Tiszavidék, 1957. április (11. évfolyam, 78-100. szám)
1957-04-26 / 97. szám
ß VEDENEK, FENYEGETNEK bennünket ? ||f||g NÉHÁNY HETE tartózkodom Szolnokon, a Tisza-szálló Kan lakom; Jónóhányszor zörgettek fel éjszaka: igazoltatás! Bármennyire udvariasak voltak az igazoltatók, bármennyire helyesnek tartom az elővigyázatosságot, bizony morogtam, minden alkalommal, mikor első álmomból felkeltettek. A hirtelen fénytől, álmosságtól pislogva nézo'"'Micm a karhatalmisitáikat; ’ lehetnek, milyen emberek azok, akiknek a kezébe a kormány a nép nevében fegyvert adott? Ez a kérdés hónapokkal ezelőtt is felötlött bennem — akikor véres feleletet kaptam rá. A magam és közvetlen környezetem bőrén tapasztaltam, hogy bűnözők, zavarosban haiáserák, legjobb esetben meggondolatlan kalandkereső gyerekek kezébe került a fegyver múlt év októberében. Akkor ellenünk, dolgozó emberek ellen Irányult a fegyver. Ezért halt meg sorbánéi! ás közben Tom an ovi ts Erzsébet. munkatársam, aki 80 éven felülj szüleinek egyetlen támasza volt, ezért feküdt november 2-án három tíz év körüli kisfiú holtteste a Köztelek utca sarkán. Akkor rossz kezekbe került a fegyj|Z3r. És most? ^ Találomra kiválasztottam egy karhatalmiját. Megszólítom, beszélgetni kezdünk. Elmondom, ml indított arra, hogy érdeklődjem iránta. — Ugyan már — mosolyog — olyan vagyok, mint a többi. Dolgoztunk eddig is, egész életünkben, most is dolgozunk, hogy az egész népnek, u családnak jobb legyen. Végül csak rááll, beszél magáról. az életéről. Egy társa ■ is hallgatja a beszélgetést, időnként rábólint, igaz. így volt, az ő élete is hasonló. SZABÓ JÁNOS karhalaimista 63 éves. Sok mindont látott, tapasztalt, mióta 1913- ban felszabadult, villanyszerelősegéd lett. Megjárta az első világháborúban az orosz fogolytábort, utána a Tanácsköztársaság katonája lett. — Akkor miért fogott fegyvert? — kérdem.— Miért? — néz rím megütközve. — Hiszen már akkor lehetett volna, hogy a föld a paraszté, a gyár, az ország a népé legyen, ha a felbérelt cseh, meg román fehér-csapatok nem törtek volna ránk. Hát hogyne jelentkeztem volna ellenük? Vertükig őket Put nőktől Tornaaljáig, aztán átjöttünk a Tiszán Turkevéig. Sohasem vertek volna meg bennünket, ha csak rajtunk múlik — emlékszik vissza az öreg harcos. Egyszer már a nép védelmére fagott fegyvert Szabó János keze. Hogyan folyt az élete tovább? Háború után a Ganz gyárban dolgozott, majd hazament a falujába. Jászároksza.llásra. Ott villanyszerelő műhelyt nyitott, csöndesen dolgozott hosszú évekig. 1942 tői már színesedik az élettörténet, úgylátszik, Szabó bácsi nem c*ak a házakban, hanem fejekben is gvtíitogatta a világosságot. 1942-ben letartóztatták. nyolc hónapig ült Kistarcsán — háborúellenes izgatásért. (Hm. Úgylátszik, az én karhatalmistám.) Aztán 1943- ben a Markó utcai fogházzal ismerkedik meg, „mert mindig járt a szám”; Majd 1944— 45-ben bujkálás a kényszermunka elől. A felszabadulás után pártmunkás lebt, falusi, majd járási titkár, gépállomásokon politikai munkatárs. — Tudja, volt olyan is, hogy nagyon egyedül maradtam a haszontalan emberek elleni harcban, majd beletörött a bicskáim, dehát — csak csinálni kellett, mert az ember nem hagyja az igazságát. Csinált „nemszeretem” dolgot is, begyűjtési előadó lett. —- Tudja, az nehéz volt — mondja; — Az ember segíteni is szeretett volna, meg a rendeletet is be akarta tartani. Azért — itt vidáman csillan a kedves kék szeme — csak lehetett néha segíteni, például üzv. Molnáráét tisztára megnyomorította volna, ha elveszünk a kevésből. AZTÄN JÖTT október; — Szabó bácsi azt nézte, hogy kéne segíteni, erősíteni a népet. „Párt nélkül nem látjuk az utat” — gondolta és elkezdte szervezni a pártszervezetet. Aztán januárban a munkásszázad tagja lett.-— A 24 órás szolgálata alatt mit csinál Szabó elvtőre? — kérdem; — Vigyázok, hogy niég egyszer ne támadhassanak a népre — mondja kicsit ünnepélyesen. Azlán mosolyog. — Azt hiszi, mi csak bekísérni, meg őrtállni vagyunk? Annyi minden adódik szolgálat közben, amitől nincsen szó a SeolgíSati Szabályzatban. Az az 50 év körüli aszszony, aki 10 éves forma kisfiúval a Téglagyártól a szenét a hátán próbálta hazavinni, bizony nagyon örült, mikor autót kerítettünk neki. hiszen itt lakik valahol az SZTK körül, talán sosem tudott volna hazaérni vele. Meg az az Abonyban dolgozó fiatalember, aki lekéste a vonatot, hogyan örült, mikor „felszegeztük” egy Abony felé haladó szovjet teherkocsira. Kemény hidegben kaptuk a hírt, hogy a debreceni útnál egy ember, máskor meg itt a városban hajnali három órakor egy vasutas súlyos beteg, szereztünk mentőkocsit, ha nehezen is. Meg az 1 tonnás TEFU-kocsi. ami Debrecen felől jött. a fáradt vezetője elaludt s lecsúszott a töltésről, kihúztuk, hadd menjen már aludni, mi meg szolgálatban maradtunk. Bizony, ezek jószí wel emlékeznek a „pufajkásokra” — mondja kedves nevetéssel. — De olyan is volt, mikor Törökszentmiklósim az egész utca örült nekünk, hogy megfékeztük azt a garázda utcarémét, aki verte a családját, fenyegette az egész utca lakóit. — Aztán, mintha gondolatomra felelne, azt mondja Szabó bácsi: — Tudja, elvtánsnő, az a fontos, hogy a puskát a nép érdekében használjuk. KÖSZÖNÖM Szabó János kiarhatalmista — nem fogok haragudni az igazoltatókra. Minket — engem védenek. Zsillé Zsigmondné GYERÜNK A VÍZBE! Gyerünk a vízibe! — Égve!őre csak a bátrabbak. I Szakszervezetek Megyei Szövetséginek mi|n 1-1 FELHÍVÁSA Mmkáenk, munkásnök, szerveaett dolgozók! Kedves Barátaink! Néhány nap múlva a világ dolgozói 68-adszor ünnepelik a proletámemzetköziség, a prole tártisszefog ás harcos ünnepét. Ezen a napon százmilliók tesznek hitet amellett, hogy nem engedik megdönteni a munkásosztály hatalmát, nem engedik szétzúzni a háborús imperializmusnak küzdelmes, de boldog életüket. Ezen a napon a kapitalista országokban is a dolgozók milliói mutatják meg erejüket, azt hogy készek a tőke hatalmát sírbadönteni és harcolni a proletariátus uralmáért, a kommunista társadalom felépítéséért. Májú* elsején a gyarmati népek felszabadító küzdelmének harci zászlóit még magasabban lobogtatja a szél és a kapitalizmus végső pusztulásának közeledtét hirdeti. Május 1-e minden dolgozó ünnepe: a munkásoké, — akik erre a napra leteszik a szerszámot —, a dolgozó parasztoké, az értelmiségieké, minden haladó gondolkodású emberé, aki' építő munkájában és győzelmében a munkásosztály mögött áll. — Ünnepelnek szerte a világon, Moszkvában, Pékingben. Párizsban, Rómában, Varsóban, Berlinben. Tokióban épp úgy. mint Budapesten. S ebből kiveszik részüket Szolnok megye szervezett dolgozói is. Május 1-én be akarják bizonyítani, hogy hiába volt az ellenforradalom minden szervezkedése —. a magyar népet nem lehet megállítani a szocializmus építése útján. Hitet tesznek amellett, hogy mindig hűek maradnak a proletárnemzetköziség nagy eszméjéhez. A proletárnemzetköziség oly hatalmas erő, melyre mindig számíthatunk, mely hazánkat, népünket mindig segítette önállóságunkért, felemelkedésünkért, haladásunkért folytatott harcában. A történeti tények is bizonyítják ezt. Hazánkat, népünket immár másodszor mentette meg a proletárinternacionalizmus ereje a fasizmus borzalmaitól s adta vissza a szabadságát, boldog, független élethez való jogát. Az ellenforradalom okozta gazdasági romlástól is a Szovjetunió és a testvéri népi demokráciák önzetlen segítsége mentett meg bennünket, sőt része volt ebben az egész nemzetközi proletariátusnak is. Május elsején ünnepeljük a proletárnemzetköziséget és büszkén valljuk csak az lehet jó hazafi, aki ragaszkodik ahhoz az erőhöz, mely népét, szocialista hazáját felemeli, védi, óvja a rátörő imperializmustól. Éteren, azonban nekünk is van tennivalónk. nem várhatjuk szüntelenül barátaink segítségét. A proletármemzetköziség elve parancsolóan megköveteli, hogy megerősödjünk — erre kötelez bennünket saját érdekünk, a nemzetközi munkásosztállyal szembeni , felelősségünk. . A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány — a legnehezebb körülmények között — a pusztító október után is — mindent megtesz azért, hogy szépen indult fejlődésünket semmi sem akadályozza. hogy népünk életszínvonala, ha lassan is, de állandóan emelkedjék. — A Munkás-Paraszt Kormányt ebben az erőfeszítésében szívvel-lélekkel támogatják a szakszervezetek és a szervezel! dolgozók. Alapvető feladat ma az, hogy az ellen forradalom okozta súlyos betegségből mielőbb teljesen felgyógyuljunk. Meg kell szilárdítani mindenekelőtt a termelés frontját, el kell érni, hogy ?- átlagbérek növekedését megelőzze a termelékenység emelkedése. örvendetes jelenség, hogy dolgozóink egyre több üzemben szocialista versenyt kezdeményeznek. Az újonnan felelevenedő verseny — mellőzve korábbi bürokratikus kötöttségeit és formaságait — hozzájárul a töhőtermeléshez, mely egyben alapja az életszínvonal további emelésének. Induljon ezért nemes vetélkedés, hogy mielőbb elérjük a múltévi eredményeket a termelésben, az önköltség csökkentésében. — Megvagyunk győződve, hogy ebben a mozgalomban mindenhol rásztvesznek a szervezett dolgozók, jó munkájukkal ^hozzájárulnak a népgazdaság megerősödéséhez, segítik országunk felemelkedését. Gépgyárak. javítóműhelyek dolgozói! — Be~sületes helytállással teljesítsétek a rátok háruló feladatokat. --Emeljétek a termelés színvonalát, csölckcn+sétek az önköltséget — készítsétek el határidőre a legyártandó gépegységeket. fejlesszétek üzemetek műszaki színvonalát. Építőm unkások! Kérünk benneteket, űffv dolgozzatok hogy minél több család meleg napfényes otthonhoz iuthasson. Javítsátok a mlrftj*takarékoskodjatok az anyaggal, harcoljatok az eleníorradalom okozta sóból: begyőgyffásáért. Vasutasok, <— közlekedési dolgozók!Tegyetek meg mindent a gyors, biztonságos közlekedésért, a gépok és szállítóeszközök jó kihasználómért. Építsétek tovább a szocialista vasutat. Az alanti cikket a Kmsulii Könyvkiadó legutóbb megjelent „Univerzum" sorozatából vettük át. 88 perc alatt (i Föld körül — Riport 1968’ban — Egy pillantás ax ablakból TALÁN NEM IS keil mondani, kedves olvasóinknak, hogy amint fölértünk és kicsit megtanultunk mozogni a súlytalan világban, rögtön az ablaknál termettünk. Az ember kíváncsi és laikus módra hajlandó volna azt képzelni, hogy az ablakból kitekintve, rögtön feltárul előtte a világegyetem minden titka. Ahhoz persze, hogy a különböző csillagrendszerek és ködfol-» tok titkait meglássuk, nem elég ez a 200 kilométeres magasság, ahol mi vagyunk. Az égbolt képe, ha este nézzük, alig különbözik a földi képtől, kivéve azt. hogy lényegesen több csillagot látunk, mint bárhonnan a Földön. A csillagok éjszaka tiszták és világosabbak, mint a Földről nézve. Ha északa nézünk a Föld irányába, látjuk, hogy alattunk fel-felvillannak a meteorok, s a hatalmas, nem mindig volt fegyverpárti lapos fekete tányért, a Földet sok pislogó fénypont tarkítja. Ezek a f.ényfoltok a nagyvárosok, jól látni őket, ha éppen nem takarja el a kilátást valami felhő. Amikor felérkeztünk, éppen újhold volt. Sötét volt az éjszaka, de a sötét éjszakában egy csodálatos jelenségnek voltunk a tanúi. A Föld fekete tányérja szélén ugyanis egyszerre csak gyenge fény tűnt elő. Ez a fény ívformát öltött és egyre hosszabb lett. A belső oldala, különösen a közepe táján, fényesen ragyogott s ez a ragyogás a külső széle felé egyre csökkent, s átment az általános sötétségbe. A földi légkör fénykoszorúja ez, — magyarázták nekem az űrhajó régebbi utasai. A NAPKELTE és a napnyugta innen az űrhajóról csodálatosan szép látványt nyújt, különösen akkor, ha a Nap a Föld túlsó oldalán van. Ilyenkor a Nap fényének kétszeresen kell áthatolnia a földi légkörön, hogy hozzánk elérjen és olyan színeket és olyan sugárpásztákat vetít felénk a felkelő vagy a lenyugvó Nap, amilyet még földi szem előttünk sohasem látott. Napkeltekor egyébként a felkelő napkorong az óriási, megvilágosodó Földhöz képest igen kicsinek látszik. Ahogy világosodik az a fekete mélység, amely a Föld volt alattunk, egyre világosabb lesz, mintegy kékes gőzzel telik meg és a felhők között, ahol takarójuk megszakad, felismerhetők a földrészek körvonalai. A nappali ég azonban fekete marad, bár halványabb. mint éjjel, de nem kék, mint ahogy a Földön megszoktuk, hanem fekete. Mi itt fent a Föld kék ege alatt vagyunk. NAPPAL szabad szemmel a Földön csak foltokat látunk, úgy látjuk a Földet, mint egy óriási domborművű térképet. Egy-egy nagykiterjedésű várost szabadszemmel is észreveszünk, de távcsővel aztán egészen kitűnően látunk. Sajnos, be kell vallanom: az űrhajó távcsöveit nem használhattam túlságosan sokszor arra, hogy a Földre „kukucskáljak” velük. Ezeket az itt dolgozó kutatók sokkal fontosabb célokra használták. Ami a Földet illeti, mindazt, ami őket érdekelte, a különböző műszerek feljegyezték és jelezték nekik. Mégis néni panaszkodhatott!. Elég sokat utaztam a távcsővel. Amikor Moszkva fölött elmentünk, még a parkot is kikerestem, ahol a kisfiam szokta a labdát rúgni. Biztosan ott volt a gyerek is, de őt, sajnos, nem láttam. Párizst azért néztem meg távcsővel, mert kiváncsi voltam, hogy a Szajna-hidak megvannak-e még (tavaly töltöttem ott egy hónapot és az alatt a néhány perc alatt, amíg Párizsra lenéztem, szerettem volna minden kedves emlékemet egyszerre visszaidézni). Angliában és Amerikában még sohasem jártam. Angliából ez alatt a hét alatt sem láthattam semmit. (Folytatjuk.) Könnyűipari, élelmezési dolgozók! Legméltóbban akkor ünnepelitek május elsejét, ha minél jobb, minél olcsóbb áruval látjátok el * lakosságot. Művészek, pedagógusok, értelmiségi, államigazgatási dolgozóit! Munkátokkal támogassátok Ti is a magyar nép életszn.ívonal emeléséért vívott harcát. Neveljétek úgy az ifjúságot, az egész társadalmat, hogy mindannyian építői és ha kell védői is legyenek szocialista hazánknak. Állami gazdaságok, gépállomások dolgozói! Ti a legnehezebb időkben is helytálltatok, elvégeztétek az őszi mezőgazdasági munkát. Továbbra is úgy munkálkodjatok, hogy ne legyen fennakadás az élelemmel való ellátásban. Szakszervezeti aktívák, — ÜB tagok, bizalmiak! Bátran. harcosan álljatok ki a dolgozók érdekvédelmében, segítsetek problémáik megoldásában, támogassátok kezdeményezéseiket, a május 1 tiszteletére induló versenyt. Szervezett dolgozók, érezzétek május 1 jelentőségét, érezzétek a felelősséget azért, hogy nektek hozzá kell járulni a szocializmus építéséhez és megvédéséhez. Ezért a szerszám mellett tartsátok kezetekben a fegyvert is. hogv ne legyen mégegyszer pusztító október. Mi. magyar dolgozók Ismerjük a szabadság ízét, — megismertük a kapitalizmus éjszakája után a szabadság világosságát; Szilárd elhatározásunk, hogy hazánkat, népünket és társadalmi rendünket pártunk vezetésével megvédjük, — nem hagyjuk többé kiragadni kezünkből azt a hatalmat, melyet a Szovjetunió segítségével, a magyar dolgozók áldozatos munkájával megszereztünk. Szervezett dolgozók, vegyetek valamennyien részt, május elseje megünneplésében, emeljétek magasra a munkásság vörös lobogóját. a proletárinternacionalizmus győzelmes zászlaját. Éljen május 1, a nemzetközi proletariátus nagy íinnope. A Szakszervezetek Szolnok megyei Szövetsége Köszönetnyilvánítás Ezúton mondunk hálás köszönetét mindazoknak, akik drága kisfiúnk — Fekete Győző — temetésén részvétükkel fájdalmunkat enyhíteni Igyekeztek, Gyászoló család, Jásztelek Hirdetmény Közhírré teszem, hogy a kunhegyesi járási tanács 1957 március 25-én megtartott tanácsülésen 1/1957; szám alatt a piacokról és a piaci helypénzszedésről rendeletét alkotott. A rendelet a mai nappal hatályba lépett és azt a Kunhegyest Járási Tanács végrehajtó bizottságának titkárságánál (Kunhegyes. Kossuth Lajos u. 60.) a hivata'os órák alatt bérki megtekintheti. Fodor Mihály s.k. VB elnök h. Minden ioénvt kieíégíiő nagy választékban áll Jászberény és környéke dolgozói részére a Jászberényi Cipész KSZ mértékutáni részlege. Ortopéd cipők orvosi rendelés alapján készülnek. ön Is keresse fel Jászberényben, Lehel vezér tér 9. sz. alatti mérlékes részlegünket. : *♦**♦#♦♦ T \Május bén nyitja meg a Mezőtúri; Földniíívesszövelkczct ♦ Vendéglő Éttermének í kert helyiségét. * Hangulatos zene. Kitűnői ételek, italok, tánc. Zenét J a Horváth együttes szol- } gáltatja. | c9cgCK£CgdH^CgGK®<^Cí<^Ogcíi^<^CKSCS<K«CScS<§QScK8CSCtei<»3<#Cff<K»<^CSá^<^ | Éljen a néphatalmat védelmező, I harcban szürete'! forr^delrrii munkás-paraszt kormány f
