Tiszavidék, 1957. április (11. évfolyam, 78-100. szám)
1957-04-07 / 82. szám
I .-A TÜRKE VEI MÚZEUM meghívja Ont Mihály István turkevei születésű festőművésznek szülővárosa részére ajándékozott festményei gyűjteményes kiállításának ünnepélyes megnyitására 1957. évi április hó 4-én de. 11 órakor. Megnyitót mond Simon Sándor művelődési felügyelő. A kiállított festményeket a Városi Tanács nevében Sz. Kovács József tanácselnök veszi át“’ Ennyit mond egy rózsaszínű meghívó, s nem mond és nem igér többet az egy-két kézzel írott falragasz sem. amely Túrkeve utcáin hirdeti a lakosságnak Mihály István kiállításának megnyitását. Negyed tizenegykor érkezünk a múzeum elé. A múzeum kertiében és kapuja előtt, az utcán máris nagy tömeg verődött össze, s meglepetésünk még csak nő. amikor a kiállítás termeibe benézünk: zsúfolásig megtelt már az az érdeklődő keviekkel. De nemcsak az a feltűnő, hogy képzőművészeti kiállí * * * táshoz mérten ilyen szokatlanul nagyszámú közönség van jelen: sokkal szokatlanabb és még örvendetesebb látvány a közönség összetétele. Együtt tolong a kiállítás termeiben öreg, fiatal és kisgyerek: férfi és nő. s a kevés nadrágos ember elvész az ünneplő feketébe, csizmába öltözött dolgozó parasztok tömegében. Elnézem, milyen bő tárháza vonult fel itt a festő ecsetére kívánkozó kún fejeknek. Egyelőre kép közelébe még csak nem is juthatok, akkora a tömeg. Valahol a terem közepe táján látok egy kis csoportot. középpontjában egy napbarnított arcú. fehérszakállú, magas homlokú férfi, merész ívelésű orral. Még végig sem gondoltam magamban. hogy valószínűig a művésszel állok szemben, amikor kis rés képződik a tömegen és az emberek között végre rálátok a falra. Szemben találom magam a művész egyik önarcképével. — Szemüveges, komolyan néz rám a képről az imént látott szakállas bácsi. Nem csalódtam hát, ő az ott a terem közepén, Mihály István személyében. FÉL TIZENEGY..: Még egy félóra hiányzik a tizenegyhez, amikorra a meghívó szerint az ünnepélyes megnyitást tervezték. És most bekövetkezik az a csoda, amellyel az elmúlt évek alatt — őszintén megválom — nem találkoztam. A megnyitót félórás késés helyett a hirdetett időpontnál egy félórával hamarabb kezdik el. Többen már úgysem férnek be. Pedig a tömeg egyre naHAZATÉRÉS gyobb, mert az ünnepélyes hangokra a többi három teremből is összesereglenék a látogatók. A férfiak — szinte parancsszóra — leemelik ka-* lapjaikat. — Nagynehezen sikerül a terem közepén egy kis szabad teret nyitni, ahol Simon Sándor művelődési felügyelő elmondhatja megnyitó beszédét. Beszédében nem törelcszik teljességre, nem vállalkozik egy 71 éves művész hosszú és változatos életpályája minden szaka-* szán ak hű ismertetésére. Szavaiból inkább a meleg szeretet áradáséit érezzük, ahogyan ezt a szülőföldjére hazatérő s magát mindig túrkevernek valló művészt fogadja és egyben árad beszédéből a képzőművészet ügye iránti szeretet is. Fel alkarja ébreszteni Tűikévé lakosságában a művészetek iránti érdeklődést; felrázza őket és olyan meggyőződéssel hangoztatja: bizonyos, hogy nagyon sok ehelejtett mű porosodik a turkevei házak padlásain, s a keviek otthonaiban, amelyről talán nem is sejtik tulajdonosai, hogy városuk melyik régen porladó szülöttének értékes műved, hogy bizonyosra veszszük, hazamenve igen sokan szemlét fognak tartani képeiík felett és Győrffy Lajos elvtársnak, a múzeum igazgatójának a közeljövőben sok dolga fog akadni az így előkerülő művekkel. De hiszen éppen ezt akarja elérni Simon Sándor Képzőművészeti fesztiválról beszél, amelyen felvonultatnák a város, a közületek, a múzeum és magánosok kezében lévő képzőművészeti alkotások ma még tán nem is sejtett tömegét. Fesztiválról, amely magában foglalná a turkevei születésű élhalt és ma is élő művészek műveit, s azokét is, akik nem Turfcevén születtek, de ott dolgoztak, egynek érzik magukat a várossal, a művészetükben kifejezésre is juttatják ezt. MAJD ISMÉT Mihály Istvánhoz fordul. Meleg szavakkal méltatja a művész áldozatkészségét, amellyel összes műveit Turßaeve városának ajándékozta és ígéretet tesz arra, hogy Mihály István, aki gyermekéveit a városban élte le és innen indult ki a nagyvilágba, változatos és hosszú élete utolsó szakaszát megbékélve, csendes, munkás nyugalomban szülővárosában töltheti el. Szavait nagy tapssal kíséri a megjelentek tömege, majd Sz. Kovács József veszi át a műveket a város nevében, s ugyancsak szeretettel köszönti a hazatérő művészt szülővárosában. Már az ő beszéde után is elcsitul a taps. Mindenki várakozóan tekint az ünmepeltne; néhány pillanatnyi feszült csend után végre megszólal maga az ünnepelt: Mihály István. Egyszerű, méüyrőljövő, meghatott szavakkal köszönti turkevei „édes testvéreit’‘ és köszöni meg nekik a nem is várt ünneplést. — Nem vagyok a szavak embere — mondja. — Mindig a tettek embere voltam; a műveim, az ecsetem beszéltek: helyettem. Gyermekéveimet töltöttem csupán Turkevén, de tuTkevei emlékeim mindenüvé elkísértek, bárhol jártam is a nagyvilágban. Most visszajöttem közétek és itt szeretném befejezni életem, az itteni temetőben szeretnék örök pihenőre térni. De addig, amíg élek, és ecsetet tudok fogni a kezembe, Türke ve felemeléséért fogdk dolgozni. — Nagy és szép tervekről beszél Mihály István. Azt szeretné, ha Turkevét a Kunság szellemi központjává lehetne fejleszteni. Hatalmas szabadtéri színpadot szeretne olyan szabadtéri játékokkal, amelyek szépségükben és hírnévben felülmúlják a leghíresebb külföldi szabadtéri játékokat is. Hosszú-hosszú életet kívánunk Mihály Istvánnak, hogy mindezeket a szép elgondolásait valóraváltva is megláthassa. MÁR AZT hinnénk, hogy befejezte megható beszédét, amikor maga mögül, a fal mellől, előre elkészített festményt emel fel és megajándékozza vele a „Búzakalász’* Termelőszövetkezetet. A taps és ünneplés még az eddiginél is magasabbra tör. A Búzakalász Tsz. részéről. Nagy Sándor elvtárs veszi át a „Május 1. a Tiszaparton*’ című képet és a lelkes tömeg kívánságára magasra, magasabbra, még magasabbra tartva mutogatja minden irányban. Hiszen a termelőszövetkezet tagjai is szeretnék ott azonnal látni, hogy mit kaptak az ő festőművészüktől ... ÍGY ÉR véget a hivatalos megnyitás. de a közönség egyáltalán nem fogy. NagyftOKána ritkulnak annyira a sorok, hogy nyugodtan végignézhetjük mind a négy kiállítási termet. Közben újra és újra megpróbálom megközelítem a művészt — jó ideig sikertelenül. Mindig körül van véve földijeivel, tisztelőivel. Sőt, két volt iskola társával is találkozik, olyanokkal, akikkel együtt játszogattak, együtt gyerekeskedtek. D. Szabó János bácsi az egyik, még ma is derék testalkatú, napbarnított arcú, őszhajú kunsági férfi. Nagy derültséget vált ki a körüláttókból, amikor odamegy volt iskolatársához, Mihály Istvánhoz és közli vele, hogy „mindjárt megismertelek.’* Pedig a 11 éves Mihály Pista homloka még bizonnyal nem volt ilyen magas; fogai sem hiányoztak akkoriban és nyilván szakállat sem viselt. Mindegy: a fő az, hogy D. Szabó János bácsi ráismert: Végignéztem már az ízlésesen kiállított képeket és végre én is a művész közelébe kerülhetek. Nem akarom őt sokáig elvonni az őt ünneplő földijei köréből. Csak nagysietve kérdezek tőle egyet és mást, hogy legalább hozzávetőleges képet alkothassunk művészi pályafutásáról. 1886-ban született Turkevén és ott kezdett iskolába járni. Kupa Árpád, a városnak akkor közismert személyisége már akkor felfigyelt tehetségére. Kezdettől fogva az volt a vágya, hogy festőművész lehessen és ezt sikerült is megvalósítania. Állami ösztöndíjjal végezte el a budapesti Iparművészeti Főiskolát. Németországban és Olaszországban járt tanulmányúton. A legbüszkébben talán azt emlegeti, hogy amikor Szászországban az Iparművészeti Iskolát kereste fel tanulmányai kiegészítése végett, az iskola két hírneves tanára azt kérdezte tőle: ..Maga jön ide hozzánk tanulni? Mi mehetnénk inkább magához.'* ÉLETE javarészét Szegeden töltötte el. Szegedi tartózkodásának éveire esett a szegedi képzőművészeti életben akkoriba beállott hasadás. A szegedi művészek két csoportja közül — a Képzőművész Kör és a Képzőműves Céh közül — az utóbbit választotta. Ez egyesítette a haladóbb ós a művészi erőket, Mint a céh alelnöke, tevékeny' részt vett a művészeti élet irányításában, közös kiállítások rendezésében, de Szegeden minden ervben anaiilo Kiamtassai is a közönség elé lépett. A Turkeve városnak ajándékozott képei nem csupán legutóbbi életszakaszából származnak: megtaláljuk azokban fiatalkori képeitől kezdve a szegedi korszakban készített művein keresztül mostani alkotásait is, a legváltozatosabb témákat, történelmi, vallásos tárgyú festményeket éppúgy, mint portrékat, tájképeket stb. Tekintettel arra, hogy a kiállítás rendezői a képek kifüggesztésénél nem időrendi, hanem esztétikai szempontokat és a témaválasztást vették alapul, nehéz pusztán a képek alapján megítélnünk, hogy Mihály István élete művének mi a végső összegezése, hol érzi magát a legigazabban otthon. De nehéz ezt már csak azért is megállapítanunk, mert ez a kiállítás csupán az olajfestményedre szorítkozik; gazdag akvarellgyűjtemónyét egy újabb kiállítás keretében fogja a Városi Tanács az érdeklődőknek bemutatni. De ha megkérdezzük a művészt magát, nem kell gondolkoznia a feleleten, hogy leszögezze: művészi egyéniségét tájképedben tudja leginkább kifejezésre juttatni Ez az ő igazi területe, még hozzá nem is az olaj, hanem az akvareil-festészet. Mint érdekességet, hadd említsem még meg, hogy Mihály István 10 éven át a budapesti Operaház díszlettervezőjeként dolgozott. A szegedi szabadtéri játékok alkalmával is tervezett ope radíszletet, igen nagy sikerrel. Erről a korabeli lapok újságcikkei is tanúskodnak, éppúgy, mint más szakmabeli sikeréről is. MIHÁLY ISTVÁN mosta Velencei-tó mellett él. Még csak mint vendég élvezi a turkeveiek vendégszeretetét. De napról-napra jobban várja azt a pillanatot, amikor véglegesen hazaköltözhet szülővárosába. Hamarosan el is készül számára az a világos, derűs otthon, amelyben most már élete végéig munkálkodhat, festegetheti a remeik kun-fejeket. a turkevei határt, az alföldi tájakat. Bizton állíthatom, hogy Turkeve népe olyan nagy szeretettel várja és fogadja őt, s az emberek annyira közülük valónak érzik, hogy ez a hazatérés sok boldoságot, so> szép gyümölcsöt fog teremni mindkét félnek: Mihály István festőművésznek — mindenki „Pista bácsi”-jának — éppúgy, mint Turkeve városának. CZIRÄKY JULIA ífPRiUS [ 7 Vasárnap 1 Hernumn 8 ÁPRILIS 8 hétfő Liiiia A nap kél 5.13 órakor, nyugszik 18.21 perkor. A nap kél: 5.11 perckor, nyugszik: 18 óra 23 pereikor. — 118 százalékra teljesítették adóbefizetési tervüket a tiszapüspöM dolgozó parasztok. Különösen kitett magáért Földi Mihály, Polgár István, Farkas Bertalan dolgozó paraszt és Fiam József fodrász, akik a tanácstól elismerő oklevelet kapnak. 1 — A martfűi Cipőgyár MTH KISZ szervezete csereakcióval kíván kijutni a moszvai VIT-re. Az ezzel kapcsolatos tárgyalásokat hamarosan megkezdik a moszkvaiakkal: — Ingrid Bergman, aki legutóbb Európában filmezett, úgy nyilatkozott, hogy soha többé nem akar visszatérni Hollywoodba, ahol unatkozik és mindig idegennek érezte magát; — A Megyei Tanács leg« utóbbi tanácsülése kimondta^ hogy Szolnok megyében legelőfejlesztési alapot ke® létesíteni. A legelőfejlesztési alapból a legeltetési bizottságok és a tsz-ék támogatást kapnak; — A MtlNŐSZER vállalat korlátlan mennyiségben biz’ tosít vegyszeres gyomirtószert a tsz-eknek és egyéni gazdáknak. A búza vegyszeres gyomirtásához 1 ka. Diconirt szükséges. — Franciaország legjobban fizetett filmszínésznője jelenleg Brigitte Bardot, aki a legújabbfajta „vamptípusnak” számít. Első kinemaszkop színesfilmjét, amelyet a színésznő férje, Roger Vadim rendezett, Genfben és Lausannéban betiltotta a katonális cenzúra. A fiúm címe: ..És isten megteremtette az asszonyt.’* — Tiszafüreden, az április 4-én elmaradt vásár helyett a pótvásárt április 18-án tartják. — Uj kinemaszkop film készül Sophia Loren főszereplésével, címe: „A fiú a delfinen.’* A film rendezőié Jean Negulesco. * A TÁvzwidék GÁZDÁ-ROVÁTA-----------r—r~ r.r i.rrr.~ij~ri_ ~_t.rji_rj~rr .í . r. r Mikor kell fizetni a gépállomási munkadíjai ? A Földművelésügyi Miniszter rendeletet adott ki a gópállomásd szerződések megkötéséről. Ebben meghatározza a szerződéskötés feltételeit. A gépállomásnak a szerződésben kötelezettséget keli vállalnia aura, hogy a gépi munkát jó minőségben és ideiében elvégzi. Az arő- és munkagépek folyamatos üzemeltetéséről, a traktorok, kombájnok, egyéb gépek helyszínire szállításáról, továbbá az üzemanyag ellátásról saját költségén gondoskodik. A rendelet szerint az előző évektől eltérően mind a tsz-ek, mind az egyéni gazdák a gépállomási munkák diját az érvényes rendelkezésnek megfelelően, a szerződésben meghatározott feltételek szerint, a munka elvégzésével egyidejűleg tartoznak kifizetni. A tsz-ek az illetékes bankfióknál, a termelői szakcsoportok az illetékes földművesszövetkeze-' teknél hitelt kaphatnak. A tsz-eknek a jövőben a megkötött szerződést nem kell bemutatnáok a járások mezőgazdasági osztályain. A földművelésügyi miniszter most nagyobb jogkörrel ruházta fel a járási tanácsok mezőgazdasági osztályának vezetőit. Eszerint.a minőségi hiba kijavítására a mezőgazdasági osztály vezetője is utasíthatja a gépállomást. A mezőgazdasági osztály vezetőinek ilyen irányú határozatát a gépállomás köteles végrehajtani. i kukorica regynsercs gyomirtásáról Már most érdemes felmén','. hogy a kukorica növényápolásánál milyen problémákra számíthatunk. Ha úgy látják a termelők, hogy a kukorica a szükséges háromszori gépi és kézi kapálását nem kaphatja meg, akkor nyugodtan alkalmazhatják a hazánkban még alig ismert, de Szolnok megyében már kipróbált vegyszeres gyomirtást, Fz a módszer körültekintő és alapos munka esetén nem jelent terménykiesést. A kapás művelésű kukoricát célszerű négyzetesen vetni. Ez esetben ugyanis a kétirányú gépi kapálás folytán a kézi kapálásra szoruló terület a vetésterületnek csalt 20 százalékát teszi !d és ez minimális kézierő ráfordítást jelent. A vegyszeres gyomirtást, a permetezés idejét úgy válasszuk meg, hogy bármely művelési állapotban lévő kukorica 15—20 centiméter magasságú legyen. Általában a sorrend a következő. A kukoricát vetés után 10—15 nap múlva boronáljuk, majd. ezt követően 10—15 nap múlva sorközi gépi kapálásba részesítjük, 3—5 nap múlva elvégezzük a vegyszeres gyomirtást a soron belüli gyomok ellen. A Diconirt vegyszeres gyomírtószer adagját a kukorica növekedési állapota és a gyomok fejlettsége szabja meg. 15—20 centiméter magasságú kukoricán holdanként 1 kilogrammot) célszerű felhasználni. Egyébként a kukorica vegyszeres gyomirtással kapcsolatban mindenki részletes felvilágosítást kaphat a kenaeresi Növényvédő Állomástól. Győr Tibor, oki. mezőgazdász, Kenderes, Növényvédő Állomás. Néhány szó a hibr d kukorica-vetömaq termesz'éséről Azok a termelő egységek, amelyek a hibrid kukoricavetőmag terjesztésével foglalkoznak. jó árat kapnak a beszállított vetőmagért. Érdemes megismerkedni az egyéb kedvezményekkel is. Most, tavasszal a vetőmagot kölcsön kapják és csak őszszel kell visszaadniok 20 százalékos súlytöbblettel. A beit. hibrid és a fajtahibrid kukoricánál a termelők katasztrális holdanként 300 forintot kapnak a címerezés elvégzésekor. Ezt nem kell visszafizetni. Nagyon jelentős az is. hogy eg)* mázsa beszállított hibrid-kukorica vetőmagért a termelő 150 kilogramm szokványminőségűt kap vissza. A hibrid kukorica vetőmag termesztésére a magtermeltető vállalat körzeti felügyelőjével lehet szerződést kötni. Gazda a asznn\oknak: Ismét olcsóbb lett a naposcsibe — IIoJ lehet beszerezni naposlibát? A napos csibék árát már másodszor szállították le a keltető állomások. A naposcsibéi: ára jelenleg darabonként a keltető állomásokon 3 forint, a földművesszövetkezeteknél 3.20 forint. *5 még egy érdekes hír a gazdaasszonyoknak. A Nagykunsági Állami Gazdaság április 8-tól minden héten 5—8000 darab napos-libát bocsájt a vásárlók rendelkezésére. A napos-liba ára darabonként 35 forint A gazdaság libatenyészete tiszta fehér-magyar. Az országos mezőgazdasági kiállításon 1956-ban tenyésztési nagydíjat kaptak. A tsz-ek és az egyéni gazdák igénvlésrilket a gazdasághoz küldjék el. Készüljünk a kukorica négyzetes vetésére A négyzetes kukoricavetés megyénkben eléggé elterjedt. Hasznosságáról sokan meggyőződtek ós ismerik a vetés technikáját is. Gépállomásaink több négyzetes vetőgóppel rendelkeznek, amelyek már az elmúlt évben is megfelelően dolgoztak. — A négyzetes vetésnek fontos élőmunkája a különös gond-* dal végzett talaj előkészítés: Legfőképpen arra kell tőre-* kedni, hogy síma talajfelületet kapjunk. Két tonlos kormányrendelet a földadóról A forradalmi munkás-paraszt kormány két nagyfontosságű mezőgazdasági vonatkozású rendeletét közli a Magyar Közlöny szombati száma. Az egyik rendelet a földadó kivetésére s lerovására vonatkozik, egyes rendelkezések módosításáról szól. A földadó mértéke a kataszteri tiszta jövedelem minden koronája után változatlanul 4 kiló búza. A földadót búzában köteles megfizetni az, akinek használatában 4 kát. hold, vagy azt meghaladó földterület van, továbbá aki egy kát. hold, vagy ezt meghaladó szőlőterületet használ. A földadót pénzben fizetheti meg az. akinek használatában 400 négyszögölnél nagyobb, de négy kát. holdnál kisebb terület van, továbbá a jóváhagyott alapszabály szerint működő legelő- és erdőbirtokossági társulat a tulajdonában levő földterület után. A búza helyett fizetendő pénzösszeget a pénzügyminiszter határozza meg A rendelet ideiglenes mentességet biztosít a földadó fizetése alól az újonnan te* lepített gyümölcsös és erdő, valamint a zárt, összefüggő területen újonnan telepített szőlő használójának. A mentesség gyümölcsösnél hat, erdőnél húsz, szőlőnél 4 évig tart. Intézkedik a rendelet a földadó lerovásának időpontjáról, a termények átvételéről is. A rendelet intézkedéseit már az ez évi földadó kivetésénél és lerovásánál alkalmazni kéül. A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány másik rendeleté értelmében, meghatározott fettételek esetén, a földadót búza helyett rozzsal, árpával és borral is le lehet róná. (MTI.) Pá'vázafi {frde’mény A Szolnok megyei Mezőgazdasági Termékeket Értékesítő Szövetkezeti Központ Szolnok, Kossuth tér 4. pályázatot hirdet a központ főkönyvelői állásának betöltésére. A pályázó adjon részletes képet eddigi gyakorlati munkáiéról. A pályázatot a fenti címre ápr. 15-ig kell beküldeni: t.Li.t, íí iiUUUlti 4*1 1 I >