Tiszavidék, 1957. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1957-03-12 / 60. szám

11 0 mezőgazdasági szakoktatási intézmények {Örködnek nyugalmunk felett hármas feladata: oktatás, kutatás, tanácsadás ~ Tamássy István főigazgató nyilatkozata A mezőgazdasági szakokta­tás helyzetéről Tamássy Ist­ván, a Földművelésügyi Mi­nisztérium Szakoktatási és Kisérletügyi Főigazgatóságá­nak új vezetője a következő nyilatkozatot adta a Magyar Távirati Iroda munkatársá­nak: — A mezőgazdasági szak­oktatásban sok változás nem várható. Végre kell haj ta­nunk azonban azt a változ­tatást, hogy az Agrártudo­mányi Egyetem eddigi három karát egy karrá összevonjuk. A hallgatók a jövőben az első négy éven át általános me­zőgazdasági oktatásban része­sülnek és csak az utolsó év­ben vezetik be a szakosítást A változtatás szükségessé teszi a tanterv megfelelő re­formját is. — Javaslatot terjesztettünk elő — hogy úgy, mint az Ál­latorvostudományi Főiskolán, az Agrártudományi Egyete­men és a többi főiskolán szin­tén öt év, a mezőgazdasági akadémiákon pedig négy év legyen a tanulmányi idő. — A jövőben az eddiginél sokkal nagyobb mértékben igyekszünk majd gondoskod­ni főiskoláinkon a kutató­munka tárgyi és anyagi felté­teleinek megteremtéséről. — A középfokú mezőgazda­sági oktatásban változás leg­feljebb abban lesz, hogy csök­ken a technikumok száma. A megszűnő technikumok auto­matikusan kétéves mezőgaz­dasági szakiskoláikká alakul­nak át. Az utóbbiakat jelen­tősen fejleszteni kívánjuk, hasonlóképpen a téli mező­­gazdasági iskolákat is. — A tömegoktatás terén az eddiginél erőteljesebben foly­tatjuk az ezüstkalászos tan­folyamok megszervezését. Ezenkívül szélesítjük a mé­hészeti, a halászati, a műtrá­gyázás! és más hasonló rövid idejű, úgynevezett céltanfo­lyamokat. — Az a célunk, hogy a jö­vőben mind a kutatási, mind az Oktatási intézmények a termelőszövetkezetek részére az eddiginél sokkal nagyobb segítséget adjanak. (MTI) Rendőrségünk erős. ütőképes osztagaiban a szolnoki elv­társak is jól megállják a helyüket, védve a termelőmunka nyugalmát, békés életünk zavartalanságát. Munkához kell Játni A községi tnnácsihóza abla­kából fénypászta vetődött a sötét utcára. Kíváncsian lép­tem be a világos helyiségbe, vajon kiket találok ott. Téli­kabátos. báránybörsapkás em­berek ültek a padokon. Ép­pen arról beszélgettek, hogy itt a vetés ideje, munkához kell látni. Mbit később meg­tudtam, a kengyeli Harcos Termelőszövetkezeti Csoport fogattal rendelkező tagjai ta­nácskoztak a munka meg­szervezéséről. A legfontosabb, amiben megállapodtál;, hogy március 11-én elkezdik az árpa vetését. A Harcos Tszcs területe osszefügő táblában van. A vetéstervet úgy készítik el, hogy a tagok tudatják a ve­zetőséggel, milyen növényből mennyit kívánnak vetni. A vezetőség összegezi a holdak számát, s a vetést közösen végzik el. Ez évben — 30 holdon ■'nmeinek tavaszi ár­pát. Az árpát kicserélték mi­nőségi vetőmagra. 