Tiszavidék, 1957. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-05 / 30. szám

f

I

VILÁG. PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKl

Ara; 50 fillér II. évf. 30. szám, 1951. február 5. kedd.

Rendelet ^

a mesögusdafMgi ingatlanok, tulajdoni és használati viszonyának rendezéséről

líaaííAAALAAAAAÁAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA

►

►

►

AZ MSZMP SZOLNOK MEGYEI ELNÖKSÉGE ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA

5 A Damiamch Radto műsora

3 ,£1 ►

1 W t

5 SPURI l

1 I

fTTT»TTTTTT»TTTTT»TTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTfTTTT?ffTTTTTTTTTT

Mííkcdhetnek-e a gazdakörök?

Más években, a téli hónapok alatt eleven élet folyt a gazdakörökben. Napközben is belátogattak a dolgozó parasztok újságot olvasni, beszélgetni. Esténként pedig szép számmal megjelentek a gazdakörök helyiségeiben, — ahol nemcsak újságolvasásra, hanem sakkozásra, biliárdozásra és más szórakozásra is lehetőség volt. A múlt évi októberi események hatással voltak a gazdakörök életére is és habár legtöbb helyen megmaradtak a helyiségek, nem igen látogatták azokat. Csak az utóbbi hetekben történt e téren változást Most már elmondhatjuk; hogy a jászságban majdnem minden községben működik a gazdakör; Törökszentmiklóson hetenként kétszer Ezüstkalászos tanfolyamra gyűlnek össze. A kunhegyes! Népkörben újra megrendelték az újságokat, s délutánonként rádiót hallgatnak, könyveket olvasnak a dolgozó parasztok;

Á megye több községéből érkezett a Hazafias Népfront Megyei Bizottságához bejelentés arról, hogy a helyi rendőrőrsök nem adtak engedélyt a gazdakörökben való összejövetelekhez, s ez akadályozta a rendes élet kialakulását. A Hazafias Népfront Megyei Bizottsága ezt a dolgot megbeszélte a megyei rendőrkapitánysággal és — olyan megállapodásra jutottak. hogy a kijárási tilalom idejéig nyugodtan felkereshetik a gazdakör helyiségeit a dolgozó parasztok, azonban, ha nagyobb gyűlést akarnak tartani, például tisztújító közgyűlést vagy bankettet, bálát rendeznek, a rendőrségtől kell engedélyt kérni. Máskülönben látogathatják a gazdakörök helyiségeit, olvashatnak, szórakozhatnak.

Az ezüstkalászos tanfolyamok előadásai is legtöbb helyen elmaradtak a rendkívüli események miatt. A Hazafias Népfront Megyei Bizottsága javasolja: hetenkint kétszer, három órahosszás foglalkozást tartsanak, hogy pótolják a mulasztást és még a nagyobb munkák megkezdése előtt befejezhessék a tanfolyamokat.A másik kérdés, amely sok helyen vitára ad okot az, hogy a most alakuló EPOSZ szervezeteit hol kapjanak helyiséget? Ezzel kapcsolatban az a javaslat: ahol a gazdakörben elegendő helyiség van és a gazdakör vezetői is egyet értenék ezzel, adjanak át egy-kót helyiséget a parasztfiataloknak. Vagyis a gazdakörben nyerjen elhelyezést az EPOSZ szervezet.

Híd épül a Zagyván ...

A két gát, s az ártérben nőtt nyúlánk jegenyék úgy eltakarják az építkezést, hogy távolról semmi sem látszik belőle. Pedig nagy munka megy itt, a Zagyva vize fölött. A régi kis faalkotmány helyére vasbeton hidat varázsol 70—80 ember. 70 méter hosszú és 14 méter széles gerendahid lesz, olyan* hogy négy kocsi is elfér rajta egymás melletti

No de a kocsikázásra soká kerül sor, hisz még csak a betonoszlopok szekrényeit építik. (Az a veszély is fennáll, hogy pénzhiányban le kell állítani a munkát). A munka sem olyan egyszerű, nagyon is meg kell dolgozni, mire valami látszatja lesz a sok csákányozásnak, talicskázásnak. — Egyelőre pedig csak kézierővel dolgoznak, mert villanyáram az októberi visszaesés miatt nekik nem jut. S bizony, hogy melyik nap milyen idő van, azt csak ők tudják igazán. Ha hideg van fáznak, ha olvad vagy esik, csúsznak. Az építő munka sosem volt könnyű.

Távol a családtól, nélkülözve az otthon melegét, kényelmét még nehezebb. Az öcsödtek épp úgy csak hétvégén mehetnek haza, mint a kálósemjéniek. Igaz, a keresetre nincs panasz^ mert a segédmunkások keresete is közel jár az ezerhez, a szakmunkásoké pedig a várható 15 százalékos emeléssel megüti a kétezret.

ők nem az akadályokról, a rosszról beszélnek, hanem inkább arról, milyen lesz a hid. Bardóczy Mihály főmunkavezető 30 éve épít, de szerinte még ilyen szép egyik „műve" sem volt. Hasonlót nuzott a Sajó vize fölött, de ez annál is szebb, kecsesebb lesz. Amikor talán kicsit tapintatlanul is megkérdezem: nem mindig az a legszebb, amit éppen alkot az ember — erősen rámnéz és megismétli:

Az első alkotásom a legemlékezetesebb, de a legszebb ez. Ez az építmény 100 év múlva is megfelel a nagy város forgalmának, amikor Szolnokra a mai emberek rá se ismernének.

S talán ennek a kedves munkavezetőnek azért lesz ez a legszebb alkotása, mert legtovább hirdeti majd kézimunkáját, tudása erejét, — nagyságát.

— BO —

János vitéz címszerepében Sárdy János

Kedves vendége lesz Szolnok városának ezen a héten. A Szigligeti Színház felkérésére városunkban szerepel, a „János vitéz?’ címszerepében Sárdy János, ismert mamagyar művész. Több estén keresztül gyönyörködhetünk majd impozáns játékában és szép hangjában, amely még semmit sem vesztett régi fényéből. Egyébként a „János vitéz” című daljátékban még egy változás lesz: miután Hídvégi Lajos a Gyertyafény-keringőben szerepel, helyette vendégként az egri Színháztól Antal László lép fel, Bagó szerepében.

Olajbányászok

(2. folytatás)

A fúrótorony tövében egy alacsony, ponyvával letakart vasvázas sátor áll. Ebben van elhelyezve egy kisebbfajta háznak is beillő Diesel-motor. Ez működteti a szivattyúkat és hozza mozgásba az egész fúróberendezést. Csehszlovákiában készült, jónéhány esztendővel ezelőtt, de még mindig üzemképes.

•— Kevés bal van ezzel a motorral — adja meg a felvilágosítást Nagy Mihály gépkezelő. Akár napokig is itt lehetne hagyni őrizetlenül. — akkor se történne semmi üzemzavar. De a motorkezelő annál sokkal lelkiismerete-Gyakran lehet látni a fenti képet a folyók és tavak partján, ahol fejszével, csákánnyal, horoggal és különleges szánkókkal az úszó jégtáblák közül hatalmas jégdarabokat emelnek ki. Ezeket aztán hatalmas pincékben helyezik el, ahol a nyári meleg hónapokban a húst. tejet, zöldségfélét hidegenfrissen tartja.sebb ember. Igaz, hogy a munkahelyen nem lehet fehérköpenyben járni, mert ez eléggé olajos mesterség, de aki szereti a szakmáját, annak az efajta apró kellemetlenségek mit sem számítanak. Nagy Mihály különben itt végezte iskoláit Szolnokon és a képzettségét a Gépipari Technikumban szerezte, félig-meddig szolnokinak is számít.

— Nem könnyű az olajbányászok munkája mondja. Itt nincs hétköznap, vagy ünnepnap. A fúrást nem lehet abbahagyni amíg. teljesen kész nincs, mert akkor kárbavész a sok százezer forintot érő munka. A nyári nagy melegben, hideg téli szélben, hóban. fagyban is helyt kell állni. A motorkezelőnek mégcsak hagyján. mert a sátorban a gép működése közben melegít, enyhébb az idő. De kint a szabadban, akik a fúrásnál vannak, azoknak cseppet sem irígyelésre méltó a sorsuk: Igaz. az a körülményekhez képest elég jól keresnek.

Nagy Lajos fúrómestertől és munkatársaitól arról ér--------------deklődöm, hogy mi történt náiuk az ellenforradalom idején. — Itt csak az okozott zavart — mondja, — hogy megakadt a vasúti szállítás. A tárolótartályok mindjárt megteltek és le kellett zárni a kutakat. Ez pedig nem tréfa dolog. A kutak huzamosabb lezárása ugyanis könnyen előidézheti az elvizesedést. — Hogy ez milyen nagy veszély, tapasztalhatjuk a nagy lengyeli olajmező esetében.

Csupán az utóbbi két hétben tudunk zavartalanabbá dolgozni, — mondja Nagy Lajos. — amióta alkatrészeket, szerszámokat, csöveket is kapunk folyamatosan.

— Jenleg mit dolgoznak?

— kérdezem:

Legfontosabb tennivalónk

— kapcsolódik a beszélgetésbe Petróczy Lajos főfúrómester — a már termelő kutak karbantartása, felügyelete. — Azonkívül most fejeződik be egy új kútnak a fúrása, s egy másiknak a feltárása. Lehetséges, hogy itt is gazdag olajrétegekre bukkanunk.

(Folytatjuk)

— ka —

D/e tagadja

úgyse hisszük el, magáról, hogy nem kíváncsi az érdekességekre. Mint kultúrát kedvelő ember, sokkal őszintébb érzésű annál, minthogy ezt letagadja. Ezért csak tisztelet magának;

A kultúra többek közt megszabadít bennünket a szemmellenzőtol, szárnyalóbbá teszi képzeletünket, önálló véleményalkotásra szoktat és eredeti alkotásokra serkent.

Mennyit tágít látókörünkön.

Dögéi Imre Szolnokon

Hétfőn Dögéi Imre elvtárs. földművelésügyi miniszter találkozott a megye termelőszövetkezeteinek és gépállomásainak képviselőivel. Dögéi elvtársnak számos kérdést tettek fel arra vonatkozóan, hogy milyen lesz a tsz-ek és a gépállomások kapcsolata.

a tsz-ek önállósága, stb. A földművelésügyi miniszter ezalkalommal tájékozódott azokról a problémákról is, amelyek Szolnok megyében különösen foglalkoztatják a mezőgazdaság dolgozóit. A tanácskozásról lapunk holnapi számában részletesen tájékoztatjuk oívasóinkat.

J

mennyivel mélyebbé teszi emberségünket egy-egy jó film, vagy színdarab! Ugye tapasztalta?

Most megsúgunk magának valamit. Megszületett Itt Szolnok városában egy ötletes kezdeményezés.

Hogy mi? Hát kérem: Tudni akarja, hogy ml van a szolnoki meggyborrál?

;.. hogy kit perel Yves Montand?

;;. hogy fele-fele alapon lesz-e színház Szolnokon és égy másik városban?

:.. hogy milyen a pacsucsos „színész-riport?“

: -.: hovy lesz-e szimfonikus zenekar Szolnokon?

;:. hogy mire készül legközelebb a Szigligeti Színház és mit játszanak a szolnoki mozik?

:;. ha tehát mindezekre kiváncsi, vásárol ja meg a „Színház és Mozi’’ című. kéthetenként megjelenő műsorfüzetet.

AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAt i

TJ&tbéU dbáhtöJt

Csökkent az ország lakossága

Az utóbbi hónapok eseményei károsan befolyásolták az ország népesedési statisztikáját. 1955. december 31-én hazánk lakosainak száma 9,861.000 volt. Az elmúlt év decemberében csak 9,840.000.

A csökkenés sok tényezőből tevődik össze, nem csupán a harci eseményekből és a disszidálásokból. így pl. januáriéi novemberig az előző év azonos időszakához képest 9 százalékkal kevesebb csecsemő született élve. Valószínű az év eleién hozott idevonatkozó rendelkezések következtében. Hasonlóan 9 százalékkal csökkent a házaságkötések száma is novemberig.

így csupán a természetes népszaporodást — számításba véve az anyakönyvezett halálozások növekedését is — mintegy 20.000 fővel kisebb volt az előző évinél.

Természetesen rontotta az arányt a harcokban elesettek száma is. A rendelkezésre álló adatok szerin*- — figyelemvéve a nem anyakönyvezett halottakat — Budapesten mintegy 1.800—2000-re, az országban összesen, mintegy — 2.500—3000-re tehető azok száma, akik életüket veszítették erőszakos halállal. Egyötödük 20 éven aluli volt, míg négyötödük ennél idősebb 30—40 éves férfiak.

Az emberáldozatok közé kell még sorolnunk a 13.000 főnyi sebesültet. A harci cselekmények következtében — legtöbben a VIII.. VII.. és a IX. kerületben haltak meg, illetve sebesültek

Farsangolók a Jászságban

Her. régi, szép jászsági hagyományok, hová lettetek? Manapság csak onnan tudunk létezésiekről, hogy apáink mesélnek róla múltatidéző meghitt családi estéken. Mintahogyan Jászágó idősebbjeivel is tettem ezt a minap.

Ülünk a községi tanács szobájában vagy tízen, s mindenkinek van valami emléke, valami mondanivalója.

Mi is volt az a „farsangolás“ ‘I

A farsangnak mind a három napját megünnepelték a Jászságban. Első nap kezdték a mulatozást, úgynevezett pendzsomokban. A pendzsomok összejövetelek voltak, hol az egyik, hol a másik tanyán. Legtöbb esetben a résztvevők önmaguk szolgáltak ki magukat, tudniillik vittek magukkal vacsorát, s a zsebekbe dugott literesüvegekben bort. A vendéglátó házigazda csak éppen helyiséget adott. A pendzsom zenekara — egy tamburás és egy harmonikus -*- is farsangolókból verbuválódott.

A házigazdának általában 20 fillér lámpapénzt fizettek esténként s azonkívül kóstolót vittek a „farsangi pampuskábál.”

Jószágán például a farsang napján minden háznál fánlcot sütöttek. — És ez a fánksütés háziasszonyi vizsgának is számított egyben. Az abbeli tudomány mértékéül szolgált, milyen szalagos (a fánk szélén világos sávnak kellett meghúzódnia) a farsangi pampuska. Lehetett az Ízletes, omlós, édes, ha nem volt szalagos, szégyenben maradtak az aszszonyök,

4 farsangi fánkon kívül baromfit is vágtak minden háznál. Az a szólás-mondás járta:

„Ha farsangon tyúkot nem vágsz, a dögvész vágja le azokat.” •

A három napig tartó farsang alatt egyébként nem volt szabad dolgozni. Csupán a jószágokat megetetni jártak haza az emberek.

b hoavan „farsangoltak“ a fiata'ok?

Bakfazék nélkül el nem múlhatott a farsang. A bakfazék aszerint volt töltve, ki, hogyan érdemelte. A menyasszonyjelölt, vagy komoly

udvarlót tartó lányok már előre várták a bakfazekat, amely csokoládéval, narancscsal s más édességgel volt töltve.

De kaptak azok is, akik nem várták. Törött edénye-t két, tejcsköcsögöket, rozsdás tepsiket gyűjtöttek össze a legények, farsang napján a lányosházak ablakához,

vagy ajtajához e szavak kíséretében:

— Háromszor kértelek meg a nagy farsang ünnepén (három napos a farsang) nem jöttél, most már csak bakfazekat kapsz tőlem.

Ear sang napján juttatták kifejezésre véleményűidet a cselédek gazdáik iránt. Az alkalmazottaival nem jól bánó gazdák földjét bakfazekakkal karózták ki farsang reggelére a cselédfiúk. Még a nagygazdák körében is szégyennek vették, ha valakinek a földjét ily módon karózták ki, arról mindenki tudta, rossz-szívű ember az illető.

Sok-sok derűs farsangi történetet is őríz a jászsági szájhagyomány ebből az időből. Jószágán még ma is él a 75 éves Szabó István bácsi, akivel az alábbi tréfa esett meg.

Farsang előtt a gazdasszonya összetért két leveses Iái lat. Ketten szolgáltak a gazdánál és elkérték a törött tálakat, hogy elviszik bak■» fazékként a szomszédos lányos-házhoz. A tálakat meg-* kapták, de a gazdasszonyák elárulta tervüket. A szomszádban már felkészültért várták a két fiatal bérest, Beléptek a kapun, s István bácsi eldobta a bak fazekat, ott termett a ház ura. Erre a nem várt jelenségre annyira megzavarodott a cimborája, hogy István bácsi fejéhez vágta a másik fazekat. 1st* ván bácsi megszédült s elvágódott. Annyi ideje lett volna még, hogy felálljon, de éppen az új ködmöne volt rajta. Erre lépett rá a házigazda, s le sem jött róla addig, míg ki nem porolta István bácsit.

Ily módon esett meg az új ködmön nem éppen a legkívánatosabb felavatása a farsang napján. Dehát rég volt már az, ma csak éppolyan szép emlék, mint a valahai jászsági „fassangolások,‘í

Borzok Lajos,

Elrakják* a hideget a kánikulára