Szolnok Megyei Néplap, 1956. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)

1956-09-09 / 211. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP W56. szeptember B; &ras aánmh— A NYELV Emberek a csengőn, láthatatlan asszony és egyéb furcsaságok Hihetetlenül hangzik, de Szolno­kom — úgy látszik — semmi sem lehetetlen. A Betoaninisz-iitca 83-as számú ház ablakában szerénykedő cédu­lán olvastam: „Eladó ezen ház fele része. Érdeklődés: fél 4—3-ig Csak a középső csengőn'!, Kíváncsi ter­mészetű ember vagyok, meg aztán szeretem a kalandos történeteket is. Nyomban oda is mentem a ka­puhoz. Elmézegettem a középső csengőt, de nem láttam rajta sen­kit, akitől érdeklődhettem volna. Csengetni sem csengettem, mert — ha igaz a hirdetés utolsó mon­data — a tulajdonosnak feltétle- Hűl meg kéül jelennie a csengőn. Igenéin, ólyan parányi embert én még sohase láttam. Nem lehet va­jam! jó érzés ennyire összezsugo­rodni. Kíváncsiságból csupán ilyen rosszat senkivel sem követtek éL Bár az is meg lehet, hogy máris olyan Mastenyé változott, s ezért akarja a házrészét eladni?! Parányi háztulajdonos még vala­hogy csak megjárja, de már a lát­hatatlan asszony mégiscsak szokat­lan jelenség. Szellemekben nem hiszek, de még ha hinnék, akkor sem bírom elképzelni,: miképpen ^műfóltozza0 meg értékes égett- tépett-rágottmolyos” ruháinkat a szellem. Még akkor sem, ha X-né képében jelenik meg. Ez esetben viszont nem láthatatlan. Vagy azt akarja inni a cégtáblára, hogy a munkát végzi láthatalanul? Ez meg egyáltalán nem bizalmat kel- tó reklám. Vagy a folt lesz lát­hatatlan? Ezt már hajlandó vagyok atkirmi, de azt semmiképpen sem, hogy „láthatatlanul műfoltozza stb.“ a ruhát A nyelv gomdcflatainiK, érzel­meink: kifejezésének, közlésének az eszköze. Hozzátehetjük még: Vilá­gosan, mindenki által érthető módon és a nyelv szabályainak betartásával. Sejtem, mit akar a Szolnok és Vidéke Körzeti Földmű­vesszövetkezet ezzel a hirdetéssel: Toll-baromfi-zsír- és szabadfélvá- sárlás.” De csak sejtem, mert hely­telen a szöveg. így érthetőbb len­ne: „Toll, baromfi és zsír szabad felvásárlása”; Ha egyéb terményt is „felvásárol”, azt is írják csak ld a táblára nyugodtan, Az érdekeltek is könnyebben tájékozódnának s a magyar nyelv sem szenvedné ká­rát. Ha valakitől, akkor a Szigligeti Színház arra hivatott (nem csupán a megbízott) dolgozójától joggal el­várható lenne a helyes magyar fo­galmazás. Araszos betűk kiabáljál? a plakátról: „SZELVÉNY BÉR­LET." Bizony én a színháztól nem „szelvény bérletet”, hanem szín­ház bérletet akarok váltani Annak ugyan örvendek, hogy a szelvény rendszer nem köt egy bizonyos naphoz s akikor mehetek a szín­házba, amikor én akarok, s nem akkor, amikor a színház előírja. Semmiképpen sem örülhetek azon­ban annak, hogy a plakáton hol „szelvény bérletet”, höl pedig „szelvénybérletet” kell olvasnom. A plakátról egyébként azt is meg­tudtam, hogy a műsorra tűzött drámák, operettek stb; „bemuta­tásra kerülnek." Mennyivel került volna többe, ha minden kerülgetés nélkül egyszerűen csak így írták volna: „Bemutatjuk?” Soroljam tovább? Semmi kedvem sincs hozzá; Hadd mondjam meg azonban én is, hogy az új összetételű színtár­sulattól nemcsak a műsorpolitiká­ban. művészi játékban, a szín­padi szép magyar beszédben, ha­nem — a szép magyar fogalmazás­ban és a hibátlan magyar helyes­írásiban is többet várunk; FERENCÉ LAJOS A nagyváradi Ady-múzeumban Azt hittem, majd úgy kell felku­tatnom emlékét utcatáblákon, a régi kávéház sokat látott falai kö­zött s megérezni szellemét a leve­gőben, a városhoz fűződő hangu­latban. Az illúziót váriam, amely a rajongásból fakad és nem is min­denki lehet részese, csak aki sze­retve tiszteli öt, s akinek — ha Nagyváradra jö — jóformán annyi a vágya: látni a redukcióit, ahol új- ságíróskodott és végigsétálni az úton, amelyet a fiatal Ady három éven át ki tudja hányszor kopta­tott. Azután egy kis park kellős kö­zepén szinte belebotlottam a tágas, nyitott, terraszos épületbe, ami elől — úgy érzi az ember — csak a székek s asztalok hiányoznák ah­hoz, hogy barátságos, hívogató ká­véház legyen belőle. De nem, ez csak a hangulat játé­ka, mert a felirat azt hirdeti ma­gyar és román nyelven: Ady Endre emlékmúzeum. Amit kerestem szétszórt emlékek formájában, az — és annál sokkal több — most ott fogadott szinte kitárulkozva és ön­magát kínálva, magyarázva ebben a szép — egy középső nagy és két kisebb oldálteremből álló —■ mú­zeumban. Szobrok és festmények, fénykép- felvételek és eredeti kéziratok, könyvek, plakátok, újságkivágások, makettek — a szülői ház kicsinyí­tett mása, stb. — őrzik itt Ady Endre géniuszát szinte érzékelhető közelségben és elevenséggel. Időrendi sorrendben követhetjük végig életét a gazdag anyag doku­mentumai között: a szülők, a gyermek, a tanuló Ady, az első verseskötet, a nagyváradi újságíró, Párizs, a nagy szerelem, a költő forradalmár, az utolsó évek — és a költő, a nép s az utókor emlékeze­tében — mindez hangulati, tartal­mi egységben s megrázó hitelesség­gel. Micsoda gondos kezek válogat­hatták, gyűjthetnék össze ezeket az errjjőkeket? A falon a képek mellett a költő vallomásai életről, halálról, nép­ről, szerelemről: egy-egy verse dí­szes, szép írással magyarul és ro­mán műfordításbem. Életét, har­cait, munkáját méltató, ismertető táblák ugyancsak magyar és román nyelven. „A mi Adynk" hirdeti a felirat s az összeállítás vezér-motí­vumaként a Magyar jakobinus dala: „Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz Végül egy erős akarat? Hiszen magyar, oláh, szláv bánat Mindig egy bánat maradj És Petra Groza levele Adyről a múzeum számára: „A Magyar ja­kobinus dala millió és millió ro­mán és rma<gy .r dolgozó ember szí­vében él s rezeg a. közös EÜfeoBs •» : Ady nemcsak új sebeket hozott a magyar lírába, Iranern hatalmas, kezdeményező érzeknd áramlatokat teremtett a népek felszabadulásé­nak szolgálatában álló cselekvés­hez. A felszabadult népek hozsan­nát zengenek neki s ünnepélye fe­lett az ő látnoki lelke őrködik”; Bölöni György távirata a mú­zeum megnyitására és ugyanez al­kalomból (1955-ben) Dutka Ákos, a kortárs és barát emlékező verse, a bukaresti Ady utca fényképe, Má- thé József Ady szobra stb., stb. mind azt példázza: Ady müveinek, szettemének fénye csak nőtt, na­gyobbodott az idők múlásával és emléke, verseinek csengő vissz­hangja ma már nemcsak a magya­rok szívében él, hanem F. Jebele- ami, G. A. Petre és a többiek for­dítói művészete révén a román nép érzelmeit is magával ragadja. Büszkén és meghatódottan lép- . tem ki a nagyváradi Ady-múzeum falai közül. Meghatottan a nagy költő emlékezetétől és a nem is várt örömtől s büszkén, mert Ady magyar volt, olyan magyar, aki év­tizedekkel, századokkal előbbre lá­tott a megvalósuló álmok birodal­mába. Nagyvárad, 1956. szept. I, F. TÓTH PÁL HARAGOSAIM SÓLYOM TIBOR: Így is jó... Sorok egy elveszített pénztárca után.. Én nem nyertem soha nagy nyereményt, Nem kaptam könnyű életre reményt, Az ördög marka pénzét másnak szórta. Én nem találtam semmit, bár gyakorta Vágytam jól kitömött bukszát lelni: Legalább nem kell átokkal kelni A szerencse, mint egy hattyúnyákú. rém Ül arannyal bevont kóctrónusán 8s Joancsal, rövidlátó, kocsonyás, vén Szemeivel nem tekint sose rám. Nem segitnek fantómok és Udércek, De legalább nem kell tőlük félni, És tudom önmagámról, mennyit érek. •— Higgyétek el, hogy így is jó élni! Két öregember haragszik rám. Kérem, döntsék el, igazuk van-er mert úgy érzem, tiszta a lelkiisme­retem. Hat évvel ezelőtt jártam ná­luk, amikor termelőszövetkezetet akartak csinálni a dűlőjükben. Egy rámenős földmúvesszövetkezeti ügyvezető volt az agitátor párom, valahonnan a harmadik faluból. Kaptunk egy névsort, személyesen senkit sem ismertünk, s a megadott nevek alapján tévelyegtünk tanyá­ról tanyára. Így jutottunk Szedő Ignácékhoz. Náci bácsi hetven éves volt ak­kor, s a felesége sem sokkal fiata­labb. Két fiúk elesett a második világháborúban, így az öregek egyedül, elzárkózva éltek a kis há­zikóban, amely körül három hold földjük megteremte a legszüksége­sebbet. Magányukban keveset tud­tak a világ dolgairól. Félénk tisz­telettel fogadták bennünket, Az öregasszony, ahogy ütik, letörölte a széket és riadtan figyelte minden szavunkat. Az én agitátor társam nagyon ki­tett magáért, — Ebben a dűlőben most terme­lőszövetkezet álakul — mondta ha­tározottan, pedig csak két belépési nyilatkozat volt a zsebében. — A 'földeket összeszántják és csak az maradhat meg a helyén, aki belép. Ha valaki nem akar a közösben gazdálkodni, annak nem történik különösebb bántódása, csak ki kell innen költöznie és máshol kap földet. Alighanem a varjvlaposi dűlőben. Az öregeik eVbódultan hallgatták a szóáradatot. Lassan, lassan bo­gozták ki a mondatok értelmét. Először az ember sejtette meg a közelgő tragédiát, s egyszerre csak azon vettem észre, hogy könnyes a szeme. A házikójától, a földjétől, megszokott életétől búcsúzott.. Közbeszóltam, — Ugyan, nem kell ám szószerint venni, amit eddig hallották. A szö­vetkezetét csak most szervezik, s maguk a dűlőszélen laknák, senki sem tart igényt a földjükre. Élje­nek itt erőben, egészségben minél tovább. Ilyen idős emberektől jó­zan ésszel senki sem várja, hogy változtassanak a megszokotton. Derék agitátor társam nagy sze­meket meresztett, hogy így meg­fosztom magunkat az új tagszerve­zés dicsőségétől. Később azonban, amikor a nénike egy-egy bögre aludt tejet tett elénk, háeisütésű kenyérrel, a kollégám belátta, hogy az én szavaimnak is van ered­ménye, Nagyon összebarátkoztam az öre­gekkel. Megmutatták elesett fiuk fényképét, beszéltek azokról az időkről, amikor még a kisház nem volt csendes, elhagyott. Most, hogy öt év után feléjük ve­zetett utam, bekukkantottam Sze­dőékhez. A két öreget — éveik szá­mát figyelembe véve — jó erőben találtam. Égy-két szó után vissza^ emlékeztek rám, de semmi örömet nem mutatták. — Sokszor emlegettük magát *» mondta az anyóka, s hangjában valami rosszalás féle bujkált. — Hagyjad —- intette le az ént* bér — ő jót akart. Nem tehet róla, hogy így sikerüli. Vallatom fogtam Nád bácsit és kiderült: úgy érzik, én rontottam el a szerencséjüket. Ugyanis ha akkor keserves panaszok között be­lépnek a termelőszövetkezetbe, most szociális segélyt és tálán nem* sokam nyugdíjat kapnák, mint Hercegh János, Náci bácsi egykori katonacimborája. Esetleg valami kényelmes éjjeli Sri állást kellene ellátni, de az könnyen megy mér ilyen korban, hiszen úgysem tud aludni az ember, A három hold főid egyre terhe* sebb lesz és hetvenötéves fővel nem akar már csúfoskodni a szö­vetkezetnék De akkor, akkor még erőszakoskodtak is. Kár volt meg­akadályozni. Megvallom, nagyon megzavart a beszélgetés, mert a két öreg min­den mondatából éreztem, hogy én rontottam él a szerencséjüket. Pe­dig annak idején milyen hálásak voltak. Tegyenek hát igazságot ebben a dologban. SOLYMÁR JÓZSEF Kisfilmehet lehet kolesonvenni A Népművelési Minisztérium a dolgozók általános és szakmai is­mereteinek bővítéséhez kisfilmek vetítése útján is hozzájárul. Ennek érdekében a megyei és egyes járási székhelyeken keskenyfilmtár léte­sítését rendelte el. A Szolnok me­gyei filmtár a Móricz Zsigmond SZURKAI ERNŐ: Irodalmi estek a szolnoki értelmiségi klubban A világirodalmi klubestek tema­tikáját legtöbb esetben évfordulók­kal kötöttük egybe. így hangzott el Sbafceepeareról és A. Tolsztojról egy-egy előadás, de nagy sikere volt a Firdauszi-ról tartott előadás­nak is. Az előadások után termé­szetesen élénk beszélgetés alakúit fel Adott esetekben nem erőltettük a vitajelleget, ki-ki elmondta véle­ményét — akár az előadással, akár a tárgyalt író valamely művével kapcsolatban. Joggal merült fel az a kívánság, hogy klubest keretében — ha próza, vagy drámaíróról be­szélgetünk — az író életművének rövid vázolása mellett egy-egy ki­emelkedő, többek által olvasott művét ismertesse az előadó. Ezt mélyebben, behatóbban lehet meg­tárgyalni s a közönség vitázó ked­ve is megnő, a műnek az olvasóra gyakorolt hatása is komolyabban megmutatkozik; A két világháború közti magyar költészet ismertetését sorozatos elő­adásokban gondoltuk megvalósíta­ni. Juhász Gyuláról, Tóth Árpád­ról, Radnóti Miklósról már elhang­zottak az előadások, még Babits és Kosztolányi költészetét szeretnék e sorozatban ismertetni, őszintén örülünk, hogy két nyelvészeti klub­estünkkel ezen az addig méltatla­nul elhanyagolt területen is előre léntünk. Deme László a helyesírás kérdéseiről, Fábián Pál pedig a nyelvhelyesség problémáiról tértott érdekes és gondolatébresztő elő­adást. Mindkét klubestünk szük­séges és eredményes is volt. A he­lyesírás kérdéseivel kapcsolatban a pedagógusokban, de az értelmiség már rétegeiben is sok kérdés ka­vargóit megmagyarázatlanul. De­me elvtárs előadásának módja, stílusa, szellemessége és válaszai­nak határozottsága sokáig emléke­zetes marad. Fábián Pál előadása is sok bizonytalanságot oszlatott el. Megnyugtató választ adott minden felmerült kérdésre. Fiatal és még kevés tapasztalattal bíró nyelvé­szeti munkabizottságunk munkájá­nak fellendüléséhez is sokban hoz­zájárult e két előadás. Van tennivalónk a szolnoki író­csoport munkásságának ismertetése és népszerűsítése terén Is. Első lé­pésként Aszódi Imre és Egri Lajos szerzői estjét tartottuk meg. Re­méljük, hogy szép sor követi majd őket klubekjeink műsorán. A szolnoki közönség mielőbb hallani szeretné mind a régebbi, mind a fiatalabb nemzedék költőit, íróit, őzzel már akarva akaratlan jövő tervünkről is szóltam. Klubest­jeinkről is szóltam. Klubestjeink számát ugyan csökkenteni fogjuk, ugyanakkor igyekszünk azokat még változatosabbá, közönségünk igé­nyeinek megfelelően színessé, von­zóvá fenni A már eddig is bevált témakörök melle fct többet szeret* nénk foglalkozni értelmiségünk irodalmi nevelésével, tájékoz tatá­val Feltétlenül szükségesnek tart­juk a XX. kongresszus széliemében irodalmi-világnézeti viták és iro­dalomesztétikái problémák megbe­szélését, szakosztályunk tagjai és az érdeklődők számára. Ezt lehető­leg összekötjük mai irodalmunk egy-egy alkotásának eiemzéséveL Világirodalmi klubestjeink témá­jául főleg a mai haladó nyugati és népi demokratikus irodalom ki­emelkedőbb alkotásait választjuk, annál is inkább, mert ezek megis­merésében hátrább vagyunk. Végül hasznosak és Társulatunk, szak sztályunk értelmiséget vonzó munkáját tekintve termékenyek a művészeti szakosztállyal együtt rendezett bő és jó szemléltetéssel kísért, egy-egy érdekes témát is­mertető klubested?. Mindannak, amit a fentiekben irodalmi é.s nyelvi klubestjeinkről f1 ondottunk, a TTIT megyei szer­vezetének megerősödésében, szol­noki értlemjség'ünk összefogásában jelentős szerepe volt. Az irodalmi klubestek meleg légkörében első íz­ben találták meg a közös nyelvet az orvosok és mérnökök, jogászok és pedagógusok, örübünk, amikor láttuk, hogyan kapcsolódnak vi­táinkba fokozatosan más értelmi­ségi réteged? képviselői. Először a színházi viták általános érdeklő­désre számottartó parázs harcaiban mondták el véleményüket a szak­mán kívüli értelmiségiek, s szinte észrevétlenül váltak cselekvő ré­szese-'"! az új magyar irodalomról, vagy akár a nyelvhelyesség és a helyesírás kérdéseiről szóló vitá­nak is. Ezzel lényegében feleletet adtunk arra a kérdésre is, kik lá­togatják irodalmi klubestjeinket Persze az örvendetes tények nem takarhatják el a hibákat; Úgyszólván teljesen hiányoznak az állam és a párt felelős helyi ve­zetői, fájdalmas és szomorú, ugyanakkor sürgős tettre serkentő fiatal értelmiségünk tartózkodása, távolmaradása is. • • •» Nem érdektelen szemügyre ven­ni a klubestek látogatottságának statisztikáját. 1954. őszétől 1955. ta­vaszáig alig volt klubestünk, ame­lyen ,60-nál alacsonyabb lett volna a látogatók száma. Az 1955. júniu­sától eltelt egy év alatt viszont mindössze két rendezvényünk érte el az 50-es létszámot & sajnos, máig sem beszélhetünk emelkedés­ről; Talán furcsának tűnik, hogy sta­tisztikai adatokkal érvelek, de úgy­hiszem érdemes rajta elgondolkod­ni, nincs-e összefüggés a politikai helyzet alakulása és értelmiségünk lassú elzárkózása vagy inkább el- fásultsága között? Vajon csak szolnoki jelenség ez? Talán, ha a XX. kongresszus Ián ja nemcsak bevilágítja, hanem konkrét tényekben megnyilatkozva fel is melegíti értelmiségünk szí­vét, újra megindul nálunk is az egészséges és töretlen fejlődés. Ehhez persze a szakosztály vezető­ségének. de — hiszen ez a prob­léma már túlnő szakosztályunk ke­retein — a TTIT megyei elnöksé­gének, komoly és átgondolt, terv­szerű és tapintatos munkájára van szükség. Vége. Kulturotthonban (Szolnok, KoWH út 4. sz.) fog működni. A kisfilmeket bármily áttörni szerv, vagy vállalat, szakszervezet és egyéb társadalmi szervezet köL csönveheti ingyenes vetítésre, s megállapított költségtérítés ellené­ben. Egy-egy film kölcsöndíja: egy­szeri vetítésre, illetve egy napra 300 méterig 10 forint, ezen felül 20 Ft, A filmek szállításáról a kölcsön* vevő köteles gondoskodni. , Bővebb felvilágosítást az érdek­lődők a kulturotthonban nyerhet­nek telefonon, levélben, vagy sze­mélyesen, A csillagászati hét programja A TTIT megyei szervezete • követ* kező eladásokat rendezi a Csillagászati Hét keretében: Szeptember 11-én (kedden) este 1 óra* kor a Verseghy Gimnázium dísztermé* ben: A csillagászat története. Előadói Tokody Lajos. — Belépés díjtalan; Szeptember 13-án (csütörtökön) este 7 órakor a Móricz Zsigmond (volt Pe­tőfi) kulturotthonban: Földközelben a Mars bolygó. — Előadó: Tokody Lajos; — Utána vetítjük a Csillagok világa o kb. egyórás hangosfilmet; Belépődíj: felnőtteknek 2 Ft; tanulóknak l Ft; — Filmvetítés bemutatása után a Mara 6a a Hold bemutatása távcsövek Szeptember 14-én (pénteken este) 1 érakor a Verseghy Gimnázium dísztér« méhen: Földünk örök utítársa a Hoick — Papp László. Utána bemutató táv* csővel. Ezenkívül a következő előadá­sok hangzanak el építőipari munkás- szállásokon: A Mars bolygó. (Fürst Sándor u.) Előadó: Veres Sándor, A naprendszer élete. (Dobó István U.) — Előadó: Nagy Lajos; HIRDESSEN o Szolnok megyei NÉPLAP-ban!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom