Tiszavidék, 1957. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-26 / 48. szám

Pártnap Jászberényben Fóti Pál Hosszabb idő után ez volt az első. Talán azért telt meg a Lehelről elnevezett mozi ..hallgatókkal“, kíváncsi em­berekkel. A párttagok és a párton kívüliek egyaránt nagy figyelemmel hallgatták a be­számolót és a hozzászólásokat is. — A hozzászólásokat is sokszor szakította félbe taps „úgy van!" „helyes!", „börtönbe velük!” és más közbsszólások. Anélkül, hogy minden hozzászólásról, s a tájékoztatóról számot adnék — ez lehetetlen is — szeret­nék egyet-mást elmondani erről a pártnapról. Az októberi eseményeket forradalomnak, vagy ellen­forradalomnak nevezzük-e? Ez volt az első kérdés, amely­­lyel az előadó — Némethi elvárs — és több hozzászóló foglalkozott. Igen, ellenforra­dalom volt kezdettől fogva, mondották s az elvi megálla­pítás mellé sok-sok tényt so­rakoztattak fel. — Jász­­dózsán Medve Pál. Horthy volt testőrtisztje már októ­ber 23-án ellenforradalmi jel­szavakat. festett ki. Vagy Jászberényben a „forradalmi megmoz dulásu első tépése a vörös csillag leverése, majd az elvtárs szó használatának a megtiltása volt. (Mellesleg megjegyzem, ez a jászberényi sajátosság megyénk községei­nek nagyrószére jellemző volt). Ugyancsak Jászberény­ben a „Forradalmi Tanács” első ülésén Czirják mérnök Mindszentliy szabadlábra he­lyezését követelte. Deine Ferenc elvtárs, a Fém- és Lamezárugyár mun­kása, öreg tizenkdlences, töb­bek között személyes élmé­nyét is megemlítette, mondva, hogy,, . október 27-én két illető botokkal felszerelve egy darab vörös rongyot■ adott át nekem azzal, hogy „tűzd fel", harmadik társuk rájuk szólt: ... hagyjátok az öreget, az ő sorsát majd ké­sőbb elintézzük. S Deme elvtárs sorsát miért kellett volna elintézni? Hiszen tőle nem irigyelhették, hogy os­toros autóval jár, hogy egye­dül dolgozik egy szobában. De úgy létszák, hogy gyűlöl­ték és féltek is, az öreg ti­­zenkillencestől. A tények önmagukért be­szélnek; Ennek ellenére ma még vannak olyanok, akik „forradalomról", „népi meg­mozdulásról” beszélnek. Miért — mi téveszti meg ezeket az embereket? Az is, hogy az ellenforradalom rendkívül ügyesen álcázta magát, i,,. .a nép érdekében .. ,,..,. magyarok vagyunk ... “ .. aki magyar, velünk tart..jelszavak eltakarták az igazi célokat. Na meg az, hogy gyakorlott nőhódító módjára mézes-mázas Ígére­tekét tettek, t. i., hogy a szo­cializmus építését „engedé­lyezik, de „a hibákat ki keB javítani.’’ — Mindszentíhy szájaíze szerint. Az ellenfor­radalom álcázásában az is segített, hogy a hibák miatti elégedetlenség, az egyéni sé­relmek az ipari városok te­rületén széles népi rétegeket mozgattak meg. s vittek ki az utcára. Szó esett az ÁVH-ról is. Faragó elvtárs a többiek he­lyeslése közben jegyezte meg: hibáik ellenére az ellenforradalmárokkal szem­beni helytállás miatt, dicső­ség illeti meg az ÁVH-sokat, ha minden kommunista úgy harcolt volna, mint ők. akkor az ellenforradalmat gyorsan leverjük.“ Több elvtárs beszélt arról, hogy az ellenforradalom ren­dezte sorait, s újra készülő­dik. Vasárnap (február 10-én) Jászárokszálláson lincselni akart négy fiatalember, a párfíitkárf és a tanácselnököt akarták felakasztani. Ügy látszik, erre is utasítást kap­tak, nemcsak adatok gyűjté­sére. Hogy nem sikerült, nem az ő jóakaratukon mú­lott. „Nyugtalankodunk a lát­ható készülődés és a sokat hangoztatott március 15. ■miatt. Miért nem adnak a kommunisták és a becsületes 1957, február 26; munkások kezébe jegyvert?" — mondotta Szappanos elv­társ. Ami március 15-ét illeti — toldotta meg Váczi elvtárs — mi is készülünk s „már­cius 15-ét a proletárok ked­vére, s az ellenforradalom veszteségére fogjuk megünne­pelni.. .” A hozzászólásokban ismé­telten visszatért az értelmiség kérdése, főleg a pedagógusok maga­tartásával foglalkoztak sokat. Csömör elvtárs helytelení­tette, hogy Jóború minisz­terhelyettes a pedagógusok egésze mellett kiállt. Másük hozzátették: „A tanítók hall­gatólag tűrik a gyerekek presszionálását. Pedig nem a gyerekek szervezik a hecce­­lödéseket, nem a gyerekek találták ki azt a szólás-mon­dást, hogy „ne tűrjétek ma­gatok között, mert nem jár hittanra.'' Komoly gondolatokat éb­resztettek fel az emberben dr. Papp Mihály elvtárs sza­vai. Szerinte a történelem igazolta azt az elvi megálla­pítást, mely sezrint az ér­telmiség ingadozó réteg. „De az októberi események ideje alatt sem ingott meg minden értelmiségi." Akik a mun­kájukat élethivatás szem­pontjából választották, s nem csupán a megélhetés miatt lettek orvosok, pedagógusok, azok megtalálták számításai­kat a népi demokráciában. A fiatal értelmiségiek na­gyobb méretű kilengése az­zal magyarázható, hogy „ők nem tudják azt, mit jelentett az ember életében az a hely­zet, amikor diplomával a zse­bében hosszú évekig nem tudott munkához jwtni.’4 A válaszadásban Némethi elvtárs — foglalkozva az ér­telmiségi kérdéssel, — a kö­vetkezőket mondotta el: „No­vember 4-e óta hosszabb idő telt el. Ez az időszak azt bi­zonyítja, türelmesek vagyunk az értelmiségiekkel szemben, ... i . — Fehér könyv a türelem ma sem fogyott el, t de egyszer a türelmi idő isi véget ér.” Az írástudó em-1 bereknek, akik ismerik Ma-i gyarország történetét, jó: lenne gondolkodni olyan tör-: ténelmi tényeken, hogy Ma-1 gyarország függetlenségéért — » a történelem folyamán végig • — a dolgozók szállottak sík-: ra, ezek adták Rákóczi kuru-f cait, az 1848-as szabadság-: harc hőseit, a Tanácsköztár-: saság vörös katonáit. Nem: volt a vöröskatonák között ♦ sem földbirtokos, sem gyáros. ♦ Történelmi tény az is, hogy • ha a vagyonos osztályok ér-: dekeinek védelme megkí-: vánta, ♦ ♦ lelkiismeretfurdalás : nélkül bocsátották : • áruba az ország : függetlenségét : * Busás árat fizettek azért, • hogy a cseh, a román és a» Szenegál katonák — helye-: sebben ezen országok burzso- » áziája segített az első prole- • tárhatalom megsemmisítésé- : ben. S akik most olyan nagy f lármát csaptak az „oroszok j miatt", azoknak hadd mond- ♦ juk meg, orosz munkás- és parasztgyerekek vére folyt 1945-ben és 1956-ban is. de nem a gyárosok és a föld­­birtokosok érdekedért. Ezért haragusznak rájuk, mi pedig ezért szeretjük őket. Befejezésül néhány szót a tizenkilencesekről. — Többen resztvettek p pártnapon, el­jöttek a párthoz még a ne­héz, zavaros napokban hivat­­lanul is. Pedig többet közü­lük nemcsak a 25 éves Horthy időszak alatt hurcol­tak meg, hanem az elmúlt tizenegy év alatt is. Mégis a Tóüh Mihályok, a Vasas Mártonok, a Dane Péterek, a Tóöl Jánosok, a Czakó Gyulák és a többiek, marad­tak, akik voltak: emberek, kommunisták. Tanulhattunk tőlük fiatalok, helytállást és emberséget egyaránt. V. E. Kezemben könyv. Fehér. Benne képek, barna betűsorok. És elém idézve Az ordas, bestiális gyilkosok. A képen — nő: csonkán, Egy más — lábánál fogva lóg a fán, Szívet öicskáztatok S röhögtetek e gyilkos orgián. Emiit özvegy — árva, Amott kínzott és megtépett rokon .. > De mi ez tinélctek?-... S megrökönyödve tovább olvasom. Zászlók meggyalázva. Hős-halottak köve összetörtén ;. i És fekszik a hulla Mellén tépett párttagsági, könyvvel. V) vadító képek: Autón vonszolt, húzott tetemek..-. De háttérben „ö” áll, Ki mindezen csak kéjjel nevetett. Elég e vízió. Tetemre hív e rémes szörnyűség, lm bújjatok elő, Kik azt' mondjátok: tette ezt a nép. Ti, háttérben állók, Kik szátokkal is lángot szórtatok, Ti, vér szagú vadak: (A) nép elé, bomlott agyú farkasok! És a nép majd ítél, A nép, mely utcára, menve jóra várt, De beleszóltatok S okádtátok az ördögi halált! A népnek bűne nincs, A bűn tiétek, fehér ordasok, És a nép most ítél: (A) vért nem mossa le senki rólatok! A bűn tiétek hát S feloldozni alóla nem lehet. A népnek vétke csak: Hogy fel nem ismert előbb bennetek. De ez a nép okult És titeket átkozva emleget: A lecke drága volt — (De) így becsapni mégegyszer nem lehet, A harcból acélként, Ed.zve jön és .vidítja: itt vagyok! Szive, agya kigyúlt, És túléli a vészes jóslatot. . S kezemben könyv. Fehér. Már nem szédülök úgy a lapokon: Mert hiszek a népben S a leönyvet máris hittel lapozom. Megalakul! az 50-ik EPOSZ Szervezet Szolnok megyében A szovjet hadsereg 39. évfordulóján Moszkva (MTI.) A TASZSZ jelenti: Moszkva ünnepélyes keretek között emlékezett meg szombaton a szovjet had­sereg fennállásának 39. év­fordulójáról. Nagy volt az érdeklődés az évforduló nap­ján a Szovjet Hadsereg Köz­ponti Múzeuma iránt. Reggel ünnepélyes úttörő-avatás volt itt, majd a nap folyamán rengeteg katona, tiszt, tá­bornok, munkás és tisztvi­selő kereste fel a múzeumot. Itt a szovjet hadsereg régi harcosai, a polgárháborúban is résztvett idős bolsevikok fogadták a látogatókat. Egy­­egy csoportnak epizódokat mondtak el a polgárháború és a Nagy Honvédő Háború történetéből. A moszkvai helyőrség sok­ezer harcosa kereste fel a színházakat és a hangver­seny-termeket. A művészek nagy szeretettel fogadták őket. Este színpompás tűzijáték zárta be az ünnepségeket. Szolnok megyében a karca­gi Uj Élet Termelőszövetke­zetben megalakult va megye 50-ik EPOSZ szervezete. A Jászságban és a Kunságban csaknem 2000 fiatal tagja már a parasztifjúság szerve­zetének. Több helyen a ta­nyai fiatalok is szervezked­nek, így Kisújszálláson a szá­­raslaposi és a peresi tanyá­kon alakult már önálló EPOSZ szervezet. Moszkva (MTI.) A TASZSZ közli: V. D. Szokolovszkij, a szovjet hadsereg és haditen­gerészet vezérkari főnöke feb­ruár 23-án a Szovjetunió fegyveres erői fennállásának 39. évfordulója alkalmából fogadást adott. A fogadáson megjelentek külföldi katonai, haditenge-Külföldi hírek London (MTI.) Az Angol Alsóházban egy képviselő ké­résére válaszolva J. D. Pro­­fumo brit gyarmatügyi ál­lamtitkárhelyettes Írásban kijelentette, hogy Cipruson 1956 júniusa óta százhar­minckét személyt öltek meg; ötvenhét angolról — közü­lük harmincöt katona, tizen­kettő rendőr és tíz polgári személy — hetvenegy ciprusi görögről és négy törökről van szó. Másrészt az elmúlt huszonegy hónap során a szigeten 3621 merényletet és erőszakos cselekedetet kö­vettek el. Moszkva (MTI.) A TASZSZ jelenti: Moszkvából vasárnap szovjet kormányküldöttség indult el aranypartra, hogyi részitvegyen aranypart füg­getlenségének kikiáltásán és az ezzel kapcsolatos március 6-i hivatalos ünnepségeken; A szovjet küldöttséget, amely az aranyparti miniszterelnök a | meghívásának tesz eleget, L "A. Benyegyiktov, a Szovjet­unió szov hoz ügyi miniszteré vezeti. 9 Daily Mail éles támadása Eisenhower ellen London (MTI.) A szélső­jobboldali Daily Mail new­­jorki levelezője élesen tá­madja Eisenhowart. Az el­nöknek a közép-keletről szóló legutóbbi rádióbeszédét írja a levelező — rendkívül hevesen bírálta New York népe. Midőn irodámba men­tem, a liftkezelő megjegyez­te: „vajon miben sántikál ismét az elnök? Halvány sejtelme sincs arról, hogy mit tart felőle a nép. —■ A taxi­vezető ezt mondotta: az Eisenhower beszéd közepe tá­ján lekapcsoltam a rádiót, torkig beteltem vele. Tudom, hogy minden egyes szava té­vedés volt." Ugyanezt mondják a nem­zet kimagasló vezérei. John­son szenátor, a szenátus de­mokrata többségének vezére, aki eddig a kétpárti külpo­litika híve volt, kijelentette: sajnálatos, hogy kormányunk egyoldalú nyomással akar bi­zonyos feltételeket kierősza­kolni, kötelességünk nem az, hogy ítélkezzünk, hanem az. hogy a békét biztosítsuk és ennek egészen más módjai volnának. Sámuel Ervin szenátor ki­jelentette: azzal nem oldjuk meg a középkeleti problémát, hogy Izraelt állítjuk oda po­fozóbábnak. Knovland szenátor, a re­publikánusok vezére, a párt legbefolyásosabb tagja Eisen­hower után kijelentette, any­­nyira ellenzi az elnök kül­politikáját, hogy hajlandó volna az ENSZ-ből kilépni. A levelező hozzáteszi: a sívár valóság az, hogy Eisen­hower tökéletesen elvesztette az érintkezést az amerikai közvéleménnyel. MÉHES GYÖRGY gyémRiudcóL Kalandos regény (2.) Vérző arcához nyúlt. — Ez sebesített meg a halántékomon. Megkérlek hogy vezess. Megfogtam a kezét és óvatosan, lassú lépésekkel elin­dultam. Körülbelül úgy, mint az a túlsó utcában lakó kis­fiú, aki vak nagyapját szokta vezetgetni. Az én emberem azonban rántott egyet a kezemen ét türelmetlenül rám kiáltott: — Ej, mozogj már! Aztán sokkal enyhébben hozzátette: — Már úgy értem ... mehetnénk gyorsabban is. Szinte taszított előre s úgy éreztem, hogy valami ok ból nagyon, de nagyon ideges. Ettől persze én is borzasztóan izgatott lettem. De ekkor már túljutottunk a sarkon és benyitottunk a kiskapun. Megcsapott a virágok illata. — Virágok... mennyi virág.:: — mondta halkar az idegen, de úgy, hogy megéreztem: egészen másra gondol — Van elég — feleltem, bevezettem egészen a tornác elé s széket hoztam. — Tessék leülni egy pillanatra. Szólok édesapámnak A vendég bólintott, de azért nem ült le. Gyorsan hátraszaladtam a szerszámos kamrába. — Apa, itt van egy úr. Apám nem szólt, csak felrántotta a szemöldökét. Ál tálában, ez így van nála. Néha napokig is alig szól egy-egts szót, aztán megint olyan lesz, mint azelőtt. Tréfálkozik be­szélget, aztán egészen váratlanul belesüllyed a hallgatásba Ilus mama azt mondja, hogy ez csak azóta van így, miót; meghalt édesanya. Most is ilyen hallgató napja volt apámnak, de mi mái megszoktuk, értjük már a szemöldökrándítá'ait is. Ez ; szemöldökrándítás például ilyesfélét jelentett: „Egy úr' Miféle úr? Mit keres nálunk, mit akar?” Megmagyaráztam neki: — Szerencsétlenség érte. megkért, hogy segítsünk ömlik a vére, eltört a szemüvege is. majdnem egészen vak Lehet, hogy lezuhant, de nem tudom biztosan, mi törten vele. Egy kicsit féltem is. Apa nem nagyon szereti az ide geneket. Alig egy hete vett elő s így szólt: — Idehallgas, I«saci fiam. Ez az idei nyár nehéz les: nekünk. Hitlerék már döglődnek, de azért még elég erősei ahhoz, hogy pusztítsanak. Vigyázz magadra, tartsd a szád Tudod, hogy körülöttünk, munkások körül sokszor detektí vek setenkednek. Mindenfelé kommunistákat keresnek Elég nagy fiú vagy már, megérted, amit mondók? Nem szóltam semmit, csak bólintottam, — Légy óvatos, ne állj szóba ismeretlenekkel és isme­rősökkel is vigyázz, miről beszélsz. Ezt mondta apám s most, alig pár nap múlva a nya­kára hoztam ezt az idegent. De mit tehettem volna? Apa azonban ezúttal nem szólt semmit, nem szidott össze, hanem megtörölte a kezét és előrejött. » Az idegen meghallhatta lépteink csikorgását a kavi­cson, mert felénk fordult. Csak úgy találomra apa felé nyújtotta a kezét. — Bocsásson meg... hogy csak így Idegenül, isme­­. retlenül betörök ide.:. Kolozsvári Gábor tanár vagyok. Apám megfogta s megrázta a kezét. — Győrbíró Áron a nevem. Semmi, hisz ez természe­­‘ tes. Mi történt a tanár úrral? Nekem intett a szemével s a kútra nézett. Már ug­rottam is és gyorsan húztam egy veder vizet Közben apa kinyitotta a lakást, mosdótálat, szappant, törülközőt szedett elő. Mialatt becipeltem a vizet, hallot­tam, hogy a tanár így szó-l: — Kellemetlen semmiség az egész. Megbotlottam, elestem, összetörtem a szemüvegem. Ráadásul az üveg­szilánkok megvágták az arcomat. Lassan letelte a kabátját, felgyürkőzött, hogy neki­lásson a mosdásnak. — És tizenkét. dioptriás a szemüvegem. Nélküle jó­formán tehetetlen vagvok. Ilyen állapotban kerültem össze fiával. Kedves volt és idehozott. Még egyszer elnézését 11 kérem. Szinte percek alatt egészen megváltozott, legalábbis c én úgy éreztem. Nyugodtan magyarázta el a balesetét apámnak, nyoma sem volt már rajta annak a türelmetlen • idegességnek, mivel engem nógatott odakürm az utcán. De hogy miért állt be az a nagyon gyors hangulat­­változás? Kényelmesen csurgat a arcára a vizet. Közben apa, akire úgy látszik, nem tett rossz benyomást a tanár, szo­­v katlan nyájassággal felelt: — Ugyan, ne is szabadkozzék tanár úr. Semmiség az a egész. Teszünk rá egy kis fertőtlenítőt. Kimosták a sebet, megállapították, hogy alig kis­­ujjnyi, bejódozták, leragasztották, szóval, mikor mindennel a elkészültek apa így szólt: , — Tessék bejönni a szobába. Kinyitotta a belső szoba ajtaját és befelé tessékelte a vendéget. — Rágyújt, tanár úr? ; — Majd én! — nyúlt a tárcája után a tanár. Én persze mindenütt a nyomukban voltam. A tanár nehéz, ezüst cigarettatárcát húzott elő. ,_ — Ej, de szép munka — mondta apám, aki mindig szeretett fémekkel dolgozni. Szabad idejében mindenféle ,z réztárgyat fabrikált, öngyújtót, cigarettatárcát, gyertyá­id tartót.­j A tanár átnyújtotta a tárcát. i- — Igen, tényleg szép. A kollégáktól kaptam szüle­- íésnapomra. (Folytatjuk.) Szoko'ovszkii marsai! fogadást adut a szoviel hadsereg fennállásának 39. évfordulója alkalmából részeti és légügyi attasék, va­lamint beosztottjaik, ott vol­tak a Szovjetunió marsalljai, tábornokok, tengernagyok, a szovjet hadsereg és haditen-l gerészet számos tisztje, a| Szovjetunió Honvédelmi Mi­nisztériumának és Külügy­minisztériumának több felelős munkatársa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom