A Nép Lapja, Tiszavidék, 1956. november

1956-11-23 / Tiszavidék

1958. november 2S. TISZAVIDÉK 3 KUNHEGYESI tegzetek KUNHEGYES. A határban las­san cammogó ökrök húzzák a cu­korrépával megrakott szekereket. Nehéz terhűkkel egykedvűen ban­dukolnak az őszi verőfénytől pász­tázott utakon. Máskülönben csen­des, kihalt a határ, mint ahogy az már ilyenkor, november végén lenni szokott A község főtere Is a hétköznapok egyhangúságával fogad. A piacnak már vége. Az asszonyok töbsége hazament, csak a vidékiek várják az autóbuszt. Odahúzódnak a föld­művesszövetkezeti étterem napsü­tötte, széltől védett bejáratához, s megtárgyalják a világ folyását. Ha kiváncsi vagy, s beszédbe elegyedsz vei ült, egy-kettőre megtudod, hogy sót nemigen kapni, s a tojást 2.40-ért árusították. Igaz, el lehet­ne azt adni többért is, de a ta­nács nyomatékosan felhívta a figyelmüket arra, hogy a zűrzava­ros napok vádmszedői előbb-utóbb ráfizetnek, s így nem nagyon spe­kulálnak A várakozást megunva sokan be­ülnek az étterembe. Követem pél­dájukat, s szétnéznek odabenn. Sose hittem volna, hogy ilyen ve­gyes népség verődjön össze egy ilyen községben. Bokavédővel fel­vértezett finomkodó modorú em­ber mellett bőrcsizmás, kuesmás férfi ül. Bibircsókos arra arról ta­núskodik, hogy nem veti meg a földi javakat. Odébb egy admi­nisztrátor féle, s ki győzné mind felsorolni. Az étrend választékos s igen jól főznek. Ügy látszik, a szakács sem akar lemaradni a többi dolgos ember mögötti A TÉR MÁSIK oldalán, a közr ségi tanács épületében is folyik a munka. Nemrég még itt hangos­kodott néhány asszony, hogy „ha van tűzifa, miért nem osztják ki?’* A tanács egyik vezetője — miután felhívta figyelmüket arra, hogy az ő füle csoda egy szerkezet, jobban meghallja a halk hangot, mint a kiabálást, — megkérdezte: Mi a véleményük, kiosszák a fát, vagy hagyják meg, a pékműhelyek szá­mára. Az asszonyok az utóbbi mel­lett döntöttefc A tanácselnöki szobában az egyik tsz agronómusa panaszolja, hogy egy szoba-konyhás lakásért havi négyszáz forintot kér a tulajdonos. No azt mégsem engedjük, — nyugtatja meg a tanácselnök; — De nem azért jöttem, — foly­tatja a mezőgazdász, — Nincs gyermekűnk, s szeretnénk egyet örökbe fogadni a pestiek közül. — Majd segítünk elintézni ezt is, — bízta'ják. ITT VAN a járási tanács egyik vezetője is. Termelőszövetkezeti problémákra terelődik a stzó. —- Itt Kunhegyesen együtt van­nak a termelőszövetkezetek — vetik feíL — Megóvták a közös vagyont, elvégezték az ősá mun­kát. A járás területén azonban vannak olyan problémák, melyek­ben a sajtónak s méginkább az or­szág vezetőinek félreérthetetlenül állást kellene foglalni. Ott van pé’dául Tiszabura. A szövetkezel takairmánykészletét széthurcolták s most 150 juh és 35—10 anyakoca gondozását (két hét múlva fialnak) senki nem akarja vállalni Enyhén szólva lelketlenség ez. Sajnos tötob ilyen példa igazolja, hogy az em­berek jelentős részét könnyű rá­vinni a felelőtlen rombolásra. *— A kormány álláspontja sem ad kellő útmutatást. Az ugyanis, hogy, „aki akar, kiléphet a szövet­kezetből” — nem oldja meg a problémát; A járás területén is akadnak kilépőik, s ezek régi föld­jüket követelik vissza. Nem törőd­nek azzal, hogy a közös földet szét­vagdal nák ezáltal. Az sem izgatja őkét, hogy esetleg egy istálló, rali­­tár, vagy egyéb van a Tégi parcel­lájukon. A közÖ6 földterület szélén nem akarják elfogadni a földet. Ninos megoldva — pedig már itt a zárszámadás ideje — a rövid­­lejáratú hitelek kérdése. Ezért volna szükséges, hogy a kormány ne csak általános, hanem részlet­­kérdésekben is mielőbb világos vá­laszt adjon a szövetkezeti tagok­nak. AMIKOR erről beszélgettek, még nem volt előttük ismeretes a föld­művelésügyi miniszter utasítása. Azóta már biztosan ők is kézhez kapták és tájékozódtak is belőle. Bizony nagyon is elkel most a vi­lágos, tiszta, érthető beszéd. ■ < S. B. 4 HÍREK í — A LAKOSSÁGNAK tüzelővel való ellátása érdekében a megyei tanács végrehajtó bizottsága egy es­séget kötőt a Szolnoki Gőzfűrész telepével, melynek során 800 má­zsa rönkfát biztosítanak az igények kielégítésére. A tüzelőt a TÜZÉP- telepek fogják árusítani. — TEXTIL ÉS CIPŐ beszerzé­sére hat tehergépkocsi indult el Budapestre, hogy a lakosság szük­ségletét ezirányban megfelelően tudja a kereskedelem kielégíteni. — INTÉZKEDÉS történt, hogy a betörött ablaküvegek pótlása minél előbb megtörténjen. Zagyva­­pálfalváról 2000 négyzetméter üve­get szállítanak megyénkbe, mely­nek főrészét Törökszentmjklöß és Jászberény város fogja megkapni. — A KERESKEDELEM gépko­csijainak üzemeltetése érdekében Almásfüzitőre öt db. benzinszáUiló tartálykocsi indult el, hogy a ke­reskedelem minden gépkocsija ré­szére biztosítani tudják időben a benztnszü kségletet. — A MEGYEI TANÁCS egész­ségügyi osztályának tájékoztatása alapján Szolnok megye kórházai, rendéiőimitézetei zavartalanul vég­zik munkájukat. A rendelőintéze­teit és kórházak tüzelőkészlete, larrdnt gyógyszerkészlete biztosít , van. — Probléma a Kunmadaras' kunhegyesi és a kenderes! bölcső déknél van, mivel tüzelőkészletük­­csak egy hétre van biztosítva. Szükségszerű a tűzelőkészlet minél előbbi biztosítása. — A SZOLNOKI Patyolat Vál­lalat két műszakot indított, hogy a tisztítási munlcálatot a város dol­gozói részire idejében elvégezzék. Üzletei! nyiívalar'ása 1956. november 21-től kezdve az üzletek nyitvatartása az alábbiak szerint módosul: Egy műszakos élelmiszerboltok: 6.30- tól 11 óráig — 14.30-tól 17.30- ig. — Két műszakos élelmiszerbol­tok: 6.30-tól 17.30-ig. — Ruházati boltok: 8-tól 14 óráig. — Cukrász­dák: 7 órától 17.30-ig. — Éttermek: 11.30- tól 17.30-ig. Büffék: 8-tól -17.30- ig. A húsboltok: 6 órakor nyitnak és a délutáni nyitvatartási időszak minden boltnál 2 órával előbbre van hozva. v S Magwr Szocialista Munkáspárt Szolnok megyei ideiglenes elnökségének közlemánvs > Az MSZMP megyei elnöksége úgy döntött, hogy az alábbi sze­mélyeket a pártban betöltött tiszt­ségük alól felmenti és visszataná­csolja őket eredeti foglalkozásuk folytatásához: Csáki István MDP Megyebizotl­­ság II. titkára. Nádas József MDP Megyebizott­ság osztályvezetője. Bozsik János MDP Megyebizott­ság osztályvezetője. Szabó István Szolnok, járási bi­zottság I. titkára. Tóth László szolnoki járás JB titkár Pagonyi Gyula Szolnok, városi bizottság II. titkára. Imre László Kunhegyes, járási bizottság 1. titkára. Molnár Lajos Kunhegyes, járási bizottság II. titkára. CsiUik András Jászapáti, járási bizottság titkára. Szabari István Jászapáti, járási bizottság titkára. Déri Dezső Mezőtúr, városi bi­zottság I. titkára. Vadász István Karcag, városi bi­zottság titkára. Herbdly János Mezőtúr, városi bizottság titkára. Ungar Tibor Kunszentm&rton, járási bizottság 1. titkára. Az elnökség ugyancsak foglalko­zott több állami, gazdasági vezető ügyével, azokat, akik nem élvez* ték a nép bizalmát és alkalmat­lanná váltak a vezetésre: Juhász Imrévé, Zsemlye Ferenc, Pintér Dezső, Aradi Béla és másolt, — javasolja: térjenek vissza eredeti foglalk ozásukhoz. Az elnökség a közeljövőben fe­lülvizsgálja még néhány párt-, ál­lami gazdasági vezető ügyét és azt érdemileg rendezi. Egyben az el­nökség egyetértését fejezi ki az MSZMP központi lapja, a „Nép­­szabadság“ november 21—i számá* nak megállapításával, mely sze­rint: „ ... szót kell emelnünk és erélyesen fel keU lépnünk olyan törekvésekkel szemben, hogy a Rá­kosi—Gerő-féle politika hibáinak ürügyén most becsületes, közmeg* becsülésben átló pártmunkásokat, munkás igazgatókat, tanácselnökö­ket, munkás-paraszt származású tiszteket százával akarnak elmoz­dítaniHa szabad folyást en­gednénk a „mindenkit kicserélne* demagóg jelszónak: ez mindent tönkre tenne a pártban és az ál­lami életben... Ezt pedig egyetlen becsületes, haladó gondolkodású dolgozó sem engedheti meg., Szolnok, 1956 november 22. MSZMP Ideiglenes megyei Elnöksége iarázdálkodó személyeket tartóztatott le a rendőrség 1 Az történik, amit a nép akar Tisztul, világosodik körülöttünk az élet. Amilyen tempóban élénkül az ország, egy-egy város vérkeringése, úgy valósulnak meg a nép jogos követelései. Sokminden megváltozott a szemünk előtt, las­­san-lassan vesszük csak észre. Karcagi tanácsháza. Nyissunk be a „Tervosztály” -ra. Sovány szem­üveges fiatalember az előadó. Aki egy évvel ezelőtt járt a városban, őt az anyakönyvi hivatal élén látta. Miképp lett anyakönyvvezetőből terves? — kérdezhetnék. Válaszol­junk a múlttal. Nemes Ferenc — ő a fiatalember — közgazdasági egyetemet tanult. Hiába sajáticotta el a gazdasági élet magasabb szín­vonalú irányításának ism-reteit, hiába közeledett a diploma meg­szerzésének ideje, csak az anya­könyvi hivatalban gyümölcsözhette tudását. Egyre gyűlt benne az elkesere­dés. Tanult, szabadidejét ennek szentelte, jól tette le a vizsgákat, de szellemi érdeklődésének határa az anyakönyvi teendők szabták meg. Beiktatta az újszülötteket, na­ponként felöltötte a nemzetiszinü szalagot, hogy a házasulandókkal ellsmételtesse az „Igen!”-t, s laj­stromozta az elhunytakat. Végre tudásának megfelelő mun­kakört kapott, a diplomát is meg­szerezte s az utóbbi évek legkelle­mesebb meglepetéseként tanárnak választották a helybeli gimná­ziumba. Édesanyját a minap megszólí­totta egy volt nagyságos asszony: „Gratulálok, Nemesné. Úgy elgon­dolkozunk az urammal: hogy adha­tott az isten ilyen észt egy egyszerű suszter gyerekének”. * J7 ereskedelml osztály. Az tde­­gén felkészül, hogy a híréből is ismert arrogáns, visszataszító modorú Marosi Géza fogadja. Kellemesen csalódik. Dérlepte hajú, nagyon melegtekintetű férfi az új vezető. Valódi Klauziusz bácsi megjelenésű ember. Annyira sze­rény, szolgálatkész, hogy szinte za­varba hozza a látogatót. Mikor mo­solygó szájából kiveszi az elmarad, .hatatlan cigarettaszipkát s beszélni kezd, hamarosan kiderül, milyen jókedélyü, közvetlen ember. Min­denki Marci bácsinak hívja, mióta csak hivatalnokoskodik Karcagon. Az a fajta dolgozó, aki pontosan, ha lehet így mondani, halálos lelki­ismeretességgel végezte munkáját napról napra, évről évre. Aligha akad tisztviselő, akit annyifelé he­­lyezgettek egy-egy rövid esztendőn belül is. Mindig oda, ahol valamit helyre kellett hozni, ahová megbíz­ható munkaerő kellett. Közellátási hivatal, pénzügy, kereskedelmi osz­tály. Marosi Gézának azonban nagyobb volt mindig a szája, ha önmagát kellett adminisztrálni. Hogy-hogy­­nem Berta Mártonnak ePV napon megköszönték a kereskedelmi osz­tályon eltöltött időt s Marosi Gézát tették a helyére. Marci bácsit be­dugták a begyűjtési osztályra. Jöttek az októberi események. Éppen jól megérdemelt szabadságit töltötte, mikor egy autó állt meg a lakásuk előtt. Érte jöttek a tanács­­házáról. Mire felértek, közölték ve­le, hogy a tanácsházi kollektíva egy akarattal eltávolította a mindenki által utált Marosi Gézát és őt kö­vetették a helyére. Majdnem elfelejtettem. Berta Márton káderlapjdn elég pikáns pont volt, hogy „rendkívül lelkiis­meretes, csak az a hibája, hogy vaj­szíve van”; * A z anyakönyvi hivatalban Med-11 gyesi Erzsébet kíván sok sze­rencsét, boldogságot az új párok­nak. — Bizonyára csökkent a forgalom az elmúlt hetekben? — érdeklő­dünk. — Dehogy, sőt. Állandó az eske­­tés. Mikor az egész tanácsháza fel­vonult a város dolgozóival, nekem itt kellett maradnom. Sorbanállás volt az új párokból Azóta sincs szünet. A legutolsó párból a vőle­gény tizennyolc, a menyasszony ti­zen hétéves volt. Csak több bor kellene a lakodal­makhoz. * 17 gy funkcionáriusról tőhb he­­lyen hallottam. Az október ?3-i felvonuláskor elsők között lé­pett fel a Petőfi-ssobor mellé. Kar­ját kit£rva, kipirulton lelkendezett. — Kedves, drága magyar testvé­reim. Végre így szólhatunk egymás, hoz.,, Másnap a gépállomáson a véle­ményét kérték. — Elvtárs, mit te­gyünk? — Nem vagyok többé elvtárs, pdrtonkívilli vagyok. Harmadnap a honvédelmi bizott­mányba került. Negyednap a munkástanácsot vá­lasztották, Félős volt, hogy kima­rad. —> Minderdd tudja rólam, hogy kommunista voltam — mondotta. Beválasztották a munkástanácsba. Következő nap leszegett fejjel, nagy hévvel, papírokkal a hóna alatt járt-kelt. — Parasztpárti voltam, most is azt szervezem. Változtak az idők. Most az új párt vezetői között van. Nem szíve­sen látják alt a karcagiak miután... ❖ A termelőszövetkezetek dolgoz­­nak, küldik az adományokat a pestieknek. A Szabadság Tsz-ben döntöttek. Nem oszlik fel a szövetkezet, ellen­ben új formáját alakítják a csopor­toknak. Egy-egy brigádterületen 25—30 fős szövetkezeteket létesíte­nek, de azokba csak olyanokat vesz­nek be, akik becsületesen dolgoz­nak. így könnyebb lesz fegyelmet tartarminden munkaerőt kihasz­nálni, belterjesebben gazdálkodni, a számosállat állományt növelni. Nem kell nagy irányító, adminisz­tratív személyzet, sőt ez egészen fe­lesleges lesz. Már tervezgetik, merre lesz a Bi­hari Józsefek szövetkezete, vagy merre gazdálkodnak majd Antal Elekek. Aki ki akar lépni, majd az így kijelölt terület szélén leap föl­det. A Haladásnál is beszéltek arról, mi lesz, ha valaki ki akar lépni. Úgy vélik, hogy értelmetlenség vol­na a már megkezdett gazdasági rendet megbolygatni, ez lehetetlen Is volna. Megvárják az újat s ak­kor teszik fel a kérdést, ki akar egymaga gazdálkodni. ** T, — A közelmúlt eseményei után las­san csillapodnak az emberek, meg­kezdik a békés termelő munkát, — mint gazdasági létalapunk biztosí­tékát. Akadnak azonban olyan ele­mek, akiknek nem tetszik és igye­keznek a békességre vágyó embe­rek nyugalmát megzavarni. Tiszafáid váron november 13-án Nagy Antal és Patkós Károly ti­­szaföldvári lakosok a bortól nefcihe­­vülve, végigjárták a Petőfi utcát és a békés embereket azzal ijesztget­ték, hogy felgyújtják házaikat, le­lövik a békés embereket és robban-4 tani fognak: Már az egész utcát ré­mületben tartották, belekötöttek mindenkibe, akivel találkoztak. Út­juk során betértek Tóth istvánné­­hoz, vele is kötekedtek és' felelős­­ségreségre vonták, hogy férje mi­ért dolgozik. Garázdálkodásukat nem folytathatták sokáig, a ren­dőrség nyomban intézkedett és az izgága személyeket megérdemelt helyükre juttatta; Az ügyészség mindkettőjüket letartóztatta és be­nyújtotta ellenük a vádiratot a szol­noki járásbírósághoz. Szórni és mí\m itanak a (italiMra* Hosszú szünet után ismét üzem­be lép városunk két íilszínháza. Szombaton és vasárnap az alábbi filmek kerülnék lejátszásra: Tisza filmszínház: „Fiam a ta­nár úr”, dlasz film, szombaton dél­után 4 árakor, vasárnap délután 2 és 4 órakor. (Vasárnap délelőtt 10 órakor „Vidám rövid filmsoro­zat” kerül levetítésre.) Nemzeti filmszínház: „Éjszaka a Mant-Blancon”. Szombaton dél­után 4 óraikor , vasárnap déleiért 10 órakor és délután 2 és 4 óra­kor. — Pénztárt órák a szokott időben, TörökszentmUdóson szombattól kezdve szintén műsort ad a Dózsa filmszínház, naponta. Szombaton 2 órakor „Ünnepi vacsora“, 4 óra­kor „Vörös és fekete”, második rész. Vasárnap délelőtt 10 órakor „Ünnepi vacsora”, délután í, 4 és 6 órakor „Vörös és fekete“ II. rész kerül lejátszást«; Két üránysnt a Német Demohratihu« ííöxtárxaságban fl zágrábi Vjcsuili a keleHsimslország' betvzsfrSI A zágrábi Vjesnik hétfői számá­ban különtudósítójának cikkét köz, li a kelet-németországi, helyzetről, Sztálintalanítós címmel. A tudósító egyebek között ezeket írja: Varsúoól Berlinbe ubazv", Maj­­na-Frankfurt egyik kávéházában találkoztam egy fiatalemberrel. Amikor megmondtam neki, hogy jugoszláv újságíró vagyok és hogy Lengyelországból jövök, halkan ezt mondta: „Ha nálunk nem kerül sor arra, amire Lang-'te lországban, ak­kor az történik majd, ami Magyar­­őrs-ágon történt. Valami változásra van szükség nálunk. Jó lenne, ha lenne egy Gomulkánk”. Ez a Majna-Framkfurt-i ifjú — éppen úgy, mint a keletnémetek általában — nem ismerte Titó be­szédét a nemzetközi helyzetről és a magyarországi események érté­­keléséröL Az UXbrtcht-féle szocia­lista egységpárt orgánuma, a Neues Deutschland ugy.-nis 24 ór- késés­sel csak kivonatosan ismertette a beszédet, kihagyva azon részleteit, ahal Tito a SSzovetunióról, a ma­gyarországi forradalom okairól, a szovjet vezetőkkel folytatott meg­beszélésekről szólt. Úgy látszik, Németország Szocia­lista Egységpártjának egyes veze­tői azon a véleményen van na!: hogy Tito beszédének nagy része őket is érzékenyen érintette. Jellemző, hogy a Német Demok­ratikus Köztársaságban kivonták a forgalomból azokat a lengyel lapo­kat, amelyek a Lengyel Egyesült Munkáspárt nyolcadik plénumán elhangzott Gomulka-beszédet is mertették. Ugyanakkor számos épü­let hom'okzpián ott látni a régi ztáltn-képeket. ..Igaz hog” Sztálinnak nagy hi­bái voltak — magyarázta neketr ezzel kapcsolatban a küliigyminisz éráimból mellém adott kísérő — dy ez neon jelenti azt, hogy átkozni kell, hiszem sok jó dolgot is tettk Nálunk nem volt szükség a sztá­­h.italanításra, ml a kollektív veze­tés alapján dolgoztunk és dal go* zunk.” Szép stzámmal akadnak azonban németek, akik kételkednek abban, hogy az ő országukban nincs szük­ség sztállimtalanításra. Kétségtelen tény az, hogy Kelet- Németország alsó és középfokú pártfunkcionáriusal — ?-ak, akik a körülmények folytán kizárólag a hazai „gyártmányú” információkra kényszerülnek — ősrtnté.. hisznek abban, hogy helyes úton járnak és hogy országukban szocializmust építenek. De mi lesz akkor, ha a gyakorlat — éppen úgy, ahogy 1953 június 17-én történt —< lerombolja majd a hitüket. Berlinben az utóbbi időben mind többet beszélnek arról, hogy a ke­letnémet párt vezetésében két irányzat létezik. Az egyik azt sze­retné, ha Ulbricht „hosszabb pihe* nőre” vonulna vissza, a másik pe­dig azt, ha Ulbricht maradna, mert attól félnek, hogy távozása csak kellemetlen következményekkel járna — fejezi be a lap. Magyarország engedélyezze a ponti»eí megfigyelők belépd séf — »er. India Lidia határozati javaslatot tor* ‘esztett az ENSZ közgyűlése elé, •imelyben arra kéri Magyarorszá­got, adjon helyt az ENSZ főtitkára kérelmének, hogy az ENSZ által kU elölt politikai megfigyelők Ma­gyarországra mehessenek és jelen­ést adjanak az országban fennálló helyzetről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom