Tiszavidék, 1957. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1957-03-15 / 63. szám

VfLÁG PROLETÁRJAI EGY ESOlJ ETEK/ + Alt A: 50 FILLÉR. n, évt, #3. «ám ,1837. március 15. pénUk, jct^a*a<*c*cK«C**<»Cieí^^ | A magyar nemzeti füg get' lenség nemzetközi bizto­­| sítéka ma is a világ fórra­­dalmi ereje: a Szovjetunió vezette szocialista tábor! AZ MSZMP SZOLNOK MEGYEI ELNÖKSÉGE ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1848 forradalmi zászlaja a mienk és soha nem engedjük át a nép ellenségeinek! — Diszünnepség a szolnoki Szigligeti Színházban — A Magyar Szocialista Munkás Párt Szolnok megyei és városi bizottsága, valamint a megyei és városi tanács vég­rehajtó bizottsága március 14-én délután az 1848-as forra­dalom évfordulóján diszünnepséget rendezett a szolnoki Szigligeti Színházban. Az ünnepségen megjelentek az üze­mek, termelőszövetkezetek legjobb dolgozói, valamint a hi­vatali szervek és intézmények képviselői. Csáki István elvtárs mondott ünnepi beszédet, melyet az alábbiakban közlünk. Tisztelt ünneplő közönség! Kedves Elvtársak! Az 1048-as magyar forrada­lom és nemzeti szabadság­harcról most olyan időkben emlékezünk meg. amikor dol­gozó népünk egy véres ellen­forradalmi tamadas okozta sebeit gyógyítva rendkívüli erőfeszítéseket tesz azért, hogy hazánkban tovább éoül­­.iön a szocialista társadalom. Ez a megemlékezés nem a múlt dicsőséges napjainak felidézése csupán, hanem is­mételt tanuságtétel amellett, hogy mindazt a küzdelmet, erőfeszítést és harcot, ame­lyet évszázadok során p. ma­gyar nép szabadságáért, füg­getlenségéért. nemzeti létéért és az egyetemes haladásért folytatott, a magyar munkás­­osztály. a magyar kommunis­ták magukénak vallják és minden erejükkel ázók to­vábbfejlesztésén munkálkod­nak. Szükséges ezt hangsú­lyozni azért is, mert az ellen­forradalom tragikus napjai­ban a társadalomnak olyan csoportjai igyekeztek maguk­nak az 1848-as dicső hagyo­mányokat kisajátítani, akik­nek ahhoz semmi közük tin­csen. OJyan személyek szóno­koltak szabadságról, akik — vérbefojtották az 1919-es ma­gyar Tanácsköztársaságot. — akik tfzezerszámra hurcolták börtönbe a Horthy-rendszer ideién a dolgozók legjobbjait: olyanok szavaltak nemzeti függetlenségről, akik Hitler szekeréhez láncolták Magyar­­országot. s aíkik a nemzeti függetlenség jelszava alatt ki akarták árusítani az országot az amerikai imperialisták­nak. Az 1848-as forradalom és szabadságharc jelszavait olyanok hangoztatták, akik­nek elődei — a nagybirtoko­sok. bankárok és arisztokra­ták — annakidején a Habs­burgok oldalán szembeálltak a maevar nép küzdelmeivel, ismerjük a Mailáth grófok, a Hám Jánosok 1848—49-es nemzetáruló magatartását, s ha most uj köntösbe, de — ugyanazzal a szándékkal So­­mogyváriak. Lichtensteinek. Eszterházyak és Mindszenty­­ek léptek fel ■— ez nem té­veszthet meg bennünket. — Ezek a személyek ealád. tol­vaj módon meg akarták lop­ni nemzetünk dicső hagyo­mányait. 1848 örökségét, hogy annak jelszavaival megté­,.Ha majd mindé jármát megunva pirosló arccal és és a zászlókon e Világszabadsági“ A pesti forradalom e nagy forradalmi fellendülésnek egyenes folyamánya. feile­vcsszék a nemzetei, megsem­misítsék 12 esztendős verej­­tékes munkával megteremtett szocialista vívmányait és a „jogfolytonosságu elvén visz­­szaállítsák a nagybirtokot, a csendőruraimat, minden zsar­nokságával és veleiáróiával. Igaz. eiszámították magukat! A magyar munkásosztály, a magyar dolgozó nép a szovjet hadsereg támogatásával gá­tat vetett . z ellenforradalom­nak. 1848-ban történelmi szük­ségesség volt az. hoev a feu­dális társadalom szétverésé­vel polgári államforma jöjjön létre. Azóta 109 esztendő telt el. miközben a technika és tu­domány terén óriási léptek­kel haladt előre az emberi­ség. Ennek a fejlődésnek a polgári államforma. a kapi­talizmus ma már nem segítő­je. hanem gátlója azokban az országokban Is. ahol még tartja ma»át. Hazánkban pe­dig azokat a célkitűzéseket, melyért a márciusi if jak 1848- ban a forradalom zászlaja alatt küzdöttek, nemcsak meg valósítottuk, de túl is jutot­tunk rajta; A magyar munkásosztály, dolgozó népűnk 1945-től a szovjet hadsereg győ­zelmével kivívott szabad­ságának születésétől ép­pen a kapitalista állam­forma szétzúzásával egy újat, magasabbrendűt, szocialista társadalmat épít, s akik a történelem kerekét visszafelé akar­ták forgatni, azokat ép­pen a történelem söpri el. Az 1848-as esztendőt a tör­ténelem úev jegyezte fel. — mint a „népek tavaszát.“ — Ezen a tavaszon Európa főbb országaiban — az atlanti par­toktól az Északi-tengerig, az Adriától Lengyelorszá°ig — haragos elszántságai kelt fel a nép. hogy a régi. el­avult. feudális társadalmi be­rendezkedést szétzúzva utat nyisson az akkor haladást je­lentő polgári feilődésnek. — megteremtse saiát nemzeti létét. Egymás után lángolt fel a forradalom tüze Párizs­ban. IfnUn vátosaiban. Becs­ben. Prágában maid Pesten és Berlinben. Igv bontakozott ki. amiről Petőfi álmodott, s amit szava mindenkinél messzehanazóbban harsogott: fi rabszolga nép síkra lép, piros zászlókkal. ne szent jelszóval ménye — úgymond szerves része volt. Történelmi előzmények és tanulságok A magyar társadalom 1848 előtt egész sor megoldatlan problémától volt terhes. A régi. feudális gazdálkodási rendszer akadálvozta a pol­gári feilődés kibontakozását. Bár hiányzott a polgárság. — mint a feudális rend e’lcn fel­lépő társadalmi osztály, de Igen sz-'-s volt azoknak a kis és középnemeseknek a tá­bora. akik a feudális meskö­­törisée régi "ormáiát béklyó­nak tekintettek és i»en nagv számú volt az a fiatal értel­miségi. akit a feudális rend eltartani, megfelelő egziszten­ciához juttatni már nem volt képes. Á forradalom derék­hadát azonban azok a céh-le­gények és iőleg jobbágyok al­kották. akik sanyarú helyze­tükön változtatni kívántak, akik később Kossuth Lajos hí­vó szayára tömegesén álltak a forradalom vívmányait vé­delmező honvéd seregbe. — Ezek a parasztok, iobbágvok. 4s nincstelen zsellérek szemé­­'yi szabadságot, a röghözkö­­•pttség megszüntetését remél­ték és követelték a forrada­­’om zászlója alatt. Miközben a társadalom belső ellentétei fokozódtak, az országra egyre növekvő teherként nehezedett a Habs* burg-uralom. a félgyarmati sors. mely az országot kiszi­polyozta. önálló politikától lényegében 1526-tól megfosz­totta. Az 1848-as márciusi esemé­nyeket egy közel két és fél­évtizedes szakasz előzte meg. melyet „reformkor’* néven jegyzett fel a masyar törté­nelem. E kor vezető politiku­sai: Kölcsey Ferenc, majd Széchenyi István és Kossuth Lajos egyetemlegesen a ma­gyar haladás ügyéért léotek síkra, bár a problémák meg­oldásában véleményeik elté­rőek voltak. A reformpolitika azonban már nem volt kénes megoldani a belső ellentétek és az ország függetlenségé­nek feladatait, s ígv az 1840- es években egyre jobban zá­tonyra futott. Érett Magyar­­országon egv minőségi válto­zás. egy forradalom szüksé­gessége. És amikor 1848. már­cius 13-án megérkezett Pest­re a bécsi forradalom hí­re, mint morailó tengert a hirtelen keletkező vihar fel­korbácsolta. úgy szította fel Pesten is a forradalom tüzet. Petőfi „Nemzeti dala“ harc­ba hívó szóként hangzott, s a m;'TMar nép. a magvar ifjú­sággal az élen a haladás zászlaia alá állt. A Pozsony­ban ülésező ocszp—'vülés rö­vid idő alatt törvénybe iktat­ta mindazt, amit a reform­politika évtizedek alatt nem tudott elérni; Petőfi költeményében azt írta. hogv: ,,Nagyapáink és apáink Mig egy század elhaladt Nem tevének annyit, mint mink Huszonnégyóra alatt.“ Az országgyűlés rövid két hét leforgása alatt megalkot­ta azokat a törvér>v°ket. me­lyek megszüntették az úrbéri viszonyokat, szabad parasz­tokká tették a jobbágyokat, deklarálták az ország állami­ságát. Az 1848-as márciusi törvé­nyek jelentőségük és nagy horderejűk mellett sem voltak olyanok, amelyek a hűbéri társadalommal és a félgyar­mati elnyomással radikálisan ’eszámolhattak volna. A iob­­bágvf»1'r»pbadítást nem a nagybirtok felosztásával ol­dották meg. Csak azok a föld­területek kerültek a parasz­tok tulajdonába, melyeket mint iobbáevtelkeket hasz­náltak. Ez art ielentette. hogv miután másfélmillió jobbágy­­családból mindössze 600 ezer család rendelkezett földdel, 900 ezer család földnélkül, — semmi nélkül szabadult fel, s így bár neve változott, to-, váhbra is földnélküli ma­radt.’1 A márciusi törvények az or­szág függetlenségét, az — Ausztriától való felles elsza­kadást sem oldották meg. A hadügy. pénzügy és kereske­delem önállósága nagv lépés volt az önállóság felé. de a belügy, a küliigy továbbra is közös maradt. — Ezek a tör­vények tehát nem érintették Magvarország és Ausztria úgynevezett „eltéphetetlen“ és „elszakíthataülan’‘ kapcso­latának elvét, abban az idő­ben mégis rendkívül nagy horderejűek voltak, s alapot képeztek az ország demok­ratikus áralakulásához. — a nemzeti függetlenség megte­remtéséhez. A Habsburg uralkodóház­ra. a monarchiára — melyet találóan a „népek börtöné­nek" neveztek a pesti forra­dalom komoly csapást je­lentett. S hrav a császári ud­var a magyar forradalommal nem volt kénes szembefor­dulni. az abból következett, hogy a leigázott népek szin­te minden oldalról szorongat­ták és Bécs utcáin is folyt a forradalmi harc. Az itáliai népek felke’ése közvetlen közelről fenyegette a mo­narchiát. Prága felkelőit csak hosszú harcok árán tudták le­verni. A tehetetlenség éh a számítás jellemezte ekkor a császári udvart. Számításait csakhamar igyekezett is be­váltani. az „oszd meg és ural­kodj“ elvén a monarchia né­peit egymás ellen Igyekezett felhasználni. A magyaroktól hadsereget követelt az olasz felkelés leverésére. S hogv ezt nem kapta meg. az Kos­suth Laios és a mapvar kor­mány bölcsességén, nem utol­só sorban pedig azon a szim­pátián tört me», melvet a ma­gyar nép az olaszok iránt ér­zett. „Olaszország minket soha nem bántott Egyet akar velünk: a szabadságot. Ezért minket odavinni n yakára? Sose’ lépünk mi arra a határra.“ — írta Petőfi 1848 augusztu­sában. Bár a magyarok elutasí­tották az olasz szabadságharc elleni támadást, a bécsi ud­var helyzete a tavaszi válság után lassan mégis szilárdult. Az olasz szabadságharcosok sorozatos veresége alkalmat nyitott arra. hogy a magyar ügyekkel ,.behatóbban'1 fog­lalkozzanak. Igv került sor arra. ho-v miután a Magyar­­országon élő nem — - --al­ku lakosság helyzetét a már­ciusi forradalom és az azt kö­vető törvénvek nem rendez­ték. a bécsi udvar ezeket a népeket a magvar forradalom ellen fellázítsa. Jellasich. hor­­váth bán megindult seregé­vel a Dunántúlon Pest el­len. TJtiát pusztítás, a forra­dalmi erőkkel való leszámo­lás ieliemezte. Akkor még az önálló magvar hadsereg ép­pen. hogy csak születőben volt. s ezt az időt igyekezett a bécsi udvar kihasználni. De a fiatal hadsereg, melynek katonái Kossuth hívé szavá­ra a volt jobbágyokból kerül­tek elsősorban ki. csakhamar olyan erőt kénviselt, mely ké­nes volt megállítani és visz* szaverni a támadást. Jella­sich serege széthullott és ok­tóberben a magyar seregek a nyugati határon álltak, mely­nek hírére 1848 október 6-án — immár másodszor. — fel­kelt a bécsi nép. hogy elsö­pörje a feudális rendet • Ezt a felkelést a magyar seregek, a gyönge és ingadozó vezetés következtében nem használták ki. tétlenül tűrték, hogy a prágai nép leveréséből visszatérő Windisehgraetz se­rege leszámolion a forrada­lommal, majd amikor késve támadtak, a magyar sereg is véres vereséget szenvedett. Utána átmenetileg nehéz helyzetbe került a szabadság­­harc ügye. Kossuth nemzeti összefogás politikáját a bel­ső ellenállók és ingadozók Iépten-nvomon akadályozták. A hadsereg vezénylő táborno­ka. Görgey nem győzelmet, hanem számára ió megegye­zést szeretett volna. S bár 1849 tavaszán a magyar hon­védsereg mégggyszer meg­mutatta ereiét és hősiességét, a dicsőséges tavaszi hadiára* során az orcrá» i»lontős ré­szét is felszabadította, ápri­lisban pedi» az országgyűlés kimondta az Ausztriától való teljes elszakadást f— a vég­ső győzelem mégsem követ­kezhetett be. A magyar forradalom és szabadságharc, mely az 1848- as polgári forradalmak része volt. elbukott, a nemzetre pe­dig az elnyomás, a kegyetlen bosszúállás, a féktelen terror és a gyász borult. Havnau tá­bornok. a kegyetlen zsarnok arról biztosította a császárt, hó-» Magyarországon száz évig nem lesz forradalom és ennek igyekezett is eleget tenni. Miért következhetett be 1849 nyarán annyi harc után a szo­morú vereség? — Nem tette talán meg a nemzet erejéhez képest a tőle telhetőt? — A nemzet legiobbiai és a dolgo­zók millióinak erőfeszítésé­ben nem volt hiány. Kossuth Laios politikáiénak gyengéi ellenére is a polgári forrada­lom és nemzeti szabadság­­harc lánglelkü vezére volt. aki látni tudta azt. amit kor­társai nem voltak képesek. a nemzeti összefogás szüksé­gességét, a dunai népek egy­másrautaltságát, sorsuk kö­zösségét. 1848—49-ben ő volt az. aki következetesen har­colt a megalkuvók, a kishitű­­ek. a fontolva haladóig ellen, akik az országgyűlés jobb­­számlán a megegyezést, a bő­vülést keresték a bécsi ud­varral. mert tudta, hogv ez a megegyezés a forrada1om vívmányairól való lemondást, az orszá" függetlenségének újbóli feladását, a nemzet vesztét jelenti. S a nép nem a fontolva haladókat, hanem Kossuthot követte. S hogy e harc mégsem győzelemmel végződött, a belső ellenség árulásán túl ez európai re­­akció összefogott támadásán ban is keresendő. A maevar forradalom a nagy európai forradalmi vihar része volt: Ezt a forradalmat a feudális erők snri-a leverték, Párizsa ban. Bécsben. Berlinben. Itá­lia városaiban a bosszúállók fegyverei előtt hullottak por­ba - haladásért harcolók. -=• 1849-re a forradalmi hullám Európa-szerte lefelé ívelt. —■ csak Magyarországon folyt még a küzdeleTM A költő sza­vaival: Vérző homlokával, csapzott hajával egyedül áll viharban a magyart 1848—49-ben a magyar nép az egyetemes haladás élvo­nalába került, nagy törté­nelmi feladatot hajtott vég-) ■ne. „’Emelje fel léHkebihet, hogy mi vagyunk a lámpa­­fény — írja Petőfi 1849-ben — amikor Európa csendest újra csendes.1’ Azok a célok, melyekért az 1848-as magyar ifjúsággal együtt a nemzet legjava síkra­­szállt, akkor csak célok maradtak. A szabadságharc bukása után az elnémított nemzettől a bécsi udvar minden vív­mányt elvett. A magyar bir­tokos osztály és a hatalmas földterülettel rendelkező egy­házi méltóságok a nemzet­nek ezekben a tragikus nap­jaiban és éveiben hűen ön­magukhoz a népelnyomó, Habsburg uralkodó oldalán álltak, ök voltak, akik meg­tagadták a 48-as eszméket azért, hogy ebben az ország­ban hatalmon maradjanak, szolgasorsban tarthassák a magyar és más ajkú lakosság tíz és százezreit. A magyar birtokos osztálynak ez a po­litikája évszázadokon át vé­gig húzódik a nemzet törté­netén ós a történelmi tragé­diák okozója volt. Ez az ősz­­tály verte le a Dózsa György vezette nagy parasstmozgaU mat, ennek az osztálynak árulása vezetett a 150 éves török rabigához, ez az osztály fordul szembe Bocskay Ist­ván hajdúival, Rákóczi kuru­­szaival és ez az osztály segí­tett 184.8-ban a Habsburg uralkodó-háznak sárba tipor­ni a magyar forradalom di­csőséges zászlaját, melyei másfélesztendős harc után tudtak kiverni a nemzet ke­zéből. Az uralkodó birtokos osztály történelmünk utolsó századában sem viselkedett másként. 1867-ben ez az osz­tály egyezett ki a magyar nép és az itt élő nemzetisé­gek rovására a Habsburg császárral. Ez az osztály vftW bele Magyarországot fél év­század alatt, idegen érdeke­kért és célokért, kétszer egymásután pusztító hábo-i rűba. És ennek az osztály-» nak szétvert erői szerették volna most ismét egy új há-> borús tűzfészekké tenni ha4 zánkait. Történelmünk utolsó évszá­zadában azonban az osztályt erőviszonyokban változás köt vetkezett be. Megszületett az ipari proletáriátus, a magyar munkásosztály, amely erős kézzel ragadta meg és dicső-* seggel hordozza a nemzeti függetlenség és az egyetemes haladás zászlaját. A magyar munkásosztály a múlt szá­zad végétől kemény harcban áll az elnyomó, ld zsákmát nyoló osztállyal és külföldi imperialista támogatóivaL Napjainkban büszkén mond­hatjuk ; az 1848-as torradal-1 mi ifjúság eszmei célkftflaét seit maradék nélkül megva­lósítottuk. Nem azok valósít tották meg, akik Kossuth hosszú száműzetésének ide-) jén nevének kiejtésétől M féltek, nem is azok, akik á horthysta Magyarország szwt jeteLlenes háborújának utolsó évében Kossuth nevét is felt használták a már bürke vet reséget ígérő háborúban; nerri is azok, akik 1956 őszén Kossuth címerével ós az 1848-as forradalom dalaival törtek fegyveresem a Magyar Népköztársaságra. Az 18 ? 8—49-es célkitűzéseket a Magyar Kommunista Párt, a magyar munkásosztály váltotta valóra. Ez az osztály soha nem ta­gadta meg nemzetünk ha­ladó hagyományait és esz­méit. 1919 tavaszán a ma­gyar munkásosztály, a Ma­gyar Kommunisták Pártja mutatta meg a nemzetnek az első világháború zivataros napjai után a haladás egyet­len útját, azáltal hogy meg­teremtette hazánkban az első proletárdiktatúrát. Azok viszont, akiknek elődei ép­pen úgy elárulták Rákóczi kurucait, mint Kossuth Lajos és a márciusi ifjúság esz­méit, 1919-ben egymilliós en­tente hadsereget zúdítottak 3 magyar népre, hogy kegyet­len bosszú közepette vissza-» állítsák zsarnok hatalmukat} A bosszú és elnyomás, a fék­­telein soviniszta uszítás elle­nére is a magyar kommunis­­ták, a magyar munkásosztály legjobbjai képezték azt az erői. mely szembe szállt a (Folytatása a 2-ik oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom