Tiszavidék, 1957. március (11. évfolyam, 51-77. szám)
1957-03-15 / 63. szám
1846 forradaími zászlaja a mienk és soha nem engedik át a nép ellenségeinek! (Folytatás az 1-ső oldalról) horthy-uralom nemzetárulo politikájával. A második világháború nehéz napjaiban a magyar kommunisták szóltak a Kossuth Rádió hullámain a magyar nemzetihez és mulatt ák meg a tragikus napokban a kivezető utat. Az 1848—49-es forradalmi célok a Magyar Kommunista Párt politikájában testesültek meg azáltal, hogy három és félmillió katasztrális hóid földet osztattunk szét 650.000 nincstelen zsellér-családnak, azáltal, hogy a szovjet hadsereg hősi erőfeszítésével a fasiszta rabigából kiszabadított, kifosztott és megalázott nemzetet a kétségbeesésből, az elszigeteltségből kiemelte és a szocializmust építő népek megbecsült tagjává tette; ezáltal, hogy a 400 esztendős Habsburg- és német elnyomás után visszanyerte nemzeti függetlenséget nem bocsátotta áruba; azáltal, hogy a dunai népek között a gyűlölködés, a sovinizmus helyett a megbékélés, a testvéri összefogás politikáját követte. Ar. 1848-as magyar forradalomnak és szabadságharcnak a magyar nép, a M agyai Kommunista Párt vezetésevéi állított méltó emléket, nemcsak a célok megvalósításával, hanem azzal, hogy 12 esztendőn át a szocializmus megvalósításán munkaiködük; azáltal, hogy most már nem „vérző homlokkal, vem csapzott hajjal” és nem is egyedül áll a magyar, hanem a, szocialista nemzetek sorában munkálkodik a béke, az emberi szabadság, a társadalmi haladás ügyén. Elvtársiak! Még írissek és fájók á tsebek, mélyeket a múlt év október 23-án kezdődő ellenforradalmi támadás okozott Még nem száradtak fel az édesanyák, feleségek, meny asszonyok és gyermekek könnyed, mélyet szeretteikért hullatnak, azokért a kommunista és pártoukívüli hazafiakért, akiket volt csendőrök, szolgabírák, bűnözők, idegen imperialista hatalmak zsoldjáha szegődött egyénék gáládul meggyilkoltak. Még nem higgadt le, még nem nyugodott meg teljesen dolgozóink — különösen az értelmiség és ifjak — lélkülebe, mélyet a féktelen soviniszta, nacionalista uszítás pattanásig felkorbácsolt. Még sok a tennivaló, hogy az elszenvedett anyagi kánokat pótoljuk, dolgozó népünk nyugodt, szocialista építőimunkáját biztosítani tudják. Nem tennénk jó szolgálatot! ez ügynek, ha ebben az ünnepi piHamatban — összefüggésben nemzeti hagyományainkkal, az 1848-as dicsőséges harccal — nem törekednénk arra, hogy a maga dóságában Ismerjük meg a történteket, s belőlük levonjuk a szükséges következtetéseket. Az ellenforradalom napjaiban, a zűrzavaros állapotot a kapitalista restauráció hívei — közöttük Nagy Imre id — dicsőséges forradalomnak, nemzeti szabadságharcnak nevezték. Miért tették ezt* — Mi volt ezzel a céljuk? — Miért nevezték ők a felfordulást, az anarchiát forradalomnak, a kommunista párt és népi hatalmunk szerveinek szétverését demokratizálásnak, a féktelen szovjetellenes uszítást, a szovjet hősi emlékművek meggyalázását, a vörös csillag leverését, a vörös zászló elégetését nemzeti érzés fellángolá-i sának? Azért, mert korunkban, amikor a világ lakosságának 40 százaléka már a szocialista népek testvéri közösségébe tartozik, amikor az orosz, ukrán, kínai, cseh, román, lengyel és a távolkeleti országok dolgozói hazá lukban valóban az emberi szabadság magasztos programját valósítják meg, még erős nemzetközi burzsoázia, mely rég eldobta kezéből a haladás és a nemzeti függetlenség zászlaját, restaurádós és népelnyamó politikáját nem nevezheti igazi nevén. A forradalom jelszava marxista értelmezésben és a népek tudatában haladást. előre-lépést, millióknak és százmillióknak a tőkés kizsákmányolás alól való felszabadítást, növekvő jólétet, kultúrát jelent. — A burzsoázia és a múlt év őszén hazánkban fellépd eUeni'orradalmárok nem álltak ki nyílt sisakkal a nép. munkásosztály, a dolgozóit elé. Nem mondhatták meg nyíltan, hogy feudális nagybirtokot akarnak, hogy a régi tulajdonosainak akarják viszszaadnd a gyárat, hogy fasiszt diktatúrát akarnak Magyarországon, mert akkor a munkásoknak a hónapokon, sokszor éveken keresztül tartó munkanélküliség, ' az éhező, sovány asszony, a vérszegény gyerek, a háziúr, a penészes, nedves szükséglakás, a parasztnak a zsellérsors, a hárommillió koldus országa, az értelmiségieknek a kilíncselés, az „Állástalan Hlplomások Bizottsága" ju tott volna eszükbe és elkergették volna, akik ezt akarták. De nem mondták meg nyíltan szándékukat. Fórra dalmat hirdettek, azt mondták: szocializmust akarnak, csak éppen ki akarják a hl bát javítani. A forradalom magasztos fogalmát használták fel aljas terveik megvalósítására, a ténylegesen forradalmi erők: a kommunista párt, a munkáshatalom szétverésére. Ezzel csalták a budapesti ifjúságot az utcára, hogy mögöttük sötét árnyként felsorakozzanak és nyugati csatlósaik segítségével hatalomra jussanak; Azzal a programmal sem léphettek ki, hogy az országot a nyugati imperialistáknak akarják kiszolgáltatni, hogy hazáink területét a harmadik világháború szovjetellenes felvonulás területévé akarják tenni. Ezért azt mondották: „legyünk semlegesek, hagyják el az országot a szovjet csapatok, váljon kJ hazánk a varsói védelmi szerződésiből." Fennhangon hirdették, hogy most leszünk igazán magyarok, hogy a kommunisták hazaárulók. S ezek az egyének programbeszédükben nem szégyenkeztek Petőfi örökértékű verseiből idézni, szemrebbenés nélkül kiabálták Kossuth Lajos nevét, mintegy harci zászlóként. Annak a Petőfinek a versét szavalták, aki vilá-gszalbadság magasztos eszméjének jelszaváért villogtatta kardját és adta fiatal életét: aki a „Nemzeti doT’-lal a haladásért vívott harcra hívta fel a nemzetet; aki korábban éppen a haladás ellenségeinek, a „dicsőséges nagyuraknak‘‘ ígért és követelt újdivatú nyakkendőt, nem cifrát, de jó szoroszakadt, amikor a szocialista rendszer győzelme diadalmasan halad előre, amikor a másik oldalon az imperialista hatalmak semmibe veszik a kisnemzetek önrendelkezési jogát, e két tábor között semleges politikát folytatni? — De hogyan is képzelhetné el valaki, hogy az eszterházyak, a kállai miklósok. a nagy ferencek és mindszentyek. akik minden gondolatukban és selekedetükben kiszolgáltak a Horthy-rendszert, a hitleri fasizmust, veresége után pedig az örökébe lépő amerikai imperializmus imádói és kiszolgálói lettek, komolyan vették a semlegesség gondolatát, amikor rövid párnapos felülkerekedésük ideje alatt hogy szolgálatkészségüket bebizonyítsák, nagy sietve tákolták össze katonai terveiket az itt állomásozó szovjet hadsereg egységeinek megtámadására. — Nem, elvtársak! Nem semlegességről, háborús tűzfészek teremtéséről volt itt szó. És ami nemzeti függetlenségünket, nemzeti öntudatunkat illeti. A kommunisták tudták a második világháború vérzivataros napjaiban, hogy bár a Horthy-hadsereg tevékenyen részt vett a Szovjetunió elleni háborúban, a szovjet hadsereg hazánk földjére barátként lép, felszabadítást hoz a magyar népnek. 