Szolnok Megyei Néplap, 1956. október (8. évfolyam, 230-251. szám), A Nép Lapja
1956-10-13 / 240. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1956. október IS. A két öreg Bteaőturon az Újvároson, a X. útban lakik az öreg K. Tóth házaspár. Szép kort megértek. Tóth bácsi 74, asszonya 71 éves. A kor maga szép, de ha mérlegre tennénk azt, amit a sok-sok év alatt átéltek, bizony a nélkülözés a nyomorgás serpenyője messze felemelné a kedves, szép emlékek kicsi csomóját. De most a múltra tekintgetni nincs idő. Hisz a legtöb idős ember gyorsan szeretne élni, hogy ne vegye észre, mennyire múlik felette az idő: Bent az áporodott levegőjű kis szobában kopott, régimódi bútorok vannak, amik kedves asszonyuk arcának rózsáival együtt vesztették el fényüket, s amelyekből egyszerre kopott ki a ruha és az ágyneműféle a gyerekek számyrakeléséveh Alig kezdtünk a beszélgetésbe, a két öreg hangja megcsuklolt. Azt már jobban megszoktam, hogy asztzonyók elsírják magukat, ha valami fáj. De itt nemcsak a nénike sírt. A bácsika hangja is remegett. Alig tudta visszafogni mélyről jövő keservétjj: Tóth bácsi évszámaiból talán csak az utolsó mutatja azit az időt. amikor nem volt munka a kezében, amikor nem küszködött a létért. Húzta-vonta az igát, hol egyik, hol másik mezőtúri gazdánál. 12 évet húzott le egyfolytában Szűcs Lajosnál. A többi helyeken !s dolgozott, míg bírta a gazda, vagy a gad aasszon y szeszélyét Aztán, hogy megszűnt a cselédtartó rendszer, öt hold földet kapott, azzal hamarosan belépett a Béke Tsz-be. öt évig csak kellett, mert tudott dolgozni, mindent megtett, amit egy ember elbír; De 1955 novemberében leesett a lábáról; Akkor is zsákolt. Zsákolás közben érte a baj. Azóta megbénult a baloldala. Áprilisig ki sem kelt az ágyból..: Tóth néni végig sírta a beszélgetést. Foszlott kötője sarka tele lett. könnyekkel. De hát ez öregeiméi előfordulhat. — Nem is a betegsége miatt kesereg Tóth bácsi. Nem az fáj neki legjobban, hanem az, hogy öregségére jóformán kenyere sem maradt. Tartalék nem igen volt a háznál, mert az előző években sem sokat kapott a szövetkezetben. De most meg aztán semmit. Azazhogy 10 kg búzát. 1 kg és 70 dkg heredarát, 1 kg és 80 dkg árpát és 11.60 forintot kapott arra a hat munkaegységre, amit tavaly november 3-ig teljesített. Ez igazán nem segítette ki őket. Nem mondja ő azt, hogy ánnyi munka után több járt volna, dohát a megélhetés!... Honnan várjon segítséget, ha nem a szövetkezettől, ahol tehetetlenné vált, s ahova 5 hold juttatott földjét bevitte? Valaki azt kérdezhetné most. hogy miért nem segítik a gyerekek az öregeket. Határozottan vannak felnőtt gyerekek, akiknek a fülébe harsogni kellene, hogy szüleik őket sok nélkülözés és önmegtartóztatás árán nevelték fel. De ne erről szóljunk most tovább, hanem inkább arról, milyen módon enyhítettük eddig az ilyen kiöregedett emberek helyzetét. A Bélié Tsz-nél Simon elvtárs, a tsz elnöke mondja: — „27 ilyen kiöregedett tagunk van, akiken szívesen segítenénk, akik a tsz-ben töltött idejük után is megérdemelnék, hagy juttassanak nekik legalább annyit, amiből fenntarthatják magukat. De sajnos, ebbe sokan beleszólnak. Tavaly ősszel 300 mázsa búzánk volt félretéve, amiből nekik is juttatni akartunk. De jöttek a megmondhatók a Megyei Tanácstól és azt mondták: ha be nem adom a búzát, akár öt évre is lecsukhatnak. Hát mit tehettem? — „beadtam.” Azért mondom így: „beadtam”, mert a tagság hosszú ideig nem tudta elfelejteni, hogy a szájúktól vettem ki azt, amire nagy szükségük lett volna és azt borítottam fel, amit a közgyűlés is megszavazott. A megyénél pedig éppen azok húzták keresztül számításunkat — év végén —•, akik év elején jóváhagyták'’. Gondolkozom mindezeken s próbálom magamnak keresni az időt, vajon mikor tudjuk mindazt jóvátenni, amibe a vak engedelmesség, a kritikátlanság, a fejbólogatás sodort bennünket. Azt, hogy mondtuk, hirdettük a tsz tagok jómódját, pedig be sem néztünk kamrájukba, ne hogy kiderüljön, hogy éppen csak a kenyérnek valójuk van meg. Ha benéztünk, akkor csakis oda, ahol volt minden. (Mert azért voltak jói jövedelmező szövetkezeteink, azt sem kell tagadnunk). S minduntalan csak odatérek vissza, hogy ez rajtunk, embereken múlik. Igaz, hogy lesz új törvény, mely a kiöregedett tsz-tagok megélhetőségóről jelentős mértékben gondoskodik, de ebből majd holnap lesz kenyerük az idős tsz-tagofcnak. A holnap előtt pedig ott a ma, amit át kell élni, hogy a holnapot megérhessük. S erről a máról kellene több szívvel gondoskodni mindannyiónknak. BO. TÉL ELŐTT... Jordánia panaszt akar emelni | a Biztonsági Tanácsnál a szerda Éljen izraeli támadás miatt Amman (MTI). A jordán kormány csütörtökön Husszein, király elnökletével rendkívüli minis?rertanácson foglalkozott a szerda éjjeli izraeli támadással. A minisztertanács — hírügynökségi és rádiójelentések szerint — elhatározta, hogy további katonai segítségért folyamodik a többi arab államhoz. A minisztertanács után Husszein király fogadta a három nyugati nagyhatalom diplomáciai képviselőit; Az ENSZ Fegyverszüneti Bizottságának liivatalos jelentése szerint a szerdai éjszakai izraeli támadásnak 48 halálos áldozata van Jordánia részéről. Kairó. — Abdulhadi jordániai külügyminiszter, aki két napja Kairóban tartózkodik, csütörtökön két és félórás megbeszélést folytatott Nasszer elnökkel a szerdai izraeli támadásról. A külügyminiszter a megbeszélés után újságírók előtt kijelentette: „Nasszer elnök ígéretet tett arra, hogy minden hathatós eszközzel segíteni fogja a jordániai nemzetőrséget és hadsereget s ígéretet tett arra, hogy fegyvereket és pénzbeli segítséget küld”: A külügyminiszter azt is közölte, lehetséges, hogy Irak fegyveres erőket küld Jordániába, de mint mondotta, eddig még nem hoztak erről végleges döntést. New York. — Abdul Monehn rifai Jordánia washingtoni nagykövete és ENSZ képviselője, csütörtökön este bejelentette: kormánya komolyan foglalkozik azzal a lehetőséggel, hogy a Biztonsági Tanács összehívását kéri a Jordánia elleni legutóbbi izraeli támadás miatt. Az AP szerint lehetséges, hogy ebben az ügyben a jordán nagykövet pénteken megkeresi a Biztonsági Tanács elnökét. (MTI) Brazília uj pénzneme — a „kávé" Rio De Janeiro (AP). Brazília képviselőházának jogi bizottsága szerdán jóváhagyta azt a tervet, hogy új brazíliai pénzegységet létesítenek, amelyet Brazília fő exportcikkéről, a kávéról fognak elnevezni: Egy „kávé” értéke száz curseiro (vagyis kb. másfél amerikai dollár) lesz a jelenlegi beváltási árfolyam szerint. Az új pénzegység énékét nem kapcsolják a kávé értékéhez. (MTI) BETÖRTEK AZ IG4B4 Nem mindennapi látvány két ilyen vad bikát járombafogva látni. Nem is volt könnyű dolga id. Kári Józsefnek, a martfűi községi apaállat gondozónak, amíg a két hamis bikát járomba szelídítette. Evek alatt azonban kiismerte a fortélyát és ma már a két bika, „Tüzér“ és „Szilaj”, békésen ballag a martfűi utcán a korpával megrakott szekérrel. Különben a mérsékelt jármolás a legjobb módszer a bikák rendszeres jártatására. Képünkön: id. Kári József a két megszelídített bikával. Októberben ®s teljes gőzzel. Ez bizony a Martfűi Téglagyár esetében kissé túlzás. Hogy miért? Majd kiderül. Még csak október közepén járunk, viszont az időjárás már valahol novemberben kalandozik. Legalább is a hőmérséklet ezt mutatja. A Nap kisüt ugyan, de melegét ma már csak télikabátban lehet élvezni. Csak a fénye nagy, ereje annál Jdsebb. Bizony nem kellemes dolog már ilyenkor a vizes földet fogdosni. A kézfej hamar elveszti megszokott színét, s a hidegtől lilává válik. A Martfűi Téglagyár nyersgyártói saját magukon tapasztalják ezt napről-napra. Különösen a kora reggeli órákban. A cserépgyártók két műszakban dolgoznak. Az első csoportnak már fél ötkor munkába kell állania. A dolgozók legnagyobb része fiatal lány, s ezek közül is a legtöbben Tiszaföldvárröl járnak be reggelenként kerékpárral. Mondami sem, keU, hogy átfázva érkeznek a munkahelyre. Ilyen állapotban jóval lassúbb a mozgásuk, amiben nemcsak a hideg, de a vastagabb öltözet is szerepet játszik, Ezért nem helyes, hogy még most is olyan követélményeket áüitamak a. gyár elé, mint augusztusban, mikor még kánikula volt. Kissé furcsa, hogy a Tisza száz méterre van a teleptől, s az üzemben mégis probléma a föld áztatása. Az ártézi kút vizének legnagyobb részét felemészti a gőzkazán, így más célra kevés marad. Egy kisebb szivattyú beállításával könnyen meg lehetne oldani a vízellátást, hiszen a Tisza győzné. Anyagból is megárt a sok Minden negyedév kezdetén problémájuk van a szénszállítmányokkal. Ilyenkor leszállítják részükre a három hónapi adagot. Ez nem is lenne baj. De hogy három nap alatt tizennyolc vagon szén is befut, nagy gondot ókoz nekik. Az állomástól, szállítóeszköz hiányában nem tudják rögtön behordani. A vagonok kiürítése is probléma, mivel nincs elegendő rakodójuk: Közben természetesen kész árut is kell szállítani, s ehhez is emberek kellenek. Ez a feladat is célszerűbb megoldást kíván. Mikor az egyesülés beadja a telep szénigénylését, kérje a szállító vállalattól, hogy egyszerre két-három vagonos tételnél ne kilőjön többet ennek a gyárnak. A Martfűi Téglagyár dolgozói a nagy árukészlet felhalmozását sem tartják helyesnek. Jelenleg 15—20 vagon kúpcserepük van. Ebbe a mennyiségbe olyan is van. ami már öt évvel ezelőtt elkészült. Evrőlévre ott veri az idő, és foglalja az amúgy is szűkös helyet. Pedig a lakosságnak is szüksége lenne kúpcserépre, s bizonyosan az építő* iparnak is. Me%ő1ur Nem. lás öröm érte az címűit napokban a Mezőtúri Téglagyár nyersgyártóit. Ezerötszáz forint túlteljesítési jutalmat kaptak a minisztériumtól: Meg is érdemlik, hiszen derekasan rászolgállak. Az üzem az elmúlt hónap 21-én befejezte éves nyersgyártási tervét, s ez elsősorban az 5 érdemük. A jutalom összegéből ma este vacsorát és jő kis mulatságot rendeznek. A Mezőtúri Téglagyárban, tizen* hét féle árut készítenek. Ha a napi termelést fali-téglára számítjuk, az 70.000 darabnak felel meg. Éves tervük befejezése óta tizennyolc napot dolgozták, s ez idő alatt 36 családi ház felépüléséhez elegendő téglát gyártották volna terven felül, M csupán ilyen anyagot hé* szítanék. A nyesgyártást még a következő hónapban is szeretnék folytatni. Most erre készülnek. A szárítást a kemencék tetején végzik. Burkoló téglát készítenek, melynek gyár* fása így is kifizető. Ebből az áru* ból olyan nagy a megrendelésüki hogy ki sem tudják elégíteni. Az egyesülés telepei között a me* zöturiák fejezték be elsőnek éves tervüket. Egész nyáron kifogásta* lan minőségű árut gyártották. Fény derült a nyugatnémet hadsereg belpolitikai feladataira — botrány a határőrség hadgyakorlata körűi Berlin (MTI). A nyugatnémet újraíelfegyverzés körül most robbant ki az eddigi legnagyobb botrány, amely egyúttal ismét éles fényt vetett, a nyugatnémet hadsereg tervezett belpolitikai feladataira. A bonni határőrség a Lüneburger Heide környékén hadgyakorlatot tartott a következő elgondolás alapján: ,,a hadkötelezettség körüli vita a lakosság körében erős felháborodásra és zavargásokra vezetett. _A zavargásokat a készenléti rendőrség elnyomta, azonban a hadkötelezettséget ellenzők 2500 tagú erős bandája a Lüneburger Heide környékére húzódott. Ez a csoport itt megsemmisítendő’ Néhány nyugatnémet lap a hadgyakorlat feladatára utalva „szociáldemokrata lázadóikról” és „szabad demokrata partizánokról” írt. A gyakorlat hatalmas felháborodást váltott ki Nyugat-Nómetorszégban. A bonni belügjoninisztérium szóvivője közölte, hogy a hadgyakorlatot telvének kidolgozásáért Müller tábornok, az északi körzet parancsnoka a felelős. A Frankfurter Rundschau szerint az esetnek parlamenti utójátéka lesz, s az ellenzék fellépéséhez fog vezetni. Az ilyesfajta „hadgyakorlati feladatok” ellen tiltakozott a Német Szakszervezeti Szövetség alsószaszországi vezetősége, valamint a német békemozgalom vezetője is. Rajk Lászlóról nevezték el Mözs egyik utcáját A Tolna megyei Mözs község tanácsának végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén úgy határozott, hogy a község egyik utcájának, a Rákosi Mátyás utcának az elnevezését megváltoztatja. Az utóét a magyar munkásmozgalom nagy alakjáról, az 1949-ben hamis vádak alapján elítélt és kivégzett Rajk Lászlóról nevezték el. (MTI) BETEGEATOGATO K A napokban ünnepli fennállásának 60. évfordulóját a Szolnok megyei kórház. Az orvosokról, egészséoügyi dolgozókról bizonyára sok szó esik majd. Engedjék meg, hogy én azokról beszéljek, akiknek tulajdonképpen semmi közük a kórházhoz, mégis rendszeres megjelenésük annyira hozzátartozik a fehérágyas közösség életéhez, akár a szokott délelőtti vizit. Még akárhány orvossal beszéltem, mind kisebb nagyobb rosszallássál szólt a beteglátogatókról. Hátráltatják a gyógyulást, izgatják a betegeket. A kórház csendes életében kinti hangulatokat, híreket, ételt és ami talán a legkellemetlenebb, italt hoznak. Egy alkalommal huszonhat év körüli fiatalember került be a kórházba. A szivével volt a baj. (Hiába, ezek a mai fiatalok nemcsak képletes értelemben teszik tönkre a szívüket.) Nos, az ifjú beteghez, aki sportoló és igen népszerű volt, az első látogatásnál rögtön kapunyitás után beállító, t egy nyurga keszeg kollégája. Már ahogy belépett az ajtón, erősen pislogott, amikor pedig alkalmasnak találta az időt, ballonkabátja alól kiemelt egy hatalmas csatíosüveget. •—* Jó, borocska, tudod a menyasszonyom gyöngyösi s az apósamáktól szereztem külön a te számodra. Vért csinál, mozgásba hozza a szívet. A betegnek hosszasan kellett tiltakozni, megmagyarázván, hogy ő maga is szeretne meggyógyulni, míg végre elérte, hogy a csattosüveg újra eltűnt a ballonkabát alatt. A keszeg ember egészen lekókadt ettől a sikertelenségtől. Elcsendesedett, s néhány perc múlva, mivel közben megérkezett a beteg édesapja. elbúcsúzott s távozott. Bosszúságát csak fokozta, hogy a lépcsőházban, amint elhaladt egy orvos mellett, majdnem kicsúszott a kabát alól az üveg, s akkor bizony a követ locsolta volna meg a Gyöngyösről nehezen megszerztt drága nedű. Kinn a kórház előtt, ott, ahol még beépítetlen telkek várják a városfejlesztés további fejleményeit, a keszeg ember új beteglátogatóval találkozott. —• Mi az, komám, Pistához mégy? — Igen, viszek neki egy kis portorikó rumot, hogy meg ne savanyodjon a leórházi diétán. — Annak ugyan hiába viszed, látod, én kifelé hozom már a csatlósomat, nem volt vele sikerem. Az ember becsempészi, aztán ráadásul óvatoskodhat vele vissza, Az új beteglátogató gondolkodott egy kicsit, aztán egyszerre csal: kibökte. — Tudod, mit, igyuk meg ketten itt a rumot az árokparton. A fene kínlódik vele, két órahosszat tart még a látogatási idő, majd bemegyek a végefelé. — Jó, nem bánom. Csak akkor előbb a borommal végezzünk, mert vétek volna hazavinni. Úgyis ideszántam. Egy darabig — épp úgy, mint az ENSZ-ben szokás — vitatkoztak, napirendi pontként melyiket tűzzék ki elsőnek, a gyöngyösi vöröset vagy a portorikót. Végül is az ívós emberek tapasztalára hallgatván, a bort vették előre. A hogy sportolóhoz méltóan egymás kezébe „passzolhatták” a csattost, egyszerre csak rájuk köszönt valaki. — Szervusztok, gyerekek, hát Ti mit csináltok itt az árokparton. — Beteget látogatunk — felelte a keszeg legény mély meggyőződéssel. — Én is befelé igyekszem a kórházba, Pistát nézem meg, mert valami baj van a szivével. — Akkor ülj le közénk, mert mi tulajdonképpen az ő vendégei vagyunk, csak még nem tud róla szegény gyerek, A bütykösnek már a fenekén tartottak, így kissé körülményesen ugyan, de megmagyarázták, hogy az ajándékba hozott szeszt pusztítják, mert nem ajánlatos bevinni a kórházba. — Ejnye, ejnye — vakarta a fejét a harmadik, aki egy tömzsi, barna, kissé tépett fülű fiatalember volt — hát akkor én most mit csináljak a sajátfőzésű kisüsti pálinkámmal? —■ Tedd csak le, majd elpusztítjuk azt is. Az új látogató ráállt a másik kettő unszolására letelepedett melléjük. Most már hármasban, előbb csak beszélgetve, később már dudorászva folytatták az üvegek tartalmának likvidálását. Hogy mit tettek, mit nem azon a délutánon, hosszú volna elsorolni, talán csak egyetlen képet idézzünk, fel közös szórakozásukból. Úgy este kilenc óra tájban a posta melletti italbolt előtt, ahova igen kacskaringós úton kerültek, a vágottfülű karonkapta két dűlöngöző társát. — Híjnye, gyerekek, baj vanl — No, micsoda — motyogta bár• gyűri a volt portorikó tulajdonos. — Hát a Pistát meg el is felejtettük megnézni, pedig nagyon meg akartam neki mondani, hogy gyógyuljon már meg! (solymár)
