Tiszavidék, 1957. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1957-03-27 / 73. szám

EGY „UI" PÁRTTAG TÖRTÉNETE Kiss Lukács neve nem is­meretlen a Szolnok megyei újságolvasók előtt Fár évvel ezelőtt szinte naponta olvas­hattuk leveleit 6 bizonyára emlékszünk még az aláírások­ra is: „Kiss Lukács békebizottsági tag, Cserkeszöllő”. Haladó gondolkodású em­bernek, aktív békeharcosnak ismerte meg a megye, a szor­galmas cserkeszól lói paraszt­­embert. Szerkesztőségünk munkatársai egyszer sem mu­lasztották volna el Cserke fe­lé járva, hogy fel ne keressék Lukács bácsit. Mindig valami érdekes cikktémával fogadott bennün­ket, s mindig jelezte, hogy mi foglalkoztatja most a falu né­pét. Legutóbbi látogatásunk al­kalmával más természetű új­sággal lepett meg Lukács bá­csi . — Tudják az elvtársak, hogy én is beléptem a pártba. Dehogy tudtuk és megle­pődve kérdeztük: — És mi vezette Lukács bá­csit erre a lépésre? Elmondja. Egy küzdelemmel teli em­beri sors, egy veire j békés munkásélet s egy tiszántúli kis falu októberi története hú­zódik meg a nemzetiszínnel átszőtt lapocska e bejegyzése mögött. ..Párttagságának kelte: 1957 I. 3.” Kiss Luíkács Cserkében szü­letett, szegény parasztgyerek. Tizenkilenc éves. ifjúi álmok­kal telt fiatal, amikor felvir­­rad 1919-ben a proletárhata­lom hajnala. A cserkeszöllői parasztlegény ösztönösen megérezte, ott a helye, ahol új világért menetelnek a ■■ ■ -a-w munkások. Lenin tüze lángra gyújtotta Kiss Lukács kebe­lét. Fegyvert fogott öt cser­keszöllői társával, mint a vö­rös hadsereg határőre, védi a déli rszághatárt. Harcoltak, míg össze nem omlott a Ta­nácsiköztársaság. Székesfehérváron elfogják századjukat a románok, egy évre Bukarestbe deportálják, munkanélküliség. állandó zaklatás várja itthon, amikor hazata­lál Hamarosan elhagyja az or­szágot. A cikázó csendőrtol­lak, a mindenható főjegyzők, a filléres napszámosok or­szága ijera lehet hazája Kiss Lukácsnak. Elmegy nyugatra. Tizennyolc évet tölt a belgiu­mi bányákban, másfél évet robotol Hollandiában, bejárja Nyugat-Europát. Nem érzi otthon magát, de inkább eszi a hontalanság ke­serű kenyerét, mint Horthy Miklós országának alamizsna éhbérét. Csak éjszakánként visszatérő álmában gondol arra. hogy egyszer még vi­szontlássa szülőföldjét, a Ti­szántúl aranyatérő. dús ka­lászt ringató termőföldjét. S az álomból valóság lett mégis. A felszabadulás hírére jön haza, ahogyan csak tud. Ingó­ságai nem töltenek meg telje­sen egy kis bőröndöt, de re­ménye, hite kilép szíve med­réből. Csakhogy a kommunista párt mindinkább szaporodik. ..érdek-elvtársakkal”, nagy­hangú „Szabadság”-olófckal Kiss Lukács sehogy sem tud­ja megérteni, mi közük lehet ezeknek az embereknek a munkáshatalomhoz. Szót emel ellenük, de hasz A szocialista országok egysége a világ békéjének biztositéka tálán. S úgy találja: jobb szolgálatot tesz a hazának, ha kívül marad a par on, nem azonosítja magát a han­­gosikodókkal. Járási tanácstag, békebi­zottsági tag lesz, szorgalma­sain levelez a megyei lappal, s megelégedetten dolgozik fele­ségével. így köszönt a kis családra 1956 októbere. Bézi János, Filkó Bíró Má­tyás s még vagy harminctagú fasiszta, kulák-csürhe rontott Lukács bácsi házába. Maguk­kal vitték a községbe, ahol elégetik a pártiroda, tanács­háza iratait. Rombolnak, gyújtogatnak, s vért habzó szájjal ordítoznak Pintér Já­nos párttitkár háza előtt, Kössetek kötelet a nyakára. A szadista ellenforradalmi csődület láttán Pintér János­nak még a szomszédja is el­menekült. A község csordása az istállóajtóban könnyezett, siratta Miklóst, a községi bi­kát, akinek azt ígérték az el­lenforradalmárok. a győzelmi banketten fogyasztják