Tiszavidék, 1957. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-26 / 48. szám

Ki hinné el róla, hogy kommunista? Méghozzá Cibakházán. — Ugyanis a kis Herkó Laci, aki Cibakházán jár iskolába, kommunista magatartása miatt nemcsak szóbeli, ha r.em tettleges bántalmazást is szenvedett. Mondanom som kell, hogy október utolsó he­tében. Kicsit így értelmet­lennek tűnik s eláruljuk, mi volt az indok. Herkó Lacinak a nevelő­apja 1950-ig az Államvédelmi Hatóságnál teljesített szolgá­latot, de 1950-ben leszerelt. A leszerelés után először cső­szerelő volt, majd a török­­szeri tan iklósi Mezőgópgyárban s végül a tanácsnál dolgo­zott. így kerültek az elmúlt évben Cibakházára. Mintán a nevelőapjának nem volt sem­mi olyan szégyenletes eset az életében, amit titkolni kel­lene, így elmondta azt is, hogy néhány éven keresztül 1950 előtt az Államvédelmi Hatóságnál szolgált. Nem is lett volna ebből semmi baj, de jött október; Mint az előzőekben is mon­dottam, Herkó Laci, többi is­kolatársával együtt a vérzi­vataros napokban is felment iskolába, s hogy, hogymem, a barátai, Mucsi Sándor, Zom-* bor István, Barta András, Mester János elkezdték kia­bálni: „Kommunista vagy te is az apáddal együtt.“ Majd azért, hogy az apja ÁVÓ-s volt, elkezdték kergetni, za­varni az osztályban, a folyo­són, majd az udvaron. Köz­ben olyanokat mondtak: ,apád is ütötte az embereket, te is megérdemled.“ Még az a szerencse, hogy rossz az iskolának a kerítése és így el tudott menekülni az ütle­gelés elöl. A fényképről is látszik, hogy eleven, vidám, pajkos gyerek. Legutóbb megint szóba került, most pedig azért, mert nem akart menni hittan órára. A társai arra akarták kényszeríteni, hogy maradjon velük és hallgassa meg a hittan órát. Laci, ami­kor látta, nincs más meg­oldás — bár ezt meggondo­latlanul tette — kiugrott az ablakon. Ha nem .akar, hát nem akár, ez az ő dolga, döntse el kedve szerint. Senki ne kényszerítse rá az akaratát. De azért se szólja meg senki, ha netán a rá­­kényszerített akarat végre­hajtása elől ablakon át tá­vozik. — cs — KARCAGI MOZAIKOK MINT MINDENÜTT, az októberi események Karca­gon is sok-sok pedagógust megtévesztettek. Azóta több hónap telt el, s a rend is helyreállt. Karcag mind a 17 iskolájában rendes tanítás folyik. A nagyilétszámú alsóbb osztályokban még 40, a többi iskolákban — a gimnázium­ban és a mezőgazdasági technikumban — 50 perces órák vannak. Egy kevés ideig, az októberi események után vita volt a hittan tanítás körül, de a felsőbb rendelkezés értel­mében, mely szerint 1956. őszének megfelelően kell tovább folytatni a hittan tanítást, ez is megoldódott. A TÖBBI városokhoz és községekhez hasonlóan a népművelési és oktatási osztályt a karcagi tanácsházán is összevonták. Most nehezíti a munkát, hogy az osztály dol­gozói nincsenek tisztában feladatukkal. Papp István osz­tályvezető véleménye szerint a népművelési vonalra le­hetne egy személyt függetleníteni, mivel a 104 pedagó­gusból álló tantestület és az egyéb oktatási probléma egy dolgozónak olyan nagy munkát jelent, hogy hiánytalanul a legjobb akarata ellenére sem tudja ellátni. SAJNÁLATTAL kell megállapítani, hogy a karcagi kultúráiét az utóbbi hónapokban jelentősen visszaesett. Az öntevékeny kul tu lesöpörtök nagy rés 7c feloszlott, a meglévők pedig még eddig nem gyűltek össze, nem kezd­tek munkához. így mindössze csak a kultúrotthon jóhírű énekkara és tánccsoportja tart rendszeres összejöveteleket. Egyéb tekintetben a város kultúrigényét a szolnoki Szig­ligeti és debreceni Csokonai Színház, valamint a népszóra­koztató vállalatok rendezvényei elégítik ki. Az utóbbiak inkább csak szórakozást, mint művészi élményt nyújtanak a karcagi közönségnek. A további kultúráiét kialakítása a karcagi dolgozókon múlik. «Szórakoznánk, fia volna hol Nálunk nem igen van lehe­tőség a kulturális élet tovább­fejlesztésére. Pedig sok fiatal van, aki lelkesen, szívesen venne részt egy-egy színda­rab, vagy táncmulatság ren­dezésében. Mindez lehetetlen, mert nincs kulturházunh. A DISZ-nek sem volt és a jelen­leg 21 taggal működő EPOSZ- nak nincs helyisége. Néha­napján a tanácsháza egyik vagy másik szobájában tud­nak összejönni. A tanács vezetői már az el­múlt években is sokat fára­doztak azon, hogy a Icözség­­fejlesztési alapból ezt a kí­vánságukat teljesítsük. A fel­sőbb szervek nemtörődömsége azonban mindig gátat vetett ennek. Ez évben újra tervbe vettük a kultúrház építését. A kivitelezéshez azonban szük­séges volna a megyei tanács művelődési osztályának írás­beli engedélye. A község la­kosai szívesen töltenének egy­két napot társadalmi munká­val, csakhogy legyen hol szó. mkozniök. Sindely Mátyás Jászba'Jogháza Elkészült a terv A jászágói Alkotmány Ter­melőszövetkezet nem nagy közös gazdaság. De egységét, szilárdságát igazolja az, hogy mindössze egy kilépőjük volt. — A szövetkezet tagjai az idei gazdasági évre elkészí­tették az üzemtervet. Érde­kessége a tervnek, hogy gép­­állomási munka nincs beüte­mezve, a területet ugyanis sa­ját gépeikkel fogják művel­ni. Állami támogatással szán­­tólraktort, Zctort és más gé­peket fognak beszerezni. A terv azt tükrözi, hogy az esztendőt aktívan fogja zárni a termelőszövetkezet. Pénz­bevételük az év végére 417 ezer forint lesz, pénzkiadásuk összege pedig 174 ezer forint. Munkaegységenként 48 forin­tot osztanak majd a jászágói Alkotmány Tsz-ben, tmOimWWWWMWWWWWWW Miért nem látni Szolnokon JiAiért nem látni Szolnokon szobrokat? — Kézenfekvő trl a felelet: mert nincs, helyesebben, nagyon kevés szobor van a városban, s ami van, jórészt azt is falak ta­karjak el. Lux Elek „Anya’című remekművét az SZTK őrzi, Medgyesy Ferenc „Anya“ című gyönyörű alkotását a Szü­­lésznőképzö rejti el a kiváncsi szemek elől. A megyei kór­házban lévő, kígyóval viaskodó férfit ábrázoló szép szo­borral, valamint a Tiszaparton lévő Verseghy mellszobor­ral be is zárul a sor. Bármily hihetetlennek is tűnik, a me­gye székhelyén hazánk egyetlen nagy fiának sem állítottak méltó emléket. A pénzhiányt hozzák fel egyesek? Nagyon vérszegény és szégyelnivaló indok Ha a községek — például Tiszafáid­­vár — szobrot tudtak emelni nagyfáinknak, akkor Szolnok is meg tudta volna ezt már tenni. Inkább a nemtörődöm­séggel, a tunyasággal, a képzőművészet iránti közönnyel, a a város szépítésére irányuló igyekezet halovány voltával magyarázható a szobrok hiánya. Ennyit a múltról. S a jelenről? Most épül a Tisza-hid mellett egy szobor­­talpazat, melyre — értesülésem szerint —Maiit mellszob­ra kerül. A munkásmozgalom úttörőivel szemben fennálló adósságát törleszti ezzel a város. Jól tudom, többre most nincs pénz. legalább is a tanács pénztárában. De azt is tudom, ha arról volna szó, hogy a Kossuth térre, vagy a város más pontjára szép képzőművé­szeti remekmű kerüljön, akkor a szolnoki lakosok pénztár­cája is megnyílna, s bizonyára az üzemek sem lennének szűkmarkúak. Csak az kellene, hogy valaki kézbe vegye ezt az ügyet, s ne kezelje mellékesnek. Vajon akad-e ilyen ember Szolnok félszázezemyi lakosa között? . SIMON BÉLA-»»<»»»»»»»«»»»««»»»»«««««♦«♦♦♦«»»♦♦«♦♦♦♦♦♦ ♦«»«♦W* »».»»«f«»—»«««»»M»»* Gás : ♦ ♦ | Szibéria iparának | Közel 40 nagy gázmű épí- • tését kezdték meg különböző j szibériai szénmedencékben. A < gázt csöveken fogják az ipari ] fogyasztókhoz továbbítani. —> ] Gazdaságossági számítások j eredményeképpen jutottak el j ehhez a megoldáshoz, mert j ez a módszer olcsóbb, mint- j ha a szenet szállítanák vas- i úton az ipartelepek helyi: gázmüvedhez. A gáz fő forrásai azok a j lignit előfordulások, amelyek j hatalmas területen nyúlnak: el Kemerovo és Kraszno- j jarszk térségében, ahol a j felszínhez közel fekvő vas-] tag rétegek ideálissá teszik! a külszíni fejtést. Az első gázművek Novo-1 szibirszket, Kemerovot, ] Tomszkot és Krasznojarszkot : fogják ellátni. A Novoszi- : birszk—Irkuck-i terület egy- ] maga több mint 2600 millió; köbméter gázt kap. Az ú j- ‘ gázművek mellett plasztik és i vegyi művek is épülnek az j értékes melléktermékek fel­dolgozására. JSYin-rtii* Báránd községben lakó fiam-1 ért, Ifj. Faragó Imréért sem er-{ kölesi, sem anyagi felelősséget ! nem vállalok. Id. Faragó Imre. | Kunhegyes, Kuthem vezér út 43. ♦ —■ -> * E rovatban közöltekért sem % szerkesztőségünk, sem kiadóhi-1 vatalunk felelősséget nem vállal, $ Ismerek liáziasszonyo­­* kát, akik piac nélkül nem tudnak élni, Vagyis nem mülha el úgy egy piac, hogy ők meg ne for­duljanak ott. — Mindig van valami, ami éppen kell az ember­nek és csak ott jut eszébe, akkor aztán gyorsan meg is veheti, van ideje az al­kura — mondogatják. Nos, hát én sose voltam ilyen jó háziasszony, mert mindig másnap veszem meg, ami éppen ma kellett volna, s alkura sose jut időm, márcsak azért sem, mert mindig futva járok a sorok közt. Legelőször mindig a leg­fontosabbhoz, legtöbbször a iyúkpiachoz szaladok. Megteszem a tojást, vagy ritkábban a csirkét. Elhe­lyezem a szatyor mélyén, aztán kissé megkönnyeb­bülve viharzok a tejes asz­talok közé. Rendszerint ott jut eszembe, hogy a tálat amit a túrónak szántam, otthon hagytam. De min­dig van jó asszony, aki­megszán és ha látja, hogy nem vagyok alkudozó vevő, meglep egy-két gyű­rött ujságlappal. Kiméri a portélcát, s ha anni/i időm még jut, ki is fizetem. Hogy az úttal is takaré­koskodjam, a tejesektől a gyümölcsösökhöz tartok. Igazán nem vagyok válo­gatós, így nekem a kofák rendszerint azt az almát és epret adják, amit más, jó piacismerő barátnőim még a kosarukból is visz-> száraknak. De mit tegyek, olyannak is lenni keU, aki igényeinek parancsolni tud s mi lenne, ha min­denki csak a szép gyümöl­csöt venné meg? A gyümölcsösöktől már csak egy ugrás és a zöld­ségeseknél vagyok. Leg­több gondom a karfiolra van, mert a család leves­nek azt kedveli legjobban. így hát a gyümölcs tete­jére néhány fej kelvirág következik. A krumplival a családban rajtam kívül senki sem szimpatizál. Ért­hető hát, hogy az kerül legfelülre. Mindez a vásárlás alig kerül több időbe, mint amennyi ideig ezt a benső titkomat papírra vetettem. íitthon viszont a kipa­^ kolás legalább annyi időbe telik, mint a bevá­sárlás. A krumplit csak könnyen leszedem a kosár tetejéről, de a jó kecskei homok rendszerint meg­makacsolja magát, s csak • utoljára hajlandó elhagyni a kosarat: Még ha csak ezt tenné, de a karfiol apró rózsái közé is befész­keli magát s nem hajlan­dó előbújni, csak a leve­les tányér fenekéről, vagy a fogunk álól. Férjem már sokszor elmondta, hogy az ízétől függetlenül nagyon jól főzöm a levest, csak éppen a homoKkal nem tudok soha kiegyezni. Saj­nos én is azt hiszem, ebbe már belé kell nyugod­nom. No de még nem vagyok kész a „kiszereléssel—• Most jön az eper, meggy, alma, vagy aminek éppen szezonja van. Szegény tú­rós néni, ő aztán igazán nem tehet róla, hogy ilyen hamar elázott a papír. A kislányom meg direkt örül neki, mert végre ő is fi5- zőcskézhet. A tojás sokáig eláll, arra igencsak másnap, vagy harmadnap kerül sor. A feltöréssel nem sok dol­gom szokott lenni, mert jó részét már úgy szedem ki a kosár fenekéről. Ajjaj! Most veszem csak észre, hogy más asszonyok módszerével kezdtem, s aka rva-akaratlan, saját tit­kaimat árultam el. Róluk, akikről mindent tudok, alig mondtam valamit. De majd legközelebb. — borsi — Lehet-e rajtuk segíteni ? — ERKÖLCSI magatartá­suk, egyéb viselt dolgaik miatt, és a Tulipán-vendéglő környékén lakók megnyugta­tására, közbiztonsági őrizetbe helyezték T. M. 27 éve® és L. Zs. 25 éves szolnoki lakoso­kat. Ez a rövid kivonata annak a rendőrségi, jegyzőkönyvnek, amelynek alapján megindí­tották a bűnvádi eljárást T. M. és L. Zs. ellen. * DE IV. I húzódik meg a hi­vatalos, szűkszavú jelentés sorai mögött? Fzt próbáltam kutatni, amikor a járási ren­dőrkapitányság bűnügyi osz­­lálvának vezetőjével és ma­gukkal a vádlottakkal is be­szélgettem. * A BŰNÜGYI osztály veze­tője, M. F. százados és V. had­nagy elmondotta, hogy a Tu­lipán-vendéglőben és környé­kén ..dolgozott” az említett két nő. Mindkettőt kitiltot­ták Budapestről. Szinte az egész országot bekóborolták. T. M.-et, áld már kétszer f olt büntetve, Guthi József, Feskeny János utca 12. szám alatti lakosnál kapcsol'ák le egyízben, aki „megsajnálta és s/.ál'ást adott neki”. Utána. — mir.» már több esetben — fi evelmeztették és azt tanácsolták neki, hogy vállaljon munkát, ö vállalt is az SZTK építkezésnél, de „nehéznek” találta. T. M. következő lakása a Malinovszki út 45. szám alatti ház lett, ahol időközben már felszámolta a rendőrség a ki­sebbfajta bordély-házat. Ezután az Alcsi 5/1-ben la­kott és a közeli Tulipán-ven­déglőbe járt „szórakozni”, „dolgozni a barátaival”. T. M. bájai úgy látszik annyira megejtették e „barátokat”, hogy még tettlegesíégre, sőt lövöldözésre’ is sor került. Természetesen a Nemzett és a Tisza is kedvelt „munka­helye” volt T. M.-nek és L. Zs.-nek, akik Budapesten és Szolnokon is együtt ..dolgozlak” L. Zs. is volt már egyszer büntetve, sőt több ízben részesült ren­dőrségi figyelmeztetésben is. De őt ez nem izgatta. Még anyja lakásán is „vendégül” látta „barátait” és ..elfoglalt­sága’’ miatt meg arról is meg­feledkezett, hogy a kőtelező egészségügyi vizsgálatokon részt vegyen. Ö is sokat meg­fordult az előbb említett „szó­rakozási” helyeken, de barát­nőjével együtt kedvenc he­lyük volt még a József Attila úti laktanya és az egyik va­súi i őrház is, közel a Tuli­pán-telephez. A rendőrség véleménye sze­rint egyébként fedő-lakása és munkahelye egyformán volt T. M.-nek és L. Zs.-nek is. Ezek a meztelen tények két lecsúszott ember legutóbbi éveiből. * DE HOGYAN illusztrálják e tények előzményeit T. M.és L. Zs. szavai? T. M. elmondotta, hogy anyját nem ismerte, apját pedig 17 éves korában vesz­­lette eh Még apja halála előtt felkerült Budapestre, s a Láng Gépgyárban dolgozott magkészítőként, utána ház­tartási munkát vállalt 8—19 hónapig. Soha nem volt meg szerelmes, bár vőlegénye már volt, de összeveszett vele. (Ha csak ez is nem „fedő-vőle­gény” volt...) Kitanulta a la­katos szakmát is. Azt. hogy miért csukták le már kétszer és miért tiltották ki Buda­pestről — „el sem tudja kép­zelni ...” Most pedig igen rossz né­ven v^szi hogy „megfosztot­ták a szabad mozgás lehetősé­gétől”. (Ekkor még nem tud­ta. hogy 6 hónapra ítélik el barátnőjével együtt.) T. M. azt is elmondta, hogy nem tudott még „megfelelő munkahelyet” szerezni „az októberi események, s főleg a racionalizálás miatt”. No, meg azért, mert „Szolnokon nincs a szakmájának megfe­lelő munkahely”. Igen kiábrándult az embe­rekből. mert őneki „minden­ki ellensége”, Nagyon szeret „szóra­kozni”. — De kivel és hogyan? — Ehhez senkinek semmi köze! — felelte. * L. Zs. már korántsem olyan rutinosan, alvilági nyelven szólva: dörzsöiten felelgetett, mint a barátnője. Ö az édesapját nem ismer­te. Anyja pedig 8 éves korá­ban halt meg. 8 évig volt ál­lami gondozott. Négyen van­nak testvérek, egyről annyit tud, hogy DcDrecenben egy ügyvéd örökbe fogadta, a má­sik két testvéréről semmit. Ö sem volt még szerelmes, nem is akar férjhez menni, de „utálja” a női társaságot, sokkal jobban „megérti” ma­gát a férfiakkal. — 1955-ben a Keletinél el­kapott egy razzia, lecsuktak, majd kitiltottak Budapestről, ma sem tudom, hogy miért — mondja. — Azóta Szolnokon vagyok a barátnőmmel, most pedig itt a rendőrségen. Borúsan teszi hozzá: — Ugylátszik, a rendőrség még a „szórakozást” is saj­nálja tőlünk. Arra a kérdésre sem T. M., sem L. Zs. nem tudott felelni, hogyan képzeli el jövőjét, s f .cg azt, mi lesz a sorsuk, ha tű’ lesznek mondjuk a negye­dik X-en ... ? * DE VALAKINEK felelni kell az ilyen kérdésekre is. S e kötelesség alól évek során inkább kibújtunk. Tanították az alsó és íel­­s.bb iskolákban (én is tanul­tam ...), hogy a kapitalizmus­sal felszámoltuk azokat a kö­rülményeket és lehetőségeket is, amelyek szükségszerű ve­lejárójává avatják a prostitú­ciót a kapitalista társadalom­nak. A bűnügyi statisztikák páncélszekrénybe zárásával csaptuk be önmagunkat és másokat is, annak ellenére, hogy bár nálunk nincs kapi­talizmus, de mégis szinte sze­münk előtt élték világukat a T. M.-ek és az L. Zs.-k. A mi társadalmunknak nem velejárója a prostitúció, de társadalmi probléma, amit ugyanúgy meg kell oldani, mint a többi égető kérdést, a társadalmi erkölcs érdekében. * DE HOGYAN? — vetik fel a kérdést az emberek. Úgy gondolom, hogy a ren­dőrség ereje kevés ehhez a munkához. Elsősorban a ren­delkezésére álló nevelési esz­közök és a sokrétű munka miatt. • De hallgassuk csak. mit ja­vasol M. F. százados, a bűn­ügyi osztály vezetője? — Mihozzánk általában már akkor kerülnek az embe­rek, amikor szinte már telje­sen lesüllyedtek. Elenyésző kivételtől eltekintve, vissza­élnek ezek a bűnözők azzal, ha kesztyűs kézzel lépünk fel ellenük. Itt nem használ a „népnevelő munka”! Ezt 8 éves tapasztalatom bizonyítja. Hogy én milyen megoldást látok? A központi utasítás erre­­vonatkozólag már kidolgozás alatt van. Ettől függetlenül, szerintem helyes lenne, ha visszaállítanák az országos nevelőintézetet az ilyen de­rékba tört sorsú emberek szá­mára. (Ilyen volt is 1950 előtt, de, sajnos, megszüntették ...) Itt tanulhatnának szakmát. Nem meghatározott időre vin­nék ide az embereket, hanem úgy, hogy csak akkor szaba­duljanak ki, ha valóban meg­van a biztosíték arra, hogy lesz elég akaraterejük és le­hetőségük új életet kezdeni, a szabadulás után. Az ilyen és hasonló intézetek igen sok embert tettek már hasznos és értékes tagjaivá a társada­lomnak. * AZ IS nyílt titok, hogy a prostitúció döntő forrása az. hogy a szülők rossz családi életet élnek, vagy kován el­haltak. Ezt nemcsak T. M. és L. Zs., hanem az esetek 90- nél jóval több százaléka bizo­nyítja. Az anyagilag és er­kölcsileg kiegyensúlyozott családi élet biztosíthatja csak társadalmunk e szörnyű feké­lyének begyógyulását. Azzal sem árulunk el tit­kot, ha ismét kimondjuk, hogy akinek nem adatott meg a családi nevelés, annak tár­sadalmi neveléssel kell ezt pótolni. Ismétlem: ez nemcsak a félresiklott életek érdekében szükséges, hanem azért is, hogy soha többé ne csinál­junk dogmát a szocialista er« kölesből. Ezért kell sürgősen segí« teni a T. M. és L.( Zs.-ken. — bubor, s=s Piacolok

Next

/
Oldalképek
Tartalom