Szolnok Megyei Néplap, 1956. október (8. évfolyam, 230-251. szám), A Nép Lapja

1956-10-18 / 244. szám

4 8ZOLNÖE MEGTEJ NÉPLAP 1956 október Itt Soproni mozaikok külön terem őrzi emlékét, a zongo­rával, amelyen első nyilvános hang­e.dott. ■ Sopros legjellegzetesebb épülete a városházi őrtorony Szinte nehéz volt visszazökkeni a jelenbe. A hangulat elkísért egé­szen másnap hajnalig. A soproni éjszakát egy íróaszta­lon töltöttem, mivel a városban olyan nagy az idegenforgalom, hogy sehol sem kaptam ágyat. Kora hajnalban már az utcán vol­tam. Nyüzsgött a város. A szövőgyá­rakba igyekeztek a munkások, leg­többje nő. Arra gondoltam, hogy azt a sok szépséget, amelyet ez a város őriz, ezeknek a munkásembereknek az ük és szép szülei, ősei építették, al­kották és ők azok, akik ennek a történelmi magyar városnak a je­lenjét és jövőjét gazdagítják, for­málják. Tóth Kornél Miért kapható nehezen anódtelcp? Képviselőnk: ISánási A mikor tavasszal a lengyel par­­lament oly bátran állást fog­lalt az uj mellett, s nálunk még teljes és tökéletes volt a tespedés. megvallom nagyon haragudtam hon­atyáinkra. Barátok előtt nem egy­szer kijelentettem, hogy nálunk nem a fejeket kell összeszámolni a parlamentben, hanem ... itt csak az a fontos, hogy minden széken ül­jön valaki. Azóta revideálnom kel­lett álláspontomat a képviselő­­csoport legutóbbi ülésén. Ezért ha­tároztam el, hogy bemutatom a me­gye egyik képviselőjét, Nánási Lász­lót. Tudni kell róla, hogy tősgyöke­res kisújszállási, mert erre igen büszke. Nem is láttam soha olyan természetesnek, mint egy kisújszál­lási ünnepi ebéden, ahol a hagyo­mányos étrend szerint csigalevest, s birkapörköltet fogyasztottunk. — Tudják, hogy tartja a kisúj­szállási szólás-mondás — fordult a vendégek felé. akik keveselték a kö­retet. — Nem nagyon! — volt a vá­lasz. — Egy birka, egy krumpli, így szereti a kunsági ember. A szakácsnők a díszes vendégko­szorúból nem is voltak senki véle­ményére kíváncsiak, csak az övére. Az egyik gazdaaszony bizalmasan a fülembe súgta. — Hej, de derék gyerek volt ez a Laci. Úgy tudott dalolni, mulatni, hogy a mai fiatalok elbújhatnak mellette. JTz a Laci közben a karcosról, rátért a dupla feketére, ami nem is csoda, hiszen az elnöki ta­nácsban a SZÖVOSZ-ban s a jóis­ten tudja hol. még (ö maga is alig igazodik ki a funkciói között) annyit ülésezett, amennyit ember aligha ebben az országban. Az évtizedes távoliét ellenére Ná­nási László kisújszállási maradt, s nagyobb lokálpatrióta, mint bárki a városban. Ezzel magyarázható, hogy Kisújszálláson meghirdetet* fogadónapjából kettőt kellett csi­nálni, és a két alkalommal száz-Már megértem jópár esztendőt, de még sohasem voltam Sopron­ban. 45-ig azért, mert egyszerűen nem volt rá lehetőségem, 45 óta pe­dig..; Igen, a Sztálin-féle osztály­harc élesedési elmélet kihatott a nemzetközi kapcsolatokra is és Nyugat felé lezártuk, tüskésdróttal, aknákkal szigeteltük el az országot, aki pedig Sopronba akart utazni, az szerfölött gyanús volt arra, hogy dl­szid álni akar. A vonaton, egy fülkében ketten utazunk. Utitársam, valami vasutas­féle, gyakran jár a gvőr—soproni vonalon. Sopron előtt mintegy 20 km-re benyit hozzánk egy ÁVH-ás őrmester, kéri az iratokat, a határ­sáv belépőt. Mindent rendben ta­lál. Amikor becsukódik mögötte az ajtó, utitársam megjegyzi: — Na, még vagy négy-öt le fog bennünket igazolni. -.; Nem lett igaza. Sem a vonaton, sem Sopronban nem igazolt többé senki. Sopron XIII. századbeli pecsétje Äs az*11622-ből való bővített címere három bástya torony alatt nyitott kaput ábrázol. Ezek a kapule az elmúlt 10 év alatt hazánk fiai előtt csak ritkán nyíltak meg. Most ismét kitárultak és ez can rendjén.:; * A városban négy történelmi kor­szak építkezéseit lehet megfigyelni. Ez a szemmel látható történelem a XIV. században kezdődik, akkor vonták körül a város magvát há­romszoros várfallal. A régi bástya, a törésekkel, legtöbb helyen még ma is látható, néhol eltűntek, mert a soproniak, a későbbiek folyamán, házaikat egyszerűen beleépítették a várfalba; A Szent György templom a régi bástyafallal A második korszakot a budai Vár­beli városrészhez hasonló szűk kis utcák őrzik. Dús kőfaragású, ba­­rókkdíszes erkélyes házak, boltíves kapualjak, nemes kapukeretek, gaz­dagon faragott vasfcopogtatós ka­puk, loggiás udvarok, nyitott lép­csők és itt-ott barokkhangulatba ágyazva a gótika megmaradt emlé­kei. A harmadik korszak a két világ­háború közé esik- Ahogy a vasúttól befelé megyünk a városba, egy-két­­emeletes, erkélyes, modem villa­­házak állnak egymás mellett. Az erkélyekről virágok integetnek. A negyedik korszak az, amire egyáltalában nem lehet büszke. Sop­roniban is kevés a lakás, itt is épít­keznék. Nagy, két-háromemelötes tégla- és kockaépületeket emelnek Sivárak, megdöbbentően kirínak a környezetből, elütnek a város stílu­sától. Hát miért kell ezekkel a csúf épületekkel a város képét elron­tani? * A múzeumban töltöttem egy fél délutánt. Az öreg múzeum-őr, fur­csa szabású ruhájával, hangerősítő tölcsérével a,fülén, maga is olyan, mintegy régi időkből ittmaradt mú­zeumi darab. A múzeumban megelevenedik az a múlt, amelyet a város már nem mutat. Több mint 2000 éves emlé­kek. Kelta harcosok fegyverei, házi­edényei, az időszámítás előtti négy­századik évből. Aztán a rómaiak Soprona, akkori nevén Scarabantia. Az öreg múzeumőr magyaráz: — Milyen büszkék vagyunk mink a technikánkra. Tessék csak nézni, hogy a rómaiak is milyen fejlett technikával rendelkeztek. Ismerték a légfűtéses központi fűtési rend­szert. Olyan modem fürdőik voltak, amilyennel mi sem rendelkezünk. Ismertéit az üvegkészítést, sőt tes­sék nézni ezt a kék cuclisüveget, ennél most sem csinálnak különbet. Az ókor után következik — ter­menként sorban — a XVI—XVII., XVIII-ik század. Sopron történelmi fejlődésére két fő tényező nyomta rá a bélyegét. Az első az, h->gy a kö­zépkortól kezdve alapvetően nem nemesi, hanem kereskedő-polgár­város volt. Vezetői — polgármeste­rek, tanácsosok — nem a nemesség, hanem a város leggazdagabb keres­kedői közül kerültek ki, A másik: Bécs közelsége. Ennek megfelelően a múzeum egyes termel a polgári gazdagságot és Bécs művészi hatásait mutat­ják. Az egyik teremben XVIII-Ik századbeli polgári ház, teljes szoba­berendezése látható. Csodálatom Kézifaragású facsillár, nehéz intar­ziás (berakásos), kézzel faragott bú­torok. A barokk és a rokokó stílu­sának legszebb darabjai. Itt áll egy olyan inga-óra, amely egy felhú­zásra 18 hónapig jár. A nagymuta­tóján külön kis óra van elhelyezve, annak ellenőrzésére, hogy a nagy­óra pontos-e. Az óralapban beépítve a hold. Ez mindenkor megmutatja, hogy a következő nap a holdból mi­lyen nagy fényes darab látható. És ezt annakidején csupán kézi mun­kával készítették. Ugyanebben a szobában egy ze­nélő óra. A nagyothalló múzeumőr felhúzza, hangtölcsérét az óra irá­nyába igazítja, átszellemült arca egészen megszépül: — Hallgassanak csak, Flotov „Márta” című operájából hallanak most egy részt és Schubertnek egy menüettjét; > A kedves kis dallamok élöntik a szobát ...Az ember úgy érzi magát a régi bútorok, csillárok és a zenélő óra társaságában, mintha kiesett volna a XX-ik századból..: Az öreg mégegyszer felhúzza az órát, mégegyszer végighallgatjuk a két dallamot és amikor vége, még mindig átszellemült arccal, mint valami közeli rokon, egy nagybácsi a gyerekről, úgy mondja: — Hiába, ez a Schubert Franci-Mért itt Sopronban Schubert csak Franci. Annyira közeli, annyira ide­tartozik, És Liszt Ferenc is, akinek A Kohó és Gépipari Minisztérium nemrég azzal a panasszal fordult a Központi Döntőbizottsághoz, hogy a RAVILL nem hajlandó átvenni a telefongyártól a szerződésben le­kötött mennyiségű táskarádiót. A Döntőbizottság megállapította, hogy a szerződés megszegéséért nem a RAVILL a felelős. A kohó és gép­ipar ugyanis nem adott kellő mennyiségű anódtelepet, amely nélkül a táskarádiót természetesen nem lehet használni. Az anódtelep hiányának okairól a következőket mondotta Lauko Ál­mos a KGM Kereskedelmi Igazga­tóságának helyettes vezetője: Anódtelepből olyan nagy mennyi­séget gyártunk, hogy hiányára éve­kig nem volt panasz. Ebben az esz­tendőben a múlt évihez hasonló mennyiséget készítünk s mégis hi­ány mutatkozik a téskásrádió e fontos kellékében. A hiány oka, hogy a legutóbbi árviz munkálatai, nál igen nagy mennyiségű anódte­lepet használt el honvédségünk. — Néhány hónap óta a honvédség-ki­ürült raktárait is pótolni kell. A vásárlók kívánságára most megálla­podás jött létre illetékes szervek­kel. Ennek eredményeként honvéd­ségi szállításainkat csökkentettük s így a kereskedelemnek többet tu­dunk juttatni, mint a megelőző hó­napokban. A szükségleteket teljes egészében még most sem tudjuk ugyan fedezni, néhány hónap múl­va azonban ismét kellő mennyiség­ben áll a vásárlók rendelkezésére anódtelep. (MTI). Zsúfolt Messzire világítanak esténként a törökszentmiklósi kultúrotthon ab­lakai. Szorgosan tanulnak, próbál­nak a kulturház színjátszói és a iaLdművesszövetkezet táncegyüt­tesének tagjai. A táncosok szom­baton este „Esztrád’“ műsor kere­tében nagy sikerrel mutatkoztak be a város dolgozóinak. A kulturház színháztermét zsúfo­lásig megtöltötték az érdeklődök. A csoport tagjai, — bár már járá­si és megyei szinten szép eredmé­nyeket értek el, — városukban még nem mutatkoztak be nyilvánosan s joggal hiányolták ezt a dolgozók. Szilágyi Lajos, a földművesszövet­kezet igazgatósági elnöke ismertet­te a csoport eddigi munkáját, majd átadta a „szót" a táncosoknak. A A CSÉPA1 KÓRUSNÁL Napokon át élni Csépán és nem látogatni el büsz­keségünk, a parasztkórus próbájára, igen nagy sér­tés volna velük szemben. Ezért vállalkoztam hívás nélkül is arra, hogy a szo­kásos heti próbát meg­hallgassam. Elmúlt már 7 óra is, amikor Halász Istvánnal, a kórus népszerű vezető­jével elindultunk a hold­­fénytől megvilágított kö­ves úton a kultúrotthon felé. Csendesen lépdel­tünk egymás mellett és amíg utunk tartott, ő me­séit a kórus életéről, az egri és budapesti szép si­kerekről, a jövő terveirőL Az a határtalan 'elkese­­dés és bizalom, ahogy éne­keseiről és terveiről be­szélt, kissé szorongó érzést keltett bennem; Megvallom őszintén, egész úton attól féltem, hogj ezen a mai énekpró­bán csak ketten leszünk, ö — a kgzínagy — és én — a vendég. Aggódtam, hiszen tud­tam, hogy az énekpróbák csak nemrégen indultak meg. Tudtam, hogy a fél falut a szüretélés köti le, a másik felét viszont a lekvárfőzés gondjai fog­lalkoztatták. Még a vil­lany is ellenségül szegült ezen az estén, mert hol el­aludt, hol felgyulladt. Szóval sok-sok minden táplálta aggodalmamat, márpedig őszintén sajnál­tam volna a lelkes karve­zető csalódását látni. Aggodalmam azonban olyan mértékben oszlado­zott, ahogyan közeledtünk a kulturotthanhoz. Jobb­ról is, balról is énekesek Siettek el mellettünk — ki gyalog, ki motorkerékpá­ron — nehogy később ér­kezének, mint mi. Na, itt már nem leszünk egyedül, az bizonyos — gondoltam megkönnyebbülve! Nem bizony, mert a kultúrott­hon kivilágított termében már ott ül az elmaradha­tatlan Johanba néni — a kórus legidősebb és leg­pontosabb tagja — e fiatal Laczkó és Egedi házaspá­rok, Saénászki Jutka és velük együtt vagy harmin­cán a legszorgalmasab­bak! A karvezető néhány rosszalló megjegyzése után, ami ugyan a távol­lévőket illette volna, a szó­lamok hamar elfoglalták helyüket a rozoga kis har­­mónhrm körül. (Igazán jobbat is érdemelnének.) Kezdődött a próba! Alabjev: Tánc közben című kedves művét tanul­ják. Olyan derűvel és kedvvel énekeltek, hogy lehetetlen volt közéjük nem ülni. Magam is kó­­tát fogva velük daloltam egész este. Közben meg­­megálltunk és mindjárt kaptuk is „ szakszerű uta­sítást a helyes szövegkiej­tésre, a jó levegővételre, a dinamika érzékeltetésére, stb., stb. Volt is a jó ta­nácsnak foganatja, mert' a szólamok néhány közös próbája után oly tisztán és könnyedén röppentek a dallamok, mint ahogyan azt az ének szövege a „pil­léről” mondja. Az idő múlik. Az ének­­próba is a végéhez ér, ha egy „javaslat” nem hang­zana eL „Pintér Laciék hazaér­keztek! Köszöntsük fel őket!” Amint megtudom, Pin­tér Laci és K. Varga Etu­­ka a naplókban esküdtek. Mindketten tagjai az énekkarnak és most ér­keztek vissza Csépára. Ez itt már hagyomány, hogy ilyenkor szerenádot kell adni. Nincs is ellenkezés. Vi­dáman váltogatják mind­járt a legalkalmasabb énekeket. Johanka néni pedig láza.: gyorsasággal gyújtja meg lámpásában a kis g'^rtyát. (Igaz, bele­férne egy félméteres is.) Siet előre, hogy világítson a többieknek. Nemsokára célhoz érünk és a csendes őszi estén fel­csendül Pintérék ablaka alatt a szerenád lágy mu­zsikája. ^ Elhalnak az utolsó ak­kordok is. Búcsúzunk Pin­téréktől és egymástól is. Ki erre, ki' arra széled szerte a 'aluban. Kocsis Lajcsi még egy pár „ön­zetlen” fuvart is teljesít új motorjával Majd elhal a motor zaja is. Mindenki nyugovóra tért; Nem sokat beszélgethet­tünk utána Halász István­nal, a kórus vezetőjével. Ezért Inkább most írom meg, hogy öröm volt látni a dalért való önzetlen lel­kesedést, a baráti össze­tartozás érzésének őszinte megnyilatkozását és a ha­tározott, biztos vezetést. Az, hogy voltak hiány­zók is, nem olyan nagy baj, hiszen sokan voltak akkor este olyanok, mint Czucz Mátyás bácsi, aki másnap megállította mel­­üettünk a kocsiját és a kérdés feltevése nélkül mondta: „Tetszik tudni, a fejünk se látszik ki a munkából! De a jövő hé­ten a szomszédot is vi­szem!” Az ilyenele nem vesztek el az énekkar számára. Reájuk lehet számítani. Mint ahogyan lehet szá­mítani a község fiatal pe­dagógusaira. akik viszont mind ott voltak és erőssé­gei a kórusnak. Csépán minden adottság megvan a további sike­rekre. Bizonyos vagyok benne, hogy azok a szép tervek, melyekről Halász István beszélt, meg is va­lósulnak. (zár) László negyvenhét választója vitte el hoz­zá javaslatát, panaszát, ügyét-bu­­ját. De elég lesz a pletykálkodásból, most már a képviselőcsoport ülésen elhangzott felszólalása alapján Is­mertetni szeretném egy-két dolog­ban az álláspontját. Itt van mindjárt a földművesszö­vetkezeti szakcsoportok és egyéb egyszerű társulások ügye. Amikor arról volt szó, miért nem elég nép­szerűek ezek, kifejtette, hogy azért, mert eddig a megalakulás után azonnal szutyongatni kezdték a gazdákat, hogy „lépjeneic tovább, csináljanak termelőszövetkezetet és ha félév alatt nem hajlottak a szó­ra, szétverték őket.“ IVji it mond a középparasztok re­habilitációjáról? — „Túlzott dekázás folyik ebben a kérdésben, ismerek egy embert, akinek 25 hold rossz szikese volt. Felajánlotta és évek óta gyárban dolgozik. Minden április 4-én pénzjutalmat, okleve­let kap. de azért most is fennma­radt, azon a nem létező kuláklistán. Bátrabban kezdeményezünk ebben a dologban is elvtársak.” A funkcionárius kérdésekhez: —* „levegőből kapott számokat akar­tunk valósággá tenni. A tervszá­mokat megkapták a helyi szervek, s mivel jó fiúk akartak lenni. — igyekeztek túl is teljesíteni. így ke­rült szembe az apparatus a nép­pel.“ zt hiszem ennyi elég 5s muta­tóban. Még iilő elmondani, hogy a felszólalásának végén kije­lentette: — Mi képviselők nem akarunk to­vább fe.jbólintó jánosok lenni, ha úgylátjuk, hogy a kormány helyte­len álláspontot foglal el, azt bi­zony megmondjuk. örülünk ennek a kijelentésnek Nánási elvtárs. Képviselőink az el­múlt években bizony, hogy a saját kifejezésével éljek, eléggé fejbólin­tó jánosok voltak. Tudjuk, hogy ezért elsősorban, nem személysze­­rint őket okol he tjük. (solymár). nézőtér „Nyíri táncok”, a ‘ Szanyi legényes fiútánc “, a „Mikepércsi csárdás”, — melyeket Béres András, a debreceni Népi Együttes „Szocialista Kultúrá­ért Érdemérem ”-mel kitüntetett koreográfusa dolgozott fel, s Török­­szentmiklóson Tóth Sándor gimná­ziumi tanár tanított be. —* fergete­ges tapsot aratott. Csuz Imre, Szi­lágyi Ilonka, Pádár Lajos, Kiss And rás, Bohács Magdi, Kugler Zoltán, — de a többi táncos is — megér­demli az elismerést. A „Három ugrós“ leánytánc (Rá­bai Miklós feldolgozása) tagjait is függöny elé kérte a közönség. Jól illeszkedett be a műsorba, s nagy tapsot kapott a földművesszö­vetkezet szalonzenekara is Búzás Mihály vezetésével Kálmán Imre „Marica grófnő” operettjéből ját­szottak részleteket, dr. Somos Já­­nosné „Koncertábránd’’-ja szintén megnyerte a hallgatók tetszését Ez az est emlékezetes marad a kultúrát szerető és ápoló közönség előtt, de egyben intő példa is arra, hogy segítsük, s ha kell anyagiak­kal is támogassuk az ilyen kezde­ményezéseket. Hegedűs Menyhért: Őszi vers Hej, ha újra Ifjú lennék Táncba mennék s énekelnék. Járnék bálba, mulatságra,, Szívderítő vigasságra.. s A bút s gondol félre dobnám. Nem illenék egy se hozzám, Allnék vágyón, lányra lesve — S mulatoznék minden este. — Ámde sajnos időm telik, Hajam őszül, deresedik, Csak úgy ritkán megyek bálba S nincs már szín az én nótámba... Azért sebaj, nincs ok búra; Nem kezdhetünk mindent újra, Mert éveink telnek, szállnak S búcsút int az ősz a nyárnak. (Kunszentmárton.) V laes! a Till rendezésében A TTIT Megyei Szervezete 1956 október 18-án, csütörtökön este fél 8 órai kezdettel vitát rendez „A lenini szövetkezeti terv alkalma­zása Magyarországon és Szolnok megyében” címmel. A vitaestre a szervezet Táncsics­át 5. sz. alatti helyiségében kerül sor. Vitavezető: Horváth Lajos, a Közgazdaságtudományi Intézet munka társa;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom