Tiszavidék, 1957. május (11. évfolyam, 101-126. szám)
1957-05-26 / 122. szám
Érdekes színházi bemutató Pénteken este * szolnoki Szigligeti Színház érdekes bemutatóval lépett a közönség elé. Carson Canin: Ócskavas nagyban című amerikai szatíráját adták elő megérdemelt sikerrel. Újszerű és szokatlan a darab környezete, levegője számunkra s a kérdés csak az, el tudják-e hitetni a szerep- ■lők velünk, hogy Amerikában vagyunk? Vissza tud- ják-e adni a szerző mondanivalóját, elképzelését? A gazdag, de korlátolt és önző, mindenkit éttipró, illetve eltiporni akaró ócskavaskereskedő, aki azt hiszi, mindenki megvásárolható, egy láthatatlan, de egyre 'növekvő erőbe ütközik, a világból többet megértő becsületes emberek ellenállásába... Ez, egyetlen mondatba sűrítve, a darab témája. De mindezt szellemes, fordulatos, szatirikusán kiélezett helyzeteken át mutatja be ,■nekünk a szerző. S miközben meggyűlöljük Harry Brocket (Iványi József) és barátait, a gerinctelen Joe-t, (Lázi István), az okos, de gyáva Ed Devery-t, (házát Tihamér), a pénzért becsületét is eladó Hedges szenátort, (Kompóthy Gyula), akaratlanul is megérezziík Millie Dawn- (Németh Gabriella) alakjában, az elesett, de tisztább életet kereső nő szerepét, s Paul Ver all (Ruttkai Ottó) figurájában a becsületes emberek képviselőjét. Az ügyes díszlet (modem szálló s felhőkarcolók a háttérben) a színészek mozgása, játéka, együttesen adja a hatást — elhisszük, amit a darab mondani akar. Iványi József ismét új szerepkörben mutatkozik be előttünk. És örömmel állapítjuk meg, hogy nem ismétli önmagáit. Árnyaltabb a játéka, mint a Kispolgárok-ban volt. Tud halk és robbanékony, tétova és szenvedélyes lenni. — Maszkja is kitűnő, csak mintha egy kissé fiatalos lenne. Németh Góbinak is nehéz szerep jutott. A három felvonáson ást lényeges jenemben változáson kell átmennie. A tudatlan, passzív kis kokott hogyan válik a bűn és szenny ellenségévé — leszámolva saját addigi életével is — ezt kellett bemutatnia. Jól oldotta meg feladatát. Játéka tetszett a közönségnek, Ruttkai Ottó — a darab pozitív figurája ♦=» szimpatikus alakot formáH. Különösen jó volt az első és a második felvonásban. A harmadik felvonásban — a kiélezettebb, drámaibb helyzeteknél — mintha még kicsit bizonytalan volna. Tetszett Lázár Tihamér, Lázi István és Harsányt Margit játéka, Kompóthy Gyuláról pedig csak annyit, hogy amíg játszott, egészen elfelejtettük, hogy a színész Kompóthy Gyulával állunk szemben. A szereppel való hasonulás, mértéktartás jellemezte alakítását s tálán ezért is éreztük annyira hitelesnek. Az epizódszerepekben Dombi Piroska és Lorányi Román lépett fet A rendezés Seregi László és Csérvény Judith munkáját■ dicséri. Érdekes darab, érdekes feladat a színésznek az Ócskavas nagyban, a közönségnek pedig jó szórakozás. Reméljük, hogy a mi színházunk, ha lassan is, de majd csak eljut a mi életünk ábrázolásáig, amit sosem felejtünk el — még egy kis hangulatrontás árán is — bírálataink, kritikánk végér odafűzni. —t. p.— A pazarias nem erwiy, uauem bűn! Napi 750 forint fekbért fizet a Budapesti Útfenntartó Vállalat szolnoki önelszámoló egysége a MÁV-nak. Közel 3 hete érkezett a jászladányi vasútállomásra 150 tonna hengerlés! kőanyag, melyet útjavításra használnának fel. A vállalat azonban nem gondoskodott ennek elszállításáról. A tárolásért emiatt fekbért kell fizetnie, minden ellenszolgáltatás nélkül. Szállítóeszköz hiányra sem hivatkozhat az Útfenntartó, hiszen a TEFU bármikor vállalta volna az anyagok szállítását. A Megyei Tanács Építési és Közlekedési Osztálya már több ízben felhívta a Bpesti Útfenntartó Vállalat szolnoki önelszámoló egységének figyelmét erre a visszás helyzetre, Intézkedés azonban nem történt. Úgy hisszük, hogy a felelősségre vonás nem késik és akinek hanyagságából kell a vállalatnak heti 5250 forint fekbért kifizetnie, az elnyeri méltó büntetését. Megyei Tanács VBi Építési és Közlekedési Osztálya A pórtsajtó hűséges terjesztői Ssolnok m<?$m ZENEI ÉLETÉRŐL MÉHES GYÖRGY GüBIBSTfl C8L Kalandos regény (70) A beteg ajka. megint mozgott, aztán az ujja! kezd' tek kaparászni a homokos talajon. , — Az ujjaid mozgatásával az igent jelzed? Az ujjak megint mozdultak. Tehát, igen. — Nagyon fontos, amit mondani akarsz? Újabb ujjrezgés. Tehát fontos. — Nem érne rá, amíg jobban leszel? Tudor bácsi keze nem mozdult. Tehát nem Tehál sürgősen, most azonnal akar valamit, közölni velünk. — Fáj valamid? Nem mozdult a kéz. — Ennél? A kéz most se moccant. Kezdtük már sejteni. A menekülésünkről akarsz beszélni? Mind az öt ujj kaparászni kezdett. Tehát igen. Ez s nagyszerű ember még most is velünk törődött, a mi Bor Kunkkal, a mi jövőnkkel. Mintha valami kimondhatatlan erőfeszítést .láttaír volna tükröződni a beteg tekintetében. Most Tatár Kálmán kezdett kérdezni: — Van kijárata a barlangnak? Máris megjött a válasz: Igen, van. — A tó túlsó partján? Az ujjak rebbenése igent jelzett, — Kerestük a kijáratot és nem találtuk. Lehetséges ez? Az egyik ujj mozdult — Igen. Tehát lehetséges, Láttam Tatár Kálmán verejtékgyöngyös homlokán hogy minden erejét megfeszítve gondolkozik. Ott a kijárat és lehetséges, hogy mi mégse bukkanjunk reá? Ki érti ezt? Tudor bácsi hirtelen lehunyta a szemét, s hirtelen szinte szemmel láthatóan elernyedt a teste. Mintha eddig valami emberfelettien erős akarat tartotta volna az öntudat felszínén. Halkan köhhentett egyet. Aztán köhécsélni kezdett, amely hamarosan hűzó ugató köhögésbe ment át. A beteg teste csak úgy rángatózott. Aztán rettenetes vérömlés következett. A roham után az én Tudor bácsim sápadtan, lehuny! szemmel feküdt. Talán nincs is elviselhetetlenebb érzés, mint a tehetetlenség, Ott álltunk körülötte, mindent megtettünk volna érte és semmit sem tehettünk. Annyi mindenen mentünk keresztül, de amíg csak élek, ez lesz a legfáídalmasabb emlékekkel terhelt napom Nem ettünk, nem mozdultunk a beteg mellől, épe csak hogy egy-egy ágat vetettünk a tűzre. Enni.;. kinek volt kedve enni;? Apa vagy Tatár időnként megcserélték a borogatás! Tudor bácsi mellén. A hatalmas mellkason nem látszott egy karcolás, egy horasolás... és mégis éreztük, odabenn végzetesen elromlott valami. Ott gunnyasztottunk mellette hosszú órákon át. Eljött az este. A beteg úgy látszott megnyugodott, szinte- szinte szabálvossá lett már a lélegzete is.:. Odahúződtam apához. Ha ő nincs itt. már régen elvesztettem volna a bátorságomat/ De ő anélkül, hogy szól! volna bár egyet is. újból meg újból erőt öntött belém. S erre az erőre szükség is volt. Nemcsak nekem — mindannyiunknak; Cserkeszöllő nem nagy község, területe annál nagyobb.* Szétszórt településeken sokat kel! a postáskézbesítőnek* gyalog, vagy kerékpáron járni, hogy a küldeményeket és* a pártsajtót kivigyék. Több mint 500 példányt kézbesite-J nek naponta. Klisics Rudolf kézbesítő és Szalui Jánosnef hírlapfelelős dicséretet érdemel jó munkájáért. Éjszaka Tudor bácsi újabb vérömlést kapott. ET.kez-| dődött a megállíthatatlan köhécselés, mintha egy elromlott! gépezet motorja akadozna. Rettegve hallgattuk, mint fo-j kozódik. * Többet nem is tért magához. Én hajnalfelé elszuny-J nyadtam. Mikor felébredtem, láttam, hogy apa ott térdelj Tudor bácsi mellett, mellette ott áll Tatár mérnök, lehaj-| tott fejjel szótlanul. J Nem kellet* semmit kérdeznem, minden reá volt? írva az arcukra. Odafutottam, leroskadtam és nagyon* hosszú idő után először sírni kezdtem. t Ott temettük el a kék barlangban; magasan, egy} szikílapadon nyugszik. Minden délben odasüt a nap. Ö az* egyetlen látogatója a hallgatag sziklák és vizek közt nyugvó} halottnak. Két kezünkkel építettük sírhantját, sziklákat! görgettünk föléje. X Felirata nincs a sírnak. De nincs is szükség reá. Míg; mi élünk, szívünkben áll a sírfelirat.. 1 Beszédet sem mondott senki fellőtte. KI talált volna* szavakat, hogy elmondja fájdalmunkat. Ha volt valahai ember, aki egyszerre volt acél és gyémánt, hát akkor ó: volt az. Lungu Tudor bácsi. j Csak Tatár mérnök énekelte el fölötte a kurucok ■ gyászénekét, Felzendült a furcsa, ódonhangú parasztzsoltár: „Haléi, hol a te fullánkod-... ?” Fejethajtva vele énekeltünk; AKÁR EGY PUSZTA SZIGETEN u Csak hevertem a homokban, néztem magam elé, nem törődtem semmivel. <3 meghalt s mi itt maradtunk. Hát lehetséges ez? Apa tűrte egy darabig, de aztán odajött mellém. •— Tudor még élete utolsó pillanatában is azon törte a fejét, hogy megmutassa a szabadulás útját. Taflpra hát, Laci fiam, tegyünk úgy, ahogy ő tenne a mi helyünkben: gyere, keressük a kijáratot. Gondold meg, mi mentjük meg; az emberek számára a gyémántacélt. Ezért nem érdemes: küzdeni? ; Hogy érdemes-e? Hiszen, ha élne, épp ő mordulna reám: — „Kurázsi, öcskös! Hát ezt tanultad tőlem? Vén-; asszonvos siránkozást? Egy-kettő, ugorj!” Majdnem elmosolyodtam, mikor erre gondoltam ; Igen, ez volt ő, az én drága Tudor bácsikám! Gyorsan elindultam apáékkal egvütt, végig a víz-; parton, ahhoz, a szemétből, ágakból rakott torlaszig. Tü-; zelőt mentünk gyűjteni. — Ha élni akarunk, akkor először is tűzünk kell,; hogy legyen — mondta Tatár mérnök. ; Dolgoztunk tehát keményen. Bár nem volt valami; kellemes ott mászkálni a korhadó hordalék és ágak tete-: jón, & időnként térdig belesüppedtünk a nedves korhadékba • Szerencsére most eléggé alacsony volt a vízállás, az áaak j és egyéb törmelékek jórósze kiszáradt. így volt tüzelőnk; bőven. Nagy halommal gyűjtöttünk és hordtunk a ta-: nyánkra. Később ismételten körüljártuk a barlangot. Még mindig éPt bennünk a remény, hogy talán tévedtünk, nem vettünk észre valamit tegnap s egy szikla mögött, valamelyik zugban mégis ott a kijárat. Gyűjtöttük az ágakat, közben a tekintetünk újbél;; meg újból végipásztázta a sziklafalakat. Mindhiába. A;; bo1tozati nyílástól eltekintve, amely természetesen nem;; jöhetett számításba, semmiféle más járatot nem találtunk; • azon az egyetlenegyen kívül, amelyen át mi érkeztünk.;; Azt viszont az omlás zárta el. ;; Ettünk valamit és akkor Tatár mérnök javaslattal" állt elő. — Gondolkoztam a do1 gon. Térjünk vissza az alag-" útba s nézzünk utána, nem vezet-e ki a szabadba egv