Szolnok Megyei Néplap, 1956. október (8. évfolyam, 230-251. szám), A Nép Lapja

1956-10-02 / 230. szám

A kisújszállási kultúrotthonban KÉPEK A TSZ-EKBÖL A tis&aföldvári Lenin Tsz „kincsei“ Gazdaasszonykörök Karcagon A Hazafias Népfront városi bi­zottságának nőtanácsa Karcag ter­melőszövetkezeti városban 12 gaz­daasszony kört szervez; Az őszi és téli hónapokban a karcagi lányok és asszonyok a gazdaasszony kö­rökben gyarapíthatják főzési tudo­mányukat és háztartásbeli ismere­teiket; Ötvenkét lakás építését kezdték el Jászberényben yjLÁG PROLETÁRJAI EGYES ÖLJETEKl SZOLNOK VH!, évfolyam, 230. szám, 1956. október 2. kedd. A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Megyeszerle híres a tiszaföldvári Lenin Termelőszövetkezet baromfi tenyé­szete. 1300 baromfit nevel Dorkota Lajos és felesége, s a hozzájuk beosztott néhány fiatal. Jól jövedelmező a szárnyas jószágok nevelése. Csupán az el­múlt évben 100 ezer forint körüli hasznot hozott a szövetkezet tagjainak. A Lenin Tsz már az 1957, évre szóló tojásbeadási kötelezettségét teljesíti. A gép az ember segítője A földművelő emöer legnenezetm munkait Könnyíti meg a mezögazdasag gé­pesítése. A második ötéves terv során sokszáz ilyen lánctalpas traktor készül a gépállomások, állami gazdaságok részére, DT 113-as traktor készíti a mag ágyat a martfűi Határban, „A kereskedelem a fogyasztó­kért' címmel a Hazafias Népfront kapcsolatos problémát tudtak meg­oldani. (MTI.) A hőmérő 22 fokot mutat: Szo­katlanul meleg szeptemberi délután van. Az emberek nyáriasam öltözve, rövidnadrógban és ingujjban dol­goznak. Munkájukat neim befolyá­solja a nagy meleg. A nyári hóna­pokban ugyanis hozzá idomultak, hiszen építők és keveset tartózkod­tak hűvösön: Verebé István művezető is ott sürgölődik a munkahelyein. Most éppetn az egyik földhányáson áll, kezében tartva az elmaradhatatlan viriklivasat, s figyeli a munkát.­Példás rend uralkodik ezen a munkahelyen. Sehol nem látni egy hanyagul eldobott szerszámot, tég­lát, vagy egyéb anyagot. Az épülő ház körűi gondosan feltöitötték a lapályokat, elegyengették a terepet. A habarcskeverőt és a tégla-kupa­cokat is úgy helyezték el, hogy a segédmunkásoknak a legrövidebb úton kelljen a tetthelyre szállítani az anyagokat. Nincs is fennakadás sehol. A legnagyobb ütemben ha­lad a munka. A három kipróbált kőműves keze alatt úgy emelked­nek a falak, mintha valami látha­tatlan óriás húzná őket. Közben gépkocsik jörmek-mennek a tere­pen. Egyik téglát, másik homokot szállít. Egy .dömper a földfelszín egyengeléséhez, töltéséhez szüksé­ges salakot fuvarozza. Egyszóval megy a munka, mint., a karikacsa­pás: A művezetőt a kőműveseknél érem utói. Éppen az egyik segéd­munkásnőnek magyarázza, hogy miért fontos a csontszáraz tégla megnedvesítése, mielőtt a falba raknák; Mit építenek itt? — kérdezem Verebé elvtárstól. — Itt kérem — kezdi magyarázni — kettő darab, egyenként 27 laká­sos házat építünk; Augusztus első napjaiban fogtunk a munkához, ak­kor még természetesen a felvonu­lást csináltuk. Ebben az évben 600 ezer forint értékű munkát kell el­végezni; Vagyis ez annyit jelent, hogy az „A" épületet. tető alá húz­zuk, a „B”-t pedig pincefödémbe. Szép ez a földmunka, mutatok a leendő „B’‘ épület kiemelt alap­jára; — Azat meghiszem — derül fel a művezető arca; — Birányi József 9 fős kubikosbrdgádjának munkája. Olyan ennek a fala — mutat a kiásott pincére mintha függővel csinálták volna. Szép, egyenletes és függőleges; Har- mindkét éve dolgozom a szakmá­ban, de nem sok ilyen csoporttal találkoztam. Nem beszélve arról, hogy a pince alapját is ők betonoz­ták kifogástalan minőségben, ez pe­dig szakipari munka; — No, hogy dolgoznak a fiúk? — kérdezi Maszlag Imrétől, a ta* nulók oktatójától. — Ügy, ahogyan a tizenötéves gyerekek szoktak. Cstatálamok. ál­landóan közöttük kell lenni, mert máskép elbeszélgetik az időt. De mit várhat az ember kéthónapos tanulóktól. Naponta 10—12 köbmé­ter fal-alt raknak fel — jóiL Iá kőműves lesz ezekből a gyerekekből állatom; Maszlag elvtársat ebben az év­ben bízták meg a nevelői teendők­kel. Egy kicsit szokatlan még neki az új munkakör, de nagyon szereti és ez mindennél nagyobb biztosí­ték; Kipróbált szakemberek dolgoznak a jászberényi lakásépítkezésen; Ke­zük nyomán gyorsan halad a mun­ka, és a jövő év nyarán újabb 52 szerencsés jászberényi család köl­tözhet szép, modem és kényelmes lakásba; Az általános iskolai tanulók őszi jutalom*üdultetése Az elmúlt évekhez hasonlóan, eb­ben az iskolaévben is megszervez­ték az általános iskolai tanulók őszi jutalom üdültetését; Az első csoport szeptember 17-én Farádsas- váron, Velencén és Csillebércen kezdte meg az üdülést: egy-egy cso­port három hetet tölt ezeken a he­lyeken, A következő csoportok ok­tóber 6-án, 26-án, november 14-én és december 4-én indulnak Az ősz folyamán összesen több minit ezer­egyszáz második, harmadik és ne­gyedik osztályos tanuló üdülhet. A kijelölt osztályok tanulói nevelőik­kel együtt érkeznek és az üdülés egész tartama alatt rendszeresen (tanulnak; A tanítás az osztályvezető neve­lők irányításával a délelőtti órák­ban történik: Az üdülést sportolás­sal. szabadtéri játékokkal teszik kellemessé. A Csillebércen üdülők Budapest nevezetességeivel is meg­ismerkednek, s ellátogatnak színhá­zakba és mozikba i& (MTI.) és a kereskedelem a közeljövőben cmkétoknt rendez, amelyeken az el­látás és a kereskedelmi munka, valamint a fogyasztók közötti kap­csolat kérdéseit beszélik meg. Az első Uyen megbeszSléseket a fo­gyasztók bevonásával Miskolcon és Szegeden tartják meg. Győrött az elmúlt héten kísérlet­képpen már rendeztek Uyen kisebb ankétot, amelyen túlnyomórészt há­ziasszonyok és az üzemek nődolgozói vettek részt. Az ankét sikeres volt, a megbeszélésen számos ellátással fi fSIdtnüvesszUvetkezetek 1252 mázsa mákgubót gyűjtöttek össze Megyénkben a íöldművesszövet- kezetek, mostmár évek óta felvá­sárolják a mákgubót. Ez igen fon­tos gyógyszer alapanyag — és a fel­vásárló szervek jó árat fizetnek ér­te. Eddig 1252 mázsa mákgubót vet­tek át a földművesszövetkezetek Szolnok megye területén; A leg­többet, összesen 70 mázsát a Fegy- vemeki Földművesszövetkezet- gyűjtött. A gyűjtésből az úttörők derekasan kivették a részüket: Tanácstagi szobát rendeztek be Szolnokon Szolnokon eddig nem igen volt al­kalmas helyiség arra, hogy a me­gyei tanácstagok a fogadóórájukat zavartalanul megtarthassák. A me­gyei tanács épületében most külön helyiséget rendeztek be a tanács­tagok számára. A megyei tanácsta­gok a jövőben túlnyomó részt itt fogják tartani a fogadónapokat. Itt megtanulható a különböző rende­letek és munkájukat elősegítő szak- irodalom gyűjteménye; Emberek - gondok Valaki egyezer tqpatly ősszel — megkérdezte a jásztelki pártbizott­ság titkárát, Farkas Istvánt, hogy ügyes-bajos dolgaikkal bizalommal fordulnak-e hozzá a község lako­sai. A párttitkár elvtárs elsorolta, hogy sokkal több ember keresi fel, többen kérik tanácsát, mint régeb­ben.: Nagyobb tehát a bizalom? A párttitkár bólintott. s Igen, így is mondhatjuk, de úgy is, hogy több a panasz. A két beszélgető ember végül is abban állapodott meg, akár így vám. akár úgy, egy a nagyon fon­tos. Nevezetesen, ha valaki a falu vezetőitől segítséget, tanácsot kér - akár a párttítkártól, akár a ta­nácselnöktől — ne malasztot, ki­nyilatkoztatást, hanem tanácsot, se­gítséget kapjon. Ez a legfőbb biz­tosítéka annak, hogy a falu népe valóban elismerje és magáénak tartsa vezetőit. Néhány nappal ezelőtt újból szóba kerüM ez a régi beszélgetés, Bella Zoltán- jásztelki középtparaszt- tál kapcsolatban. Ez a Bella Zol­tán 1950 előtt valahogy rákerült a kül&hlistára. Később levették. De még ebben az időben, de már tör­vénytelenül ~— beadatták véle hét mázsa búzát. Bella Istvánok most eszébe jutott ezt a terménymennyi­séget visszakövetelni, vagyis azt akarja, hogy írják jóvá. neki a be­adásába. (Hogy miért éppen most jutott eszébe, ezt nem kell külön magyarázni.) Nem tudja azonban senki meg­mondani, hogy jogos-e a követelése, avagy nem. A középparaszt járt Budapestent A Szabad Nép szer­kesztőségében állítólag azt mond­ták neki: „Most menjen haza és ha nem intézkednek, keresse fel újból a szerkesztőséget.” Ettől a választól nem lett okosabb. Ment a járási begyűjtési hivatal vezetőjé­hez. S miután ott sem kapott meg­nyugtató választ, újból felkereste a községi pártbizottság titkárát. Ott van tehát, ahonnét elindult. Felso­rolta Farkas elvtársnak., hol járt, s mit mondták neki. Farkas elv­társ ezek után maga is tanács- tálam Nemrég Tiszainökán jártam. A községi tanács fiatál elnöke dicse­kedve és örömmel újságolta, hogy lassan a község belterületén min­den házba bevezetik a vízvezeté­két. Térképet vett elő és mutatta, hogy hány méterrel bővítik és me­lyik utcákban, vezetik él még az idén a vizet. Ennek mindenki örül a községben, de különösen az asz- szonyok hálásak. A szó szót követett és beszélgetés közben itt is felvetődött a bizalom. Erre a fiatál tanácselnök elmesélt egy történetet azzal a megjegyzés­sel, hogy bizony sokszor nehéz helyzetben varrnak a község veze­tői. különösen akkor, ha egyik-má­sik intézkedésről nem tudnák ma­gyarázatot adni. S az a legbosszan­tóbb, hogy ez rendszerint nem a maguk, hanem mások hibájából fordul elő. Van Tiszainokán egy földműves­szövetkezeti üzlet. Ez szűk, az áruk tárolására nem alkalmas, sem­miképpen nem felel meg az igé­nyeknek. A község dolgozóival egyetértésben a falu vezetői erre elhatározzák, hogy valamit csinál­nak. A megoldás kézenfekvő. Ahol jelenleg a posta van, az az épület kiválóan alkalmas egy nagyobb méretű kisáruház létesítésére. A postának megfelelő épületet bizto­sítanak olyan helyen, amely né­hány év múlva a falu központja lesz. A terv kitűnő. A község lakos­sága örül, és mindenki elismerés­sel beszél a falu vezetőiről. Jönmák azonban az illetékes szer­vek. A Debreceni Postátőigazgató- ság kihűld egy embert, Oki akadé­koskodik, s egyáltalán nem veszi figyelembe, hogy Tiszamokán nap­közben mégis többen megfordulnak a boltban, mint a postán. A terv kivitelezéséről tékáit egyelőre szó sem lehet, a tiszáinokái lakosok pe­dig nem tudják felfogni, hogy ve­zetőik miért nem vihetnek keresz­tül olyan intézkedést, amely az egész községnek jó. Kérdezik a ta­nácselnököt, s a tanácselnök nem tud 'mit mondani. Az agronómus, ■ akiről itt szó van, a Szolnoki Gépállomás dolgo­zója: A szászbereki Béke Tsz kihe­lyezett mezőgazdásza. Nemrég a Szolnoki Járási Tanácsnál volt egy értekezlet és ezen ő is felszólalt. Elmondta: szívesen beszélne tervei­ről, elgondolásairól, a búzatermesz­tésről, de sajnos, mégis másról kénytelen szólni, arról, ami őt hó­napok óta foglalkoztatja. 1956 január elseje óta 150 forint­tal hevesebb fizetést kap havonta. Talán büntetésből? Nem tévedés­ből. És ezt a tévedést a gépállomás vezetői el is ismerik. Ez Biró Sán­dornak, az agronómusnak jól esik, mert bizonyos benne, hogy követe­lése jogos. Még jobbam örvJme azon­ban, ha nemcsak elismernék ké­rése jogosságát, hajnem kifizetnék végre az eddig elmaradt ezer egy­néhány forintot és megkapná ez­után az egyetemi végzettséggel ren­delkezőknek járó fizetését, Ez azon- bem nem történt meg, Ezekutám nem csoda, ha Bíró Sándornak ritkán van jókedve. —* Kérdezik is tőle a termelőszövet­kezetben, hogy mi a baja? Mit mondjon, hiszen olyan sokszor el­mondta már a gépállomás illetéke- sebnek. Nem vadászol, nem tud mit mondani. A júliusi határozat dia több lett ez őszinte szó, nagyobb léit a biza­lom. De hogy ap dspstvba beszéd mindig kevés, arm szolgáljon bi­zonyságul a párttitkár, a tanács­elnök és az agronómus története. S hogy legtöbbször emiatt nem le­het csak őket hibáztatni, ap is igaz. Ezekről a problémákkal, emberek­kel, gondokkal, hétköznapokkal többet kellene foglalkozni, többet kellene írni itt Szolnok megyében is. A Szolnok megyei Néplap terje­delme azonban kevés. Ezért és még sok egyéb másért néhány héttel ez­előtt szóbakeriilt egy megyei iro­dalmi folyóirat létesítése- Olyan lapról lenne szó, amelyben a Szol­nok megyei írók és művészek jut­nának szóhoz és eszközeikkel segí­tenék új életünk kibontakozását. A lap létesítésével kapcsolatban vita is indult a Szolnok megyei Néplapban. Meggyőző érveket so­rakoztatták fel. hogy miért is van szükség egy ilyen folyóiratra. A vita azonban féibenmaradt. Akik­nek legtöbb segítséget kellett volna nyújtani, azok nem nyilvánítottak véleményt. SZEKULITY PETER A párttitkár, a tanácselnök, az agronómus és egy félben maradt vita A Hazafias Népfront és a kereskedelem ankéiot rendez a lakosság ellátásáról

Next

/
Oldalképek
Tartalom