Szolnok Megyei Néplap, 1956. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)

1956-09-20 / 220. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1806. September 28« A SZÁRNYAS ATOM Köztudott dolog, hogy az avia­tika fejlődése mindig a követke­ző jelszó alatt ment végbe: repül­jünk gyorsabban .messzebb, ma­gasabban. A repülés gyorsaságá- i iák növelése érdekében tökélete­sítették a repülőgép áramvonalas formáit, nagyobb teljesítőképessé­gű hajtóműveket helyeztek el a gépeken. Tizenöt esztendővel ez­előtt azonban már-máir úgy tűnt, hogy a repülésügy fejlődése zsák­utcába jutott: a dugattyus-nioto- rok teljesítőképességének további növelése a repülőgép sebességének alig észrevehető emelkedésére ve­zetett Ez azért történt, mert a sebesség növekedésével párhuza­mosan növekedett a frontális el­lenállás is. A kiutat a sugármeg­hajtású hajtóművek alkalmazásá­ban találták meg. Ezek a sugár- meghajtású hajtóművek jónéhány- üzor akkora teljesitőképességűek voltak, mint az addig alkalmazott dugatyus motorok. A sugárhajtá­sú repülés 10—12 esztendős törté­nete során a sorozatgyártásban ké­szült repülőgépek maximális se­bessége körülbelül kétszeresére emelkedett, Már (•kűzdötték a „hanghatárt" azaz túljutottak az óránkénti — 1.240 kilométeres sebességen. — A győzelmi azonban drága áron szü­letet meg. így például annak ér­dekében, hogy 3.000 méter magas­ságban a hangnak megfelelő se­bességgel repüljenek, a repülőgép súlyának minden kilogrammjára több mint 5 lóerő szükséges. A korszerű, nehéz repülőgépek re­pülési súlya 150, sőt ennél is több tonna. Ez pedig annyit jelent, hogy a ,,hanghatárnál” nagyobb sebességgel repülő gép hajtóművei kapacitásának körülbelül akkorá­nak kell lennie, mint egy nagy vízerőmű, pL a Dnyeprogesz kapa­citása. Természetes, hogy ez a re­pülőgép óriási mennyiségű üzem­anyagot fogyaszt, s attól eltekintve, hogy a korszerű repülőgépek sú­lyának csaknem a felét az üzem­anyag teszi ki, a hang sebességével való huzamos repülés lehetetlen. Nem telik el még egy óra sem, s ilyen repülőgép máris kénytelen üzemanyaghiány miatt leszállm. A két lehetőség közül az egyiket kell választani: vagy gyorsan re­pülünk, vagy messzire repülünk. E két tulajdonságot a korszerű re­pülésben nem sikerült összeegyez­tetni ezidáig. Talán lemondjunk arról a követelményről, hogy gyor­sabban, messzebb, magasabbra? Nem! Közeledik az idő, amikor le­térünk arról az útról, amelyen a repülésügy eddig fejlődött. A je­lenleg használt üzemanyagot hasa­dóanyaggal kell helyettesíteni. Egy gramm hasadóanyaggal hoz­závetőleg annyi hő fejleszthető, amennyi két tonna petrólelummal. Azaz például míg a Moszkva— Vlag: ivosztok útvonalon a „TU— 104” sugárhajtású utasszállító re­pülőgép 800 kilométeres óránkénti sebességgel repülve csaknem há­rom 50 tonnás vasúti tartályvagon petróleumát fogyasztja el, addig az atomhajtóművel rendelkező repülő­gép ezen az útvonalon mindössze 70—75 gramm hasadóanyagot, azaz egy kis diónagyságú hasadóanyag­darabot használna feL Az atomberendezés lehetővé teszi majd, hogy a repülőgép sokkal nagyobb sebességgel repüljön és leszállás nélkül hosz- szabb utakat tegyen meg. Teljesül­ni fog az emberiségnek az a vá­gya, hogy leszállás nélkül körülre­pülje a földet. Növekedni fog a re­pülőgépek repülési magassága is, s nem lesz számukra veszélyei sem­miféle vihar. Hogyan képzelhető el jelenleg az atomenergia alkalmazása a repü­lésben? Az atomenergia előállítására napjainkban a reaktorban végbe­menő hasadása reakciót használják fel. Ennek az a lényege, hogy a ne­héz elemek atommagjai neutronok hatására széthullanak. Eközben óriási mennyiségű energia szaba­dul fel, amely végső fokon hővé alakul át. Ezért a legcélszerűbb a hő-rendszerű atomhajtómű létre­hozása. Annak érdekében, hogy fogal­mat alkothassunk magunknak ar­ról, hogyan épül majd fel a repü­lőgép atomhaj tóművé, emlékezzünk vissza a repülésben alkalmazott közönséges gázturbinás motorokra Ebben a motorban az atmoszféra levegőjét kompresszor szívja be és sűríti. Az összesűrített levegő a robbanótérbe kerül. Ugyanide fecs­kendezik be a fűtőanyagot is, rend­szerint petróleumot, amely eleinte a levegőt 800—900 fokos hőmérsék­letre hevíti. A levegővel kevert égéstermékek a turbina felé igye­keznek — á turbina a kompresszor hajtásához szükséges — majdpedig a reaktív kiöntő-sugárcsövön ke­resztül eltávozik az atmoszférába. A reaktív húzóerő annak következ­tében lép fel, hogy a gázok a hajtó­műből nagyobb sebességgel távoz­nak el, mint ahogy beáramlanak oda; Az atomenergiával működő gáz­turbinás motor ugyanezen elv alapján képes működni, csak a kompresszorból a levegőt néni a robbanótérbe, hanem a reaktorba irányítják. A levegő a r ektoron átvezető csöveken végighaladva körülbelül ugyanolyan hőmérsék­letre hévül föl, mint a petróleum elégetésekor, majdpedig a szokásos módon kilökődik a sugárcsövőn. Első pillantásra az aiomerő-barendezés nem nagyon bonyolult. Milyen ne­hézségek varrnak hát a repülőgép aiomberendezésének megteremtése útján? A korszerű atomtechnika külön­féle reaktortípusokkal rendelkezik, de ezek valamennyien alacsony hő­mérsékleten tudnak csak dolgozni. Például a vízhűtéses atomerőmű reaktora 300 fokos hőmérsékleten dolgozik. A repülőgéphajtómű re­aktorának viszont a felületi hőmér­séklete, amely a levegőt felmele­gíti, nem lehet 900—100C foknál alacsonyabb. Ez szükségessé teszi a repülőgépreaktoroknál a nem rozs­dásodó acélfajták és különleges öt­vözetek alkalmazását, amelyek erő­sen zavarják az atombomlás folya­matát, azaz a reaktor munkáiét. Az aviatikái reaktor másik sajá­tossága abban áll, hogy a reaktor­nak igen kisméretűnek kell lennie. Teljesítőképességét tekintve olyan­nak kell lennie, mint a hatodik öt­éves tervben terve-ett nagy atom­erőművek reaktora, térfogata vi­szont csupán néhány köbméter le­het. Az atomenergiát másképpen is lehet alkalmazni a repülőgépen. Foglalkoznak például a légcsavaros hajtómű terveivel. Ebben az eset­ben a húzóerőt a közönséges lég­csavar fejti ki, amelyet a reaktor segítségével turbina hoz mozgásba. Beszélni kell még egy problémá­iul, amely az atomaviatika megte­remtői előtt áll: a repülőgép sze­mélyzetét és utasait meg kell vé­deni a reaktorból kibocsátott, az élő szervezetre pusztító hatású ki­sugárzásoktól. Ezenfelül ezek a ki­sugárzások egyes elemeknél mes­terséges rádióaktlvitást idéznek É J Kovács Péter mozdonyvezető el­gondolkozva ballag a fűtőház felé. Még csak este 8 óra. Van ideje, de a gépet alaposan át kell vizsgálni, mert az úton nem szabad semmi bajnak történni. A hatalmas moz­donyt nem régen kapta. Vadonatúj 424-es, alig két hete jött ki a gyár­ból. Szinte beledobbant a szíve, amikor hivatták a műszaki irodá­ba és közölték vele, hogy jó mun­kája jutalmául őt szemelték ki az új 424-es gazdájának. Azóta már vitt az új géppel tehervonatot, sze­mélyvonatot, s most jön a gyors. Boldog izgalom feszült benne. Sok gyorsvonatot vitt már életé­ben, de az új mozdonnyal ez lesz az első. Most meglátja, hogy mit tud az új gép. Gondolatai hazaszáUnak az alud­ni készülő családhoz. Szinte látja felesége aprólékos mozdulatait, ahogy gondosan rakja be táskájá­ba tó útravalót. A nagy fiú köny­veit rakosgatja, ő már főiskolás. A kisebbik fiú. meg a nagyobbik lány általános iskolába jár. és most ép­ven világrengető problémán vitáz­nak. A kicsi lány — alig 4 éves — avuka körül sürgölődik és állandó kérdésekkel ostromolja. — Apuka! Mi hajtja a mozdonyt? Apuka! Hogy tud a mozdony hátrafelé menni? Kovács Péter vacsorázás közben türelmesen válaszolgat a kis ked­vesnek, aki csalódottan hallgatja a neki érthetetlen válaszokat, közben az álmosságtól nagyokat pislogva búvik anyuka ölébe. Kovács Péter ilyen gondolatok közt érkezik meg a fűtőházba és jelentkezik az éjféli gyorshoz. — Mi ütött beléd, Péter, hogy Ilyen korán kijöttél? Hiszen még aludhattál volna egy keveset — szól a felvigyázó. — Nem tesz semmit! Kipihentem magam — mondja Péter. — Na, meg az új gép, tudod! — Jól van jól! Eredj csak a gép­hez, mert már a fűtőid is ott van­nak — búcsúzik tőle a felvigyázó. Mindig pontos, megbízható em­bernek ismerte Koi'ács Pétert és most is jól esik neki, hogy ilyen lel­kiismeretes. A két fűtő vidáman üdvözli a „mestert”. Már javában készítik a mozdonyt a hosszú útra. Péter is elő, megváltoztatják az anyagok tulajdonságait — méreteit, szilárd­ságát — tehát hatásssal lehetnek a repülőgép szilárdságára. A kisu­gárzás elleni védekezés érdekében a reaktorokat sok tonnát nyomó beku-íallal, úgynevezett biológiai védpajzzsal veszik körül. A repülő­gépen ilyen védőpajzsot alkalmaz­ni lehetetlen. E védőpajzs súlya még akkor is rendkívül nagy len­ne, ha erre a célra tömör acél vé­dőfalat alkalmaznának. Legvaló­színűbb, hogy eleinte „árnyékos" védelmet alkalmaznak. Ennek az a lényege, hogy a reaktort a repülőgép farok­művén helyezik el, a reaktor és az utasfülke közé pedig biológiai vé­dőpajzsot helyeznek. Ebben az esetben az utaskabin mintegy „ár­nyékban” lenne. Igaz ugyan, hogy az utasoknak a repülőgép leszál­lása után mindaddig várakoznlok kell fülkéjükben, amíg telemecha­nikus készülékek segítségévéi a reaktort le nem kapcsolják és le nem süllyesztik a repülőtéren kü­lön e célra elkészített aknába. Szí­vós kutatások folynak védelme' nyújtó ötvözetek, előállítására, £ megvan az alap annak feltételezé­sére, hogy a kisugárzások elleni védelem problémája rövidesen megoldódik. Az atomerő-be rendezési el ellá­tott repülőgép létrehozására irá­nyuló munkálatok jelenleg a ter­vezés szakaszából átmennek a kí­sérleti szakaszba, földi viszonyok közepette és repülő laboratóriu­mokban való kipróbálásuk szaka­szába. Már nyilvánosságra hozták azt a közleményt, miszerint az atomreaktorral ellátott repülőgép első kipróbálása 1955 decemberé­ben megtörtént. A repülés közben a reaktornak a különböző anyagok­ra gyakorolt kisugárzási hatását tanulmányozták, kutatták a kisu­gárzások elleni védelem problé­máit; Kétségtelen, hogy néhány esz- tenedő múlva szemtanúi leszünk az atomrepülőgépek első repülé­seinek, majdpedig azután rövide­sen megszokottá válnak a föld leg­távolabbi pontjai közti leszállás nélküli gyors repülőjáratok. Az aviatikában a következő lépés a még hatalmasabb nukleáris reak­ció felhasználása lesz. Ez megnyit­ja számunkra az utat a világűrbe. Ju. Szuskov mérnök FÉII GY O nekifog a vizsgálatnak. Apróléko­san átvizsgálja a hatalmas gépnek minden részét. Itt meghúz egy csa­vart, amott igazit valamit, végül önmagának bólogatva, kedve sze­rint rendben találja a mozdonyt. Az első megállás száz kilométerre lesz, csak ott lehet ismét futólag átvizsgálni a gépet, a pár perc tar­tózkodás alatt és odáig nagyon so­kat fordul a kerék. Nehéz, felelősségteljes szolgálat a mozdonyvezetőké. Éjjel-mappal, nagy hidegben, nagy melegben, eső- ben-hőban teljes éberséggel, teljes biztonsággal kell vinni a sok em­beréletet és a sokmilliós értéket. Mindenki tévedhet, de a mozdony­vezető nem. Mert ha ő téved, akkor emberek halnak meg és milliós ér­ték menv veszendőbe. Ilyen gondo­latok közt járt rá Péter a vonatra mozdonyával. Megtartották a fékpróbát. A fé­kek kifogástalanul működtek. Ez megnyugtató. Majd eljött az indu- lár perce. A jelző szabadot mutat. A pirossapkás forgalmista ponto­san éjfélkor emeli fel kis kerek tárcsáját. Péter meghúzta az in­dító kart és a hatalmas mozdony méltóságteljes mozdulattal huzza az utána akasztott kocsisort. A vonat lassan kigördül a pálya­udvarról. Az éjféli gyors dübörögve rohan keresztül az álomásokon.. Péter szinte eggyé válik mozdonyával. A mozdony ritmikus ütemben dol­gozik. Szeme a gőznyomás fesz- mérőjére téved. A fűtők egyenle­tesen tartják a gőznyomás. A fesz­mérő mutatója szinte oda van sze­gezve a piros vonalra, amelyik a teljes gőznyomást mutatja. A se­bességmérő óra mutatója a 100-as számon lebeg. Hajszálra az előirt menetidővel mennek. Az utasokat a ritmikus dübörgés és a pulimon kocsik lágy ringása álomba szen- deriti. • Sóvágó Károly váltókezelő az egyik állomáson, ahol a gyorsvona­tok nem állnak meg. Éppen most járt be egy tehervonat a kitérő mellékvágányra, hogy utat enged­jen a közelgő éjféli gyorsnak. Só- vágó álmos szemekkel nézte a be­haladó vonatot. Jaj, de hosszú ez BALOGH LÁSZLÓ: őszi gondolatok Hogy nyaram után eljött kietlen a sárga rét, s a sápadt arcú hold, úgy érzem, valamit elvesztettem, valami nincs meg berniem, ami volt. A lombok mélyéből megfakulton, macskaszemmel, hogy rámkacsint az ősz, érzem, egy újabb évem odavan, s látom magamat: vén, exdinnyecsősz. Az ősztől valamit mégis kaptam, valamit, amit nem adott a nyár; újra látom én, hogy félén, lassan, de gyönge szárnyát bontogatja már egy új, leesem között nőtt nemzedék, hogy majd — ha búcsúcsokrot szedhetek - tavasz és nyár határán szerteszét, megizmosodva, frissen menjenek. Ember vagyok, egy szürké*Tds semmi, tanár: az Ifjúságért remegő. Bár egy évemnek kell mindig menni, vágyva várom mégis az őszt, ha jő. Tvszaföldvár, 1956. szeptember 16. WWW „,/ó/ megalapozott vállalkozás“ Ai amerikai Collier című folyóirat ItSzli P. Kalishor Dót-Yietnammal foglalkozó cikkét A cikk „kémiai elemzése" a kö­vetkező képletet mutatja: 75 szá­zalékban fellengzős frázisok a sza­bad és demokratikus Dél-Vietnam­ról, kirohanások a Vietnami De­mokratikus Köztársaság ellen és Dél-Vietnamot „antikommunista bástyává változtató Ngo Dinh Diem dicsőítése. Ezzel a szokásos propa- ganda-kotyvalékokkal nem érde­mes foglalkozni. Figyelmet érde­mel azonban a fenmaradó 25 szá­zalék, amelyben a szerző kifecsegi azokat a gondosan leplezett ténye­ket, amelyek fényt derítenek az Egyesült Államok ázsiai politiká­jára. A szerző önelégülten megállapít­ja, hogy Dél-Vietnamban „a fran­ciák helyét az amerikaiak foglal­ták el” és így kérkedik: nézzétek, K. S az éjszaka! Délután a komákkal felöntött egy kicsit a garatra. És most álig bírja nyitva tartani a szemét. Pedig az ital miatt már többször kapott figyelmeztetést.... Pislogva néi az óráját. No még egy percet lehet hunyni a gyor­sig...-, ... .A gyors pedig dübörögve ro­han Sóvágó Károly váltója felé, amelyik úgy maradt a teher vonal­ra állítva. • Kovács Péter éberen figyel a nyári éjszakába. Még egy állomá­son — a Sóvágó váltóján kell át­futni, hogy az első megállóhoz ér­jenek. Amikor meglátja a váltót, akkor már késő, — mégis a le­hetetlennek látszót is — meg kell kísérelni. Pillanatok alatt vészfék­kel fékezett. Csikorognák a fékek és Péter agyában filmszerűen pe­regnek le élete eseményei. Fékezés közben — a rövid távolság miatt a mozdony lendülettel, majdnem teljes sebességgel vágódik be a ki­térőbe és Péter olyan ütés éri a fején, hogy azonnal elsötétedik ve­le a világ. Keze még akkor is gör­csösen fogja a fékező csapot, ami­kor a gyorsvonat félméterrel meg­án a tehervonat utolsó turcsija mö­gött, pedig már nem él. A jól rugózó pulimann-kocsik le­csillapították az erős lökést. Né­hány utas mégis felébredt és ál­mosan pislog ki a sötétbe, vagy bosszúsan morgott, nem tudván, hogy miért állnak meg a sötét éj­szakában. Nem sok idő múlva a te- hervonat mozdonyvezetője felszáll a gyors mozdonyára és az éjféli gyors tovább fut Az utasok pedig ismét álomra hajtják fejüket. — mert a mozdonyvezetőnek helyén voll a szive — nem tévedett. • Kovács Pétereknél a kis kedves, hajnaltájban felsírt álmában. Édes­anyja csititgatta: — Aludjál bogaram, apukád hol­nap hoz neked a táskájában ma­dár látta kenyeret. Akkor még nem tudta szegény, hogy apulca soha többé nem jön haza. S zom’- ati József Szolnok, Fűtőház milyen nagyszerűen használja W az Egyesült Államok a kínálkozó lehetőségeket. s s „Az Egyesült Államok által nyújtót segély mintegy 53 százalé­kát a vietnami fegyveres erőikre fordítják;.? Az egykori 240 ezer főnyi gyenge hadsereg helyett* melynek még parancsnokai sem voltak és rendkívül züllött zászló­aljakból állott, ma könnyű fegy­verzettel és 15 cm-es lővegekkel ellátott 10 hadosztály áll rendelke­zésre. (Vietnamnak ezenkívül légi­erőt és kisebb flottát is ajándé­koztak). A francia védelmi elveket az amerikai támadó katonai takti­ka váltotta fel.” A cikkíró azt is tisztázza, ki el­len szándékoznak alkalmazni ez* a „támadó takitikát" A következő­ket írja: a most 9 hónapot, délviet­nami köztársaság egészséges és éi és antikommunista tendenciát árul el.” A Collier’s megtapsolja Ngo Dinh D ismét, az amerikaiak tanítvá­nyát, amiért „Dél-Vietnam nem egyezett bele a genfi megállapodá­sokba.’' A folyóirat lelkesedéssel írja le, hogyan dolgoznak a Viet­namba érkezett amerikaiak, hogy az országot jól jövedelmező vállal­kozássá építsék ki. Azt hisszük, aligha lehetne jobban megfogal­mazni az amerikai gyarmati rend­szer céljait, A Collier's fecsegése, úgy gon­doljuk nem derítette jókedvre az amerikai diplomatákat. (A Lltyeratumaja Gazeta nyomán.) HÍREK Berlin (TASZSZ). A Vcxrwa- erts című lap bonni jelentést közöl azokról a tervekről, amelyek sze­rint atom- és hidrogénfegyverrel akarják felszerelni a nyugatnémet hadsereget Washington (MTI). Az A** sociated Press jelentése szerint az amerikai hadügyminisztérium terv­bevette, hogy egyszerre több in­terkontinentális, irányítható löve­déket lőnek ki azon a kísérleti te­repen^ amely Floridától ötszáz mérdföldnyire terjed Délre. Moszkva (TASZSZ). Mint is­meretessé vált, N. S(E. Hruscsov szeptember tizenkilencedikén ma­gánlátogatásra Jugoszláviába ér­kezik. N. Sz. Hruscsov néhány napon át üdül Jugoszláviában. London (MTI). A DPA érte­sülése szerint a három nyugati hatalom jelenleg tárgyal arról, hogyan kell megválaszolnia a Szö­vetségi kormánynak a német új­raegyesítés kérdésében kidolgo­zott memorandumát és hogyan le­het azt „a leghatékonyabban“ tá­mogatni, (MTI).

Next

/
Oldalképek
Tartalom