el hú­sát. Miklós bika ma is jóerőben él s a bézi Péterek, a fodorpé­terek letűntek a község szín­padáról. Kiss Lukács elgondolkodott az eseten. Mit vétetett ő, s mit vétett a többi pártonkívüld parasztember, akikkel így bántak Cserkeszöliőn? — Úgy látszik, nem kell ah­hoz kommunistának lenni, elég, ha haladó ember va­gyok. a kuláksóg máris vesztemet k várna. Akkor hát a kommunisták oldalán az igazság, s jobb, ha velük tartok én is, hogy ne jussanak mégegyszer szóhoz Bézi Péterek. Azt is látta, a törtetők, most a harc nehéz szakaszán, tá­volmaradnak a párttól. De régi barátjai továbbra is tö­retlen elvhűséggel álltak csa­tasorba. Kisebb létszámú, de sokkal harcosabb, a demagó­gok sallangjától megszabadult pártszervezet alakult meg Oerkeszöllőn. És Kiss Lukács zsebében 1957 janárja óta egyszerű kis könyvecske lapul. Az MSZMP tankönyve. Egy emberi élet. nehéz, küzdelmes élettörténet és a lomboló ellenforradalom hoz­­'a őt sorainkba. Borzák Lajos Delhi. A TASZSZ jelenti: Nehru miniszter-'lnök hétfőn nagy beszéddel nyitotta meg az Indiai Népi Kamara vi­táját a kormány külpolitiká­járól. Kijelentette, hogy kielégítő megoldást lehet találni a Szuezi-csatornára. Ez jelen­tékenyen megkönnyítené a közelkeleti helyzetet — mon­dotta — az nehezíti mag. hogy külső konfliktusok be­folyásolják. Nehru újból élesen bírálta a katonai tömböket és egyez­ményeket. Hangsúlyozta, hogy azolk nem segítik elő a békét és biztonságot. Kijelentette, hogy a SEATO és a bagdadi egyezmény sérti India érde­keit és hangsúlyozta, hogy ezeket az egyezni én '■’eket a kasmiri kérdésben India el­len használták fel. Ezek az egyezmények — mondotta — közelebb hozták a hideghá­borút India határaihoz. — Nehrtu hangsúlyozta: a hi­degháború továbbra is hát­rányosan befolyásolja a nem­zetközi helyzetet és rámuta­tott, hogy meg kell találni a \§úáM{, te- fiüdzke ének!... A leningrádi Kirov-gyár­­ban tartott nagygyűlésen Ká­dár János viharos lelkesedés­sel fogadott beszéde után M. A. Szuszlov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Közpon­ti Bizottságának titkára szó­lalt fel. Beszédében a többi között elmondta, hogy az — SZKP és az egész szovjet nép jól ismeri és szereti a Kirov­­gyár, a ‘bolsevizmus hatalmas bástyája történetének forra­dalmi hagyományait. M. A. Szuszlov átadta a gyár kollektívájának és Le­ningrad egész lakosságának a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak és a szovjet kormánynak forró baráti üdvözletét, majd megállapította: az a szíriből jövő őszinte fogadtatás, — amelyben a Kirov-gyár dol­gozói a magyar kormánykül­döttséget részesítették, hű ki­fejezője volt a baráti Magyar­­ország iránt érzett szeretet­nék. Ezt a barátságot soha semmiféle erő nem tudja meg semmisíteni. Szuszlov elvtárs hangsúlyoz­ta, hogy a szovjet népet a — párt a halhatatlan Lenin és a proletár internacionaliz­mus szellemében nevelte. Ez egyben a minden ország né­pével való barátság szelleme. Ezért él a szocialista tábor minden országa iránti szere­tet a szovjet emberekben; A szovjet nép nagyon mé­lyen átérezte a Magyarorszá­gon október végén és novem­ber elején végbement esemé­nyek súlyát, amikor a nem­zetközi imperializmus, a bel­ső reakció és a munkásosz­tály árulói, a Nagy Imre — Losonczy-csoport segítségével ellenforradalmi felkelést rob­bantottak ki a néphatalom megdöntésére, a burzsoá ha­talom visszaállítására, a hábo­rús tűzfészek megteremtésé­re. A szovjet nép ezeket az eseményeket nem nézte kö­zömbösen; A Szovjetunió nemcsak — együttérzést a magyar néppel, hanem teljesítette is a pro­letár internacionalizmusból fakadó kötelezettségét. A szocializmus és a bé­ke nagy Hevének védel­mében r szovjet nép fiai­nak vére hullásával is segítséget nyújtott a ma­gya. . nek az ellenfor­radalmi felkelés leveré­sében. A szovjet emberek együtt örülnek testvéreikkel annak, hogy a magyar munkásosz­tály, a dolgozó parasztság, az egész dolgozó magyar nép a Magyar Szocialista Munkás­párt és a forradalmi jnunkás­­paraszt kormány mögé tömö­rülve megvédte a szocialista vívmányokat, a magyar nem­zet függetlenségét s ma már nagyszabású alkotó munká­jával, a Szovjetunió és a népi demokratikus országok segít­ségével felszámolja az ellen­­forradalmi felkelés következ­ményeit; Teljes szívvel kívánunk a magyar népnek nagy sikere­ket országa szocialista építé­sében — mondotta M. A. Szuszlov, majd rámutatott, hogy az októberi magyaror­szági eseményele arra figyel­meztetnék, hogy az imperialista körök nem hagynak fel azzal erőfeszítéssel, hogy elvá­lasszák egymástól a szo­cialista országokat. Az események ugyanakkor bebizonyították a szocialista tábor országainak megbontha­tatlan egységét, bebizonyítot­ták azt, hogy ezek az orszá­gok mindent megtesznek egy­ségük megőrzésére és erősíté­sére. A szocialista országok levonták az eseményekből a megfelelő következtetéseket : növelik a forradalmi ébersé­güket minden ellenséges kí­sértettel szemben, tovább erő­sítik egységüket, a szocialista építésnek, a népek biztonsá­gának és a világ békéjének biztosítékát. Szuszlov hangsúlyozta, — hogy a magyar párt- és kor­mányküldöttség látogatása a Szovjetunióban a szovjet— magyar baráti kapcsolatok erősítését szolgálja. Befejezé­sül megemlékezett arról, hogy a világ dolgozói a közélj Vő­ben a szovjet néppel együtt ünnepük meg a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 40. évfordulóját, a forradalom új lapot nyitott az emberiség történetében. Szuszlov beszé­dét a magyar és a szovje' nép barátságának, a szociali' ta tábor országai barátságé nsk éltetésével fejezte be. IJ osszú ideig csend volt a *■* mozdonyvezetők József AUHa-úti kullúrházában. El­hallgatott az ének, az októ­beri események hosszabb időre elnémították a férfi­kórus tagjait; akik pedig olyan lelkesen, olyan pontosan jártak régebben a próbákra, lassan-lassan teljesen elma­radtak. Bakki József kórusvezető még néhány héttel ezelőtt is arról panaszkodott, hogy a fütőházi énekkar nem tud talpraállni; ha az egyik pró­bára nagynehezen összeverő­dik tizenöt ember, a követ­kező összejövetelen megint csak annyian vannak, de újabb tizenöt dalos, nem a régiek, így természetesen nem lehet eredményes munkát végezni. Most azonban igen örven­detes fordulat állt be a kó­rus ételében. Mindössze né­hány hete új főnöke a Fűtő­háznak Borsó András elv­társ, új elnöke az üzemi bi­zottságnak Kovács Antal elvtárs. E rövid idő alatt már többet törődjek az ének­kar sorsával s többet tettek érdekében, mint a régi veze­tőség egy év alatt. Csütörtö­kön ült össze a Fűtöház új főnöke, párttitkára, új ÜB. elnöke, a kórus vezetősége a karnaggyal és a Megyei Ta­nács Művelődési Osztálya népművelési csoportjának ki­küldöttjével, hogy feltárják az énekkar bomlásának okait és felfedjék, hogyan tehetnék elevenné, i'á ltozatossá, von­zóvá a kórus munkáját. I zokat. akik eddig is ‘ figyelemmel kísérték a férfikar működését, örömmel töü.i el az újjáalakult ének­kar új vezetőségének komoly ígérete: az énekkart minden körülmények között talpra­állítják és olyanná, vágy még jobbá teszik, mint amilyen volt. Ez valóban komoly ígéret, hiszen az énekkar szép múlt­ra tekinthet vissza. Emlékez­zünk csak az elmúlt évi kul­­túrversenyen hallott szerep­lésükre, vagy ugyancsak az 1956-ban Egerben lezajlott dalosversenyre, amelyen a kórus kiváló szereplése alap­ján méltán érdemelt