Tiszavidék, 1957. április (11. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-07 / 82. szám

\ HÍRÜNK a A jászberényi Aprítógép­­gyárban több olyan gép ké-' szült, amelyeket külkereske­delmi szakembereink ez év tavaszán a külföldön meg­rendezendő kiállításokra és nemzetközi vásárokra is el­visznek. Első képünk a 400-as átmérőjű Ganzplex malom­ról készült, amelyet fino­mabb érceik, esetleg szén tö­résére használnak. Ez a gép nagyvilágban a damaszkuszi vásárra jut ki. Második képünk a VI. számú Diesdl-motoros, go­lyóscsapágyas törő. A har­madik kép egy nagyteljesít­ményű kalapácsos malmot mutat be. Ezt inkább száraz, rideg fé­mek zúzására használják. A stockholmi kiállításon kerül bemutatásra. — Reméljük, mindegyik öregbíti majd a magyar ipar hírnevét Emlékezzünk Juhász Gfulára 1957. április 6-én múlt 20 éve, hogy 54 éves korában ön­kezével vetett véget hánya­tott életének Juhász Gyula. Szegeden született — apja postatiszt volt. A budapesti egyetemen tanult, fiatal ko­rában kisvárosokban tanárko­­dott, majd Szegeden élt. 1908- ban Nagyváradon Adyval megszervezte a Holnap című antológia kiadását .mely a haladó fiatal írók első együt­tes bemutatkozása volt Köl­tészetében a mellőzött, a nagyvárosi élettől megfosz­tott ember fájó lemondása, a szépség eszménye utáni törek-JU1IÁSZ GYULA: vés fejeződik ki. Elítélte az imperialista háborút A for­radalmak Szegeden érik, vi­lágnézetileg és érzelmileg közeledik a szocializmushoz, a munkásosztályhoz. Versei, hírlapi cikkei egyaránt erről tesznek tanúságot. A forrada­­dalom idején lapszerkesztő, a szegedi színház igazgatója. A Horthy-korszakban hát­térbe szorítva, visszavonul­tan élt Költészete ekkor a magány reménytelenségét, de a munkásosztály jövőjébe ve­tett hitet is tükrözi. Műveivel kitörölhetetlenül írta be nevét a magyar iro­dalomba. TESTAMENTUM Nektek hagyom, ha innen eámegyek E búcsúzót, jövendő emberek! Ha emlékeztek, mit daloltam én. Ne kérdezzétek majd, ki voltam én Nem a pacsirta fontos, csak a dal Mely a nem múló, szent összhangba hal. Én botorkáltam s botlottam sokat De nem szűntem dúdolni dalomat Szomorú vett a versem, jól tudom, Csüggedten álltam sokszor félúton Én vétkem, én nagy vétkem, érezem. Hogy nem láthatta könnyemtől szemem Sokáig a föipirkadó napot: De ti ezen ne csodálkozzatok! Ha én a gyöngyvirágos hant alatt Nem álmodom, csak fekszem majd hanyatt. Kívánom és ez testamentumom. Akarom én, ez így Is lesz tudom: Hogy meg ne értse többé senkisem. Miért vérzett el lassan a szívem. Miért volt nékem fájó, ami szép. S a fiatalság tavaszi ízét Miért érezte fanyarnak a szám S az asztal végén, vidám lakomán Miért sírtam én. mint az elátkozott: Ne értsétek meg azt, ti boldogok! IN N EN—ON N AN Értékes kerámiai leletek kerültek napvilágra a Szol­nok Megyei Szakszervezeti Székház építkezésénél. A XVIII-ik századból való tá­lak, kancsók megmutatják, hogyan hatott a török kerá­mia az alföldi fazekasmeste­rek munkájára. Ugyanitt 200 éves cseréppipák is előkerül­tek a föld alól, amelyek hasz­nálható állapotban vannak. * A konzervipar régi és rendkívül fontos problémá­ját oldották meg a Kerté­szeti és Szőlészeti Főiskola technológiai tanszékén. Ed­dig ugyanis az egyévesnél régibb konzervekben több­nyire elbomlott a C vita­min 80—90 százaléka, s így az áru sokat veszített érté­kéből A kutatók kiderítet­ték, hogy ha mesterséges C- vitaminnal „oltják be” a konzervet, megvédik a ter­mészetes C-vitamint az ei­­bomlástólL iuuuuuuuuuaiiumuuuiuuuuuuuuuiuuuuuiittuiiiiuiuuiu uiuumi lütuMiuuuiitutu A JUHÁSZNAK JÓL MEGY DOLGA W tgalább is Satt hajót bácsinak, Turkeve leg­öregebb juhászának Igen. Le­­gelteti nyáját ebben a szép tavaszi időben a turpásztői le­gelőn, s furulyálni is csak azért nem furulyái, mert nincs furulyája. De szép élet a juhász élet furulyaszó nélkül is, Különö­sen annak, aki 50 éve űzi már ezt a mesterséget. S 50 évi ju­hászkodás után is azt mondja: — Nem cserélnék én a váci püspökkel sem. Mert milyen ts a mai kevi juhász élete? Áprilisban kihajtja a bir­kákat és majd csak novem« berben jön be velük. Két b -rátja van Sass bácsi­nak ez idő alatt, a kevi ha­tár messzekékló horizontjá­val, meg futkározó puli ku­­tyái. Szállása is az anyaföld egy darabkája, ahová leteríti su­báját, vagy ahogy 5 nevezi, a „csillag szálloda”. Van rá eset, hogy három hónapig sem tér haza családjához. Pedig nagyon szép lakása van a vá­rosban, gazdagon bebútoroz­va. villanyfény világítással. Csakhogy Sass bácsi keve­set ad erre. — Nem eugos cipellő, nem cilinder kalap kell a juhász­nak — ez a véleménye. Aminthogy neki nincs is, nem is volt még soha cipője, se bakancsa. Nem is húzná fel a világért sem. Ha a felesége engedné, még télen is bőga­tyában is szűrben járna. Benne még igazi juhászvér csörgedez. Hétéves kora óta ivódott, bele De az is lehet, h og<i veleszületett családi örökség. Ezen nincs mit cso­dálkozni, hiszen apja, nagy­apja juhász volt. agyapja birkák között született és a nyáj mel­lett is halt meg a nagy Horto­bágyon. Az volt ám az igazi juhász, 73 éves korában, mint számadó hagyta itt a család­ját és göndörszőrű barikáit. Iskolába soha sem járt az öreg. Imi, olvasni nem tudott, de nem csaptál: azt be egy fil­lér erejéig sem. Sőt ő oktatta mindig feleségét, a számadó­­né asszonyt, ha beküldte Deb­recen városába dohányért, vagy valami másért. A szám­adóvá a zsepkendő különböző sarkaiba csomagolta be ilyen­kor a pénzt, s azt átadta a boltosnak, mivelhogy ő a pénzt nem ismerte túlságosan. A nagyapó! Haj, milyen ember is volt íz, Nem három hónapig, fje évekig nem járt haza. A , hortobágyi legelőn hol itt, hol ott felütött kis nádkunyhó volt a lakása, me­lyet aszemnt változtatott, merre legelt nyája. M -rt tavasztól őszig ösz­­szejárták a százezer­­holdas hortobágyi legelő min­den részét. Kamrájuk, egy nagyfülü csacsi hátán cipelte az élelmiszerrel tömött iszá­­kökat. A konyhai berendezéssel sem lehetett sók baj. Egy szőgafa. egy bogrács és kész van. Ha megéheztek, lerán­tották a lenkövérebb iírf’t és rotvoaott a btrkanavrlkás. Akármilyen idegen vetődött rrra. így fogadta a juhász: — Evett-e már az úr? — Nem. — No, akkor gyűjjék vél­tünk. Megvacsoráztak, aztán elő­került a kulacs. — Na most meg igyék is valamit — nyújtották első­nek a vendég felé. Elkeveredtek a leterített szűrökön, rájuk borult a csil­lagos ég, ők meg beszélgettek hosszú éjszakákba nyúlóan. Régi pásztor és betyárhistó­riák emlékét őrizték ezek a pusztai emberek. A 7 éves Sass Lajos, nagy­apó legifjabb bojtárja tágra­­nyilt szemmel figyelt minden szóra, s már akkor eljegyezte magát a juhászattal. Később lett volna alkalma megbánni ezt az elhatározá­sát. Meghalt a nagyapa, az unolca gőgös gazdák cselédjé­vé tett. Bejárta Szolnok, Hajdú, Békés és Csongrád vármegyét, végig legeltette a magyar pusztákat. Nagyapja halála után Kis­újszállásra szegődött el. Há­rom évig verte egy lelketlen gazda a fiatal, otthontalan bojtárgyereket. Felnőtt korá­ban legeltette Horthy Miklós birkáit is Kenderesen. Ekkor történt vele az az emlékeze­tes. számára nagyon fájó eset. W£ ényszermunkásokat hoz­tak a Horthy-birtokra, dolgoztatták őket és emberte­lenül bántak velük a csendő­rök. A juhász nagyon szána­kozott rajtuk .s egyszer meg­jegyezte sajnálkozva: — No, szigyelhetné magát az a méltóságos kormányzó úr, hogy ilyen munkaerővel dolgoztat. Azonnal kivitték a frontra e kijelentéséért. A nehézsé­gekhez edződött juhász em­ber azonban túlélte a harctér borzalmait is 1946-ban jött haza Turke­­vére. Most már a maga gazdája. Városi juhász ugyan, de ma­gának is van 40 darab bir­kája, s ezen felül fizetést kap a tanácstól. Nem szidja, nem veri, nem becsmérli már senkt Sza­bad ember. Turkevén nagyon szeretik ízes kunsági beszédjéért, nagyapjától örökölt vendég­szeretetéért és pontos, becsü­letes munkájáért. 57 éves már, de sohasem ta­lálkoztam még ilyen fiatalo­san bizákodó, jókedvű ember­rel, mint Sass Lajos bácsi. Az a hír járja róla Turke­­kevén, ő főzi a legjobb ízű birkapaprikást a városban. Erről még nem tudok véle­ményt alkotni. Igaz, hivatalos vagyok egy szívélyes pusztai vendéglátásra hozzá, s min­den bizonnyal eleget is teszek e"vok a kérésnek. M inden bizonnyal, mert őszintén megmondom. én is nagyon szépnek találom a juhúszétetet Sass Lajos bá­­• 'i elbeszélései lyomán. Borzák Lajos o mininnuiHHiinw Akiket sohasem tapsolnak meg MIT TUD a közönség azokról, akik egyrészről való« ban a színház alkotói közé tartoznak, munkájukkal szak­értelműkkel elengedhetetlen részesei egy-egy előadás­nak? Mit tud a közönség a színházi díszítők, világosítók, a zsinórmester munkájáról, a kellékes, a bútoros fel­adatairól, a színpadmester, a műszaki felügyelő tevé­kenységeiről? Úgy gondolom, csak akkor vesz inkább tudomást róluk a néző, amikor valami rosszul sikerül. Ha a fény nem gyullad ki idejében, ha egy színpadi fal nincs pon­tosan a helyén, ha hiányzik egy kellék — bizonyára sze­met szúr. Ha minden egyezik, tudomásul veszik — de köziben arra is gondolni kellene, milyen sok-sok próba előzi ezt meg, milyen végtelenül pontos, beidegződ ött munka eredménye lehet csupán. Azért is ezt az alkalmat ragadom meg, hogy róluk! írjak, mert a műsoron lévő darabunk, a „Maya” olyan feladat élé állítja a színház műszaki részlegét, ami több mint az eddigiek, több, — első látásra — mint amit a színház elbírhatna — ha nem oldották volna meg oly ötletesen az egyes díszletet, ha nem lenne úgy megszer­vezve a munka, ahogyan Szabó Béla műszaki felügyelő vezetésével megszervezték. Fényes Szabolcs, aki maga Is résztvett a bemutatón, az előadás végén azt mondotta, nem érti, hogyan birkózott meg ez a kislétszámú gárda a „Maya” kilenc képével, a világositási problémákkal? NAGYON alapos munka eredménye ez a dicsérett Miért? A színház technikai felszerelése fölöttébb hiá­nyos, a műszaki dolgozók létszáma kicsiny. A Fővárosi Operettszínházban például négy bútoros dolgozik egy­­egy előadáson, itt nálunk Zimmermann István, ez a vég-i télenül szerény, halkszavű, vékonydongájú bútoros szinte egyedül cipeli a bútorokat a Maya második felvonásá­nak hat kódváltozásakor, Bár a színház technikailag is állandóan fejlődik, mégis, a világosító berendezés egy bonyolultabban vilá­gított darabhoz viszonyítva sok kívánnivalót hagy maga után. Völgyesi Mihály fővilágosító és Márton Lajos kap­csolótáblakezelő igen sokszor a saját leleményességére van utalva, hogy a modem színpadtechnikával valahol gyan lépést tartva, át tudja hidalni a felszerelés hiányos^ ságát és szép, vonzó fénnyel árasszák el a színpadot* Márton Lajos például rendszerint vakon dolgozik, mert nem látja a kapcsolótábla mellett, hogyan sikerült a vi­lágítása — nem is beszelve arról, hogy mindössze 10 el­lenállása van, ami kevés, mert gondoljuk csak meg, hogy egy-egy gyors változásnál milyen motolla sebes­ségű mozdulatokkal kell dolgozni ahhoz, hogy pontosan átdugaszoljon, s a más fényben játszó színpadon fenn­akadás nélkül elkezdődhessék a játék! HA VALAKI egyszer felmenne a második emeletre, oda a zsinórpadra, Gobi János birodalmába és végignézné a zsinórmestert munka köziben, már a nézésétől is meg­izzadna. A Maya „haway” képére való átdiszí tűsekor például azt látná, hogy a színház egyik legszorgalmasabb és leglelklismeretesebb dolgozója, Jani bácsi valóságos stafétafutást rendez az ú. n. kommandókötelek mellett, amelyek arra vannak hivatva, hogy segítségükkel leen­gedjék, illetve felhúzzák a díszletfalakat, háttereket. S milyen körültekintéssel kell végeznie ezt a munkát — úgy, hogy mind pontosan idejében ereszkedjék le, úgy hogy lenn a beidegződött gépezet egy másodpercnyi veszteség nélkül munkálkodhassék. Az a beidegződött gépezet, mely Berta József színpadmester alapos, gon­dos és hozzáértő vezetésével dolgozik, élükön a két elé­rnünk ássál, Zimmermann Gyulával és Dobos Ferenccel. Az a beidegződött gépezet, melynek egyik fontos részét Berta Józsefné kellékes végzi, amikor minden kelléltet a helyére rak. A DÍSZLETTERVEZŐ megrajzolja a díszleteket, a különböző műhelyek megalkotják — de hogy az átdíszí­­tés — operettnél például — taktusra megtörténjék, ez a műszaki felügyelő, Szabó Béla szervezési feladata* Forgószínpad nélkül ilyen sokképes darabnál, ilyen sok: bútorral, sok kellékkel, komoly, masszív díszletekkel játszó előadásnál munkája igazán nem kicsiny. Gondol­juk csak meg: egyszer a földszinten (színpadszinten) ját­szódik a cselekmény, egyszer félemeleten, egyszer eme­leten. Ezeknek az ú. n. emelvényeknek a beállítása, megépítést nyolc díszítővel — Szegeden 16 van, az Ope­rettszínháznál 22 — úgy hogy közben mellette még zaj­talanul is kell dolgozniok, mert az előfüggöny előtt folyik a darab — lásd például a Bambó képét — pontosan és időben úgy valósítható csak meg, ha kitűnően megszer­vezett, összehangolt a díszítő gárda. S a „Maya” előadá­sai azt bizonyítják, hogy Szabó Béla munkája eredményes, — NO, egyszer rólunk is írnak már — hallottam töb­bektől, mikor szóbakerült ez a kis cikk. Egy kis szemre­hányás volt ebben a mondatban. S nem is alaptalanul. Munkájuk becsületes és lelkes, igazán megérdemlik a sűrűbb méltatást. Hiszen nekik a közönség sohasem tap­sol — de én tudom, s most elárulom, ők mégis sokszor magukéinak is érzik a tapsokat — mert a maguk poszt­ján estéről estére megdolgoznak érte. Híves László —...... ■ i ... ■ . Műsoros est lesz 8-án a Szigligeti Színházban Április 8-án, hétfőn fél 6 és fél 9 órai kezdettel műso­ros est lesz a Szigligeti Szín­házban. — Az előadás címe: „Tavaszi zsongás’’. A műsor keretében fellépnek: Hézy Erzsébet, Lakatos GebrMla Kossuth-díjas, Rácz Boriska, Fodor János Kossuth-díjas, Ilosfalvi Róbert, a bukaresti VIT I. díj nyertese és Rónai Viktor. — Konferál: Balassa Imre. Közreműködik a Ma­gvar Rádió Kisegyüttese. Megkíméljük háziasszonyainkat a sütés nagy munkájától, mert szövetkezeti cukrász­dánkban nagy választékban és minőségben beszerez­het mindenféle süteményt. Lakodalmi és névnapi tor­ták, alkalmi készítmények megrendelésre. Húsvéti különlegességek. TÖRÖKSZENTMIKLÓS ÉS VIDÉKE KÖRZETI FÖLDMŰ VESS ZÖVETKEZET cukrászdája. Telefon: 48:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom