Tiszavidék, 1957. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1957-03-19 / 66. szám

Ki legyen az öntözőcsatornarendszer és a nyúlgátvédelem gazdája?

A Szolnok megyei képviselők tanácskozása megállapította: Tarthatatlan a belvízlevezető és öntöző csatornák karbantartásának elhanyagolása. valamint a nyári gátvédedemről való megteledkezés.

Felkerestük Nyíri Béla elvtársat, a Megyei Tanács Mezőgazdasági Igazgatóságának főagronómusát: '

— Mi a helyzet ezzel kapcsolatban, Nyíri elvtárs?

— Valójában szomorú állapotban vannak a megye öntöző csatornái. Legnagyobb részük beomolva, kitisztítatlanul éli. Jelenlegi állapotukban a kapacitások alig 70 százalékát tudjuk mindössze kihasználni. Nem beszélve arról,

ha üzemképes állapotban lennének, gyorsulna a rizsföldek árasztása, tavasszal minden károkozás nélkül levezethetnék a belvizet.

hanyagolásának fő okát — kezdte Kárász! elvtárs.

Más itt a baj. A ml öntözési rendszerünk elavult s helytelen elméleten alapult. A megalapozatlan nagy öntözési lázban elfeledkeztünk az ésszerűségről. Egy rókáról« két bőrt akartunk lenyúzni.

Azt tettük ugyanis, hogy a belvízlevezető csatornákra építettük az öntözőtélepaket. Azt ugyan mindenki tudhatja, a levezetőcsatomának a talajszíntnél mélyebb fekvésűnek kell lennie, hogy a talajvíz lefolyhasson. Az öntözőcsatamának magasabban kell feküdnie, mint a talajszínt, hogy árasztani lehessen. Az öntöző-belvízlevezető komplikáció csak a középarányt választhatta s így az együk munkát sem végzi tökéletesen. A legfőbb fogyatékosság azonban az, hogy állandóan üzemben van s így nem nyílik lehetőség a karbantartására. Tavasszal, amikor megjön a talajvíz, mértén — terméskiesése van a népgazdaságnak. Ezt azonban nem szabad megmentenünk.

Az árterületi termalőföldeket a nép találóan reszkírföldeknek nevezi. Az a helyzet, ha nincs árví2, akkor nagy termést lehet letakarítani róluk, de ha nagyobbméret ű árvíz jön, altkor még meg is nyitjuk a gátakat, hogy ezeket a területeket öntse el a víz, nehogy árterületéről kitörve városokban, lakótelepeken okozzon nagyobb kárt.

A nyári gátvédelemmel törődni kell, de azt csak 650 vízmagasságig lehet fokozni. A nyuLgátak negyven öblöt védenek Szolnak miegyében és az eddig észlelt legmagasabb vízállással szemben biztonságosak. Nem is a nyári, hanem inkább a főbb gátvódelammel vannak gondjaink; A Tisza árvédeüme Szolnok város kivételével

levezető csatornáit karbantartását?

— Nem. — Az lenne a legjobb, ha a községi tanácsok felelnének területükön a munkáért. A Vízügyi Igazgatóság kapná meg a beruházást és az a legjobban rászoruló községeknek szakvélemény alapján utalná ki. Mi a tanácsoknak kidolgoznánk a munkálatok tervezetét, a gazdasági ügyek intézése azonban felőrölné igazi nagy feladatunkat, a nagy árvízvédekezést. A nyári nyúlgátvédelem javítását tehát a községi tanácsokra kellene ruházni.

íme az illetékesek, a szakemberek véleménye. Mi azt fűzzük még hozzá: Szolnok megye öntözéses termelői, árterületen gazdálkodói várják az intézkedést. A minisztériumnak legfőbb ideje már, hogy végre hathatós intézkedést hozzon ebben az ügyben. Borzok Lajos.

Belföldi hírek

Az állami Kereskedelmi Felügyelet ellenőrei februárban 2171 esetben tartottak ellenőrzést a budapesti és a vidéki üzletekben.

Az Állami Kereskedelmi Felügyelet ellenőrei márciusban és áprilisban még „erősebben’1 készülnek fel az üzletek és a piacok ellenőrzésére, hogy a vásárlóközönség a pult felett találja meg az árut és ne sántítson kárára a mérleg.

így viszont az történik, mint Karcag határában a múlt évben, ahol 6600 holdra szaladt ki a víz.

— És ki a felelős ezért?

— Nehéz lenne megállapítani. Jelenleg se ura, se gazdája az egésznek. Figyelje csak meg. 1054-ig az igazgatási osztályokhoz tartozott a csatornák ügyintézése. Akkor átvette a Város és Községgazdálkodási Minisztérium. Későb a Földművelésügyi Minisztérium. így került a mi hatáskörünkbe. Most talán az Országos Vízügyi Főnökséghez tartoznék.

A mi álláspontunk mindenesetre az, csatolják a Vízügyi Igazgatóság felügyelete alá. Ügy is a vízügy feladata az ál-vízvédelmi védekezés, akkor miért nem tartozik hozzájuk az árvíz megelőzése, a nyúlgát-védelem is.

Másrészt nekik vannak szakembereik, gátépítéshez szükséges táróit anyaguk. — Hadd említsek meg a jelenlegi ésszerűtlen megoldásra egy példát.

A múlt évben Tószeg község 90.000 forintot kapott a nyári gátak renoválására. Meg volt a pénz, de nem volt mérnök. Nem tudtak padlót, munkaszerszámokat beszerezni. Hozzánk fordultak, mi szaladgáltunk minden után, holott nekünk igazán más munkánk is lenne, mint a bevásárolgatás.

— Arról tudna valamit mondani Nyíri elvtárs, hogy milyen elképzelései vannak a megyei ^tanácsnak a csatornarendszerek megjavításáról és az árterületek védelméről?

— Éppen a napokban fordultunk kérdemmél a minisztérium felé. A megoldás csak az lehet: csatolják a Vízügyi Főnökséghez az árvízvédelmet és az öntözőcsatornák ügyét is. Másodszor maguk a csatornamenti lakosok tehetnének a legtöbbet ezen a téren. Az kellene, hogy az öntözéses termelők dűlőnként, területenként öszszefognának és társadalmi munkában javítanák a csatornákat. Ez nekik az érdekük legfőképpen.

A legfontosabb teendő,

eldönteni ki a gazdája a

csatornarendszernek és a gátvéd elemnek.

Következő felderítő állomásunk a Vízügyi Igazgatóság Főmérnökségének irodája volt. Kárászi Kálmán főmérnökhöz fordultunk szakvéleményért.

— Nem a hanyagságban, nem is a gazdátlanságban látom az öntözőcsatamák ei-Tószegi felvétel a tiszai árvízről, ciusig a talajvíz tölti meg a csatornákat, utána pedig mi nyomatjuk tele, hogy árasztaná tudjunk vele. 1953-ban történt meg az a furcsa eset: a Palotási Állami Gazdaság azért perelt be bennünket, mert nem volt elég víz az árasztáshoz. Egy másik üzem pedig amiatt emelt panaszt ugyanebben az időben, mert földterületéről nem vezettük le a felgyülemlett talajvizet. Nyilvánvaló tehát, ilyen módszerrel lehetetlen csatornát üzemeltetni.

— Mi lenne hát a megoldás, hogyan lehetne segíteni ezen Kárászi elvtára?

— Űtban vagyunk a megoldás felé. Ez ugyan távlati terv még és nagyobb arányú, 70 millió forint beruházásra lenne szükség a megvalósításához.

Kidolgoztuk a jászsági és a; nagykunsági öntözőcsatornarendsaer tervét. A jászságig öntözőcsatamát a Millerre alapoztuk, a nagykunságit) pedig a Berettyóra.. Termo- ♦ szelesen mindkettő megépítő-* séhez csak a tiszaburai vízilépcső # megvalósulása után lehet hozzákezdeni. Addig kénytelenek vagyunk továbbra is a külterjes öntözési rendszert fenntartani. Szolnok megyében négyezer ki-: lométer üyen öntöző levezetőcsatornáról van szó. Évi 6 millió forintot fordítunk a karbantartásukra.

— Bocsánat, de azt man datta Kárásza edvtárs, üzemj közben nem lehet a csator-j nán dolgozni?

— Ez így volt eddig. Az; előbb elmondott okokhoz hoz-3 zájárult még az Is, hogy kotrógép-parkunk nem volt meg-3 felelően felszerelve. A nagyi iparosítások idején a kot ró-3 gépeket az Építésügyi Mi-3 Hisztériámnak adták át. Mi; nem régen kaptuk meg a] kotrógépeket. Csakhogy mé-; reteiknél fogva nem tudtak; munkát végezni a mi öntöző-; csatornáinkban. Ezért házi-'« lag kisméretű kotrógépeket« terveztünk DT motorra,; csörlő-berendezést szereltünk; és ezzel elfogadhatóan tu-; dunk dolgozni.

— Még az árterületek védelméről szeretnénk véle-; ményt kérni. Úgy tájékoztattak bennünket, Kárásri elv-j társ, hogy 35 ezer hold kiválóan termő területről van! szó, melyet nyáron esőzések, idején elönthet az árvíz. Miért nem építik olyan ma-3 gasa-a a nyúlgátakat, hogy nej tudná a víz elönteni a 35 < ezer hold földet?

— Mi is fájlaljuk, hogy 35 ezer hold elöntése escszánte biztosított. Nem így a gyarsfolyású Zagyváé. Kidolgoztuk ugyan 27 millió forintos költségvetéssel a Zagyva teljes biztonsági gátvédelmét, de

az októberi események olyan kárt okoztak a népgazdaságnak, hogy most tervünket megvalósítani nem tudjuk.

Jól lehet, a Zagyva esetében

20.000 hóid forog árvízveszélyben adott esetben.

•— Végül az utolsó kérdés. Kárászi elvtárs beflyesli-e, ha a Vízügyi Igazgatósághoz csatornák, az öntöző és belvíz

A Selyemtermelteftő Vállalat Központjához húsz kilo ascoh fajtájú selyemhernyó pete érkezett Franciaországból. A külfödi petéket vérfielixissítés céljából hozták be Magyarországra. A húsz kiló selyemhernyó-petéből kikelő mintegy 30 millió hernyót kiosztják a tenyésztők között.

*

A menetrend összeállítása rendkívül nagy feladatot ró a MÁV-ra. Az idei nyári menetrend hosszú hónapok gondos munkája után most készül el.

Az új menetrend június 2-án lép életbe (MTI.)

tcHES GYÖRGY

oyemnnmceL

Kalandos regény

(20.)

Mondanom sem kell, milyen feszült érdeklődéssel hallgattuk.

Mikor befejezte, apa rövid tűnődés után így szólt:

— Mi itt a legsürgősebb teendő?

Rögtön meg is adta saját magának a választ:

— Tovább menekíteni a mérnök urat. Itt apámnál néhány napig biztonságban lehet, de túl közel van a város. Valami sokkal jobb, biztonságosabb búvóhelyet kell találnunk.

— Hát... nem ártana ...

Apám tovább gondolkozott fennhangon.

— De van ennél sürgősebb is. A szemüveg.

— Bizony kellene .,.

— Maga, mérnök úr. szemüveg nélkül teljesen védtelen. Meg kell kerítenünk tehát a szemüvegét. Hol is van az a tartalékszemüveg?

— A szekrényben maradt.

— Kérem, határozza meg pontosabban.

— Tehát: az ablaktól jobbra fekvő szekrényben, a legfelső polcon.

Tatár Kálmán hirtelen kis vázlatot rögtönzött. Csak úgy tudott rajzolni, hogy majdnem a papírba dugta az orrát.

Alaposan áttanulmányoztuk, aztán a mérnök keresgélni kezdett a zsebében.

— Itt van egy szemüveg-recept is. Meg lehetne kísérelni az elkészíttetését. Csak nem tudom, lehet-e találni itt ilyen bonyolult üveget.

Pénzt adott át nekünk és mi útra készülődtünk. Édesapámnak ma délben szolgálatba kell állnia. Azalatt a huszonnégyóra alatt, míg a szolgálat tart. Tatár mérnök itt rejtőzködik nagyapónál. Mi közben kísérletet teszünk a szemüveg megszerzésére, vagy ha lehetséges, újat vásárolunk.

Nagyapó minden különösebb felindulás nélkül hallgatta végig Tatár mérnök históriáját.

Néha-néha belesimított a szakállába és csak mikor már indulásra készülődtünk, szólt ennyit:

— No, csak vigyázzatok Kígyó sem felejti el farka vágását.

— A fejét is levágjuk mi, ha hétfejű sárkánykígyó, akkor is —, így hőstködtem én és nagyapa mosolygott. Tetszett neki a legénykedésem. De azért megfenyegetett a mutatóujjával.

— Nono, addig ugrálsz, míg orra esel.

De én csak nevettem és búcsút integettem.

Kissé fáradtan ugyan, de bizakodó hangulatban vágtunk neki a hazavezető útnak.

Less fősnivaló as üzemi konyhára

A Jászberényi

Gépállomás udvarán jő nagy darab területet az elmúlt években semmire nem használtak. A télen az agronómusoknak az az ötletük támadt, hogy a gépállomáson melegágyakat építenek, palántát nevelnek és a szabadon lévő területet beültetik paprikával, kelkáposztával, karalábéval, ezenkívül vetnek borsót, sárgarépát és zöldséget. A tervet — mint a képen látható — meg is valósították. A melegágyakban szépen nevelkednek a palánták. Ebben az évben még jobb lesz az ellátás a gépállomási üzemi konyhán, mint tavaly és tavalyelőtt, bár ekkor is megyeszerte híres volt jó főztjéről.

Bírósági hírek

Március 14-én a Szolnok Megyei Rendőrkapitányság és a meg; ei ügyészség letartóztatta dr. Aszódi Imrét izgatás és Rácz Mihályt, a szovjet emlékművek lerombolásénak bűntette miatt. Aszódi Imre szolnoki lakos, 280 holdas kulálk fia. A Szolnoki Vendéglátói pari Vállalat jogügyi tanácsosa volt. Az ellenforradalom előtt szalídszavú költőnek adta ká magát. 1956. október 26-án a megyei forradalmi munkástanácsba igazgatási igazságügyi biztosnak választották. Ekkor Aszódi elérkezettnek látta az időt a népi hatalom elleni uszításra, izgatásra. Javaslatára tanácsainktól a forradalmi tanács a néphez hű vezetőket eltávolította.

Október 27-én felkereste a megyei bíróságot, ahol társakra akadt dr. Szabó Sándor volt megyed ügyészhelyettes és Dankó Sándor, volt megyei bírósági bíró személyében. Ezekkel együtt összeír Ívták a bíróság és ügyészség dolgozóit, a bíróság vezetőit eltávolították, s megkezdték a munkásszármazású bírák, ügyészek üldözését.

Aszódi Imre javaslatára az államvédelmi hatóság tagjait letartóztatták. Nem kíméltek senkit, a gépírókat, sőt a terhes anyákat sem. Ezzel a tettükkel ezek az emberek kifejezték, hogy az ellenforradalmat támogatják. Ügyüket soronkívül tárgyalják.«

Rácz Mihály, a Szolnoki Vendéglátó Vállalat pincére volt. Az ellenforradalom idején több társával együtt ledöntötte a szovjet emlékműveket. Amikor a ledöntésre a kötél kevésnek bizonyult, ő vésőt, kalapácsot szerzett, s azzal folytatta a rombolást. Mikor az emlékművet ledöntöttek, mint győztes állt flel a romok tetejére azok előtt, akik „munkáját" figyelték. — m —

Felhívás!

Kérjük a Ruházati Kisipari Termelőszövetkezeteket, Háziipari Szövetkezeteket, kisiparosokat és háziiparosokat. hogy üzletkötés céljából ajánlataikkal keressek fel a MÉSZÖV Áruellátó Vállalatát. Szolnok, Irodaház, I. cm. 14.

KÜZDELEM A SZEMÜVEGÉRT

Fáradtan, de jó hangulatban értük el a város szélét; Ezúttal nem csendőrök, hanem német katonák álltak őrt a vámsorompónál. Minden kimenőt igazoltattak.

Az emberek némán, alig titkolt ellenszenvvel nyújtották oda irataikat, s mikor visszakapták és tovább mehettek, még a félénkebbek is alig köszöntek.

Nagyon nem szerették min álunk a gőgös és kíméletlen fasiszta megszáll lkat. Mi például az iskolában elhatároztuk Bicskey tanár úr kétségbeesésére, aki magyart és németet adott elő, hogyha megnyúznak és egytől egyig szekundát kapunk, akkor se tanulunk németül. És nem tanultunk, ami elég nagy szamárság volt, mert Goethe, Schiller és Heine igazán nem felelősek Hitlerekért.

De mi akkor nem törődtünk Ilyesmivel. Német — német, mind egy kutya.

Ott hagytam el, hogy keresztüljutottunk minden baj nélkül az őrségen. Ettől eltekintve semmi feltűnőt sem láttunk. Ez érthető is volt. Ahogy mondani szokták: nem dobbal fogják a verebet.

Elég kényelmesen mendegéltünk hazafelé — én bevallom, arra készültem, hogy egy rettenetes nagyot alszom —, mikor a Szentlélek utca sarkán, a gyógyszertár előtt megláttam Erzsikét, a húgomat.

Ott állt kockás ruhájában, fehérkötényesen a patika előtt és eléggé ijedten jobbra-balra nézegetett.

Mikor meglátott bennünket, felderült az arca futni kezdett felénk, de aztán megtorpant és megállt.

Hát ebbe a gyermekbe mi ütött?

Már ott is voltam mellette és készültem jól oldalba döfni — így szoktam tisztességes viselkedésre inteni —, mikor jobban megnéztem. Szegény Erzsiké elég rossz állapotban volt. A szeme tágranyílt és könnyes volt, a szája széle remegett.

Ekkorra már apa is odaért mellénk és lehajolt Erzsikéhez.

— Apa. tessék vigyázni, keresték apát és azt a bácsit ... Ilus marna küldött...

A könny ekkorra egészen elöntötte a szemét s az ajka legörbült. Hiába, a lányok csak sírni tudnak.

Egyszerre elmúlt minden álmosságom, fáradságom. Tehát már bennünket is üldöznek!

Meg kell adni, értik a mesterségüket. Alig telt néhány órába és máris nyomra bukkantak. Szeretnem tudni, vajon hogyan csinálták? Valami mesterdetektív lehet közöttük egészen biztosan.

Nem is tudom, hogvan fejezzem ki, mit éreztem akkor. Egy kicsit meg voltam szeppenve, viszont az meg tetszett nekem, hogy nem azzal a hülye Kassai detektívvel van dolgunk, hanem olyasvalakivel, akiről könyvekben olvastam. Egy igazi nyomozóval, aki jön, körülnéz és máris azt mondja: „Uraim, a gvjlkos Alfonz gróf. a cipője sarkára tapadt agyagrögöcske elárulja, hogy az éjszakát az agyagbányában töltötte, ahol Melánia hercegnő hulláját megtalálták”.

Szóra!, mit tagadjam, volt kedvem megmérkőzni egy ilyen mesterdetektíwel. Majd meglátjuk, ki a legény a csárdában!

(Folytatjuk.)