50 hold export borsó termelésére kö­töttek szerződést. A többi területen pedig napraforgót és kukoricát vetnek. Tervük az, hogy állami segítséggel három gnrétot vásárolnak és saját gépeikkel szórják ki a tavasziak vetőmagját. A Harcos Tszcs tagjai — amióta csak él a csoport — arra törekszenek, hogy min­den munkát időben végezze­nek el. A fogattal rendel­kező tagok azoknak is el­munkálják. bevetik a föld­jeit. akiknek nincs igájuk. Amikor hozzáfognak egv-egv munkához, szinte egvember­­ként dolgoznak. Senki sem akar elmaradni a másiktól. A trágyázást, szántást és vetés** közösen végzik, a többi mun­kát pedig egyénenként. Ta­valy közösen termeltek vö­röshere magot, most azt ter­vezik, hogy 15 hold árpára elvetik a vörösherét. A 70 tag 431 holdat művel össze­sen. A szülök legdrágább kincsé a gyermek. Sok esetben anyagi vagy más természetű lemondásokra is kényszerül­nek csak azért, hogy gyerme­kük élete gondoktól mentes legyen. Mégis vannak tragi­kus esetek, amdikar a szülők, a gondos nevelés mellett is súlyos mulasztásokat követ­nek el Ilyen gondatlanságból ke­letkezett 1957 március 4-éfn Törökszentmiklóson tűzeset. Kulcsár Jánosné a délelőtti órákban bevásárolni ment. Többek között 10 doboz gyu­fát vett, amit a szoba abla­kába helyezett el. Ezután el­távozott a lakásbél, magukra hagyta 5 éves János, a 3 és féléves Erzsébet, a 20 hóna­pos Katalin és 4 hónapos István nevű gyermekeit A 3 és féléves kislány a* ablakban hagyott gyufával játszani kezdett, gyújtó * gáttá, aminek következ­tében meggyulladt az — egész dobozzal. Ettől az asztalterítő, majd az ágy is tűzet fogott, me­lyen a két kicsiny gyer­mek játszott. Szerencsére a tűz nem tudott nagyon elterjedni, mert az időközben hazaérkezett szülő *és a közeiben lakó tűzoltó eloltotta. így az apróságok A vörös zászló története A dolgozó emberiséget már hosszú évszázadok óta a vő * rös zászló egyesíti a szabad­ságért és függetlenségért ví-* vott harcban. Bizonyítékok maradtak fenn arról, hogy — már a XV. század hatvanas éveiben, amikor Oroszország* ban a föld népe lázadozott, a felkelők sorai felett vörös szövetzászlók lobogtak. Né* hány évtizeddel később Né­metországban emelték magas­ra a vörös zászlót a paraszt­­háború ideién, amelyről En­gels azt írta, hogy „látnoki módon megmutatta az eljö­vendő osztály-összecsapáso­kat.4’ A nagy francia forradalom­ban a fellázadt nép vörös zászlót emelt a magasba a ki­rályság elleni nyilt harc jelé­ül. A nagy francia forradal­mat vérbefojtották, de a for­radalom vörös zászlaja átke < rült az 1832-es köztársasági felkelők kezébe, 16 év múl­va pedig ott lobogott az 1848- as forradalmi harcok bari­kádjain, mint a nép kion­tott vérének szimbóluma. A vörös zászló nagy szere­pet töltött be az orosz pro­letariátus felszabadító harcá­ba”. A történelmi jelentősé­gű kazányi tüntetés után a vörös zászló alatt egyesültek Oroszország demokratikus erői az önkényuralom ellen vívott harcukban. Vlagyimir Iljics Lenin kivételes jelen­tőséget tulajdonított a vö­rös zászlónak. Már 1905-ben azt írta, hogy a vörös zász­ló nemcsak a földért és a hatalomért vívott harcot je­lenti, hanem harcot jelent az ember mindenféle kizsák­mányolása ellen, a néptöme­gek nyomora ellen, a tőke uralma ellen. E zászló alatt küzdöttek a munkások a Krasznaja Prész­­nya barrfkádjaín, e zászló alatt vonultak az Ivanovo- Voznvcszenszk-i takácsok, a Putyilov-gyár sztrájkoló munkásai. Népünk