Tiszavidék, 1957. április (11. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-07 / 82. szám

Tavaszi rejtvényverseny „Az ember tragédiájáéból a vízszintes 1, sorban Ada­­mot a függőleges 13. sorban (utolsó sarok kockába fel­kiáltójelet tegyünk.) Lucifert idézzük. n kollektív biztonság európai rendszere a tartós békéhez vezet Senki sem vitatkozhat azon, hogy korunk népeinek leghőbb vágya a béke. S ez alól Európa népei sem kivé­telek. Sőt ellenkezőleg, hiszen az első és a második világhá­ború Európában robbant ki s az európai népek sokat szen­vedtek a harcok folyamán. Hol vezet a legbiztosabb út az európai tartós béke meg­szilárdításához? — vetődik fel a kérdés. — Erre a kérdésre legmélyebb meggyőződé­sünkkel válaszolunk, amikor kijelentjük, hogy ez az út a kollektív biztonság összeuró­pai rendszerén keresztül jár­ható. A tartós béke csak va­lamennyi európai állam kol­lektív erőfeszítése gyümölcse­ként valósulhat meg. Vala­mennyi európai állam részvé­tele a kollektív biztonsági rendszerben már maga tartós biztosítékot képez a béke meg tartására. Mindehhez még te­­gyüK hozzá, hogy egyetlen európai ország sem ellenzi az Egyesült Államok részvételét a fenti rendszerben, habár nem tartozik az európai álla­mok közé. Nyugati körökben egyesek kijelentik: m*t törődünk mi Kelet-Európával? Biztosít­juk Nyugat-Európa bizton­ságát és ezért nekünk „nyu­­gateurőpai biztonság” kell. Európa biztonságát azonban nem lehet nyugati és keleti részre osztani. A biztonság éppúgy osztíiatatlan, mini a béke. Akik elutasítják a kollek­­tfv biztonság összeurópai rendszerét és csupán a „nyu­gati biztonságról” beszélnek, valójában semmiféle bizton­ságot nem akarnak. Az úgynevezett „nyuga­ti biztonság hívei akarva­­ákaratlanul a béke megszilár­dítása helyett a béke szét­­robbantásán fáradoznak. Vizsgáljuk meg, mit hozna Európa számára a kollektív biztonság összeurópai rend­szere. A kollektív biztonság összeurópai redszere azt je­lenti, hogy bármely euró­pai ország az agresszió útjára lépve, szembeta­lálja magát a többi európai álammal. Nyilvánvaló, hogy ez kizárja az agresszió lehe­tőségét. S ha megszűnnek a katonai konfliktusok lehető­ségei, akkor értelmetlenné válik a fegyverkezési ver­seny is. Mód nyílik tehát ko­runk legfontosabb problémá­jának, a lefegyverzés, vala­mint az atom, a hidrogén és a többi tömegpusztító fegyver betiltásának megoldására. A kollektív biztonság össz­európai rendszerének előnye még abban is rejlik, hogy — valamennyi európai állam részvétele ellenére — egyik állam sem élvez különleges jogokat. Más szavakkal a rendszer résztvevői teljesen egyenjogúak. Biztosítja vala­mennyi európai állam — kis ás nagy hatalom — szuveré­nt tásának teljes tiszteletben­­bartását. Felvethetjük a kérdést: az államok közötti ideológiai né­zeteltérések nem jelentenek akadályt? Az ideológiai vé­lemény-különbségek nem akadályozhatják közös har­cunkat a békéért, mint ahogy nem akadályozták a Szovjet­uniót, Angliát, az Egyesült Álamolkat és Franciaonszár got, hogy közös erővel küzd­jenek a hitleri Németország ellen. Joggal kérdezhetjük te­hát, hogy most a társadalmi politikai rendszerek eltérései akadályozhatnak-e minket abban, hogy közös erővel szálljunk szembe egy uj há­ború kirobbantására irányuló törekvésekkel és szálljunk síkra a béke megszilárdításá­ért és az egész európai biz­tonságért. Bátran állíthatjuk, hogy a kollektív biztonság összeuró­pai rendszere megfelel valamennyi ország érdekeinek, a történelmi fejlődés szük­ségszerűségeinek és a nem­zetközi helyzet objektív kö­vetelményeinek. A .nyugati biztonság” — rendszere azonban — néze­tünk szerint — vissza akar­ja forgatni a történelem ke­rekét. Melyek az úgyneve­zett „nyugati biztonság” rend­szerének már meglévő külső megnyilvánulásai? A válasz: NATO, Nyugat-Európai Szö­vetség, az „Euratom”, a „kö­zös piac” sfib., stb. E rend­szer „uralkodó eszméje” az úgynevezett „erőpolitika”, — amit hívei úgy neveznek, hogy „a fegyveres erők al­kotta béke.” Mi is valójában a NATO, a Nyugat-Európai Szövetség? Katonai szövetség, amelyet távolról sem békés célok ve­zérelnek. Éppen a NATO — (féktelen fegyverkezési poli­tikájával) a nemzetközi fe­szültség egyik legfőbb előídé­­z'je. A Nyugat-Európai Szö­vetség leple alatt a német militarizmus felélesztésén fá­radoznak, azon a mlli tariz­muson, amely eddig kétszer rántotta. Európát világháború­ka. A NATO nem ismer el a résztvevő államok egyenjogú­ságát. Az Egyesült Államok teljes cselekvési szabadságot élvez és Washington támo­gatósával egyre fontosabb szerepet játszik Nyugat-Né­­metország is. Talán nem ezt bizonyltja Speidel hitlerista tábornok és partnereinek ki­nevezése a NATO parancs­noki karába? A fenti agresszív katonai tömbök létrehozása 1 2 3 * Is 6 7 8 9 10 > till ■■■■ 11 Hil SS» ■■■( 12 13 14 ssssss !H» 15 m 16 ns: :::: 17 18 sass ■■■■ 19 20 21 22 :::: :::: 23 ü 24 25 :::: m 26 ■■■■ ■ ■■■ ■■■■ 27 28 29 m 30 31 £::: öli 32 33 34 ifi! 35 Si 36 iiíi 37 38 ■■■■ 39 40 41 H 42 43 :::: :::: 44 Ül 45 46 47 üli 48 ill 49 50 51 iÜ m 52 53 Ili Európát hét egymással siemben álló táborra osztotta A Szovjetunió és a népi demokráciák honvédelmük érdekében kénytelenek voltak megkötni a varsói szerződést De mindenkor készen állnak a varsói szerződé® likvidálá­sára, ha az a NATO meg­szüntetésével jár együtt. — A NATO résztvevői azonban — nem törekednek erre. Nem, mert a NATO az agresszió eszköze. Híved gyakran han­goztatják, hogy Németország egyesítése mellett tartanak ki. De nem teljesen világos­­e, hogy Nyugat-Németország ujrafelfegyverzése, a német militarizmus felélesztése mind újabb és újabb akadályokat gördít Németország egyesíté­sének útjába? Az úgyneve­zett „közös piac” nem tá­maszt-e újabb nehézségeket a német egység elé? Az egyik nyugatnémet újság helyesen jegyezte meg, hogy a „közös oiac” az NDK és a Némel Szövetségi Közt '.rsaság közötl „vámhatárt” húz. De nézzük az „Euratom”-ot. A nyugat­német militaristák nyíltan ki­jelentik, hogy az „Euratom” lehetővé teszi Nyugat-Né­met ország atomfelfegyverzé­­sót. Nem s mégegyszer nem! — Ezek a tervek nem a béke magjait hintik él, hanem a háiború kel ki belőlük. Európa népei nem „hideg­háború” híveinek útját jár­ják, hanem bátran kiállnak létérdekeik: a béke és a kol­lektív biztonság eszméje mel­lett. KRUPP - AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK MODERN GYARMATI POLITIKÁJÁNAK ELŐŐRSE M „ Rockefeller nemrég nyilvá­nosságra hozott Eisenhower­­hez intézett levele leleplezte az Egyesült Államok mono­polistáinak világuralomra tö­rekvését és tulajdonképpeni közelkeleti terveit. Most pe­dig két olyan okmány került napvilágra, amely a nyugat­német monopóltőke imperia­lista hatalmi törekvéseit, va­lamint a németek és az ame­rikaiak közti üzlettárs! vi­szonyban betöltött új szere­pét bizonyítja. Krupp von Bohlen és Hal­­bach eddig ismeretlen hadi­célemlékiratáról van szó. amelyet fentiek 1915 júliusá­ban az akkori császári kor­mány elnökének nyújtottak át. Ez a még ma is aktuális okmány a Krupp-család leve­lezéséből származik, Első al­kalommal és teljes szövegé­ben a W. Boelcke által a Rüt­­ten and Locning kiadó útján közrebocsájtott „Krupp és a Hohenzollemek” című nem­rég megjelent dokumentum­gyűjteményben került a nyil­vánosság elé. Ebben az em­lékiratban az ágyúkirály azt kérte, hogy Németország lép­jen szoros kapcsolatba a nyu­gateurópai államokkal. Ez alatt Krupp elsősorban Belgi­um és a francia érc- és bá­nyavidék katonai és politikai leigázását értette. Krupp von Bohlen továbbá európai „vámszövetséget” követelt, amelynek az lett volna a ren­deltetése. hogy a német gaz­dasági tevékenység előtt újabb kapukat nyisson meg. A Krupp-konszern e hadi­célkövetelései, amelyek az 1918-as katonai vereség kö­vetkeztében nem valósulhat­tak meg, a német imperializ-1957. április 7. musnak a második világhá­borúban szenvedett ismételt veresége dacára 1945 után messzemenőleg realizálódtak, A nyugatnémet konszernnek, mint az amerikai tőke ifjabb partnerei, uralkodó helyzetbe jutottak az európai kontinens többi kapitalista országaival szemben. Manővereik során az államközi szervek, mint például a (Nyugat-) Európai Fizetési Unió, a Nyugateuró­pai Vámtanács stb. az ugró­deszka szerepét töltötték be. A nyugatnémet monopól­tőke tervei azonban már ré­gen túlnőttek az európai ke­reteken. „Nemcsak Európá­ban, de a tengeren túl is je­lentősen bővíteni kell a né­met gazdasági tevékenysé­get” — kéri Krupp emlékira­tában Sőt mi több! Határo­zott formában nagy „afrikai gyarmatbirodalmat” követel. „Felesleges bizonyítani” — jegyzi meg —, hogy egy Ilyen gyarmati birodalom az ipari termékek elhelyezése, a nyersanyagbeszerzés, továbbá a német kultúrának az egész világon való elterjesztése szempontjából igen fontos Németországra nézve. Az 1956-os Krupp terv: Krupp itt Németország gyarmatbirtokairól beszél, de mint mindig, amikor Német­országot mond, magát gondol­ja. A gyarmati birodalom e tervét is szappanbuborék­ként pukkasztotta szét a két világháború rideg valósága. Ez azonban semmiképpen sem jelentette azt. hogy a nyugatnémet konszernnek, s elsősorban a Kruppék felad­ták volna az afrikai nyers­anyagforrások és elhelyezési piac meghódítására irányuló terveiket. Sőt ellenkezőleg! Megszüle­tett az úiabb terv. az úgyne­vezett ..Krupp-terv”. amely­nek az a rendeltetése, hogy a régi programot valósítsa meg. Ezt az okmányt 1956 márciu­sában készítették el és elő­ször — ez nem véletlen, — Murphy, amerikai külügymi­niszterhelyettesnek mutatták be. Tehát ez a „Krupp-terv” két hónappal azután jelent meg, hogy Rockefeller közöl­te Eisenhower elnökkel a közelkeleti politika irányel­veit. Jellemző, hogy a „Krupp­­terv” azonnal felkeltette a „külföldi segélyek elosztását intéző szenátusi bizottság” — olvasd Morgan és Rockefeller amerikai trösztjei — érdek­lődését. Ez az okmány nem egyéb, mint Kruppék prog­ramja a közel- és középkeleti országok gazdasági pozíciói­nak meghódítására. Eisenhower gazdasági ta­nácsadói le akarták rögzíteni a Közel-Keleten a követendő közös német-amerikai lépése­ket és ezért ez év januárjában meglátogatták Beitzet, a Krupp-konszern vezérigazga­tóját. Ez a látogatás — ami ismét nem véletlen — arra az időre esett, amikor Eisenho­wer nyilvánosságra hozta veszedelmes közelkeleti dok­trínáját. E külön megbeszélés után két nappal a düsseldorfi Park Hotelban (1957. januárban!) az amerikai „gazdasági szak­értők” coctail-partyt rendez­tek, amelyre szintén meghív­ták Beitzet. továbbá Sohlt, a Thyssen-konszern vezetőiét, a DEMAG-tól Reutert, vala­mint a hírhedt Henlet. a Klöckner-konszern jelenlegi vezetőiét és a rheinpreusseni acélművek részéről Kostot. Az amerikaiak a nvugatnémet konszemmáenások e valóban maroknyi csonortiát meghíz­ták, hogv a Közel- és Közéo- Keleten mentsék meg azokat a pozíciókat, amelyeket Ang­lia és Franciaország a szuezi kudarc után elvesztett. A „Krupp-tervben” az az újszerű, hogy Krupp a „Tra­de not aid!” (Kereskedelmet, nem pedig segítséget!) jeligé­vel operál. A politikai és ka­tonai feltételekhez kötött amerikai „segítség” a fiatal arab nemzeti államok merev elutasításával találkozott. Ilyen kapitalista „segítség” nem kívánatos. Ezért is kül­dik most előre az amerikaiak a nyugatnémet magánkapita­lista monopóliumokat Az el­gondolás az, hogy az amerikai befolyás a nyugatnémet mo­nopoltőkén keresztül a hátsó kapun észrevétlenül lopódz­­zék be a Közel- és Közép- Kelet országaiba. A monopó­liumok ujjonganak: az üzlet összefonódik a politikával! Az a cél, hogy ezekben az orszá­gokban birtokba vegyék a nyersanyagforrásokat, külö­nösen a Kőolajat, továbbá fel­számolják a nemzeti függet­lenségi mozgalmat. A nyugatnémet konszernek úgy állítják be terveiket, mintha békés, kizárólag „üz­leti” céljaik volnának. Krupp egyetlen alkalommal se mu­lasztja el, hogy a sajtón ke­resztül újra meg újra kije­lentse, miszerint essenl mű­veiben nem gyártanak hadi­anyagot. Nyilván el szeretné hitetni Afrika és Ázsia népei­vel, hogy a nyugatnémet im­perializmus levetette jólismert agresszív katonai jellegét és ártatlan „kereskedelmi part­nerré” vált. Krupp és a nyu­gatnémet sajtó szándékosan elhallgatja, hogy például Kruppék Weser-Werft A. G.­­ja sorozatban építi az (egyéb­ként 85 millió márkába kerü­lő) új rombolókat. Láthatjuk, hogy teljes gőz­zel folyik a nyugatnémet Ú1- rafelfegyverzés! A Kruppék által gyártott gépeket — mint 5 tapasztalatból tudjuk — a ha-» dihajók követik. Kutyából < nem lesz szalonna! í VÍZSZINTES SOROK: 11. Külpolitikában sokat emlegetjük, 12. Plagizál. 13. Serkent, buzdít (latinul). 15. Gyümölcs. 16. Rövid „táft“á 17. Csenni. 19. A Tiszában sok van, 21. Vissza: előre, 23. Tafari Rasz. 24. Hangtalan „voce“, 26. Kedves erdei állat (vissza). 27. A „Tigris“ balpartjárűl való; 30. Férfi név. 32. Angol mlnszterelnök volt. 34. HTMM. 37. OLÉVK (2. kockába két betű) 38. Nagy szesztartalmú sör. 39. Zacskőj 42. Siti. 43. Éneklő hang. 44. Cim. 45. Azonos betűk. 46. Antenna eleje, 48. Hozzátartozó. 49. .. Oborín. 50 Kitől, keresve. 52 Tied, Bécsben. Beküldendő a két idézet! Megfejtése 10 pont. FÜGGŐLEGES SOROK: 2. Vízinövény, 3. Régi francia hadUobogó* 1121—1415-ből, 4. Lám. 5. Régi húros hangszer (vissza!) 6. Nem fő. 7. Dél-Amerikai köztársaság, 8. Rövid élmény. 9. Vissza: zajos ellentéte, 10. ,. Ipso (természetesen), 14. Kiváló magyar festőművész (1833—1904). 15. Német prepositio. 18. Ilyen hegedű is va»j 20. Határozott néveiőá 22. Két kötőszó. 25. Római államférfi voK, 28. Azonos betűk 29. Férfi név (2, kockába két betű.) 21. Az USA Georgia államának fővárosa. 33. Nyilvánvaló, 35. Zeneszerző vezeték neve. 36. Sav van Ilyen. 39. Szolnoki sakkmesterünk vezeték neve, 40. Csúszós. 41. A villamos mozdony fel­találója, 47. Szám. 49. Női név (ék. felesleges), 51. vissza: Tettrugó. 53. Vissza: Feltételes kötőszó. USZAVIDÉK 17. reitvényszelvény Sakkélet Vezeti! DALKÓH Magyar bajnokságot nyert Ba­­ricza nagymester egyik jól sike­rült játszmáját — a döntőről — közöljük. A sztra téglái irányt követő nagymestert e játszma taktikai megvilágításban mutat­ja be. VEZÉRCSEL Szilágyi Gy.—Barcza G, Budapest, 1957. L dl Hí6; 2. HfS d5; 3. C4 eí; 4. Fg5 c6; 5. cd5 ed5. (A vezér­csel u. n. csereváltozata jött létre). 6. Vc2 h6; 7. Ff4 He4; 8. c3 FÍ5; 9. Fd3 Ha6. (Sötét látszó­lag „egészségtelen“ lépést tesz, tábla ezéli „H“ eléggé passzív, azonban már most számít a „b4“ pont gyengeségének kihasz­nálásával). 10. a3 Va5+; 11. Kc2 Hb4! 12. ab4 V:al. (Sötét minta­szerűen aknázza ki a lehetősé­geket. Világos szöveglépése he­lyett 12. Vb3-ra F:d3+ 13. V:d3 Hg3 szintén minőséget nyer). — 13. Hel F:b4j 14. f3 0—0. (Tuda­tosan áldozza huszárát, mert a két gyalog és minőség plusz kár­pótolja őt és az ellenséges gyen­ge királyállás Is előnyt jelent a nagymester számára). 15. fe4 de4; 16. Fc4 b5: 17. Fb3 a5; 18. Vei Fel; 19. Bel a4; 20. Fc2 Va2; 21. Fd6 BfeS; 22. Kf2 Be6; 23. Fb4 Bg6; 24. Hd2 VeG; 25. Hfl Fh3 !? — (Tetszetős szép lépés, amely a K-állást szándékozik végzetesen legyengíteni). 26, Hg3 Vf6+. (26. gh3-ra VÍ6+ és Bg2+ mattlg visz). 27. Ke?? F:g2. (Vi­lágos szöveglépése hiba. Helyet­te 27. Kgl F:g2; 28. K:g2 VÜ3+; 29. Kgl B:g3+; 30.thg3 V:g3+ után örökös sakk áU). 28. He4 Ff3+; 29. Kd2 Bg2+S 30. Kc3 Ve6; 31. Hd2 Fe2! 32. Fe4 f5; 33. B:e2 B:e2; 34. Fbl V:e3+; 35. Fd3 Bd8; 36. Fc5 .. •, abedefqh 36. ... b4+! 37. Kc2 b3+; 38. Kc3 Bel és világos feladta. Folytatva a miniatűr 'átszmák sorozatát, elsőként egy XVII. század derekáról maradt rövid partit adunk (Grecolól). Szabálytalan megnyitás 1. e4 b6; 2. d4 Fb7; 3. Fd3 f5? 4. ef5 F:g2; 5. Vh5+ g6; 6. Íg6 Hf6 7. gh7+!l H:h5 8. Fg6 matt. Sötét a K-szárnyat indokolatla­nul felnyitotta f5, majd pilla­natnyi előnyök után futott (F: g2), közén a védtelen királya áldozatául esett. PhiUdori védelem. 1. e4 e5; 2. Hf3 d6, 3. Fc4 h6, 4, Hc3 Fg4?, 5. H:e5U F:dl, 6. F:17 +. Ke7, 7. Hd3 matt. Világos tisz­tek jól fejlődtek, majd — vezer vesztés árán is — az ellenfél ki­rálya ellen törtek. Sötét a 3..h6 lépéssel fontos fejlődési tempót veszített. HoUandi védelem L d4 f5, 2. Fg5 h6 3. Fff4 gS? 4. Fg3 f4 5. e8 h5. 6. Fd3 Bh6 7. V:h5+ I B:h5. 8. Fg6 matt» Sötét mohóságában felszakítot­ta K-számyát, amelynek gyen­geségeit világos szépen kihasz­nálta (Teed-Delmar). From csel L £4 e5. 2. £e5 d6. 3. ed6 F: d6. 4. Hf3 g5 5. C3 g4. 6. Va4+ Hc6. 7. Hd4 Vh4+, 8. Kdl g3. 9. b3? V:h2 !! 10. B:h2 gh2 és sö­tét nyer. Sötét az áldozott gya­logért jól fejlődött és merészen játszott. Világos erőtlen lépései (5. c3 és 9. b3) elősegítették sö­tét tervét. Fenti példák azt mutatják, — hogy a K-szárnyat Indokolatla­nul soha sem szabad felszakita­­ni, — a királyt ne tegyük ki el­lenséges támadás veszélyénekl * H. Malmgren 'svéd) levelezési nagymester 53 éves korában el­hunyt. * Egyéni világbajnokság páros­­mérkőzésének eddigi eredmé­nye: 7—6 Szmiszlow nagymester javára. * 3. sz. végjáték. (Selesniew-től) Q 7 5 5 4 3 2 1 abedefqh Világos indul és döntetlent tart. Múlt rovatunkban megjelent 2. sz. feladvány megfejtései V« ! isi in m ® ■ 1 li ül m mt m mmm ip

Next

/
Oldalképek
Tartalom