Tiszavidék, 1957. március (11. évfolyam, 51-77. szám)
1957-03-30 / 76. szám
A Magyar Népköztársaság kormányának es a Szovjetunió kormányának nyilatkozata (Folytatás az első oldalról) szív köreinek kísérleteit, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének tekintélye mögé búivá beavatkozzanak más államok belü gyeibe. Az Amerikai Egyesült Államok és néhány más állam vezető körei ilymódon durván megsértik az ENSZ alapokmányának és más államok belite—^be való be nem av" tko zásról szóló általuk is ünnepélyesen elfogadott alapelvét. Ezekre a kísérletekre épp úgy kudarc vár, mint ahogy kudarcba fulladt az ellenforradalmi felkelés Magyarországon. A két kormány megelégedéssel állapítja meg, hogy a különböző országok értelmiségének azok a képviselői, — akik annakidején nem tudták helyesen értékelni a Magyarországon végbement eseményeket, ma már mind világosabban megértik, hogy milyen nagy veszélybe sodorta volna a béke ügyét az, ha Magyarország területén, Európa központjában újjászületett volna egy fasiszta állam. A felek kifejezik azt a meggyőződésüket, hogy a magyarországi események tárgyilagos értékelése idővel felnyitja majd az értelmiség azon képviselőinek szemét is. akik még a hazug burzsoá propaganda hatása alatt állnak. E propaganda tudatosan elferdíti ezeknek az eseményeknek tartalmát és lényegét II. A tárgyalásokon minden oldalról megvizsgálták a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság kapcsolatainak kérdéseit A felek megállapították, hogy a magyar és a szovjet nép baráti kapcsolatainak mély gyökerei vannak. Az elnyomott magyar népnek is a Nagy Októberi Szocialista Forradalom mutatta meg a szocializmushoz vezető utat. A magyar nép büszke arra, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban a magyar nép legjobb fiai is resztvettek, mintegy hetven— nyolcvanezer magyar hadifogoly harcolt a szocialista forradalom'győzelméért. A szovjet nép hű szövetségest talál az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság munkás- és paraszt hatalmában. Magyarországon a Horthy-rendszer céltudatosan szovjet-ellenes fasiszta propagandája sem tudta elfojtani a magyar dolgozók legjobbjainak szolidaritását a világ első munkás- és parasztállama Iránt. Amikor a szovjet hadsereg felszabadította a magyar népet a fasizmus igája alól, ez az érzés a két nép közötti igaz barátsággá fejlődött. A magyar munkás és paraszt tudja, hogy csak a szovjet hadsereg felszabadító harcának eredményeképpen vehette birtokába a gyárat és a földet és szabadulhatott meg a tőkés és földes úri kizsákmányolástól. A két fél egybehangzóan megállapítja, hogy a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió viszonya a teljes egyenjogúságon és az önzetlen, testvéri barátságon alapszik. Ez az egyenjogúság gyökeresen különbözik attól aa úgynevezett „egyenjogúságtól“, ami az imperlalisita államok és a kis országok között áll fenn, és ami valójában a kis országok népeinek az imperialista monopolisták által történő kizsáfcimán y olá - sát, országuk kirablását jelenti. Az efeijta burzsoá-naeionaüsita „egyenjogúsággal'’ szemben az egyenjogú magyarszovjet kapcsolatok lényege az ezen országok dolgozóinak jólétéről történő, a proletár-internacionalizmus szellemétől áthatott sokol•> daiú gondoskodás. Ezért a magyar dolgozók és következésképpen az egész szocialista tábor érdiekében is a Szovjetunió széleskörű gazdasági és egyéb segítséget nyújt Magyarországnak, aboói a célból, hogy a magyar nép a lehető leggyorsabban legyőzhesse az ellenforradalom következményeit és továbbhaladjon az anyagi és kulturális fellendülés, a szocializmus sikeres építésének útján. Ezt a segítséget nem valamely árufelesleg elhelyezése céljából nyújtják, ahogy ez a kapitalista világban szokás, amikor „segélyt" adnak. A szovjet nép segítséget nyújt a baráti országoknak a szocializmust építő valamennyi nép közös