vörös zászlóval a kezében aratott győzelmet a Nagy Októberi F orradalomban. Ä-a ez a zászló büszkén lo­bog a Szovjetunió és a szo­cialista tábor országai felett. ’Mindenütt ott van, ahol s lelcázott népek szabadságu­kért és függetlenségükért harcolnak. VED3 ÜK KÖNYVEINKÉI J A GYUFA nem játék csak kisebb -ételmérgezést szenvedtek. A gyermekek játéka követ­keztében keletkezett tüzese-« ték népgazdasági szempont­ból is súlyos károkat okoz­nak. 1957 március hó 3-án Nagyréven a községi tanács t akairmányszérű jében Kovács János 9 éves gyermek az egyik kazlat a tetején játszó társa alatt meggyujtotta. 25 mázsa takarmányszalma fogott tüzet; A községi önkéntes tűz­oltóság gyors beavatkozásá­nak köszönhető, hogy csak 1000 forintnyi kár keletke­zett; Ebből a két tűzesetből minden szülőnek le kell vonni a tanulságot és figye­lembe kell venni, hogy a jó idők beálltával a gyermekek a szabadban játszanak és még fokozottabb gondosságra van szükség. A lakásban pedig csak felügyelet mellett hagyják a gyermekeket! Ha ez nem bitosítható, úgy távozás előtt a legnagyobb gondossággal járjanak él és ne hagyjanak a gyermekek előtt olyan tűz­gyújtó tárgyakat, melyekkel tüzet idézhetnek elő. II. fokú tűzrendészeit hatóság. ... ..........----------------------------------........ «■wh«—............... ( KTSZ-ről van s%ól AZ UTCÁN találkoztam F. Gyulával. Gxttaütés tüne­tei látszottak orcáin. Hóna alatt egy csomagot szorongatott, szemel szikrát szórtak. — Mi újság, GyuszUcdm? — Ne is kérdezd, borzasztói.. Tudod mi a kálvária? Ha nem, csináltass ruhát a KTSZ-ben, Most onnan jövök. Ezt a történetet érdemes lesz meghallgatnod... Olyan ide- 1 ges vagyok. Most jön ki rajtam a két hónapig elfojtott mé- i reg. Látod, remegek, teljesen tönkre vagyok. Azt kér- 1 dezed,^ hogy miért? Hát nem mondtam? Most jövök ' a KTSZ-böl. Még tavaly decemberben bevittem egy sötét- ’ szürke anyagot, öltönynek valót. Azt a választ kaptam, 1 hogy január húszadikára kész lesz. Húszadikán elmentem. 1 Azt gondolod, kész volt? Azt mondták, jöjjek február I ötödikére, ötödikén sem lett kész. Uj dátumot adtak: tizen- < kilencediké. De arra biztos kész lesz. „Igen kérem, nem l akarjuk összecsapni, minőségre is kell adni" — mondták, i Azt meg kell hagyni, nagyon udvariasak. Az ember nem i mer bele nem egyezni az új dátumba... Hol is hagytam abba? Ja, tizenkilencedikénél. Akkor azt mondták, a hét : végére biztosan kész lesz. A hét végén, hvszonharmadikán 1 ismét elmentem. A ruha kész, csak óit keli venni... Így is i lehetett volna, de nem volt így. A ruha darabokban volt | egy vállfán, „hehetne még egy hetet várni?" Az udvarias 1 kérésnek nem tudtam ellenállni. Pedig ekkor már belülről ' emésztett a méreg. „H )... ho... hogyne. Ugyanis, nem í olyan életbevágóan fontos. De azért jó lenne minél előbb" i — mondtam. Azóta még egyszer voltam bent és ma. Most s már kész. Itt van ni... Mondd meg, öregem — te még i tudsz józan ésszel gondolkodni — milyen dolog ez? Csak i biztatják az embert, de a szavukat nem állják. A gombot I is most varrták fel. Még meleg a varrástól... Jaj, de ide­ges vagyok. Izé, csak ezt akartam mondani. írd meg, őre- . gem. Most már kész a ruhám. , Megírtam. —MF— /--------------------4.^^»--------------------­­j I Hálásak lennének a mozikedvelök ha... : Azért írok, hátha találnának az illetékesek valami- 1 lyen megoldást. A mi mozinkból ugyanis az első előadó- ( solcról a vendégeket csak a hátsó kijáraton engedik ld. , Ez ellen még nem is lenne kifogásunk, hisz így a torlódást ] jórészt elkerüljük, de... Akikor mélta*lankodunk emiatt, , mikor sár- van, vagy nincs holdvilág. Mikor kijutunk a j kapun, ki jobbra tér, ki balra, de egyformán veszélyben van mindkét felől. Az utcák gidresek-gödrösök, s ha még sár is van, teljes a csúszkálési lehetőség, jobban mondva a kényszerűség. , Aki Ilyenkor nem megy el moziba, az is tudja, mi- | kor van vége egy-e.gy előadásnak, mert a kiabálás, a zaj ] messze elhallatszik. ( Az én javaslatom az lenne, hogy míg komoly bal- I eset nem történik, a rossz út miatt, addig segítsenek ezen. i Nem Is kellene oda sokkal több, mint egy villanykörte és i legfeljebb 10 kocsi salak. Hálás lenne érte a község mozi- I '--edvelő közönsége. ' Földi József i Uiszász VÉLEMÉNYEK - PANASZOK Mint a luea széke.»: TAVALY Június táján tit kon kissé megdobbant a ti­szafüredi asszonyok szíve Elterjedt a községben a hír szülőotthont építenek. Áztál mikor megkezdődött a vásár térre a kőművesek felvonu lása, osztatlan voQit az öröm — Milyen jó lesz — dör zsödgették a kezüket az em­berek — a várandós mamá­kat nem kell 50—60 kilómé teripe kocsik áztatni, az ifj-í honpolgárok itthon látják meg először a napvilágot. Aztán ásták az alapokat téglát hordtak, meg ahogy már lenni szokott egy épít­kezésen. Csakhogy az önöm úgy látszik, itt Füreden ü véges, októberben beütött a mennykő. Kezdődött a csű­rös-csavarás, hol az anyag késett, hol pedig a gépek És ma? Ma még mindig ez megy. Hiába a sürgetés, le­velezés. A Szolnok megyei Építő Vállalat Karcagi Épí­tésvezetősége — hallgat holott ő az építő; ÍGY LETT illúzióivá a márciusi átadás. Az építők, kőművesek ma sem tudnak Ed önyvtárosok, vagy könyv **■ tárba járó olvasói lányszar megállapítjuk, ma gurukban könyvkölcsönzés al katonával, milyen jó érzés ép tiszta könyvet a kezü-nkb venni. Ugyanakkor sajnos többször kell arra gondol műink, milyen sokan nem vi gyámnak eléggé a könyvel 5pségére, mennyire nem tö nődnek azzal, hogy u Iónul még hányán szeretnék olvas ni azt a könyvet. A könyvtárainkban egyn nagyobb méreteket ölti könyvrongálódás, sőt sajnos nem egy esetben tudata pusztítás kényszerít arra nogy felemeljük szavunkat < vandál könyvcsonkítók ellen megyénk könyvszerető lakos »ágának jóérzékére apellálva i kérve segítségüket konyvtá rosainknak a könyvállomány védelméért folytatott harcá hoz. „A kölcsönzött könyv meg rongálása, vagy elvesztési ’setén a kölcsönzési határidi (‘.jártától számított 10 napot helül az elveszett műnek egx kifogástalan állapotban lévi példányát beszolgáltatom < könyvtárnak, vagy a köny\ mindenkori beszerzési árá megfizetem." Az idézet min len belépési nyilatkozató! megtalálható, melyet mindéi beiratkozó elolvas és aláír. I népművelési miniszternek i könyvállomány védelmérő hozott rendeletéből val< e részlet. Az olvasók nagy többség; iicgbecsüli a könyvtár ■ciinyveket. Nem ritkaság iogy kölcsönvétel után új ságpa pírba csomagolja, tiszt! kézzel olvassa, a könyvszek tényben tartja, vagy ha e: nincs, akkor arra megfeleli melyen, mindenképpen ügyel ve arra, hogy a könyvet ji állapotban adja vissza ; -cönyvtámak, mint ahogyan megkapta. Tisztában van az­zal, hogy a könyvtári könyv társadalmi tulajdon és ér­téke nem mérhető le csupán a rányomtatott bolti árral. 1/ annak azonban szép r számmal olyan olva­sók, akik nem így kezelik a könyveket. Elrettentő, s nem követendő példaként felsoro­lunk néhány esetet könyv­táraink gyakorlatából. Sajnos, elég gyakran elő­fordul az, hogy a kölcsönvett, vagy nem egyszer az olvasó­terembe kikért képzőművé­szeti könyvek reprodukcióit pengével kivágják. Néha ha­sonló sorsa van a műszaki könyvek ábráinak, vagy a külföldi folyóiratok színész­nőket ábrázoló fényképei­nek is. Nem ritkán tele firkálva kapják vissza a könyveket könyvtárosaink. Az meg egészen gyakori eset, hogy zsirfóitokkal, élc­­lemmaradványokkal elcsúfí­tott könyvet hoznak vissza.­­Nemrég történt a Megyei Könyvtárban, hogy az egyik könyvben egy ötdekás abált­­szalonnadarabot talált a köny­vet átvevő könyvtáros. Jász­berényben hallottuk, hogy az egyik könyv belseje nagyon megtetszett az olvasónak, ki­tépte azt és helyére brosúrá­kat ragasztott be. Sajnos, a nagy forgaomban nem tud­ták megállapítani a tettest, A könyvek lapjainak igen gyakori elcsúfítása az, ami­kor könyvjelzőnek „szamár­­iület'’ hajtanak be rajta. Jó­­néhány olvasó a kölcsön­­könyvtárat a Könyvterjesztő Bolttal téveszti Össze. Nehe­zen megszerezhető könyve­ket egyszerűen nem hoznak vissza és kifizetik helyette a könyv árát. Sorolhatnánk még a példá­kat, de úgy gondoljuk, mu­tatóba ez is elég. Aid ennél többet akar látni, a Megyei Könyvtár kölcsönzőjében szí­vesen megmutatjuk a bes­tiálisán megcsonkított köny­veket. \1 i tehát megyénk könyv­­lrM túrosainak kérése <* könyvtárlátogató közönség­hez? Vigyázzanak a könyvek épségére, tisztaságára. Itt is érvényesüljön az a mondás; „Ügy hozd vissza, ahogyan Te szeretnéd megkapni!'’ — Különösen a szülők segíthet­nek sokat, mert sajnos, a legtöbb kőnyvrongáló a gye­rekek közül kerül ki. Igen szép kezdeményezés indult meg a tiszafüredi könyvtárban. Arra kérték olvasóikat, aiki teheti, kér­­szítsen vászonborítót a köL csönvtett könyvekre. Ha ezt a kissé költségesebb megol­dást nem is lehet kérni ol­vasóinktól, azt elvárhatjuk, hogy legalább papírba, vagy újságpapírba csomagolják a kölcsönzött könyveiket. Sokat tehetnek az ügy ér­dekében könyvtárosaink is Ahol rendben tartják a könyvöket, gondosan kezeli!;, vigyáznak épségére, ott jóval kevesebb könyvet rongálnak meg az olvasók. A személyes példán kívül hatásos lehet a könyvek megszerettetése, a rábeszélés is. A szemléltető propaganda (kiállítás, plakát) eszközeit is eredményesen használhatják fel. Könyvtárosok és olvasók közös összefogása — rém«­­J* nem marad hatás nélkül. Megakadályozhatjuk könyvtáraink állományának, e nem kis értéket képviselő társadalmi tulajdonnak ro­hamosan növekvő rongálódá­sát. SÁGI PÄL, a Megyei Könyvtár munkatársa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom