Tiszavidék, 1957. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1957-03-19 / 66. szám

Tías pere beszélgetés

az építőiparról, meg a vállalati sovinizmusról

Az előző években, de még tavaly is, így március Iáján csendes méltatlankodással fogadták az építővállalatok a minisztérium által rájuk rótt tervfeladatokat. A munka, amit tavasztól az év végéig e Programm szerint el kellett végezniük, mindig nagyobb volt valamivel, mint a vállalat tapasztalatszerinti teherbírása.

A tavaszi kezdésikor, most „sajnos” nincsenek ilyen problémák. Az állandó „tervfeszítéshez” szokott gazdasági és műszaki vezetők szinte lebecsülésnek veszik az alacsonyan megállapított terveket és egy percig sem gondolják komolyan, hogy nem végeznek többet' az előírt munkánál.

Erről beszélgetünk Rédler Károllyal, a megyei építővállalat főmérnökével, aki a vállalat ebbeli szándéka előtt a frssen érkezett ..anyagkeret'1 megállapítását tartja legfőbb akadálynak.

Kissé felháborodva mondial

— Nézze, most kaptuk az értesítést. Az elmúlt évben felhasznált téglamennyiségnek csak a 90 százalékát kanjuk meg az idén, Mészből — csak csak 86 százalékát Ígérik. De még ennél is nagyobb bai, hogy nemjkránvos az — anyagkeret. mert cementből a tavalyinak csak 29. betonvasból csak 22 százalékát adják. Nem tudom, hogy képzelik. Hiába áll a munkahelyen glédába a tégla, ha nincs hozzá cement meg vas. nem tudunk építeni hacsak nem térünk vissza a régi boltivekre, a vasbetonfödöm helyett.

*— Most maid minket okolnak — folytatja — ha nem bírunk munkát vállalni úgy. ahogy szeretnénk. Mert annak ellenére, hogy alacsony a terv és eddig mindössze egv munkát jelölt ki számunkra a felettes szervünk, mi

tudunk szerezni munkát

Most is j elentős szövetkezeti építkezésre kötöttünk szerződést Mezőtúrra.

— De ott van a Szolnoki Cukorgyár. Ez évben a centrifuga sziták alatti deszkapódiumot kellene betonnal kicserélni. Ha elvállalnánk a munkát. jóformán egész évi cementkiutaláisunkat bedolgozhatnánk erre az egy helyre.

—A másik nagy problémánk. hogy mivel foglalkoztassuk a tanulókat Végre elértük, hogy van megfelelő szakmunkás utánpótlás. 260 olyan tanulónk dolgozik, akiknek szakmunkát kellene biztosítani. de igen nehéz lesz, ha az anyagproblémát nem tudjuk megoldani.

A gondok nagyok, a felelősség még nagyobb, egy megye építőmunkásgárdáiát öszsze kell tartani. Ez persze csak úgy lehetséges, ha állandó munkát, megfelelő keresetet biztosítunk részükre.

E téren nncs ok aggodalomra. A vállalat van olyan erős és jó kezekben, hogy az anyag hiány ellenére, a központi munkakiutalás nélkül is

foglalkoztatni tudja a jelenlegi létszámot

A kérdés csak az. hogy hogyan. milyen áldozatokkal. — Egy-egy befejezetlen vagv anyagra váró munka fenntartása nagy költségbe kerül. — Az álláspénzt. a gépek kölcsöndíját akkor is fizetni kell. ha az építkezés nem halad előre. És itt szóba kerül a 1ó. vagy rossz értelembe vett hivatali-sovinizmus is.

— Legnagyobb munkánk, a Ságvári körút 64 lakás megkezdése bizonytalan még mindig, — mondja a főmérnök. Pedig, ha abba kell hagynunk. el kell szállítani a darut, habarcsközpontot és a többi modem berendezést —

Munkástanácsok fóruma

A pártszervezet, a szakszervezet és a munkástanács között megvan az egyetértés

Az elmúlt hónap közepén megszűnt a répaszállítmá - myok áramlása a Szolnoki Cukorgyárba. Az üzem február 17-én ugyanis befejezte az 1956—57-es kampányt. Azóta elcsendesedett az üzemi Csupán a karbantartó munkások dolgoznak, hogy az új gyártási idény kezdetére ismét üzemképes legyen a berendezés. Ráfér már ezekre a rendbehozatal, mert a több mint 40 esztendős gépek eléggé elhasználódtak

Kelemen Ferenc «Lvtárssal, a cukorgyár munkástanácsának elnökével arról beszélgettünk, hogyan tudták elérni az idei szép eredményt a gyár dolgozói. A Szolnoki Cukorgyár ugyanis az idei kampány során kereken 25 ezer 240 vagon répát dolgozott fel, lényegesen nagyobb mennyiséget, mint az ország többi cukorgyára külön-külün.

— Ott kell kezdienem — mondja — Kelemen Ferenc, *— hogy a Cukorgyár munkástanácsa, a pártszervezet, a szakszervezet között kezdettől fogva megvolt az egyetértés. A legfontosabb teendőnek a cukorgyártást tartottuk. Ha rövid időre is, megállt volna a cukorgyártás, tönkremegy az egész berendezés, de kárbavész a cukorrépatermelők fáradságos munkája is. A sztrájkok idején is dóig zott az üzem munkásgárdája. — Kivéve azokat

akik közlekedési nehézségekből, vagy egyéb okokból távolmaradtak. Nem egyszer 3—i napig is bentmaradtak az üzemben azok a munkások, akiknek jelenléte feltétlenül szükséges volt. Az irodai dolgozók is segítettek, de a leghathatósabb támogatást a környező üzemek, Fűtőház, Járműjavító és a Papírgyár munkásai adták. Sokat segített a szovjet parancsnokság és a magyar katonaság. A szovjet katonaság ellátta a munkásokat a szükséges igazolványokkal, hogy a kijárási tilalom alatt is hazajuthassanak a családjukhoz. A katonák resztvettek az üzem védelmében is. Volt időszak, amikor tartani kellett az ellenforradalmárok, a sztrájkra uszítok kártevő cselemén yeitőű. Szerencsére kár nem esett az üzemben.

Mit tett a munkástanács a szén- és energiahiány megszüntetése érdekében? — kérdezzük.

— A cukorgyárat is sújtotta a szén-és energiahiány. Mégis sikerült ezt nagyobb* zökkenő nélkül áthidalni. — Kapcsolatot teremtettünk salgótarjáni bányaüzemmel. ♦

Elértük, hogy a bánya a terven felül kibányászott szénből napi 35 vagont a Cukorgyárnak szállítson. Később más Szolnok megyei üzemeket is tudtunk segíteni fűtőanyaggal.

Nagyobb probléma van moet az anyagellátással. A gyár anyagraktárából teljesen kifogytak a csövek, a szögvasak, stb. Beszerezni eddig még nem tudtuk, s most a karbantartást ez hátráltatja. A munkástanács is tehetetlen. Az anyagiellátásban ugyanis a son-end a hajógyártás, valamint más nehézipari üzemek s amikor a Ferróglóbústiál már mindenkit kiszolgáltak, akkor jön sorra a könnyűipar, így a Szolnoki Cukorgyár is. Nekünk legtöbbször nem jut már semmi. Az avult gépi berendezések felújításéra is szükség lenne, de erre most nincs pénzügyi fedezet és anyag. Ez most egyik legfájóbb problémája üzemünk. munkástanácsának, mert szeretnénk, ha a gyár még zavartalanul sokáig dolgozhatna.

Reméljük, hogy az illetékes szervek segítséget nyújtanak a Szolnoki Cukorgyár veze-' tőinek, hogy az anyagellátásban mutatkozó hiány mielőbb megszűnjön. — ka. —

többszázezer forintba kerül az újrakezdés. Az év közepéié befejeződnek a Budapest Üllői úti munkáink, ügy, hogy átvonulunk Borsodba bányászlakást építeni. Ez jó állami munka, anyagot adnak, 'anulóinkat. szakmunkásainkat foglalkoztathatjuk.

— Persze kényszerűségből tesszük. Az elvünk, hogy

a megyei építővállalat a megyében dolgozzék.

Volna itt is munka. Azonban egyes emberek fejükbe vették, hogy a mi vállalatunk nem dolgozik rendesen, elhúzza az átadást. Valóban volt ilyen eset régente. Azonban az elmúlt évben — egyetlen munkát nem tudnak keresni, amit ne feleztünk volna be a megállapodott határidőre. így aztán például az olajkutató vállalat beruházási felelőse — más megyéből való vállalatnak — adja a szolnoki munkát. — messzi vidékről szívnak ide embereket. Szolnokon és a megyében dolgozik még nagv részt saját, más megyéből való munkásokkal a 22-es Építő és az 5-ös Mélyépítő Vállalat. Tehát mi vagv más. messze vidékre megyünk dolgozni. vagy leépítünk, ugyanakkor máshonnan messze vidékről fí%znak ide embereket elszakítva a családjuktól.

— Hasonló a helyzet a tervezéssel is. Szolnokon

két jóteljesítőképességű leivezőiroda működik.

Egyik a Tatarozó Vállalaté, a másik az Állami Építőipari Vállalaté. Az építtetők mégis legtöbbször más intézményekkel. sőt uiabban mind inkább magánosokkal, a szabad idei ükben ezzel foglalkozó mérnökökkel, egyetemi tanámegédekkel terveztetnek.

Felületes megítéléssel, vagy rosszindulattal vállalati sovinizmusnak lehetne nevezni, hogy a megyei építővállalat szót emel ..versenytársai“ ellen. Ezt feltétlenül meg is teszik, — mondván, hogy csak saját szűkös érdekeit nézi. Ezek az érdekek. — azonban az ésszerűség szabályai szerint egybeesnek a munkások, a népgazdaság érdekeivel.

Egyébként az effajta ..sovinizmus1’ mindinkább velejárója lesz az állami üzemek szabadabb vállalkozásának, s amennyiben okos ügyet szolsál. feltétlenül számolni kell vele.

— palatínus —

m

m

m

Jobb későn.

mint soha!

A KÖNNYŰ ZENE kedvelői között bizonyára sokan vannak olyanok, akik jól emlékeznek azokra az időkre, — amikor egy-egy hangulatos estén a zene dallamaira halkan dúdolták akkori nagynagy szerelmüknek, hogy: „Szeressen egy kicsikét... Vagy talán egy másik dalt dúdoltak? Azt, hogy: Álmaimban valahol már jöttél felém ... Biztosan sokan vannak, akik fel tudják idézni annak a kislánynak az arcát, akihez úgy hozzátartozik ez a dal, mint az első csók: Van-e szerelmesebb vallomás? ügy gondolom nem kell mélyen kutatni az emlékezetünkben, hogy felevelenedjék az a dal. amely úgy hozzátartozik ahhoz a bizonyos kislányhoz, — mint az első csók: Száz vágy. muzsikál most az éjben ... S hogy a vidámabbakkal se bánjunk mostohán: emlékezzünk csak egy pillanatra erre a dalra: Tudom, hogy van neki. na milye van neki.. És a másikra: Itt a lux, itt a lux, itt a luxusvonat.

Emlékezzünk csak régi operettek muzsikájára! A Manolitára, a Csipetkére, a Mimire, a Paprikáscsirkére — aztán a Vén diófára, A királynő csókjára, a Rigó Jancsira. Emlékezzünk csak régi és uj filmzenékre: A Tóparti látomásra, a Lángokra, a Havasi napsütésre, a Bűnös vagyok-ra, a 2x2 néha ötre vagy a Mese a tizenkét találatról című filmre.

Node elég is a felsorolásból, hiszen úgysem lehet felidézni az egész művet, azt, amely a magyar könnyű zene egyik legnagyobb mesterének nevéhez fűződik. Sokan ki is találhatták már kiről van szó — igen. Fénves Szabolcsról, a most felújításra kerülő revűonerett népszerű zeneszerzőjéről.

TAVALY decemberben volt huszonöt éve, hogy a fiatal zeneszerző izgatottan várta első operettjének bemutatóját Budapesten. Hogyne lett volna izgatott a fiatal muzsikus, amikor jól tudta: zenéje fölöttébb elül a klasszikusnak mondott operettek stílusától. mert valami mást, valami újat szeretne alkotni. — ami Kálmán, Jakobi, Lehár muzsikájához hasonlóan naay népszerűségnek örvend majd a közönség és az utókor előtt.

Az izgalmat a siker oldotta fel. Akkor és még sok-sok estén tavsolt a közönség az uj operettnek, a.MAYÁNAK s zeneszerzőjének, Fényes Szabolcsnak. Ekkor indult el — azon a gazdag zeneszerzői pá•I

csetn&ticíivlct óvhatna

lyán, amely oly sok színes melódiával gazdagított bennünket.

Félreértés ne essék. Nem népszerűsíteni akarom Fényes Szabolcsot. Népszerűsíteni? A dalai tették öt népszerűvé, s nincs az a szívből jövő cikk, nincs az a jelző — vagy hasonlat, amely felvenné e téren a versenyt egyetlen dalával, azzal például, —amely ma olyan népszerű: Melletted nincsenek hétköznapok ... Nem, ezeket a sorokat más szándék diktáltatja velem.

ügy érzem, kissé igazságtalanok voltunk és vagyunk még ma is Fényes Szabolcscsal szemben. Igazságtalanok voltunk, mert a könnyűzenét tiszavirág életű műfajnak tekintvén, nem adtuk meg azt az erkölcsi megbecsülést, — amelyet méltán megérdemelne. Vallom, hogy végsőfokon kétféle zene van j ó zene és rossz zene. Csak ebből a szemszögből tekintve lehet értékelni minden muzsikust — s nem valami arisztokratikus magasságból. S ki tagadná, hogy a jó zene elengedhetetlen tartozéka a népszerűség, az a szóval talán kisem fejezhető jóleső érzés, — ami hatalmába keríti az embert, amikor egy zenekarban felcsendül a jó muzsika. S ki tagadná csak a felsorolt számok tudatában is. — hogy Fényes Szabolcs dalai ilyen érzést váltanak ki a nézőből, a hallgatóból. Nem az én feladatom, hogy zenéjét muzsikust szemmel elemezgessem, s ezt is álláspontom bizonyítására hozzam fel. Erről csak annyit: nem kelt képzett muzsikusnak lenni ahhoz a megállapításhoz, hogy milyen — friss, lendületes, milyen széles, invenciózus melódiavezetés, milyen gazdag harmóniavilág jellemzi igényes zenéjét;

S mégis egy zeneszerző, aki huszonöt évig szórakoztatott, érzéseket és érzelmeket ébresztett — úgy ünnepelte huszonötéves zeneszerzői jubileumát, hogy arról talán csak a legszűkebb környezete tudott. Az a zeneköltő, akinek szíve-lelke dobog dalaiban, aki szerénységével, mérhetetlen gazdag egyéni humorával, ötletével szinte az első pillanatra mcgkedvelteti magát — most ez a zeneszerző ugy-e elég kesernyés szájízzel gondolhat erre a szóra, hogy erkölcsi megbecsülés.

MI MOST Szolnokon a magunk határain belül, lehetőségeinkhez, tehetségünkhöz kénest a legtöbbel szeretnénk hozzájárulni ahhoz a már elindult foli mm áthoz, amelyre Fényes Szabrlcsnak megadja azt, ami méltán megilleti.

• Szeretnénk huszonötéves zeineszerzői jubileumán egy —

«szép előadással. ha elkésve is, X megszorítani kezét. És mattiunknak még sok-sok Fényes égnektSzabolcs dalt, operettet kívánni.

g HIVES LÁSZLÓ

[ ►♦♦♦♦♦♦♦«■♦♦«•♦♦♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦•*«

I Ta nács koszás

a Észtekről

» A Szolnak megyei Mezőt gazdasági Termel őszövetke»zetek elnökei és a gépállo»mások igazgatói szerdán a »Megyei Tanács épületének »nagytermében értekezletro »jönnek össze. A tanácskozó»son a termelőszövetkezeten »előtt álló feladatokat beszé-* »lik meg. A Mezőgazdasági »Igazgatóság ezúton is kéri a »tsz-elnököket és a gépáiilormási igazgatókat, hogy ezen ra fontos tanácskozáson falt S tétlenül vegyenek részt, ■

: Műtrágya-vásárlási f hite!

► A termelőszövetkezeteik rö► v idle járatú műtrágyavásár► lasi hitelt kapnak. Ezzel

► kapcsolatban közöljük, hogy Fa megye műtrágya raktárai F teljesen fel vannak töltve) f A termelőknek saját óndeJ ►kük, minél sürgősebben el► szállítani áz igényelt meny-*

► nyiséget, hogy a raktárak ki► ürülhessenek, hogy az újabb

► szállítmányoknak hely le-* gyen;

Mi lesz a répa-vetőmaggal?

Szolnok megye több községéből érkezett panasz, hogy a helyi földmüvcsszövetkczetekben nem lehet takarmányrépa vetőmagot kapni. Mi is a helyzet valójában? A répa vetőmaghiány a bürokrácia tekervényszerfi láncolatának egyik eredménye. A vetömagigénylést a földművesszövetkezetek intéztek a mezőgazdasági közigazgatási szervek megkérdezése nélkül. A gyakorlat az, hogy a tanácsi mezőgazdasági osztályok, csoportok, felmérik a vetőmagszükségletet, s arról

%

►»TTTTTTTTTnrmmfmmmm»TTTmTmmTm»TT

[FUVAROZTASSON] I

► * X- tehergépkocsival, mely kényelmes, gyors és megbíz- J í

► ható 3 és fél tonnáig az ország egész területén min- 3 |

t dennemű szállítást vállalunk.— Vasárnap, ünnepnapi ♦ £ autóbuszra különjárati fuvarokat is vállalunk. For-j * í dúljon bizalommal a 5 ♦

I Jászberényi 10. sz. Autóközlekedési Vállalathoz, 3 %

VI., Kossuth L. u. 12. Telefon: 34, 104, 3 «

JB AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAH. t

► A? e tessék félreérteni, nem

► L ' ágyúval lőtték a nevetett csemegeüzletet, csak —

► narancsot osztottak. S mi;után tisztáztam a fogalmat) lleírom, hogyan zajlott le a ; nevezetes déligyümölcs fo- Igyasztókhoz való juttatása.

• Kezdődött azzal, hogy szeredén délután egyik igen jó lerőben levő munkatársunk) Ikollégám, titokzatos arccal I lépett be a szobámba. Kézéiben szorongatott valamit és ’•ez a valami — narancs volt. '•Letette az asztalra, várta o '•hatást. Én néztem és nem ■akartam elhinni, hogy ilyen is vám,. Már régen azt képzeltem, hogy a narancsot, mint olyant, az ölasz és egyéb kormányok, amelyek felettesei a déligyümölcsöknek, kizárólag csak belföldi használatra gyártották. De nem, úgylátszík, exportra is készül egy kevés és most itt van. Itt van előttem, két. gerezd a 37 mázsából, amelyet városunk kapott. Vigyázva emeltem fel két ujjammal, nézegettem, szagolgattam. Narancssárga színe volt, áttetsző. Kolégámra tekintettem.

— A tied — mondta olyan hangsúllyal, mintha a Lottó főnyereményét nyújtotta volna át.

Szíve mmegdobbant és áhítattal gyűrtem a számba, Hajelentést adnak az elosztó; szerveknek. Ez évben a föld-; mű vessző vet kezetek meg-; előzték a mezőgazdasági ősz-; tályokat s anélkül adták be3 az igénylést, hogy tudták! volna mennyi a szükséglet.3 Végül a takarmányrépa tér-3 melók maradtak hoppon. 3 Úgy hisszük az lenne a 3 megoldás, ha a mezőgazda-3 sági osztályok és a földmű-3 vesszövetkezelck közösen 3 megállapítanák mennyi a hí-3 ány és sürgős pótmegrende- 3 lést nyújtanának be az el-3 osztó vállalatokhoz.

raptam egyet, az eres hártya szétpattant és a lé, az isteni lé csörgedezve csurgóit le a torkomon. A magokat eltettem emlékbe.

EUenért&kképpen kolégámat megkínáltam egy kis hazai süteménnyel (tudom, szegényes dolog volt) és lenyomoztam, hol vette. Elárulta, én pedig magamra kapva kabátomat. lerohantam az utcára. Miután kolégám előre figyelmeztetett, hogy sokan vannak, a biztonság kedvéért háromszor körbefutottam az Irodaház épületét és gimnasztikáztam, bemelegítésképpen. így felvértezve, belevegyültem a narancsváróit gyülekezetébe.

Ili ondanom sem kell, hogy M a férfi nemet nagyon kevesen képviseltük. Csak itt-ott küszködött egy-kettő, őrlődött az asszonyok népes táborában. Lárma, kiabálás, nyögés, szuszogás, káromkodás itt-ott ügyesen elhelyezve. Ez mind volt, csak narancsot nem láttam. Azazhogy láttam, de mások kezében. Ez mégjobban feltüzelt és keményen, szívósan tülekedtem. A cipőm már az elején lemaradt, de gondoltam, nem baj, ha elveszik ezer is akad a minőségi cipőboltban 350-ért. Csak narancs legyen. Tovább folytattam ténykedésemet, a hajam az égnek állt, a bokám bedagadt, térdem kificamodott, egy nő a zsebemben kotorászott, egy fekete retlkülbe viszont én léptem bele. Alig voltak előttem mintegy 250-en, és ekkor eszembe jutott, hogy nincs nálam pénz. Puff neki! No, de nem baj! Ha nincsen pénzem, iszok, azaz veszek hitelbe és enyém a legszebb narancs. S ha másként nem megy, kérek kölcsön. Isten neki, fakereszt, ha összetörik, az sem lesz. így filozofálgattam magamban, miközben azon igyekeztem, hogy a végtagjaim lehetőleg a helyükön maradjanak.

No dehát, minden elmúlik egyszer, minden a végére ér, minden türelem narancsot ígér. Csak nem nekem. Mert mikor a tülekedéstől már majdnem félmeztelenre vedlettem, elhangzott a bejelentés: a narancs elfogyott. majd később lesz.

eqértve bár, de fogyva nem, bandukoltam az udvarról kifelé és csak as vígasztalt, ahogyan a többieket elnéztem, hogy a 37 mázsából nekem csak jutott, két gerezd.

Mert másoknak, még ennyi; sem, ;

rr—' himjp.r •