Tiszavidék, 1957. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1957-03-19 / 66. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÖLJETEKI ARA: 50 FILLER. ll. évf. 66. szám, 1957. március 19. kedd,

AZ MSZMP SZOL IV OK MEGYEI ELNÖKSÉGE ÉS A MEGYEI TAXÁCS LAPJA

EGY lÍJ KÓRHÁZ SOK SEGÍTENE

— Karcagon is sok a iakásigénylő és kevés a lakás —

MEGVAíL/DM őszintén eddig Karcagon csak futólag jártam. Kora délután volt, amikor feltűntek a városszéli hazak. Az első, ami szemembe tűnt, a poros, rosszul karbantartott utca. Kövezete hepe-hupás, piszkos. Ezt nem azért jegyeztem meg, mintha újság lenne számomra — hiszen sok esetben Szolnok sem különb — csak jó lenne valamit tenni a rendbehozatal érdekében. Befelé haladva a városba, egy földszintes, nagy sárga épületet láttam meg. Kérdésemre kollégáim tájékoztattak, hogy ez a kórház egyik épülete. Szavukat fejcsóválásom követte, mert a kórház és környezete nagyon elhanyagoltan nézett ki.

Nemsokkal később már a városi tanács VB elnöki szobájában üldögéltem. Sok mindenre voltam kíváncsi és éppen a kérdéseket formálgattam magamban, amikor a szűkszavúnak látszó VB-elnökhelyettes, Mátyus Imre elvtárs szólalt meg:

A lakásokkal rogyunk a legnagyobb bajban

Sók az igénylő, mintegy 100, és lakés nincs egy sem. Mi mindent megteszünk annak érdekében, hogy megoldjuk a problémáit, azonban ez igen nehéz dolog, különösen akkor, amikor egyes vállalatok nemhogy segítenék, hanem nehezítik a munkánkat: Itt van például a piaciéri raktár, amelyben a föíkiművesszövetíkezet járási elosztója székéi.- Már régebben szereztünk a szövetkezetnek

Jelen pillanatban kórházunk mintegy öt helyen székei, ami bizony igen nagy gondot jelent számunkra. Ha megkezdenék az új egészségegy raktárhelyiségnek valót a város peremén, de a szövetkezet, miután megkapta, állandóan húzza-haüassza az átköltözést. Pedig fontos lenne, hiszen ezáltal felszabadulna egy épület a város központjában, ami legalább öt lakást jelentene.

Amilyen nehezen indult a beszélgetés, most már csak úgy dőlt a szóáradat. A beszélgetésbe Tóth István vb. titkár is bekapcsolódott.

ügyi intézmény építését, a felszabaduló épületekben 40 családot tudnánk elhelyezni, ugyanakkor egészségesebb lenne a kórház környezete és

jobb a betegek ellátása. Sajnos, mi már nem nagyon bízunk az új kórház építésében, mert 1952 óta létre akarják hozni, de valamiért mindig elmaradt: Pedig a megyében talán Karcagnak lenne a legnagyobb szüksége rá;

A beszélgetés során felvetődött a vároG útjainak állapota. örömmel hallgattam, hogy az útépítések már folyamatban vannak. A Madarasd-utat korszerűsítik és rövidesen megkezdődik az áthúzódó 4-es számú műút rendezése is.

Ezután ismét a lakásproblémára terelődött a szó. Mátyus elvtárs elmondta, hogy a város 4000 lakásából a tanács mindössze 200-zal rendelkezik. Ezzel igazán nem lehet úgy gazdálkodni, hogy az kielégítő legyen. Itt van a kislakásépítés is. Eddig mintegy 100 engedélyt adtak, de úgy néz ki, hogy hiába, mert nincs anyag. S ha van is, olyan körülményes,

bürokratikus az anyag igénylése

hogy elmegy a kedv az építéstől. Gondoltak már arra is, hogy igen sok főbérlő van, tehát adják ki a lakásokat. De ez sem lehetséges, mert ha egy főbérlő lakót tart, az adóztatás következtében anyagi kiadása aránytalanul növekszik. Pedig nagyon sóikat jelentene a lakásínség megoldásában, ha módosulna a rendelet.

De nézzük meg, hogy miről is van szó. Egy példát mondóik el a sok közül, amely bebizonyítja a rendelet antirealitásáit: Van egy háztulajdonos, legyen ez mondjuk Török Sándor, Karcag, Rózsa-út 27. szám alatti lakos. Neki van egy lakása, s ha abból bérbe ad egy szobát, havi 50 forintért, adója évi 552 forint, míg ha csak ő lakja, évi adója 94 forint. — Ezekutám világos, hogy senki sem adja bérbe lakását, mert nemhogy nem kifizető számára, hanem még károsodik is. Beszélgetésünk során felvetődött, hogy mindez azért van, mert még mindig olyan rendeletek alapján történik az adóztatás, mely rendelet régebben, 1929-ben, vagy 1948-ban lett hozva. Valóban.

jó lenne már ereket a rendeleteket revidiálni

Sok a megoldásra váró feladat Karcagon is. De egyedül, a saját erejükből bizony nehezen tudják megoldani a város vezetői, szükség lenne a minisztériumok támogatására. Karcag a megye harmadik legnagyobb városa, komoly múlttal rendelkezik, megérdemelné, hogy többet törődjenek vele;

Himer Zoltán.

Sokat jelentene a kórház széttagoltságának megszüntetése

Dacolunk kedoenee

.;: a Marx-park is készül a tavaszra. Rövidesen ismét milliónyi színben pompáznak a virágos kertek, és a padok, nos a padok is szeretettel várják az ifjú szerelmes párokat.-----------------■ ■■■■

A tiszafüredi Harcos Tsz tagjai megtartják ) munkaegységet, elkészítették az üzemtervet, végzik a tavaszi munkát

Az ellenforradalmi események nem tudták megzavarni termelőszövetkezetünk rendjét. A tagok még fegyelmezettebbek, még egységesebbek voltak. Helytálltak minden vonatkozásban. Később, november 26-án közgyűlést tartottunk, ahol kiközösítettük sorainkból a rendbontókat és azokat, akik a közös munkából sokszor hiányoztak igazolatlanul.

Sokat beszélgettünk, sokat vitatkoztunk azon, hogyan dolgozzunk a jövőben? Felmerült az is, hogy milyen legyen a jövedelem elosztás? Tartsuk-e meg a munkaegységet, vagy a részes művelést honosítsuk meg? Ezt az utóbbi kérdést sokoldalúan vizsgáltuk. Ennek az lett az eredménye, hogy továbbra is a munkaegységet tartjuk jónak. Peisze bizonyos módosítással. Megállapítottuk ugyanis, hogy a munka mérésének, a jövedelem elosztásának legigazságosabb módja a munkaegységgel történő számolás.

Egymás között afobaa is megállapodtunk, hogy készítünk üzemtervet. Véleményünk szerint enélkül nem lehet szocialista nagyüzemet elképzelni. Ez évben 40 hold fajta borsót, 10 hold dohányt, 10 hold salátamagot, 5 hold kenden termelünk. Növelni akarjuk a takarmánytermő területet is.

A tagok az időjárás jobbrafordulta óta rendszeresen dolgoznak. A gyümölcsöst rendbehoztuk, s előkészítettük a telepítendő gyümölcsfák helyét. Megtörtént a vetőmagvak tisztítása, a csíraképesség megállapítása. Folyik a rizsgátak rendbehozatala is. így telnek a hétköznapok nálunk, a tiszafüredi Harcos Tsz-ben.

Na gy K ároly Tiszafüred, Harcos Tsz

fvjwjrtwfwrfwrwwffffwsryrrrfTjwrrrfftwrrrfrrrrrrTWfwrrrrrrrrjjrjwrrrrrr'

HA ESTE: AZ ALEKSZANDROV EGYÜTTES FELLÉPÉSE

Ma este. a Szigligeti Színházban, élményszámba menő eseménynek leszünk szemtanúi: műsort ad Borisz Alekszandrov világhírű ének-, zene- és táncegyüttese. — Előző lapszámunkban már ismertettük, hogy milyen is ez az együttes, miiyen produkciókra képes.

Alekszandrovék hatalmas sikert arattak más országokban is. kitűnően összeállított műsoruknak tapsolt Paris, London. Berlin, Varsó, Helsinki és Budapest. A külföldi sajtó, világvárosi lapok hosszú hasábokon foglalkoztak az együttessel, a legnagyobb clragadottság hangján. Szinte ismétlődtek az olyan kitételek, hogy ez az együttes páratlan a maga nemében, ilyen művészi színvonallal rendelkező népi csoport ritkaság. És el kell ismernünk: valóban, egyetlen ország és nemzet sem fejlesztette ilyen magasfokúra *

népi kultúra, a népi motívumok tolmácsolását.

Kellemes meglepetés lesz városunk közönsége számára, hogy Alekszandrovék nemcsak orosz, hanem magyar népi táncokat is mutatnak be — hamisítatlanul. Ez igen kedves tőlük és mi szívesen látjuk a mi népi táncainkat — a kitűnő együttes előadásában.

Ilogy mennyire magyarosan adják vissza a csárdást és verbunkost, elmesélek egy kis történetet.

Salgótarjánban már javában folyt az előadás, éppen egy magyar csárdást táncoltak a kitűnő művészek. Az ajtónál álltam és egy idősebb, kozári parasztbácsika surrant a terembe. Mint később megtudtam, arra járt, hallotta a zenét és annak ellenére, hogy már senkit sem akartak beengedni, neki csak sikerült. Nézte tágranyílt szemekkel a

színpadon mosolygó alakokat és amikor vége volt a számnak. talán ő tapsolt a leglelkesebben. Felhangzott az újrázás is és a számot megismételték. Majd amikor ennek is vége lett, a parasztbácsika hozzámfordult.

— Tessen mán mondani, kik ezek? Tán csak nem az

állami népi együttes? r

— Nem, bácsikám. ezek szovjet művészek, az Alekszandrov tánccsoport — válaszoltam.

Megpödörte a bajuszát, megcsóválta a fejét. De csak nem állta meg szó nélkül:

— Az anyjuk mindenit, de jól csinálták!

Azt hiszem ennyi elég is. S ha nem hiszik el. ina este saját szemükkel meggyőződhetnek róla.

— li imer —