érdekében, a kommunizmus nagy ügyéért. A Szovjetunió a proletár internacionalizmus nagy ügye, nemes elvei építette és építi ki kapcsolatait a szocialista tábor országaival, köztük a testvéri Magyar Népköztársasággal A tárgyalásokon sokoldalúan megvizsgálták és megvitatták a magyar—szovjet gazdasági kapcsolatokat. — Megállapították, hogy a két ország gazdasági együttműködése a fentiek szerint értelmezett egyenlőség, a köl-2 l fß7awdc&-> 1957. március 30. csönös előnyök és a kölcsönös segítés elvei alapján fejlődik. Ez az együttműködés nagyjelentőségű volt Magyarország népgazdaságának fejlődése szempontjából és megteremtette annak lehetőségét, hogy Magyarország függetlenné váljék az imperialista államoktól; A kormányküldöttségek megelégedéssel állapították meg, hogy a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió közötti kereskedelmi kapcsolatok eredményesen fejlődtek, a kölcsönös áruszállításokról szóló éves és hoszszűlejáratú egyezmények alapján. Az áruforgalom a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió között az utolsó nyolc év alatt több mint három és félszeresére növekedett. A Magyar Népköztársaság, minthogy nem rendelkezik elegendő hazai nyersanyagforrással, nyersanyagszükségletének jelentékenj részét a Szovjetunióból származó behozatal útján fedezi, így többek között vasércből, műtrágyagyártáshoz szükséges alapanyagokból, épületfából származó magyar behozatal mintegy 85 száza léika volt a nyersanyag, segédanyag és félkészgyártmány. Magyarország a Szovjetuniótól számos, népgazdasága számára fontos egyéb árut kap, ideértve az ország számára szükséges ipari berendezésekét is. A Szovjetunió a magyar ipar exporttermékeinek nagy és állandó piaca 1956-ban a Szovjetunióba irányuló magyar kivitelnek 72 százaléka volt ipari készáru, túlnyomó részben gépipari termék. A magyar népgazdaság további fejlődésének ez fontos tényezője. A kormányküldöttségek megállapították, hogy a Szovjetunió és Magyarország közötti kereskedelem jelenleg — mint korábban is —• világpiaci árakon bonyolódik le. A Szovjetunió kormánya, hogy megkönnyítse a Mai gyár Népköztársaság gazdasági nehézségeinek leküzdését, teljesíti a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánynak azt a kérését, hogy 1957-ben jelentősen növeli a nyersanyagok, félgyártmányok, berendezések és egyéb, a Magyar Népköztársaság 1 népgazdasága számára, valamint a lakosság szükségleteinek kielégítésére szükséges áruk szállítását. A folyó évben a Szovjetunió összesen 1010 millió rubel értékű árut szállít Magyarországnak, többek között 450.000 tonna búzát, 200.000 tonna takarmánygabonát, több mint egyegész kettőtized tonna vasércet, 150.000 tonna hengerelt árut, 110.000 tonna nyersvasat, 500.000 tonna kokszot, 1.2 millió tonna szenet. 900.000 tonna kőolajat, 400.000 köbméter fűrészeltárut, S000 tonna rezet, 8000 tonna alumíniumot rudakban, ezenkívül ónt, ólmot, nikkelt és közfogyasztási cikkeket. 250.000 tonna búza, 150.000 tonna takarmánygabona és egyéb áruk jelentős részének szállítása 1957 első felében megtörténik. Mivel a hosszúlejáratú egyezmények mindkét ország gazdaságának tervszerű fejlődésére kedvező hatással vannak, a felek megállapodtak abban, hogy megbízzák az illetékes szerveket, dől* gozzanak ki megfelelő javaslatokat és folytassanak az 1957. év folyamán tárgyalásokat az 1958—60-as évekre szóQó kölcsönös áruszállítási egyezmény létesítése céljából. A szovjet kormány, hogy segítséget nyújtson a Magyar Népköztársaság kormányának a magyar népgazdaság megszilárdításához és továbbfejlesztéséhez, hogy lehetővé tegye az ország növekvő belső szükségletének kielégítésén túlmenően külkenesfcedleibni forgalmából eredő fizetések egyensúlyának biztosítását és a lakosság 1 éLetszínovanala emelését is, ez évben felhasználható Kétszázötven millió rubel összegű hosszúlejáratú hitelt nyújt Magyarországnak A hitelből 200 millió rubel szabad-deviza. A Szovjetunió a hitelt kedvezményes feltételekkel évi 2 százalékos kamat mellett nyűt ja. A hitel törlesztése az 1961. évben kezdődő tíz év alatt a Magyarország által általában exportált áruk szállítása útján történik. A Szovjetunió már a korábban nyújtott hitelek alapján ez évben további 85 millió rubel értékű árut szállít és 40 millió rubel öszszegű szabad-devizát ad át M agyarországnak. Ezek szerint Magyarorszác 1957-ben összesen 875 millió rubel értékű árut és szabaddevizát kap hitelbe a Szovjetuniótól. A fenteimllített hitel által nem fedezett szovjet szállítások ellenértékeként a Magyar Népköztársaság 1957- ben a Szovjetuniónak az export szokásos árucikkeiből a többi között a következő árukat szállítja: hajókat úszó- és kikötő-darukat, vasúti személykocsikat, forgácsoló szerszámgépeiket, ellenőrző mérőműszereket, hűtőberendezéseket, varrógépeket, bútorokat és más iparcikkeket, valamint bizonyos mezőgazdaság: termékeket, A Szovjetunió kormánya hosszabb haladékot adott a Magyarországinak korábban nyújtott hitelekből fennálló több mint 150 millió rubel tartozás törlesztésére is és elengedte a magyar kormánynak korábban Magyaronszág számára átadott volt német tulajdonért és a volt szovjet—magyar vegyestársaságok szovjet érdekeltségéért járó több mint egymil- Hárd formt összegben fennálló tartozást, . A fen temlített célokból kiindulva a Szovjetunió kormánya a Magyar Népköztársaság kormánya kívánságának megfelelően kész arra, oyy jóindulatúan megvizsgálja egyes magyar ivari vállalatok építéséhez és rekons .’akciójához, valamint a közlekedés fejlesztéséhez szükséges gazdasági és műszakig segítség nyújtásának .'.érdeséit, a felek megbízták az illetékes szerveket, hogy 1957. évben folytassanak e tárgyban tárgyalásokat és készítsenek megfelelő javaslatokat. A kormányküldöttségek megvizsgálták és mindkét fél számára előnyösen megoldották a két ország közötti pénzügyi elszámolásokkal kapcsolatos minden kérdést. A többi között megállapították, hogy a nem kereskedelmi jellegű fizetések elszámolási rendje mindkét ország számára kölcsönös előnyt biztosít. A felek megállapították, — hogy a szocialista államok együttműködésének egyik legfontosabb formája a tudományos — műszaki és termelési tapasztalatok kölcsönös térítés-mentes kicserélése, ami mindkét ország népgazdasága számára rendkívül jelentős. A felek szükségesnek tartják, hogy minden módon elősegítsék a Magyarország és a Szovjetunió közötti tudományos — műszaki együttműködés további fejlesztését. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kormánya nagy jelentőséget tulajdonít az atomenergia békés célokra való felhasználásának, véleménycserét folytatott az e téren történő további fokozott együttműködésről. A Magyar Népköztársasá" a továbbiakban is részt vesz az egyesített Atomkutató Intézet munkájában. A Szovjetunió gazdasági és műszaki segítséget nyújt a Magyar Népköztársaságnak az urán-előfordulások geológiai feltárásában, speciális berendezések, készülékek, valamint műszerek szállítása utján. A tárgyalásokon megegyeztek abban, hogy a Szovjetunió továbbra is nyújt ilyen segítséget. A Szovjetunió ezenkívül segíti a Magyar Népköztársaságot atomerőművek építésében és biztosítja ezeknek hasadó anyagokkal való ellátását. A felek megegyeztek abban, hogy Magyarország urán-érctermelésének megszervezése után az érc azon részét, amely népgazdasága számára nem szükséges, igazságos, kölcsönösen előnyös áron a Szövi jetuniónak adja él. A két kormánv megállapítva, hogy a szocialista országok közötti együttműködés és a kölcsönös segítség kiszélesítése és megszilárdítása elősegíti az országok gazdasági fejlődését és népeik életszínvonalának növelését; egyetértőén elhatározta, hogy minden erővel fejleszti a szoros gazdasági együttműködést mind a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió között, mind a többi szocialista országgal. A két kormány nagy jelentőséget tulajdonít a kulturális együttműködésnek, mert ennek fontos szerepe van a magyar—szovjet barátság további megszilárdításában és hozzájárul a két ország népei kultúrájának kölcsönös gazdagításához. A magyarországi ellenforradalom éppen ezért nagy lépéseket tett, hogy népszerűtlenné tegye a magyar nép előtt a szovjet kultúrát. A tárgyaló felek a népek közötti baráti kapcsolatok további erősítése végett arra az egyöntetű véleményre jutottak, hogy tovább fejlesztik tudományos és kulturális együttműködésüket az 1956< június 28-án Moszkvában a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársa-i ságok Szövetsége között megkötött tudományos és kulturális együttműködési egyezi meny alapján. A két küldöttség, miután megvitatta a két ország kapcsolatait, megegyezett abban, hogy egyezményeket köt egyes állampolgársági kérdések rendezéséről, kölcsönös polgári és bűnügyi jogsegély nyújtásáról, vagyoni, nyugdíj- és örökösödési ügyek rendezéséről, valamint a felek megegyezése alapján más kérdésekről. III. A tárgyalásokon megvitatták a két félnek a varsói szerződésben való részvételére vonatkozó kérdéseket A két kormány véleménye szerint addig, amíg a nyugati hatalmak fegyverkezési hajszát folytatnak, makacsul elutasítanak a leszerelésre, valamint a katonai tömbök megszüntetésére és az Európai Kollektív Biztonsági rendszer kialakítására vonatkozó javaslatokat, a szocialista tábor országai kötelesek minden intézkedést megtenni, hogy megőrizzék országaik dolgozóinak összes vívmányait, Európa és a világ békéjének biztonságát. A Magyar Népköztársaság kormánya és a Szovjetunió kormánya kifejezi. azt a készségét, hogy a leghatározottabban támogatja és erősíti a varsói szerződést, amely arra hivatott, hogy biztos védelmet nyújtson az imperialista államok agresszív köreinek minden mesterkedéseivel szemben. Az ellenforadalmi propaganda most azzal kísérletezik, hogy a szovjet csapatok Magyarország területén való tartózkodásának tényét a Szovjetunió ellenes hangulat keltésére használja ki, hogy a kispolgári elemeket és a magyar dolgozók legelmaradottabb rétegeit a Szovjetunió ellen uszítsa. A magyar kormány kijelenti, hogy mindazok, akik szívükön viselik a proletariátus és a népi Magyarország ügyét, világosan látják, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetben a szocialista országok dolgozói számára a legfontosabb kérdés szocialista vívmányaik megvédésének biztosítása. A szovjet hadsereg egységeinek jelenléte Magyarország területén döntő tényező az imperialisták mindert agresszív kísérletének megfékezésére — amint ez a múlt év október—novemberi napokban bebizonyosodott, A két kormány kijelenti, hogy a varsói szerződésben résztvevő országok fegyveres erői elhelyezésének kérdése nem úgy oldódik meg, ahogy az imperialisták- és a zsoldjukban álló nacionalista elemek szeretnék, hanem a dolgozó magyar nép és a szocialista táborhoz tartozó valamennyi ország népeinek érdekében, a közöttük érvényben lévő megállapodások alapján, úgy, ahogy azt biztonságuk és népeik békés építő munkájához szükséges feltételek megteremtése megköveteli. A két kormány abból indult ki, hogy a kialakult nemzetközi helyzetben, amikor fennáll az agresszív északatlanti tömb (NATO), amikor újból felfegyverzik Nyugat-Németországot és ott aktivizálják a revansra vágyó erőket, amikor az Amerikai Egyesült Államok és az északatlanti tömb más országai nagylétszámú hadsereget és sok támaszpontot tartanak fenn a szocialista országok határainak közelében, valamint aknamunkát fejtenek ki ezen országok ellen, s nem hajlandók elindulni a leszerelés, az atomfegyver betiltása útján, feltétlenül szükséges, hogy a varsói szerződés alapján ideiglenesen szovjet csapatok tartózkodjanak Magyarországon. A varsói szerződés szervezete teljes egészében védelmi jellegű, azt az északatlanti tömb agresszív tevékenységének fokozódása, valamint, az e tömbben résztvevő államok vészes fegyverkezési hajszája és más katonai intézkedései miatt kellett megalakítani, A két fél megegyezett, hogy a közeljövőben tanácskozásokat folytat a szovjet csapatok magyarországi tartózkodásának, létszáma és állománya meghatározásénak, valamint elhelyezésének kérdéséről és e célból egyezményt köt, amely szabályozza a Magyar Népköztársaság területén ideiglenesem tartózkodó szovjet csapatok jogi helyzetét. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kormányai, miután megvitatták a jelenlegi nemzetközi helyzet legfontosabb problémáit, egyöntetűen megállapítják, hogy a jelenlegi helyzet parancsolóan szükségessé teszi a szocialista tábor még szilárdabb összefogásét. Az e tábor országaiban élő dolgozók vívmányait a nyugati imperialista körök állandóan támadják és agresszív terveket készítenek, hogy a kapitalizmust visszaállítsák mindazokban az országokban, ahol a proletariátus kezébe vette a hatalmat. Az imperialisták arra törekszenek, hogy egyes országokat kiszakítsanak a szocialista táborból, — megbontsák és gyengítsék a szocialista tábort, s ezzel az egész világon csapást mérjenek a kapitalista kizsákmányolás alól való felszabadulásért küzdő proletariátus érdekeire. Az imperialista államok reakciós körei nem titkolják, hogy új háborút készítenek elő a szabad népek, elsősorban a szocialista államok népei ellen. Éppen ezért agreszszív katonai tömböket kovácsolnak. katonai és légitámaszpontok rendszerével kerítik be a szocialista tábor országait. Megalakították az egységes katonai parancsnokságot Európában (NATO) és Délkelet-Ázsiában (SEATO). — Most azon kísérleteznek, hogy egységes parancsnokságot létesítsenek az imperialista hatalmaik agresszív terveibe, politikai és gazdasági rabságba döntsék őket. A népi demokratikus rendszer fegyveres megdöntését célzó kísérlet Magyarországon; —t Anglia, Franciaország és Izrael agressziója Egyiptom éllen; a Közel- és Közép-keleti népek nemzeti felszabadító mozgalmának elnyomására, az arab népek gyarmati leigázására és az amerikai monopolisták uralmának megteremtésére szolgáló hírhedt „Eisenhower-doktrina” meghirdetése isimét arról tanúskodik, hogy a népeknek szívós és mindennapi harcot kell vívniok a béke megőrzéséért és megszilárdításáért. A Szovjetunió kormánya megérti és osztja a magyar fél aggodalmát Nyugat-Németarszág újrafelfegyverzése miatt. A két kormány elítéli. Nyugat-Németorszég felfegyverzését, a militarista szellem újjáélesztését, mert ez súlyosan veszélyezteti az európai békét. A két kormány megállapítja^ hogy Nyugat-Német országnak a támadó jellegű atlanti tömbe való bevonása és atomfegyverekkel való ellátása súlyos akadályokat gördít Németország jelenlegi kettészakítottságának megszüntetése, a német egység helyreállítása elé. Egyben elismerésüket fejezik ki azokért az erőfeszítésekért, amelyeket a Német Demokratikus Köztársaság kormánya a két német állam közeledése végett kifejt, mert enélkül Németország egységesítése elképzelhetetlen. Franciaország, Belgium és a NATO-hoz tartozó más országok népeinek felháborodása, — valamint Lengyelország, Csehszlovákia és a fasiszta megszállás szörnyűségeit elszenvedett más európai államok népeinek jogos méltatlamkodása ellenére ma a NATO Európai Parancsnokságába ugyanazokat a hitlerista tábornokokat nevgzik ki, akik nemrég véres gaztetteket követtek el Európa országaiban. A történelem tanulságai úgy látszik nem sokat használtak az imperialista államok vezető köreinek. A Magyar Népköztársaság kormánya teljesen egyetért a Szovjetunió kormányának a leszerelés ügyében 1956. november 17-én tett nyilatkozatával. Az ebben foglalt javaslatok megvalósítását alkalmasnak tartja a nemzetközi feszültség enyhítésére, a fegyverkezési hajsza megál(Folytatása a 3-ik oldalon)
