Szolnok Megyei Néplap, 1956. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)

1956-09-01 / 204. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1956. szeptember 1: Kezdjék ők is elölről? A tiszabői Petőfi Tsz hosszú időn keresztül nem hogy vonzotta volna, hanem rossz gazdálkodásá­val inkább elriasztotta az egyéni gazdákat a szövetkezéstől. Az utóbbi két évben azonban talpra állt, s ma már a törökszentmik­lósi járás legjobb szövetkezteként tartják számon. Meg is van ennek az alapja. Egyedül az állattenyésztésből 360 ezer forint bevétele lesz a tsz-nek az idén. 55 hízót adtak már el szer­ződéses alapon a beadáson felül, öt vénét pedig még ebben az évben eladnak. Januárra ismét meghízik 25 sertés, így az év elejéin is tud­nak majd munkaegység előleget biztosítani. Márciusra meg meleg­házból, baromfiból, tehén- és juh- tejböl kerülközik pénz. Nem jön az majd akikor sem rosszul, mégha tele is lesz a kamra. Márpedig tele lesz az idén, jobban, mint gon­dolták. Munkaegységenként 32 fo­rint jövedelmet terveztek, s ezt nem csak hogy elérik, hanem jó­val túlszárnyalják. Meglehet, hogy egy-egy munkaegység értéke eléri a 45 — 50 forintot is, — ahogy Kiss elvtárs, a szövetke­zet elnöke számolja. Mire alapozza számvetését? — A következő példára hivatkozik: „Rizs­ből 14 mázsás átlagtermésre szá­mítottunk s 20 mázsán felül terem. A lentermelésért a tervezett 60 ezer forint helyett 170 ezret kap­tunk. Ezekhez hasonlóan minden terményféleségünk jobban fizet, mint gondoltuk, megvan az okunk az örömre.*’ Kukoricabeadásuknak is hízókkal tesznek eleget, így marad megfe­lelő eleség jövőre a már meglévő 200 hízónakvalónák. Egyéb pél­dákkal is lehetne még bizonygatni, hogy rendbejött, s okosan gazdál­kodik a szövetkezet, minden mun­kaszerető ember megtalálja ott számítását; • Ezek után azt gondolhatnánk, hogy többen kérik felvételüket a 1sz-be. Az igaz, hogy sokan érdek­lődnek a szövetkezet iránt, beszél­getésbe elegyednek a tsz tagokkal, s megpendítik, hogy jobb volna már nekik is összefogni, — felvé­telre jelentkező még sincs a tsz- ben. önkéntelenül felvetődik a kér­dés: ha az egyéniek jórészében kezd megérni a szövetkezés gon­dolata, akkor miért nem realizá­lódik ez a járás legjobb termelő- szövetkezete taglétszámának növe­kedésében? Nem ismerik talán az egyéniek a tsz szép eredményét? — Váló igaz, hogy erre vajmi kevés gondot fordít a szövetkezet párt- szervezete. A fő ok azonban nem ez. A tagok ugyanis — ha másért nem, hát dicsekvéből — csak be­szélnek életükről, munkájuk, jöve­delmük alakulásáról. Az a baj azonban, hogy azt is hangoztatják: „Aki addig nem állt közénk, míg bajban voltunk, ne jöjjön a készre sem. Ha tsz-ben akarnak dolgozni, alakítsanak maguknak új csopor­tot.” Ezek után hiába mondja a tsz- einök, s még esetleg két-három ve­zető, hogy „minden becsületes, földszarető ember előtt nyitva áll a szövetkezet kapuja’* — nehezen fordulnak be azon az egyéniek. Magától érthető, hogy ezen a hely­zeten változtatni kell. Nem arról van szó, hogy minden szövetkezés­re hajló ember a Petőfi Tsz-ben tömörüljön. Az azonban köztudo­mású, hogy minden új csoport át­esik a kezdeti nehézségeken, szer­vezési, istállóépítési és egyéb prob­lémákkal kell megküzdenie. A Pe­tőfi Tsz viszont már megerősödött, s annyi épülete van, hogy ha iőldferiilele megkétszereződne, akkor sem volnának különösebb építkezési problémái A taglétszám növekedése, a föld­terület gyarapodása haszonnal jár­na a mostani tagoknak is, mivel nagyobb területen jobbak a gazdál­kodás lehetőségei. Ezen túlmenően azonban becsületbeli kötelességük segíteni a szövetkezeti útra térők első lépéseit. Az ő útjukat is egyen­gették a párt- és állami szervek,— nem szabad ezt elfelejteniük. Most. hogy révbe jutottak, nem lehetnek közömbösek azdk iránt, akik most kezdenek foglalkozni a szövetkezés gondolatával Elsősorban a szövetkezet párt­tagjainak kellene ezt felismerni, s küzdeni az új tagok felvételéért. A pártszervezet azonban nem áll hivatása magaslatán a Petőfi Tsz- ben. Nem tölti be azt a szerepet, amire hivatott. Nem kétséges, hogy ennek oka elsősorban a vezetésben van. Szabados János elvtárs, a pártszervezet titkára — mint a gépá’lomás kihelyezett agronómusa dolgozik a tsz-ben — nem tudja kellően összefogni a párttagokat, irányítani a politikai munkát. Ez részben abból adódik, hogy renge­teg az elfoglaltsága, s kevés a ta­pasztalata a pártmunkában, más­részt igen kevés segítséget kap a felsőbb pártszervektől. A járási pártbizottságon ugyanis azt tartják, — legalább is a tények erre mu­tatnak — hogy a tiszabői Petőfi­ben rendesen megy a munka, mi­nek járjunk oda sűrűn? így aztán a JB. tagjai ritka vendégek a Pe­tőfiben. A JB-nek is változtatni kellene ezen a módszeren. Sokszor hangoz­tatjuk, — és hangoztatják a tö­rökmi klósi járás vezetői is — hogy ki kell használnunk a fejlesztésre a szövetkezetek megszilárdítása adta lehetőséget. S hol van ilyen lehetőség, ha nem a járás legjobb szövetkezetében ? SIMON BÉLA A HÉT KÖNYVEI SZIKRA KÖNYVKIADÓ. Az Indiai Kommunista Párt 4. kongresszusának határozata a je­lenlegi helyzetről. (1956 április) 59 old. (Nemzetközi munkásmozgalom) Ara: 2.80 Ft. Lenin V. 1. Műveinek 34. köt. 1895 november — 1911 november. X., 510 old. Ara: 18 Ft. A kötet Leninnek 1895 novembe­rétől 1911 novemberéig különböző személyekhez és szervezetekhez írt leveleit tartalmazza. A dokumen­tumok visszatükrözik azt az óriási, szerteágazó tevékenységet, melyet Lenin az újtípusú párt, a Bolsevik Párt megteremtése érdekében vég­zett. AKADÉMIAI KIADÓ. Györkös Alajos: Latin—magyar szótár. Munkatárs: Szily Ernő. Vili., 624 old. Ára: 50 Ft. IFJÜSÁGI KÖNYVKIADÓ. Mark Twain: Tom Sawyer, mint detektív. — Tom Sawyer léghajón. Két kisregény. 263 old. (Ifjúsági kiskönyvtár, 15.) Ára: 4 Ft. Mérői Tibor—Gönczi Tibor: A teknőc hajók. Történet képekben. Szöveg: Mérai Tibor. Rajz: Gönczi Tibor. 15 öld. (Szivárvány kis­könyvtár 9.) Ára: 1.20 Ft. KÉPZŐMŰVÉSZETI ALAP. Egry Margit—Wellisch Judit: Az Országház. A fényképfelvételeket Czeizing Lajos készítette. 70. old. (Műemlékeink). Ára: 6 Ft. MAGVETŐ KÖNYVKIADÓ. Komány György: Szegény ördög. Regény. 245 old. Ara: 19 Ft. A két világháború között ját­szódó regénynek városszélt, külö­nös csavargó a hőse. Nusic: Jókedvemben írtam. (Hu­moros önéletrajz). 328 öld. (Vidám könyvek, 1956. 6.) Ára: 4 Ft. A kiváló szerb író kacagtató könyve. MEZŐGAZDASÁGI KIADÓ. Szabó Sándor: Spárgatermesztés. 67 öld. Ára: 6 Ft. Főleg a kisüzemi termesztés leg­hasznosabb módszereivel, a talaj­előkészítéssel, trágyázással, ápolás­sal és a spárga szedésével foglal­kozik. Számos sikerült illusztráció egészíti ki a munkát. TANKÖNYVKIADÓ. A késő középkor. Történelmi ol­vasókönyv. Szerk. Szkazin. 441 old. (Szocialista nevelés könyvtára, 123.) Ara: 34 Ft. A szuezi kérdésről A est félé robog a vonat. A forróság akkora, hogy elhervad tőle mindenki. A kalauz a sapká­jával legyezi magát. Az utasok li­hegnek. A sarokban egy pályás aléttan liheg az anyja karján. Senki sem beszél. Minden szem a száradó kukoricatáblákat lesi. A végtelen magasságból pedig vörös fénnyel zúdul lefelé a forró arany. Tápiószele előtt, nyílt pályán, hirtelen megáll a vonat. Kinézek az ablakon. Mi a baj? Semmi. Csak megálltunk. Nem en­gednek be az állomásra. Ahogy nézek kifelé, a kublkból valaki harsogva rám kiált. — Tanár elvtárs! A töltés túlsó oldalán fiolái mér­nök áll rövid nadrágban. Előtte a háromlábú messzelátó. Kezében kis könyv, ceruza. Nem messzire tőle mezítlábas gyerek cipeli a hosszú mérőlécet. De már oda is támasztja a táviróoszlophoz. És nyargal ke­resztül a kubikon, mint a nyúl. — Tanár elvtárs! Most ismerem meg a barnára sült, rövidgatyás gyereket. Balázs Pista, az iskolából. Négyes tanuló, irgalmatlan eleven, mint az örökké nyargaló, rugdalózó csikó. Kimegyek a lépcsőre. A gyerek végtelen örömmel, csillogó szemmel rázza a kezem. És újra ordít. — Itt van Boros is, — hadonász a karjával a mérnök felé és úgy harsog, mint a trombita. — Gyere ide. Boros! A mérnök mellől másik mezítlá­bas, rövidgatyás gyerek emelkedik fel a fűből. Boros Józska, a Balázs osztálytársa. Nyargal, ahogy csak bír. Amikor odaér hozzánk, kacag, táncol, beszél egyszerre. De csak annyit tud mondani: — Tanár elvtárs! Tanár elvtárs! Most már hárman rázzuk tiszta és őszinte örömmel egymás kezét. Aztán, mikor szóhoz jutok, azt kér­dezem: — Hát ti hogy kerültök ide? Iskolások Irta: Gyomai György — Mérjük a vasutat. Én hordom azt a hosszú mérőlécet, ö meg a ládát, meg az állványt, — magya­rázzák egyszerre lelkendezve. — Reggel vonattal járunk ki. Este is azzal megyünk haza! — Mennyit kerestek? — Harminc forintot kapunk egy napra, — vágják ki olyan diadal­masan, mintha legalábbis harminc­ezer forintot kapnának naponta. És várják a hatást. Mit szólok ugyan? Rövid számadást csinálok ma­gamban. A napi harminc forint vagy ezerötszáz forintot jelent két hónap alatt. Az ezerötszáz forint­ból pedig új ruha, új cipő, sapka, harisnya lesz szeptemberben. A két gyerek büszke öntudattal, szí­vüket csordultig töltő megelégedés­sel fog belépni az új ruházatban a tanterembe. Büszkék lesznek és boldogok, mert annak a ruhának, cipőnek az árát a két kezükkel keresték. Nem kellett hozzá az édesapa fizetéséből egry fillér sem. Maguk izzadtak érte a vasúti töl­tés mellett, a nyár aranyzuhatagá- ban. Az én időmben boldogok vol- tunk, ha ebédhordással öt keserves krajcárt kereshettünk na­ponta. Ennyit fizettek akkor, ha ételhordóban, vagy szalvétába kö­tött lábasokban kivittük az ebédet a műhelybe, a mai Járműjavítóba. Mert akkor munka nem volt még a felnőtteknek sem. Ott köpködtek a munkanélküliek a városháza előtt, a bejárattal szemben lévő, öreg ártézikút körül. Várták a jó­szerencsét, hátha elcsíphetnek va­lahol valami kis munkát. A mai is­kolások pedig játszva megkeresik a szünidőben az évi legfőbb ruhá­zatot. — Hát ez igazán szép kereset, — mondom, amikor egy pillanatnyi csend támad. — Édesanyánk gyűjti. Nála van az eddigi pénz mind. Ha aztán be­fejezzük a munkát, megyünk vá­sárolni! — folytatják tovább a sort sebesen. Az ablakokból az utasok figyel­mesen nézik a két gyereket. Né­melyek csodálkoznak. A múltban az iskolás úgy eliszkolt a tanárja elől, ha valahol meglátta, mintha hétfejű sárkánnyal találkozott vol­na össze. Ezek meg úgy társalog­nák, nem rohannák el előle, hanem örülnek neki, Pedig csak egy hó­napja lehet, hogy nem látták egy­mást, A jelző szabad utat mutat. A kalauz fütyül. — Hát nagyon megörültünk, ami­kor megláttuk, — mondják a gye­rekek a kezemet rázva, búcsúz- kodva. — Én is örülök, hogy találkoz­tunk, — simogatom meg a két kisdiákot. — De azt képzeljétek el, akkor hogy megörültünk volna egymásnak, ha valahol Afrikában találkoztunk volna össze. — Ott még körül is csókolgattuk volna egymást, — kacagnak boldo­gan a gyerekek és két kézzel inte­getnek a lassan elinduló vonat után. — Ki volt az? — hallom a tá­volból a mérnök hangját. — Az osztályfőnökünk, — mond­ják a gyerekek és visszamennek a helyükre, folytatni a munkát. A vonat robog tovább az éktelen forróságban. Nekem pedig az jár az eszemben, hogy ezek az iskolá­sok megérezték a munka ízét. Már tudják, hogy a munka boldogságot, szépséget, életet jelent. De tudják a többiek is, az ezrek és tízezrek, akik a rizsföldeken, állami gazda­ságokban és a legkülönbözőbb he­lyeken dolgozlak becsületesen, egész nyáron át. Kairó (MTI). Az AFP jelentése szerint Nasszer elnök csütörtök este magához kérette Byroadot, az Egyesült Államok kairói nagyköve­tét, hogy kifejtse előtte véleményét Eisenhower elnöknek a szuezi vál­ságról tett nyilatkozatáról. A félhivatalos középkeleti hír­ügynökség Nasszer elnök közlését az alábbiak szerint ismerteti: „Az egyiptomi kormány sajnálja E'semhower kijelentését, amelyben azt állította, hogy Szuezi-csatoma az 1888-as egyezmény értelmében nemzetközi víziót. Valójában az egyezményt az aláíró államok kö­tötték, kifejezetten abból a célból, hogy biztositsák a hajózás szabad­ságát a Szeuzi-csatornán. Az egyez­mény bevezetője leszögezte, a cél­kitűzés az, hogy minden államnak biztosítsák a csatorna szabad hasz­nálatát annak az egyiptomi rende­letnek az értelmében, amelyben hangsúlyozottan leszögezik, hogy a csatorna-társaság egyiptomi társa* ság, amely alá van vetve az ország törvényeinek és szokásainak’'; Az egyezmény azt is megszabta, hogy az előirányzott rendelkezések életben maradnak, a koncesszió megszűnése után is, s ha e kon­cesszió lejár, az egyiptomi kormány biztosítja a csatorna igazgatását. A szuezi övezet kiürítésére vo­natkozó 1954-es angol—egyiptomi egyezmény 8. cikkelye az alábbi záradékot tartalmazza: „A két szerződő fél elismeri, hogy a Szuezi-csatoma, amely Egyiptom integráns része, gazdaságilag, ke­reskedelmileg és stratégiailag nem­zetközi fontosságú víziút és kifeje­zik azt az eltökélt elhatározásukat, hogy a konstantinápolyi egyez­ményt, amely a hajózás szabadsá­gát garantálja a csatornán, tiszte­letben tartják”. Egyiptom már új­ból leszögezte, hogy tiszteletben tartja az 1888-as egyezményt és megtartja szavát. Vorosilov fogadta a ceyloni hormányküldSttséget Moszkva (TASZSZ). K. J, Vo- rosilov, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa Elnökségének elnöke pénte­ken a Kremlben fogadta a Moszk­vában tartózkodó ceyloni kormány- küldöttséget. (MTI) Adenauer polgárháborúról beszél Berlin (MTI). A kölni katoli­kus nap megnyitását Adenauer kancellár arra használta fel, hogy ismét német polgárháború meg­indítására uszítson. Adenauer felkereste azokat a he­lyeket, ahol a Német Demokrati­kus Köztársaságból érkezet kato­likus hivők tartózkodtak és kije­lentette előttük: Tartsatok ki! Mi felszabadítunk titeket! Nem feledkezünk meg a Csehszlovákiában és Lengyelor­szágban élő testvéreinkről sem! Adenauer kijelentéseit a résztve­vők felháborodással fogadták. Tájékoztató a Szolnok megyében fellépett sertéspestisről Szolnok megye néhány községé­ben sertéspestis lépett fel. A be­tegség jelenlegi állásáról és az el­lene való védekezésről dr. Nagy Dezső elvtárs, a megyei tanács me­zőgazdasági igazgatóságának me­gyei főállatorvosa a következő fel­világosítást adta. — Július végén és augusztus ele­jén Karcagon, valamint Kisújszál­láson több helyen valóban észlel­tünk sertéspestises megbetegedést. A betegséget a környező megyék­ből, elsősorban Hajdú és Békés me­gye területéről hurcolták be. Na­gyobb arányú elterjedése a beteg­ség késői bejelentésével, az élénk állatforgalommal, a kóbor cigányok tevékenységével és az időjárási vi­szonyokkal áll szoros összefüggés­ben. Történt-e megfelelő intézkedés a védekezésre? — A védekezés az említett váro­sokban minden rendelkezésre álló eszközzel folyamatban van. Oda­rendeltünk 24 állatorvost, ök vég­zik a szükséges védőoltásokat, fer­tőtlenítéseket stb. Hogy a betegség továbbterjedését, véglegesein meg­gátoljuk, szükségünk van a párt, a tanács és a társadalmi szervek, a mezőgazdasági dolgozók, állatte­nyésztők még nagyobb támogatá­sára. Mit kell tudni a sertéspestisről a megfelelő védekezés érdekében? — A betegség kórokozója a beteg állat ürülékével, vizeletével a fer­tőzött helyen megforduló szemé­lyek útján, vagy pedig az állatok és a fertőzött tárgyak elvitelével. gyorsan terjed. A legtöbb ragály-1 anyag a beteg, vagy esetleg csali betegségre gyanús sertések levágá­sakor szóródik szét. Ilyenkor nyílik alkalom arra is, hogy a kutyák, vagy egyéb állatodé a beteg sertés­ből származó sziervek elhurcolásá­val terjesszék a kórokozókat­A dolgozók hogyan segíthetik legjobban az állatorvosok munká­ját? —■ A védekezési rendszabályok megtartásával és megtartatásával. Sertéspestissel fertőzött környék­ről, vagy annak közeléből sertést ne vásároljon senki, kerüljük ilyen helyekről a takarmány, az alom­szalma és az etetővályú beszerzé­sét is. Bárhol vásárolunk sertést, saját jószágainktól különítsük el és esetleges megbetegedését azon­nal jelentsük az állatorvosnak. Vá­góhídi hulladékot, konyhahulladé- kot etetésre csak felfőzés után használjunk. Ne vásároljunk gya­nús eredetű húst. A hús mosóvizét és a csomagolásira használt papírt forralás, illetve elégetés után föl­deljük el. A sertésólakat és a kör­nyékét gyakran tisztogassuk, utá­na frissen oltott mésszel, ennek hiányában 3 százalékos klórmész- szel, vagy fahamuval fertőtlenít­sük. Udvarainkban ne engedjünk idegen, kóbor személyeket, házaló vándoriparosokat, főképpen ván­dorcigányokat. — Tartózkodjunk olyan szomszédok látogatásától, ahol beteg sertés van. A fenti rend­szabályok következetes megtartása az állatorvosok által végzett oltá­sokkal együtt biztosítani fogja a sertéspestis elleni eredményes vé­dekezést. BELFÖLDI U1REK — A MÜNÖSZER Vállalat és a t'üldművcsszövetkezetek a különbö­ző fajtájú műtrágyák elterjesztésé­re több éve ingyenes műtrágyákat adnak ki kísérletezés céljaira. A kísérletező gazdának a megálla­podás érteimében az előírások sze­rint kell alkalmazni a műtrágyát és feljegyzéseket kell készítenie a növények fejlődéséről, a termésát­lagok alakulásáról. Az elmúlt fél­évben a földművesszövetkezetek 1100, a MÜNÖSZER Vállalat pedig 300 ilyen kísérletet végeztetett az egyéni parasztokkal és termelőszö­vetkezetekkel. A kísérletek bevál­tak és egyes helyeken kiváló ered­ményeket hoztak. A kisvárdai já­rásban káli műtrágyákkal végeztek burgonyatermesztési kísérleteket, s ennek eredményeként az eddig nem kedveit káli műtrágyát felvásárol­ták a környéken az egyéni gazdák és termelőszövetkezetek. A máso­dik félévben az őszi vetéseknél is­mét megkezdik a műtrágyajutta­tási akciót. Mintegy 550 ezer forint értékű műtrágyát osztanak szét kí­sérletekre, s ezzel együtt az idén összesen 800 ezer forint értékben kapnak ingyen műtrágyát a dolgo­zó parasztok. A jövő évben meg­kezdik a növényvédelmi kísérlete­ket is, s hasonló feltételek mellett növényvédőszerekkel is ellátják a dolgozó parasztokat. — A Magyar Tudományos Aka­démia megindította Mikszáth Kál­mán összes műveinek kritikai ki­adását, amelyben megjelenteti a nagy magyar író levelezését is. A kiadvány teljességéhez szükséges, hogy a magánkézben levő levelek szövege is bekerüljön a kiadásba. A Magyar Tudományos Akadémia könyvtára és irodalomtörténeti in­tézete ezért felkér mindenkit, aki­nek Mikszáth Kálmán által, vagy Mikszáth Kálmánhoz írott levél van a birtokában, közölje az aka­démia könyvtárának kézirattárá­val (Budapest, V. Akadémia u. 2.). A könyvtár az anyagot a tulajdo­nt® kívánsága szerint letétként át­veszi, vagy megvásárolja, vagy — ha a tulajdonos a levelet nem kí­vánja felajánlani a könyvtárnak — leíényképezteti, illetne lemásoltat­ja (MTI) f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom