Szolnok Megyei Néplap, 1956. október (8. évfolyam, 230-251. szám), A Nép Lapja

1956-10-18 / 244. szám

2

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1956 október 18.

(Folytatás az 1-ső oldalról).

ölénye, hogy a tábornoknak mindig nagyabb fizetése van, mint a közkatonának. Nem ért egyet Perei bírálatával. ' Azt még megtehetik, hogy .iutálomköny veket adnak, vagy iidültetnek arra érdemeseket, de pénzük nincs jutalmazásra.

Felmentünk a minisztériumba. Szombaton felkeresett bennünket dr. Fekete Lajos, a Földművelésügyi Minisztérium egészségügyi igazgatóságának főállattenyésztője és Szabó István, r- Földművelésügyi Minisztérium f .attenyésztési főigazgatóságának kiküldötte.

Odaadtuk a levelet. Már olvasás közben megmosolyogták s hamarosan borsos vita támadt. Eleinte, úgy éreztük, .kisfiúknak” tartanak bennünket, de aztán változott a hangnem. Megmagyarázták az elvtársak, milyen nagy hőstett volt az állatvész megakadályozása. Senki nem vitatta. A jutalmazás aránytalanságát tartottuk súlyos hibának. Még akkor nem is tudtuk, hogy a kétpóí Szabadság Tsz-nél egy állatgondozó sem kapott. A kiküldöttek Is ilyen érveket hoztak fel.

— A tábornok háborúban is hátul van, mégis több fizetést kap, mint a közkatona, aki elől fagyoskodik. vérzik a lövészárokban.

Nem ismertük el, hogy a példa stimmel a Pereiék esetére. Akkor következett a másik érv;

— Nem mindenki tudta volna megszervezni a védekezést, ehhez is olyan szakmai zsenialitás kell. mint ahogy van Liszt Ferencünk. Mit szólunk hozzá, hogy ha egy zenekarban a fuvolás jól játszik, Kodály mégis többet keres?

Meg, ha tiltakozunk az ellen, hogy a megyei vezetők többet, kaptak akkor tagadjuk a szocializmus alapelvét, a munka szerinti elosztás alapelvéti

P« ki tagadta, hogy a megyei vezetők több fizetést érdemelnek, mint akiknek kisebb a képessége, felelőssége, teljesítménye; Viszont ebben az esetben nem elfogadható a minisztérium jutalom megállapítása. Azt válaszolták, hogy 51 dolgozó kapott jutalmat, mindenkinek azért nem adhattak, aki a megye más helyein is résztvett a védekezésben. Elvégre azok a dolgukat végezték. S csak ne panaszkodjanak a gondozók, mert sörrel, étellel úgy el voltak látva egész idő alatt, stb.

A megyei vezetőle vajon nem a kötelességüket teljesítették, mikor megszervezték a védekezést? Ezt a munkát senki nem becsüli le, de tegyük szivünkre a kezünket: olyan nagy a differencia, hogy nekik 3000 forintok jártak, a gondozók jutalmazott részének — a megye többi veszélyeztetett helyein — 500—500 forint, jórészüknek, mint a kétpói aktiak, meg semmi.

ök nem tehetnek róla, a megyéből terjesztették fel a jutalmazott ak névsorát. (A törökszentmiklósi JB- titkár elv társ levele mutatja.)

Nem jutottunk egy nevezőre a

Mindjárt az elején megállapíthatjuk: a társulat prózai részlege is nagyszerűen startolt az új szezonban. Nincs értelme annak, hogy a szót szaporítsuk és minden oldalról dicsérő szavakkal illessük az előadást, az a legjobb, ha mindjárt a szereplőkre és a rendezésre térünk.

Balázs, a főhős György László alakításában erőteljes művészettel varázsolta a ma embere elé a rég letűnt, multszázadvégi birtokos világot. A szilaj szertelenséget, krónikus mulatókedvet olyan szenvedélybe! ábrázolta, aingy azt el lehetett várni egy nagyszívű színésztől. A nagy je'enetek tobzódásától a legfinomabb líráig minden hang a helyén volt a skálában, önkéntelenül kívánkozik ide a megállapítás, hogy a színész önmagát adta, különben nem tudta volna ilyen jól megcsinálni. Így érzett, így gondolta, amikor kimondta: „Szakadjon meg a lélek abban, aki a magyarnak magyar ellensége”. Ez a viharos szenvedély egyszuszra zúdul végig a színpadon, a nézőnek még lélegzeni sincs ideje, csak akkor jut eszébe, hogy levegő után kapjon, amikor már lehullott a függöny az első felvonás után. Balázsnak ez a szilaj száguldása a többi szereplőt is magával ragadja és szugesztív ex övei követeli meg, hogy mindenki kövesse a tempót.

Pólika, Balázs hüvese Német Gabi tolmácsolásában hűen adja viszsza azt, amit a szerep előír számára: szeret, szenved és igyekszik menteni azt. ami menthető. Pólika puszta jelenléte is kedves a néző számára, egjrszerü bája, elragadóan suta aszszonyi mozdulatai világosan tükrözte Pólika egyéniségét. Épp ez az egyéni báj teszi biztossá a nézőben, hogy .Balázs csakugyan szereti, mert hiszen szeretni való. Németh Gabi alakítása előadásról előadásra közelíti meg a teljes hűséget és játéka a legutolsó jelenetben a legerőteljesebben, az utolsó néhány percben olyannyira a hatása alá tudja

minisztériumi elvtársakkal, ök

igazságosnak tartják a döntésüket. Mi nem — és a gondozók sem.

A vita közben így szólt az egyik minisztériumi elvtárs:

— Ja, csak azért állnak ki, mert a munkások véleményre?

Ez meg micsoda? Vitatkoztunk ezen is. Bátran állítottuk, hogy jobban ismerjük a dolgozók életkörülményeit, mint ők és saját meggyőződésünk egyezik a panaszttevőkkel:.:

Még itt tart az ügy.;«

Milyen szorgalmasan sorolgattuk szemináriumokon, konferenciákon a párizsi kommün tapasztalatai között: „Kezdve a Kommün tagjaitól, felülről lefelé, a közszolgálatokat mindeniknek. munkásmunkabérért kellett teljesítenie ..: A magas állami méltóságok szerzett kiváltságai. és reprezentatív költségei ezekkel a méltóságokkal együtt eltűntek ..Lenin „különösen figyelemre méltónak” tartja a Kommün e rendelkezését g ahogy megjegyzi: „Éppen itt nyilvánul meg legszembetűnőbben a fordulat — a burzsoá demokráciától a proletárdemokráciához .;; És a Marx által levont tanulságoknak éppen ezt a különösen szemléltető, az állam kérdésében talán legfontosabb pontját felejtették el a legjobban! A népszerű kommentárokban — melyeknek se szeri, se száma — erről nem beszélnek."

Mennyire „romantikus” történelmi emlék ez a mi gyakorlatunkban ist „Erről nem illik” beszélni, mintha valami idejét múlta „naivitásról” volna szó...” — írta Lenin és van miért magunkba nézni ima is;

Mit is mondott vita köbben az egyik minisztériumi elvtárs? „Elvtársak! Vessék fel a premizálás problémáját. Higyjék el, jót tesznek vele;;: Megöl bennünket a sok prémium, amellett nincs meg a megfelelő erkölcsi hatása..

Igen. Eltalálta az elvtárs és ezt bebizonyították a saját érveikkel.

Ebben az esetiben is: kiknek „dukált” volna több jutalom i.azság szerint? Azoknak-e, akik — és hangsúlyozzuk: sikeres munka esetén megérdemlik — évente többször jutnak 2000 forintokhoz, vagy azoknak a dolgozóknak, akiknek a házatáján sokszor úgy kell beosztani a pénzt. „Vegyülik inkább olajat zsír helyett, mert paprika sincs.” Ezek a dolgozók most többet tettek az állatvész ellen;

Nem a szocializmus alapelvével vagyunk szemben. Marx és Lenin nézetei az állami tisztviselők fizetéséiül szószerinti értelmükben ma már nem valósíthatók meg; De hogy az arányokkal baj van, ez a jutalmazási ügy is bizonyítja. És azt is mondjuk meg, hogy ezen nem Tóth Imre elvtársnak vagy Horváth Imre elvtársnak kell változtatni. Nekik majd a jó példát kell követniök. A lentről kiinduló példát;

Tóth István

További jobbvntolődás as Adenauer-hormányban

Berlin (MTI.) Az Adenauer-kormány hónapok óta készülő átalakítása megtörtént. Az átalakítás egyetlen meglepetése az, hogy Blücher továbbra is alkancellár maradt. Blank hadügyminiszternek fel kellett adnia hivatalát és felszámolták a különleges minisztériumokat is. Ezzel a megoldással kútba esett az a „nagy kormányátalaldtás”, amelyről az utóbbi időben a nyugatnémet sajtó írt, arra gondolva, hogy Adenauer Brentanot nevezi ki alkancellárrá és egyúttal politikai örökösévé.

Az átalakítás következtében az

eddig búsztagú kormány tizenhat tagúra csökkent és saraiból kivált Blank hadügyminiszter, Neumayer igaaságü gym iniszter, Kraft és Schaffer különleges miniszterek.

Az átalakítás további jobbratalódást hozott az Adenauer kormányban. A hadügyminiszter! bársonyszékbe Strauss volt atomerőügyi miniszter került, akinek célja, hogy a bonni hadsereget mielőbb atomhaderővé tegye. Mint ő maga mondotta: „a fegyverkezés súlypontjává kell tenni az atomerő katonai felhasználását.“

Az atömerőügyi miniszter így

szabaddá vált posztját Ballte postaügyi miniszter örökölte, aki előző miniszteri székét is megtartotta; Ballte a hírhedt I. G. Farben vegyipari konszern igazgatósági tagja. Feladata, hogy a nyugatnémet államot „első osztályú atomhatalommá” tegye és természetesen e közben biztosítsa az I. G. Farben busás hasznát.

Az igazsógügymini-sztórium élére Marfcatz, a fasiszta német párt elnöke került Meifcatzot a szakszervezetek vad ellenségeként ismerik. (MTI).

Amikben előbbre mehetünk

A Megyei Pártbizottság megbízásából öttagú brigád vizsgálta meg az elmúlt héten a mezőtúri Béke tsz. politikai munkáját, Cikkünkben a brigád tapasztalataiból és jelentéséből veszünk át néhány gondolatat.

A brigád munka célja az volt, hogy az elvtársak felmérjék azokat a változásokat, amik az SzKP XX. kongresszusa és a Központi Vezetőség júliusi határozata után észlelhetők.

Régi törekvésünk, hogy önálló munkára neveljük a pártcsoport bizalmiakat. Szólj unit ezért először az ő munkájukról. Itt is, mint általában mindenütt fennáll az a hiba, hogy a bizalmi elvtársak a tagsági bélyegek közvetítése után „leteszik a lantot”, vagyis úgy gondolják, hogy teljesítették pártmegbizatásukat. Pedig a tagok még csalt ezután szeretnének érdeklődni egy s más után. Rengeteg kérdés foglalkoztatja őket.

Nem tudnak eligazodni — például — a belpolitika napi eseményeiben,

sem a külpolitikában. Pedig nagyon szeretnének többet tudni a manapság annyit emlegetett jugoszláv kérdésben, —vagy megtépázott

törvényességünk kérdéseiben.

Azt mondják az elvtánsak, hogy a párttitkár nem ad elég segítséget, mert nem beszéli meg velük az eseményeket. Teljesen jogos az a kívánság, hogy a pártszervezet elől járjon az eseményekben gazdag politikai helyzetről való tájékoztatásban;

De vajon igaz-e, hogy a politikai

kérdésekről csak azután lehet beszélni, ha a párttitkár előzőleg tájékoztatja őket. Nem! Történelmünk szinte naponta hoz uj eseményeket, amiknek megbeszélésével

nem lehet napokat varrni. Másrészt itt eleve előadódhat az, hogy kizárólag a párttitkár véleménye érvényesül, ami után már nem kell gondolkodni. De éppen ez volt eddig a baj, hogy a felsőbb vélemény mindenben szent volt, őszinte elgondolásunkat legfeljebb már csak magunkban fűztük hozzá.

Vitassák csak meg az elvtársak nyugodtan egymás között, amit az újságokból olvastak, vagy a rádióból hallottak akkor is, ha arról nem beszéltek előzőleg a vezetőkkel.

Ez a módszer is segít majd bennünket az önálló vélemény alkotásában. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a párt titkárral mindent csak utólag beszélhetnek meg, mert hisz ha alkalom van, ezt úgy sem lehet elszalasztani.

A brigád tagjai javasolták, hogy a pártvezetőség készítsen munkatervet, amiben legalább a legfontosabb tennivalókat megjelölik. Régebben terv alapján dolgoztak, de annyi volt a felülről jövő „beszédvázlat”, „szempont”, „javaslat” és egyéb útbaigazítás, hogy az mindig elejét vette saját tervük megvalósításának. Mert hisz ha a saját tervüket nem valósították meg, azért legfeljebb a tagság mondott roszszat. De ha a „szempont” nem érvényesült, azért könnyen pártfegyelmit kaphatott elsősorban a titkár;

Változtatnak az elvtársaik azon is, hogy valakit leintenek a taggyűlésen. Eddig ugyanis megtették, hogy

ha valaki „kényes“ dologgal hozakodott elő. rendreutasították,

mondván, hogy az nem tartozik a napirendhez, ne terelje rossz irányba a beszéd menetét. Mert csakis a beszéd menete lehetett sérthetetlen, a tagok gondolkodását, őszinteségét lehetett nyirbálni, csorbítani. Ha a mondanivaló nem fért bele a szempont keretébe, nem volt értékes a hozzászólás. Az építőbrigád egyik tagja elmondotta, hogy nem rég egy taggyűlésen az ő területükön lévő hibákat szerette volna elmondani, de mivel akkor másról volt szó,’nem hallgatták meg.

Olyan bajok ezek, amiket mindannyian csak most vettünk észre, most, amikor saját fejünkkel kezdünk gondolkodni.

A taggyűléseken eddig is sokszor hoztak határozatot, de azok legtöbbször annyiba maradtak. A kollektív vezetés rossz értelmezése miatt nem jelölték meg egy-egy pontnál a személy szerinti felelősöket. így a határozat megvalósításának gondolata mindenkiben elmosódott. Néhány hónap óta kezdenek csak rászokni a tagok, hogy visszalapozzanak az előző taggyűlések jegyzőkönyvében és megnézzék, mit csináltak azóta, mit tett a vezetőség.

Tuzson Menyhért elvtársnak, a tsz. titkárának is sok segítséget adott a brigád munkája. Segítségére volt abban, hogy közelebb kerüljön az emberekhez. Szabó Mihálynak példám sokáig húzódott egy panasza házadójával. Szerette volna valakinek elmondani, hogy milyen bürokratikusán bántak el vele. Valakinek akitől nemcsak .megértésre” számíthat, hanem segítségre is; Tuzson eivtánsna gondolt, de biz az nem közeledett hozzá. Nemcsak, hogy őhozzá, másoktól nem nagyon érdeklődik apró, családi gondok után.

Néhány gondolat ez csak a közül a rengeteg közül, amit a fezben töltött napok alatt az elvtérsak feljegyeztek. De mögöttük

számtalan tennivaló és mind sürgős, mind olyan, amelyhez nem elég a vizsgálat, a cikk, hanem ennél sokkal több: az egyszerű párttagok ereje, akarata kell.

MÓRICZ ZSIGMOND;

'Item éííeteíi mmúikadíá nélkül

— Bemutatta a Szigligeti Színház —

keríteni a nézőket, hogy azok könynyes szemmel állnak fel az előadás utám

De mi ne valljuk, hogy minden

jó, ha a vége jó, éppen a színésznőnek ártanánk véle, ha elhallgatnánk azt, ami játékában még tökéletesítésre szorul. Ugyanakkor feltétlenül meg kell jegyezni, mielőtt a kritikai észrevételekre kerülne sor: éppen a jószándék, a szerep iránti felelősség az, ami néhol túlzásokra ragadtatja Németh Gabit. Az első felyonásban például túl hevesen legyezi magát és ez annak a látszatát kelti, hogy külső eszközökkel próbálja fokozni belső izgalmának hatását. Ilyen túlzás még a második felvonásban, hogy gyakran földhöz csapja a függönyt. Ez egyrészt egyhangú, másrészt semmivel sem viszi előre azt a folyamatot, ami megérleli benne azt az elhatározást, hogy visszatér Balázsihoz. Ezekkel az apró túlzásokkal ellentétben pedig néhol hiányzik a nagvobb drámaiság. A második felvonás elején a nevelőszülőkés Birike viselkedése olyan felfokozott várakozást kelt a nézőben, hogy ebbe a légkörbe feltétlenül nagyobb hévvel kellene berontania Pólikának.

összegezve Németh Gabi alakítását: szerencsés a művésznő cs a közönség találkozása Pólika helytáll Balázs mellett, tehetsége, törekvése szép ajándékkal örvendeztette meg a nézőket.

A kiemelkedő alakítások közé tartozik Móricz Lili Zsani nén!je. A művésznő szerepe nagyszerű ismeretével, megértésével kelti életre a bölcs, félelmetesen szigorú és mégis szeretette méltó nagyságosasszonyt, aki „az egyetlen férfi a háznál.” Szembetűnő erénye Móricz Lilinek az

egyszerűség. Az egyszerűség pedig a tehetséges emberek tulajdonsága. Ez a nélkülözhetetlen tulajdonság lépten-nyomon megnyilvánul az alakításban. Ahogy igazságot tesz a fiatalok között, ahogy kibékül Lajos öccsével, mind olyan, ahogy azt valóban tenni kell, egyszerűen, okosan, részrehajlás nélkül. Móricz Lili viselkedése annyira a valóság hatását kelti, mintha nem is színjátéknak, hanem valami intim családi jelenetnek lennénk szemtanúi, ami zárt falak között játszódik és csak azért láthatjuk, mert véletlenül hiányzik a negyedik fal.

Itt-ott nagyritkán azonban kilóg a lóláb, észrevenni ugyanis, hogy a művésznő sokkal fiatalabb a megformált figuránál. Annak ellenére, hogy beteg és valósággal meggörbülve jelenik meg először a színen, később meglepő fürgeséggel mozog. Néha a hangerő is nagyobb a kelleténél, éppen Móricz Lili hitette el játékával, hogy Zsani néni akkor is csendesen beszél, ha nagyon mérges, hisz ez a nagyságosasszony hiú a méltóságára és a világért se hajlandó arra, hogy mérgét kiabálással juttassa kifejezésre.

Győri Ilona valóban olyan, ahogy Balázs annyi szeretettel, kedvességgel becézi: „Kedves, aranyos Pepi néni.” Állandó ugra-bugrálása, jószándékú tolvailása. ártatlan hisztériája Birike heccelődése — mind olyan apró mozaik, amiből az egészséges, élethű alakítás formálódik ki. Mindössze annyi a zavaró, hogy néha szögletes k’ssé a mozgása & esetlenebb, mint ahogy kellene. Nem egészen szerencsés a maszkja, az orrhosszító túlzott, már-már karikatúra.

Nagy Magda Mina nénije minden

dicséretet megérdemel. Ha Honthy Hannáról az a hír járja, hogy sokszorosan meghazudtolja korát, úgy Nagy Magdára ez mégjobban illik fordított értelemben. Emlékeznek még a Titkárnő csapodár szépségére, a nyurga, párductestű szirénre — és most rokkant, süket pregaszszonyként lát jak viszont. Bármilyen összehasonlíthatatlan a különbség a két alakítás között, egy dologban megvan az azonosság: nevetni kell, ha akarunk, ha nem. És ez nemcsak a szerepnek köszönhető, hanem Nagy Magda egyéniségének. Nincs az a süket, aki jobban el tudja magáról hitetni, hogy nem hall, mint Nagy Magda. Külön tanulmányt kellene írni erről. Itten hatást nem lehet elérni bravúros fogással, ide átélés kell, különben az egész törekvése csak imitáció marad. A legapróbb mozzanatában is hű marad a figurához, még akkor is, amikor semmi köze a játékhoz, amikor a figyelem a többi szereplőre irányul, ő épp, hogy jelen van. Állandóan magakörül hordozza a süketeknek azt a sajátos tulajdonságát, hogy kénytelenek egy külön világot teremteni maguknak, hogy amit mondanak, area saját maguk adják meg a feleletet, mert a mások szavát úgysem hallják.

Ennivalóan kedves Kalmár Zsóka Birikéje. Üdesége. pajkossága, ártatlan gonoszkodása a mindennapi süldőlányokat juttatja eszünkbe, akikkel lépten-nyomon találkozunk az életben. Épp ez a pontos hasonlatosság teszi emlékezetessé játékát. Ahhoz kénest pedig, hogy ez az első hosszabb lélegzetű szerepe, csak gratulálni lehet. És örülhet, hogy ilyen nagyszerű előadással, kiváló képességű gárdával kezdődik

el komolyabb színészi pályafutása.

Lázár Tihamér Lajos bácsija zökkenő nélkül illeszkedik bele az előadásba. Játékán a hosszú esztendők rutinja érződik. Alakításában mindjárt a jelenése elején nyújtja a legtöbbet, egész addig, amíg pipára gyújt. Ezután fokozatosan, ha nem is nagyot, de esik a játéka.

Kaszab Anna sok derűre ad okot Kisvicákné szerepében. Ez az a szerepkör, amiben talán nem is tudna rosszat nyújtani. Azok a tapsok, nevetések, amelyek játékát jutalmazzák, teljesen megérdemeltek. Fárasztó azonban a szükségtelenül sok jajgatása és az, hogy szinte az egész szövegét azonos hangsúllyal mondja el, azonos hangértékbdh.

Az egész előadás sikeréhez hozzátartozik még Olsavszki Éva, Adám Éva, Seregi László, Harsányi Margit és Szommer Béla játéka. Mindannyian jól felelték meg a szerep támasztotta követelményeknek.

Küiiht kell megemlíteni a cigányokat, főleg Kállai Jánost, Mircse prímás alakítóját. Leleményes talpraesettségükkel nagyszerűen helytálltak. Hiába, nekik is megvan a rutinjuk, sokszor húzták már a mulató emberek faló alá valóját.

Pnuló Lajos rendezése dicséretes munka. Hozzáértéssel tudta összeegyeztetni a szerepek karakterét a színészek egyéniségével. A tiatal rendező komoozíció-érzéke egészen kivételes. Néhány jelenet olyan pompásan sikerült, hogy úgy, ahogy látszott, változtatás nélkül vászonra kívánkozott. Egyetlen komoly fogyatékossága a rendezésnek a felvonások elosztása. Ugyanis a jelenlegi megoldással ellentétben nem a második, hanem a harmadik felvonást kellene kétképre bontani» Ez felelne meg a logika követelményeinek, ennélfogva, a nézők kívánságának is.

Gerencsér Műdé»