Tiszavidék, 1957. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1957-03-31 / 77. szám

/ NYILATKOZAT í ■ a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt: küldöttségei között folytatott tárgyalásokról köti Fél* féfrtyve-tek I/an a mi korunknak egy újfajta, jellegzetes emj ' . bér típusa: a restelkedő ember. Olyan ember ez, akit a szégyenérzet mar, mint lúgkő a ruhát — és az önszégyenkezés mint egy égő fáklya lobog benne. Az ilyen restelkedő ember aztán — embere válogatja — ki magában ég' tovább és persze közben egész egyénisége tűzben ég; ki meg erőlteti a nyugalmat és magabiztossá­got, de végül — az is csak természetes, hogy az ilyen is parázslik, izzik belülről és végső soron ő is elég. Mi teremtette meg korunknak ezt az u) tipusu em­berét? Október — november. Az az idő, amikor oly vég­zetes gyorsasággal száguldottak az események, hogy idő sem volt higgadtságra és — sok embernél — józanságra sem s így vagy úgy, ilyen, vagy olyan mértékben bele­keveredett a sajátmaga számára készülő sír ásásába. És ezt milyen szenvedéllyel ásta: akkor — fogalma sem volt, hogy ebbe a mélyülő üregbe őt löknék majd bele tálán elsőnek. És most — az idő megfelelő távlatában tisztid a látóhatár és tisztul természetesen az ő kegyetlenül fájó lelkismerete is. Szégyenérzet marja, rágja, mint sztt az öreg, odvasodó fát. És restelkedik.... Restelkedik, hogy résztvétt ilyen, vagy olyan cselekedetekben, hogy itt is, ott is megjelent, bár nem volt akkor sem tiszta fogal­ma, hogy — miért is válójában... És emiatt most gátlá­sokat érez, egy kicsit szégyelli magát, hogy 6aki ide tartozott és tartozik... mégis belekeveredett... Res­telkedik — és inkább tévelyeg, ahelyett, hogy feloldaná a makacsságot és meggyógyulna az igazság, az önvallo­más és a tükör előtti beszélgetés gyógyszereitől. Bizony, ilyen az ocsúdó ember és ilyesmi az o~súdással járó kísérő is, az önmarcangolás: — Hát nem láttam ezt én;-..? Meg: — Már ennyi idő eltelt és még nem szóltam ... Mit mondanák a többiek..-.? — és így tovább és Égy tovább. T\e ezzel a töprengéssel nem oldódik ,ieg a kérdés, csák nyúlik a restelkedés, mint a rétes. É» fogoly marad az ember: a tépelődés, a nyv.gtalansög és az állandóan megmaradó belső vívódás foglya. Fogoly­nak lenni pedig nem jó. Meg aztán ehhez a resteVeedéshez még járul valami más is... Egy másik körülmény, amely ilyen esetben éppen gátolja a tiszta cselekvést: az önérzet ...a férfiúi, vagy a felnőtti, vagy akár a fiatalos önérzet. Ebben a helyzetben, az ocsúdás e pillanatában az ilyen önérzet rosszul értelmezett önérzet, értelmetlen önérzet, meg szükségtelen és fölösleges is. Ilyen körülmények között ez már nem is önérzet, hanem — tépdeső lélekmardosás, kétségbeesett kapaszkodás — a semmibe. Restelkedés és helytelenül felfogott önérzet — ez az a két körülmény most, mely legtöbb embernél gát a tel­jes tisztulás, a megszabadulás és a végső kiteljesülés előtt. Láttam már ködfelhőben botorkálni embert: szeretne kiszabadulni abból a zavaros és ködös valamiből, a kezé­vel jobbra-bálra hadonászva tapogat és tolja a ködöt, hogy a szem által megszokott világba kerüljön — a magabiztonságba, ahol aztán már nem bukdácsolva, ha­nem nagyot lélegezve — szabadulton lépkedhetne tovább. Szabadulton — a homályosítő és egész énjét izgató kiszolgáltatottságtól. Legtöbb embernek sikerül is kilépni a körülötte bolygó ködgomolyagból — a ködtelen, napfényes világba s csak kevés zuhan bele valami sza­kadékba. J/ alahogy így gondolom a restelkedő emberekkel ~ kapcsolatban is: oszlassa, el maga körül a ködöt! A restelkedő ember is szabaduljon meg nyomasztó érzé­seitől, győzedelmeskedjék benne az értelem és a valódi önérzet, mely képes lerázni a tévelygés ölelő polip-kar­jait és a dacosság kapaszkodó karmait is. Legyen képes kilépni abból a bizonyos ködből. Egyszerűbben: vívja meg a legnehezebb harcot, amilyen legnehezebb csak egyáltalán lehet a világon — vívja meg a harcot önma­gával. És győzzön! Nekünk pedig most tsz ilyen resteVcedő, egyszerű emberek felé kell fordulnunk. Mert aki restelkedik — az nagyon becsületes. Hisz épp ezért restelkedik. Gakuk már túl van a nehezén. De még többen moss, ^ írják feleszmélésük naptárán októbert—novem­bert. Egy kicsit elmaradtak — ez igaz, de nem késtek el: talán tovább edződtek a valóság martinjában. De ez a késés mégis bennük tovább nehezíti a döntést, mind nehezebb és nehezebb lesz az átbillenés. Bizony, ez nem könnyű. Segítenünk kell őket — a restelkedőket — az igaz szándékú, de a megtévedett egyszerű és becsületes embereket. Segíteni? Nem is csak segíteni — egy kicsit eléjük is kell menni. Türelemmel — segítő készséggel. Bátorítással — ösztönzéssel Hm, amíg a restelkedés iz­galmas hónapjaiban valaki annyira átformálódik, hogy az átbillenés pillanatába kerül — hosszú és nem könnyű az út! De ha ez sikerül, a többi — már nem lesz ilyen nehéz. Segítsük őket ennél a nagy lépésnél. (Folytatás az 1-ső oldalról). •' -omoltak kellő mértékben azzal, hogy a reakciós horthy­­rendszer 25 év folyamán fa. siszta ideológiát terjesztett és revansizmus eszméit véste be a néptömegek tudatába. Nagy Imre és cinkosai a revi­zionisták szokásos útját tet­ték meg. Eltérve a marxiz­mus—leninizmus elveitől, ha­marosan az ellenforradalmi erők nyílt támogatásának út­jára süllyedtek és a reakció akaratának végrehajtóivá vál­tak. A magyar kormányt 1956 október—novemberében ve­zető Nagy Imre áruló politi­kája m egtisztít otta az utat aa ellenforradalomnak és a fa­siszta terror rombolásához ve­zetett. Az a veszély jött létre, hogy megsemmisülnek a ma­gyar nép összes forradalmi vívmányai, Magyarországon pedig véres fasiszta rendszer jön létre és az ország játék­szerré válik az imperialista reakció kezében. Az országban kialakult ne­héz viszonyok között a ma­gyar nép egészséges erői kon­szolidálódtak, megalakították a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt és a Magyar Szo­cialista Munkáspárt vezeté­sével határozott harcot folyJ t attak az ellenforradalom el­len. A szovjet hadsereg, amely a magyar kormány felszólí­tására lépett fel, segítette a magyar népet az ellenforra­dalmi erőle szétzúzásában és ‘örvényes rend helyreállítá­sában. A Magyarországon tartóz­kodó szovjet csapatok a jelen viszonyok között a : magyar nép szabadságát és és függetlenségét védelme­ző feladatokat látnak el a nemzetközi reakció agresz­­szív terveivel szemben. A Szovjetuniónak a magyar nép megsegítésére irányuló intézkedései egyöntetű támo­gatásra találtak a Kínai Kom­munista Párt, a Bolgár Kom­munista Párt, a Román Kom­munista Párt, a Csehszlovák Kommunista Párt és más kommunista és munkáspár­tok részéről, mint olyan in­tézkedések, amelyek megfe­lelnek a proletár nemzetközi­ség érdekeinek, a szocializ­mus, a népeik békéje, és biz­tonsága ügyének. Valameny­­nyi országban a békéért és a demokráciáért küzdő körök egyre nagyobb és nagyobb ré­szei helyeslik ezeket az intéz­kedéseket! A magyarországi esemé­nyek megmutatták: az impe­rialista erők nem hagynak fel kísérleteikkel, hogy bár­milyen eszközzel megbontsák a szocialista tábor egységét, és 'ezzel megpróbálják egyenkint szétzúzni a szocialista orszá­gokat, aláásni a szocialista világrendszert. Ezek az ese­mények újra megerősítették, hogy a szocialista országokon beljil a burzsoázia megdönté­se után sem szűnik meg az osztályharc, hogy a hatalom­ból eltávolított kizsákmányo­ló osztályok és lakájaik, szövetségben a leülföldi impe­rialistákkal, felhasználva a proletárdiktatúra és a párt­vezetés bármilyen meggyen­gülését, tevékenyen harcol­nak a népi demokratikus rendszer ellen, saját népünk ellen, a kapitalisták és a föl­desurak hatalmának visszaál­lításáért. Minden egyes szocialista ország és az egész szocialista tábor dolgozóinak érdeke a béke biztosításának, a népek biztonságának, a szocializmus győzelmének érdeke határo­zottan megköveteli a népi de­mokratikus rendszer állhata­tos továbbszilárdítását. En­nek a rendszernek erélyes ■védelmezését.­Az ellenforradalom szétzú­zása Magyarországon meg­semmisítő csapást mért a szocializmus országaiban lé­tező szóéi alistaellen es erőkre és külföldi imperialista párt­it 'lüzewW^ 1957; máredua 3Ij fogóikra: mindazokra, akik a népi demokratikus rendszer aláásására és megsemmisíté­sére törekedtek. A szocialista országok nagy baráti közössé­ge kézzelfoghatóan megmu­tatta, hogy határozottan és keményen vissza tudja verni minda­zokat a kísérleteket, ame­lyek ez országok dolgozói­nak életbevágó érdekeire törnek, megmutatta, hogy nem hagyja bántani a ba­ráti közösség egyetlen részt­vevőjét sem. Az SZKP és az MSZMP küldöttségei nagy megelége­déssel állapították meg, hogy a magyar nép a Szovjetunió és más szocialista országok baráti segítségére támasz­kodva, komoly sikereket ér­tek el az ellenforradalmi lá­zadás következményeinek fel­számolásában. A Magyar For­radalmi Munkás-Paraszt Kor­mány a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével meg­védte a szocialista vívmá­nyokat, helyreállította a dol­gozó parasztsággal szövetség­ben lévő munkásosztály ha­talmát. Az országban helyreállt a rend, a nyugalom és a for­radalmi törvényesség Jelentős sikereket értek el az ipari és a mezőgazdasági termelés fejlesztéséiben és a lakosságnak a szükséges árukkal való ellátásban. Sike­resen normalizálódik az or­szág egész gazdasági élete, amelyet az ellenforradalmi összeesküvők megzavartak. A Magyar Szocialista Munkás­párt a dolgozókat a termelé­kenység további emelésére, az ország termelő erőinek to­vábbi ikiibontakoztatására mozgósítja az MSZMP, figye­­lembevéve a mezőgazdaság fejlesztésének fontos jelentő­ségét a magyar nép életszín­vonalának emelése érdeké­ben. Az MSZMP küldöttsége hangsúlyozza, hogy a gazda­sági élet normalizálásában a magyar dolgozók saját erőfe­szítésén kívül nagy szerepet játszott a testvéri szocialista országok segítsége. Az. MSZMP és az SZKP küldöttségei megelégedéssel állapították meg, hogy a ma­gyar dolgozók túlnyomó több­sége helyesen értékeli az ok­­tóber—novemberi, eseménye­ket, az országban kialakult helyzetet és erőfeszítéseit ar­ra irányítja, hogy minden módon szilárdítsa a népi de­mokratikus államot, mielőbb helyreállítsa és tovább fej­lessze az ország népgazdasá­gát, megerősítse testvéri szö­vetségét a szocialista tábor országaival. Hangsúlyozták, hogy az el­lenforradalom sikeres leveré­sében, továbbá az ország tár­sadalmi és gazdaság életének helyreállításában nagy ér­deme van a Magyar Szocia­lista Munkáspártnak. Kudar­cot vallottak az ellenforradal­mi köröknek a magyar mun­kásosztály marxista—leninista pártja megsemmisítésére irá­nyuló erőfeszítései. A Magyar Szocialista Munkáspárt, amely összeforrasztotta a marxiz­mus—leninizmushoz hű erő­ket és biztosította sorainak egységét, a széles néptömege­ket a reakció megzabolázásá­­ra, a népellenes és szocialista­­ellenes erők szétzúzására, az ellenforadalimi lázadás követ­kezményeinek felszámolására mozgósította A magyarországi események megmutat­ták továbbá, hogy a munkás­­osztály pártjában minden módon szilárdítani kell a fe­gyelmet és erélyesen harcolni kell a pártegység megbontá­sára irányuló bármilyen kí­sérlet ellen. „Az, aH vala­mennyire is gyengíti a prole­tariátus pártjának vasfegyel­mét (különösen a proletárdik­tatúra idején) az a valóságban a burzsoáziát segíti a proleta­riátus eilen”. (Lenin) SZKP és MSZMP küldött­ségei kihangsúlyozták, hogy a a magyarországi események újra kifejezésre juttatták a szocialista országok, azok né­pei, valamint kommunista és munkáspárti egységének és tömörülésének szükségessé­gét. A szocialista tábor országainak akció' egysége volt az a hatalmas erő, amely segítette a magyar népet a fasiszta rendszer visszaállítá­sa fenyegető veszélyének gyors felszámolásában. Bizto­sította a feltételeket a ma­gyar népnek, hogy tovább ha­ladjon előre a szocializmus felé. Mindkét párt hangsú­lyozza megmásíthatatlan - el­határozását, hogy továbbra is fáradhatatla­nul szilárdítani fogja a szocialista tábor egységet és erejét, ami fő biztosíté­ka a szocialista országok szabadságának és függet­lenségének, l hatalmas támasza azoknak a népeknek, amelyek vagy már lerázták a gyarmati rendszer igáját, vagy har­colnak az imperialista elnyo­más alóli felszabadulásért. Az SZKP és az MSZMP úgy vélik, hogy az utóbbi időben egyes „teoretikusok“ által terjesztett úgynevezett „nemzeti kommunizmus”’ eszméi ártalmasak; semmi közük nincs a marxizmus— leninizmushoz és nagy kárt okoznak a szocialista tábor­nak. Ezek az eszmék lénye­gében véve arra irányulnak, hogy megingassák a prole­tár nemzetköziség sziklaszi­lárd alapjait, szétválasszák és egymással szembeállítsák a szocialista országok népeit, kettészakítsák a szocialista tábort, meggyengítsék a kommunista mozgalmat, alá­ássák a dolgozók bizalmát a kommunista és munkáspár­tok iránt, feltartóztassák á népek előrehaladását a szo­cializmushoz vezető úton. A marxista-leninista nagy tanítás bem nemzeti, hanem nemzetközi jellegű A szocializmus építése a marxista—leninista tudo­mány feltárta törvényekre támaszkodva különböző or­szágokban a fő és alapvető kérdésekben közös úton ha­lad és továbbra is ezen az úton fog haladni és a marx­ista—lenenista tudomány ál­tal feltárt törvényekre tá­maszkodni. Emellett termé­szetes, hogy minden egyes ország nemzeti hagyomá­nyainak és sajátosságainak figyelembe vételével lehetsé­gesek és a gyakorlatiban meg is vannak a szocializmus építésének különböző formái és módszerei, a szocialista építés feladatainak különféle megoldásai. Ennek azonban semmi köze sincs a nemzeti korlátoltságokhoz, egyik szo­cialista ország tapasztalatá­nak a másikéval való szem­­beállításához, a proletár­­nemzetköziség elferdítéséhez, a nacionalizmus álláspont­jára való süllyedéshez. A marxizmus—leninizmus nemzetközi tanítás, ugyan­akkor teljes egészében tük­rözi a népek alapvető nem­zeti érdekeit; A marxista—» leninista tanításra épülő párt politikája, tevékenysé­ge teljesen megfelelnek az adott ország néptömeged élet­bevágó nemzeti érdekeinek és biztosítja ezeknek a he­lyes összeegyeztetését a mun­kásosztály és minden dol­gozó nemzetközi érdekeivel. A tárgyalások résztvevői rámutattok, hogy az egyen­jogúság és a testvéri együtt­működés elved alapján mennyire fontos a kommu­nista és munkáspártok kö­zötti érintkezésiek és köl­csönös baráti kapcsolatok sokoldalú kiszélesítése, a párt vezető funkcionáriusai­nak esetenkénti találkozásai és értekezései formájában, a pártküldöttségek kicserélése, a pártmunka tapasztalatá­nak kölcsönös tanulmányo­zás»; a pártkiadvámyok és ■ okmányok kicserélése, vala-5 mint más ilyen intézkedései S útján mindkét párt úgy véli’jjj rendkívül hasznos és gyű-■ mölcsöző, a kommunista ésj munkáspártok közötti együtt- ■ működés, barátság megerő-J sítését szolgálja, a nemzet- j közi helyzet és a nemzetközi S munkásmozgalom legfonto- g sabb kérdéseiben, valamint a g pártok belügyeire vonatko- g zóan kialakult és az utóbbiS időben különösen kifejlődött ■ tájékoztatás gyakorlata, ezért m ezt a gyakorlatot meg hellm erősíteni és tovább kell fej-i leszteni. A tárgyalások résztvevői j kifejezték a2jt a szándékú-g kát, hogy továbbra is erőfe-g szítéseket tesznek a szocializ-g mus eszméiért küzdő mun-g kóspártok, valamint politi- £ kai irányzatok és csoportok g közötti kapcsolat és együtt-5 működés megteremtéséért a S munkás világmozgalom ak-.S cióegyiségének