Tiszavidék, 1957. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1957-03-10 / 59. szám

A budapesti pártház védelmezője volt Esküt tett, kötelességét teljesítette «Ó»*>0SO«>t>5De><^D£>ÍDSDS>£>5O®>iO*De^£>9P8!>iD8Öfi>lDSP8>2DgD§D4P8DS^iDSDg>£^^ * i .. Esküszöm, hogy ha­zámat, a Magyar Népköz­társaságot minden külső és belső ellenség ellen életem feláldozásával is megvé­dem ... Ha pedig a hadi­törvényeket megsértem, es­kümet megszegem, súlyt­­son népköztársaságunk tör­vénye és dolgozó népünk megvetése ’, (a katonacskü­­ből). Nézem a fényképét, ketten vannak rajta. Barátjával áll­tak a fényképező gép lencsé­je elé. két jókedvű, egészsé­ges. szénszál fiatalember. A felvétel még tavaly készült : szavárkonyban egy barát­ságos labdarúgó mérkőzés után; Jóskának, vagyis K. Farkas József leszerelése előtt álló öreg katonának zászló van a kezében, bizonyára — partjelző. — S itt van három másik fénykép. Ezek először a Paris Match cimű képes iapbar jelentek meg a követ­kező aláírással: „Magyar GPU-sokat mészároltak le Budapesten." Iszonyatos ké­pek. A halál pillanatait áb­rázolják. Egyszerű munkás és paraszt fiuk állnak a gyil­kosok géppisztolyai előtt. — Sorkatonák. A Puna-Tisza köze. a Tiszántúl szülöttei. — Köztük áll K. Farkas József, egy tiszavárkonyi kubikos fia. Ez a kubikos ember 1945 óta középparaszt. 12 hold juttatott földön gazdálkodik, öt gyer­meket nevelt fel. Katona fia néhány nappal a szörnyű ese­mények előtt boldog örömmel küldte haza a levelet: „Drága Édesanyám! Kedves Szüleim és Testvéreim! Nemsokára haza megyek. Még pár hó­nap és leszerelünk.' S a szép-szál fiatalember 1956. október 30-án több go­lyótól megsebesítve, arcra bo­rulva feküdt társaival együtt a Köztársaság téren. Otthon. Tiszavárkonyban. a kis falusi házban aggódó édesanya szíy­­szorongva várta a híreket az Itt laknak K. Farka® József ék Az édesanya üzeneteket. Anyai szíve meg­sejtette. hogy valami nagy­­nagy baj toriént : s Ki Farkas József éSs még néhány társa megmenekült Valami nagy szerencse foly­tán sikerült őket visszaadni az életnek. A Magyar Ifjúság képes riportot közölt róluk, s azóta az egész ország ismeri őket. a pártház védőit, a hős sorkatonákat. Pár nappal ezelőtt felkeres­tem K. Farkas József szüleit. Mit mondanak, mit éreztek azokban a tragikus napok­ban? Barátságos, sárgára me­szelt kis házban laknak. Min­den szavuk, minden mozdula­tuk elárulia, hogy naevon «»"vszerű munkásemberek. K. Farkas József édesapját meg­viselte az étek Elmesélte, hogy még kevés örömben volt része, pedig már nem fia tál ember. Ez meg is látszik rajta. 17 éves kora óta egészen a felszabadulásig kubikos — részesarató, ahogy ezt monda, ni szokás, más keze-lába volt. 1945-ben földet kapott, ma­ga gazdája lett. Sorsa jobbra fordult, de hozzá tartozik az igazsághoz, hogy azért nem volt túl rózsás az élete. Mi­kor beszélgettünk egymással, ott ült a konyhában és csen­des szóval mondta: — Nincs tagadni való. Na gyón sok teher nyomta a vál­tamat. de mégis csak a ma­gam gazdája voltam, öt gye­reket neveltem jel és azért arra is jutott, hogy az egyik kislányomat középiskolába já­rassam. Sokszor rosszul esett, hogy a beadás mindent elvitt. Mondom, nehezen éltünk, de sohasem jutott eszünkbe visz­­szakívánni a régi, úri vilá­got. S elmondja, hogy fia Buda­pesten éppen azok ellen har­colt, akik újból szolgasorba akarták temetni a szegény parasztok százezreit. S hogy a fiatal K; Farkas József helytállt, azt az édesapja ter­mészetesnek, magától értető­dőnek tartja: — Esküt tett, kötelességét teljesítette— milyen megka­­póan fejezi ki ez az egy mon-Tiszavárkonyban egy barátságos labdarúgó mérkőaée után ÚJRA MUNKÁBAN Állandóan forgalmas a tö- i ökszenüniklósi Mezőgépgyár kis szakszervezeti irodája. A gyári fúvószenekar vezetője nyitott be az előbb: ..fontos“ ügyben járt. Fúvókák. külön­féle karbantartó szerek kelle­nének a kis önkéntes csoport­nak. mintegy 200 forint érték­ben. Mikor dolga végeztével távozott, egyik egészségügyi aktívának adta át a kilincset. A tevékeny fiatalasszony csak azt jelenti be. hogy párszáz forintot sikerült megtakaríta­nia a gyógyszerszámlánáL Az tán lakásügyben, átielentés­­iigyben keresik az elnököt. Mező Imre bácsi deresedő hajú öntőmunkás, illetve üb. elnök mindenkit szívesen meg hallgat, azonnal intézkedik. — Az idén már 30 éve lesz. hogy itt dolgozik a gyárban, nála jobban nem ismerheti senki sem a dolgozók ügyét-baiát Több éve tölti már be funk­cióját. a munkások mindig legfőbb érdekképviseleti szer­vük élére választják. Persze, az utóbbi időkben itt sem zajlott az élet rendes medrében. A párt mellett, az elvtársak mellet — szaktársak is tüskék voltak egyes embe­rek szemében. Voltak akik úgy gondol­ták, nincs szükség a régi „versenyszervező” szak­­szervezetre, akik „egy követ fújnak“ a párttal. Csak mérgesítette a hangú» latot a Tisza Cipőgyárból hí­vatlanul érkező 12 tagú kül­döttség. amely eldicsekedett, véle. hogy ott leváltották az üb. elnökkel együtt a szak­­szervezeti vezetőséget is. mert a dolgozók más szervezetet akarnak. Egy nap azután beállított Sándor Ferenc, a munkásta­nács akkori elnöke, az üb. Iro­dába: •— Hát hogy leszünk a szak» szervezettel Imre bácsi? — kérdezte meg félreérthetetle­nül az újraválasztásra céloz­va: Igaz. hogy két évig érvé­nyes mandátuma volt a veze­tőségnek. mégis egyesek túl­ságosan előre akarták hozni a választást, hogy saját elképze­lésük szerint alakítsák u11á. — Elősegítették ezt a Vasas Köz­pontban visszaszátlíngózó régi vágású szociáldemokraták is. akiknek első ténykedésük volt — hogy az egész vonalon meg­re is, hogy id érdekei igazi képviselője; Mező Imre szakszervezeti elnök befejezésül ezt mondja: — Újra dolgozunk, igaz érde­kekért, mert szervezetünk a munkások érdekképvisetelei akar lenni. Ebben mindig i számíthatnak ránk. •— palatínus —S *»,»*,•••»*»*»,*»»»,a»,,*»,,»,i ki részére negyedévi munká­ja alapján megérdemelt ki­váló dolgozó jelvényt. A szak­­szervezet át is adta sorra a kitüntetéseket, a Dicsőség könyv pedig hűen őrzi ma is a legjobb munkateljesítmé­nyek bejegyzését. A bér — az megint és még a mai napig is a legnehezebb kérdések közé tartozik. A köz­ismert demagógia szerint a —1 szakszervezet akkor valóban érdekképviselet, ha az órabért támogala. A Mezőgépgyár­ban és másutt is — bár elein­te sokakat megtévesztett ma már egyre nyilván­valóbb, hogy az órabér esetleg egy kis munkás­csoport érdekét szolgál­hatja ideig-óráig, de sem­­miesetre sem a mun­kásosztályt. Ezt bebizonyította néhány aggasztó tünet is. Pl. a dara­boló műhely az első dekád­ban 25 százalékos teljesít­ményt ért el. ugyanakkor ma­gasan megállapított teljes órabért kellett fizetni. A for­gácsoló teljes fizetésért 15 szá­zalékot teljesített, de annak is nagy része seleit volt. Nyil­ván. sokáig nem tudná ilyen körülmények között fenntar­tani magát a gyár. újra kez­dődne az elbocsáitás. A szakszervezet, tehát nem a dolgozók érdeke ellen, ha­nem mellette cselekedett, — amikor elhatározta, hogy tá­mogatja az igazgatóságot, — egy igazságosabb bérrend­szer bevezetésében. Ma már a bizalmiak be­szélgetései nyomán egyre töb­ben megértik, hogy az a he­lyes álláspont és a teliesít­­ménnvel Összefüggő darabbé­rek dominálnak a műhelyek­ben. Természetesen a szak­­szervezet nem feledkezett meg arról sem. hogy az eleve tel­jesíthetetlen. károsan magas intenzitást követelő időtéite­­lek helyett uiabb. té’iesíthe­­tőt állapítsanak meg. Nem ve­zették be a darabbért a kar­bantartóknál. a szerszámmű­helyben és másutt, ahol nem segíti elő a munkát. Ma még számtalan probté-j máktőt terhes a szakszerveze- ! ti munka. A tapasztalt veae-j tőség azonban állja a nehéz-! ségeket. és nem kétséges. — J hogy egvre több munkás is- 5 meri meg a demagógia ellené-■ dat a talpig becsület« em­ber hitvallását a kötelesség­ről; Az édesanya szeme még mindig könnybe lábad, ha visszagondol az októberi na­pokra. Farkas néni egyébként megszólításig hasonlít a fiá­hoz. A drága kis parasztasz­­szony könnyes szemmel, de ' büszkén mutatja a Magyar | Ifjúságban megjelent fényké­pek egyikéb — Látják elvtársak? Ez a szákaszvezetó is szép szál gyerek, de az én fiam egy fél­fejjel még tőle is magasabb. — Aztán Berta Somogyi La­jos fényképére mutat. — Is­tenem, egész életére nyomo­rékká tették ezt a szegény fiatal embert S mindez akkor történt. — amikor Mindszenthy a ma- 5 gyár rádió mikrofonja elé lé­pett, s szavalva! mintegy — szentesítette a gyilkos ellen­­forradalmárok garázdálkodá­sát. Farkas néni november első napjaiban egyedül Indult Bu­dapestre. kereste a fiát Fi­nom anyai ösztönével meg­érezte. hogy baj történt vele. És addig ment a nagy város kőrengetegében. — ahol még fegyverek szóltak. —• amié rátalált. S talán az orvosi tu­domány mellett az anyai sze­retet volllt az az erő. amely újból életre keltette K. Far­kas József elvtársat Az egyszerű sorkatonát. — aki szülei földiét is védte és akire mégis csak nagyon büszke az édesapa, mert nem csalódott fiában. — Fia helyt­állt, esküt tett teljesítette kö­telességét Szekulity Péter M/N»EWF£L£ no A tiszafüredi nyerges-mester éhről M 1819-ben király két nefc kezdése előtt nemcsak cukorkát, hanem tökmagot és napraforgómagot is ropogtatnak és utána egyik-másik szeren­csétlenebb halandó nyakát teleköpködik a mag héjával. De mondom, ettől a szol­noki specialitástól el­tekintve itt is olyan izgalommal várja a közönség a filmhír­adót, mint mondjuk Perecesen vagy Pé­csett, VárjaT Ez nem is kifejezés. Ezt a szót ma már nem lehet használni. — Hogy miért ? Egészen egy­szerű a válasz. Azéirt, m-rt ez ma már nem­csak szórakozást, ha­nem szakmai tanulást is jelent. Igen-igen. Ne csodálkozzon ezen senki, hogy valami gonoszkoőás van a do­logban. Nem, kizáró­lag a tények rögzítőd­nek. A tényeket mindig néminemű konkrétu­mokkal szokták alá­támasztani. Hát ve­gyük elő a konkrétu­mokat. Itt van az én barátom, akire mitte dig és már oly sok­szor hivatkozni szok­tam. (Egyszer már tényleg illenék a ne­vét is elárulni.) Nos, vele találkoztam csü­törtökön reggel A Mókástól eltérően nem az időjárásról hanem egészen más­ról beszélt. Rövid elő­adást tartott a csőbú­torok hasznosságáról, készítésűk módjáról Utána elmondta, hogy otthon háziseprűkötő üzemet létesített, megtanulta az oros­házi cirokseprű készí­tő mesterektől Mi­után újságot ritkán szokott olvasni, arról tájékoztatott, hogy mik a legfrissebb hí­rek. Csak szömyűlköd­tem. Hiszen amit ő legfrissebb híreknek tartott, azok már test­vérek között is 2—3 hetes események vol­tak. Nem áldhattam szó nélkül s kifag­gattam, hol a csodába ismerkedett a csőbú­­torkészités titkaival és a ciroksevrü előál­lításának ilyen apró részleteivel. Fölénye­sen végigmért, meg­veregette váltamat és azt mondta: Minden fűmet megnézek és tudod, rájöttem valamire. De arra kérlek, ne mondd meg senkinek — fülemhez haiolt és úgy súgta: — Tudod, a filmek változnak, de a híradó már hetek óta egy és ugyanaz. így már érthető, de az is lehet, hogy bosz­­szantó, mert akadhat olyan mozilátogató is, «ki a filmhíradót nem azért tekinti meg, hogy szakmát tanul­jon, hanem mi taga­dás, azért, hogy szó­rakozzon.-szp-a 1 4 szabaduljanak a kommunis­táktól. Az újraválasztásból még sem lett semmi, mert a gyár dolgozóinak több­sége szívesen látta he­lyén az előzőleg megvá­lasztott üzemi bizottsá­got. A bizalmi embereket ugyan titkosan újraválasztották. —• azonban három kivételével a régiek, valamennyien elnyer­ték újra a dolgozótársaik bi­zalmát. Valószínű hasonlóan alakult volna a helyzet az erőltetett vezetőség cserénél is. — így ma — azt lehet mondani — a munkások szé­leskörű elismerésével újra dolgozik. munkálkodik a szakszervezet? Hogy mit csinál? Mező Im­re egyik fontos ténykedésük­nek tartja. hogy az idevonat­kozó rendelkezések értelmé­ben megszervezték egy akció­képes, együttműködni kész munkástanács választását. A szakszervezet ugyanis fe­lelős azért, hogy a dolgozók és a népgazdaság érdekeit leg­jobban képviselő összetételű munkátanács töltse be a „gaz­da funkcióiát.‘‘ Márpedig a ré­gi munkástanács — bár ele­in*« betöltötte hivatását s a dolgozók bizalmát is élvezte — mindjobban általános üzemvezetési, politikai intéző szervvé vált. Az elmúlt héten megtartott ujláválasztáson aztán az igen terebélves. ötven távot szám­láló tanácsokból tizenheten nverték el uira a bizalmat, kö­zülük kilenc kommunista; Kovács Dezső lakatos­művezető az új elnök határozott szándéka, — hogy az Igazgatósággal együttműködik a gyár fellendítéséért. Még a legnehezebb napok­ban is. — és egyre inkább gondiába veszi a szakszerve­zet a dolgozók érdekeit, ezek közül is a legfontosabbat, a munka és a bér ügvét. Novemberben még a hang­adó és a megtévesztett mun­kások tiltakoztak a „csilla­gos“ szakszervezett bélyeg el­len. követelték a Vörös Di­csőség könyv és a csillagos kiváló dolgozó jelvények el­égetését. Ezzé1 szemben azon­ban olyan ember Is volt. nem la egy. aki kérte, hogy adják Ma már ugyan, csak elvétve ta­lálkozunk Tiszafüred környékén olyan em­berrel aki lóháton iár. De valamikor, né­hány étvizeddel ez­előtt, Itt a Hortobágy szélén, ez egyáltalán nem volt szokatlan ’átvány. Beláthatat­lan mezőkön méne s 'egelészett és bizony lyálogszerrel nem na­gyon lehetett volna megőrizni a gyorsan futó csikókat, lova­­'cat. De a közlekedési ■iszonyok is olyanok 'óltak, hogy szíveseb­ben mentek lóháton vendégeskedni a ta­nyaszomszédok, mint gyalogszerrel. Nem csoda hát, hogy a nyerges mes­terség Tiszafüreden hosszú évszázadokig élő iparág volt. A ki­váló mestereket messzeföldön ismer­ték. Hírük a XVIII. században már az or­szág határain túlra, külföldre is eljutott. Megemlékezik róla a krónika, hogy mesz­­szi, külországi kirá­lyok is elismerték a tiszafüredi nyerges­mesterek tudomá­nyát. I í A filmek váltómnak, de,»* Ahogy már megfi- i gyeit* as ember, mituUm maeHAtoaató isis-óén a porosz király két füredi nyerges-mestert vite­tett Berlinbe. Ez a két magyar ember aztán ott öregbítette Berlin városában a tiszafüredi mesterek jó hírét. Hivatalos írások ta­núsítják, hogy 1848— 49-ben a tiszafüredi nyergesek a honvéd­ség, részér e dolgoztak. S ahogy telt-mutt az idő, a tudomány, a technika fejlődése ezt az iparágat is mind­jobban elnyomta. Mi­kor megjelent a ke­rékpár, akkor az em­berek szívesebben jártak ezzel, mint lé­vai. Ma meg motor­­kerékpáron szágul­doznak nagyon sokan az egykori lóháton i járó ősök ivadékai közül. 1850-ben még 14 mestert írták össze. Az elmúlt század vé­gén a nyeregkészitő mesterség hanyatlás­nak indult és az 1930-as években az utolsó nyergesmester, Kuli Mihály halála után teljesen meg­szűnt. Ma már csak a megfakult iratok és néhány régi nyereg őrzi a hajdani virág­zó iparág emlékét, lovnak, de.,, egyformán szokta csi­nálni. Szolnokon ta­lán annyi a külön bség, hogy a fűm vetítésé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom