Tiszavidék, 1957. március (11. évfolyam, 51-77. szám)
1957-03-30 / 76. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKl AZ MSZMP SZOLNOK MEGYEI ELNÖKSÉGE ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Ií. évfoivam. 76. szám. ARA: 50 FILLER. 1057. március 30. szombat. UittáimtüUUái ma: Mi újság Karcagon? A Kohó- és Gépipari minisztérium figyelmébe I I I I | p ► í A Magyar Népköztársaság kormányának és a Szovjetunió kormányának nyilatkozata Moszkva (MTI). A Magyar Népköztársaság kormányküldöttsége és a Szovjetunió kormányküldöttsége J957 március 20-tól 1957 március 28-ig Moszkvában tárgyalásokat folytatott. A tárgyalásokon résztvett A Magyar Népköztársaság kormányküldöttsége: Kádár János, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány miniszterelnöke, Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Apró Antal iparügyi miniszter, Horváth Imre külügyminiszter, Kállai Gyula művelődésügyi miniszter, Kiss Károly országgyűlési képviselő, Révész Géza honvédelmi miniszter és Boldoczki János, a Magyar Népköztársaság moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A Szovjetunió kormányküldöttsége: N. A. Bulganytn, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke, N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, A. I. Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, G. M. Malenkov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, G. K. TZsukov, honvédelmi miniszter, A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere, J. I. Gromov, a Szovjetunió budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A tárgyalásokon ezen kívül résztvett: Magyar részről: Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal elnöke, Csergő János, a Kohó. és Gépipari Mvnisztétium vezetője, Incze Jenő, a Külkereskedelmi Minisztérium vezetője, Antos István, a pénzügyminiszter első helyettese, Sebes István külügyminiszterhelyettes, Vályi Péter, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, Szirmai István, a Magyar Kormány Tájékoztatási Hivatalának vezetője, Osztrovszki György, a Magyar Népköztársaság állandó képviselője, a kölcsönös gazdasági segítség tanácsában, Gyáros László, a Külügyminisztérium Sajtóosztályának vezetője, valamint más tanácsadók és szakértők. Szovjet részről: 1. G. Kabanov külltereskedelmi miniszter, A. G. Zverjev pénzügyminiszter, P. G. Nyikityin, a a gazdasági kapcsolatok főigazgatóságának vezetője, N. Sz. Patolicsev, a külügyminiszter első helyettese, Sz. A. Boriszov, és I. Sz. Szcmicsasstnov külkereskedelmi miniszterhelyettesek, I. K. Zamcsevszkij és L. F. Iljicsov, a Külügyminisztérium Kollégiumának tagjai, valamint más tanácsosok és szakértők. A Magyar Népköztársaság kormányának és a Szovjetunió kormányának tárgyalásai az igazi barátság légkörében folytak le. A felek teljesen egyetértenek mind a magyar—szovjet kapcsolatok fejlődésének összes alapvető kérdéseiben, mind a jelenlegi nemzetközi helyzet értékelésében. A tárgya.ásokon kicserélték nézeteiket a közelmúltban Magyarországon lezajlott ellenforradalmi eseményekről, az ezt követően kialakult helyzetről, valamint a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kapcsolatainak további fejlesztéséről. Megállapították, hogy a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió 1948 február 18-án megkötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződése teljesen megfelel mindkét ország érdekeinek és biztosítja a teljes egyenjogúság, függetlenség és a szuverénitás tiszteletben tartásának elvén alapuló, gyümölcsöző együttműködés további fejlődését. A magyar kormány ldjelenti, hogy teljesen egyetért a Szovjetunió és a többi szocialista ország közötti barátság és együttműködés fejlesztésének és további erősítésének alapjairól szóló 1956 október 30-i szovjet kormánynyilatkozattal. I. A felek megállapították, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet jellemző vonása kétl világrendszer — a szocialista ős kapitalista világrendszer — fennállása a szocialista tábor országai következtében a két rendszer békés együttélésének lenini elve alapján folytatják külpolitikájukat. Ezt messzemenően támogatjuk mindazok az államok, amelyek külpolitikájukat a békés egymás mellett élés általánosan ismert öt alapelvéire alapozzák. Ez a politika teljesen megfelel mind a szocialista, mind a kapitalista országok népei érdekeinek, mert célja az, hogy fejlessze a különböző társadalmi és gazdasági rendszerű országok együttműködését és biztosítsa az általános békét. Az imperialista hatalmak reakciós körei azonban figyelmen kívül hagyják az összes országok népeinek jogos érdekeit és nemcsak visszautasítják a tartós béke biztosítását szolgáló javaslatokat, hanem mindenkép igyekeznek a nemzetközi helyzetet kiélezni, háborúi» hisztériát szítani és bizalmatlanságot ' kelteni az államok kapcsolataiban. Az imperialista reakció erői megrettentek attól, hogy a békeszerető népek erőfeszítései nyomán enyhült a nemzetközi helyzet, s a legutóbbi időben megpróbáltak visszatérni a hidegháborús politikához. Ezért véres felkelési Ez a kormány tömörítetté az ország hazafias forradalmi ereit, harcba vezette őket az ellenforradalommal szemben, s a Szovjetunió testvéri segítségével megvédte a magyar nép törvényes államhatalmát és szocialista vívmányait. A Szovjetunió kormánya nagyra értékeli azokat az eredményeket, amelyeket a magyar munkások, parasztok és az értelmiség legjobbjai hősies erőfeszítéssel az ellenforradalom elleni harcban, a fegyveres harcok befejezése óta pedig az ország politikai és gazdasági helyzetének megszilárdításában. szerveztek Magyarországom, érdekeik szolgálatába állítva mind a megmaradt, de föld alá szorult magyar ellenforradalmi erőket, mind pedig az egyes nyugati országokban amerikai pénzen eltartott reakciós emigrációt. Magyarország és a Szovjetunió kormánya egyetértenek a magyarországi ellenforradalmi események jellegének értékelésében, valamint abban, hogv az ellenforradalom veszélyeztette az európai békét és a szocialista országok biztonságát. A két kormány egyetért abban. hogy az imperialista országok vezető körei által támogatott magyarországi ellenforradalmi erők felhasználták sötét céljaikra a dolgozóknak azt a törekvését, hogy mielőbb kijavításra kerüljenek a korábbi vezetés által okozott hibák. A magyar kormánynak megbízható adatai és bizonyítókai vannak arra, hogy az 1956 október—novemberi magyarországi fegyveres el lenforradalom előkészítése egyes agresszív nyugati körök közvetlen irányításává) és cselekvő részvételével történt. A magyarországi ellenforradalmi események alatt bebizonyosodott. hogy a nemzetközi és belső reakció gondosan előkészített és katonailag szervezett akcióval valamint az ország társadalmi, gazdasági és kulturális életének normalizálásában elérték. A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány szükségesnek tartja kijelenteni, hogy 1956 október—november havában, amikor leginkább fenyegetett a fasiszta rend visszaállításának veszélye. a magyar nép, a magyar állam sorsára, valamint az európai béke és biztonság ügyére háruló minden súlyos következményével együtt, csak a Szovjetunió testvéri segítsége tette lehetővé, hogy a magyar nép elkerülje a kameg akarta dönteni a népi államhatalmat, vissza akarta állítani a levitézlett, kizsákmányoló földesúri-t óké S rendszert és újból le alcarta igázni a magyar népet; mindezt világosan megmutatta az ellenforradal-< mi csoportok irányított tevékenysége, a döntő fontosságú központok ellen intézett egybehangolt fegyveres támadás, a reakciós pártók és vezetők azonnali előtérbenyomulása, a kibontakozott veszett fasiszta terror, a varsói szerződés alapján Ma-> gyararszágon állomásozó szov jet egységek azonnali kivonásának követelése, Mindszentynek, az agresszív imperialista körök ügynökének ismeretes uszító szózata. Az ellenforradalmi felkelés kibontakozásáért súlyos felelősség tértiéül az áruló Nagy Imrét és csoportját. E csoport demagóg módon visszaélve a szocialista jel-» szavakkal, minden módon becsmérelve a magyar dől-» gozó nép önfeláldozó munkája árán megszerzett szocialista vívmányokat, a múlt hibái elleni harc ürügyén támadást indított a proletárdiktatúra, a népi demokratikus társadalmi rend alapjai ellen. A Szovjetunió kormánya osztja a Magyar Népköztársaság kormányának azt a nézetét, hogy a népi hatalom megvédalmezésének. taszttófát, megvédhesse elnyomói ellen évszázados harcokban kivívott szabadságát és függetlenségét. A szovjet hadsereg egységeinek részvétele a fasiszta fegyveres felkelés szétzúzásában a proletár-szolidaritás legnagyszerűbb megnyilvánulásai közé tartozik. A szovjet nép áldozatokat vállalt a magyar nép létérdekeiért, a béke és a szocializmus közös ügyéért és megvédte a magyar nép legjobbjainak ezreit a véres fasiszta terrortól. A varsói szerződé? alapián Magyarországon tartózkodó és a magyar kormány kérésére fellépő szovjet hadsereg segítségének eredmé nyeként megszűnt az a reális veszély, hogy Európa közepéin fasiszta agresszió ée új pusztító háború tűzfészke jöjjön létre. Mostanában egyesek a nemzetközi reakció nyomán megkísérlik, hogy befeketítsék & szovjet, hadsereg felszabadító tevékenységét és az ellenforradalmi felkelés leverésében való részvételét torz megvilágításba helyezzék. A magyar kormány határozottan kijelenti, hogy az ilyen kísérlet lényegében segíti az imperialista reakciót és a magyarországi belső ellenforradalmat. Ezekkel a kísérletekkel azok próbálnak gúnyt űzni a proletár internacionalizmus szent ügyéből, akik a népi demokratikus Magyarország barátainak adják ki magukat, de akiket egyetlen becsületes hazafi sem nevez barátjának. Ismeretes, hogy az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság bukásának egyik fő oka, elszigeteltsége volt. Ebben az időben a fiatal orosz szovjet köztársaság egyedül küzdött a mindenfelől reá támadó ellenséggel és nem adhatta meg a szükséges segítséget, hogy a magyar proletariátus megvédhesse forradalmi vívmányait a külső és belső ellenforradalmi erők ellen. A Magyar Tanácsköztársaság bukását véres terror követte, s a magyar nép legjobbjai tízezreinek életébe került. A helyzet most gyökeresen megváltozott a szocializmus erői javára. A népi demokratikus Magyarország ereiét éppen abból a törhetetlen testvért barátságból meríti, amely a Szovjetunió népeihez é? a sokmilliós szocialista táborhoz fűzi. A magyar ellenforradalmi események megerősítik a Magyar Népköztársaság kormányának azt a határozott véleményét, hogy a mai helyzetben csak a szocialista országok szoros egysége biztosíthatja a szocializmus sikeres fellépését és a nemzeti függetlenség megvédését. A szocialista országok baráti együttműködésének és szolidaritásának példája volt az a nagy erkölcsi és anyagi segítség, melyben a szocialista országok népei az ellenforradalom sújtotta magyar népet részesítettéle Magrjiporwá? fnugdlcnségcnrk én béke« fejlődése megőrzésének egyedül járható útja a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulása volt A szovjet emberek, amikor segítséget nyújtanak a magyar dolgozóknak ahhoz, — hogy mihamarabb helyreállítsák országuk normális életét, meg vannak győződve arról, hogy a magyar nép képes leküzdeni a szocializmus építésének útjában felmerülő minden nehézséget, bármilyen akadályokat támasszanak is a kapitalista táborban lévő ellenségei. A magyar események arra tanítanak, hogy a szocialista országok népeinek a leninizmus forradalmi éberségét kell tanúsítaniok és meg kell tudni védeniök a szocializmus és kommunizmus építésében elért hatalmas vívmányaikat belső és külső ellenségeikkel szemben. A két kormány kijelenti, hogy az 1956 október-novemberi magyarországi események a leg világosabban mutatják, hogy ki a magyar nép ellensége és ki igaz barátjaj Amint előrelátható volt, a legellenségesebb álláspontot az Amerikai Egyesült Államok kormánykörei foglalták el. E körök tevékenyen réssat vettek a magyarországi ellenforradalom előkészítésében és irányításában, de nem maradtak el mögöttük Nyugat-Németország, Anglia, — Franciaország és több más kapitalista állam bizonyos körei sem. Mind szembetűnőbb a* Egyesült Államok vezető köreinek felelőssége a magyar törvényes államhatalom megdöntésére irányuló ellenforradalom kirobbantásában, ha figyelembe vesszük, hogy a nyugatra szökött és a népi hatalom megdöntésére törekvő reakciós személyek és csoportok az Egyesült Államok hivatalos köreinek védelmét és támogatását élvezték és élvezik. Köztudomású, hogy az Egyesült Államok katonai hatóságai Nyugat-Németországban és másutt hosszú évek óta Szervezik és pénzelik a fegyveres fasiszta csoportokat a Magyar Népköztársaság elleni harcra. Ezek a fegyveres csoportok az október-novembert napokban felvonultak Magyarország ellen és egy részük közvetlenül is közreműködött az ellenforradalmi akciókban. A budapesti amerikai követség egyes diplomatáinak tevékenysége és magatartása szintén mutatja az Egyesült Államok különleges szerepét a magyarországi ellenforradalom előkészítésében és támogatásában. A nyugati imperialista körök közvetlen vagy közvetett részvétele a magyar dolgozók hatalmának megdöntésére irányuló ellenforradalomban, veszélyeztette az egész szocialista tábort. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kormányai továbbra is készek békésien együttműködni a kapitalista országokkal, de a leghatározottabban visszautasítanak — minden olyan kísérletet, amely belügyeikbe való beavatkozásra vagy népeik békés munkájának megzavarására irányul. Figyelmet érdemel Ausztria kormányköreinek magatártása, mert ezek a körök megengedték, hogy országuk területét felhasználják a — szomszédos Magyarországgal szemben nyilvánvalóan ellenséges cselekményekre. A Magyar Népköztársaság kormánya az Osztrák Köztársasághoz fűződő kapcsolataiban mindig abból indult ki és ma is abból indul ki, hogy mindinkább fejlessze és erősítse a két ország baráti kapcsolatait, mert ez felel meg a kétország népei létérdekeinek. — Osztrák hivatalos körök azonban a magyarországi ellenforradalmi puccs kísérlet megszervezése ideién nem léptek fel az ellen, hogy Ausztria területét felhasználják az ellenforradalmároknak szánt fegyverek és horthysta-fasiszta bandák Ma (»varországra való átdobására. sőt támogatták a reak*íős elemek tevékenységét. — Az osztrák kormánynak ez a magatartása nehezen egyeztethető össze az Ausztria álgességgel és csak árthat az osztrák—magyar viszonynak. A szovjet fél egvetért a magvar kormánynak ezzel a meg állapításával. A tények azt mutatják* hogy a nyugati hatalmak vezető körei, amelyeket súlyos felelősség terhel a magyarországi véres eseményekért* még ma sem mondanak le Magyarország, valamint a szocialista tábor többi országának belügyeibe való beavatkozást szolgáló tevékenységükről. Erről tanúskodik részben az úgynevezett magvar kérdés felvetése az ENSZ-ben. Az imperialista államok képviselői szégyenletes szerepet játszottak az ENSZ közgyűlésének legutóbbi ülésszakán. Az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányával ellentétben megkísérelték* hogy beavatkozzanak Magyarország belügyeibe, vitát provokáltak a magyar kérdés körül, igyekezvén azt állandóan napirenden tartani. A két kormány kijelenti* hogy az úgynevezett magyar kérdés felvetése és megvitatása az ENSZ-ben, valamint az e kérdésben elfogadott határozat súlyosan sérti az Egyesült Nemzetek Szervezetének tekintélyét és durva beavatkozás Magyarország belügyeibe, valamint a Magyarország és a Szovjetunió és a varsói szerződésben részt vevő más országok kormányainak illetékességébe vágó ügvekbe. Különböző szervezetek, közöttük a hivatalos állami szervek most több nyugati országban mindenféle akadályt támasztanak a külföldre távozott magvnrok hazájukba való visszatérése elé. Ezek nagy része áldozatul esett a nyugati propagandának és hitt a csalárd, hazug ígéreteknek. Most ezeket a félrevezetett embereket, közöttük a szüleiktől elszakított és elviselhetetlenül nehéz anvagi körülmények között élő fiatal gyermekeket saiát akaratuk ellenére távoltartják hazáinktól. Kihasználják n menekültek kilátástalan helyzetét és arra kényszerítik őket, No-t- belépienek az uionnan alakult emigráns szervezetekbe és harcolianak a •->—nrrznj demokratikus rendszer ellen. A két kormány a leehata"ozottahben elítéli és úgy értékeli ezeket a cselekményedet mint az imperialista ál»amok, pí^ő-orban az Anieri-I^PÍ F*0’’ ■» • "If. Á 11 pr»-»oV r» ob’Píjjj'I tál kinyilatkoztatott semle- (Folytatás a 2-ik oldalon) !
