Szolnok Megyei Néplap, 1956. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)

1956-09-14 / 215. szám

2 SZOLNOK MEG FEI NÉPLAP 1956. szeptember 14. FAR TÉL E T * Gondolatok a pártoktatásről A Szuezi kérdés visszhangja Olvasgattam a Szolnok megyei Néplapot, amelyben az utóbbi idő­ben több olyan cikk jelent meg a pártoktatásról és a propaganda munkáról, amely kétségtelenül se­gíti pártszervezeteink munkáját. Én magam is az alábbi vélemé­nyemmel, észrevételeimmel ezt a célt kívánom szolgálni, másrészt szeretném, ha erről vita indulhatna a lap hasábjain. Amíg eljutunk a szocializmus megvalósításához, ütünk tele van nehézségekkel Ezeket a cél érde­kében le kell küzdeni, az aggá- lyoskodókat. kételkedőket meg­győzni, a téves nézetek ellen fel­venni a' harcot, stb. Mindez olyan dolog, amely magas műveltséget, széles politikai látókört kíván. Olyan párttagokra és pártonkívü- liekre van tehát szükség, akik nemcsak beszédnek az ügyről, ha­nem cselekedeteikkel, érveikkel utat mutatnak embertársaik szá­mára. Szem előtt tartják, hogy a szocializmust nemcsak a kommu­nisták, hanem egész népünk ja­vára építjük s megvalósítására is csak az egész dolgozó nép össze­fogásával leszünk képesek. A pártoktatás feladata éppen az, hogy széles politikai látókört adjon és növelje a párttagok és a párton- kívüliek marxista tudását, művelt­ségét. Ez képessé teszi őket arra, hogy maguk is megértsék és em­bertársaikkal megértessék: a szo­cializmus nem fantázia, nem álmo­dozás, hanem elérhető valóság. Hogy eddigi pártoktatásunk meny­nyire féléit meg ennek a célnak, azon lehet vitatkozni. Mindenesetre ezt a feladatot igyekezett elvé­gezni Voltak a pártoktatásban, a propaganda munkában hibák, ez tény. S éppen erről van szó: ered­ményeink mellett tárjuk fel hi­báinkat is, hogy tovább mehes­sünk előre. Mit tartok én a pártoktatásban hibának? Az önkéntesség elvét sér­tettük meg azzal, hogy a szerve­zeti szabályzatban megszabott tör­vényt — minden párttagnak köte­lessége, hogy szakadatlanul fej­lessze tudását, emelje általános műveltségét, igyekezzen elsajátí­tani a marxizmus—leminizmus ta­nításait — elszakítottunk az élet­től. Megszabtuk jóelőre — anélkül, hogy a propagandisták véleményét figyelembe vettük volna — hogy az egyes oktatási formából hány tanfolyamot kell szervezni. Több esetben azokat az elvtársakat is kényszeritettük propagandamunka végzésére, akik tiltakoztak, ellene képzettségükre, vagy egyebekre hi­vatkozva. Ezek az elvtársak azután nem is végeztek olyan munkát, amilyent elvártunk volna tőlük. Azt is tudtunkra adták, vagy mi magunk állapítottuk meg, hogy a tagság 40—50 százalékát kell be­vonni oktatásba. Ezért a hallgatók kiválogatása figyelmesség nélkül, a műveltség, életkörülmény figyel- menkívül hagyásával történt. A pártoktatás sikerét vélemé­nyem szerint az is gátolta, hogy az önálló gondolkodásnak, a bátor kö­vetkeztetéseknek nem adtunk he­lyet. Minden felmerült kérdést brossura, vagy könyvek alapján tisztáztunk. Legtöbbször egy-egy Sztálin-idézettel válaszoltunk és hozzátettük — remélem meggyőző­dött álláspontja helytelenségéről. Vagy pl. ha valaki szóvátette, hogy rossz a kenyér minősége, ahelyett, hogy utánanéztünk volna a hiá­nyosságnak, igyekeztünk meggyőz­ni általános szempontok alapján. Pedig az őszinte vélemények, a bátor következtetések figyelem bevétele sok hibától, rossz intézkedéstől óvott volna meg bennünket. Hibá­nak tartom azt is, hogy a központ által megállapított időponthoz me­reven ragaszkodtunk. Például azt mondtuk, hogy október 15-től má­jus 15-ig kell tartani a pártoktatás- nak. A gépállomásokon, tsz-ekben azért volt a legtöbb hiányzás, mert az őszi és tavaszi mezőgazdasági munkák idején nem szívesen vet­tek részt három-négy órahosszáig is a napi fárasztó munka után a párt ok tatáson. Ez évben már sok lényeges vál­tozás lesz az oktatási munkában. Ezen a területen is érvényesül a XX. kongresszus szelleme. Más­részt a Központi Vezetőség határo­zata is sokkal reálisabban, az élet­nek megfelelőbben szabja meg a tennivalókat. Mit tettünk már ed­dig az oktatási munka javítása ér­dekében? Annyi oktatási formát fogunk megkezdeni, ahány művelt s felké­szült propagandistát tudunk bizto­sítani. Tehát nem szabjuk meg már jó előre, hogy az egyes oktatási for­mából az alapszervezeteknek hány tanfolyamot kell szervezniük. Ez már így történt a mi járásunkban is. Ha mégis más jelenségekkel is találkozunk, ez a helyi vezetés hi­bájából történt. Körültekintőbben vonjuk be az elvtársakat az oktatásba. Figye­lembe vesszük az előképzettséget, családi körülményeit és az illető szabadidejét is. Senkit nem kény­szerítünk, hogy erre, vagy arra az oktatási formára járjon, viszont minden párttag figyelmét felhívjuk a szervezeti szabályzatban is ki­mondott kötelezettségére. Közelebb visszük az oktatást az élethez. Az időszerű kérdések tanfolyamán, mint a neve is mutatja, tényleg az időszerű kérdésekről lesz szó. Az előadásos propaganda keretében olyan kérdésekről beszélünk majd, ami érdekli az embereket. A kon­ferenciákon a kérdések őszinte, szabad vitatását, a bátor következ­tetéseket felkaroljuk. Természete­sen az őszinte szabad vita nagyobb felkészültséget és éberséget köve­tel a vezetőktől és a hallgatóktól is. A téves nézeteket igyekeznek majd felismerni és nyílt vitában le­győzni. Ha ezeket az elgondolásokat vég­rehajtjuk, akkor bizonyos, hogy a pártoktatásban javulás áll be. Cseh Antal, a kunszentmártoni járási párt VB osztályvezetője (összefoglaló) London (MTI). — Nasszer a Daily Herald tudósítójának adott interjúban kijelentette: „üzemben tudjuk tartani a csatornát és szán­dékunkban is áll ezt megtenni. Szombaton folytatólagosan és ren­desen működni fog. Találni fogunk más révkalauzokat. — A hetven egyiptomi révkalauz azoknak a külföldieknek a támogatásával, akik pénteken nem utaznak el, éj­jel-nappal dolgozni fog, hogy min­den nap negyven hajó haladjon át a csatornán. Azzal vádolnak ben­nünket, hogy a csatorna lezárásá­val fenyegetőzünk, de Önök azok, akik ezt éppen megtenni készül­nek.”-Hajlandó vagyok bárkivel sza­badon tárgyalná, de anélkül, hogy fenyegetnének engem — mondotta Nasszer. Párizs (MTI). — A csütörtöki francia sajtó hatalmas cikkben kommentálja Guy Mollet és Eden nyilatkozatait, valamint az ezek­ben bejelentett intézkedéseket. A polgári sajtó, amelyben még a legutóbbi hetekben is igen sok bírálat szerepelt, most úgyszólván fenntartás nélkül támogatja a kor­Párizs (MTI). Párizsi jelenté­sek szerint Hallstein nyugatnémet és Maurice Faure francia külügyi államtitkár szerdán este befejezte a Saar vidék problémájáról foly­tatott megbeszéléseit. A megbeszéléseken mint a ki­adott közlemény hangoztatja: „El­vi megállapodást’“ értek el, A töb­bi között megegyeztek a wamdti szénbánya francia kiaknázására, a saarvidéki szén eladására, vala­mint az átmeneti időszakban a Saar-vidékre irányuló exportra vo­natkozóan; Nem oldották meg azonban a Saar vidék valutájának frankról márkára való áttérését. Az utóbbi kérdést bankszakértők tárgyalják Csütörtökön begyűjtési tájérte­kezletet tartottak Szolnokon, Szó­beli András begyűjtési miniszter vezetésével Pest, Csongrád, Békés, Hajdú, Bács-Kiskun és Szolnok megye begyűjtési hivatalainak ve­zetői, a megy ei tanácsok és párt- bizottságok képviselői. Az értekez­let résztvevői megtárgyalták az őszi kapásnövények begyűjtéséve. kan-’sol.'trs feladatokat. A begyűjtési miniszter felhívta az alárendelt hivatalok vezetőit, hogy szigorúan maradjanak meg a szocialista törvényesség normái között. Tavaly már értünk el ered­ményeket a túlkapások felszámo­lásában, nagyon szórványosan és elenyészően kevés esetben érke­zett panasz a dolgozó parasztok részéről. Ezen az őszön végképp érvényre kell juttatni a dobozó mánynak a szuezi ügyben tanúsí­tott magatartását •A Párisién Liberó szerint „tech­nikai erőpróbáról van szó Egyip­tommal szemben.1’ A Combat kommentárjában azt hangoztatja, hogy „az Amerikai Egyesült Államoknak az a pálfor- dulása, amellyel teljesen Anglia és Franciaország mellé állt, való­színűleg gondolkodóba ejt majd bizonyos arab államokat.’1 ix azt állítia, hogy Nasszert sarokba szorították; most, amikor már nem számíthat az Amerikai Egyesült Államokra, „vajon hajlandó lesz-e a Szovjet­unió eszközévé válni.” Lo ndon (TASZSZ). Szerdán a Lordok Háza is vitát tartott a szu­ezi kérdésről. A vitát Sa-vsbury márki, a Lor­dok Házának vezetője nyitotta meg. Közismert tények ellenére azt igyekezett bebizonyítani, hogy a Szuezi-Csatorna Társaság államosí­tása törvénytelen lépés volt, amely ellenkezik a nemzetközi joggal. Az ellenzék nevében Lord Silkin szólalt fel. Beszédében elítélte a fenyegetések és a katonai diktá­tum politikáját; Gazdag kukoricatermés a szüzföldeken & Rokcselav-terülctl „Molotov" kolhoz (Kazah SzSzK) megművelt szűz- földjein gazdag termést adott a kukorica, a napraforgó és a köles. A kol­hozparasztok most hozzáfogtak a siló kukorica és a silönapraforgö betaka­rításához. A képen: A mzsajevl gépállomás sllúkombájnja a kukorica betakarí­tását végzi. (Fotó: I. Budnyevics), Livi megegyezés Franciaország és Nyugat- Németország között a Saar vidék ügyében Tájértekezletet tartott Szolnokon Szobek András begyűjtési miniszter meg. Mint ismeretes, a Saar vidé­ket politikailag a jövő évben egye­sítik Nyugat Németországgal, a Saar vidék gazdasági beolvadása a Szövetségi Köztársaságba azon­ban csak 1960-ra valósul meg. Görög fiatalok tanulnak a Zeíss-művekben Az NDK jénai Zeiss-Müveiben körülbelül 500 fiatal kezdte meg szeptember 1-én tanulóéveit. Ezek közt hat görög fiatal és egy mexi­kói leány is van. oarasztok érdekeit szolgáló rendel­kezéseket. A Minisztertanács meg­engedte, hogy a termelők kuko- ricabeadásá kötelezettségüket hí­zottsertéssel és baromfival is tél­én;, sés. Ugyanakkor kitolódtak a szerződéskötések és a termén y- leszál'lítás határidői. Az elszámol­tatást a lehető legkevesebb alka­lommal szabad csak alkalmazni, s ehhez az eszközhöz olyan- esetben nyúlhatnak a begyűjtési apparátus dolgozói, ha a begyűjtési törvé­nyekkel szembeni - rosszindulattal találkoznak. A miniszter megjegyzéseit he­lyesléssel fogadták az értekezlet résztvevői és megvitatták, hogy milyen formában lehet lebonyolí­tani a legmegfelelőbben az őszi- iiapásnövények begyűjtését. MISI BICIKLIT KAP á'1 suka Jánoséknál kétszer se kell mondani, hogy „jobbízű a1 falat, ha mindnyájam esznek ...” Antal sógorral együtt tizen van­nak s étvágyért se kell a. szomszéd­ba menni. A kora reggeli órákban izgalmasan telnek a percek. Sietni kell az evéssel, mert... Ugye? Tutuuu—tutuuu — üzen követe­lőzőén az autóduda a sarokról. A Petőfi Termelőszövetkezet teher­kocsija várja az utasokat, hogy ki­repítse őket a messzi mezőtúri ha­tárba. Antal, Sándor, János egymás sarkában fordul ki a kapun. Esz­ter, Ilona egy kicsit hátramarad. Eladólányok. Egy kis igazttás a kendőn, a szoknyán, futó pillan­tás a fali tükörbe. Nem szép a lány, ha pacuha. Meg ők nem vUnak el az itthoniaktól olyan kurtán, mint a fiúk; A kis Misi. a család harmadik esztendejét taposó legényfia úgy elvetette magát anyukája jó puha ölében, mint egy heverészö kiscica. Huncutul figyeli a lányokat, szá­mít még valamire. Azok már ug­ranak is hozzá. Megdörzsölik ke­rek, kopré fejét. Olyan bizsergető tapintása van szöszke hajának, mint a pitypang virágjának. Hiába kapálózik a kisember, hasztalan sivalkodik, testvérei még meg- gyomrozzák egy kicsit; — Haladjatok már! — tuszkolja őket az anyjuk, mire a két lány nyaka közé szedi a lábát. Eszter az ajtóból még visszaszól. — Apám, oszt jót vegyen, szé­pet vegyen. Az alacsony', sűrű kun éppen szalonnaporciót vett a szájába. Nem érkezik, hát válaszolni, csak a fejé­vel bólint rá, egyben sürgeti kéz­mozdulatával a lányait. Csuka Já­nos ma itthon maradt. Miután a 29 mázsa 30 kg búzaelőleget haza­szállította a családnak, kitalálták, hogy a kis Miskának is illene vala­mi kézzelfogható ajándékkal kimu­tatni, milyen is az, mikor egy tsz- ben elkövetkezik az új. Mégpedig úgy határoztak, hogy a hat kocsi szalmaj á randós ágból egyet elad­nak s annak az árából szakítanak a kicsinek ajándékra. II a lúd, legyen kövér — gondol­xx ta Csuka János és határozott tervvel állított be a játéküzletbe. _ — Háromkerekű kisbiciklit ké­rek. A boltos már fordult is vissza egy szemrevaló kis jószággal. A fogatos brigád vezető nem fogta meg először, csak nézte. Ez is van olyan fontos, mint mondjuk a ka­szavásárlás. Tán még fontosabb, hiszen a mosolygós Misiről van szó. Oktalan gyerek még, mi lenne, ha a tulajdon apja valami selejt árut venne neki szégyenszemre. Régen, mikor még híre se volt a kombájnnak, a kasza beszerzése járt ekkora gonddal. Az ember kézbe vette, végighúzta ujjait^ a felső részén, utána finoman, érzés­sé az élén. Majd a lörömpöccintés következett. Az acélnak az a pará­nyi ellenállása a körömmel szem­ben sokmindent elárult a kasza élére vonatkozóan. Ha aztán ezeket a próbákat kiállta a szerszám, élé­vel felfelé tartva a végén fogva odaütötték az e célra tartott kő­höz, Egy pillanatra csak, aztán fel­emelték a levegőbe, hogy zengjen szabadon az acél, pengjen a kasza. Ha ez a zene megnyerte az ember szívét, fizetett. Szóval, meg kell vizitelni ezt a kisbiciklit is. így gyönyörűen mu­tat ott a pult tetején. Tapogassuk csak meg piros viaszosvászon ülő­kéjét. Nana, szó se róla, ez éppen jó lesz a gyerek kis feneke alá. Egy fogás a kormány közepén is és egy könnyed, de azért erős ráne- hezkedés. Na, semmi baj, megbírja. Felemeli a kormányánál fogva. Nini, hogy elfordul a hátsó része. Vegyük csak pont vízszintbe ezt a kormányt, tartsuk a két fogójánál. Aha. OÍyan egyenletesen himbáló­zik jobbra-ba!ra, mint egy műszer. Ezzel sincs semmi hiba. Igen-igen ..: igencsak jó lesz. Visszateszi. A boltos már a leg­praktikusabb beidegzettséggel rak­ja az indigót a blokkfüzetbe. Köz­ben mondja. — Kilencvenhat forintot tetszik fizetni. — Ejnye na. Már engedjen meg — lép újra a gépecslcébez Csuka János. Olyan ijedten ráncolja a homlokát, mintha legalább is ott­hon felejtette volna a pénzét. Hál a kerekek! Hogy elnézné az ember! Hiszen az a legfontosabb. Azért bicikli a bicikli. A szürke, recés gumik fainok. Megint leemeli a játékszert a pultról. Három ujjával szúrópróbát tart jónéhány küllőn, rém zötyög-e, mert akkor megette a fene. Szilár­dak azok, mint a Sión hegye. — írhatja. A lkonyatkor ünnep van a Ma­■ Unovszki utca 20. számú ház­ban. Hogyne lenne ünnep, mikor egy nagy család egyszerre érzi az ajándékozás örömét. A szurtos kis Miska fekete klott gatyájában, fél­meztelen, mezítláb sertepertél a bicikli körül. Nem tud vele betelni. Rá is ülne, de úgy, hogy meg ne sértse, be ne mázolja a ragyogó piros ülést. Ha meg fenn ül, úgy kéne meghajtani a pedált, hogy po­ros lábujja nyoma rajta ne marad­jon a fényes fekete vason. Tud ő már vele menni, hiszen egyik-másik cimborája felengedte a magáéra. De ez most az övé. Ez a kis fénylő kerekes csoda nemcsak őt hökkenti meg. hanem minden eleven lényt a háziban, az udvaron. Szeretne kacagni, visítani örö­mében Misiké. Szeretné villámse- Ixsen körülvágtatni egyelőre a kútkávát. Csak ne lesnék annyian. Anyukája le nem veszi róla íekete- bama szemepillantását, apja biz tatja, kacsintgat neki. A lányok hol erről, hol amarról macerálják. — Hajtsad, Misi kém. A fiútestvérek bírálőan, komoran figyelik, nem ügyetlenkedik-e. 1VI indezeket csak érzi Misiké JXx anélkül, hogy megszövegezné magában repeső lelkiállapotát. Mi­kor aztán látja, hogy a nyári já­szolban a tehén is kíváncsian nyújtja hátra a fejét s egy ménkű hosszú kukoricaszár megállt ke­resztbe csodálkozó szájában, nekl- durálja magát a kisfiú. Le-iel emes.ieoik apró lába s az új piros bicikli éles vonalat vág a porban. Egy kör a kút körül, aztán neki az udvarnak. A nagyfülű tarka boci nem veszi komolyan a látványt. Nyugodtan heverészik a porta közelién. De mikor Misiké szigorúan irányba veszi, az állat méltatlankodva ugrik fel. A tyúkok egyhangúan fejezik ki bámulatukat. „Kotkotkotkot! Kotkotkotkot!” A kacsák csak hebegni tudnak és farkukat riszálva tipegnek za­varodottan. A három hízónakvaló nemrég fülhasogatóan visítva kö­nyökölt ki az akol tetején, de a bi­cikli láttán elnémult s óriási fülei alól mereszti disznószemét Misire. A két süldő az alsó réseken mer csak kilesni. Az egész ház csodálja Misikét. L1 ste a biciklin ülve hajlandó csak elfogyasztani a tejet. Elalszik a lámpa, alszik a család. Csak Misi fészkelődik az anyja mellett. — Aludjál, kisfiam. — Megvan a kisbicikli? — Meg, meg.;. csak aludj. Kis idő múlva megint. — Anyám, csakugyan megvan? Tíz óra tájban éles hang jajdul a sötétbe. Elviszi, elviszi.;; hun a kisbi­cikli? Akkor alszik el Misiké, mikor egy székre az ágy mellé állítják a drága játékot. Pániás keze úgy szo­rítja még álmában is az egyik hátsó kereket, hogy ember lenne, aki el tudná venni. Tóth István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom