Tiszavidék, 1957. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-21 / 44. szám

Ismeretlen epizódok az emberiség történelméből (Részlet) Irta : I. A V 1 A N Varvarus Dosarus MaximoróL és Karthágó elfoglalásáról Már csaknem befejeződ­tek Karthágó elfogla­lásának előkészületei. A ge­nerálásokat három csoportba osatották: az első csoportba azok kerültek, akik az első pun háborúban vesznek részt, a második csoportba azok, akik a második pun háborút vezetik, a harmadik csoport­ba pedig azok kerültek, akik száz évvel később részt vesz­nek majd a harmadik pun háborúban. Mivel pillanat­nyilag több generálás nem áll rendelkezésre, a negyedik pun háborút törölték, azzal az elhatározással, hogy össze­vonják a harmadikkal, Mindezek után Cactus Magnetic«!tiior generális iro­dájába hivatta titkárát, Var­­vwrus Dosarus Maximot és a Cézár parancsára bizalmas feladattal bízta meg: «=■ Varvaras Dosarus Maxi­mo, holnap hajnalban beter­jeszted nekem Karthágó el­foglalásának részletes tervét. Varvarus Dosarus tanul­mányozni kezdte előjegyzési naplóját. Aztán haptákba vágta magát és így szólt: “f Generális úr, nem ha­­laszthatnánk el Karthágó el­foglalásáét harminc-negyven évvel"! * Miért? csodálkozott a generális. Azért, mert nem állnak reatdeUeezésemre „K” betűs dossziék Karthágó elfoglalá­sának nyilvántartására. A rá dórban csak „M“ és „F” betűs dossziék vannak. Fog­laljuk el talán Mezopotámiát vagy Föníciát. így megsza­badulnánk a normán felüli dosszié-készletektől is. Cactus Magneticentior meg­dermedt! Gyilkos pillantáso­kat lövellt Dosarus Maximo­­ra, alti észrevette, hogy stra­tégiai hibát követett el és gyorsan parírozott: — Generális úr, operatív teszek. Azonal összehívom magam a gyűlésre, utána­nézek a hibák gyökereinek, munlcatervet készítek, kitű­zöm feladataimat, azok tel­jesítéséről majd jelentést te­szek, holnap virradatkor pe­dig a flotta megkapja kilépő­jét a nyílt tengerre.., Másnap pitymállatkor a római flotta elhagyta Itália partjait, miközben a császári rezesbanda a „Mam­bo Italiano“’ kezdetű viharos indulót játszotta Az első ha­jón tartózkodott Cactus Mag­­neticentior generális felesé­gével, két sógornőjével és há­rom unokahúgával. A gene­rálisnak volt egy barátja a központban és így sikerült az asszonyok részére is 21 napos üdülői beutalást sze­reznie Karthágóba. Cactus Magneticentiar kétsoros vér­tet, felesége pedig „Sanzsan” acélból készült húzott ruhát viselt, fodrosra forrasztott kézelővel, keblén pedig „két fordított — egy síma“ szege­­cseléssal; A hajón a mélyeb­ben lévő fülkéikben számos árus tartózkodott azzal a fel­adattal, hogy az úton bizto­sítsák a harcosok közellátá­sát. A generális szüntelenül a tenger végtelen tükrét kém­lelte s mivel szél kerekedett, mennydörgő hangon kiadta a parancsot: — Fel a vásznaikkal! Néhány árus ijedtében egy-két vég vásznat szedett eló ládájából és a fedélzetre hozta; A parancsnok kezét ellen­zőként szeme elé emelte és újabb parancsot adott: — Minden vásznat feli — Jó, jó, de milyen áron? — kérdezte remegő hangon az egyik árus. A harmadik napon a ró­­" mai flotta kikötött az afrikai partokon. A parancs­nok Dosarus Maximéval vi­tatta meg a kérdést. — Nekem az a vélemé­nyem, — mondatta habozva Dosarus —, hogy először egy körlevéllel támadjuk meg őket. íme, a szöveg!... — és Dosarus olvasni kezdett: „Tisztelt Ellenségeink! A je­len sorokkal van szerencsénk felszólítani önöket, hogy 24 órán belül szállítsák le ne­künk az Önök szép országát, amelynek élén állni méltóz­­tatnak. Ezen cél érdekében érkeztünk ide egy római lé­gióval tíz példányban, az ér­vényben lévő fegyvereknek megfelelő felszereléssel. Mi­vel nincs sok időnk, hiszen ahogy egy római közmondás tartja: „Time is money“ (az idő pénz), azonnali értesítést kérünk a jelen levélben fog­laltak teljesítéséről és igenlő válasz esetében kérjük önö­ket, szíveskedjenek válaszuk­hoz csatolni az önök orszá­gát, az eredeti példányt és két másolatot nyilvántartá­sunk részére. Ave! s A parancsnok egyideig el­képedve meredt Dosarus Maximara, majd bürokrácia­­ellenes üvöltés szakadt ki torkából és titkárát a korlá­ton át a tengerbe lökte!... — Jaj nelcem!,,, ■— kiál­tozott rémülten Dosarus, a hullámok leözt csapkodva. Aztán igyekezett összeállí­tani segélykérőimét és mi­után három napon át azt a választ kapta, hogy „Jöjjön holnap”, végre kihúzták a szárazföldre. Három hétig tartottak a harcok; A huszonnegyedik napon, a világraszóló diadalt drótnélküli távdrón jelentet' ték, mivel a drótot akkori­ban még nem találták felL A harcmezón megjelent Cactus Magneticentior. Végtelen sivatagi csodálkozott a generális a messzeségbe vesző homokten­gert nézve. — Nagyszerű látvány! ~ Nagyszerű és hatalmas! ,— helyeselt valaki. —• Ciné-AA-4áAAAi44áAA4áAáAAAáAááéáAááAAáAAáAAAáAAAáAAááAAáááAááAAáAAA4AAáAáááAAAAáAáA: AléAAAAááAA vagy a „Jóéjszakát, gyerekek! Mindig naöy örömet jelent egy vérbeli rádióhall­gatónak, ha véletlenül hoz­zájut a Rádió Újsághoz. A múlt héten én is részesültem ebben az örömben; Nagy diadallal vittem haza a lapot s azonnal megkezdtük fele­ségemmel együtt az érdeke­sebb műsorszámok kijelölé­sét. Ez a művelet igen gon­dos körültekintést igényel, mert a család minden tagjá­nak kívánságát figyelembe keld venni. (Szerencsére csak hárman . vagyunk). Az elő­jegyzésből nem maradhat ki egy-egy jó operarészlet, Berki Lili ételreceptje, az óvodá­sok műsora és természetesen a „Jőéjszakát, gyerekek!*1 sem. Igaz, az előjegyzett mű­sort feliborítja néha egy-egy öüi'tsaerűen váltott mozi­jegy, vagy jó idő esetén egy séta. de több éves tapaszta­lat szerint többé-kevésbé al­kalmazkodtunk a kijelölt mű­­sorszámok meghallgatásához. Ea a családi tradíció (és a Rádió műsonösszeá tiltása) előidéz néha egy kis össze­ütközést; A saját műsorössze­­állítávnál péntekig nem is volt semmi .baj. Ekkor ütkö­zött először a műsor, mert a Pelófi-rádión ugyanarra az időpontra esett egyik leg­kedvesebb zene-számom, Ernst Fischer: ,.Az Alpoktól délre” című szvitje, mint a Kossuth­on kislány om kedvence, a „Jóéjszakát, gyerekek!" Ebből családi háború lesz, villant át agyamon; Sokáig törtem a fejem, hogyan le­hetne kiutat találni ebből a kényes helyzetből, de semmi okosat nem tudtam kisütni, így az időre bíztam a meg­oldást. Kedvenc zeneszámo­mat meg akartam hallgatni, hiszen oly sok emlék fűződik hozzá. Többek között: egy szőke kislány karja átölel, feje vállamon nyugszik, a közben áradnak a csodálato­san szép dallamok. Milyen feledhetetlen, kedves emlék 4 W&d//jl'íd£&r» 1957. február if: ez! (Feleségein barna, így azt az újságot, amelyben ee az írás megjelenik, nem vi­szem haza és bízom a jó sorsban, más sem juttatja el hozzá.) Másik emlékem Hé­vízről való, ott üdültem ta­valy. Egyik este a Béke-ét­terem zenekara kedvenc szá­momat játszotta Oh, milyen szentségtörésnek éreztem, amikor a csodálatos dalla­mokra összesunulv» táncol­tak a párok; Feühábarodá­­somnafc hangot is adtam s a vitát az zárba be, hogy a bot­rányokozás következménye élői a futásban kellett mene­déket keresnem. Ez is em­lék, ha nem is kellemes. Lassan teltek * na­pok. Csodált csodájára, kis­lányomnak egyik este sem jutott eszébe a mesehallga­tás. A zavartalan rádióhall­gatás érdekében azért csel­hez is folyamodtam. Az óva­tosság soha nem árt s éppen ezért pénteken este az órát visszaigazíbottam egy órával; —■ Megint megbolondult ez az óra — csóválta feleségem a fejét; *— Alaposan meg­rázta az öreg szerkezetet és beállította saját órájához; Márvmár úgy látszott, zavar­talan lesz a rádíóhaUgatás; Néhány perccel a műsorkez­dés előtt megszólalt a kislá­nyom. amely ágy ért, mint derült égből a villámcsapás. — Hát a „Jóéjszakát, gye­rekek !“-et mór soka nem hallgathatom meg? — kér­dezte ártatlanul Éppen most jutott eszébe ennek a gye­reknek az az átkozott Jóéj­szakát, bosszankodtam; — Nem érdemes azt meg­hallgatni — jelentettem ki fölényesen; — Hiszen mostanában nem is mesék azok a mesék, ha­nem versek, vagy nagyobb gyerekeknek való történe­tek — érveltem. Kislányom azonban kitartott amellett, hogy ma bizonyosan olyan széo mesét mondanak, ami kislányoknak való, s ezért már most kapcsoljuk be a rádiót, nehogy elszalasszuk a műsort; Végül eSővettem r*besoSS-képességemnek a tormáját, amely nem mentes az anya­giaktól, s amely minden nőre hatással van akkor is, ha az évek számát nem le­tagadni, hanem még növel­ni keilL Megígértem, hogy ve­szek a cukrászdában „téll­­fegyialibot'’, málnaszörpöt, sőt — ha lesz — gesztenyepürét te, Elolvasom a earonlévő meséskönyvből a következő mesét (ez nagy áldozatválla­lás volt, hiszen a mese 12 oldalas és egyszuszra elha­darva is legalább félóráig tart), ha lemond ma este a „Jáéjszakát”-rőL A hathatós rábeszélésre kislányom végül engedett és leült kicsi székére. Piros al­maképe felpukkadt, száját összehúzta; Duzzogott Ször­nyű gyanúm támadt. Minden rábeszélőképesség, anyagi ál­dozat és apai tekintély lat­­bavetése ellenére sem lesz zavartalan a zenei élvezet. Nem is lett Alig csendültek fél az első akkordok, kis­lányom szájbiggyesztve, le­kicsinylő hangon megje­gyezte: — Nem te ctfyar szép ez a verte. Ez. * mótíö mind sűrűbben és hangosabban ismétlődött. Ahogyan a gyerek növel be hangja erejét, úgy állítottam én te hangosabbra a rádiót, hogy halljak valamit a zené­ből. Amikorra a vtoágSwraő tétel következett, már torz hangon bömbölt a rádió, kis­lányom éles hangon kísé­relte mieg túSkSabálni, én az asztalt verve üvöltöttem s mindezt a feleségem sem tűrte szó nélkül A kutya is megijedt és eszeveseztt uga­tásba kezdett. Tökéletes volt a bábeli zűrzavar, amelyből a rádió kapcsolódott M leg­hamarabb, ugyanis a közve­títés befejeződött; Hát így „élveztem** végig kedvenc zeneszámom leg­utóbbi előadását. Ez is emlék, ha nem is a legjobb; mascopba való. Széle* vá­szonra! — Miért feltétlenül széles vászonra? — horkant fel Do­sarus Maximo. — Ez pazar-' lás! Jó lesz a keskeny vá­szon is! — Mit beszéltek ostoba­ságokat! A mozit még fel sem találták! — Hogyan, még nem talál­ták fel? — kötötte az ebet a lcaróhoz Dosarus. — Hát ak­kor hogyan vehették filmre „Ben-Hur‘-t, vagy „Cézár és Kleopátrát?“ Hiszen ők nap­jainkban élnek!,: > A kérdés válasz nélkül ma­radt. Egyetlen Pithya sem volt jelen! — fis milyen sivatag ez? — érdeklődött a generális. — A Szahara sivatag, — felelte a fővarázsló. — Roppant érdekes! Semmi mást nem lehet látni, csak homokot, homokot és megint csak homokot. — Generális úr! — szálait meg egy katona. — Látogas­son el egyszer a feketetengeri strandra. Ott majd lát ho­mokot is, tojáshéjat is, szil­vamagot, üres konzervdöbo­­zokat is, cigarettavégeket is és amit csak akar!,,, 1/ ísérete élén Cactus Mag­­neticentior egy idegen­­vezetővel Karthágó, a meg­hódított város központja felé indult. Negyedóra múlva ha­talmas szobor előtt álltak meg, amely egy polgárt áb­rázolt, akinek mindkét keze hiányzott­—* Idegenvezető, Jtít ábrá­zd ez a szobor? — A pincért, áhi nem fo­nod el borravalót. Hatalmas márványalkotás, de idealista jellegű. ,. Néhány lépéssel odébb megálltak; Lenyűgöző romok! Vi­haroktól tépett, az idők fogd-, tói rágott falak! Valószínű­leg a múlt századból marad­tak itt! Mire emlékeztetnék ezek a történelmi romok? Ezek a romok, generá­li* úr, arra emlékeztetnek, hogy a helyi építkezési tröszt sok-sók éve nem szállít Ide! — sóhajtott fel az ide­genvezető. — Nem törté­nelmi falak, hanem olyan fa­lak, amel.yéleet elemésztett a sók határidő-elhalasztás és ilctatószám , , «** Nagyszerű! •**■ kiáltott fet Dosarus Maximo. *— Rommá váltak, de törvényes úton! Van rá fedezet!.,, — Es ez a nagyszerű, kép kit ábrázol? — érdeklődött a generális, amikor « város múzeumába értek. — Ez a leláncolt Promet­heus, — válaszolta « min­­denttudő idegenvezető. »—Ds ki ez a Promet­heus? — kérdezte valaki a generális kíséretéből. — Az egyik ncpbóH ügy­vezetője volt. Csaláson csíp­ték és most láncokban csü­csül!,., (A román ^Flacarar-bót). Mégeg?sz«r a teréSpáralkatrészeferíl — A szolnoki KERAVILL üzletben február 5-én vásá­roltam egy swwjet gyártmá­nyú nőj kerékpárt. Szerszám tá :a ugyan van, de semmi­féle szerszámot, pompát és csengőt nem kaptam véle. As üzletben art a felvilágosítást kaptam, hogy Ilyen tartozé­kok nincsenek hozzá. Én két­ségbe vonom ezt, nem hiszem, hogy a baráti országokból így exportálták volna a kerékpá­rokat. Molnár ftásiléné Szentes • A vas és MfisssH Macyksrss­kedebnl V, vezetőjének tájékoz­­tatása szerint vasúti szállítás kOzben tObb tárgy eltűnt. A hiá­nyokat pótolni fogják. (A szerte.) Köszönetnyilvánítás Mindazoknak, akik szeretett férjem, — illetve édesapánk Bontó Kálmán elhúnyta al­kalmából részvétüket fejez­ték ki, ezúton mondánk bá­lás köszönetét. Bontó esalád. TAVASZI REJTVKNYVfcKSENT Melyik filmből van és kiket ábrázol a fenti kép? Megfejtése öt pont. TISZA VIDÉK 6. SZ. roilvényiielyiny ±. '?ÚwuM LEGKISEBB MESÉK — Irta; Karol Capok A farkas és a kecske Kössünk szerződést gazda­sági alapon: nem eszem meg a füvedet, s te önként szál­lítod nekem a húsodat; A kakas: Azért nem pérkad még, mert: nem adtam meg a jelt. A farkas: Béke akkor van, ha sen­kibe üldözi a farkasokat A juhnyáj: Ha nem védekezünk, előbb lakik jól a farkast A csalán; , Hogy ez a kert. elhanyagolt volna? Ezt nem mondanám; Egy elszáradt ág: önállósítottam magam. A fatönk: Hogy én nem mozdulok? De nem is botlom. A pihe a száBbsrr: Hurrá! Most fákat tépünk lei gyökerestől! A fáraó: Az izraeli gyermekek meg­gyilkolása? Pusztán admi­nisztratív intézkedés; Heréd es fóbadisgáfláBftmdt jelentése: Csapataink a befletoemj csecsemőkkel folytatott harc­ban fényes győzelmet arat­tak: A külföld HUMORA Tőkéidé» udvariasság Leo Slezák, az óriáster­metű kamaraénekes, egy erős vihar után a müncheni ut­cákon sétált. Egy mellékut­cában meglátott egy fiatal törékeny hölgyet, aki nem mert könnyű cipővel átkelni a sáros úttesten. Slezák oda­lépett, tökéletes udvariasság­gal meghajolt, megemelte ka­lapját, majd karjába vette a hölgyet és átvitte az út má­sik oldalára. A hölgy nem ellenkezett, de amikor Sle­zák letette a földre, így szólt: „Uram, maga szemtelen !*' Slezák újra meghajolt, meg­emelte a kalapját, karjába vette a hölgyet s visszavitte a másik oldalra, majd mély meghajlással búcsút vett tőle. A meghökkent hölgy ezúttal nem talált szarvakat. Védőbestéd Maro-Giaffert, a nemrégi­ben elhunyt neves francia védőügyvéd egy elragadóan bájos párisi nőt védett, aki közlekedési vétség miatt ke­rült a bíróság elé Az állam­­ügyész hosszú indokolásban érzékeny szabadságvesztést követelt: Mindenki fényes védőbeszédet várt Maró* Giafféritől, de ő mindössze ennyit mondott: „Mélyen tisztelt bíróság, esküdt urak! Csak nem akarják komolyan ezt a bájos fiatalasszonyt egy magányos cellába vetni, ahe­lyett, hogy visszatérhessen a Due de Princeps 38: alatti elragadó kis lakásába, amely­nek tóLefonszáma: 54728." — A bájos kis párizsi hölgyet csak pénzbüntetésre ítélték. Ki a nagyobb bűnöző? Edgar Wallace egyszer el­látogatott a dartmoort fegy­­házbs. A híres író hosszasan társalgóit a fegyház val, hogy új ötleteket talál­jon bűnügyi regényeshez.; — Mit követett eS, bogy ide bezárták? — kérdezte a» egyik fegyénétől: — Bizonyára kevesebbet, mint maga, kollega úr! — válaszolt az. — Hogy érti ezt? — kér­dezte csodálkozva WaBaee, — Ügy, kollega, hogy én csak egy embert öltem mag, azoknak pedig, aWkat cm gyilkol meg regényeiben, se szeri, se száma, Jól számított Az ősi arab monda azectut egy embernél megjelent agy ördög és azt súgta a fülébe: Ütött halálod órája; Csak akkor menthetlek meg, ha megölöd szolgádat, megvered feleségedet, vagy bort iszol!” — Az ember így okoskodott: „Szolgámat nem ölhetem meg, az pedig, hogy felesé­gemet verjem, értelmetlen volna. Nem marad más hát­ra, miint bort inni!" Ivott; Amikor aztán larészegedett, megverte feleségét és meg­gyilkolta szolgáját, aM a fe­leség segítségére sietett; A kezesség Jonathan Szviftet felkérték, mondjon rövid, de hatás»« prédikációt elszegényedett írók javára rendezett gyűj­tés megind í tásáhoe. A világ­szerte ismert lelkész elegei) tett a kérésnek. Miután a szószékben felolvasta a kö­vetkező mondatot, amelyre prédikációját fel kéllett épí­teni: .AM a szegényeknek ad, az Ümak kölcsönöz !** t­­következett «prédikáció: „Ha ezzel a kezességgel beéritek, adjátok ide a pénzeteket!” A gyűjtés nagyszerű ered« ménmyei végződött, gyógyítás ultcaíjanggal A Szovjetunióban elkészí­tették az UZU—1-tfpusú uni­verzális ultrahanggal gyó­gyító gép mintapéldányát. A gép egy« külső felületi és belső szervi megbetegedése­ket ultrahangrezgésekkel gyógyít Az ultahang-cnergia kisu­gárzása három frekvencia sá­von — folyamatosan vagy megszakításokkal történhet. Az UZU—1 már kiálltat a* első próbát A periférikus iderrendszer megbetegedései­nek gyógyítására már fel­használják: Az első késelé­seknél p beteg fájdalmai csök­kennek, még azoké Is, akiket már hosszú időn keresztiül n-áe módszerekkel teljesen eredménytelenül kezelték. A gyár megkezdte az orvo­si tudományos kutatóintéwn tek ellátását az ííj géppaij

Next

/
Oldalképek
Tartalom