Tiszavidék, 1957. január (11. évfolyam, 13-26. szám)

1957-01-16 / 13. szám

1 l 5 /. A V i I) F, h 2 fc-SÖIl LEVÉL egy volt MDP párttaghoz Kedves Barátom ! Két éve ismerjük egymást. Ismeretségünk egy propagandista szemináriumon kezdődött. Három napig ültünk együtt vagy huszad-­­magunkkal, bifláztunk, idéztünk és néha vitatkoztunk is. Három nap nem nagy idő ahhoz, hogy az emberek megismerjék egymást, erre talán nem is törekedtünk. Mégis úgy nagyjából külső képet kaptunk azokról, akikkel, három napon át napi 10—12 órát töltöttünk együtt. Hogy milyen képet? Amolyan káderlaposat, amely így saktulyázta a halandókat: „Értelmes”, „Karrierista", „Osztályhű”, „Összefér­hetetlen“, „Aktív”, „Passzív”, stb. Az ilyen jellemzések mindig adósait maradtak a miérttel. Miért, ml az oka annak, hogy valaki összeférhetetlen, aktív, vagy passzív? Ennek a miértnek a hiánya, az érdektelenség az embereit belső élete, ha úgy tetszik — írjuk le végire — lelki világa iránt, volt az oka annak, hogy sok káder, számára nem megfelelő helyre került, vagy kegyetlenül elbukott. De most nem erről, hanem Rólad alkarok beszélni. Nos, ezen a háromnapos szemináriumon az „aktívak" kisebb csoportjához tar­toztál és azt hiszem, nem tévedek, ha káderlapodon az „osztályhű” «.osztályozás is szerepelt. Állandóan szólásra jelentkeztél, ha valaki té­vedett, Te bizonyos felsőbbséges jóindulatú mosollyal figyelted, szó­val úgy viselkedtél, mint a marxizmus-len inizmus csalhatatlan pá­pája. A tanulás végén valóságos kiselőadást tartottál a csalhatatlan szemináriumi módszeredről, amely minden hallgatót aktivizál és meg­akadályozza a „lemorzsolódást.” Ilyen előzmények után igazán csodálkoztam, amikor arról érte­sültem, hogy Te az október 23-át követő eseményekben mennyire . .lemorzsolódtál,'’ Nem akarom senkinek a jogát kétségbevonni ahhoz, hogy megváltoztassa nézeteit, csak tudod — hogy is mondjam — azt csi­nálja ízlésesen. Vannak volt MDP tagok, akiket annyira megrendí­tették az események, akik — mondjuk meg nyíltan — átmenetileg elvesztették a hitüket és nem tudnak, nem akarnak belépni az új pártba. Ezek becsületes emberek, még telve vívódással, Időt Ml hagyni számukra, hogy végleg döntsenek. De Te nem ezek közé tartozol. Neked egyszerűen nem voltak és nincsenek lelkiismereti összetűzéseid. Most is a pápát játszod — csakihát most a párt, a kommunistaelenesség pápája vagy. Te ..mindent megmondtál előre", Te „nem azonosítottad magad”, Te „kényszerből léptél be”, Te vagy most a leghangosabb az elkövetett hibák felnagyításában, és az eredmények tagadásában, kétségbevo­nod, pedig azelőtt szemináriumon hirdetted az ellenkezőjét — hogy egyáltalán szükség van-e a pártra és a proletárdiktatúrára. Szóval, ismét „aktív" vagy. Ne haragudj, eszembe jutott egy számodra is valószínűleg is­merős mese. A szamár oroszlánbőrt talált és belebújt. Eleinte min­denki reszketett tőle — mindaddig, míg ki nem nyitotta a száját. Nekem az a véleményem, hogy - valahogy Te is így jártál, csak sajnos nem veszed észre. Meghallgatnak, akiknek jólesik hallgatni nézeteidet, de belülről mindenki — enyhénszólva — megmosolyog. Én egy lépéssel tovább mentem.s5 Üdvözöl: TÓTH KORNÉL TÓTH ISI VÁH: SZÖKEVÉNY (27.) A kis olvasólámpa a két ágy között izzott. Mutatta a férj es feleség között levő feszültséget. Más dolga nemigen akadt, mert sem Jenő, sem Inci nem olvasott. Az asszony — ösztönösen — ma­ga alá gyűrte egy kicsit a paplant a férfi felőli oldalon. Pihenő teste az élői» éjszakára emlékezett. A fülledt kis falusi szobára, melyben a két öreg őszinte horkolása meg­értőén elegyedett Ombódi kisfiús, mohó csókjának emlékzamatával Miért is szökött el? Azt hitte, ka­tasztrófa jönne utána. Titkon talán ő is várt fordulatot a férjével való találkozástól. De semmi, semmi nem változott. Sőt! Pötyi csak annyit említett, hogy egy magas, szőke fiatalember adta át a meghívókat és már ez is hal­latlanul felkavarta. Ha vissza le­hetne csinálni azt a megfutamo­­dást..j Ami a férjével való tisztázást il­leti, afelől most nyugodt volt. Lesz még rá idő, majd ha kettesben lesznek. Most a gyerek előtt, sem­mi szín alatt! Megmozdult a paplan a szom­szédos ágyon, Jenő közelebb húzó­dott s közben le nem vette róla a szemét. Nem volt rá képes, hogy viszonozza. Ellenszenvesen tört bele ezzel a közeledéssel az Ombódiról szövögetett álmaiba Megrettent, amikor szeme sarkából észrevette, hogy férje egyik lába lassan kibú­jik a paplan alól, át az ő ágyára s vele fészkeli át magát Jenő is. Feküdt tovább moccan,ás nélkül, csak feszülten várakozott. Most — mivel nem talált ellenkezésre — a férfi egész teste átgördült melléje. Fejét egy lökéssel a párnájára len­dítette. Arcán érezte szája érinté­sét, de nem tudta csóknak felfogni. Közömbösen állapította meg, hogy érdes Jenő szájaszéle, biztosan ki­cserepesedet t. A haja sem olyan könnyű, lágy érintésű, mint az Om­­bódié, hanem zavarói) csiklandozó és csak a fejbőr szaga érzik róla. — Fogadj még egyszer vissza — suttogott a férfi és keze gyáván tapogatózott az asszony csípőién, combján a paplanon át. — Ne.;: most ne;: s ha nem akarod, hogy még jobban eltaszíts — tiltakozott súgva Inci és idege­sen fordított magán, hogy lerázza a kutató ujjakat. A férfi meghúzta mag^. Karja, lecsúszott a gyorsabban lélegző asz. szonyróL rI uhany után érez így az ember. Érzékszerv'ei élesebben rea­gálnak, önállóbban találják meg a kapcsolatot a külvilágból rájuk eső hatásokkal. Szirmait is egy szem­pillantás alatt kijózanította felesé­ge elutasítása. Követelőzőén kötöt­ték le figyelmét a hideggé vált tár­gyak. Oldalába belevágott az ágy fájának éle, eddig fel sem vette. Közvetlen a szeme előtt Inci feje süppedt a párnába Barna haja meggyűrve terül el a füle mellől, egyenletesen bámult nyaka alatt a lélegzésével egy ritmusban rugóz­nak az alá szorult tincsek. Ilyen kijózanodva még sosem nézte asszonya arcát. Sötét szem­­püUái ruganyosán csukódinak-nyü­­nak és puha fekete sövényük mö­gött különös fények futkároznak lefelé néző szemén. Milyen gon­dolatok, érzések viharzanak a csil­logó dióbarna golyópárhoz vezető idegpályákon? Volna-e hozzá joga a történtek, a csalás után, hogy számonkérje felesége gondolatait? ö is egy idegen emberi lény a szá­mára. akivel tizenöt éven át meg­szokták ugyan egymást, de igazán nem ismerték meg. Az még nem benső kapcsolat — s ezt ezeken a megalázó éjszakákon látja tisztán —, hogy kedélyeskedve, fukarkod­va, vagy bőkezűsködve. latolgatva vágj' kamaszos meggondolatlanság­gal kiokoskodták, mit szerezzenek be a következő fizetésből, hol szó­rakozzanak vasárnap vagy éppen mert bolondul szép idő van, csap­janak egy kis családi murit néhány közeli ismerős bevonásával. Ezek a közös gondok csalt anyagiak. Ha két vadidegen összeáll, azok sem csinálják másképpen. Az ágya mellett álló könyvpolcos asztalkára esett a pillantása. Bar­nára pácolt, fényezett deszkákból maga kalapálta össze. Ide rakta könyveit, a marxista klasszikusé-KÜLFÖLDI HÍREK Washington (MTI). Az ame­rikai rádió jelenti: egy kairói ENSZ-szóvivő szerint Egyiptom és Izrael között megegyezés jött létre a hadifoglyok kölcsönös kicserélé­séről. * London (MTI). A BBC idézi az angol külügyminisztérium nyilat­kozatát, amely szerint tárgyalások folynak arról, hogy az adeni és jemeni katonai erők képviselői ta­nácskozásra üljenek össze, hogy megvitassák a legutóbbi időben tör­tént határincidemseket. * Kairó (MTI). Az üj Kína hír­­ügjmökség jelenti, hogy Izmai! El Azhari volt szudáni miniszterelnök vezetésével megérkezett az egyip­tomi fővárosba a Szudáni Nemzeti Unionist a Párt küldöttsége. A kül­döttség üdvözölni akarja az egyip­tomi kormányt az angol—francia csapatok Egyiptomból való eltávo­zása alkalmából és tanácskozásokat folytatni a két országot közösen érintő kérdésekről; * London (MTI). A Tanjug je­lenti: A Brit—Szovjet Baráti Tár­saság Végrehajtó Bizottsága azzal a kéréssel fordult Macmillan angol miniszterelnökhöz, tegyen hivatalos látogatást Moszkvában. A társaság vezetősége javaslatában hangsú­lyozza, hogy ez a látogatás a béke érdekeit szolgálná és felkéri a mi­niszterelnököt, moszkvai látogatá­sát ez év májusában bonyolítsa le, ahogy azt Eden is eredetileg ter­vezte. * Athén (MTI).; A Tanjug tudó­sítója jelenti: Averoff görög kül­ügyminiszter hétfőn elutazott az Egyesült Államokba. Elutazása előtt kijelentette a sajtó képviselői­nek: — New Yorkba utazom, hogy Görögország nevében támogassam ciprusi testvéreink igazságos köve­teléseit. A görög külügyminiszter ezután hozzáfűzte, hogy véleménye szerint a ciprusi probléma megvita­tására most kedvezőtlenek az elő­feltételek és ezért nagy nehézsége­ket kell majd leküzdeni. * Belgrád (MTI). Mint a Tan­jug jelenti, a Balkáni Szövetség Ál­landó Titkársága, amelynek szék­helye 1956-ban Athénben volt, most Belgrádba költözik. Az állan­dó titkárság funkcionáriusai január 23-ig áttelepülnek a jugoszláv fő­városiba. Tito köztársaság! elnök a Balkáni Szövetség Állandó Titkárságának kát, a jegyzeteket s egy évben egy. szer-kétszer valami szépirodalmi művet is. Évek múltaik, évek teltek. A jegy­zetek mindig komolyabbak, tömö­rebbek lettek. Titokzatos sötétbarna homály fe­di most ágya fejéinél azt a részt, ahová számtalan éjszakán szórta barátságos, meghitt világosságát a hordozható olvasólámpa. Milyen büszke volt rá, ha Inci mások előtt hozakodva dicsérte: „Még akkor sem állja meg, hogy legalább egy órahosszáig ne olvas­son. ha előtte színházban voltunk.” {''safe a könyveinek élt. Öröm­­mel tapasztalta, milyen biz­tonságossá vált a politikai értéke­lésekben. Mindjobban rájött, hogy egy ^átlagon felüli képességű vezető legfőbb tulajdonsága bármely prob­lémánál a — lényeg megtalálá­sa. Ha ez a készsége kifejlődik, a részletkérdéseket könnyen a he­lyükre teszi s a fővonal mentén tudja csoportosítani. A biztonság lassan rutinná vál­tozott át. Tanulmányait: úgy kezdte felfogni, hogy tulajdonképpen is­métlődései a régebben tanultaknak — csak magasabb fokon. S ahogy a konferenciáira csak futtából ké­szült — a régi alapokra építve bő­vülő tapasztalatait, ugyanúgy fo­gadta a különböző határozatokkal összefüggő teendőket. Lassan más lényegeset írem látott bennük,mint — növelni a termelékenységet, csökkenteni az önköltséget és így tovább ... Magánélete is ilyen, már megépí­tett síneken futóvá vált. ügy vélte, a szerelem ideje elmúlt, a társadal­mi törvény szerint teljesíti -köteles­ségét, hiszen fizetését hazaadja. gyerekét iskoláztatja és viszonylag rendszeresen társadalmi életet is él. Találkozik a kislánya barátnői révén hozzájuk kapcsolódott körök­kel. Büszke volt rá, hogy megtalál­ta a nexust a régi középosztálybeli családokkal, tudott közvetlen lenni hozzájuk, szellemeskedett asszo­nyaikkal nem fogadta előítélettel öltözködésüket, hanem ő is alkal­mazkodott hozzájuk bizonyos mér­tékben. jugoszláv képviselőjévé Ljubomir Radovanovics nagykövetet nevezte ki Az állandó titkárság slatuma szerint a titkárság elnöke minden­kor annak az országnak a képvise­lője, amely ország fővárosában az állandó titkárság székel. Ilyenfor­mán tehát Ljubomir Radovanovics egyben az állandó titkárság elnöki tisztét is betölti. Becs (MTI). Alsó-Ausztria kor­mánya, amely a Néppárt vezetése alatt áll, beadványban indítványoz­ta az alkotmánybíróságnak, hogy nyilvánítsa alkotmányellenesnek és ezen a címein hatálytalanítsa az — egyes ipari űzetnek államosításáról — szóló 1946. évi törvényt. Az Osztrák Alkotmánybíróság e napokban nyíl vámossá gra hozott döntésében megállapította, hogy' az államosítási törvény nem ellenkezik az alkotmány szellemével. A bíró­ság ennek alapján nem adott helyt a tartományi kormány indít­ványának. * Kar ácsi (MTI). Az lszkander Mirza tábornok, pakisztáni köztár­sasági elnök és a jelenleg Pakisz­­tában tartózkodó Sukri Kuatli Szí­riái köztársasági elnök között le­folyt tárgyalások a két ország kö­zötti kölcsönös megértés megjavu­­lását eredményezték — hangzik az AFP szerint a tárgyalásokról hét­főn kiadott közös közlemény. A közlemény szerint a tárgyalá­sok több. a kéf országot közösein ér­deklő kérdésre terjedtek ki és „szí­vélyes“, baráti és őszinte légkör­ben folytak le. A két ország kifeje­zésre juttatja „mélységes meggyő­ződését, hogy meg kell teremteni a nemzetközi bókét és a biztonságot az ENSZ keretein belül”, hangsú­lyozza. hogy ragaszkodik a bandun­­gi értekezleten meghatározott öt elvhez. Berlin (MTI). Az Army Times amerikai katonai szaklap ezévi el­ső számában hírül adja, hogy a nyugatnémet hadsereget teljesen amerikai mintára szervezik meg; „Amerikai kiképzők segítségével, valamint amerikai felszereléssel egy éven belül hetvenezer főből ál­ló uj hadsereg nő majd ki a föld­ből. Ezt a hadsereget, mint az Egyesüt Államok NATO-partnerei­­nek hadseregét is, atomfegyverek­kel is felszerelik” — írja az ame­rikai katonai szaklap. Hiimmögés, elefánlcsinálás ügyében Egy bizonyos tez-elnökröl és egy bizonyos Kossuth Termelőszövet­kezetről van szó. Lévén pedig az elnök köztiszteletben álló szemé­lyiség, s a szövetkezet jóhírű, nem írom meg a neveket, nevezzük csak így: Bizonyos. Az eset egyébként múltunk egyik visszatérő jelensé­gei közé sorolandó, s azért íratik meg, hogy a jövőben ilyesmire semmi szükség nem lesz. Szóval ez a Bizonyos felszólalt egy megbeszélésen, s beszámolt ilyeténképpen a dolgok állásáról. — Elvlársak. Nyugodtan mond­hatom, a mi szövetkezetünk ren­díthetetlen. Soha ilyen munka­­kedvvel nem dolgozott tagságunk. Képzeljék el, a szövetkezetünk gyönge lányai vasvillát ragadtak az elmúlt napokban, s a kemény hideg ellenére a mezőre vonultak trágyát hordani. Meg keü hagyni, a járás minden szövetkezetében nagy a munka­kedv, de azért irigykedve néztek a jelenlévő tsz-elnökök Bizonyosra. Merthát ők ilyesmivel még nem lephették meg az ott megjelent me­gyei elvtársakat. A hímek azért örült mindenki, aki csali hallotta, A z a tavalyi üzemi mulatság megrázó erővel zúgott bele zökkenők nélkül múló napjaiba. Olga jelentkezése, az iránta ziva­tarként feltámadt szerelem, az újí­tás alkotómunkájának öröme akara­tán kívül keletkezett bosszúállás volt a munka s a színtelen tanulás folytán beállott szürke egyfonna­­ságórt. Egy-egy belső fény lobbanásánál ismerte fel ezeket az igazságokat s az elmulasztott örömök, a szem­­ponttalan élet elvesztése feletti el­keseredéssel kapaszkodott ismét a mellette szunnyadozó szép. fiatal feleségébe. Bal karját minden kí­méletről megfeledkezve dug‘a Ind nyaka alá s bár érezte csigolyái nyomásán az asszony ellenkezését a váratlan támadás ellen, jobb­kezével durván tépte ki Inci alól a behajtott paplant. Tenyerét égette az ismerős, kimelegedett, új, isme­retlen titkokat Ígérő test..; Fér­fiasságának diadala kellemesen ol­dotta fel hosszú szűkölködését. Már két karjával szorította Inéit. Az asszonyban vad ellenállást váltott ki az erőszak. Ha férfit várt, az csak Ombódi lehetett. Lábait összeszorította s íjjként megfeszült testét undorodva próbálta kiszaba­dítani. Irtózott a szikár, szenve­délyben felzaklatott férfitest tapa­dásától. Ujjait Jenő arcába, sze­mébe vájva, majd hajába kapasz­kodva próbálta eltaszítani férjét, aki lihegve temette volna fejét ru­ganyos mellei közé ... A szorítás még kegyetlembbé vált. Már csontjai is ropogtak. Feljajdult s végső elhatározással már majdnem Ombódi nevét kiáltotta fájdalmá­ban, mikor a vaskapocs engedett egy pillanatra. így sikerült leugra­­nia az ágyról s most már dühösen meggörbülve várta férjét. — Ne bánts... ne nyúlj hozzám! Most csak gyűlölni tudlak — zi­hálta. Szirmai utánakapott, megragad­ta krmbinéját. s annál fogva rán­­cigálta volna vissza — bár érezte — hiába. Reszkető indulattal rántott egyet a síkos selymen — gj'ors sza­kadás reszelő hangja vágta el ki­elégítetlen szenvedélyét. A selyem­cafat alatt távoli sejtelemként sö­tétlett az asszony öle. (Folytatása következik.) kiváltképpen az értekezleten részt­vevő újságíró. Fel is jegyezte noteszébe: „al­kalomadtán", ami annyit jelentett, alkalomadtán fel kell keresni ezt a szövetkezetét. Csakhogy mire az újságíró Szolnokra ért, gondolat­ban megváltoztatta a bejegyzést. Szólott pedig az új szöveg ókép­pen: „mihelyt csak lehet.” Mert egy újságíró jobban örül nz eredeti témának, mint teszem fel, száz aranynak. Amikor a Szolnokhoz mintegy 70 kilométerre lévő Kossuth Termelő­szövetkezet felé robogott a kocsi; — fogyasztván a manapság drága üzemanyagot — már megszületett a riport címe is. IgjT: „A lányok, a lányok....... a szövetkezetben", vagy „Ki a leány a gáton?” Ez bizony olyan érdekes anyag lesz, hogy az egész megye a Kossuth Tsz lányairól beszél majd. Célhoz érve jókedvűen köszön be az irodába riporterünk. Az elnök disznótort tartván, távol van, se4.. baj, csali a lányok, a szövetkezeti amazonok itt legyenek. — A lányokról szeretnék írni — szól az újságíró a gazdaságvezető­höz. — A lányokról??? No, azokról éppen lehet. — Mégpedig azokról a lányokról, akik a hidegben trágyát hordtak a szántóföldre. — Trágyát hordtak??? Ja persze, hordtak igen, már hogyne hordtak volna. — És mikor is volt ez? — Mikoris? Ja, az most volt nemrégen. — És mennyi trágyát szállítot­tak ki a lányok? — Hogy mennyit? Sokat kérem. Igen, sókat. Különös. Itt nincs más megol­dás, mint meglátogatni a lányokat és tőlük szedni ki pontosan min­dent. Furcsa véletlen, hogy a tsz köny­velőnek is éppen most akadt elin­téznivalója a lányok munkahelj'én, és már hamarabb ott is teremj megelőzvén az újságírót. Varrják a lányok a zsákokat, nevetgélnek, összenéznek, s vár­ják a kérdéseket. Csakhát az új­ságíró némi kerülővel kezdi: — Kell-e a munkáskéz, lányok? — Elkél bizony. — Igaz, akkor kellett volna job­ban, amikor a trágyahordás volt? — Volt itt akkor is. Hol egyik, hor másik válaszol, de kuncogni mindenki kuncog. Különös, sőt kellemetlen, da azért az újságíró csak támad to­vább. — Na, és höl voltak a férfiak akkor, amikor maguk trágyát hordtak? Nem bírják tovább. Elnevetik magukat, s a legnyelvesebb közü­lük bevallja szépen. — Elvtárs, nem voltunk mi sem­miféle trágyahordáson. nem is tu­dunk mi az egészből semmit: — Nem-e? —vált paCfá a ripor­ter. S ettől az esettől úgy elment a kedve, hogy egész úton hazafelé usak hümmögöfct magában. Vala­hogy eképpen: — Hm. hm. Ez mégsem szép dolog. Hm, hm, hát miért nagyít­juk még mindig a valóságot, ami- ‘ kor magában sem kicsi az? Hm. hm. Hát szokjon már le mindenki arról, hogy ne csináljon a gombos­tűből elefántot, még ha mindjárt elképesztőbben hanprik is az ele­fánt, mint a gombostű. Hm, hm. — borzák ■— ! i I | {

Next

/
Oldalképek
Tartalom