Tiszavidék, 1957. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1957-03-10 / 59. szám

flz üzemi pártszervezetek és a termelés kérdései — Hozzászólás — A Tiszavidék március 7-i számában cikk jelent meg az üzemi pártszervezetek és a termelés kérdéseiről Karsai Mihály elvtárs tollából. Csak üdvözölni lehet ezt a kezde­ményezést. Nagyon időszerű volt már állást foglalni ab­ban a hónapok óta vitatott kérdésben, hogy az üzemi pártszervezetek foglalkozza­nak-e a termelés kérdésével. Karsai elvtárs határozottan leszögezi: nines úgynevezett „tiszta pártmunka'', a ter­melést és a politikai munkát nem lehet külön választani. Egyet lehet érteni azokkal a gyakorlati útmutatásokkal is, amelyeket a pártszerveze­teknek ajánl Ezek valójában a termelési problémák felé fordítják az üzemi pártszer­vezetek figyelmét. Van azon­ban a cikknek két alapvető hibája is. L A dkfc megemlíti a régi helyiedén módszereket, de nem magyarázza meg, me­lyek voltak ezek. Márpedig ez nagyon fontos kérdés. Iia nem tisztázzuk, mit csinál­tunk rosszul a múltban, vi­lágos, hogy nem leszünk ké­pesek új, jó módszereket ki­alakítani sem. Általánosság­ban beszélni a hibákról — nagyon jól tudjuk, nem viszi előre az ügyet, sőt hátrál­tatja. Ügy vélem, az üzemi pártszervezetek éppen most várják a megyei intéző bi­zottságtól, hogy nyújtson ne­kik ebben segítséget. Egyéb­ként ezt maga Karsai elv­­táns is elismeri, amikor azt írja: a bizonytalanság alca az, hogy a pártbizottság előtt nem világos, hogy a régi módszerekben mi volt a jó és mi volt a rossz. Eat a kérdést szükséges volna ala­posabban tanulmányoznunk. Véleményem szerint váz­latosan, kb. a következő helytelen módszerek hono­sodtak meg a termelés párt­­ellenőrzésének gyakorlatában. 1. A közvetlen beavatko­zás, A pártszervezet kivette az irányítást a gazdasági vezetők kezéből. Ügy hi­szem, senld sem meri állí­tani, hogy ilyen veszély ma is van. 2. A párt vezetői nem ismerték eléggé az üzem­­gazdasági kérdéseket, így nem is tudtak alapos el­lenőrzést végezni. 3. Nem támaszkodtak a tömegek véleményére, nem jelezték jelfelé időben a bajokat, Itt meg kell je­gyezni, hogy a gazdaság­­politikában elloövetett hibá­kat helytelen lenne az üzemi pártszervezetek szám­lájára (mi. Pedig most sok helyen azt teszik. A termelés pártedlenőrzé­­sénék jó oldalait nem aka­rom itt felsorolni. Az üzemi pártszervezetek jól vagy rosz­­szul, de foglalkoztak a ter­meléssel. II. Nyíltan és félreérthe­tetlenül nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy az üzemi pártszervezeteket meg­illeti-e a termelés pártellen­­őrzésének joga. Igaz, ebben még nem foglalt állást az MSzMP Ideiglenes Központi Bizottsága sem és ez véle­ményem szerint komoly hiba. E kérdés tisztázása nélkül nem jutunk élőre, mert éppen a termelés pártel­­lenőrtésénck joga teszi lehetővé, hogy a pártszer­vezetek a termelés kér­déseivel behatóbban fog­lalkozhassanak. Az üzemekben most akörül folyik a harc: beleszóljon-e a pártszervezet a termelésbe vagy ne. Az olyan követelés, hogy az üzemben ne legyen párt, vagy a munkástanács végezze a gazdasági munkát, a pártszervezet pedig a ne­velést, vagy a szakszerveze­tek függetlenségének kinyil­vánítása annyi, mint a párt vezető szerepének tagadása. A párt vezető szerepe nem valami elvont fogalom. Azt jelenti: az élet minden terü­letén s minden fokon biztosí­tani kell a párt vezető szere­pét. Nemcsak a Központi Bi­zottság vezető szerepéről van itt szó. Hiába dolgozza ki a Központi Bizottság a leghe-2! ' imavidéJí^ 1957. máreina 10. lyesebb politikát is, ha nin­csen olyan szerv, amely an­nak gyakorlati megvalósítá­sát minden fokon segítse és ellenőrizze. Egy helyes hatá­rozat végrehaj tásánoz a párt­szervezetek összességének erő­feszítése szükséges. A párt vezető szerepét tehát az üze­mekben is biztosítani heü. Ez azonban csak akkor való­sulhat meg, ha az üzemi pártszervezeteknek megad­ják a termelés párteUemörzé­­sének jogát. Ha ezt nem kapják meg, akkor minek vannak az üzemben? Mit csi­náljanak? Neveléssel foglal­kozzanak? Ez esetben nem szükséges, hogy az üzemek­ben maradjanak, hiszen ne­velő munkát bárhol másutt lehet végezni. Nem mondhatunk le az ellenőrzés .jogáról, éppen ott, ahol az anyagi java­kat termelik. Súlyos katasztrófához vezet­ne. Meg kell adni tehát ne­kik azt a jogot, hogy beszá­moltassák a gazdasági veze­tőket, ellenőrizhessék a ter­melést. Máskülönben miért feleljenek? Ismerjük a párt vezető sze­repét tagadó nézetek kútfor­­rását Az ellenforradalmárok, a jobboldali opportunisták követelik: adják át az üze­meket a munkástanácsoknak, valósítsuk meg a munkás­­önigazgatást, vigyük odáig a centralizálást, hogy a terv­­gazdálkodás megszűnjék, bíz­zuk az értéktörvényre a nép­gazdaság fejlesztését, az ára­kat a piacra. Mit. jelentene ez a gyakorlatban? Hatalmas lépést visszafelé, lemondást az össznépi tulajdonról, átté­rést a csoporttulajdonra, alá­rendelni a népgazdaságot a kapitalizmus törvényszerűsé- 5 gedmefc, a termelés anarchiá­­. ját, egy csomó ráfizetéses üzem ton kremen ősét, a meg­termelt javak pazarlását. Ez nem más, mint a Proudhon­- féle kispolgári szocializmus 2 jugoszláv vállfája. Az olyan i jelszó, mint: nem kell az- üzemben pártszervezet, vajon- nem-e ebből a nézetbőbtáp- i lálkozík.. Mert ha nincs köz­ponti irányítás, egységes nép­j gazdasági terv, akkor mi' . szükség van a pártra az } üzemben, minek egy olyan . társadalmi szervezet, amely őrködik az osszál lám i, össz­társadalmi érdek felett, aZ ! egyes üzem lokális érdekei- 1 vei szemben. Ilyen berendez­kedésű társadalomban öss?.-, ’ társadalmi érdek nem is le­het. A piacon minden üzem-t " nek és az üzem munkásainak 3 is más-más gazdasági érde-[ ' kei ■vannak. Egy közös vonás c van: minél drágábban eladni és minél olcsóbban venni- munkásosztály megosztásának"- és szembeállításának politi- i kája ez. Nem mondom, okos- burzsoá politika: oszd meg és*- uralkodj rajtuk. í A párt vezetőszerepének; ■ tagadása a munkásosztály;- vezető szerepének, a prole-' 3 tárdiktatúra tagadásához ve-,- zet. És valóban munkás ön-{ ’ kormányzat esetében nincs. > szükség szigorúan central!-« 5 zált államhatalomra. Nincs' 1 szükség a proletariátus dák-.; * tatúrájára sem. mert az ál­lám nem irányítja a gazda-. 1 ságot Megfelelő a közönséges! burzsoá demokratikus állam­­is, hiszen tudjuk, hogy n proletárállam többek között] azzal is különbözik a búr-] zsoá államtól, hogy kezében­­tartja a népgazdaságot. Esi lám, ha ezt a gondolatot to-i vább fűzzük, eljutunk ahhoz' 1 a ..felismeréshez”, hogy hely­- télén volt a központi mun-' 3 kástanácsot felszámolni, in-] ■ kább meg kellett volna erő-) ’ síteni, mert ez a szerv gyor-1 5 san felszámolta volna a pro-! ’ letámdfktatúrát. azzal hogy a! ’ népgazdaság irányítását ke­­" zébe veszi. Ebből a gondolat­menetből következna az ory szág semlegességének teóriája] ■ is. Hiszen nincs többé olyas-: 1 mi. ami a többi szocialista t országgal szorosan össze-,- kötné. * Ezt az elmélelet az MSz.MP ’ Központi Bizottsága mint a: ’ marxizmus — leninizmustól , idegen ellenséges ideológiát] . említette. Félreérihetetlenül . áUIástfoglalt a tervgazdálko­dás mellett, a proletariátus diktatúrája mellett, az egy-) pártrendszer mellett. Termé-j szét esen olyan formában,' hogy a múlt hibáit a túlzott centralizálást, a bürokratikus vezetést felszámoljuk. De ha állástfoglaltunk a proletár­­diktatúra, a tervgazdálkodás, az egypártrendsaer mellett, akkor ebből következik, hogy állást leéli foglalni a terme­lés pártsellenőrzése mellett is. Ebben a kérdésben is színt kell vallanunk. Világos, hogy a párt veze­tő szerepe nem valósulhat meg, deklaráció útján. Az ü a e m i pártszervezeteknek vissza kell szerezni a dolgo­zók bizalmát, csali ezesetben hajlandók elfogadni vezetését. Ehhez sok segítséget, helyes módszerben! útmutatásokat ad Karsai elvtárs cikke. Ezeket a kérdéseket azonban, me­lyeket említettem, tisztázni kell, mert az idő nagyon sür­get bennünket. A Tiszavidék ugyancsak március 7-i szá­ma megyei adatokat közölt a termelékenység és az átlag­­kereset alakulásáról. Ebből megtudjuk, hogy nem valami rózsás a helyzetünk. A me­gyében 1955-höz viszonyítva az egy munkásra jutó forint­ban számított termelési érték 23 százalékkal csökkent, ugyanakkor az átlagkereset decemberre 13.6 százalékkal növekedett. Ha ennek a ká­ros folyamatnak nem sikerül gátat vetni, az infláció veszé­lyét, a további gazdasági le­romlást nem tudjuk elkerül­ni. Ezek az állapotok nem utolsósorban annak is kö­szönhetőle, hogy a pártszer­vezetek keveset törődnek á termeléssel. Nem szállnak szembe a demagógiával, nem utasítják vissza a jobboldali szociáldemokrata opportu­nista nézeteket. így az üze­mekben virágzik az oppor­­tunizmus, a békülékenység, A vezetők elnézőek a hibák­kal szemben. Éppen ideje, hogy ennek végetvessünk. Szeretném hangsúlyozni, hogy a cikk írójának meg­állapításaival én is egyet­értek. Ezért nem is vitatkozni aka­rok, tulajdonképpen csak ki­egészítettem gondolatait. B. KISS MÁTYÁS Á ZU&auidéU &AZ DA- ROVATA Emeljük állaítenyésztésünk színvonalát A Tiszavidék március 3-1 számában Vedrődy Gusztáv elvtárs értékes tanulmányban fejtegeti a belterjes gazdál­kodás fogalmát, a kül- és bel­terjesség jellemzőit és ad ta­nácsokat a belterjes gazdáig kodás megvalósításira. Magam részéről — részben a felvetett gondolatokhoz csatlakozva — az állatte­nyésztés fejlesztésének, a bel­terjesség fokozásának néhány módszerével kívánok foglal­kozni. Ezen belül is a .szarvasmarhatenyésztéssel. Szarvasmarha tenyészté­sünk színvonalának emelé­sénél talán a legfontosabb kérdés: a növendéknevelés megjavítása. Különösen áll ez az üszőnevelésre, mert bi­kát rendesen csak a nagy ta­pasztalattal rendelkező, jó tenyésztők nevelnek, úgy hogy ott sokkal kevesebb a hiba. meg kell szüntetnünk az üszönevelésnél azt a káros gyakorlatot, hogy a választott üszőket egész leellésükig —« jobb esetben az előkészítő takarmányozás megkezdéséig — szinte koplaltatva takar­­mányozzák azon a címen, hogy a növendék úgy sem termel. Leghelyesebből ak­kor járunk el, ha az üszőket korán, már 4—5 hetes kor­ban rászoktatjuk az abrakra és a szénára, de emellett té­len adjunk nekik sárga, vagy murokrépát, ha nincs, akkor takarmányrépát, nyáron pe­dig gyenge zöldtaJoarviányt is. Törekedjünk arra, hogy választásig átlagosan, na­ponta 70—80 dekagramm súlygyarapodást érjenek el a borjak. Választás után — nehogy a fiatal álla tőle fejlődésében törés legyen, — adjuk to­vábbra is az abrakot, szé­nát. Emellett fokozatosan szoktassuk rá a növendéke­ket mind nagyobb mennyi­ségű zöldtakairmány, illetve télen lédús takarmány eteté­sére. Éves és óven Müli nö­vendék-üszőket már abrak nélkül is lehet tartani, ha jó minőségű, tömegtakarmá­­nyokat tudunk számukra ge.lőre alapozzuk az ilyen idősebb növendékek takar­mányozását, de természetesen gondoskodjunk arról, hogy a szükségletnek megfelelően, kaszált zöldtakarmánnyal ad­junk kiegészítést. Ez me­gyénkben a legelők „lesülé­sének" mértékétől és idő­pont j áltól függően már álta­lában június hónap végén el­engedhetetlen. A növendék üszőket igyekezzünk minél természetszerűbb körülmé­nyek között tartani, sokat mozogjanak szabad levegőn még télen is. Az így nevelt üszők 18—20 hónapos korra általában elérik a 400—420 kilogrammos súlyt és tenyész­tésbe foghatók. Itt el is érkeztünk a belter­jes szarvasmarha tenyésztés másik kérdéséhez, a tehenek tenyésztésbe tartásának ide­jéhez. Káros és szomorú je­lenség megyénkben, hogy ép­pen a nem szakszerű növen­déknevelés következtében az üszők csak 3.5—4, sőt néha 5 éves korban korosbbulnak tehénné és ugyanezen okok miatt már 7—8 éves korban selejtezésre kerülnek. Ez azt jelenti, hogy a tehén csak 2— 3 borjút ellik és ennek meg­felelően 2—3 tejelési időszak­ban kéllene, hogy meghozza felnevelésének — kétségtele­nül számottevő — költsé­geit és biztosítani azt, hogy a szarvasmarha tenyésztés jövedelmező legyen. Annak a tehénnek, amelyik 2—3 borjú után vágóra kerül, módja nincs arra, hogy tej­termelőképességét kifejtse, mert a tehenek általában csak a 4. 5. borjazás után érik el tejtermelőképességük tetőpontját, amit aztán több éven át megtartanak, ha megfelelő takarmányozásban, tartásban részesülnek. Az egészséges, szilárd szervezetű, megfelelően tartott tehenek általában 8—10 borjút elle­nek és nevelnek fel életük­ben. Minél több borjút hoz világra a tehén, annál nagyobb az életteljesit­­ménye, a felncvclési és tartási költségekből an­nál kevesebb esik egy liter tej termelésére, an­nál jövedelmezőbb a szarvasmarhatenyésztés. A Ezarvasmarhatenyészté­­sünk fő kérdése, tehénállo­mányunk minőségének fok­mérője a tejtermelés. A me­gyénkben, általában tenyész­tett magyar-tarka tehenek képesek a 2500—3000 literes átlagos évi tejtermelésre, ha biztosítjuk számukra a meg­felelő takarmányozást, elhe­lyezést és ápolást. Kézzelfog­hatóan bizonyítják ezt a me­gyei Törzskönyvelési Fel­ügyelőség 1956. évi zárási eredményei. A hiteles ered­mények szerint például a termelőszövetkezetekben a fejlődés a következő volt: Ellenőrzött ltch. Iteh­tehén térni. tejzslr darab hp kg 1953 498 1.396 53.5 1954 779 2.079 78,3 1955 1211 2.252 84.4 1956 1126 2.811 105,9 Ezek a számok világosan mutatják, hogy ugyanazoknál a tenyészeteknél, a nevelés szakszerűbbé tételével, a tar­si, főleg takarmányozási körülmények megjavításával szinte ugrásszerűen lehet nö­velni a termelést. Még szembeötlőbb a kü­lönbség. ha egyes tenyészetek viszonylatában, vizsgáljuk a* eredményeket. A jászjákóhal­­mai Béke Tsz-nél 1955-ben 2080 kilogramm, 1956-ba.n 4787 kilogramm, a kunhe­gyest Vörös Október Tsz-nél 1955- ben 3224 kilogramm, 1956- ban 4624 kilogramm volt az egy tehénre jutó átlagos tej termelés. Ilyen eredmé­nyek mellett természetesen érdemes szarvasmarhát te­nyészteni, tehenet tartani. Ez pedig nem boszorkányság, csak egy Ids szakszerű te­nyésztői munka, állatszeretet és főleg takarmány kell hozzá. MAGAS LÁSZLÓ megyed főállattenyésztő. SSSnnRTS CBL Kalandos regény Belemeredek az éjszakába. Két oidalt sejtem a par­ton vonuló sötét füzeket. Itt-ott halványan fehérük egy­­egy vízre kiugró épület. Fénylő ablakot csak elvétve lá­tunk, nálunk korán fék úsznék az emberek. Apa nekidűl az evezésnek. Loccsanás nélkül mártja be az evezőt, lassan, egyen­letesen és mégis; nagy erővel húz — de röpül is a csónak! — s mikor kiemeli, úgy fordítja az evező tollát, hogy a víz alig hallhatóan csurog le. Olyan csöndben úszunk, mint egy szellemhajó. Most értünk a város keleti részébe. Ide látszik a városháza órájának világító számlapja. Már fél egy? Hogy telik az idő! Azt hittem, alig fél­órája múlt, amióta útnak indultunk. Két felől a városi park fái borulnak felénk Az ágyá­sok felől virágillat hömpölyög; ilyenkor nyílnak azok * sötétvörös vad illatú rózsák. Szomorúíűz simítja végig arcunkat. Ezen a helyen, ahol nappal is félhomály uralkodik a fák miatt, egészen elcsöndesedik a víz folyása, mintha elfáradt vagy ellustult volna. Valósággal állóvíz, öblös tó keletkezik. Még egy fél óra és túl leszünk a nagy vashídon, azontúl már... szabad az út. Ekkor apa felkapja az evezőket és engedi szabadon úszni a csónakot. Érzem, nagyon figyel valamire. Már én is hallom. Valahonnan a messzeségből halle, alig zümmögő zúgás hal­latszik. Olyasféle ez a hang. mint mikor a légy két ablak közé szorul.­Talán autó vagy motorkerékpár halad át a hídon? Nem! Hiába szeretne a képzelet menekvést keresni. lenn. a folyó alsó folyása felől, a nagy kanyar mögül fény csil­lan meg. Sejtjük, hogy mi az. Dermedten ülök, de apa tudja, mit kell tennie. Most nem törődik azzal, hogy hal­latszanak az evezőcsapások, minden erejét beleadva igyek­szik ki, a part felé. Part rászállunk ? Nem merem megkérdezni. Nem is kell. Már tudom. Drága öreg szomorúfüzek! A vizet söpri lehajtó ágá­lok. leveletek; mintha dús, halványzöld függöny borulna a víz fölé. Apám egyenesen ide irányítja a csónakot, egészen odasim ülünk. Ez az egyetlen esélyünk arra, hogy észrevétlenek maradjunk. Legfőbb ideje volt félretakarodni az útból, mert köz­ben a halk motorzúgás hangos kattogássá erősödött és fénypászma hasít a sötétségen keresztül.- Aki ott közele­dik, úgy látszik, nem sokat törődik az elsötétítéssel. Most már nyilvánvaló: a rendőrség motorcsónakja kutatja végig a folyót. A rendes éiieli ellenőrzés ez. vagy különleges járőr? Esetleg éppen Tatár mérnöknek szól? Razzia? Rásandítok. A motoros fényszórójából ránk is sugár­zik már annyi világosság, hogy elég jól látom az arcát; Kissé gömyedten ül, de nyugodtan, mozdulatlanul néz a fény felé. Látszik, hogy rendes ember. A rendőrmotoros i^e-od akanyarogva fut a vizen, mintha ki akarna szimatolni minden egyes hullámot vagy azt tanulná, hogyan kell leírni vizen a S betűt. (Folytatjuk.) 2 C13.) 1 Nincs mit termi, él kell indulnom a láncba fogózva. ÍEz mégis biztos. 'g ,A víz már a mellemig ér, persze itt ezt a nászt a fűz­­"Jfa alatt kimosta az ár. í Előre igyekszem a lánc mentén. A lábam sikamlós »gyökerekre próbál támaszkodni. Biztosan teli van ez a hely „vrákkal. Nem volna rossz tréfa, ha belecsipeszkednének a ^lábaim ujjába. » Most;..! Elértem a csónak orrát, belekapaszko- 2dom — nem mozdul. w Még egyet rántok rajta, megpróbálom billegetni — »mintha odaszegezték volna. Csak állok és rángatom a csó­­vjjnnkot egyre inkább elveszítve a reményt, g Mit tegyek? R Végül a csónak szélébe kapaszkodom, felhúzózko­­'morn, benn vagyok. w Az evezők a helyükön íeküsznek. Körültapogatom a wcsónakot. Nem járt itt senki, nem vittek el semmit. Nyilván csak a víz sodorta ide a csónakot és a fara öbeszorult az egyik vízrehajló fűzfatuskó alá. Szerencse, Ahogy nincs nagyobb baj. 0 A többi mér egyszerű. Felragadom az egyik evezőt, snekifeszítem a tuskónak, jól beleadom az erőmet, nagyot Ataszítok, a csónak meginog, már szabadon lebeg, ü Három szép egészségeset kuruttyolok. Ez a jel: tiszta Pa levegő, jöhet Tatár mérnök. Öt percbe sem telik, benn ülnek a csónakban. Min­­'bdent elrendezünk szépen. Tatár mérnök lehúzódik a csónak ©fenekére, édesapám az evezőhöz ül, én a kormányhoz. ‘^Mindez olyan csöndben történik, hogy ha valaki tőlünk »öt lépésnyire áll, sem hallja meg. legfeljebb egy-egy locs- Scsanást Látni meg aztán éppenséggel semmit sem lehet. '<& Csak néha érzem apa kezét, amint szelíden odébb »tol, elrendez valamennyiünket. <5 ennek az expedíciónak 2a főnöke, a hajónk kapitánya. •Á Egyébként pontosan úgy festünk, mint akik halász- Atdrándulásra készülődnek. 2 Most persze meg kellene gyúitani a csónak farában lámpást, éjszakának idején a vizen ez a szabály, ne­mhogy összeütközzenek a csónakok. Nekünk azonban Neszünkbe sem jut ilyesmi. Hiszen éppen a sötétségben greménykedünk, talán sikerül kicsússzrmni a várost körül­­jfvevö rendőn-csendőr gyűrűből. y Apa odasúgja, hogy oldozzam el a láncot. Megtörté­­yntk. A csónak billen egyet és kisodródik a nyílt vízre. Lassan leng-libeg fel és alá a csöndesen hintázó ^hullámokon, majd hátára veszi egy rejtett vizáram és gvinni kezdi. ív Szorongatom a kormányi apátot, bár foga1 mám sincs, •Ahogyan kormányozzak ebben a sötétségben. Csak fenn, gfelettünk a végtelen égen sziporkáznak a csillagok, de Ők ómintha cinkosan hunyorgatnának: ne félj, GriŐVWró Laci, »ml őrködünk fölöttetek. >3 Nem mondom, jól esik ez a biztatás, de azért egy -kiesikével több fény nem áriam».

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom