Tiszavidék, 1957. április (11. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-07 / 82. szám

I .-A TÜRKE VEI MÚZEUM meghívja Ont Mihály István turkevei születésű festőmű­vésznek szülővárosa részére ajándékozott festményei gyűj­teményes kiállításának ünne­pélyes megnyitására 1957. évi április hó 4-én de. 11 órakor. Megnyitót mond Simon Sán­dor művelődési felügyelő. A kiállított festményeket a Vá­rosi Tanács nevében Sz. Ko­vács József tanácselnök veszi át“’ Ennyit mond egy rózsaszínű meghívó, s nem mond és nem igér többet az egy-két kézzel írott falragasz sem. amely Túrkeve utcáin hirdeti a la­kosságnak Mihály István ki­állításának megnyitását. Negyed tizenegykor érke­zünk a múzeum elé. A múze­um kertiében és kapuja előtt, az utcán máris nagy tömeg verődött össze, s meglepeté­sünk még csak nő. amikor a kiállítás termeibe benézünk: zsúfolásig megtelt már az az érdeklődő keviekkel. De nemcsak az a feltűnő, hogy képzőművészeti kiállí * * * táshoz mérten ilyen szokatla­nul nagyszámú közönség van jelen: sokkal szokatlanabb és még örvendetesebb látvány a közönség összetétele. Együtt tolong a kiállítás termeiben öreg, fiatal és kisgyerek: fér­fi és nő. s a kevés nadrágos ember elvész az ünneplő fe­ketébe, csizmába öltözött dol­gozó parasztok tömegében. Elnézem, milyen bő tárháza vonult fel itt a festő ecsetére kívánkozó kún fejeknek. Egyelőre kép közelébe még csak nem is juthatok, akkora a tömeg. Valahol a terem kö­zepe táján látok egy kis cso­portot. középpontjában egy napbarnított arcú. fehérsza­­kállú, magas homlokú férfi, merész ívelésű orral. Még vé­gig sem gondoltam magam­ban. hogy valószínűig a mű­vésszel állok szemben, ami­kor kis rés képződik a töme­gen és az emberek között végre rálátok a falra. Szem­ben találom magam a mű­vész egyik önarcképével. — Szemüveges, komolyan néz rám a képről az imént lá­tott szakállas bácsi. Nem csalódtam hát, ő az ott a terem közepén, Mihály Ist­ván személyében. FÉL TIZENEGY..: Még egy félóra hiányzik a tizen­egyhez, amikorra a meghívó szerint az ünnepélyes meg­nyitást tervezték. És most bekövetkezik az a csoda, amellyel az elmúlt évek alatt — őszintén megválom — nem találkoztam. A megnyi­tót félórás késés helyett a hirdetett időpontnál egy fél­órával hamarabb kezdik el. Többen már úgysem férnek be. Pedig a tömeg egyre na­HAZATÉRÉS gyobb, mert az ünnepélyes hangokra a többi három te­remből is összesereglenék a látogatók. A férfiak — szinte parancsszóra — leemelik ka-* lapjaikat. — Nagynehezen si­kerül a terem közepén egy kis szabad teret nyitni, ahol Simon Sándor művelődési felügyelő elmondhatja meg­nyitó beszédét. Beszédében nem törelcszik teljességre, nem vállalkozik egy 71 éves művész hosszú és változatos életpályája minden szaka-* szán ak hű ismertetésére. Sza­vaiból inkább a meleg sze­retet áradáséit érezzük, aho­gyan ezt a szülőföldjére ha­zatérő s magát mindig túr­­kevernek valló művészt fo­gadja és egyben árad beszé­déből a képzőművészet ügye iránti szeretet is. Fel alkarja ébreszteni Tűikévé lakossá­gában a művészetek iránti érdeklődést; felrázza őket és olyan meggyőződéssel han­goztatja: bizonyos, hogy na­gyon sok ehelejtett mű po­rosodik a turkevei házak padlásain, s a keviek ott­honaiban, amelyről talán nem is sejtik tulajdonosai, hogy városuk melyik régen porladó szülöttének értékes műved, hogy bizonyosra vesz­­szük, hazamenve igen sokan szemlét fognak tartani ké­­peiík felett és Győrffy Lajos elvtársnak, a múzeum igaz­gatójának a közeljövőben sok dolga fog akadni az így előkerülő művekkel. De hi­szen éppen ezt akarja elérni Simon Sándor Képzőművé­szeti fesztiválról beszél, amelyen felvonultatnák a város, a közületek, a mú­zeum és magánosok kezében lévő képzőművészeti alkotá­sok ma még tán nem is sejtett tömegét. Fesztiválról, amely magában foglalná a turkevei születésű élhalt és ma is élő művészek műveit, s azokét is, akik nem Tur­­fcevén születtek, de ott dol­goztak, egynek érzik magu­kat a várossal, a művésze­tükben kifejezésre is juttat­ják ezt. MAJD ISMÉT Mihály Ist­vánhoz fordul. Meleg sza­vakkal méltatja a művész áldozatkészségét, amellyel összes műveit Turßaeve vá­rosának ajándékozta és ígé­retet tesz arra, hogy Mihály István, aki gyermekéveit a városban élte le és innen indult ki a nagyvilágba, vál­tozatos és hosszú élete utol­só szakaszát megbékélve, csendes, munkás nyugalom­ban szülővárosában töltheti el. Szavait nagy tapssal kí­séri a megjelentek tömege, majd Sz. Kovács József ve­szi át a műveket a város ne­vében, s ugyancsak szeretet­tel köszönti a hazatérő mű­vészt szülővárosában. Már az ő beszéde után is elcsitul a taps. Mindenki vá­rakozóan tekint az ünmepelt­­ne; néhány pillanatnyi fe­szült csend után végre meg­szólal maga az ünnepelt: Mi­hály István. Egyszerű, méüyrőljövő, meg­hatott szavakkal köszönti turkevei „édes testvéreit’‘ és köszöni meg nekik a nem is várt ünneplést. — Nem va­gyok a szavak embere — mondja. — Mindig a tettek embere voltam; a műveim, az ecsetem beszéltek: helyet­tem. Gyermekéveimet töltöt­tem csupán Turkevén, de tuTkevei emlékeim minde­nüvé elkísértek, bárhol jár­tam is a nagyvilágban. Most visszajöttem közétek és itt szeretném befejezni életem, az itteni temetőben szeretnék örök pihenőre térni. De ad­dig, amíg élek, és ecsetet tudok fogni a kezembe, Tür­ke ve felemeléséért fogdk dol­gozni. — Nagy és szép ter­vekről beszél Mihály István. Azt szeretné, ha Turkevét a Kunság szellemi központjává lehetne fejleszteni. Hatalmas szabadtéri színpadot szeretne olyan szabadtéri játékokkal, amelyek szépségükben és hírnévben felülmúlják a leg­híresebb külföldi szabadtéri játékokat is. Hosszú-hosszú életet kívánunk Mihály Ist­vánnak, hogy mindezeket a szép elgondolásait valóra­­váltva is megláthassa. MÁR AZT hinnénk, hogy befejezte megható beszédét, amikor maga mögül, a fal mellől, előre elkészített fest­ményt emel fel és megaján­dékozza vele a „Búzakalász’* Termelőszövetkezetet. A taps és ünneplés még az eddigi­nél is magasabbra tör. A Búzakalász Tsz. részéről. Nagy Sándor elvtárs veszi át a „Május 1. a Tiszaparton*’ című képet és a lelkes tö­meg kívánságára magasra, magasabbra, még magasabb­ra tartva mutogatja minden irányban. Hiszen a termelő­szövetkezet tagjai is szeret­nék ott azonnal látni, hogy mit kaptak az ő festőművé­szüktől ... ÍGY ÉR véget a hivatalos megnyitás. de a közönség egyáltalán nem fogy. Nagy­ftOKána ritkulnak annyira a sorok, hogy nyugodtan vé­gignézhetjük mind a négy kiállítási termet. Közben újra és újra megpróbálom megközelítem a művészt — jó ideig sikertelenül. Mindig körül van véve földijeivel, tisztelőivel. Sőt, két volt is­­kola társával is találkozik, olyanokkal, akikkel együtt játszogattak, együtt gyere­­keskedtek. D. Szabó János bácsi az egyik, még ma is derék testalkatú, napbarní­tott arcú, őszhajú kunsági férfi. Nagy derültséget vált ki a körüláttókból, amikor odamegy volt iskolatársához, Mihály Istvánhoz és közli vele, hogy „mindjárt meg­ismertelek.’* Pedig a 11 éves Mihály Pista homloka még bizonnyal nem volt ilyen magas; fogai sem hiányoztak akkoriban és nyilván szak­­állat sem viselt. Mindegy: a fő az, hogy D. Szabó János bácsi ráismert: Végignéztem már az ízlé­sesen kiállított képeket és végre én is a művész köze­lébe kerülhetek. Nem aka­rom őt sokáig elvonni az őt ünneplő földijei köréből. Csak nagysietve kérdezek tőle egyet és mást, hogy leg­alább hozzávetőleges képet alkothassunk művészi pá­lyafutásáról. 1886-ban született Turke­vén és ott kezdett iskolába járni. Kupa Árpád, a város­nak akkor közismert szemé­lyisége már akkor felfigyelt tehetségére. Kezdettől fogva az volt a vágya, hogy festő­művész lehessen és ezt sike­rült is megvalósítania. Álla­mi ösztöndíjjal végezte el a budapesti Iparművészeti Fő­iskolát. Németországban és Olaszországban járt tanul­mányúton. A legbüszkébben talán azt emlegeti, hogy amikor Szászországban az Iparművészeti Iskolát keres­te fel tanulmányai kiegészí­tése végett, az iskola két hírneves tanára azt kérdezte tőle: ..Maga jön ide hozzánk tanulni? Mi mehetnénk in­kább magához.'* ÉLETE javarészét Szege­den töltötte el. Szegedi tar­tózkodásának éveire esett a szegedi képzőművészeti élet­ben akkoriba beállott hasa­dás. A szegedi művészek két csoportja közül — a Kép­zőművész Kör és a Képző­műves Céh közül — az utób­bit választotta. Ez egyesí­tette a haladóbb ós a mű­vészi erőket, Mint a céh al­­elnöke, tevékeny' részt vett a művészeti élet irányításá­ban, közös kiállítások rende­zésében, de Szegeden min­den ervben anaiilo Kiamtassai is a közönség elé lépett. A Turkeve városnak aján­dékozott képei nem csupán legutóbbi életszakaszából származnak: megtaláljuk azokban fiatalkori képeitől kezdve a szegedi korszakban készített művein keresztül mostani alkotásait is, a leg­változatosabb témákat, tör­ténelmi, vallásos tárgyú fest­ményeket éppúgy, mint port­rékat, tájképeket stb. Tekin­tettel arra, hogy a kiállítás rendezői a képek kifüggesz­tésénél nem időrendi, hanem esztétikai szempontokat és a témaválasztást vették ala­pul, nehéz pusztán a képek alapján megítélnünk, hogy Mihály István élete művének mi a végső összegezése, hol érzi magát a legigazabban otthon. De nehéz ezt már csak azért is megállapíta­nunk, mert ez a kiállítás csupán az olajfestményedre szorítkozik; gazdag akvarell­­gyűjtemónyét egy újabb ki­állítás keretében fogja a Vá­rosi Tanács az érdeklődők­nek bemutatni. De ha meg­kérdezzük a művészt magát, nem kell gondolkoznia a fe­leleten, hogy leszögezze: mű­vészi egyéniségét tájképedben tudja leginkább kifejezésre juttatni Ez az ő igazi terü­lete, még hozzá nem is az olaj, hanem az akvareil-fes­­tészet. Mint érdekességet, hadd említsem még meg, hogy Mi­hály István 10 éven át a budapesti Operaház díszlet­tervezőjeként dolgozott. A szegedi szabadtéri játékok alkalmával is tervezett ope radíszletet, igen nagy siker­rel. Erről a korabeli lapok újságcikkei is tanúskodnak, éppúgy, mint más szakma­beli sikeréről is. MIHÁLY ISTVÁN mosta Velencei-tó mellett él. Még csak mint vendég élvezi a turkeveiek vendégszeretetét. De napról-napra jobban vár­ja azt a pillanatot, amikor véglegesen hazaköltözhet szülővárosába. Hamarosan el is készül számára az a vilá­gos, derűs otthon, amelyben most már élete végéig mun­kálkodhat, festegetheti a re­meik kun-fejeket. a turkevei határt, az alföldi tájakat. Bizton állíthatom, hogy Tur­keve népe olyan nagy szere­tettel várja és fogadja őt, s az emberek annyira közülük valónak érzik, hogy ez a ha­zatérés sok boldoságot, so> szép gyümölcsöt fog teremni mindkét félnek: Mihály Ist­ván festőművésznek — min­denki „Pista bácsi”-jának — éppúgy, mint Turkeve váro­sának. CZIRÄKY JULIA ífPRiUS [ 7 Vasárnap 1 Hernumn 8 ÁPRILIS 8 hétfő Liiiia A nap kél 5.13 órakor, nyug­szik 18.21 per­kor. A nap kél: 5.11 perckor, nyug­szik: 18 óra 23 pereikor. — 118 százalékra teljesí­tették adóbefizetési tervüket a tiszapüspöM dolgozó pa­rasztok. Különösen kitett magáért Földi Mihály, Pol­­gár István, Farkas Bertalan dolgozó paraszt és Fiam Jó­zsef fodrász, akik a tanács­tól elismerő oklevelet kap­nak. 1 — A martfűi Cipőgyár MTH KISZ szervezete csere­akcióval kíván kijutni a moszvai VIT-re. Az ezzel kapcsolatos tárgyalásokat ha­marosan megkezdik a moszkvaiakkal: — Ingrid Bergman, aki legutóbb Európában filme­zett, úgy nyilatkozott, hogy soha többé nem akar vissza­térni Hollywoodba, ahol unatkozik és mindig idegen­nek érezte magát; — A Megyei Tanács leg« utóbbi tanácsülése kimondta^ hogy Szolnok megyében legelőfejlesztési alapot ke® létesíteni. A legelőfejlesztési alapból a legeltetési bizott­ságok és a tsz-ék támogatást kapnak; — A MtlNŐSZER vállalat korlátlan mennyiségben biz’ tosít vegyszeres gyomirtó­szert a tsz-eknek és egyéni gazdáknak. A búza vegysze­res gyomirtásához 1 ka. Di­­conirt szükséges. — Franciaország legjobban fizetett filmszínésznője jelen­leg Brigitte Bardot, aki a legújabbfajta „vamptípus­­nak” számít. Első kinemasz­­kop színesfilmjét, amelyet a színésznő férje, Roger Va­dim rendezett, Genfben és Lausannéban betiltotta a katonális cenzúra. A fiúm címe: ..És isten megterem­tette az asszonyt.’* — Tiszafüreden, az április 4-én elmaradt vásár helyett a pótvásárt április 18-án tartják. — Uj kinemaszkop film ké­szül Sophia Loren főszerep­lésével, címe: „A fiú a del­finen.’* A film rendezőié Jean Negulesco. * A TÁvzwidék GÁZDÁ-ROVÁTA-----------r—r~ r.r i.rrr.~ij~ri_ ~_t.rji_rj~rr .í . r. r Mikor kell fizetni a gépállomási munkadíjai ? A Földművelésügyi Minisz­ter rendeletet adott ki a gópállomásd szerződések meg­kötéséről. Ebben meghatá­rozza a szerződéskötés fel­tételeit. A gépállomásnak a szerződésben kötelezettséget keli vállalnia aura, hogy a gépi munkát jó minőségben és ideiében elvégzi. Az arő- és munkagépek folyamatos üzemeltetéséről, a traktorok, kombájnok, egyéb gépek helyszínire szállításáról, to­vábbá az üzemanyag ellátás­ról saját költségén gondos­kodik. A rendelet szerint az előző évektől eltérően mind a tsz-ek, mind az egyéni gaz­dák a gépállomási munkák diját az érvényes rendelke­zésnek megfelelően, a szer­ződésben meghatározott fel­tételek szerint, a munka el­végzésével egyidejűleg tar­toznak kifizetni. A tsz-ek az illetékes bankfióknál, a ter­melői szakcsoportok az ille­tékes földművesszövetkeze-' teknél hitelt kaphatnak. A tsz-eknek a jövőben a megkötött szerződést nem kell bemutatnáok a járások mezőgazdasági osztályain. A földművelésügyi minisz­ter most nagyobb jogkörrel ruházta fel a járási taná­csok mezőgazdasági osztályá­nak vezetőit. Eszerint.a mi­nőségi hiba kijavítására a mezőgazdasági osztály veze­tője is utasíthatja a gépállo­mást. A mezőgazdasági osz­tály vezetőinek ilyen irányú határozatát a gépállomás köteles végrehajtani. i kukorica regynsercs gyomirtásáról Már most érdemes fel­­mén','. hogy a kukorica nö­vényápolásánál milyen prob­lémákra számíthatunk. Ha úgy látják a termelők, hogy a kukorica a szükséges há­romszori gépi és kézi kapá­lását nem kaphatja meg, akkor nyugodtan alkalmaz­hatják a hazánkban még alig ismert, de Szolnok me­gyében már kipróbált vegy­szeres gyomirtást, Fz a mód­szer körültekintő és alapos munka esetén nem jelent terménykiesést. A kapás művelésű kukori­cát célszerű négyzetesen vet­ni. Ez esetben ugyanis a kétirányú gépi kapálás foly­tán a kézi kapálásra szoruló terület a vetésterületnek csalt 20 százalékát teszi !d és ez minimális kézierő ráfordí­tást jelent. A vegyszeres gyomirtást, a permetezés idejét úgy vá­lasszuk meg, hogy bármely művelési állapotban lévő kukorica 15—20 centiméter magasságú legyen. Általában a sorrend a következő. A ku­koricát vetés után 10—15 nap múlva boronáljuk, majd. ezt követően 10—15 nap múlva sorközi gépi kapálás­ba részesítjük, 3—5 nap múlva elvégezzük a vegy­szeres gyomirtást a soron belüli gyomok ellen. A Diconirt vegyszeres gyomírtószer adagját a ku­korica növekedési állapota és a gyomok fejlettsége szabja meg. 15—20 centimé­ter magasságú kukoricán holdanként 1 kilogrammot) célszerű felhasználni. Egyéb­ként a kukorica vegyszeres gyomirtással kapcsolatban mindenki részletes felvilágo­sítást kaphat a kenaeresi Növényvédő Állomástól. Győr Tibor, oki. mező­gazdász, Kenderes, Növényvédő Állomás. Néhány szó a hibr d kukorica-vetömaq termesz'éséről Azok a termelő egységek, amelyek a hibrid kukorica­­vetőmag terjesztésével fog­lalkoznak. jó árat kapnak a beszállított vetőmagért. Ér­demes megismerkedni az egyéb kedvezményekkel is. Most, tavasszal a vetőmagot kölcsön kapják és csak ősz­szel kell visszaadniok 20 százalékos súlytöbblettel. A beit. hibrid és a fajtahibrid kukoricánál a termelők ka­tasztrális holdanként 300 fo­rintot kapnak a címerezés elvégzésekor. Ezt nem kell visszafizetni. Nagyon jelen­tős az is. hogy eg)* mázsa beszállított hibrid-kukorica vetőmagért a termelő 150 kilogramm szokványminősé­gűt kap vissza. A hibrid kukorica vetőmag termesztésére a magtermel­tető vállalat körzeti felügye­lőjével lehet szerződést köt­ni. Gazda a asznn\oknak: Ismét olcsóbb lett a naposcsibe — IIoJ lehet beszerezni naposlibát? A napos csibék árát már másodszor szállították le a keltető állomások. A napos­csibéi: ára jelenleg darabon­ként a keltető állomásokon 3 forint, a földművesszövet­kezeteknél 3.20 forint. *5 még egy érdekes hír a gazdaasszonyoknak. A Nagy­kunsági Állami Gazdaság április 8-tól minden héten 5—8000 darab napos-libát bocsájt a vásárlók rendelke­zésére. A napos-liba ára da­rabonként 35 forint A gaz­daság libatenyészete tiszta fehér-magyar. Az országos mezőgazdasági kiállításon 1956-ban tenyésztési nagydí­jat kaptak. A tsz-ek és az egyéni gazdák igénvlésrilket a gazdasághoz küldjék el. Készüljünk a kukorica négyzetes vetésére A négyzetes kukoricavetés megyénkben eléggé elterjedt. Hasznosságáról sokan meg­győződtek ós ismerik a ve­tés technikáját is. Gépállo­másaink több négyzetes ve­­tőgóppel rendelkeznek, ame­lyek már az elmúlt évben is megfelelően dolgoztak. — A négyzetes vetésnek fontos élőmunkája a különös gond-* dal végzett talaj előkészítés: Legfőképpen arra kell tőre-* kedni, hogy síma talajfelüle­­tet kapjunk. Két tonlos kormányrendelet a földadóról A forradalmi munkás-pa­raszt kormány két nagyfon­­tosságű mezőgazdasági vo­natkozású rendeletét közli a Magyar Közlöny szombati száma. Az egyik rendelet a föld­adó kivetésére s lerovására vonatkozik, egyes rendelke­zések módosításáról szól. A földadó mértéke a ka­taszteri tiszta jövedelem minden koronája után vál­tozatlanul 4 kiló búza. A földadót búzában köte­les megfizetni az, akinek használatában 4 kát. hold, vagy azt meghaladó föld­terület van, továbbá aki egy kát. hold, vagy ezt megha­ladó szőlőterületet használ. A földadót pénzben fizet­heti meg az. akinek haszná­latában 400 négyszögölnél nagyobb, de négy kát. hold­nál kisebb terület van, to­vábbá a jóváhagyott alap­szabály szerint működő le­gelő- és erdőbirtokossági tár­sulat a tulajdonában levő földterület után. A búza helyett fize­tendő pénzösszeget a pénz­ügyminiszter határozza meg A rendelet ideiglenes men­tességet biztosít a földadó fizetése alól az újonnan te* lepített gyümölcsös és erdő, valamint a zárt, összefüggő területen újonnan telepített szőlő használójának. A men­tesség gyümölcsösnél hat, erdőnél húsz, szőlőnél 4 évig tart. Intézkedik a rendelet a földadó lerovásának időpont­járól, a termények átvételé­ről is. A rendelet intézkedé­seit már az ez évi földadó kivetésénél és lerovásánál alkalmazni kéül. A Forradalmi Munkás-Pa­raszt Kormány másik rende­leté értelmében, meghatáro­zott fettételek esetén, a föld­adót búza helyett rozzsal, ár­pával és borral is le lehet róná. (MTI.) Pá'vázafi {frde’mény A Szolnok megyei Mezőgazda­sági Termékeket Értékesítő Szö­vetkezeti Központ Szolnok, Kos­suth tér 4. pályázatot hirdet a központ főkönyvelői állásának betöltésére. A pályázó adjon részletes képet eddigi gyakorlati munkáiéról. A pályázatot a fenti címre ápr. 15-ig kell beküldeni: t.Li.t, íí iiUUUlti 4*1 1 I >

Next

/
Oldalképek
Tartalom