volt Így, mert apámnak megrándult a bajusza az úrfi nyegle gúnyolódására. Én meg csak sírtam görcsösen, mintha bántott volna valaki, Anyám letörülgette kötényével az arcomon végigcsordogáló könnyeket, apám meg így szólt:

Na, gyerünk fijam, mert felszárad a harmat, oszt nem , haladunk semmire;

Szipogtam még egyidcig. aztán egyszeresek váratlanul azt kérdezem apámtól:

Apám, maga miért nem vesz kis busza?

— Azt — rendült meg ismét a bajsza majd ha úrfi leszel te is, akkor vehetsz magadnak — vágta bele kaszáját nagy lendület- lei egy elékerülő vakond- t túrásba.

BORZAK LAJOS 2