oldal-!! járat. Annakidején, amikor kihoztuk szegény Tudort.!! mintha láttam volna valami nyílást. Hátha éppen az az a!! kijárat, amelyről ő beszélt. ;! (Folytatjuk.) * Sok szó esett már arról s olykor még ma is mondják, hogy a jászok botfülüek s a kunokkal együtt zenei téren mennyire elmaradottak. A harmincas évek végén egy iskolai kórus hangversenyéről küldött beszámoló kapcsán az Énekszó c. lap a Jászságot, mint éneksivatagot említette; S ha nem teljes joggal is (mert Székely Mihály, Risai Pál, Lóránt György, Baksai Árpád, Darázs Árpád, Rácz Aladár, Tornyos György, Tamay Alajos, Riszner József és Palotási János — hogy csak a jászberényi születésű jól ismert zenészek névsorának egy részét említsem — önmagukban elegendő cáfolatot jelentenek) — még később is gyakran tesznek itt-ott becsmérlő kijelentést Szolnok megye zenei életéről. Bár napjainkban mind kevesebbszer s mind kevesebb joggal Mi hát a való helyzet ezen a téren? Bátran merem állítani, hogy megyénk lakosságának született zenei adottsága, van olyan fokon, mint országunk bármely vidékiéé. Más kérdés, hogy milyen lehetőség volt, illetve van a jó adottságok kifejlesztésére, a zenei műveltség általánosítására. A felszabadulás előtti kultúrpolitikának természetes velejárója volt megyénk zenei elmaradottsága. Egyedül a jászberényi tanítóképző enyhített valamit a helyzeten. Berzátzy Laci bácsi sok jó növendéket indított ugyan útnak, dehát ezek még sem lehettek zeneileg jól képzett egyének s ha,egyesek részére megnyílt a továbbtanulás lehetősége, felszívta őket a főváros. Tehát minden bajnak legfőbb forrása az volt, hogy alig volt a megyében képzett zenepedagógus. A felszabadulás utáni kultúrpolitikának egyik vonása, hogy széles alapokon nyugszik. Nem egyesek, hanem az össz-lakosság, főleg a kultúrában elmaradott parasztság és munkásosztály szintjét iparkodik emelni. Ehhez elsősorban megfelelő számú, jól képzett szakember- \ ről kellett gondoskodni. Ma a megyénkben működő képesí- É tett ének-zenepedagógusok száma kb. 100. Ez a létszám ► ugyan még mindég kevés, de már nem lebecsülendő. Eny- Ényi szakember munkájának eredményt kell hozni megyénk ► zenei életében. És hoz is. Elsősorban ifjúságunk zenei ne- E velősében mutatkoznak szép eredmények. A karcagi, E jászberényi, kisújszállási, mezőtúri, törökszentmiklósi és ► szolnoki ifjúsági kórusokat mindenkinek alkalma volt rámáidban is hallani. A múlt évi Ságvári Endre megyei se- »regszemlén különösen lemérhető volt a megye ifjúsági kó- F rus-Jcultúréjának fejlettsége. Jogos büszkeség tölthet el [bennünket ezen a téren, ha a fentiekhez hozzávesszük. [ hogy az idei moszkvai VIT-re való jelöllek között — mint í igen esélyes együttes — számításba jött a karcagi gimná- Eziuin énekkara isi Nem a felkészültségükön múlott, hogy E az illetékes bizottság a budapesti Petőfi Együttes mellett Edöntött. De lemérte ifjúságunk zenei szintjét az a pedagó- Egus kartárs is (a jobb zenei felkészültségüek közül való), [aki a napokban tartott egyik iskolai kottaolvasó verseny ► után így sóhajtott fel: „Hol vagyok én zeneileg ezektől a E gyerekektől?” E A teljes értékű zenei nevelésre azonban mégis a I zeneiskolák, zenei-óvodák és zenei általános iskolák hi- ivatottak inkább. Nos a zenei óvoda és zenei általános is- skola ügye Szolnok megyében nem talált kedvező talaira; E A jövő feladata lesz meggyőzni az illetékeseket ezek ‘fjn- ítosságáról f A felszabadulás utáni kultúrpolitika egyik nagy teredménye a zeneiskolai hálózat kiépítése. Megyénk jelen- tleg két állami zeneiskolával rendelkezik. Szolnok és Kar- ícag zeneiskoláiban a növendékek összlétszáma mintegy t700. Az ütő- és hárfatanszak kivételével minden fontos | tanszakon folyik a képzés. Mindkét iskolából máris több {tanuló került a budapesti, illetve debreceni zeneművészeit! szakiskolára. A fenti két állami zeneiskolán kívül mun- | kacsoport-zeneiskola működik Mezőtúron, Turkevén, Kis- |ujszálláson és Jászberényben. Ezek — a tervek szerint — £ fokozatosan át fognak alakulni állami zeneiskolává. Az ellenforradalom mint annyi más fontos terv keresztülvite- ílét, ezt is késlelteti. Jelenleg mindössze annyi remélhető, ,hogy a szolnoki zeneiskola fiókjaként egy kislétszámú zeneiskola indul meg Jászberényben a következő tanév : elején. Megyénk zenei életének legpregnánsabb kifejezői az • öntevékeny énekkarok. Talán akkor sem lennék szerénytelen, ha azt állítanám, hogy e tekintetben országos méretben is az elsők között vagyunk. Az Egerben megrendezett kórusversenyeken létszámban, de minőségben is kitűntek a Szolnok megyei kórusok. A rendező egri kultur- :ott'hon kórusa méltán kiérdemelte a megbecsülést országos viszonylatban is. (A szolok! Népi Együttes Énekkara nemzetközi versenyt is nyert). Sok szép siker övezi a ;szolnoki Fűtőház, a Járműjavító, a jászapáti, mezőtúri, ci- •hakházx és jászárokszállási kulturotthonok énekkarainak :útját, éppen úgy, mint a csépai és nagyiváini parasztkóru- •sdk működését. Kóruseredinőnyeink emelkedésének egyik okát ab* :ban a páratlan összefogásban kell keresnünk, amely a kar- vezetők működését jellemezte. Megyénk karvezetól (egykét kivételtől eltekintve) nem vonultak az önhittség felhői |mögé, hanem a legszorosabb kapcsolatban állottak egy- : mással. A szolnoki zeneiskola hatósugarában élve — a • megyei tanács anyagi segítségével havonta összejöttek, hogy tapasztalataikról, problémáikról egymásnak beszámoljanak, a haladásról tudomást szerezzenek, az élettel lépést tartsanak, fejlődjenek. Ezt a kezdeményezést :azóta a Népművészeti Intézet javaslatára több megye átvette. Ez évben szűkebb anyagi lehetőségek miatt csak néhányszor jöhetnek össze a karvezetők. Legközelebb júni- tisban a Hajdúszoboszlón rendezendő országos dalostalál- ■ közön fognak résztvenni. Kórusvezetőkről beszélve meg :kell emlékezni e helyen is, Horváth Kiss Lászlóról,, kinek •távozása érzékeny veszteség nemcsak Karcag, de a megye : zenei életének is. Ugyanúgy erősen érezzük Kóbor Antal hiányát, bár ő féllábbal mégis közöttünk van. Megyénk zenepedagógusainak szintjére jellemző es !és ez vigasz: „exportálni” tud szakembereket minisztériu- jmi osztályvezetésre és zeneművészeti szakiskolai Igazgatásra. Amilyen jóleső érzés megyénk énekkarainak életével és eredményeivel foglalkozni, annyira elkedvetlenítő a Zenekarok problémáit fejtegetni. Mondjuk ki őszintén: ezen ;a téren sehol sem tartunk. Ha olykor Mezőtúron, Kunhe- ' gyesen, Jászberényben s Szolnokon csillan is meg vala- ;mi, eredményről nem beszélhetünk. Hogy ezen a téren mit ; kellene és lehetne tenni, valamint a könnyűzene kérdése !olyan problémák, melyek terjedelmüknél fogva nem illeszthetők e cikk keretébe. ; BAKKI JÓZSEF a Bartók Béla Zeneiskola Igazgatója?