volna a nagy erkölcsi sikeren kívül helyezést is a kórusok sorá­ban. Szorgalmas munkájuk elismerése és jutalmazása­képpen éppen az októberi események idejére volt ter­vezve az együttes romániai vendégszereplése, amelyre nagyon szépen felkészültek, s műsorukat az utazás előtt, október 21-én a Járműjavító kvltúrotthonábaii a közönség­nek is nagy sikerrel mutatták be. A romániai utazás az események miatt nem jöhe­tett már létre. De rövidesen kárpótlási nyert az együttes: részt vesz a májusban Pé­csett megrendezendő dalos­versenyen. Igaz, ez nem kül­földi utazás, de Pécs és köz­vetlen leörnyéke hazánk egyik legszebb tája, s nem­csak egy szép élménnyel, ha­nem — remélhetőleg — va­lamilyen értékes díjjal, vagy helyezéssel gazdagabban tér­nek vissza majd a kórus tag­jai. A kórus műsorpolitíkájá­­; 1 ról szeretnék még csak néhány szót: nagy örömmel üdvözöljük azt a változást, amely a kórusművek megvá­­logatásában az utóbbi időben észlelhető. Lassan-lassan el­maradnak a régi, dalárdás jellegű bordalok, az öntevé­keny kórus műsorába oly­annyira nem való operarész­letek és áttérnek a haladó új magyar zeneirodalom ta­lajára, Bartók- és Kodály müveket énekelnek. így az eddig elmondottak alapján hármas biztosítékot látunk arra, hogy megyénk egyetlen üzemi férfikórusa eddigi sikereit újabbakkal fogja túlszárnyalni: biztosí­ték erre egyrészt a lelkes, áldozatkész tagság, másrészt az új vezetőség, amely nem­csak szavakkal, de intézke­déseivel, a próbákon váló megjelenésével is valóságo­san támogatja a körvezető és a kórus munkáját. CzAráky Júlia nemzetközi kérdések megol­dásának új módszerét. , Nehru miniszterelnök új­ból megismételte azt a jav- - latét, hogy a nagyhalai vezetői, különösen a Szovjet­unió és az Egyesült Államok vezetőd tárgyalják meg a vi­tás kérdéseket. Utalt ezzel kapcsolatban a genfi négyha­talmi kormányfői értekezlet kedvező eredményeire. Nehru határozottan bírálta a „légüres tér“ gondolatát, amely — mint mondotta —< különösen veszélyes az ázsiai és afriaki országokra nézve. Az a véleménye, hogy az imperialista hatalmak kivo­nulása miatt keletkezett ..légüres teret" nem kívülről, hanem magukkal Ázsia és Afrika népeivel kell betöl­teni. Azt mondotta, hogy a béke útja nem a katonai egyezmények hatósugarának kiterjesztésén, hanem a vitás kérdések megoldását szolgáló megegyezéseken át vezet. A gazai helyzetről szólva Nehru hangsúlyozta. hogy Gaza egyiptomi terület. Új csőgyárlási eljárás A dnyepropetrorszkl tudo­mányos kutatóintézet tudósai uj csőgyártási eljárást dol­goztak ki. Az eljárás lénye­ge az. hogy az elektromos ke­mencéből kiömlő ötvözött acélt forgó kokillákba veze­tik. Az itt fellépő centrifugá­lis erő az acélt a kok! 11a fa­lához szorítja. így tehát már­is kialakul a csőalakú önt­vény. Ez hűtés után megs/.i­­'árdül, s a kokillából kikerül­ve. elkészül a munkadarab. A fenti gyártási eljárással 100-tól 900 mm-es átmérőjű acélcsöveket készítettek. A centrifugális módszert egyre szélesebb körben alkalmaz­zák, mert lehetővé teszi, hogy felére csökkenjen a szer­számszükséglet és a fémfel­használás. beifoidi hírek Balatoni üreden. B1 a h a Lujza egykori nyaralójában a napokban új üdülő nyitotta meg kapuját. A műemlék épületén április első napjai­ban BJaha Lujza képmásával máirványtáblát helyeznek el. * Az egri piacra reggelen­ként nagy kannákban, vöd­rökben visznek bőfcacombot. Ebből a más vidékien furcsa és szokatlan eledelből — me­lyet az egriek kirántva ké­szítenek el —, naponta há­rom-négyezer darab fogy el a piacon, párját. 30—40 fil­lérért adják. MÉHES GYÖRGY Gyemnoiflcei Kalandos regény disznópecsenyén élünk, a medvét azt nem vágjuk le, azt megszelídítjük s amikor majd visszamehetünk a városba, magammal viszem a szelídített medvémet s minden dél­után vele megyek sétálni és az összes osztálytársaim, de­hogy! az egész iskola megőrül az irigységtől. Már jó mélyen benn jártunk a sűrűben, mikor azon kezdtem gondolkozni, hogy hol is tartom majd a szelídített medvémet. This mama egészen biztosan nem engedi, hogy a konyhában aludjék. És mi lesz télen? Közismert, hogy a medvék olyankor téli álmukat alusszák. Hm:., ezt még lesz idő eldönteni Tisztás-félére jutottunk, itt is álltak ugyan fák, de ritkásan, viszont a bozót olyan szövevényesen, sűrűn nőtt. hogy időbe telt, míg átvergődtünk rajta: Mintha afrikai dzsungelben tömők az utat. Aztán bejutottunk megint a szálerdőbe. Itt már egészen sötét volt és olyan magasai? a fák, hogy csak sejtettük a koronájukat. — Ez igazi őserdő — nézett körül Tatár mérnök. — Az. Itt még nem vágtak sóira ki fát, azt hiszem — felelte aipa. — Tulajdonképpen ftt kezdődik az igazi Zsiványfca. Leültünk egy kidőlt fa törzsre pihenni. Szép volt ez a sok egymás mellett sorakozó,sudáregyenes fatörzs s oda­fenn a lombkorona, amelyen át alig tévedezett hozzánk egy-egy fénysugár. Olyan csönd volt az erdőben, amilyet csak elvétve hallhat az ember. Legfeljebb harkálykopácso­­lás, madárfütty hatolt el hozzánk. De valahogyan az is beletartozott a csöndbe. Hányszor vágytam ide a Zsiványkába, hányszor ter­veztem, hogy végigjárjuk ezt a híres ősrengeteget — mind­eddig hiába. Apa nem engedett. Azt mondta: a Zslványka veszedelmes hely, jobb messzire elkerülni. Most pedig ő maga hozott ide. De vajon tényleg olyan veszedelmes hely ez a Zsiványka? Én nem hiszem. Az egészet csak úgy kitalál­ták a felnőttek, hogy ijesztgessék a fiatalokat. De akármilyen, most itt voltam én is, itt bujdokol­­tam a vad ősrengetegben, ahol valamikor egész rablóban­dák lesték a jámbor utast. Emiatt volt olyan rossz híre a ZsiványkAnak. (F olytcít}uk.) (27.) Nagyon szégyelltem magam, hogy ilyen nódszál-vitéz vagyok s úgylátszik, ezt észre is lehet venni rajtam, mert nagyapó vigasztalni kezdett s a népi bölcsességet idézte a fejemre, hogy' „evés, ivás, álam, szükséges e három”: Én elhiszem, de azért mégis bosszantott, hogy el­nyomott az álom, mint valami kisgyereket. Az igazi férfi akkor alszik el, amikor kedve tartja és akkor ébred, ami­kor akarja. Apámék már indulásra készen állottak. Én is fel­kaptam az odákészített tarisznyát, dlbúcsúztunk nagy­apótól. Tatár Kálmán még egyszer hátrafordult, hosszan nézte a lábunk ala+t lenn a völgyben kanyargó folyót, az egész tág vidéket — nem tudott betelni azt hiszem nem annyira a tájékkal, hanem inkább azzal, hogy ismét lát. Aztán hirtelen megfordult és elindult apa nyomá­ban. Leereszkedtünk a szőlős túloldalán, gyümölcsfák közt haladtunk, aztán kukoricatáblák szegélyén, napraforgós mentén' bujkálva toronyiránt egyenest az egyre közelebb sötétlő Zsiványkának vettük az útunkat, Ezt a tervet főzték hát ki tegnap délután, amfg én aludtam. Nagyszerű terv! Ember legyen a talpán, aki a Zsiványkában nyomunkra akad. Messze-messze valahol, távol minden emberi lakhelytől kunyhót építünk, vagy még job lesz, beássuk a földbe, a tetejét meg kidűlt fák­kal és sok-sok tavalyi levéllel fedjük be. Akkor aztán jöhetnek az SS-ek meg a Gestapo. Keresnek, kutatnak a mi ott ülünk maid kényelmesen a föld alatt. Lehet, hogy éppen a fejünk fölött fognak járkálni s akkor sem talál­nak meg. Csodálatosan szép lesz az az erdei élet. Örökké erre vágytam! Robinson ehhez képest semmi! Vermeket ásunk s vaddisznót, még talán medvét is fogunk. Vad-INchro újra javasolja: a nagyhatalmak vezetni üljenek le tárgyalni

Next

/
Oldalképek
Tartalom