Szolnok Megyei Néplap, 1956. október (8. évfolyam, 230-251. szám), A Nép Lapja

1956-10-13 / 240. szám

1956. október 13.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Pártvezető, vagy egyszerűen csak szócső ?

Kínai kommunista levele a Zsenminzsipaoban

Szövete s szűk

Már nem két krumpli vár a zsákban

Mint a Zsenminzsipao, a Kínai Kommunista Párt központi lapja írja, Jao Csung-fa, a Csöcsiang tartományi adóhivatal egyik vezetője, a kommunista párt tagja a következőket írta a Zsenminzsipaohoz intézett levelében: „Mikor jön el végre az idő, amikor azt látjuk majd, hogy pártvezetóink saját agyukat használva elemezni fogják a tényleges helyzetet és a saját nyelvükön Szólalnak meg?” A lap a levél fent idézett részének kiemelése után közli a levél teljes szövegét, mely így hangzik:

— Szerkesztő elvtársi Négy éve dolgozom állami funkcionáriusként a Csöcsiang tartományi adóhivatalnál. Ezekben az években súlyos hibákat tapasztaltam a hivatal vezetőinek munkastílusában és vezetésében. Ezek a hibák a munka hátrányára voltak, passzivitást eredményeztek és elfojtották az emberek kezdeményező képességeit. Hivatalunk igazgatója másirányú tevékenységek következtében állandóan elfoglalt s a vezetés a három helyettes igazgató kezében van. Ezek közül kettő előszeretettel atka1 mázzá a parancsolgatás helytelen módszereit, anélkül, hogy megpróbálná saját fejét is igénybe venni. Erre ékesen szóló példa, hogy minden, a hivatal munkáját elemző beszámolót, tervet, politikai előadást, ünnepségi beszédet, agitációs szempontot stb. a hivatali beosztottak készítenek, s a vezetők, akik egyben pártvezetők is, csak felolvassák azokat. Mégpedig anélkül, hogy valamit is változtatnának vagy javítanának rajtuk. Természetesen a vezetők nem csinálhatnak mindent maguk. De a mi vezetőink to' <v>b mentek a keneténél, átestek egy helytelen végletbe.

Rendelkezéseire! tesznek közzé anélkül, hogy betekintenének a tényleges helyzetbe.

Ha azt akarják, hogy valaki megírja előadásukat, csak a témát jelölik meg, s az előadás vagy beszéd minden betűjét az „Elvtársak" kezdőszótól egészen a befejezést jelentő „Végül pedig’-ig nyomtatott írásjelekkel kell írni nekik, hogy még az olvasás se okozzon nagyobb agymunkát.

Hozzászólás az „ÉDítkeznénlí, de nincs vasbetongerenda" c mii cikkhez

Ez alatt a cím alatt panaszkodik a tiszaderzsi Uj Barázda Tsz a Szolnok megyei Néplap 237. számában. A ml panaszunk azonban még nagyobb, mert mi már egy éve építkeznénk, de sehogy sem megy. Most végre engedélyt kaptunk egy 20 férőhelyes sertésíiaztató és egy 24 férőhelyes tehénistálló építéséhez. A sok hiány közül csak kettőt említek meg. A járási mezőgazdasági osztály hosszú huza-vona után elkészítette a tervet. Jóváhagyták. A bank a megfelelő hitelt biztosította. de mikor végre elértük azt a boldog pillanatot, hogy az ablakok helye is meg volt, akkor sült ki, hogy azok nincsenek betervezve. Kíváncsi vagyok hogy ki látott már sertésfiaztatót ablak nélkül? Gerendáról nem is álmodoztunk, mert azt előre megtudtuk, hogy nincs. Mi azonban könnyen voltunk, mert van nekünk egy 36 holdas erdőnk és abból termeltük ki a megfelelő faanyagot. Es ekkor beleszólt a hónapok óta ostorozott bürokrácia az erdőgazdaság személyében. Az erdészek nyomoztak, szaglásztak és végül kisütötték, hogy mi engedéy nélkül vágtunk ki fát. mégpedig ecetfát és ezért büntetés jár. A törvény, törvény, melyet nekünk is tiszteletben kell tartanunk. Hogy meg ne büntessenek, kénytelenek leszünk az építkezést leállítani. Ilyen körülmények között a sertésíiaztató és a tehénistálló építése teljesen elvesz a bürokrácia tékervényes paragrafusainak útvesztőiben;

Felsorolhatnám még a nád, mész és szeghiányt, de ez már tárgytalan, mivel a faanyag bonyodalom feleslegessé tette a nádat, a meszet és a szeget.

Végül csak egy kérdést: Mikor lesznek a tsz-ek intézői saját ügyeiknek9

Mányai János

Kengyel

Például az igazgató az októberi forradalom évfordulóján mondott beszédet, s mint kiderült, csak azt kellett volna elmondania, amit a tartományi bizottságban ismertettek előtte. Ez azonban úgylátszik, sok volt neki, mert még így is engem kért fel, hogy írjam meg számára a beszédet. Mint a megbízás kiadásakor mondta, csak keressek néhány idevágó anyagot a sajtóban és másoljam ki, az is megteszi És nekem, mint beosztottnak, kötelességem végrehajtani az igazgató utasításait. Mit tehetnék más?

Ugyanez a munkastílus honosodott meg a pártszervezetben, lévén hogy az egyik igazgatóhelyettes a pártbizottság titkára, a másik pedig a pártbizottság tagja. Felkérték őket, hogy tartsanak előadásokat az új párttagoknak. De amikor Jang igazgatóhelyettesre került volna a sor, hogy a párttagok jogairól és kötelességeiről tartson előadást, a kezembe nyomott két könyvet és megkért, hogy

iegyzeteliem ki számára

és Írjam meg az előadást.

De gyorsan csináljam, mondotta, mert az idő sürget. Ebben az időben jómagáim is eléggé elmaradott, képzetlen voltam, mivel kis idővel azelőtt vettek fel a pártba, s így magamnak is szükségem lett volna ilyen előadásra. Hogyan készíthettem hát el éppen én egy ilyen komoly előadást? A kérést nem utasítottam vissza. Nekiláttam hát a dolognak és két teljes éjjelen át „írtam" az előadást. Munkám eredményeként egy három órás brossára született, amely éppen elég zavart okozott a hallgatóságban. Nemsokkal ezután Li igazgatóhelyettesre került a sor. Elődje példáját követve, ő is egy kezdő párttagot kért fél az előadás megírására és ő is felolvasta a szöveget. S így folyt a munka az egész pártszervezetben. Az előadások, munkatervek, beszámolók és értékelések szövegét az egyszerű párttagok írták. A megírt szöveget a pártvezetőségi tagok itt-ott módosították, a titkár pedig, azaz Li igazgatóhelyettes, felolvasta őket. Még aban az esetben is másokra támaszkodtak, ha felettes pártszerveiknek kellett jelentésit tenniök. S valahányszor a központba hívták őket, rettegtek, hogyan boldogulnak majd beosztottjaik munkája nélkül. Szerencsétlenségükre, nincs rendelkezés arra. hogy a hivatali beosztottakat magántitkárokként lehessen alkalmazni.

A vezetőket az alsóbb beosztottak is majmolni kezdték. A vezetők instrukcióit sajátként adták tovább, ugyanazt mondva tovább, amit az értekezleten hallottak. S így azután mindig minden a legnagyobb rendben volt. Csjang igazgatóhelyettes például csak szignálta a mások által elkészített anyagokat, majd továbbította azokat az igazgatóhoz. Mindezek eredményeként az utóbbi években

majdnem valamennyien

a vezető káderek magán titkáraivá váltunk.

Időnk legnagyobb részét „beszédek”, „beszámolók" és egyéb írások készítése emésztette fel. Nem egyszer tiltakoztunk ez ellen, de minden eredmény nélkül.

A közelmúltban, amikor pártunk felhívást tett közé, hozzunk mozgásiba, állítsunk a szocialista építés érdekébe minden pozitív tényezőt, ón több munkatársammal együtt ismételten felemeltem szavam az ilyen munkastílus ellen mondván: hogy ha a dolgok így mennek, mi szükség van annyi igazgatóságra, osztályra és részlegre?

Szerkesztő elvtársi Azért írok önnek, hogy informáljam sajtónkat helyzetünkről és elmondjam, hogy a vezetők fentiekben jellemzett egészségtelen munkastílusa valamiféle rettenetes, gyorsan tedjedő tendenciává kezd válni. Éppen, amikor ezt a levelet írom. önnek, kaptam egy újabb megbízást, s a mögöttem ülő elvtárs Li igazgatóhelyettes holnapi beszédét írja, amelyet pártvezetőségünk tagja a gazdasági szakiskola ünnepségén mond majd el.

— Mikor jön el végre az az idő, amikor azt látjuk majd, hogy pántvezetőségünk saját agyukat használva elemezni fogják a tényleges helyzetet és saját nyelvükön szólalnak meg?

Tisztelettel:

Jao Csuang-fá, párttag.

Ez év tavaszán érettségiztem. Még be sem fejeztem az iskolát, amikor elküldtem irataimat Budapestre, a Vass utcai Csecsemőéi G yerm ek gondozó nő Képző Iskolára. Mióta felmerült bennem a pályaválasztás gondolata, mindig úgy éreztem, hogy a gyermeknevéléshez, gondozáshoz van leginkább kedvem. Akkor még nem gondoltam arra, hogy hivatalból is lehet munkát, hivatást vállalni.

Egész nyáron izgalommal vártam, mikor értesítenek. Az iratok beküldése után ugyanis úgy tájékoztattak, hogy a tanfolyam előtt felvételi vizsgára hívnak. Előbb csalt ábrándoztam arról, hogy tizenkét évi iskola után végre odajutok, ahol már önálló munkát sajátítok el. Melengettem azt a gondolatot is. hogy az iskola után Dénzt keresek. De nem így lett!

Hiába vártam, értesítést még a mai napig sem kaptam. Leveleim

után is néma maradt az iskola igazgatója. Az újságokból aztán értesültem, hogy a tanfolyam megkezdődött. Mivel °z izgalmam tetőfokára emelkedett, telefonon hívtam fel az ''skoüát. Az igazgatónővel beszéltem, aki azt mondta, hogy sok a jelentkező és majd új tanfolyam is indul, arra majd hívnak.

Reményeim egyre jobban összezsugorodtak. mert. az ígért értesítés továbbra is késett. A napokban ismét a telefonhíváshoz folyamodtam. Ekkor aztán felvilágosítottak: a jelentkező nagyon sok, így engem már nem tudnak felvenni. De irataimat elküldték más iskolára, ahol még nem kezdődött meg a tanítás.

A beszélgetés után nagyon kilátástalannak éreztem helyzetemet, mert nem gondoltam, hogy ilyen lelketlenül is bánhatnak emberrel. Sajnos, ezt is megismertem.

Most néhány kérdés foglalkoztat. Először: mikor kellett volna jelentkeznem. hogy felvegyenek, vagy legalábbis idejében értesíthessenek? Másodszor: miért nem határozzák meg idejében a felvehető létszámot, hogy akik kimaradnak, mielőbb el tudjanak máshol helyezkedni. Harmadszor: — és ez a legkényesebb kérdésem — vajon akik erre az iskolára a felvételt intézték, mit értenek élethivatás alatt? Ugyanis én csecsemőgondozó akartam lenni és most azt sem tudom, milyen más tanfolyamra küldték az irataimat. Vagy talán csak a statisztika a fontos; az, hegy az ember szeresse, szívesen végezze a munkáját, az már nem irányadó. Hát ha ©n azt a munkát, j.ahol még hely vari” nem tartom élethivatásomnak, vagy mondjuk, nincs hozzá kedvem?

Borsi Róza Mezőtúr

Erőmű épül a Duna mentén

Budapesttől délre mintegy 25—30 Kilométerre hatalmas erőmüvet építenek a második ötéves terv idején. Az erőmű generáltervezői, az erömütervező szakemberei és mintegy ölvén más vállalat és intézmény munkatársai az elmúlt héten már kijelölték az erőmű helyét is. A dunamenti erőmű tervezésén már dolgoznak az intézetekben és előreláthatólag a jövő évben megkezdik a felvonulást is.

A dunamenti erőmű méreteiben hasonló lesz a tiszapalkonyailioz, elsősorban a fővárost, de az országos hálózatot is táplálja majd árammal. Az 59 hoidnyi területen épülő erőmű a legkorszerűbb követelmények figyelembevételével készül. így például modern elektromos és mechanikus pernyéiévé lasztó készülékekkel látják el, két kéménye egyenként 120 méter magas lesz, hogy az elszálló füst ne szenynyezze a környéket. A tervek szerint az első gépegységet 1960 végén próbálják ki.

Az erőmű mellett lakótelepet Is <*ph tenek. A lakótelepen üzleteken kívül művelődési otthont, orvosi rendelőt (esetleg kórházat), sportpályát és egyéb szociális intézményt is létesítenek.

Hirdessen

o Szolnok negyet

NÉPLAP-ban I

— li ..................

Községünk az állam iránti kötelezettség teljesítésében nem sereghajtó, hanem évek óta élenjáró volt. Jelenleg azonban a burgonyabeadásban még az uborkafa magasságát sem érjük el.

A dogozó parasztokban meg van a készség, hogy teljesítsék kötelezettségüket. Az egyik idehozza a burgonyát a begyűjtőhelyre, a másik érdeklődik s még sem haladunk előre egy tapodtat sem. Mi ennek az oka?

Minden azon múlik, hogy nincs nyomtatvány, amely az átadáshoz, illetve átvételhez szükséges. Tud erről a járási, megyei begyűjtési hivatal, a Földművesszövetkezetek

Az ember i

A közelmúltban láttam, amint este hazafelé haladtam, hogy az egyik aszfaltozó munkás ügyes mozdulatokkal kötözi társa sérült ujját. Megkérdeztem: mit tett a sebre? Semmit — volt a válasz. De mit is termék rá, mikor nincs a mentőládában géznél egyéb.

Megnéztem a láda tartalmát. A munkásnak igaza volt. Vajon a Betonútépítő (aszfaltozó) Vállalat

Járási Központja, hiszen a kiküldötteknek mindig elpanaszoltnk ezt. ígéretet kaptunk is, de nyomtatványt nem, pedig a rendeletszerint a szedéstől számított 3 napon belül be kell adni a burgonyát, de ahogy az ábra mutatja, éves terv lesz belőle. Nem is beszélve arról, hogy a zsákba szedett burgonyáról lassan már lerohad a zsák. Szeretnénk, ha ezt nem várnák meg azok, akik megígérték a nyomtatvány kiküldését, hanem valóban eljuttatnák hozzánk, hogy megkezdhessük a burgonya begyűjtését.

Egyed István

fmsz, ügyvezető, aoteiea

em fontos ?

csak ennyire törődik a dolgozóival. Ilyen munkán naponta lehetnek »érültek, s éppen ezért lenne szükséges, hogy a mentőiádában a géz

mellett megtalálható lenne vatta, jód, benzin, ulfcraseptyl stb. — A munkások érdekében kérem az illetékeseket, pótolják a mentőláda hiányzó felszerelését.

Menyhárt Józsefné, Szolnok

A búzámat elverte a jég

Tiszaroff határát az 1956-os évben háromszor egymásután verte el a jég. Az első alkalommal nekem 1 kh búzát és 1000 négyszögöl árpát sújtott a kár. Az Állami Biztosítótól kiküldött kárbecslő bizottság a búzánál 50, az árpánál pedig 25 százalékos jégkárt állapított még, 478 forint értékben.

Vártam a pénzt heteken keresztül, majd 1956 július 16-án bementem Kunhegyesre, hogy meg tudjam mi van a kár-térítéssel. Itt derült ki, hogy tévedésből az ezévi biztosítási díj Márkus Péter névre lett kiküldve, a jégkár bejelentés pedig Bagi Károly névre történt.

Márkus Péter már 3 éve meghalt, de azért az ő nevére szóló karton is előkerült. Ekkor kaptam egy átigazolólapot, melyet a helyi tanáccsal is igazoltatni kellett, hogy a rajta lévő adatok a való-Lesheitünk c

«ágnak megfelelnek. Ezt is elintéztem, s július 18-án postán elküldtem.

De a pénzt hiába vártam. Ehelyett még kétszier jégverést kaptunk s így a kártérítési díj 538 forintra szaporodott. S hogy az ügy még bonyolultabb legyen, kaptam egy felszólítást, mely szerint 191 forint biztosítási hátralékot fizessek be. A községi tanács pénzügyi osztályánál tisztáztam, hogy nincs tartozásom, csekkel tudom igazolni a biztosítási díj befizetését. Úgy látom azonban, hiába minden igazolás, kérés, az Állami Biztosító kunhegyes! kirendeltsége mégcsak válaszra sem méltat;

Bagi Károly Tiszaroff, Rákóczi U: 15. sz.

Megjegyzés: Kértük az Állami Biztosító kunhegyesi kirendeltségét, válaszoljon, miért nem fizette ki Bagi Károlynak a jogos kártérítést. (Szerk.)

ku'cslyukon

Okulás végett megírom az alábbi esetet, amely inkább komikus, de mégis bosszantó.

Iskolánkban, az utolsó óra előtt pár perccel történt a dolog. Négyen (megszegik a szabályt) szünetben is bentmaradtunk a tanteremben. Nyitva volt ajtó-ablak, majd a huzat miatt az ajtó becsapódott. S egyszer csak társaink dübörgésére lettünk figyelmesek, ki akartuk nyitni az ajtót, de ez nem sikerült. Először tréfának tartottuk az esetet, de amikor eltelt 10—15, majd 20 perc, kezdtünk nyugtalankodni.

Osztálytársaink egy üres terembe mentek át órára, mi pedig bezárva latolgattuk az esetet. Az ablakon sem ugorhattunk ki, mert

emeleten voltunk. Végül Mátyás bácsi, a hivatalsegéd jött segítségünkre, s sikerűit nem kini/itni, hanem kifeszitevi az ajtót.

Sajnos nem tudjuk, honnan kapta az iskola a zárat, így nem tudjuk nevén nevezni a gyereket, vagyis a gyárat, de kérjük a zárkészítőket, ne gyártsanak selejtes Iskolánk most lépett életének har-. madik évébe, de a zárak már olyanok, mintha legalább egy évtizede használták volna. S ezért történt a fenti eset is, melynek eredményeként mi négyen az 50 perces órából 40-et az ajtó nyitogatással töltöttünk, míg társaink tanulták. K .Tóth Lajos, Nagy Zoltán, Dóra Attila, Molnár László, Mezőtúr Mg. Technikum.

<3^ érdekesebb

Hour mi ? Az, hogy ha vonat érkezik, nincs, ha nem érkezik, vám autóbusz a szolnoki vasútállomáson. Tegyük fel, de így is van, hogy én vagyok a jámbor utazó, akit hivatalos kiküldetése Szolnokra vezérel.

Tehát ülök a gyorsvonat fapados kocsijában, s elképzelem: a vonatom késik másfél órát, tehát 11 helyett fél egykor lesz Szolnokon. Innen fél három órakor tovább kell utaznom Martfűre. Van tehát két órám várakozásra. (Százhúsz perc nem nagy idő, de jól kihasználva, sok hasznos dolgot el lehet ez alatt intézni.)

Igen ám, de a vasútállomásról be is kell jutni a város belsejébe. Nincs baj — jut eszembe — hiszen Szolnokon kedvező autóbusz forgalom van. A százhúsz percből legfeljebb kétszer tíz percet vesz az út igénybe, s így hivatalos dolgaim nyugodtan elintézhetem a fennmaradó száz perc alatt. Mindez azonban csak ábránd maradt.

Ügy szokott lenni a nagyobb városokban, ahol a főtér távol esik a vasútállomástól, hogy rendszeres autóbuszjáratot tartanak fenn. így képzelem el ezt én is, miközben beérünk Szolnokra. Kitekervényezzük magunkat az állomásépitkezés csataterének drótakadálya körül, s ‘rohanunk a busz-megállóhoz. Ott már állnak úgy nyolc-tízen, akik bosszús arccal ilyenformán beszélgetnek: a fene csapjon bele, hát nem az orrunk előtt ment el félig üresen, Már mint a busz.) Most várhatunk egy jó félórát, amíg ismét kijön. Zsörtölődnek az utasok.

— Itt mindig jön-megy az autóbusz, ha nincs vonat, de mikor itt

kellene lennie, mindig elmegy, mert hát ragaszkodnia kell a menetrendhez — méltatlankodik egyik útitársam, aki két hatalmas bőröndöt cipel, s töpreng, nekivágjon-e a hosszú útnak gyalogosan,

A dolog vége az, hogy — általában — negyedórái tanácstalanság, dühöngés után legtöbben nekivágnak a közel kétkilométeres útnak. Persze, mikor úgy fele úton tartanak, jön velünk szemben a busz. Nem kell kimondanom, mit kívánnak ilyenkor a bőröndök súlya alatt görnyedő utasok. Mindenesetre jót nem. S mire az ember legyalogolta az út második felét is, a huncut busz már utói is érte a Szabadság-téren.

Kik nem vágnak neki a gyalogtúrának? Az a sántikáló öreg néni, aki az SZTK rendelőbe igyekszik. Az a felkötött karú vasúti munkás, aki szintén orvosi rendelésre megy. Az a fiatal asszony, akinek egyik gyereke kicsi, a másik pedig pici. Végül azok, akik idő milliomosok, (Vannak ilyenek is.)

Szerény véleményünk, próbálják meg összehangolni az autóbusz vasúti járatait a vonatindulásokkal és érkezésekkel. Tudjuk, valamennyi vonattal szemben ez lehetetlenség, de a nagy távról (Nyugati, Keleti, Záhony, Békéscsaba, stb.) érkezőkkel, illetve indulókkal igen. Már csak azért is, mert nem a legjobb benyomást kelti a jámbor idegenben, mikor egy város kétkilométeres gyaloglással köszönti.

Ezt kérjük az 56. Autóbuszközlekedési Vállalattól. Ugye, megteszi? Kernéi juhi U, Gy.

Csak a statisztika a fontos ?