Szolnok Megyei Néplap, 1956. október (8. évfolyam, 230-251. szám), A Nép Lapja

1956-10-02 / 230. szám

2 SZOLNOK MEG TEI NÉPLAP 1036, október 2. Huszonkilenc kérdező, hetven kérdés . . . Híradás a Megyei tanács interpelláeiós illéséről Pénteken röviden hírt adtunk a Megyei Tanács üléséről. Mint már akkor is jeleztük, a tanácskozás legélénkebb része a Végrehajtó Bizottság beszámolója előtt lezajlott interpelláció volt. Huszonkilenc kérdező, hetven kérdést intézett a Megyei Tanács és a szakigazgatási szervek vezetőihez. Az interpelláció egészen újszerű a Megyei Tanács működésé­ben, mint ahogy az Országgyűlésen is csak a legutóbbi ülésszakban alkalmazták képviselőink. A Megyei Tanács tagjai éltek az interpellá­ció jogával és számos, a dolgozók által felvetett közügyeket érintő kérdést tettek fel. Ez az esemény hű tükre volt a most kibontakozó tanács-demokráciának. Az alábbiakban részleteket közlünk a kérdésekből és az adott válaszokból: Kérdések Először Kiss János martfűi ta­nácstag mondta él kérdéseit. Töb­bek között azit, mi lesz a megígért iskola építésével. A község dolgozói sürgetik, mert a gyermekek elhe­lyezése már most nagy gondot okoz. Bakó Kálmán elvtárs, kisújszál­­lásról: a mezőgazdasági igazgató­ságtól kérdezte meg: Mi a szándéka a kihaszonbórbe adoti tartalékföl­dek táperejénék biztosítására? Van-e tesznek-e valamilyen intéz­kedést arra, hogy megelőzzék a föl­dek kizsarolását? Szűcs Béla Jászberényből meg­kérdezte, mit tesz a Megyei Tanács az óvodai férőhelyek számának nö­veléséért; Sok szülő szeretné gyer­mekét óvodába járatod, de hely hiányában nem vehetik fel. Városa zenekedvelő lakosainak nevében azt kérdezte: lehetséges-e ott állami zeneiskolát nyitni. Ezenkívül a fo­gyasztók gyümölcseit áfásán ak meg­oldását sürgette. Eddig a földmű­vesszövetkezet nem törődött ezzel. Kárpáti János Tiszasülyrőd: Med­dig irányítják még Jászapáti ke­nyérellátását Jászberényből? Miért nem kaphatja meg a sütőüzemek irányítását a községi tanács? így bizonyára jobb lenne és nem járna annyi költséggel a kenyérellátás; Tancsik János tószegi tanácstag bölcsőde éts orvosi tanácsadóhely létesítése felől érdeklődött, mert ezzel a kérdéssel már őt is sok vá­lasztója felkereste; Sebestyén elvárs, az SZMT me­gyei vezetője többek között az után érdeklődött, mi az oka, hogy a ta­nítási év megkezdése ultán is van még pedagógus helyeztetés; Józsa Károly: a jászladányi dol­gozók nevében kérdezem, hogy miért nem oldják meg végre köz­ségünkben az ivóvíz ellátást? Tóth Imre elvtáns, a VB elnökhelyettese még a télen segítséget Ígért ne­­: lóink. Miért nem tartotta meg sza­vát; Mándoki Sándor Karcagról: Ügy látom, a gépállomások még mindig nincsenek ellátva nehéz fogasokkal- Most, mikor ilyen szárazságban kell elvégezni az őszi munkákat, ' nagyon érezzük ezeknek hiányát;- Szólt ezentúl a városon áthaladó 4. ^ számú közút elhanyagolt állapotá­ról, és feltette a kérdést, milyen ' intézkedést várhatnak rendbehozá­­. sára; Kovács János is a közútafc javí­tásáról szólt; Elmondta, hogy Be­­senyszög határában nagyon elha­­, nyagoltak a földutak; A Hunyad- I falva felé vezető út olyan rossz, ; hogy gépkocsival, vagy traktorral ' veszélyes ott közlekedni; A tago­sítással is van probléma náluk; Az egyénileg dolgozó parasztok sérel­mezik, hogy jóminőségű földjük ' helyett gyengébbet kapnak: Kér­dése: mit tesz a Mezőgazdasági Igazgátóság ilyen esetekben, az egyéni parasztok sérelmének orvos­lására? Fekete Imre a szajoliakat kép­viselte és azok nevében kérdezte meg: „Miért nem létesítenek köz­ségünkben állatfelvásárló helyet? Jelenleg Szolnokra kell behorda­nunk állatainkat. Ez sok időbe és fáradságba kerül." Ugyanezt vetette , fel Recski Ist­ván, Zagyvarékasról; Nekik Űj­­szászra kell szállítani a beadásra szánt állatokat. Kérdezi: miért nem lehet a jószágokat a hét valamely meghatározott napján Zagyvaréka­­son átadni? Várdai Jánosné törökszentmik­lósi tanácstag az értelmiségről meg­jelent párthatározat alapján inter­pellál. — Szeretném tudni — mondta —, hogy a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága és a Megyei Pártbizottság mit tesz az értelmi­séggel tartott kapcsolatok javítá­sára, szélesítésére? Kablai Lajos elvtárs: Juhász Im­rémé elvtársnőtől, a Megyei Tanács elnökétől kérdezem: milyen elgon­dolásaik és intézkedéseik vannak a hadseregből leszerelt honvéd-tisz­tek elhelyezésére? Kaposvári Gyula elvtárs szintén Juhászné elvtársmőtől kérdezte: Miért nem fogadta őt több napon át, hisz a Megyei Tanács úgy ha­tározott, hogy a tanácsitagokat so­­ronfcívüil kell fogadni a végrehajtó bizottságnak.- A továbbiakban ér­deklődött a Múzeum és a Városi Könyvtár végleges elhelyezése ügyében; Böhm Gyula a Megyei Ügyész­séghez intézett kérdésit. A szolnoki 4; és 11. árudában júniusiban vizes tejet mértek a fogyasztóknak. A Tejipari Vállalat, étien is érkezett feljelentés, szántén a tej vizezése miatt; Kérdése, hogy a Járási ügyészség miért szüntette meg ez­­ügyben az eljárást? Gácsi István Nagyrévről többek között Tiszaámoka, Tiszakürt, Nagy­rév hús- és sörelilátása miatt inté­zett kérdést a MESZÖV-höz. Meg­kérdezte art is, mikor érik el a tiszainokaiak, hogy csere - olajért nem kell Tiszaküntre bejárniuk, hanem art otthon is megkaphatják? Takács József, Tiszaszerttámre: „Lehetséges-e a község területén egy egészségház felépítése? Nagyon nagy szükségük van rá.’! Ifji Oláh József a tiszafüredi tsz-ek villamosítását sürgette és a községbeli iskolák bővítéséről tett süngötő bejelentést.­Nátüly László a Fegyvernek! Gépállomás főagromómusa az egy­oldalú tárcsák legyártását sürgette. Helyes Endre Mezőtúrról: „Mit tesz a Mezőgazdasági Igazgatóság a lucemamag termelés és a mútrá­­gyaellátás javítása érdekében?" A feltett kérdésekre a tanácsülés elnökének felszólítása sorrendjé­ben adták meg az elvtársak a vá­laszt: Az értelmiség helyzetével kap­csolatban Kálmán István elvtárs, a Megyei Pártbizottság első titkára válaszolt: Elmondta, hogy a párt- és tanácsapparátusban dolgozók egyre inkább fontos feladatuknak tartják az értelmiség problémájá­nak részletes megismerését: „Ter­vünk van arra, hangsúlyozta Kál­mán elvtáns, hogy a megye váro­saiban, községeiben, csoportos be­szélgetéseket szervezünk és ezen itúbnenőJeg. értelmiségi nagyaktívát is rendezünk; Ez; azonban csak a szervezeti rész. Ennél sokkal nehe­zebb lesz a személyi kapcsolatok kiépítése az értelmiségi dolgozók­kal. Ért azonban meg kell és meg is fogjuk javítani; A következő válaszadó Juhász Imréné eivtárenő volt. Kablai elv­társ lcérlésére így válaszolt: honvédorvos már élhelyezkedett. Az ipari osztály 8 főt tud elhelyez­ni; A mezőgazdasági szakképzett­séggel rendelkezőket technikusi, műszaki ellenőri és brigádvezetői munkaköribe tudjuk beosztani. A gépállomások * igazgatósága techni­kusokat és motorszerelőket vár. — Ezenkívül kereskedelmi, vendéglá­tóipari. hentes és pékszakmával rendelkezőket is várunk: Munkát biztosítunk az építőiparban, a pénzügyekben, valamint a begyűj­tésben jártas egyénéknek. Foglal­kozást biztosítunk segédmunkások­nak is, ezentúl tsz-ekben és állami gazdaságokban, termelő munkára is jelentkezhetnek a leszerelők, bár­milyen számban: Az elnök elvtáranő elfogadta Ka­posvári Gyula bírálatát, majd a múzeum és könyvtár elhelyezésére is válását adott,­Nem minden válasst fogadtak el A Megyei Tanács szakigazga­tási osztályai számos munka­kört biztosítanak a leszerelt tiszteknek. Az oktatási osztály pl. tíz tanári, vagy tanítói szakképzettséggel ren­delkező leszerelt tisztet tud elhe­lyezni; Egészségügyi vonalon 12 Többen intézteit kérdést a Me­gyei Ügyészséghez. Ezekre Szabó elvtáns. a megyei ügyész helyettese adott választ, amelyből egyet a kér­dés feltevője és a tanácsülés sem fogadott el. Ezért úgy határoztak, hogy 15 napi határidővel írásban kémek újabb, alaposabb választ az ügyészségtől. Szabó elvtárs adott választ a tej felvizezésére is. „A nyomozást a rendőrség helytelenül tagadta meg. A pótnyomozást meg­indítjuk” — mondotta; Elnök: Elfogadja Böhm elvtárs a választ? — Elfogadom úgy, hogy ha a nyomozást valóban megindítják és' a bűnösöket felelősségre vonják: Varga Illés elvtáns a MÉSZÖV igazgatóságának elnöke adott vá­laszt a Jászberény gyümölcselátá­­sát érintő kérdésre. Ügy oldják ezt meg, hogy a gyümölcstermelő kunszentmártoni járásból közvetle­nül visznek árut a jászberényi bol­tokba. így olcsóbb és frissebb áru­hoz jutnak a jászberényiek. A Gácsá elvtárs kérdésére adott választ nem tartotta kielégítőnek a tanácsülés és arra kötelezte Varga elvtársat, hogy alapos elemzés után 15 napon belül szintén írásban adjon választ a kérdezőnek. A karcagi 4. számú és a Szolnok- Besenyszög-Hunyadfalvát összekötő út helyzetére Csorna Kálmán elv­­társ válaszolt. Elmondta, hogy a karcagi utat a jövő évben teljesen átépítik és addig már javítási mun­kát nem szándékoznak rajta vé­gezni. A besenyszögi utat illetően arról tájékoztatott, hogy a községi tanácsok költségvetésében földutak karbantartására Ion-ként 100 forint áll rendelkezésre. A Szolnoki Járás VKG csoportján át felkérik az ille­tékes tanácsokat a szóbanlévő út rendbehozására; Horváth Imre elvtárs a Mezőgaz­dasági Igazgatóság vezetője a tsz-ek villamosítására vonatkozóan ismer­tette, hogy a tiszafüredi járás 1? termelőszövet kezelte közül 5 villa­mosított:' A jövő évben 14 tsz kap villanyt a megyében, 22,3 km hosz­­szúságban. A tiszaszentimrei Kos­suth Tsz is a 14 között szerepel, 3 km-es vezetéket kap. — A tartalék­­területek táperejének kizsarolását igyekszünk megakadályozni—foly­tatta válaszát Horváth Imre. Az a javaslatom, hogy a megyei tanács tegyen előterjesztést a miniszté­rium felé. Foglalja bele, hogy amennyiben a földhasználók meg­trágyázzák a területet, részesítsék őket valamilyen anyagi kedvez­ményben. Csak hasonló módon tud­juk a táperő zsarolásnak elejét venni; A tagosítás során előforduló ese­tekre Horváth elvtárs elismerte, hogy érik sérelmek az egyénileg dolgozó parasztokat. A Megyei Ta­nácsnak tudomása van árrá, hogy Besenyszögön három dolgozó pa­raszt nem fogadta él a felkínált csereingatlant, — mert azok minő­sége az eredetinél sokkal rosszabb volt. Ez a panasz már orvoslást nyert és a jövőben is méltányolni fogják a jogos panaszokat. Helyes Endrének a heremagtermesztésben elért nagy javulásról számolt be Horváth elvtárs. • Aki ránéz erre a cikkre, első látásra art mondhatná, csak felso­rolás. Pedig ez sókkal több annál. Sokkal több. mert a kérdésekben benne van a választott tanácstagok felelősségérzete, egy-egy község legfőbb gondja: Az adott válaszok­ban szintén nagy felelősségérzet van, hisz ilyen még nem volt ta­nácsaink életében, hogy az illetékes elv társaknak a nagy nyilvánosság előtt kellett választ adni; Ez a napirendi pont együttesen art mutatta, hogy tanácstagjaink, tanácsvezetőink is, gondolkodásban, önállóságban nagyot nőttek a jú­liusi párthatározat óta. A vissza­utasított, vagy csak módosítással elfogadott válaszok is arról tanús­kodnak: tanácstagjaink elérkeztek addig, hogy konkrét, határozott és tárgyilagos választ adhatnák vá­lasztóiknak. Nem kell kitérni, men­tegetőzni egy-egy kényes esetben, hanem mindenkor megmondhatják a valóságot. Ez az az út, amelyen tanácsaink az őket megillető te­kintélyt, bizalmat elérhetik; A kérdés sok és mind fontos volt. A tanácstagok alapos magya­rázatot kértek. Mivel az ülés ideje egy napos volt, mindenre nem ju­tott idő. Ezért úgy döntöttek, hogy az oktatási, egészségügyi és egyéb szakosztályok válaszukat 8 napon belül. írásban adják meg az inter­­pelláióknak. Az elmaradott válaszo­kat lapunkban is közölni fogjuk. BORSI ESZTER HÍRLAPÁRUSOKAT keresünk belépésre. Jelentkezni lehet a Szolnok 1 Postahimtal vezetőjénél. „Meddig élsz még vissza a türelmünkkel... ? Alig fejeztem be Tóth Istvánnak, a Néplap szeptember 25-i számában „A gorombaságot ne igazoljuk’“ c. cikkének olvasását, rögtön tollat ragadtam. Úgy érez­tem, méltatlan volnék a levelező címhez és méginkább ahhoz a meg­tisztelő célhoz, amely engem az írók táborához vezet, ha nem ír­nék ehhez a vezércikkhez „konkré­tumot“ a gorombaságról. Azt tanultam, és úgy is van, hogy a levelező a közvélemény pa­rancsnoka. Engedjék meg, hogy ezt a sarkigazságot kiegészítsem. Nem­csak parancsnoka, hanem lelkiis­­nierete is a levelező a közvélemény­nek. Ennek a lelkiismeretnek az alapján írom meg cikkemet arról a lehetetlen állapotról, amely itt Ti­­szaszentimrén az állami gazdaság­ban uralkodik. Ezt személyesen is tapasztaltam és a dolgozókkal való beszélgetésekből „konkrétéként is­merem. Igen, itt is — sajnos — az igaz­gatóról van szó. Pavlovits János­ról, illetve gorombaságairól; A XX. pártkongresszust sokan idéz­ték és idézik már írásaikban, én is erre hivatkozom. Ez a kongresszus az alkotó emberből a legszebb tu­lajdonságokat hozza felszínre, ha­tározottan sikraszáll a dolgozókkal való bánásmód megjavításáért. Te­hát helyben vagyunk ..a dolgo­zókkal való bánásmód. Pavlovits János gyakran emlege­ti, hogy ő régi, illegális munkás­káder. (Ha ez így van, akkor azt is kell tudnia, hogy ez nem mentség valakinek sorozatosan elkövetett hi­báira. Sőt!) Márpedig, azt lehet mondani, hogy Pavlovits János nap mint nap követ el ilyen hibá­kat. Állításomat alá is támasz­tom. Például önkényesen és önha­­taltalmúlag elbocsátotta a gazda­ságból Papp Imre tizenegy gyerme­kes családapát, aki már kilenc éve dolgozik ott. Még azt se tudta az igazgató, hogy Papp Imre szakszer­vezeti funkcionárius. Szerencsére a szakszervezet Papp Imrét visszahe­lyezte állásába. Vajon miért bocsá­totta el az igazgató Papp Imrét? — Nagy oka nem lehetett, ha a szak­­szervezet visszahelyezte. Papp Im­rét egyébként az egész falu ismeri. Becsületes, jó munkás ember, nem szereti a bort, jobban, mint bárme­lyik magyar állampolgár. Pénzt nem kezel, tehát nem lehet sikkasztással sem vádolni. Szerelmi ügyei nem le­hetnek, hiszen tizenegy gyermek ap­ja és Imre bácsi bizony már erősen őszül; Egy másik dolog. Köztudomású a községben, hogy Pavlovits János a gazdaság főkertészét valósággal ül­dözi. Annyira, hogy Kovács Béla fő­kertész már nincs a gazdaságban. Az is köztudomású, hogy Kovács Béla a kastély leégésekor, kinek a jóvoltából és vallomá­sából kifolyólag volt négyhó­napig vizsgálati fogságban. Szerencse és hála szocialista igaz­ságszolgáltatásunknak, Kovács Bé­la ma már szabad. Bíróságunk a tűz esetében teljesen ártatlannak találta a vizsgálat alkalmával. Megjegyezni kívánom, hogy Ko­vács Béla olyan ember, aki kerté­szeti kísérleteivel nagyszerű ered­ményeket dolgozott ki a jövőre vo­natkozóan. Például e sorok írójá­nak december hónapban tökélete­sen érett paradicsomot mutatott meg. Különböző kertészeti kísérle­ti módszerekkel hozta ezt létre. — Eredményét tovább akarta fejlesz­teni, bizonyára nem gróf Eszterhá­­zynak, hanem nekünk; De menjünk csak tovább. Tudomásom van arról, hogy Kovács Béla főkertész levelet küldött a Néplapnak — panaszával kapcsolat­ban. A Néplap ezt a levelet elküld­te Pavlovits Jánosnak. Ez helyte­len, hiszen Pavlovits János nem fog magáról sohasem igazságot írni. (A szerkesztőség megjegyzi, hogy Ko­vács Béla levelét tényleg megkap­ta, arra a választ meg is írja a fő­kertésznek; De a levél itt van a szerkesztőségben, innen senki se­hova nem küldte. Jó lenne utána­nézni, nem az eredeti másolatát kaparintotta-e meg valaki s juttat­ta ©1 az igazgatónak). E sorok írója az állami gazdaság több vezetőjével beszélgetett; Példá­ul a főagrónómussal, a gazdaság párttitkárával és másokkal. Vala­mennyien egyöntetűen azt mond­ják, hogy ők nem is beszélnek az igazgatóval. Erről valóban meggyő­ződtem. A főkönyvelő is csak a leg­­h’ivatalosabb, legszükségesebb ügye­ket tárgyalja meg vele, sem az alap­­szervezet titkára, sem a főállatte­nyésztő nem beszél Pavlovitssal. Kevés kivétellel a többi vezető is ilyen kapcsolatban van vele. Egyéb­ként a gazdaság dolgozóinak a véle­ményét javasolom meghallgatni. — Nem ártana itt is egy munkásgyű­­lést szervezni. De nézzük meg a vezetés szerve­zését ebben a gazdaságban. A pártvezetőségi tagok a kö­vetkezők: Adamecz, Csörögi és Szabó János elvtársak. — Az egyeztető bizottság tagjai: Ada­­mecz. Csörögi cs Szabó János elvtársak. A fegyelmi bizottság tagjai a változatosság okáért: Szabó János, Csörögi és Ada­mecz elvtársak. A társadalmi bizottság tagjai: Szabó János, Csörögi cs Adamecz elvtársak. Félreértés ne essék, nekem nem a három elvtárs ellen van kifogásom.­­Ismerem őket, és rendes, becsületes embereknek tartom. De mégis el­gondolkoztat ez a különös funkció halmozás. Hallottam, hogy amikor a felsorolt bizottságok összejönnek egy-egy ülésre, kiegészítik őket egy­­egy bizottságon kívüli dolgozóval; de ez csak olyan tessék-lássék in­­tékedés; Miből adódik, hogy ezek a hi­bák fennállnak? Pavlovits János nem veszi észre a XX. kongresszus tanításait s az azóta nálunk is vég­bement változásokat. Nem látja meg életünk építőit, a dolgozó em­bereket s nagyszerű tetteiket. Azt képzeli, hogy az állami gazdaság eredményei nem az egyszerű dolgo­zók érdeme, hanem az övé. Pedig nagyon téved. Az ő intézkedése például az, hogy a főagronómus, aki tizennégymilli­­ós terveket készít és irányítja meg­valósulásukat, nem tud szolgálati útjára ki­menni, mert letiltotta, hogy a gazdaság tulajdonát képező Pannónia motorkerékpárba benzint kaphasson. Ugyanígy járt el a gazdaság alap­szervezeti titkárával is. Vajon eb­ben a gazdaságban minden vezető, akit levelem megemlít, gazember, csak az igazgató becsületes? Nem, nem hiszem; Az igazgató goromba és draszti­kus magatartását magam is tapasz­taltam. E sorok írója is a gazdaság dolgozója volt 1954-ben. Arra akart kötelezni Pavlovits János, hogy mint íróember, minden munká­mat mutassam meg neki, mert mint mondotta, nem vagyok megbízható, mert nem vagyok párttag. Nem mutattam meg a munkáimat ezért megsértődött s elégtételül sajátma­gának — elüldözött a gazdaságból; Pedig már akkor is három gyer­mekem volt s ha a párt nem nyúl a hónom alá, nem is tudom, mi lett volna a családommal. Nem szere­tek panaszkodni, ezt úgy írtam meg, mint vitathatatlan tényt; Hogy-hogynem, elterjedt az a mondás, hogy Pavlovits Jánosnak nagyon jó keresztapja van a legmagasabb fórumban. Nekem az az érzésem, hogy ezt a hiedelmet ő hintette el, hogy a dolgozók a rajtuk esett sérelmet ne merjék közölni illetékes helyen.­­Hiszen ma is megtörténik, hogyha két állami gazdaságbeli dolgozó együtt van, nem mernek véleményt nyilvánítani. Nem tudja az egyik, nem sugja-e be az igazgatónak a másik. Vajon kiféle keresztapa le­het az, aki a sok jelentés és kére­lem ellenére, amely már a minisz­tériumba is felment s amelyből most is fent van, — egyetlen egyet sem hallgat meg és eltűri, megen­gedi a XX. kongresszus után is a basáskodást, kiskirályoskodást, ami végső soron a termelés rovására megy. Nem hiszem, hogy ilyen ke­resztapja lenne. Milyen tanácsadókra van szük­sége az igazgatónak? A szakembe­rekre, a pártra. De ő éppen ezek el­lenére gyakorolja az önkényural­mat, az egyszemélyi vezetést. Nyu­godtan feltehetik a kérdést az álla­mi gazdaság dolgozói: „Meddig élsz még vissza a türelmünkkel Pavlo­vits János?). Még csak annyit. Le­velemet felolvastam egy helybeli funkcionáriusnak. Azt kérdezte : „Te, aki tiszaszentimrei lakos vagy, alá mered írni leveled, ha bekül­dőd a Néplapnak?“ Igen alá. Még hozzáfűzöm, hogy vállalom a felelősséget is érte. Vizs­gálatot kérek. Bíró László Néplap levelező, Tiszaszentimre, Fehér Imre tsz-tag.

Next

/
Oldalképek
Tartalom