12 esztendős szocialista fejlődésünk ezt fényesen igazolta is. S ha voltak nehéz napjaink a 12 gazdáik támogatták őket, és 1 esztendő alatt, a Szovjetunió segítsége mindig a* első volt napjaiban és még utána is tele torokkal kiabáltak, követeltek, nem a nép iránti aggódásból, hanem a munkások a dolgozó parasztok, a haladó értelmiség elleni gyűlöletükig 1 Hj?rnHílé&~, 1957. március 15, 1945-ben autó-karavánok hozták Budapest éhező lakosságának a kenyeret abból az országból, amelynek tekintélyes részét a fasiszta háború feldúlta és ahol altkor nem volt az nagyon bőven. Földrengés, árvíz sújtotta hazánkat és a Szovjetunió segítő kezét mindenkor éreztük. És az a tapasztalat, melyet a szovjet emberek az iparfejlesztés. mezőgazdasági termelés, a kulturális élet területén évtizedek során összegyűjtöttek, rendelkezésünkre ált és áll. S ha az elmúlt időszakban ezekből a tapasztalatokból egyet-mást gépiesen vagy rosszul alkalmaztunk, vagy olyan tapasztalatokat is fel akartunk használni, amelynél esetleg nekünk jobb volt, ne a segíteni akarót, hanem magunkat hibáztassuk. Nem tagadjuk az elkövetett hibákat akár a vezetés, a nevelés terén követtűik el azokat, de a Magyar Kommunista Párt, a magyar munkásosztály 12 esztendős munkájának mérlegénél emelt fővel állhatunk dolgozó népünk elé. Erős iparunk van erősebb mint Kossuth azt álmodni merte, aki hirdette, hogy ipar nélkül a nemzet csak félkarú óriás. Falvaink többségében villanyfény ragyog, gépek ezrei teszik könynyebbé a munkát és dolgozó parasztságunk jelentős része elindult a paraszti felemelkedés egyetlen útián: a szövetkezeteiében találta meg helyét. Minden dolgozni vágyó embernek lehetőséget teremtettünk a munkához. Azok, akik az ellenforradalom fegyveres támadásának forradalom évfordulójának előestéjén, amikor még az ellenforradalom támadásainak nyomai láthatók, mégis a jövőről, a holnapról kell beszélnünk hátfartadnf népköz társaséguntkra, mindörökre elvegye attól a kedvüket; Elvtársak! Most az 1848-as magyar bői tették azt. S majd tudták volna, ha egyszer a hatalom birtokosai lettek volna, mi jár a dolgozó népnek. Népünk, nemzetünk létét, országunk függetlenségét nem a szovjet emberek, nem barátaink, hanem azok fenyegetik, akik álnok módon barátnak nevezik magukat, de tőrt szorongatnak a kezükben. Ezek oedig ismertek már. ök zúdítottak pusztító háborút _ a koreai, a vietnami, az egyiptomi népre, ők támasszák fel újra a német fasizmust, ők szerveznek százmillió dolláron kémeket, dlverzánsokat, felforgatókat a népi demokratikus országokba, ők fenyegetik a vJágot atom- és hidrogénbombával. Azt mondja a közmondás: .,Bajban ismered meg, ki az igazi barát’’. — A mi népünk igen nagy bajban volt és most már láthatja, ki az önzetlen barátja. — Hála a szovjet hadsereg bátor harcosainak, akik hűen a proletámemzetköziség eszméihez másodszor is megszabadították hazánkat a fasiszta elnyomástól, segítséget nyújtottak ahhoz, hogy a proletárdiktatúra hatalmát lenuni értelmezésben valóraválthassuk, kemény és következetes munkáshatalmat teremtsünk, amely védelmezi a dolgozókat a felforgatóktól, a rendzavaróktól. az ellenforradalmároktól. S ha ezek mégegyszer megpróbálnák fegyverrel Az ellenforradalom fegyveres ereje szét van verve. Tudjuk, az ellenforradalmi erők még nem semmisültek meg, de azok az erők, amelyek velük képesek és készek megbirkózni, máris együtt vannak. Pártunk soraiba négy hónap alatt több mint 200 ezren léptek be. S megyénkben is közel 12 ezer kommunista vetette össze vállát, fogta meg egymás kezét. Ez a párt — a Magyar Szocialista Munkáspárt — örököse és folytatója a magyar kommunista mozgalomnak, politikájában Marx—Lenin tanításai vezérlik. Pártunk nehéz helyzetben vette ismét vállára az ország vezetésének ügyét, de az az elszántság vezeti pártunk nunden tagját, hogy népünkhöz hűen szolgálják az ügyet. Pártunk tagjai okultak az előbbi munka fogyatékosságaiból és amellett, hogy büszkén valljuk, népünkkel együtt magunkénak a 12 esztendős verejtékes munlca eredményeit, mindent elkövetünk, hogy a régi hibáktól munkánkat megtisztítsuk. Pártunk egész tagsága tisztelettel akarja és fogja a dolgozó népet szolgáink Még nem tiszták a nézeteit. Még van félelem és aggódás a jövő iránt. De szót fogunk érteni azokkal a munkásokkal, parasztokkal, értelmiségiekkel és fiatal barátainkkal is. akiknek nagy lelki megrázkódtatást okozott az ellenforradalmi zűrzavar. Az ellenforradalom meggyalázta mindazt, ami a munkásmozgalomnak drága és szent: vörös zászlóinkat, amelyek alatt a nemzetközi munkásosztály sok évtized óta menetel, s amely alatt annyi proletárvér folyt — égették, sárba tiporták. Az ötágúi vörös csillagot leverték, összetörték. De büszke örömmel tölt el. hogy most nemzeti ünnepünk évfordulójának előe téjén háromszínú nemzeti zászlónkkal együtt ott leng a vörös zászló is, az üzemeken, gépállomásokon, a termelőszövetkezetek épületein ott ragyog régi fényében az ember ötágú vörös csillaga, hirdetve, hogy törhetetlen akarattal és erővel munkálkodunk tovább a szocializmus építésén. A nyugati rádióállomások a szocialista tábor bomlásáról, a kommunizmus válságáról beszélnek. Vágy szüli gondolatukat. A hazánk elleni ellenforradalmi támadás kétségtelenül nagy megpróbáltatás volt számunkra. De a nemzetközi munkásmozgalom sok nehéz próbát állt már ki és sok akadályt is leküzdött. Nem lehet ké* égés, hogy ezzel a nehézséggel is meg fog birkózni. A szocializmus megvalósL t. sának ügye diadalmasan halad előre az egész világon. Ha mi, magyar dolgozók, kommunisták értettünk és értünk a leckéből, — akkor nincs messze az idő, amikor kijavítva a hibákat, dolgozó népünkkel összeforrva, újabb sikereket fogunk kivívni. Elvtársak! Az 1848-as forradalom emléke intelem .zámunkra. Akkor cselekszünk népünk érdekében, ha következtésen haladunk előre a szocializmus építésének útján, ha kérlelhetetlenül leszámolunk a hazaáruló ellenforradalmi erőkkel, a belső bitangokkal, amelyek 1956 őszén, nem először történelmünk során, az őrvény szélére sodorták hazánkat. Akkor cselekszünk népünk érdekéb'n, ha összefogott erővel gyorsan helyreállítjuk népgazdaságunkat, ha iparban, mezőgazdaságban, a termelés frontján megteremtjük azt az anyagi alavot, amelyre építhetünk az f letszínvonal állandó emelésében. Akkor cselekszünk helyesen, ha szembenézünk a nehézségekkel, ha szembeszállunk azzal a szennyes rágalomhadjárattal, melret a zsarnokság világa, az imperialisták és hazaáruló magyar cinkosaik néni hatalmunk ellen folytatnak. Ez a hazugság-áradat nem takarja el a történelmi valóságot: ahonnan sugározzák, az elnyomás, a tőkés kizsákmányolás, a féktelen háborús készülődés uralkodik. De tudjuk azt is, hogy érmék, 'eáldozóban van a napja. Előttünk még hosszú és nehéz az út, a márciusi ifjak álmáinak: a bőség kánaánjának megteremtéséhez. De ez az út nyitott, ezen az úton megyünk előre, bátran a szocialista Magyarország megteremtéséért, 1848 forradalmi zászlaja a miénk és soha nem engedjük azt át a nép ellenségeinek! Síjén az 1848-as forradn.lom eszméinek örököse és megvalósítója: a szocializmust építő magyar dolgozó nép! Annak a Kossuthnak nevét használták fel, aki 1849-ben kezdeményezte és végrehajtotta a világon először a nemzetiségi törvényt, amely teljes szabadságot biztosított a Magyarországon élő népeknek. Annak a Kossuthnak nevével léptek ki, aki 1848-ban elküldte követeit a bajorországi forradalmárokhoz és más népek haladó erődhez, hogy megteremtsék az együttműködést; akinek hadseregében magyarok, románok, szlovákok, együtt küzdöttek a szabadságért és akinek hadseregében olyan kiváló hadvezér, mint Bem József, lengyel származású tábornok küzdött. Mi tud jóik jól: Kossuth Lajos annak ellenére, hogy polgári forradalmár volt, soha sem a nemzeti gyűlölködés, ellenkezőleg: a nemzetek összefogásának politikáját hirdette. Ő volt, aki száműzetésében az 1860-as években kidolgozta a Duna-konföderációs tervét. — Nem lehet kétséges előttünk hogy Kossuth és Petőfi nevét és eszméiket az ellenforradalom azért igyekezett kisajátítani, hogy dolgozó népünk e hagyományok Iránt érzett tiszteletét és szeretetét saját szekerébe fogja. És a semlegesség hirdetése sem volt egyéb fügefalevélnél terveiken. Lehet-e ma, amikor a világ két táborra MÉHES GYÖRGY * GienaftTBCiL Kalandos regényin.) Persze ezt csak magamban mondom, mert apa nem szereti, ha így — tengerésznyelven komolytalankodam. Nagyon szeretném, ha most volna egy távcsövem, mint az igazi tengerészeknek. Ó, istenem, a tengerészekkel csodálatos dolgok történnek! Teszem azt, elébünk tűnnék a hullámverésben egy rejtelmes sziget. Ott állnék a parancsnoki hídon. Egyszerre meglátnám a parton a hajótöröttet, övig érő szakálla!, amint egy vitorlarongyból szakított zászlóval integet, hogy: Segítség! Mentsetek meg! Körülötte megszelídített vadállatok. Wapiti meg gnú, meg zebra, és ha lehetséges, egy egészen szolid zsiráf. Én odakormányoznám a hajót, eHengőzt adnék, félfordulat! kidobhatnám a vasmacskát, aztán az egyik csónakon magam mennék a hajótöröttért, aki sírva térdelne a parti h ontokbf#s így várna engem, a háromárbócos vitorlás fregatt kapitányát. Én meghatottan ölelném magamhoz. „Isten hozott ismét az emberek közé hajótörött barátom!“ Megálljunk. A nagyszakállas hajótörött, a fregattkapitány, a messzeláté és a lakatlan sziget — mindez eltűnik egy szempillantás alatt. Gyorsan a partra kormányzóink. Már egészen jól lehet látni. Megkapaszkodom egy mogyoróbokorban és partra ugróm. Apa tartja a csónakot. Int a szemével: „keresd meg”. A magas part egyetlen sűrű bokros. Hogy találjam itt meg Tatár Kálmánt, ha nem kiálthatok? Hirtelen nagyszerű ötletem támadt. Kuruttyolok! Ha odafenn, mikor csónakban ültünk, ez volt a jel, akkor miért ne lehetne ugyanez most is? S ha máshoz nem is, de a vartyogáshoz értek. Ha én jelbrekkentem magam, az összes békák visszakvoákotnak. Ez kipróbált dolog. Bujkálok a bokrok között és közben szakadatlanul brekegek. Már jól túl vágunk a kanyaron s még mindig semmi válasz. Mi történhetett? EL nem fogták, az biztos. Ki fogta volna el? Túlúszott a kanyaron? De már akármilyen vaksi valaki, azt csak észreveszi, hogy fordul a folyó. Nem, lehetetlen, itt kell valahol lennie. Már azon gondolkozom, hogy visszafordulok, mikor az egyik bokor mögül nagyon félénken visszákuruttyolnak. De micsoda brekegés! Nem is tudom, mihez hasonlítani. Inkább olyan, mint a mekegéa Ez az. Kuruttyolok még egy nagyot és rohanok oda. ö az, Tatár mérnök! Hanem... milyen állapotban van. Szegény! Azt tószem, nincsen senki a világon, beleértve akár az édesanyját is, aki ráismerne a tegnap délutáni elegáns Tatár mérnökre ebben a didergő, csapzott hajú, csuromvíz csavargóban, akii óvatosan tapogatja maga előtt a helyet meztelen lábával s olyan gyámoltalannak látszik, mint egy csecsemő, pedig azit hiszem, még annál is gyámoltalanabb. — Kibabráltunk a rendőrséggel — suttogom neki boldogan. Nem felel, csak fáradtan elmosolyodik. Látszik, minden energiáját igénybe veszi, hogy valamiképpen el ne bukjék. Végre ott vagyunk a csónaknál. Besegítjük Tatárt; — Mi van az árat táskámmal; t; ? — ez az első kérdése. * — Itt van a kabátjába csavarva:., — feled tettetetten egykedvű hangon apa, de én úgy érzem, hogy mindjárt szétrobbanok. Jézusmárja! A táska! Hogy erre nem gondoltam. S ott volt egész idő alatt velünk. Hát persze! Hol is lehetett volna? Tatár mérnök nem úszhatott fogai közt az aktatáskával .:. Ha azoknak a rendőrségieknek eszükbe talált volna jutni, hogy átkutassák a csónakot.:: De szerencsére a rendőröknek sem jut az eszébe minden. Olyanszerű érzés vett rajtam erőt, mint mikor az ember utólag megtudja, hogy dinamdttál teli hordón cigarettázott. A mérnök átveszi a táskát, ujjal szorosan átszorítják a fogantyút. Az az érzésem, hogy nincs a viliágon az a hatalom, amely elragadhatná tőle a gyémántacélt. Különös, de ez az elcsigázott, vaksi ember csupa erő — érzem rajta. Azt hiszem, a leikéből, belülről sugárzik ez a bátorság. Akárhogy is, Tatár Kálmán nagyszerű ember, ez nem vitás. Aztán — úgy látszik, eszébe jut valami, mert jókedvűen apához fordul. — Hogy is állunk azzal a pipával? Azt ígérte, hogy ha túl leszünk, akkor:. Apa a zsebébe nyúl, dohányzacskót és pipát húz elő. ö is elmosolyodik. Átadja a mérnöknek. Vidám pipafüstbe burkolózva úszunk lefelé a hajnali folyón. AMINEK TITOKNAK KELL MARADNIA Még félig sem szívta ki pipáját a sorsával megbékült Tatár mérnök, mikor kikötöttünk. Partra vontattuk és a bozót között fűvel befedve, ággal letakarva ott hagytuk a csónakot. Aztán megindultunk felfelé a hegyoldalon. Hamarosan eljutottunk a szőlők közé. Ekkorra már egészen felvirradt. (FohftaájukJ