létrehozásai céljából; Az SZKP és az MSZMP g küldöttségei nagy megelége-S déssel állapították meg, hogy ■ a két párt közötti viszony aj szoros eszmei barátság, a* kölcsönös testvéri megértés;» az együttműködés és a köl-J csönös segélynyújtás széllé-J mében fejlődik. Rámutatnak,g hogy j az SZKP és az MSZMP g kölcsönös viszonya amarx-g izmus — leninizmus elvei! iránti tántoríthatatlan hű-! seggel, a forradalmi törek-1 vések közösségén, valamint» a szocializmus és a kom-j munizmus felépítésén, aj népek közötti békéért ésj barátságért folyó harc» közösségén nyugszik. Az MSZMP küldöttsége» hangsúlyozta, hogy a szó-! cializmus felépítésére irá- g nyúló gyakorlati tevékenysé-j gében a világtörténelmi je-j lentőséggel bíró nagy lenini» tanításra, az SZKP és a g szovjet: nép tapasztalataira, g továbbá más szocialista or- g szágok és marxista—lesni- g nista pártok tapasztalataira g és gyakorlatára támaszkodik g és továbbra is azokra fog! támaszkodni. ■ Magyarország éppen úgy,g mint a népi demokrácia bár- j melyik más országa, a jelen-g légi viszonyok között csak» úgy tudja megőrizni füg-S getJemségét, a szocialista or-J szágok baráti családjának g egyenjogú tagjaként halad a g szocalizmius útján. Ezért az» úgynevezett „semleges ségi“ j jelszó a valóságban nem» más, mint a reakciós erókg törekvése aura, hogy elsza-; kftsók Magyarországot aseo-g dálísta tábortól, hogy meg-; tagadtassák vele nemzeti füg-í getlenségét és a külföldi im-g perialxsta államoknak vés-5 sék alá. t Az SZKP küldötsége kije-» lentette, hogy a Szovjetunió» népei nagyra értékelik ag magyar nép harcát 3 azg 1848-as forradalomban, nagy-g ra értékelik a Magyar For-g radaltni Munkásmozgalom! harcos hagyományait, ame-g lyek a legragyogóbban 1919- ben, a Magyar Szocialista 'Tanácsköztársaság megte­remtésékor, a magyar kom­munisták vezette 25 éves kitartó fasiszta-ellenes harc­ban nyilvánultak meg, to­vábbá a második világhá­ború után a szocializmus épí­tését célzó köztársasági mun­kában, az 1956 október—no­vemberi napokban, az ellen­­forradalmárok és az impe­rialista ügynökök elleni harc­ban, az ellenforradalmi láza­dás következményeinek fel­számolására irányuló alkotó mimikában, és a Szovjetunió néped nagy kegyelettel őrzik a szovjet köztársaságért Oroszországban harcolt ma­gyar forradalmárok, inter­nacionalisták emlékeit; A magyar forradalmárok részvétele az oroszországi szocialista forradalom győ­zelméért vívott harcban, a Szovjetunió segítsége a ma­gyar népnek 1944-ben a fasiszta leigázás alóli feteza­badításéban, valamint a szo­cializmus építésében, s 1956- ban az ellenforradalom tá­madásának visszaverésében — mindez ragyogó megnyil­vánulása az igám nemzetkö­ziségnek és tartós alapját képezd a szovjet és a magyar nép, az SZKP és az MSZMP közötti barátság és együtt­működés további megszilár­dításának és elmélyítésének. A Szovjetunió Kommunis­ta Pártja és a Magyar Szo­cialista Munkáspárt kijelen­tik, hogy minden módon szi­lárdítani és fejleszteni fog­ják a baráti viszonyt és együttműködést a szovjet és magyar szakszervezetek, var lamint ifjúsági és más tár­sadalmi szervezetek között a legcélravezetőbb formában. A Szovjetunió Kommu­nista Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt min­den erejüket latbewietöc, hogy tovább növkedjék és erősöd­jék a szocialista országok, azok kommunista és mun­káspártjainak kölcsönös ba­rátsága és együttműködése, hogy megszilárduljon ezek­ben az országokban a szo­cialista tábor egysége és ereje, a szocializmus és a kommunizmus sikeres épí­tése, a népek biztonsága és a vflágbéke érdekében. Aláírások: Az MSZMP küldöttsége megbízásából KÄDÄR JANOS, az MSZMP Központi Bizottságának elnök?. az SZKP küldöttsége megbízásából N. SZ. HRUSCSOV, az SZKP Központi Bizottságának etefi titkára <

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom