Szolnok Megyei Néplap, 1956. október (8. évfolyam, 230-251. szám), A Nép Lapja
1956-10-18 / 244. szám
VJLAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJ ETEK! VirL évfolyam, 844. s zám. 1956. október 18, csütörtök, SZÓ LM 0 K MEGYEI A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA r MAI SZAMUNK TARTALMÁBÓL Amikben előbbre mehetünk <2 o.) Soproni mozaikok f4. o > Mégegyszer a folyóiratról (5. o.) SOKAT FELEJTETTÜNK... Kent egy »ser, nem kétszer hallja az ember mostanában, helyesebben mondva még mindig hall ilyen kijelentést: „Az íróikra azért vigyázni kéül, mert...“ Vagy: „Most úgy áUltjáK be, mintha ők lennének a forradalmárok’* — stb. Az ember érzi én érti, honnan éltetődák még ez a vélemény. Legfrissebben még a hibás decemberi párthatározatból, de az írókkal kapcsolatban közölt sok félrevezető hivatalos cikkből is. Van ezek miatt elég szégyelnivalónk, nemcsak magunk előtt, hanem a világ közvéleménye előtt is. Mióta az ember értelmes szavakkal ki tudja fejezni érzéseit, gondolatait, az írók, a nyelv művészei — hétköznapiam szólva — a társadalom értelmes rétegei közé számítanak. Nálunk láttak napvilágot olyan hivatalos, dogmás, szektáts-marxista vélemények, mélyek miatt úgyszólván egészükben a nemzet kártékony elemei közé csapták az írókat Jóllehet, a határozatok néhány nevet közöltéit csupán konkrétan, de lassan úgy ment főként funkcionárius vonalon a köztudatba, hogy ha már író, gyanús ember. Persze, pont ez volt mindig gyanús: miért ítélkeznek hivatalosan az írókról úgy, mintha teljes egészükben semmi közük nem volna a párthoz, sőt a néphez sem. Tudjuk, hogy Benjámin László, Juhász Ferenc, Németh László, Illyés Gyula és hosszú lenne a sor, közölünk, a népből való, forró szívű emberek. Átérzik a nép sorsát, sőt fodrozót tan átérzik mert művészek. Mégis, érthetetlen volt, hogy miért nenj szabad írásaiknak megjelenni, színdarabjukat játszani, miért nem lehet közük az ország ügyéhez. Akikről jó volt a hivatalos vélemény, most már véleményt mondott róluk az írótársadalom is. Nem eggyel szemben elmarasztaló volt ez a kritika. Nem folytatom tovább. Cteak azt akartam felidézni, hogy volt mit kiállni, hallgatni az íróknak, míg végire a közvélemény ereje és saját bátor harcuk „rehabilitálta” őket. Mindezt csak azért bocsátottam élőre, hogy az újságírókról is elmondhassak egyetmást. A Néplap néhány, mostanában írt bátor cikke után hallottunk ilyen megjegyzést egy-két funkcionárius részéről: „A Néplap már kezd nem a megyei pártbizottság és a megyei tanács lapja lenni, mert azt bírál, akit akar. Az is rosszul esik nem egy újságírónak, hogy egy-egy úgynevezett „vastagabb” cikke után a vizsgálat kiindulópontja, ha lehet, meghazudtolná, ha nem, legalább elmagyarázni a lényeget. Rosszul esik mindez, mert mi is funkcionáriusoknak tartjuk magunkat és legmélyebb fogadalmunk, hogy a dolgozók érdekét az igazság megírásával szolgáljuk. Bennünket is bánt a ledldismeret, hogy az elmúlt néhány évben „jószívvel meg is magyaráztuk“ a tévedéseket, megírtuk, hogy évről-évre jobban megy a dolgozók sorsa s hogy boldogok, —- bár láttuk „sok könynyeit, sebeit, gondját” — ezeket elhallgattuk, letagadtuk. Nem akarunk ezután rózsaszínt írni ott, ahol valami szürke vagy fekete.; ; De szeretnénk, ha elhinnék, akik kifogásolják szöktaomdásunkat, hogy mi is a párttagok felelősségével akarjuk elérni sajátmagunk, szüléink, testvéreink, barátaink, népünk sorsának gyorsabb előrehaladását, javulását. Kérjük mi újságírók is annak feltételezését, hogy képességeinkhez mérten egyegy vonatkozásban mi is tudunk elfogadhatót mondani. Könnyű az Irodalmi Újság egyegy cikkírójának „vesézően” odamondani. Ügy írhatnak nevek nélkül, hogy mindnyájan tudjuk, kikről van szó. De nem tud úgy általánosítani egy megyei lap, mert akkor a „konkrettalansag” vádja éri és sokan megsértődnek; Bár igaz, hogy — akinek inge.;! Néhány hete Miskolcon jártunk s miközben a KILÁTÓ című folyó irat születéséről beszélgettünk az írókkal, megragadta figyelmemet egy epizód. Először is: a folyóirat megszületésének legszorgalmasabb, leglelkesebb segítője hivatalos résztől Földvári Rudolf eivtáre, a me* gyei pártbizottság első titkára volt. Az első szám már készült a nyomdában, mikor ez a párbeszéd lejátszódott az egyik író-és Földvári elvtárs közt: — Holnap megjelenik a Kilátó első száma, Földvári elvtárs, — Örülök néki — De,., Földvári élvtársról is lesz szó az egyik cikkben.; s — Mi ebben a hiba? — De bírálja ám a cikk Földvári elvtársat... — Na és? Ez az elvtársak szuverén joga. Meg is jelent azóta már a harmadik szám is. Bátor, harcos cikkekkel Hogy milyen a lap, bizonyítja az olvasótábor. A megjelenés napján délelőtt 10 órakor már egy pé’dányt sem tudtunk venni a városban... Azóta a megyei titkár elvtárs ellátogatott az írók, művészek egy klubestjére. Kérte, hadd vigye él a feleségét is. Nagyon jó! érezték magukat Az irodalom támogatására a megyei és városi tanács 10—10 ezer forintot adott. segít az MB, a Népfront, a TTIT. Meg kell mondanunk, hogy a Szolnok megyei pártbizottság azóta szintén hozzájárult egy irodalmi, művészeti lapindításhoz. E néhány pé’dával az egészségesen, gyorsan éledő demokratizmust akartan érzékeltetni. Most hadd szolgáljuk a demokratizmus fejlődését egy kényes probléma felvetésével. Egy levél indította el Ifj. Perei János állatgondozó írta a kétpói Szabadság Tsz-bcű. így szól: „1956. V. 6-án a kétpói Szabadság Tsz egyik brigádtanyáján kiütött a köröm- és szájfájás. Az én lakásom. 1 km távolságra van tőle, de dolgom volt az irodán és elmentem. Ezalatt az idő alatt jöttek az orvosok és lezárták a tanyát és én meg itt maradtam. Mégpedig az istállóban, ahöl 85 darab szarvasmarha volt és nyolcán ápoltuk. Remélem, el tudják képzelni, hogy mennyi munka volt azzal a sok beteg jószággal. Három napig még takaróm se volt, olyan helyen aludtunk, hogy még az eső is beesett. És akkor pártunk is hét olyan vezetőt jutalmazott meg, aki még csak egyszer sem kezelt le egy tehenet se. Ez nem demokratikus intézkedés. Nem a dolgozókat jutalmazzák, hanem azt, aki még közelébe se mert járni az istállónak. Hazajöttem, akkor megbetegedtem, tudom igazolni orvosilag. És még csak egy munkaegységet se kaptam, pedig 3 hétig voltam ágyban fekvő beteg. Privátilag kezeltettük magamat, mert az SZTK orvos ricinust rendelt. Kedves Szerkesztőség, kérem, válaszoljanak, hogy helyes volt ez a jutalom, vagy nem? Mert nem hiszem, hogy .Gerő elvtárs tud az ilyen intézkedésről. Kérem, hogy a levelem nehogy a babérokra tegyék, hanem vegyék figyelembe és vizsgálják ki az ügyet.“ Megmutattuk a levelet Kálmán István elvtársnak, a megyei partbizotság első titkárának. Nem ért egyet a jutalomnak ilymódon való elosztásával, igazat ad az állatgondozónak. Arról tudott csak Kálmán elvtárs, hogy a fertőző állatbetegség elszigetelésért jutalmakat adott a Földművelésügyi Minisztérium. illetve az Elnöki Tanács, de az aránytalan elosztásról csak annak megtörténte után szerzett tudomást. Elküldtük a levelet a törökszentmiklósi járási pártbizottsághoz. Surányi Márton titkár elvtárs többek közt ezt válaszolta. „Ifj. Perei János felvetése jogos ...A pénzt nem azok kapták, akik azt megérdemelték volna, A helyi szervek felterjesztették ugyan azokat a dolgozókat, akik legjobban helytálltak, de ezek helyett a felsőbb szervek vezetői kapták, akik lényegében a vész közelében nem is voltak, mint például Tóth Imre, a megyei tanács elnökhelyettes3, Horváth Imre mezőgazdasági igazgató. Magos elvtárs megyei állatfelelős. Gyömbér elvtárs a megyei belügyi osztálytól, stb. Helyesnek tartanánk, ha a Néplapon keresztül az „illetéktelenek” kemény bírálatot kapnának”. Jár tu uh Horváth Imre elvtársnál a levéllel. Röviden: az a véle(Folytatása a 2-ik oldalon). Áz MDP küldöttségének látogatása a vincsai Atomkutató Intézetben és Szendrőn Belgrád (MTI.) Az MDP Bélgrádban tartózkodó küldöttségének tagjai: Gerő Eme, Apró Antal, Hegedűs András, Kádár János. Kovács István szerdán délelőtt látogatást tettek a vincsai Atomkutató Intézetben. Az MDP vezetőit Alexandar Rankovics, Vladimir Bakancs és Lazar Kolisevszki, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottságának tagjai kísérték. A Belgrádiéi mintegy húsz kilométerre fekvő atomkutató intézetben Pavel Szavics professzor, a világhírű jugoszláv atomtudós, az intézet alapítója és Vojko Palisics atomtudós, az intézet igazgatója fogadta a magyar vendégeket. A küldöttség tagjai megtekintették a laboratóriumokat, műhelyeket és a tudományos könyvtárat. Hosszabb időt szenteltek a most épülő atommáglya megismerésének. Vojko Palisics professzor elmondotta, hogy ez Jugoszlávia első atommáglyája, amely szovjet _ tervek alapján és szovjet segítséggel épült. A máglyába beépítenek egy külön kis csatornát műszaki és technológiai kísérletek céljaira. Ezek a kísérletek lehetővé teszik majd, hogy hét-tíz év múlva felépüljön az első jugoszláv tervezésű és építésű atomreaktor is. A most épülő atommáglyával egyébként Jugoszlávia lesz a tizedik ország a világon, amely atomreaktorral rendelkezik — hangsúlyozta Palisics. Az intézet különböző részlegeinek megtekintése után a jugoszláv tudósokkal folytatott beszélgetés során Gerő Ernő elvtárs meghívta a jugoszláv atomszakembereket, hogy látogassanak el Magyarországra. — Részletesein, megismerkedhetnének a magyar atomkutatás helyzetével és kölcsönösen kicserélhetnék tapasztalataikat — mondotta Gerő elvtárs. Vojko Palisics professzor kijelentette: örömmel eleget tesznek a meghívásnak és a legközelebbi jövőben felkeresik magyar kollégáikat. A látogatás végén az intézet vezetősége vendégül látta a magyar küldöttség tagjait. A bensőséges légkörben lefolyt fogadáson Gerő Ernő rövid pahárköszöntőt mondott. A látogatáson szerzett benyomásokról Gerő elvtáns a következőket mondotta: — A vincsai intézet tevékenységét széles alapokra fektették. Lehetetlen észre nem venni, hogy munkatársainak többsége meglepően fiatalember. Ez a jövőben minden bizonnyal meghozza majd a gyümölcseit. A magyar küldöttség tagjai a vincsai Atomkutató Intézetből Szendrőre, a régi törökkorabeli vár romjaihoz mentek. Ez a Hunyadi nevéhez és hősi harcaihoz is szorosan kapcsolódó vár 1941-ig feltűnően jó állapotban állta az évszázadok viharát. így a német megszállóik a második világliáború alatt lőszerraktárnak használhatták fel; A raktárban azonban 1941-ben óriási robbanás történt, amely a várat majdnem teljesen rombadöntötte. (MTI.) Miért halad vontatottan az elkövetett törvénysértések orvoslása? Jyitatkozik Kiss Endre megyei ügyész Néhány nappal ^belőtt a Szolnok megyei képviselőcsoport ülést tartott. Itt hangzott el — egyéb fontos kérdések mellett — hogy a városi és a járási ügyészségek, valamint a megyei ügyészség nem mindig mernek, illetve mer határozottan állástfoglalni a hozzájuk beadott panaszokkal kapcsolatban. Előfordul, hogy csak a hibát elkövető szervet hallgatták meg" és a beadványban beadott tanúkat nem. Egyszóval a képviselő elvtársak olyan megállapításra jutottak, hogy megyénkben túlságosan vontatottan halad az elkövetett törvénysértések orvoslása Felkerestük Kiss Endre elvtársat, megyei ügyészt és megkértük, nyilatkozzon a Szolnok megyei képviselők megállapításáról és egyéb ebhez kapcsolódó próblémákról-Mi az oka annak, hogy — a képviselők megállapítása szerint — a városi és járási ügyészségek valamint a megyei ügyészség nem elég határozott a beadott panaszokkal kapcsolatban. Mi a véleménye Kiss Endre elvtársnak a Szolnok megyei képviselők tanácskozásán elhangzott észrevételek azon részével, amely az ügyészségre vonatkozik? — A Szolnok megyei képviselők megyei tanácskozásán nem vehettem részt, mert éppen akkor a legfőbb ügyészségen voltam értekezleten. Ott volt azonban a megyei ügyészség képviseletében dr. Szabó Sándor megyei ügyészhelyettes. Sajnos, az ügyészhelyettes elvtárs a ké viselő elvtársak által felvetett valamennyi problémára nem tudott reagálni, nem ismerte azokat, mivel hosszabb ideig mintegy négy hónapig katonai szolgálatot teljesített, illetve szabadságon és Lengyelországban volt, — A törvénysértések orvoslásáról szólva, véleményem szerint, a képviselő elvtársak felvetése időszerű volt. Az elhangzott megállapításoknak vannak azonban olyan túlzásai, amelyekkel a megyei ügyészség nem érthet egyet. Minden esetben állástfoglalunk a hozzánk beérkezett panaszokkal kaocsolatban és ezeket egytől-egyig elintéztük vagy elintézzük. Ebben az évben a Szolnokon székelő ügyészségek például 1181 különböző panaszt intéztek el. Mit tart most a megyei ügyészség az elkövetett törvénysétcsek orvoslásánál legfontosabb feladatának? — Elsősorban az elmúlt hetekben, hónapokban mentesített — régebben kuláknak tartott — dolgozó parasztok adó- és beadási ügyeinek rendezését, illetve ellenőrzését. Az ilyen természetű hátralékokat ugyanis törölni kell. Másik fontos feladatunk.az államosított házakkal kapcsolatos ügyek rendezése : Etáién több törvénysértésről van tudomásunk, mert 1952-ben itt, nállunk, sajnos, szép számmal volt „túlteljesítés”. Ez a dolog egyébként most országos viszonylatban is rendezés alatt van, véleményem szerint megnyugtató módon. Az államosított házaknál — amennyiben a panaszosnak igaza van — a közeljövőben ■ minden törvénysértés orvoslást nyer. — Meg szeretném jegyezni, hogy mind a megyei ügyészség, mind a városi és járási ügyészségek törekednek a törvénysértések orvoslására. Sajnos, az is igaz, hogy van még jónéhány belső utasítás, amely megköti kezünket. Nagyon örülnénk, ha a képviselő elvtársak megvizsgálnák ezeket és oda hatnának, hogy a belső utasítások esetenként ne ellenkezzenek a közvélemény által ismert rendelkezésekkel. Itt Szolnok megyében voltak-e olyan ítéletek, amelyeknél a büntetés nem volt arányban a cselekménnyel? S ha igen, mi történt ezekben az ügyekben? — Sajnos, a korábbi, egyes káros nézetek következtében Szolnok megyében is volt olyan ítélet, amelynél a büntetés nem volt arányban a cselekménnyel. — Kérdésére válaszolva elmondhatom, hogy az előbb említett ügyekben történt intézkedés a megyei ügyészség a megyei bírósággal és a BM Főosztállyal többszáz börtönbüntetésre ítélt személyi ügyét vizsgálta felül az elmúlt év novembere óta. Ennek alapján mintegy százötven elítélt a büntetés letöltése előtt szabadlábra került. Ezenkívül többszáz bűnvádi eljárás alá vont személlyel szemben szüntettük meg az eljárást, illetve enyhébb büntetést javasoltunk, javító-nevelő ítéletet, felfüggesztést, pénzbüntetést és több esetben kegyelmet; Mi van azokkal a dolgozó parasztokkal, akik korábban knlák minősítést, helyesebben az ebből eredő magasabb terhek nem telje« jesítése miatt, — kerültek börtön-i be cs a büntetést kitöltötték? Er* kölcsí rehabilitálásuk megtörtént-e? — Itt arról van szó, hogy ezeket az embereket ne tekintsék büntetett előéletűnél^ Az ilyen ügyekben vizsgálatot tartunk és akár panaszintézés során, vagy általános felügyeleti vizsgálatok során tudomásunkra jut ilyen eset, akkor ezt kegyelmi elbírálás alá felterjesztjük; Megjegyzem, az Igazságügyi Minisztérium központilag foglalkozik ennek a kérdésnek a rendezésével; Tudomásom szerint a megyei bíróság elnöke a megyei tanács végrehajtó bizottságtól elkérte a rehabilitált, illetve mentesített középparasztok névsorát. Tehát az erkölcsi rehabilitálás folyamatban van. Az utóbbi években a megyei ügyészség alaposan megszűrte, megvizsgálta az ilyen ügyeket és csak a legkirívóbb esetekben emelt vádat. így tehát véleményünk szerint nem nagy azoknak a száma, akik ebben, a kérdésben szerepelnek; Összegezve még annyit, hogy szerintem a képviselőcsoport néhány ügyből általános következtetést vont le az ügyészség munkájáról Mi minden erőnkkel azon vagyunk, Logy a törvénysértéseket következetesen felszámoljuk. Az ügyészségek a tényállás tisztázásához szükséges bizonyítékokat mindenkor beszerzik és nem állja meg a helyét az az állítás, hogy egyoldalú jegyzőkönyveket vesznek fel. A tanácsi, a begyűjtési és a gazdasági szerveket szeretném kérni, adjanak nagyobb segítséget nekünk ahhoz, hoav az ügyészi óvásainknak és javaslatainknak érvényt lehessen szerezni. Hiszen gyakorlatilag a törvénysértések kiküszöbölése az ő feladatuk. Ha megkapjuk a kívánt segítséget, az elkövetett törvénysértéseket még hamarább orvosolhattuk. —Szp—! Látogatás a Karcag-Iilalmasi Állami Gazdaságban Kedves élményben volt része a napokban a karcagi pedagógusoknak. A negyvennégy alsótagozatos nevelő Polner Tibor tanulmány: felügyelővel együtt meglátogatta a Karcag-Tilalmasi Állami Gazdaságot. Soltész István igazgató és a főagronómus szívélyesen fogadott bennünket és elkalauzoltak a gazdaságban. Jó hatást tettek ránk a szép, tiszta női és férfi szállások a nemrég elkészült kulturház, a befejezés előtt állő iskola és a nevelői lakások. Az üzlet, a pósta, az óvoda, a családi házak, mind arról tanúskodnak, hogy itt a gazdaságban van élet. Az uj orvosi rendelő, a víztorony, a gépszínek, a családi házak építése, a műhelyek bővítése. mind megannyi bizonyítéka a fejlődésnek. Az uj kultúrterem jelenleg mozihelyiség és étkező is. Itt még a fejlődésnek nagyobb lépést kell tárta, ni a kultúrával, bár elég tekintélyes könyvtár is van a gazdaságban. Végül nem feledkezhetünk meg a jő konyháról sem, ahol a dolgozók igényeiknek megfelelő ellátásban részesülnek. A látogatás során egyet jegyeztünk meg különösképpen, hogy a gazdaság nem eléggé fásított. Erre azt a választ kaptuk, hogy a fásításhoz nem nyújtottak elég segítséget az ottlakók. sokszor az újonnan ültetett csemetéket is kitördelték; K. L. Karcag
